VIII.1. Szakralitás

SZERKESZTÉS ALATT!

(bevezető oldal, tartalomjegyzék)

A MAGYARSÁG EREDETE 

VIII.  FEJEZET

VIII.1. Ősműveltség - Szakralitás

bevezetni...
Ha nagyon röviden kellene megfogalmazni mit jelent a szakralitás, valami olyasmi lenne, hogy az Isteni rend Földi betartása és betartatása.

***

HUNGARIA ARCHIREGNUM

Tóth Zoltán József, Pap Gábor, Szántai Lajos munkássága

***

Tóth Zoltán József - A Szent Korona és a globalizáció

https://www.youtube.com/watch?v=MErgX6c_ETY

"A lét alapelvei eredetileg az emberi erényre épülnek. Amilyen az ember Istennek tetszőnek megteremtődött. Az emberi erényesség azt jelenti, hogy munkaszeretet, tisztelet, méltóság, szorgalom, tisztaság. Ez nem vallás. Ez az ember alap erénye. Erre épül az igazságosság rendszere, hogy add meg a másiknak ami az övé, és ő is megadja ami a tiéd. Tehát ember-ember viszony, közösség-ember viszony, állam-ember viszony. Az igazságosság egy mérce, ami ha az emberi erények uralják a közösségi viszonyt, akkor ez működik. Ennek van egy mélyebb rendszere ami a kereszténységé ill. a Szent Koronáé is, hogy a legnagyobb erényre is rá lehet építeni az egész közösségszervezést, ai a szeretetre való képesség. A szeretet az amikor adunk, de nem várunk. Visszakapjuk, de nem egy igazságossági viszony. Nem azért adok, hogy holnap számlázza le legalább annyit. Ha ezen túllépünk. Szeretetnek a görögben négy fogalma van, négy szeretet elv van:

1.       Érosz: emberek biológiai kapcsolata nem csupán állati ösztönvilág, hanem szakralizált, emelt, Istennek tetsző, megszentelt kapcsolat. Ennek az intézménye a házasság. Gyerekek, család. Családokból nemzetség van. A nemzetségből nemzet. Ez a genetikai vér szerinti kapcsolódás. Ez egy szeretetkapcsolat, ahol az önzetlenség a meghatározó, és nem a haszonelv. Ha a haszonelv és az ösztön a meghatározó, az éroszból abból szex lesz, a családból kupleráj, onnan már nincsenek gyerekek, nincs megszenteltség, nincs nemzet.

2.       Filié: amikor a vérségi kapcsolatot még magasabb szintre emelik. A közösség nem csak vérségi alapon szerveződik, mert különben nincs kapcsolat az egyes nemzetségek között, csak kihívás. A vérségi kapcsolatokon túl, az emberek közötti biológiai viszony, a vérségi születésen túl van egy szakrális születés is. A keresztény világban a keresztség. Keresztszülők, konfirmálás, komaság. Egy faluban rengeteg ilyen lehet, ahol ez összeköti őket szakrális rendszerré. Vagy a lelki testvérség, mint pl. a katonáknál, tartják, védik egymás hátát. Magyarországon ez a náció elv tette lehetővé, hogy a különböző etnikumok között egy kiegyensúlyozott viszony rendszer alakuljon ki. A más nemzetiségek nyugodtan élhették a saját körükben a tradíciójukat, de volt egy közös, ami megszentelte a kapcsolatot, és ez az egész közösség az autonómia rendszer, illetve a jogok és kötelezettségek arányát úgy lehetett állammá szervezni, ha a részeket is összekötötte egyfajta szakrális viszonyrendszerré. Ez történhet egy faluban is, de a Szent Korona lesz az a közös elv, ami a különböző nemzeteket, anélkül hogy etnikumukat megtagadná, egyenrangúként kezelte. A filié elv teszi lehetővé, hogy az etnikai elvet túllépjük anélkül, hogy az etnikumot megtagadnánk, ez nem multikulturalizmus, hogy nincs identitásod, hanem a vérségi identitásra ráépül egy másik, ami összeköti a különböző népeket.

Hogy ez tovább működjön ez volt az areté szeretet.

3.       Areté: nem csak a biológiai kapcsolatot emeljük szakrális szintre, nem csak túllépünk a szakralizált biológiai kapcsolatokon és összekötjük a különböző nemzetségeket, etnikumokat, hanem az egész teremtett világgal szeretet viszonyban vagyunk. A világot ami körülöttünk van, a latin és a magyar nyelv is, az anyagot maternek hívja, „materializmus” vagy „anyaföld”, mind a kettőben benne van az anya, a mi biológiai anyánk, a teremtett világ, ahol a kereszténységben mi társteremtők vagyunk, ránk van bízva a környezeti világ. Más hogy ha anyaként nézek a környezeti világra, és más mintha prédaként. A szakrális rendszerben lehetséges úgy kezelni, hogy a biológiai világra is szeretetben és felelősséggel tekintsünk rá. Mert az areté azt mondja, hogy ha lehetséges a családokon belül a szeretet, meg  a különböző nemzetek között a kapcsolat, akkor ezt úgy lehet fenntartani, hogy ha a gazdálkodás egymást kiegészíti. Amit meg lehet kicsiben csinálni a faluban, a kalákába, a közösen művelt földdel, stb., azt egy közös gazdasági rendszerben a jogok és igazságok, és a méltányosság mellett – amennyiben nem a profitra termelünk, ami nem engedi meg a méltányosságot – tehát erre ráépül egy olyan gazdálkodási rend, ahol a haszon nem egyenlő a profittal, és ahol a kölcsönösség és a szolidaritás fontos. Akár egy hangyaszövetkezet a modern korban, akár korábban az a földbirtok rendszer, amely egymást kiegészíti. Ha ez a gazdálkodási rend tud működni, erre lehet autonómiát szervezni, mert ha van olyan vagyonom, amit tőlem nem vehet el senki, akkor tudok autonómiát építeni. Az areté, a külvilággal való szeretet-egyensúlyból következik, hogy a gazdálkodásban is lehet kölcsönösen kiegyensúlyozottan működtetni a rendszer, akkor ha megkötjük a hatalompénz dinamikáját. Van egyfajta közös elv ami a másikat partnernek tekinti. Van egy olyan gazdálkodási rendszer, ami lehetővé teszi, hogy mind a területi autonómiák, a vármegyék, és a céhek és a szabad királyi városok, a falvak és a földbirtokok együtt, meg az etnikai autonómiák, meg a vallási autonómiák tudjanak egy olyan gazdálkodási rendszert működtetni, ahol nincsenek rászorítva a kamatgazdálkodásra, tudják maguk tervezni a rendszereiket, nem pedig egy fogaskerékként beépülnek egy piramisjátékba. Ennek a teljes egysége, a filié, az érosz, és az areté a legnagyobb szeretet az agapé.

4.       Isten és ember közötti kölcsönös szeretet, megszentelt kapcsolat. Ez a szeretet végső lényege. A szakrális rendeknek az a lényege, hogy a földi élet egy korlátolt lét, csak úgy lehet helyesen értelmezni, ha üdvtörténeti keretbe helyezzük. Minden szakrális rendszernek az a lényege hogy van egy teremtő és egy teremtett világ. A teremtett világ az korlátozottabb, mint a teremtő, mert a teremtő végtelen, térhez és időhöz nem kötött, a teremtett világ térhez és időhöz, elmúláshoz kötött. Hogy ebből az elmúló rendszerből optimálisat hozzunk ki itt a Földön is, meg utána is hogy visszaléphessünk az üdvtörténeti örökkévalóságba, be kell tartani a természeti, az Isteni, a lét törvényeit. A lét törvénye pedig annak elismerése, hogy van Isten, aki minket szeret, aki társteremtőként ránk bízza a Földet. A saját életével bizonyítja, hogy ez a töredékes lét a maga összes szenvedésével, ha szeretettel van megkeresztelve, értelmes. Hiszen a Jézusi feltámadás mutatja, hogy az áldozatnak értelme van. A szenvedésnek, ha a szent célért tesszük, akkor mi már szeretetből járunk el, a Jézusi tanítás szerint ennek a feltámadás és az örök élet a következménye. A küzdés, a szenvedés és az áldozat, ami kódolva van az emberi létbe, mert töredékes és elmúlik,  ennek az az értelme, hogy szeretettel fel lehet a jóra használni, akár vállaljuk a küzdelmet, akár elszenvedjük. Így értelme van minden áldozatnak. Amit az éroszban hozunk, amit a filiébe, amit az aretébe, ez mind az agapéból következik.

A szakrális rendekbe ezt a legteljesebben a Szent Korona rendszere hozza létre Európában, mert az ősi elvekre, a mellérendeltségre, a vérszövetségre, a törzsszövetségekre alapozva a Szent Korona az maga az élő kapcsolat a fent és lent között. Ahol nem tulajdonosa az uralkodója az országnak. Nem adhatja át a földet, mert nem ő a szuverén, nálunk a Szent Korona a szuverén. A király nem az állam. A király meg van kötve, nem tehet akármit. Nem adhatja el az egész országot.

Pont ennek az ellenkezője az a struktúra amit a hatalompénz kialakít, mert olyan akar ami feltétlen alá-fölé rendeltséget tud elismerni, egyoldalú viszonyt. Ez az egyoldalú viszony ahol mindig elvesz, és legfeljebb valamit visszaad, de nem szeretetből, de addig ad vissza amíg profitérdek, hatalmi érdek úgy diktálja."

***

A "honfoglaló" Árpád képviselte szakralitás és a Kárpát-medencei magyar ősnépre jellemző mellérendelő szemlélet nagyon szépen megfér egymás mellett, kiegészíti egymást, ahogy erre Bunyevácz Zsuzsa is rávilágít Az új világrend tízparancsolata c. könyvének II/1 fejezetében:


"Kétfajta szemlélet 

(…) őseink hitvilágának egyik fő jellemzője a „Világ Közepe” elképzelés, amely az ősi népekre volt jellemző. Ez nem egy kezdetleges műveltségű ember egyszerű szemléletén alapuló világkép csupán, hanem misztikum, amely a belőle fejlődött gondolatrendszer erejével egykor hatalmas népeket közös világszemlélet és ideál körül egyesített. A lényege az, hogy középpontok köré építi fel az emberi életet, mint ahogyan az atom középpontja az atommag, a Naprendszeré a Nap, úgy e központok köré szerveződik minden létező, kinek-kinek a léptéke szerint. A magyar lélek szemlélete a kozmikus térség helyett sokszor egy kisebb vidékhez, egy faluhoz tapad, de a térrendező elv ugyanaz marad. Ahol például egykor a magyar pásztor leszúrta a botját, ott volt a világ közepe. 
Annak a nagyvonalú keleti kozmogóniai gondolatnak a hatása ez, amelyik a világ teremtésében először annak a közepét kereste, hogy rátaláljon a dolgok lényegére. Nagyon fontos, hogy minden ilyen központ valós, egyedi és azonos a Teremtő gondolatában, nincs különbség köztük. Egészen leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy minden létező egyenrangú. A magyar észjárás mellérendelő szerkezetű - írja például Lükő Gábor. 
A gondolkodás viszont szoros kapcsolatban áll a nyelvvel. Sőt, olyan véleménnyel is találkozni, hogy a nyelv határozza meg a gondolkodásmódot, és nem fordítva. Ebből pedig következik, hogy ha a gondolkodásmódunk mellérendelő szerkezetű, akkor a nyelvünk is. És ez így is van. A „dolgok lényegére akarunk rátalálni”, például a nevek és a dátumok írása lényegében tér el a más nyelvek többségétől: mi azzal kezdünk, ami a fontosabb, a vezetéknév fontosabb, mint a keresztnév, az év fontosabb, mint a hónap vagy a nap. A levelek címzésénél fontosabb a város, az utcanév, mint a házszám. 
Nyelvünkben „minden létező egyenrangú”, a magyar szórend például sokkal kevésbé kötött, mint például a német. Említhetjük, hogy nyelvünk nem tesz különbséget a nemek között. Vagy nézzük a „feleség”, „felebarát” szavakat! Lehet ennél szebben kifejezni, hogy a férj párja vagy barátja tulajdonképpen a másik „fele”? Sőt! A Halotti beszédben a „feleim” szó szerepel, jelezve, hogy embertársaink egyenértékűek velünk. 
Pap Gábor szerint a néphagyományt tekintve az eurázsiai történeti-földrajzi térségben egymáshoz képest kiegészítőleges szerepű két működésrenddel találkozunk: az egyik a magszerű, alapvetően dinamikus (két pólus között pulzáló) jellegű, ennek a szkíta (utód)népek a hordozói, a másik a héjszerű, alapvetően statikus jellegű, és hordozója a kizárólagosság elve által vezérelt indoeurópai-szemita nyelvi-etnikai közeg. Árpád magyarjainak Európába érkezésével e két szemlélet is találkozott egymással. 
Milyen hatalmi viszonyok voltak jellemzők akkor? A Kárpát-medencét - Európa közepét - harapófogóként vette körül a három nagyhatalom: Bizánc, Róma és a Német-római Szent Birodalom. Árpádék nem csupán a hatalmi viszonyokba szóltak bele az érkezésükkel, hanem a (ragozó) nyelvükkel szoros kapcsolatban álló, sajátos, mellérendelő" gondolkodásmódjuk találkozott az alá- és fölérendelő" gondolkodású, más típusba sorolható (hajlító) nyelveken beszélő népekével. 
A két gondolkodásmód közti különbség több területen is megmutatkozik. A magyarok a Kárpát-medencét jogos örökségüknek tekintették, amelyet Isten jelölt ki számukra. Lényeges eltérés tapasztalható azonban az Ószövetséghez képest, ahol is az Úr Kánaánt Ábrahámnak és a leszármazottainak, illetve az izraelitáknak ígéri. Az Úr ugyanis ott arra is parancsot ad, hogy az őslakos népeket öljék meg, irtsák ki, javaiktól fosszák meg őket stb. Nálunk ilyenről szó sincs. Pap Gábor hívta fel a figyelmet arra a különbségre is, hogy amíg a Káin és Ábel vagy a Romulus és Remus testvérpár egyik tagja gyilkosságot követ el, addig Hunor és Magor segíti egymást. 
Nézzük a hatalomgyakorlás kérdését! A magyar szakrális hagyományban - a sumirhoz és az egyiptomihoz hasonlóan - az uralkodót Isten választja ki. Krónikáink és a néphagyomány egy szent vérvonalról tud, amely Nimródtól indult és Attilán át vezetett az Árpád-házig, a szent Turul-dinasztiáig. A szakrális felfogás szerint a király nem uralkodik, hanem közvetít a nép és Isten között. A nép nem a királyt szolgálja, hanem Istent. E felfogás alapjaiban tért el az akkori Európa gyakorlatától. Gondoljunk például arra az iratra, amelyikről a római egyház azt állította, hogy Nagy Konstantin császár írta a halála előtt, és benne az uralkodók kiválasztásának jogát az egyházra ruházta. Ugyan bizonyítékok léteznek arra, hogy a dokumentum hamis, az egyház mégis erre hivatkozva nevezett ki uralkodókat. Vagy olyan is előfordult, hogy valakit a harcmezőn egy győztes csata után egyszerűen császárnak kiáltottak ki - tehát nem a szakrális hagyomány miatt lett uralkodó. 
A Szent István által alapított Magyar Királyság különbözősége leginkább talán a Szent Koronához fűződő tanításban csúcsosodik ki. A magyar szakrális szemlélet szerint ugyanis a Szent Koronát „égből küldték, angyalok hozták”, tehát gyakorlatilag maga a Teremtő uralkodik, és nem a király, ő csak közvetíti Isten akaratát. E gondolatnak az elemei már megtalálhatók az Aranybullában (1222) is. Ennek XXXI. cikkelye szerint a királynak ellent lehet mondani, ha megszegi a fogadalmát és nem hűséges a Szent Koronához. A XIX. törvénycikk a föld népe szabadságáról, a XIII. pedig arról szól, hogy a hatalmasok meg ne nyomorítsák a szegényeket. Majd Nagy Lajos 1351-es dekrétumában olvashatunk minden nemes „egy és ugyanazon szabadságáról”. Kézai Simon a XV. században kifejezi a tan sarkalatos tételeit. Ezek szerint a hatalom ősforrása a nemzet, a nemzet ruházza át a királyra, aki azért nem fordulhat szembe a törvényekkel, mert a közösség felette áll. 
Ezt Werbőczy összefoglalta - de nem ő dolgozta ki - az 1514-ben megjelent Hármaskönyvében. E koronatan különbözik Európa más népeiétől. Először is másutt sehol sem fűződik a tan egy tényleges koronához. A király koronázásának érvényessége sehol máshol nem függött a koronától, mindegyik csináltatott magának újat. A másik különbség az, hogy nálunk a XV. században már nem az uralkodókhoz hű a nép, hanem a Szent Koronához. A harmadik eltérés, hogy a felségjogok egy része nem az uralkodóé, hanem a Szent Koronáé, ennek nevében az uralkodó és a rendek csak együtt intézkedhetnek. Még a legfejlettebb angol koronaeszméből sem lett közjogi, azaz meghatározó, kötelező erővel bíró tétel, tételrendszer, nem fejlődött ki belőle az állam személyisége, ámde nálunk igen - írja Zétényi Zsolt. 
A Szent Korona a mindenkori politikai nemzet számára elsősorban a szabadságjogokat, a méltányosságot, illetve a jogbiztonságot jelentette. A Szentkorona-tan nem az alattvalói tudatot, hanem az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erősítette, mert az országlakosi magatartásban a mellérendelés, és nem az alárendelés elvének érvényesülését segítette elő. 
Amíg a német-római császárt apostoli jellegűnek mondták, addig a magyar saját királyságában egyenrangú volt a pápával - ez is jelzi, hogy eltértünk a többi európai néptől. A magyar király apostoli „rangban” állt. Tudjuk továbbá, hogy az Árpád-háziaknál senki sem adott több szentet, boldogot a világnak. Nemegyszer választottak Európa országai védőszentet közülük, hogy csak Skóciai Szent Mar- gitot, a Portugáliai Szent Erzsébetet vagy Szent Kingát, Lengyel- ország és Litvánia védőszentjét említsük. Érdekes továbbá, hogy II. András magyar király (1205-1235), noha a keresztes háború során elindul hadaival Jeruzsálem felé, de nem vette be a várost, mégis a Jeruzsálem királya címet viselhette. A címet aztán Habsburg uralkodók is viselték. 
Nálunk tehát a Szent Korona a hatalom legfőbb forrása, miként a földnek is a tulajdonosa - amiből több minden is következik. Mivel a föld nem a királyé, mint máshol Európában, így érthető, hogy Magyarországra nem a nyugati értelemben vett feudalizmus volt a jellemző. Nyugaton a király adományokat, földet adott a hozzá hű embereinek. A magyar király adományai nem az uralkodó, hanem kizárólag az összesség, az ország és a Szent Korona körüli érdemek jutalmazására szolgált. A haza, és nem a hűbérúr szolgálatát jutalmazták a királyi adománnyal. Máshol a király által adott adomány (feudum), a föld többnyire továbbadományozható, ami aztán alá- és fölérendeltséget eredményez. 
Mivel a Szent Korona a tulajdonosa, a magyar földet nem lehetett szabadon adni-venni Nagy Lajos dekrétumának kibocsátásától, 1351-től, és ez így is maradt 1848-ig. Ezért a „külföldnek” sokat kellett várnia arra, amíg törvény adta lehetősége lett az Európa közepén fekvő értékes földek megszerzésére. Nálunk a Szent Korona védte a földet, míg máshol a pénzügyi hatalommal szemben nem tudtak védekezni. (...)

A magyarok viszonya a földhöz tehát más, szakrális jelentőségű volt, az Istenanyát, a termékenység, a természet örök megújulását is magába foglalta. E nép minden ünnepe a földhöz, a földműveléshez, a csillagok járásához, a napfordulókhoz stb. kapcsolódott. Gondoljunk csak a hónapok neveire: Fergeteg, Jégbontó, Kikelet, Szelek, Ígéret, Napisten stb. 
Nem nagyon találunk más nyelvet, amely ennyi földdel kapcsolatos kifejezést bírna! Álljon itt néhány példa a teljesség igénye l nélkül! A magyar nyelvben a föld mindenekelőtt az ember és a természet létezési helyét jelenti, erről az olyan kifejezések tanúskodnak, mint a földön élünk, a föld népe, eltart a föld, nem érdemli í meg, hogy a föld a hátára vegye stb.. A föld a menny és pokol között helyezkedik el: földöntúli boldogság, gyönyör stb., földöntúli arccal stb.. A mennyel történő szembeállítását olyan kifejezések illusztráljak, mint például ég és föld ez a két gyerek. A földön jár a szinonimája annak, hogy valaki reálisan látja a világot, aki viszont a fellegekben jár, annak itt az ideje leszállni a földre stb. Az, hogy valaki föld alá süllyedt, azt jelenti, hogy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, elnyelte a föld, majd' a föld alá süllyedt (bújt) szégyenében. Viszont a föld felszínére való hozatal - éppen ellenkezőleg - a dolgok megtalálását jelzi: a föld alól is előkeríti, mintha a földből nőtt volna ki stb.. A természetfölötti erő beavatkozása következtében a bűnhődés helyére, azaz a pokolba történő kerüléssel asszociálódik: nyeljen el a föld, ha nem igaz; hogy nyelné el a föld; hogy nem süllyed el a föld alatta; hogy nem nyílik meg alatta a föld stb.. A föld az ember által megszelídített területet is jelenti, amely számára az anyaföld, a szülőföld, az életet adó anyával azonosul. A földiek vagyunk, a földim az ugyanarról a vidékről való származásra utal. Szakrális jellege olyan kifejezésekben jelenítődik meg, mint például szent földben nyugszik, megszentelt föld, a haza szent földje. De abban is megnyilvánul, hogy a földet a legmagasabb morális fórumnak, igazságszolgáltatónak tartjuk. Több félelmetes átok is a földhöz kapcsolódik. A földhöz fordulunk azért, hogy a föld vesse ki! Figyelemre méltók azok a kifejezések, amelyek a rossz, aljas emberekre vonatkoznak, például valaki nem méltó arra, hogy a föld a hátán hordja, ki fogja vetni magából a föld; nem fogadja be testét a föld stb.. 
Érdemes megjegyezni, hogy a Földanya a mitológiában a föld termékenységét megszemélyesítő női istenséget jelentette. Ezenkívül a föld az éltető anya(föld) is, amely az élet fenntartását biztosítja, míg a németben például „Vaterland”. A földanya motívum nemcsak a termőfölddel függ össze, hanem előhívja a szülőház szemantikai mezőjét is. Azért mondjuk azt, hogy szülőföld, szülőhaza, haza. A szülőföldnek, a szülőhazának, a hazának fiai és leányai, tehát gyermekei vannak, ezért nem véletlen a föld méhében kifejezés. A magyar nyelvben a föld az ember halála utáni nyugvóhelyet is jelenti. Egyesek közülük a holttest helyét jelölik meg, például földben pihen, elhagyja ezt a földet; visszatért az anyaföldhöz, a teste a földé stb. 
Szó esett róla, hogy a föld nálunk sokáig nem lehetett üzlet tárgya. (Talán nem teljesen véletlen, hogy a magyarban az üzlet, az üzérkedés szavakban fellelhető az „űz” gyök?) 
Bizonyára nem véletlen e rengeteg szókapcsolat. A magyar lélek számára a haza, a föld kiemelt jelentőségű. Nálunk a haza édes. Ipolyi az „éden” szót az „édesből” származtatja. A haza tehát az éden maga. Nekünk költőink vannak, nem filozófusaink. A magyar költő mindig a haza költője, Balassitól Adyig nincs egy sem, akinek ne ismernénk hazafias verseit. 
A különbség megmutatkozik az egyes országok himnuszaiban is. Például a francia azt akarja, hogy „öntözze hát rút vérük a hazát” - eredetileg harci dal volt a rajnai hadsereg számára. A magyar azonban kéri Istent a védelemre a Himnuszban és a Boldogasszony anyához intézett imában is. 
A mellérendelt gondolkodásmódnak más következményei is vannak, álljon itt a teljesség igénye nélkül néhány példa! Szent István például szigorúan meghagyta, hogy „senki köztük ellenségként más földjét ne támadja..,” Mindezt ezer éve, amikor Nyugat-Európa azzal volt elfoglalva, hogyan szerezzen minél nagyobb területeket a máséból! 
Meg kell említeni, hogy őseink - minden jelenlegi híresztelés ellenére - szívesen befogadtak külföldieket. Ahogy azt a következőkben látni fogjuk, előszeretettel engedtek be arab pénzváltókat, zsidó kereskedőket, menekülő népeket stb. Olyannyira, hogy a pápa és a római egyház vezetői többször is megdorgálták a magyar királyokat ezért. A XIII. században pápai, érseki intézkedések, büntetések, ki- átkozások sorát tapasztaljuk, amiért megtűrik a mohamedánok és a zsidók szabad kereskedelmi tevékenységét, nem különítik el őket, együtt lakhatnak a keresztényekkel, tisztségeket is viselhetnek stb. 
Az Aranybulla hangsúlyt helyez a szegények védelmére (XIII. cikkely): „Hogy a hatalmasok meg ne nyomorítsák a föld népét, se a szegénységet, a jobbágyurak úgy kövessék a király udvarát, vagy akármerre is úgy járjanak, hogy a szegénységet ne fosszák, ne nyomorgassák.” 
Sokatmondó II. András 1224-ben kibocsátott, Diploma Andreáimmá címet viselő dekrétuma, amely a szászok területi kiváltságait rögzíti. Akár a világ autonómiát biztosító első iratának (!) is nevezhetjük. A Tordán tartott 1568. évi országgyűlés Európában először hozott olyan határozatot, amelyik a vallásszabadság elemeit magába i foglalta. Eszerint senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés a vallása miatt. 
Kossuth Lajos a legnagyobb gondok közepette, 1848. november 30-án, rendeletet bocsátott ki a régészeti leletek védelméről. „A tudományt harczok között sem szabad felejtenünk, sőt azt ápolni mindenkor kötelességünk....” - írta, Különös jelentőségű ez napjainkban, amikor már túl vagyunk azon, amikor az amerikai hadsereg Irakban legalább akkora gyalázatot követett el, mint amilyen az ókorban Alexandriában a könyvtár felégetése volt. Irakban az emberiség kultúrtörténetének legkorábbi emlékeit tüntették el a föld színéről a bombázások, na és ne feledkezzünk meg a múzeumok kifosztásáról sem. 
Jellemző, hogy a kapitalizmus nálunk nehezen rendezkedett be. A magyar nemesek a pénzzel való foglalatosságot méltatlannak tartották. 
Még egy példa: Eötvös Loránd felfedezte a torziós ingát, amellyel igen pontosan tudta mérni a gravitációs tér gradiensét, így a nyersanyagkutatás fontos eszközévé vált. Eötvös szándékosan nem szabadalmaztatta, mondván, hogy a tudományos eredményeknek az emberiség közös kincsét kell képezniük. Fel is ajánlotta, hogy szabadon használható legyen. így is lett. 1930-ban megtalálták vele a texasi olajat, végül pedig az iraki és az iráni nyersanyagot tartalmazó rétegek feltárásában használták. 
Természetesen hangsúlyoznunk kell, hogy az említettek egyáltalán nem azt jelentik, hogy nekünk minden uralkodónk „szent” volt, a nemesek soha nem zsákmányolták ki a népet, senki sem akarta a hatalmat magához ragadni stb. Nem, egyáltalán nem ezt jelenti. Nálunk is megtalálhatók voltak ezek. Mindezek mellett azonban az említett szemléletbeli különbségek fennállnak, és úgy tűnik, nem kis szerepük van a történelem alakulásában."


***

Feltétlenül említést kell tenni a radiesztéziai mérésekről, azaz a földsugárzások helyzetéről és ennek magyar vonatkozásairól.

Pósa Pál András - Szakrális terek radiesztéziai felmérése c. írásából következik egy kivonat:

A radiesztézia sugárzás-érzékelést jelent. Ez olyan képesség, amellyel minden élőlény rendelkezik.
A Föld és a világűr között egy térhálós szerkezetű energiamező található, amely energiamező a Föld mélyebb rétegeitől a kozmikus távolságokig terjedve fejti ki hatását, és befolyásolja az élőlények életfunkcióit. Az említett energiamezőt alkotó sugárzásokat nevezzük földsugárzásoknak. Szőke Lajos és Tóth Tamás hívja fel a figyelmet arra, hogy „hibát követ el, aki e sugárzásokat a Föld belseje felől a sztratoszféra felé hatónak képzeli el. E sugárzások máig felderítetlen, kölcsönös energiakapcsolat részei, mely a Föld belsejétől a sztratoszféráig bizonyosan nyomon követhető, jóllehet azon is túlmutat.” Nos, a radiesztézia ezeknek a földsugárzásoknak a mérésével foglalkozik. A földsugárzások fajtájuktól és intenzitásuktól függően lehetnek az élővilág számára hasznosak és károsak is. 
Annak ellenére, hogy a földsugárzások az élővilág sugárterhelésének több mint hatvan százalékát adják, meglepően keveset tudunk róluk, pedig a régi korok tudósai komolyan foglalkoztak ezzel a témával. A radiesztézia terjedelmesnek nem mondható hazai szakirodalma szerint a radiesztézia ősi tudomány, amelynek írásos nyomai 4000 évnél régebbiek. 
A feltételezések szerint a középkorban a papok voltak a legjobb radiesztéták, akik a felépítendő templomok helyét jelölték ki ezzel a módszerrel. A régi templomok, kultikus épületek, romok elhelyezkedése és tájolása valószínűsíti, hogy az akkori papok vagy építészek értettek a radiesztéziához. 

Jelenleg a legismertebb, radiesztéziai módszerekkel mérhető földsugárzások a következők: 
a.) Geológiai törésvonal sugárzás, 
b.) Vízerek sugárzása, 
c.) Hartmann-sugárzás, 
d.) Curry-sugárzás, 
e.) Szent György-sugárzás, 
f.) Ley-sugárzás 

A Szent György- és Ley-sugárzást célszerű együtt tárgyalni, mivel ugyanazon hálóstruktúra elemeit alkotják. A Szent György-vonalak az É-D és K-Ny irányoktól 7-8 fokos eltéréssel alakítanak ki egy négyzetekből álló hálórendszert. A pozitív polaritású Szent György-sáv mellett mindkét oldalon szimmetrikus interferencia vonalak vannak, ezen kívül két ún. kísérő Ley-vonala is van, amelyek negatív polaritásúak. A Szent György-vonalakat sűrűségük szerint osztályozhatjuk. Eszerint a kultikus Szent György-vonalak egymástól 80-100 km távolságban találhatóak meg, a következő típus az erős, amelynek sűrűsége 4-5 km, azután a normál Szent György-vonalak következnek, egymástól 1-1,5 km távolságban, és végül a közbenső háló elemei figyelhetőek meg, ezeknek az egymástól mért távolsága 200-300 méter. 
Egyes vélekedések szerint a Szent György-rendszernek kultikus szerepe is van. Ezeknek a sugárzásoknak a keresztény egyházi építkezések során nagy jelentősége volt, mert a feltevések szerint a templomok főoltárának vagy az úrasztalának olyan Ley-kereszt fölé kellett kerülnie, ami vízér- kereszttel is pontos fedésben volt. A vízér-kereszttel fedésben lévő Szent György-kereszt erőtere nagyon erős. Ez a katedrálisok főoltárának helye. Egy igazán jó katedrális számára kultikus Szent György-vonalat kell keresni. 
A Szent György- és Ley-vonalak alkotta hálórendszerből az angol és a német szakirodalom is csak a Ley-vonalakat említi meg, és nem szól a Szent György-sugárzásról, pedig a szakrális helyek radiesztéziai felmérésénél óriási jelentősége lesz a két sugárzás közötti különbségtételnek. 

KUNHALMOK 

A kunhalom elsősorban a Kárpát-medence alföldi területein található mesterségesen létrehozott földhalmok elnevezése, amelyek általában 5-10 méter magas, 20-50 méter átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú jellegzetes képződmények, és többségükben a honfoglalás előtti időkből származnak. Régészeti vonatkozásuk mellett egyedi állat- és növényvilágukkal tűnnek ki környezetükből. Magyarországon a kunhalmok természetvédelmi oltalom alatt állnak. 
A kunhalmok Magyarországon ma még megtalálhatóak Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest és Fejér megyében, Romániában Arad és Temes megyében, Szerbiában pedig a Bánátban és Bácskában. Hasonló földhalmok ugyanakkor Lengyelországban és Nyugat-Európában is előfordulnak. A kunhalmokhoz hasonló mesterséges dombok ezen kívül nagy számban találhatók az egész eurázsiai sztyeppevidéken, a szkíták és hunok hajdani területén. Ezek az úgynevezett kurgánok. 

Korábbi becslések szerint az Alföldön egykoron mintegy 40 ezer kunhalom létezett, amelyek különböző korokban keletkezhettek. Azonban egy országos kunhalom felmérés szerint a magyarországi jelenleg létező kunhalmok száma 1692 db, ami messze nem éri el a korábbi becslések által közölt több ezres értéket. Érdekesség, hogy a feltárt 69 kunhalom csupán 13 százalékánál találtak régészeti leletanyagot. A kunhalmok pusztulásának elsődleges oka a mezőgazdasági tevékenység, hiszen az alacsonyabb halmokat egyszerűen felszántották. 
A kunhalmok vizsgálatakor a fő kérdés természetesen az volt, hogy radiesztéziai értelemben ugyanolyan szakrális építménynek tekinthetjük-e őket, mint a templomokat, ezért a már bevált mérési módszereket alkalmaztuk. 
Ha a kunhalom szakrális építmény, abban az esetben megfelel a következő kritériumoknak: 
a.) Szent György-sávok vagy Ley-vonalak kereszteződésében helyezkedik el. 
b.) Területén megtalálhatóak a kozmikus csatornák. 
c.) A környezeténél magasabb kisugárzással (szakrális fokozattal) rendelkezik.
A mérési eredmények alapján feltételezhető, hogy a kurgánok nem egy véletlen struktúrát alkotnak, hanem tudatosan építették őket Ley-vonalakra, feltehetően azzal a szándékkal, hogy megjelöljék a helyüket. A halmok mind külön-külön, de csoportosan is a nem irányítható térhálós földsugárzások ún. delej-vonalainak nevezetes csomópontjait, mágneses áramlási vonalait jelölik ki, teszik láthatóvá. A halmok felszínén irányítható (ártó egészségkárosító hatású) térhálós földsugárzás nem mérhető, az ugyanis a halom köré szorul le, mintegy "védő erőfalat" alkotva. 

A szakemberek vizsgálatai szerint egyes halmok különleges földsugárzási övezetekre épültek. Mindez radiesztéziai módszerekkel is kimérhető, sőt az érzékenyebbek közvetlenül megtapasztalhatják, ha beleállnák az általuk "energia szökőkútnak" elkeresztelt jelenségbe.

Megállapítható, hogy a kunhalmok ugyanolyan szakrális építmények, mint a középkori keresztény templomok. A kunhalom föld feletti része nagyjából kör alakú alaprajzzal rendelkező építmény, radiesztéziai térképe mégsem a kerektemplomokéra hasonlít. A kunhalmokat látva elkerülhetetlen, hogy párhuzamot vonjunk a piramisokkal. A kunhalmok és a piramisok radiesztéziai szempontból rendkívüli módon hasonlítanak egymásra. Mindkét szakrális építményre jellemző, hogy az építmény föld feletti részének méreteivel (átmérőjével vagy szélességével) megegyezik a Szent György-sáv szélessége és a kozmikus csatornák átmérője. Figyelemre méltó az is, hogy kivétel nélkül 10-es szakrális fokozatúak. Valamennyi általunk felmért kunhalom esetében, kivétel nélkül 10-es kisugárzást tapasztaltuk, ami nagyon meglepett bennünket. Ez a maximális szakrális fokozat talán arról árulkodik, hogy a kunhalmok évezredekkel ezelőtti építői még tökéletes kapcsolatban álltak a felső világokkal. 

A PILIS 

Egy ezoterikus nézet szerint Dobogókőn és környékén, a Pilisben található a Föld „szívcsakrája”, azaz bolygónk „dobogó szíve”, ami az ott tartózkodók szervezetét feltölti energiával. Az Ősmagyar Táltos Egyház szerint a szívcsakra a Rám-hegyen, a Ferenczy-sziklánál található. 
A Pilis területén radiesztéziai méréseket végezve több helyszínen is megfigyelhető a Szent György-sávok besűrűsödése. A jelenség ahhoz hasonló, amit Budapesten, az ún. Zsinagóga -háromszögben is lehet érzékelni, tehát a Szent György-sávok 6-10 lépésenként négyzetrács-hálós rendszerben ismétlődnek. Hogy ez a Pilisben új jelenség, vagy már a középkorban is így volt, azt sajnos nem tudjuk. A Pilisben érzékelhető Szent György-sávok rendkívül erősek, ami a finomenergiákra érzékeny embereknél már egy rövid kirándulás alkalmával is erős fejfájást okozhat. A Szent György-sugárzásnak természetesen van gyógyító hatása, de a szakirodalom szerint még a gyógyulásra szorulóknak sem szabad huzamosabb ideig ezekben a sugárzásokban tartózkodniuk. A másik általánosan megfigyelhető jelenség az, hogy a Pilisben sok helyen ugyanúgy 10-es erősségű kisugárzást mérünk, mint a legerősebb kisugárzású templomokban. A különbség annyi, hogy ez a maximális szakrális fokozat nem csak egy-egy templomnyi területen, hanem kilométereken keresztül, összefüggő területeken érzékelhető, mintha az egész Pilis szent helyként viselkedne. Talán azt is mondhatnánk, hogy a Pilis radiesztéziai szempontból egy hatalmas, összefüggő szakrális tér. A fentiek miatt az a véleményünk, hogy a Pilis - kivéve néhány települést, ahol nem észlelhető a Szent György- sűrűsödés - jelenlegi energetikai állapotában nem alkalmas arra, hogy ott emberek lakjanak. 

A Rám-hegyen lévő Ferenczy-szikla esetében nagy gondban voltunk, mivel fogalmunk sem volt arról, milyen módszerrel mérjük fel. Ha elfogadjuk azt az ezoterikus nézetet, hogy a Föld ugyanúgy rendelkezik csakrákkal, mint az emberi szervezet, akkor az Olvasó most nyílván azt várja el a tőlünk, hogy mérésekkel igazoljuk vagy cáfoljuk a Ferenczy-sziklával kapcsolatos feltételezéseket. Hogyan tudnánk megmérni azt, hogy a Rám-hegyen található-e a Föld szívcsakrája? Ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Amennyiben abból indultunk ki, hogy az emberi csakrák olyan energiatölcsérek, ahol a szervezet energiát vesz fel és ad le, akkor nyílván a Föld esetében is ugyanez lenne a funkciójuk. Ebből az következik, hogy a Rám- hegyen egy olyan óriási energiatölcsémek kellene lennie, amely képes a Föld energiaellátására. 
A mi tudományunk kimerül abban, hogy földsugárzásokat, mérünk szakrális helyeken, ezért kénytelenek leszünk most is ezzel az eszköztárral beérni. Ha szerencsénk van, akkor a Rám-hegyen találunk egy kozmikus csatornát, és abban az esetben elmondhatjuk, hogy itt bizony le-föl áramlik az energia, tehát a Ferenczy-szikla működhet csakraként. Nézzük a felmérés eredményét! 

A Rám-hegyet és környékét bejárva egy ilyen jelenséget sikerült valószínűsítenünk. Azért nem tudunk pontosabban fogalmazni, mert a rendszer bizonyos elemeit a nagy távolságok, a terepviszonyok és a növényzet miatt nem tudtuk megközelíteni. Esetünkben ez azt jelenti, hogy csak a P2-P3 és a P6 jelű pozitív, valamint az N1-N6 jelű negatív polaritású csatornákat mértük fel, míg a többiek elhelyezkedését csak valószínűsíteni tudtuk a mérések alapján.

Az ábrán látszik, hogy a Rám-hegyen valóban található egy kozmikus csatorna (P3), ez a csatorna azonban nem a közepe, hanem legfeljebb a széle annak az energetikai rendszernek, amelynek központi három csatornája (Atya, Anya, Fiú) érdekes módon nem hegyen, hanem abban a völgyben található, ahol a villanyvezetéket felvitték Dobogókőre. A völgybe nem vezet ösvény, ezért ezeknek a csatornáknak nem tudtunk a közelébe férkőzni. A pozitív polaritású csatornák mintegy 300 lépés átmérőjűek. A 30 lépés átmérőjű negatív csatornák a P2 és P3 jelű csatornák között helyezkednek el. 

A hely szakrális fokozata természetesen ugyanúgy 10-es, mint ahogyan az a Pilis más területein is általában mérhető. A felmérés alapján csupán annyit lehet megállapítani, hogy a Rám- hegy egy olyan energetikai rendszer részét képezi, amelyet a templomoknál is mérni szoktunk. Ez a terület tehát olyan, mint egy szabadtéri templom. Hogy állhatott-e itt valaha igazi templom, arról fogalmunk sincs, de nem is szükséges épített templom ahhoz, hogy a szakrális építményekre jellemző földsugárzások megjelenjenek valahol (pl. Hősök tere, Budapest). A fentiek miatt - egyáltalán nem meglepő módon - nem tudjuk kijelenteni azt, hogy a Rám-hegyen lenne a Föld szívcsakrája. Ha a Földnek vannak csakrái, azokat mi csak úgy tudnánk elképzelni, hogy valamiféle energiaáramlás középpontjában helyezkednek el. A Rám-hegy ráadásul radiesztéziai szempontból nem is mondható a Pilis-hegységben egyedülálló helyszínnek, mivel méreteiben is hasonló templomi rendszerek érzékelhetőek a Pilis több pontján, többek között a Lánszki Imre által Fehérvárként azonosított helyszínen is. Mindezzel együtt azt el kell ismernünk, hogy van egy kozmikus csatorna a Rám-hegyen, tehát radiesztéziai szempontból szakrális helynek tekinthetjük. 

A Pilis-felmérés összefoglalásaként megállapítható, hogy területére általában jellemző a Szent György-sávok besűrűsödése és a nem csak egyes helyeken, hanem összefüggő területeken általánosan mérhető a 10-es szakrális fokozat. A Pilis tehát radiesztéziai szempontból egy hatalmas, összefüggő szakrális térként viselkedik. A Rám-hegy egy olyan energetikai rendszer részét képezi, amelyet a templomoknál is érzékelhetünk, bár a sugárzási sávok és a csatornák méretei sokkal nagyobbak azoknál. A nagyságrend - az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan - mintegy tízszerese egy normál templomnál mérteknek. A Holdvilág-árokban a sziklafalnál szintén egy teljes templomi sugárzási rendszert találtunk, amelynek negatív csatornái az árokban foglalnak helyet. A sziklafal maximális 10- es pozitív polaritású kisugárzással rendelkezik, míg az árokban maximális 10-es negatív polaritású kisugárzást mértünk. A Rám-hegy és a Holdvilág-árok sziklafala radiesztéziai szempontból nem mondható a Pilis-hegységben egyedülálló helyszínnek, mivel energetikai rendszereikhez hasonló elhelyezkedésű és méretű templomi rendszerek érzékelhetőek a Pilis más pontjain is. 

A FELTÉTELEZÉSEK VIZSGÁLATA 

Munkánk kiindulópontja az a vélekedés volt, hogy a középkor végéig a szakrális építményeket gondosan kiválasztott helyekre építették, és az építészek a kiválasztott helyszínen az épület méreteit, tájolását, továbbá az oltár elhelyezését a földsugárzások alkotta rendszerekhez igazították. Ez a vélekedés részben igazolódott. Annyi bizonyos, hogy földsugárzási szempontból a középkori templomok kivétel nélkül olyan különleges helyeken állnak, amelyek kisugárzásának erőssége magasabb a közvetlen környezet kisugárzásánál. A középkori templomok felmérése alapján tehát sokáig úgy tűnhetett, hogy az építészek a földsugárzásokról tudtak, és az adott helyszínt felmérve jelölték ki a templomok alaprajzát. Az is bíztatónak látszott, hogy a középkori templomoknál eltérő erősségű kisugárzásokat találtunk, hiszen a felmérés elején még az sem volt biztos, hogy radiesztéziai módszerekkel egyáltalán képesek leszünk-e ezt az erőt megmérni. 

A másik feltételezés szerint a középkori templomok oltárának a templomi építészet szabályai alapján ún. Ley-vonalak és vízerek kereszteződésébe kellett kerülnie, a katedrálisok oltárai viszont ún. Szent György-vonalak és vízerek kereszteződésében helyezkednek el. Nos, a felmérések alapján azt tudjuk mondani, hogy kivétel nélkül minden középkori templomban megtalálható az a sugárzás, amelyet a radiesztéták Szent György-sugárzásnak neveznek. A középkori templomok Szent György- sávok kereszteződésében épültek, amely sávokban általában teljes szélességben vízér-frekvencia is mérhető. A Szent György-sávok közepén és szélein Ley-Hartmann-Curry-vonalak találhatóak, emiatt az is megállapítható, hogy a templomok nem csak Szent György-sávok, hanem Ley-, Hartmann- és Curry-vonalak kereszteződésében is állnak. Mi a helyzet az oltárokkal? Az oltáron - akár az eredeti, akár a szembemiséző oltárról beszélünk - minden esetben áthalad a hosszirányú Szent György- és vízér-sáv, azonban a keresztirányú sávokról nem mondható el ugyanez. A keresztirányú Szent György- és vízér-sávok általában a templomhajó közepén haladnak keresztül, az eredeti oltár viszont az apszisban, a szembemiséző oltár pedig legfeljebb a hajó és az apszis találkozásánál helyezkedik el. Emiatt a keresztirányú Szent György- és vízér-sávok csak abban az esetben haladnak át legalább a szembemiséző oltáron, ha kellően szélesek ahhoz, hogy az apszis egy részét is magukba foglalják (pl. Kalocsa, Szeged, Tarnaszentmária). Azt is láttuk, hogy a hosszirányú Szent György-sávok közepén található Ley-Hartmann-Curry-vonalak minden esetben áthaladnak az eredeti és a szembemiséző oltáron is, hiszen mindkét oltár a templom hosszirányú szimmetriatengelyén foglal helyet. Megállapíthattuk, hogy a keresztirányú Szent György-sáv elhelyezkedésétől függetlenül, mindkét oltáron áthalad egy-egy keresztirányú Ley-Hartmann-Curry-vonal, és ugyanezt figyelhettük meg átlós irányban is. 

Mértünk olyan templomokat is, amelyekről elterjedt, hogy az oda látogató beteg emberek kigyógyulhatnak betegségeikből (gyógyító helyek). Ezek az ún. „Máriás” búcsújáró helyek (pl. Máriapócs, Máriagyűd), amely helyeket a felmérés során a legmagasabb kisugárzású templomok közé kellett sorolnunk. Ezek szerint tehát igaz az a feltételezés, hogy a szent helyeken egy olyan erő vagy energia található meg, amely megkülönbözteti ezeket más helyszínektől. Arra is rávilágított azonban a felmérés, hogy a „Máriás” gyógyító helyek és a többi 10-es kisugárzással rendelkező templom között földsugárzási szempontból nincs semmilyen különbség, tehát pl. az esztergomi bazilika ugyanolyan erősségű szent helynek minősíthető, mint a máriapócsi templom. 

Talán elmondhatjuk, hogy a felmérések igazolták azt a feltételezést is, amely szerint a földfelszín energiatelítettsége nem egyforma, tehát az egyes helyek kisugárzásának erőssége változó. Amennyiben az adott hely kisugárzásának erőssége vagy „szakrális fokozata” azt is jelenti, hogy az adott hely az ember számára milyen mértékben lehet alkalmas a felső, égi világokkal való kapcsolatfelvételre, abban az esetben megállapíthatjuk, hogy a szakrális építmények eltérő mértékben alkalmasak erre. Ha végignézzük a maximális kisugárzású helyek listáját, akkor láthatjuk, hogy azok a főbb egyházi központokban foglalnak helyet. Persze lehet erre azt is mondani, hogy ez az eredmény előre borítékolható volt, de a kép valamivel árnyaltabb, hiszen esetenként tekintélyt parancsoló bazilikáknál sem mértünk 10-es erősséget (pl. Pannonhalma), más esetekben viszont a közvélemény számára ismeretlennek mondható templomocska is igencsak erősnek bizonyult (pl. Tarnaszentmária). 

A szakrális fokozattal kapcsolatban a fentieken kívül még legalább két következtetést tudunk levonni a mérési eredményekből. Először is elmondhatjuk, hogy az országban lévő szakrális építmények többsége nem rendelkezik a maximális 10-es szakrális fokozattal, vagyis ismét oda kanyarodunk vissza, hogy vannak kitüntetett (szent?) helyek, amelyeket a földsugárzásokból származó(?) erő vagy energia megkülönbözteti a gyengébb kisugárzású helyektől. A másik következtetés az lehet, hogy az ország területén viszonylag nagy számban találhatóak 10-es fokozatú helyek, ahol a felső, égi világokkal való tökéletes kapcsolatfelvételhez a körülmények - legalábbis földsugárzási szempontból - adottak. Nyilvánvaló, hogy az ország legfontosabb templomainak ezeken a helyeken kellene állniuk. A felmérés szerint többségük ilyen pontokon is áll. 

A 201. ábra alapján megállapítható, hogy szinte az ország minden megyéjében találtunk legalább egy olyan helyet vagy szakrális építményt, amelyik 10-es pozitív kisugárzással rendelkezik. Egyedül Tolna és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék jelentik a kivételt, tehát ebben a két megyében nem tudtunk feltüntetni maximális erősségű helyet. Az ábrához több megjegyzést is kell fűznünk. Először is, a felmérés a mai Magyarország területére korlátozódik, emiatt a fenti ábra természetesen nem tudja megmutatni a történelmi Magyarország területén lévő maximális kisugárzású helyeket. Aztán, az ábra csak azt mutatja, hogy az általunk felmért helyek közül melyek voltak a 10-es fokozatúak. Tehát a felmérés nem volt alkalmas arra, hogy kimerítően meghatározzuk Magyarország maximális kisugárzású helyeit. Nyilvánvaló, hogy ennél sokkal több 10-es fokozatú hely létezik az ország területén, és mindegyiküket megtalálni szinte lehetetlen vállalkozás lenne. A felmérésből kimaradt pálos kolostorromok vagy kunhalmok például nagy valószínűséggel kivétel nélkül 10-es fokozatúak lennének. Nyilvánvalónak látszik, hogy Tolna és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében csak azért nem találtunk egyetlen maximális kisugárzású helyet sem, mert nem mértünk fel elég templomot. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a megyék középkori kialakítása nem feltétlenül egyezik meg a jelenlegi megyehatárokkal. Az ábra nem alkalmas arra sem, hogy különbséget tegyen a földfelszín egy pontján (pl. egy templom) vagy összefüggő területeken (pl. a Pilis egyes területei) folyamatosan mérhető maximális kisugárzás között. Végül azon is el lehet gondolkodni, hogy ezek a helyek eleve maximális kisugárzásúak voltak-e, vagy csak a templom felépítése avatta 10-es szakrális fokozatúvá őket (pl. Tar, Verőce). 

A protestáns templomok felmérése bizonyította, hogy a templomi földsugárzási rendszer jelenléte nem a katolikus templomok sajátossága, hiszen a Szent György-sugárzás és a kozmikus csatornák a református és evangélikus templomoknál is megjelennek. Láthattuk, hogy a református templom felépítésében és belső elrendezésében a centrális tér iránti igény jelenik meg. Nem oltáron, hanem az úrasztalán végzik a szertartást, nincs kereszt a falon és nincsenek szentképek vagy kegytárgyak a templomban. Számos liturgikus különbséggel is találkozhatunk, így a protestánsok elvetik Mária kultuszát, valamint a római egyház egyedül üdvözítő voltát és a pápa főhatóságát. Mindezek a különbségek nem okoznak semmiféle radiesztéziailag mérhető eltérést a katolikus templomokhoz képest, és az Anya minősége is jelen van a templomban. 

A felmérések során az egyik nagy meglepetést a kerektemplomok szolgáltatták számunkra azzal, hogy radiesztéziai térképük lényeges eltérést mutat a hosszúházas templomokéhoz képest. Az ösküi, kallósdi és nagytótlaki templomoknál az eltérés okát az alaprajz kör alakjában találtuk meg. Ezek szerint a formáknak nem elhanyagolható a szerepük a szakrális építmény energetikai rendszerének kialakításában. Lílávajra (Dr. Pressing Lajos) így szól a formák szerepéről: „Minden olyan világkép, melynek a spirituálishoz való viszonya nem a közvetlen tagadáson alapul, tisztában van a formák mögött, vagy azokon túl húzódó mélyebb valóságok és princípiumok létezésével. A formák csupán e mélyebb valóságok felszíni megjelenései, melyek az avatatlan számára elrejtik, a látnok, a bölcs, a művész vagy a pap számára viszont megmutatják és láthatóvá teszik az érzékekkel felfoghatatlan valóságrétegeket.” Az ösküi kerektemplomnál az is kiderült, hogy radiesztéziai szempontból érdemes különbséget tennünk a belső és külső szakrális tér fogalma között. Az európai körtemplomok mintájának tekintett Pantheon felmérése pedig megmutatta, hogy - a Vesta templommal ellentétben - radiesztéziai szempontból semmiképpen nem tekinthető kerektemplomnak. 

A pálos templomok és kolostorromok az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend által épített szakrális építmények, amelyek felmérésével folytattuk azt a vizsgálatot, hogy a különböző szerzetesrendek templomai között tapasztalhatunk-e valamiféle különbséget. Megtudtuk, hogy nincs különbség, hacsak az nem, hogy az összes pálos templom (a romok is) a maximális 10-es szakrális fokozattal rendelkezik. 
A hindu templomok felmérésével kiléptünk az európai vallási és kulturális keretrendszerből. Eddig alapvetően keresztény templomokat vizsgáltunk, de most egyértelműen el kellett dőlnie annak a kérdésnek, hogy a nem európai eredetű vallások szakrális építményei is a Szent György-rendszerre épülnek-e, vagy esetleg más típusú földsugárzásokat használnak. A hindu templomoknál ugyanazokat a földsugárzásokat és kozmikus csatornákat találtuk, mint a keresztény templomoknál, tehát azt állapítottuk meg, hogy radiesztéziai szempontból nincs lényeges különbség a hindu és a keresztény templomok között. 
A buddhista szakrális építmények vizsgálata ugyanezt a végeredményt hozta, tehát radiesztéziai szempontból nem találtunk lényeges különbségeket a sztúpák és a keresztény templomok között. A kör alakú alaprajzzal rendelkező sztúpáknál talált földsugárzások és kozmikus csatornák elhelyezkedése nagyon hasonló a kerektemplomoknál mértekhez, ezért ez a fajta sztúpa radiesztéziai szempontból kerektemplomnak minősíthető. 
Az iszlám szakrális építményeknél szintén ugyanazokat a földsugárzásokat és kozmikus csatornákat találtuk, mint a keresztény templomoknál. A fejfájást az okozta, hogy a felmérés eredménye vajon az iszlám vagy a keresztény szakrális építmény radiesztéziai jellemzőit tükrözi-e, mivel a Magyarországon található iszlám szakrális építmények vagy középkori katolikus templom alapjaira épültek, vagy jelenleg is katolikus templomként működnek. 
A zsidó szakrális építmények (zsinagógák) felmérése után is az a végeredmény alakult ki, hogy radiesztéziai szempontból nincs lényeges különbség a keresztény templomokhoz képest, tehát ők is ugyanonnan kapják az energiát. 

Az elméletet a középkor előtti időkre visszatekintve is teszteltük a római kori és egyiptomi szakrális építmények felmérésekor. Láthattuk, hogy a középkori templomokra jellemző földsugárzások a kereszténység hivatalos megjelenése előtt emelt, és azóta esetleg teljesen elpusztult szakrális építményeknél a mai napig jelen vannak. A szakrális építményeket tehát - legalább 4000 éve - az különbözteti meg a nem szakrális jellegű építményektől, hogy a Szent György-hálózatba be vannak kapcsolva. A római kori építmények felmérésével kapcsolatban több fontos eredményt is ki kell emelnünk. Az egyik az, hogy a kereszténység előtti, ún. pogány kultuszok építményeiről van szó, tehát ismét megerősítést nyert, hogy a Szent György-sugárzásnak nevezett rezgés nem a keresztény templomok sajátossága. Az Atya, Anya és a Fiú kozmikus csatornáinak jelenlétéből az is következik, hogy ezek a minőségek (és a minőségek hármassága) már a kereszténység kialakulása előtt is léteztek. Ezek az épületek az elmúlt 1500-2000 évben a toföld alatt voltak, de a földsugárzásokra és a kozmikus csatornákra ez látszólag semmiféle hatást nem gyakorolt, hiszen ma is a helyükön vannak. 

A felmérés során megfigyelhettük, hogy a különböző vallások által felépített szakrális építmények között radiesztéziai szempontból nincs különbség. Tehát azt mondhatjuk, hogy a keresztény, iszlám, buddhista, hindu és zsidó szakrális építményeknél is ugyanazok a földsugárzások és kozmikus csatornák találhatóak meg. Amennyiben igaz, hogy a földsugárzások és a kozmikus csatornák energiát és információt szállítanak, abban az esetben talán az is elmondható, hogy valamennyi vallás hívei ugyanazon forrásokból kapják az energiát és információt. 

A HELYEK ELTÉRŐ KISUGÁRZÁSA 

Tudjuk tehát, hogy a szakrális építmények olyan helyeken állnak, amelyek kisugárzása erősebb a környező helyek kisugárzásánál. Az is kiderült, hogy a szakrális helyeken megtalálható energia polaritását tekintve kétféle: pozitív, illetve negatív lehet. Mintha igazolva látnánk a kozmikus erők ősi felosztását ,jin” és ,jang” típusú energiákra. Ennek megfelelően, a felmérések végére az is nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy az energia erősségének radiesztéziai mérésére kétféle skálát: egy pozitív és egy negatív skálát kell használnunk. 

Külön foglalkoznunk kell azzal a mérési adattal, amely szerint Magyarország terültén nem mértünk 5-ösnél alacsonyabb fokozatú szakrális építményt. Itt megint felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon jól mérünk-e, hiszen 10 fokozatot állítottunk be a képzeletbeli szakrális skálán. Elvárható lenne, hogy mérjünk például 2-es vagy 3-as szakrális fokozatot is. A skálával tehát valami baj lehet, hiszen nem használjuk ki a teljes (10-es) mérési tartományt. Próbáltuk a skála beosztását megváltoztatni, de arányaiban mindig ugyanezt az eredményt kaptuk. Tehát egy maximálisan 5-ös beosztású skálán a legalacsonyabb fokozat 2,5-ös, míg a 100-as skálán természetesen az 50-es volt. A bizonytalanságot csak erősítette bennünk az, hogy olyan helyeken is lehetett mérni a szakrális fokozatot, ahol nem találtunk Szent György-sugárzást (pl. az ortodox templomoknál vagy Székesfehérváron, a Romkert területén). Valamiféle válasz a székesfehérvári felmérés után kezdett körvonalazódni. Emlékezzünk rá, a mérések azt mutatták, hogy a Romkert területén soha nem állt templom. A Romkertben mégis mértünk egy 5-ös szakrális fokozatot. 

Ezek után elkezdtünk úton-útfélen szakrális fokozatot mérni, és rájöttünk, hogy a szántóföldtől a városi utcáig minden terület legalább 5-ös fokozattal rendelkezik. Mit jelenthet ez? Azt, hogy a földfelszínnek vagy egy olyan alapszakralitása, amelyet a nem szakrális helyeken is lehet mérni. Tehát nem azért mértünk 5-ös szakrális fokozatot a Romkert területén, mert ott valaha templom állhatott, hanem mert ez az 5-ös szakrális fokozat az országban mindenhol (!) mérhető. Na, ez volt az a pont, ahol elhatároztuk, hogy külföldi méréseket is kell végeznünk, hiszen ha ez Magyarországon így van, akkor más országokban is ugyanerre az eredményre kellene jutnunk, és akkor mondhatnák azt, hogy az egész Földnek van egy 5-ös alapszakralitása. Természetesen ebben is tévedtünk. 

A nagytótlaki (Szlovénia) kerektemplom felmérésekor észleltük, hogy a templom körül egy bizonyos távolságon túl már nem érzékelhető az 5-ös alapszakralitás. Sőt, semmiféle kisugárzás nem érzékelhető, tehát a terület alapszakralitása „nulla”. Útközben hazafelé megálltunk a szlovén¬ magyar határátkelőnél és gyalogosan próbáltunk méréseket végezni. Az derült ki, hogy a szlovén oldalon mért „nulla” alapszakralitás a magyar oldalra átérve azonnal 5-ös alapszakralitásra változik. A mérést elvégeztük Komáromnál (magyar-szlovák határ), Sopronnál (magyar-osztrák határ), Tiszabecsnél (magyar-ukrán határ) és Gyulavarsándnál (magyar¬-román határ) is. Ezeken a helyeken szintén azt állapítottuk meg, hogy a magyar oldalon érzékelhető a földnek egy 5-ös alapkisugárzása, míg az országhatárt átlépve ugyanez az alapszakralitás már nem mérhető. Ez különösen azért volt fájdalmas felfedezés, mert a másik oldalon is egykori magyar területekről beszélhetünk. 
A Gyulától (Békés megye) néhány kilométerre található Gyulavarsándon (Románia) az egymás mellett épült római katolikus és ortodox templom felmérése jól példázza a terület alapszakralitásának hiányát. A katolikus templom (vasárnap délelőtt zárva találtuk) szakrális fokozata 7-es (Magyarországon átlagosnak mondható), míg az ortodox templom (éppen istentiszteletet tartottak benne) szakrális fokozata „nulla” volt a pozitív skálán mérve, tehát megegyezett az alapszakralitással. 
A külföldi amfiteátrumok felmérése is igazolta, hogy az általunk alkalmazott 10-es fokozatú skála megfelelően működik, hiszen Szíriában és Jordániában is sikerült a pozitív skála 5-ös fokozata alatti kisugárzást mérnünk. A boszrai és a jerash-i amfiteátrumok 3-as fokozata arról árulkodik, hogy ezeknek a területeknek nincs a magyarországihoz hasonló alapszakralitása, és „csak” 3 fokozatot tudtak a „nulla” kisugárzáshoz hozzáadni. Mi lehet a magyarázat Magyarország földjének erre az 5-ös alapszakralitására? Fizikai magyarázattal sajnos nem tudunk szolgálni. Persze a fizika határait már a könyv első oldalain átléptük, tehát a válaszadást most is csak a fizikai dimenziókon túli történések alapján tudjuk megkísérelni. 
Lássuk tehát a lehetséges magyarázatokat: 

a.) Egy számunkra tetszetős magyarázat lehetne, hogy mivel Magyarország királynőjének Szűz Máriát tartják, emiatt az ország területe égi védelem alatt áll, amely védelem a szomszédos országokra nem jellemző, és emiatt nem mérhető alapszakralitás az ország határain kívül. Nos, ez a magyarázat ugyan melengeti szívünket, de az a baj vele, hogy Magyarország ezer évvel ezelőtti és jelenlegi határai nem esnek egybe. Tehát, ha az ország szakrális védelmet kapott, és ez a védelem okozza az ország földjének 5-ös alapszakralitását, akkor az 5-ös fokozatot az akkori országhatárokig (tehát például a Felvidéken vagy Erdélyben is) kellene tudnunk mérni. De ez sajnos nem így van, hiszen az 5-ös fokozat a jelenlegi országhatárokon kívül nem mérhető. 

b.) Amennyiben az ország földjének alapszakralitása a jelenlegi országhatárokhoz köthető, akkor logikus, hogy az 5-ös szakralitás okát a jelenlegi országhatárok kialakulásának körülményeiben keressük. így a trianoni békediktátumhoz jutunk el. Tegyük fel, hogy a Trianon előtti Magyarország földjének - a környező országok földjéhez hasonlóan - nem volt alapszakralitása. A külföldi mérésekből tudjuk, hogy természetesen kivételt képeznek a megszentelt területek (templomok, temetők), amelyeknek akkor is van mérhető szakrális fokozata, ha az ország földjének egyébként nincs. Elképzelhető, hogy a történelmi Magyarország feldarabolása olyan (szakrális) hatással volt a megmaradó országrészekre, hogy a föld szakralitása nulláról 5 fokozatot emelkedett? Ez ugyan elképzelhető, de bizonyítani nem tudjuk. Ha az ország a szakrális fokozatot az ártatlanul elszenvedett, és mások helyett viselt büntetés miatt kapta, akkor az is kérdés, hogy az elcsatolt országrészek - amelyek az anyaországhoz hasonlóan, ha nem jobban megszenvedték a békediktátumot - földjének szakrális fokozata miért nem emelkedett. 

c.) Az is lehet, hogy nem a szakrális fokozat emelkedésével, hanem annak csökkenésével van dolgunk. Ha van olyan ország, ahol jelenleg mérhető a földnek egy 5-ös alapszakralitása, akkor elméletileg létezhet olyan ország is, amelynek földje 10-es alapszakralitással rendelkezik. Tegyük fel, hogy az egykori szakrális birodalmak (például az ókori Egyiptom) a maximális 10-es alapszakralitással rendelkeztek. Most tételezzük fel, hogy Magyarország, mint Mária országa valamikor égi védelemmel, és földje 10-es szakrális fokozattal rendelkezett. Ebben az esetben olyan történelmi eseményeket kellene keresnünk, amelyek következtében később ez a szakralitás csökkenhetett. Ilyen eseményből többet is találhatunk. Gondolhatunk például arra, hogy 1301-ben kihal az Árpád-ház, 1490-ben pedig meghal Mátyás király, akinek halála egybe esik a közép-amerikai szakrális birodalmak bukásával. Beszélhetünk ezek után a Földön szakrális királyságokról? Aztán ott van a mohácsi csatavesztés, Buda eleste, vagy ismét megemlíthetjük Trianont. Előfordulhat, hogy egyes országrészek vonatkozásában a zuhanás két lépcsőben történt meg. Mátyás volt az utolsó magyar király. Lehetséges, hogy az ország 10-es szakrális fokozata az ő halálakor zuhant 5-ösre. Az is elképzelhető, hogy Trianon után a határokon kívül rekedt országrészek fokozata 5-ösről tovább zuhant nullára. Lehettek ezek olyan események, amelyek következtében az ország szakralitása több fokozatot zuhant? Lehettek, de biztosan nem tudjuk. Amennyiben 5 fokozatot csökkenhet egy adott ország szakrális fokozata, akkor elméletileg akár 10 fokozatú zuhanás is elképzelhető, tehát létezhetett olyan szakrális birodalom, amely földjének mai szakrális fokozata nulla. Ha az előbb már megemlítettük Egyiptomot, akkor most idekívánkozik, hogy az ország területén jelenleg nem mérhető alapszakralitás. Persze azt nem tudjuk, hogy az ókori Egyiptom rendelkezett-e valaha ilyennel. Lehet, hogy a szakrális fokozat csökken akkor, ha az ország területi egysége sérül? Vagy a szakrális fokozat az ország lakosságának mindenkori életmódjától és magatartásától függ? Esetleg attól, hogy rendelkezik-e szakrális uralkodóval, aki közvetít a Fent és Lent világa között? Nem tudjuk. Mindenesetre az bíztató, hogy Magyarország földje ma is rendelkezik egy 5-ös szakralitással, ami talán arról tanúskodik, hogy az égi védelem ezen a szinten jelenleg is működik. Vajon helyreállna-e az eredeti (?) 10-es fokozat a történelmi Magyarország határainak visszaállításával? 

d.) Elképzelhető, hogy a fenti megközelítések egyike sem helytálló, mert esetleg nem történelmi, hanem mégiscsak fizikai (pl. geológiai) okokat kell keresnünk? Ilyen ok lehet az, hogy egyes vélekedések szerint a Kárpát-medence alatt vékony a földkéreg? Mindenki tudja, hogy a magyar termálvízkincs, mennyiségileg és minőségileg világméretekben kiemelkedő. A kedvező földtani körülmények hozták létre a hévizeket. A térség földszerkezetének alakulása során a Kárpát-medence alatti földkéreg viszonylag elvékonyodott, emiatt a felszínhez közel került a magas hőmérsékletű földköpeny. A földkéreg vastagsága a régióban 23-27 km közötti, egyébként máshol átlagosan 30-40 km, bár rendkívül tág határok között változik, az óceánok alatt 6-7 km, a szárazföldek területén pedig 35 km, ám néhol eléri a 70 km-t is.6 Nos, ezzel a magyarázattal is az lenne a gond, hogy egy adott terület geológiai jellemzői nem igazán követik az országhatárokat. Tehát a földkéreg vastagsága nem attól függ, hogy a jelenlegi országhatáron belül vagy kívül mérik. 

A felmérés időszaka alatt, amely országokban megfordultunk, ott igyekeztünk megmérni az adott terület alapszakralitását is. Az alábbiakban közreadunk néhány mérési eredményt (a táblázat nem lesz túl bonyolult): Az alapszakralitás összehasonlítása (példák)

Mérés helye Alapszakralitás fokozata:
Ausztria (Bécs) 0 
Egyiptom (Kairó) 0 
Jordánia (Amman) 0 
Lengyelország (Krakkó) 0 
Libanon (Bejrut) 0 
Németország (Köln) 0 
Olaszország (Róma) 0 
Románia (Gyulavarsánd) 0 
Szíria (Damaszkusz) 0 
Szlovákia (Révkomárom) 0 
Szlovénia (Nagytótlak) 0 

A fentiek kiragadott helyszínek, azonban ezekben az országokban bármerre jártunk, ugyanezeket az eredményeket kaptuk. Lehet, hogy ezért megköveznek bennünket, de ezek után nem tehetünk mást, mint hogy - hangsúlyozottan csak a fenti mérési eredmények alapján - levonjuk a lehetséges következtetést. Tehát úgy néz ki, hogy a felmért országok közül (a fel nem mért országokról nem tudunk nyilatkozni) Magyarország kivételes helyzetben van abból a szempontból, hogy területe 5-ös alapszakralitással rendelkezik. A többi országban ez az alapszakralitás nulla (vagyis nincs alapszakralitás). Ezek a különbségek az országhatárt átlépve azonnal mérhetőek. A felmérések során láthattuk azt, hogy a földsugárzások érzékelik a szakrális építmény határait (pl. a Dohány utcai zsinagógánál a kerítésen belül már nem érzékelhető az a Szent György-sűrűsödés, amellyel a Wesselényi utcán találkozhatunk). Nos, ezek szerint a földsugárzások nem csak a fizikai határokat (a templom falait), hanem a mesterséges (nem fizikai) határokat (pl. az országhatár) is képesek érzékelni és értelmezni."

Erre nehéz szavakat találni, mindenki el tudja dönteni magában mit hisz el a fentiekből...


***

Hogy az emberi szellemiségben valami kisiklott "menet közben" azt nagyon sokan érzik ma. Lelkünkben/génjeinkben/emlékeinkben sokan érezzük, hogy valami nagyon elromlott a mai világban, és óhatatlanul előjön egy kívánatos "aranykor" emléke, amikor még nem így volt mint ma. Az ősi szentháromság erőszakos eltűntetését, a romlás kezdetét Barabási László: Európa népeinek kialakulása c. könyvének IV. kötetében - Az új vallások, népek -  5000 évvel ezelőttre, Babilon idejére teszi, amivel kimondva-kimondatlanul is a sémi népekkel megjelenő új emberi minőséghez köti az aranykor végét. Könyvének néhány részlete következik:

"Az emberiség történelmének, vallásának tanulmányozásakor mindent és mindenkit beszorítottunk egy-egy skatulyába. Megkerestük a különbségeket és elválasztottuk egymástól az összefüggő dolgokat. Óriási munka volt és hatékony. Az elmúlt majdnem ötezer esztendő alatt ez a módszer segítette az uralkodni vágyókat, hogy csatarendbe állítsák az embereket. Ennek alapján villogtak, majd később dörögtek a fegyverek. Ennek alapján adtunk különböző neveket azonos népeknek.. Aztán kitaláltuk a népvándorlásokat. Kicsavartuk a nomadizáló állattenyésztés értelmét és megszültük a vándor népeket. Minél nagyobb a kavar, annál jobban lehet a zavarosban halászni. Minél jobban el lehet különíteni az embereket egymástól, annál könnyebben lehet összeugrasztani őket. A legjobb példája ennek a latin-római birodalom vagy később a Habsburg ház jelszava – divide et impera, vagyis oszd meg és uralkodj.

Ezen módszereknek első nagy megnyilvánulásai Babilon hódító háborúi, Nagy Sándor, Róma, a középkori birodalmak. Végül a két világháború napjainkban és a hosszú évtizedek óta folyó háborúk a földgolyón. Minden esetre elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amikor napjaink népeinek eredetét besorolását már nem lehet hatalmi szóval hamisítani. Vissza kell adni a Bibliának is eredeti értelmét. Mert nagyon sok mindenre figyelmeztet. A tények azt mutatják, hogy akár Darwin majmaiból, akár a sumér lombikokból vagy a Bibliai Isten parancsából jött létre az ember - az nagyon rég volt. Az igazat megvallva számomra az Isteni teremtés tűnik a legelfogadhatóbbnak.

(...)

A kőkorszaktól Babilonig egyetlen szellemiséggel találkozunk. Az egyénnek teljes szabadsága van mindaddig, míg a saját közössége érdekeit szolgálja. Bármit tehet, ami nem sért, károsít másokat. Halmaz rendszerekben élnek. Például – család, nemzetség, nemzet vagy tízes, falu, vidék, szék, székelyföld, királyság. De vehetnénk germán, frank, hispán, kínai, vagy akár maya, inka példákat. 

A) Úgy néz ki, hogy a közösségek mintha egy összetartó védő burában éltek volna. Ebben a hangyabolyhoz hasonló rendszerben megvolt az egyénnek, a csoportnak a meghatározott feladatköre. Ismerték egymás gondolkodását, munkáját, és ha valamelyik lemaradt, társai rögtön segítségére siettek. Egymáshoz több szálon át kapcsolódtak. Gyakorlatilag végtelen láncot alkottak. Nevezhetjük ősközösségnek, aranykornak, paradicsomi állapotnak, ideális társadalomnak, de a lényegen ez mit sem változtat. 

B) Az egész rendszer olyannak tűnik, mint amikor a kamaszlány mesebeli hercegről álmodozik. El is vetettem volna a gondolatokat, ha nem sietnek a segítségemre a fizikusok. Ők manapság annyira szokatlan következtetésekre jutnak, hogy hetekbe telik, míg befogadja az ember tudata. Tisztázták, hogy az anyag az energia egyik - alacsonyabb rezgésű - formája. Az általános, a folytonos anyag - amely végtelen és mindent betölt - számunkra érzékelhetetlen. Ennek a véges, jól körülhatárolt formáját kvantumos anyagnak nevezik. Ebből áll össze az általunk ismert anyagi világ. 

Mi is ez lényegében? Mi jellemzi? Tömege van, összetett szerkezetű (elektron - pozitron, proton – elton, és ezek kötött állapotban lévő elegye a két neutrinó típus), gravitációs, páronként elektromos vonzó és taszító hatása van. Zárt rendszereket alkotnak, melyet egy energia héj, burok véd. (ilyen energia burok védi az összetartó családokat, nemzetségeket, sőt jószomszédokat is. De ilyen burokkal rendelkezik az önmagára büszke egységes tudatú nemzet is. Ugyanilyen szerepe van a föld mágneses burkának. Stb.) Mi atomként, összekapcsolva molekulaként már rég ismerjük. Annak ellenére, hogy erős energiahéja van kapcsolódási képességgel rendelkezik. Ebből áll a kő, levegő, növény állat, ember, bolygónk, naprendszerünk, tejutunk, stb. Ugyan azon felépítést (struktúra) találunk a pirinyó és az óriási rendszerekben. Ugyanúgy viselkednek minden szinten. Az egészséges társadalom sem kivétel. De ha az egyensúly megbomlik elébb-utóbb robbanáshoz vezet, elpusztul. Az atomtól a társadalomig. 

Az őstársadalom tökéletesen beleilleszkedett az anyagi világba, amelyhez lényegében tartozunk. Része volt. Nem akarta „legyőzni” a természetet. Benne élt. Óvta épp úgy, mint önmagát. Az egyedek, a társadalom szerkezeti elemei épp olyan kölcsönhatásban léteztek, mint az atomrészecskék. 

De olyan magas szintű szellemi kapcsolata volt saját tejutunk (lehet, hogy tovább is) milyenségével, energia rendszerével, amiről ma még (vagy már?) alig álmodunk. Csak sejtjük, de nagyon kevesen értik. Én sem. 

Mi a legmeghökkentőbb? Az ember azt hinné, hogy nagyon földhöz ragadt gondolkodásuk volt. Hát nem. Napjainkban két érdekes jelenségre derült fény. Az első, hogy ez az ősközösségi szellemiség a világ minden pontján az elégé zárt népességek körében ma is él. Gondoljunk csak a székelység körében szokásos kalákákra. A Japánban fennmaradt hagyományra, hogy a bankigazgatók szuper autóikkal felmennek a domb vagy hegyoldalakon lévő teraszos rizsföldjeikre, levetkőznek ingre-gatyára, és beállnak az iszapba. Rizst palántálnak, vagy épp gyomlálnak. De vehetnénk a világ bármelyik pontját, még az olyan államokban is, mint az állítólagosan egy nyelvű, és egységes Franciaország. Ha a különböző tájegységek lakóit tanulmányozzuk, rájövünk, hogy megvan ez az összetartás. Mindemellett, megtartották a francia államnyelvhez nem nagyon hasonlító „tájnyelvet” (?). 

A második az egyszerű emberek fantasztikus, megmagyarázhatatlan filozófiai, társadalmi, sőt csillagászati tudása. Mikor elkezdtem tanulmányozgatni a csillagképeket, a kapcsolódó fogalmakat, a világ legkülönbözőbb pontjain - kiderült, hogy szinte hajszálpontosan ugyanazt mondják mindenhol. De nem a mai tudomány szóhasználatával. Erre rátett még egy lapáttal a sumér, vagy akár az inka, az ír, az északi népek, a tibetiek töredékeiben fennmaradt tudásrendszere, amely olyan dolgokat állít, melyeket ma a modernnek mondott tudomány részleteiben kezd felfedezni. Honnan ez az ősi tudásrendszer? Miért maradt fenn az elég zárt közösségekben, és miért tűntek el a „modern, civilizált” területeken? 

Mikor a vallásokat tanulmányozzuk, kiderül, hogy csak formai eltéréseket találunk, lényegit nem. Mintha egy közös tőről fakadna az egész. Látszólagos titkok. Mi az oka? Létezik egy szellemiség. Már az atom szintjén – a neutrinó. Cselekvési képesség. Vonzás, taszítás, fehér-fekete, jó és rossz. És ez egyforma törvényszerűségek alapján működik az összetettebb rendszerekben is. 

Ezek alakították ki a viselkedésmódokat, a gondolkodásbeli változásokat az egész világon. Egy adott pillanatig. 

Babilon népességének megjelenésétől a közösségi szellem a világ egy sarkában kezd eltűnni. Helyébe az egyéni érdek lépik. Ez lassan terjed. Ettől a perctől megjelennek a háborúk, amikor erőszakkal igyekezünk hatalmat nyerni mások fölött. Meghökkentő és váratlan az ősi szellemiség emberei számára. Felkészületlenül találja őket. Aztán fellépnek ellene. Magas szellemiségű egyének, csoportok igyekeznek megállítani ezt a veszélyes átalakulást. Az egyéni érdekeket előtérbe toló csoportok mind újabb és újabb eszközöket vetnek be. Az első a hazugság a múlt megmásítása. Legkorábban, Egyiptomban, Babilonban találkozunk vele, majd magas fokra emelték a latin Rómában, Bizáncban. És napjainkban is fokozottan alkalmazzák.

Mi a lényege? Bármilyen nyelven és formában gondoltak a Teremtőre – mióta meg tudjuk érteni a ember viszonyulását az égiekhez – létezett a szentháromság. Megbízható jó szülők és a nagy testvér – a világügyelő (Krisztus). De… Az új vallásfilozófiában egy bosszúálló vén mostoha apa jelenik meg. Tőle védi az emberek családját az anya és fiú. Ők megmaradtak igazi rokonként. Hozzuk fohászkodunk – könyörögj érettünk! 

Miután egyetlen fegyver sem volt elég az ősi gondolkodás, vallás, a vele összefonódó jogszokások letörésére „zseniális” ötletként elpusztították az ókori írásokat, tudományos eredményeket, vallási felfogást, és az emberek szellemi szintjét a földre szorították. Ma ezt a jelenséget mindenki az egyházak tevékenységének tulajdonítja. De mikor mélyebben belepillantunk, rájövünk - maguk az új hitek is csak eszközként szolgáltak.

Kiknek? Nagyon távoli időkből kell indulnunk. Százezredekkel korábban már árutermelés folyt. Kőeszközöket állítottak elő, és raktározták. Élelemért, ruházati cikkekért eladták, majd hosszabb kereskedelmi útvonalon szállították – például- az ékszerként, de csereeszközként szolgáló borostyánkövet, pattintott kőeszközöket. Tehát termelés és kereskedelem volt. Árut halmoztak fel. Végül is tőkével rendelkeztek. Ez a tőke annak a közösségnek a tulajdona volt, amelyiknek tagjai előállították. Fejlődött a technika. Jött a csiszolt kő– és a bronz – korszak. Már több élelmet, ruházatot, és egyéb anyagi javakat állítottak elő, mint amennyire feltétlen szüksége volt a közösségeknek. Ezzel egyidőben a babiloni hódítókkal megjelenik az az embercsoport, amely hadsereget hoz létre, és erővel elveszi az emberek termékeinek egy részét. Központosított államot alkot, írott törvényeket hoz. Ezzel megbontja az évezredek során logikusan kialakított rendet. Szerencsére csak egy kis területen. Az ősnépek fellépnek ellenük. 

(1) Megszűntetik a babiloni államot. Gonosztevőknek nézik őket. (Szerintem jogosan.) Aztán a jövevények újra megerősödnek. Ők válnak támadókká, saját környezetükben. De mindig gondjuk volt. Egyedül álltak. Addig a pillanatig, míg a Balkánra felhozott új nép, a görög, nem csatlakozott gondolkodásukhoz amely az egyént helyezte előtérbe a közösséggel szemben. Ez ellen felléptek a perzsák.

(2) Az állam, és az őt támogató kereskedelem új területeket kutat. A görögök beszivárognak Itáliába, ahol tökéletes megértésre találtak az éppen látványosan elszaporodott latinoknál. Létrejön az agresszív, hódító Római Birodalom. Az ősnépek az Erdélyből származó gótokat küldik Itáliába és Ibériába, akik ezer évig fenntartják a visszaállított ősi rendet. 

(3) De a kereskedelem, tőkefelhalmozás, más ember munkájának elrablása hihetetlenül jó üzlet volt. A nagy kereskedelmi gócpontban, Bizáncban kispekulálták az évezredekig használatos stratégiát. Új, a régihez hasonló, de eszmeiségében nagyon is eltérő vallást kell létrehozni. Tönkre kell tenni a régi hit alapját, az ősnyelvet. Meg kell törni az egyén határtalan bizalmát Teremtőjében. Félelmet kell ültetni belé. 

Ebben a kötetben megpróbálom bemutatni, hogy miként, és miért sikerült az emberiséget javarészt szolgaságba taszítani. A cél az ősi gondolkodás megszüntetése volt. Mert a világ falvaiban a mai napig is őrzik az ősi gondolkodást, életmódot. Azzal párhuzamosan, hogy hatékonyabb technikai eszközöket használnak mindennapjaikban. 

Az új rendszer igazi haszonélvezői mindig a háttérben maradtak. A balhét az egyházak vitték, viszik el ma is. Alapjában ők az ősi tudásrendszer tovább vivői, melynek mára már csak formai rendszerének töredékei maradtak meg. Az elbutított emberrel mindent el lehet művelni. Természetes gondolkodásából fakadó biztonságérzete megszűnt. Helyébe bizonytalanság, félelem lépett. Ha a zöldek ma felemelik hangjukat a világkatasztrófával fenyegető szennyezések miatt, őket tartjuk ellenségnek. A katasztrófák valódi okozóit babonás tisztelettel imádjuk. Ők az istenségek, mert nagyon sok pénzük van. Kormányokat, országokat vásárolnak meg. Mikor valaki megpróbálja megállítani őket, az rögtön szélsőséges, nacionalista, terrorista, vagy finomabb árnyalatokban délibábos. 

A sötétség korszaka lassan kezd szürkülni. Az emberek fejében világosság kezd derengeni, annak ellenére, hogy nagyon olcsón bevitték mindenkinek a lakásába az elhülyítési eszközöket. A dallamtalan, ordító „zene”, az erőszakkal teli szuperfilmek, a gazdasági világkép magyarázgatása, belénk sulykolása ellenére - az emberek ébredeznek. 

(...)

A bibliai kereszténységről kiderült, hogy ha látszólagos szellemében nem is, de módszereiben, gyakorlatában híven követi a több ezer éves őshitet egy-két átalakítással. Megdöbbentő, hogy menetközben nagyon eltávolodott egymástól a keresztény eszmeiség és gyakorlat. Hiába igyekeztek a tényleg vallásos, a hívek javát szolgáló papok fenntartani a vallás szakrális jellegét, mert az egyre erősödő feudális, majd polgári, később kapitalista gazdasági vezetők eszközeivé váltak a különböző területek kolostorai, sőt püspökségei is. Nem a legrátermettebb személyek váltak vallási vezetőkké, hanem a társadalom élére felkapaszkodott családok csemetéi, lekötelezettjei. Ma számunkra ez furcsának tűnik, mert napjainkban legalább a családi kapcsolatok nyílt felhasználása megszűnt. De akad más eszköz bőven. 

Ezzel szemben ott találjuk a parókiákon az emberek között felnőtt, és oda visszatért papokat, akiknek a hívek nem ellenségek, nem idegenek, hanem saját véreik, testvéreik. Ez nagyfokú kettősséget okozott a piramisformára felépített egyházszervezet, és a síkban működő parókiarendszer között. Az elsőnek a hézagai tették lehetővé a bibliai kereszténységre eleinte nem jellemző inkvizíció létrejöttét. Az utóbbi irányzatnak köszönhetjük, hogy a bibliai kereszténység világvallássá vált. 

A bibliát nagyon megnyirbálják még Bizáncban. A kidobott részeket nevezzük apokrif írásoknak. Ezzel az új kereszténység nagyrészt elvesztette az égre emelkedő szakrális jellegét. Materialista vallássá vált. Megszöktünk Teremtőnk udvarából s ezzel a paradicsomból is kiűztük magunkat. Az isteni eszmeiség első és legfontosabb parancsolatát, hogy ne ölj elfelejtettük, sőt hősi tettként fogtuk, fogjuk fel a gyilkosságot, a szegényebb emberek kifosztását, megcsalását. Vajon ez az egyház érdeke volt? 

Gombamódra kezdtek szaporodni a különböző kolostorok. Mindenik valamire szakosodva. Érdekes - sem az inkvizíció, sem a bűnbocsátás, sem a kolostorok gyakorlata nem bibliai keresztény találmány. Évezredekkel korábban megtaláljuk keleten. Ami Európában új, az a gyors nyelvváltoztatás igénye a különböző területeken, ahol szláv, latin, és később germán népeket hoznak létre a szakrális tevékenység, vagyis az istentiszteletek, és ennek alapja – a Biblia - különböző fordításai által. Ugyanez történik az iszlám vallás keretében. Az arab nyelvű Korán népeket hoz létre. 

Van egy közös vonása az iszlámnak és a kereszténységnek. Megjelenésükkel megindulnak a háborúk, új népek megjelenése és eltávolodása egymástól. Az is igaz, hogy évszázadok telnek el, amíg a mindenre kapható erők rájönnek, hogy miként kell felhasználni a szent könyveket, hogy abból kizárólag nekik legyen hasznuk. Miként kell a gondolkodást úgy átalakítani, hogy az embernek megszűnjön az a beállítottsága, hogy ismeri saját teremtőjét, az Istent, és ez hitté váljon. (A székelyek ma is ismerik az Istent. Közmondás: hinni csak a templomban kell.) 

Eleinte nagyon dühös voltam az egyházra. Mára én is megvilágosodtam, mint Buda (Buddha). Már sajnálom az egyházat. Azért is, ami ellene, azért is, ami benne történt, történik. Ugyanis az egyház az enyém, a miénk. A legősibb hitet hozta el napjainkig. Változatos formában, nagyon sok mindent félremagyarázva. De mégis ez az egyetlen forma a világ nagy részén, amelyik fennmaradt a több évezredes szellemi értékekből. 

Az írás hazudik, a szó igaz – tartja a keleti közmondás. Az az igaz, ami le van írva – tartja a kereszténység. Nem a ruha teszi az embert – mondja a magyar. A ruha teszi az embert – mondja a német. Két - egymástól fényévnyi távolságra lévő - gondolkodás. A kolostorok, katonák, polgári vezetők feladata volt a több ezer éves írásjelek átalakítása, elpusztítása. Ezekből hozták létre, etruszk közvetítéssel a latin ábécét, görög közvetítéssel a cirillt és sémi közvetítéssel a Korán betűit. 

Megkezdődhetett a lehető leggátlástalanabb, legszemtelenebb történelemhamisítási kampány, melyet a világ eddig átélt. Az egyiptomi fáraók módszereit átveszik a görögök. Legérdekesebb példája az Iliász. Az események i.e. 13. században történtek. A pelazgokra jellemző, hogy szájhagyomány útján őrzik meg a történetet. Időközben megjelennek a görögök. Írást is hoznak létre számukra az őslakósok. Az i.e. 6. század végén Peiszisztratosz, athéni vezető jegyezteti le a mondákat. Ugyanakkor egységes szerkezetbe illeszteti a cselekményt. Belekerült Athén és Boiotia, mint aktív részesei az Iliász eseményeinek. Vagyis ők magukat belehelyezik a korai történelembe. Aztán kitalálják, hogy Homérosz, a vak költő műve a nagy eposz. Utódaik elkövetnek egy hibát. Nem tűntetik el Thuküdidész értekezéseit, aki mindezeket leírja. 

Nemcsak ők a görög eposz teremtők. Jönnek a bizánciak. Minden olyan írást megsemmisítenek, ami a legkisebb mértékben is eltér világképüktől. Különös gonddal a pelazg feliratokat. Meglévő legendákra új szereplőket telepítenek, leírják, és lassan visszaszivárogtatják az új keresztények közé. 

Ezt átveszi a középkori keresztény világ. Legjobb példa a Grimm testvérek által összegyűjtött germán mitológia világa. Mikor olvasod, lassan-lassan kezd kinyílni a bicska a zsebedben. Az ember körül élő, jóindulatért jóindulattal felelő környező világ fokozatosan átalakul egy durva, ellenséges, félelmet keltő világképpé. Mindenki harcol és gyilkol. Az a legnagyobb hős, aki a legtöbb embert öli meg. Óriási a szemléletváltás. 

Még egy nagyon fontos tényező. Mikor a különböző királyságok kialakításánál keresgélsz, rájössz egy ma már nemzetközi szinten is sokat hangoztatott jelenségre. Volt egy európai központ, amelynek szelleme kisugárzott. Egyben hosszú ideig fék is volt. Ez volt a Magyar Királyság. Létrejöttét nem Szent Istvánnál kell keresni. Valami befolyásolta a magyarokat, hogy nagy pompával megkoronázzák az új típusú vezetőt. Ellenben sosem vették nagyon komolyan az átalakuló világ megnyilvánulásait. Megtehették. Nem csak egész közép– és kelet -Európa gazdasági–politikai ereje állt mögöttük, hanem ha szükség lett volna rá, nyugodtan megmozdíthatták volna nyugat- és közép -Ázsia népességét is. Hogy birodalom lett volna a Magyar királyság? Szó se róla. Mint ahogy a suméroknak sem volt birodalmuk. De akkor miről írok? 

Megint kezdem a lineáris vagy mellérendelő társadalom önszervezésével. Alapja a család, nagycsalád, nemzetség. Gazdasági alapja eleinte a vadászatra, halászatra, gyűjtögetésre, eszközkészítésre szakosodott csoportok, később a parasztgazdaság. Egy szűk területen tizenöt–huszonöt gazdaság alkot egy tízest. Majdnem önellátó egység. A tízesek egy települést alkotnak, amelyik tökéletesen önellátó egység. És most kapaszkodjunk meg! Ha három tízes alkot egy falut, mindeniknek megvan a szokásrendben a sajátos csak rá vonatkozó önálló intézkedési csokra is. Ezt hogy értem? A szokás-jogrendszer az emberért van. Önmagába foglalja a vallási, gazdasági és ezek után a katonai és politikai tevékenységet. Az ember a természet része. Nem akar uralkodni rajta. Benne él. Alkalmazkodik hozzá. A tízeseknek nevezett kissebb csoportok különböző természeti adottságokkal rendelkező földeket művelnek meg. Hosszú időn át kialakult bennük, hogy mikor mit lehet vetni egy adott területen. A szomszéd tízesben ez néhány nap eltéréssel történik. Más a talaj vízviszonya, máshonnan fúj a szél, egyik déli, másik északi fekvésű, stb. Mivel az ember élete a nap pályájától, vagyis az évszakok változásától függ, az évkereszten apró változásokat eszközölnek, amelyik mindenik tízes számára egyedi. 

Több falu alkot egy vidéket, mindenik önálló szokásrendszerrel. Ellenben összeköti őket a környező tájegység. A székek, járások több vidéket fognak egybe. A székek számára hívták össze az országgyűléseket. Az „ország” gyakorlatilag nemzetségi közösség, akkora népesség élettere, amely bármikor ki tudott állítani egy komoly hadsereget, vagy tument. Ezt nevezhetjük Marx után törzsnek. De ha csak Erdélyt vesszük, elég sok „székelyföldet” tudunk felsorolni. Síkvidékeken nevezik ezeket inkább nemzetségi területeknek. (...)

Még egy nagyon érdekes jelenség. Nem apai, hanem az anyai ág volt a fontosabb a származásban. Csaba királyfi a nagy hun birodalomba - Korezmibe ment feleséget keresni, Álmos anyja is ugyanonnan származik. Az Árpádházi királyok Antiochiától Szicíliáig, Észak-Európától Aragóniáig keresték gyerekeik anyját. A Habsburg ház jelszava volt – háborúzzanak mások, te boldog Ausztria nősülj. S ha az utóbbi időben feltárt anyagokat nézzük a földre leszállt Krisztus urunk anyja sem volt a nekünk bemagyarázott alsó népcsoportból származó akárki. A király szakrális vezető. Isten akaratának felügyelője az általa ellenőrzött területeken. Az emberi tévelygések helyreállítója. Kimondottan erre elhívatott családokból választották. Szent vérből (keleten azt a kifejezést használták, hogy szent csontból) származó kellett legyen.
(...)

Van egy másik jellegzetessége Magyarországnak, és ez a szent korona. Szent István előtt évezredekkel ugyanezt a koronatípust használták a pártus vagy a hettita királyok. A másik, hogy mindenki igyekezett ellopni vagy szó szerint, vagy legalább szimbolikusan. Hol tudunk koronás államfőkről? Ahol a társadalmi átalakulások központi féket igényeltek. Ott a betegséget gyógyító népek alkottak központosított katonai szövetségeket, vagyis királyságokat. Vagy ott, ahol már nagyon beteg lett az emberi társadalom.
Ha Nyugat-Európa történelmét nézzük, mintha állandóan a Magyar Királyság gyakorlatát másolnák. Könnyen el is lehetne fogadni, mert ez volt hosszú időn át (jóval az u.n. honfoglalás és Szent István előtt) az egyetlen igazán jól szervezett gazdasági, politikai, katonai nagyhatalom. Nem nevezhettük a 19. sz.-ban kialakított fogalmak szerint királyságnak, hanem eleinte nemzetségi, majd nemesi köztársaságnak, annak ellenére, hogy koronázott királyai voltak. Úgy képzeljük el, mint a mai angol vagy svéd ország-vezetési modelljét. A második oka, hogy vallástürelmük lévén mintaként állt az őshitüket, társadalom-szervezetüket feladni kényszerülő nyugati nemzetségek előtt. A harmadik, hogy a középkori, sőt az újkori ember még a XIX. század elején is tudta, hogy Európa egész lakossága egyetlen ősnépből származik. .
A bibliai kereszténység előretörésével a magyar királyság felügyelete alatt maradtak szervezeti keretei. A király megtartotta a püspökök kinevezésének jogát. A templomok a közösségek tulajdonában voltak és még a katolikus felekezeteknél is választották a papokat. Ezt a mintát követték a francia és a spanyol királyok később. Érthető. Hasonló társadalmi, gazdasági és vallási alapokról indulva intézkedéseik is ugyanolyan jelleget igényeltek. Furcsa dolgot állítok? Nem hiszem. Nagyon sok régi kápolna, sőt katedrális van Európa szerte, amely az ősi fényvallás céljait szolgálták. Ezekben csak az istentisztelet eszközei és alap dogmái változtak. A külsőségek, szervezeti keretek nem.
(...)

AZ ÁLDOTT NAP

A Nap az egyedüli, amelyik az életenergia feltétlen biztosítója a Földön. Egyedüli, az Egyetlen Nagy ajándéka a föld, az emberiség számára. 
A világ minden vallásában megtaláljuk a Nagy Teremtőt, aki láthatatlan, mindenütt jelenlévő. Ő hozza létre a napot, hogy a földet melegítse, a láthatatlan Isten nagyon is jelenlévő anyagi előfordulását. Bármilyen vallás istenségei ide vezethetők vissza. Többször emlegetem a turáni legendák Teremtőjét, Nagy boldogasszonyát, Világügyelőjét. Nézzük meg, hogy ez az ősi szentháromság, hogyan jelenik meg különböző vallásokban a világ különböző pontjain.
A Teremtő Atya testetlen, láthatatlan és mindenütt ott van, ezért nem ábrázolható. 
Adonáj - A sémita hitvilágban azt jelenti, hogy „Uram”, feltámadó pogány Isten megszólítása ugyanúgy, mint a későbbi már megszemélyesített görög Adonisz. De van egy kimondhatatlan neve JHVH vagyis Jahveh, (Jehova) amelyből jön a latin Jupiter, de ez már korábban az egyiptomi Jah holdisten nevében is jelentkezik. Nevezik El Shaddáj-nak, a „hegyek Istene” vagy a „keblek Istene”. A sumérben Ninhurszág volt a világ hegykötője-úrnő. 
Adonájt még nevezik Elohimnak. Későbbi, mert ha az Elohim nevet az ősnyelvhez legjobban hasonlító magyar nyelven kiolvassuk, rögtön kibukik eredeti értelme, az „élő hím” fogalom. Több Isten egybevonásából keletkezik. Nincs neme és mégis van. 
A gnosztikus Jusztinosz Elohim mellé társítja a női Edemet. Elődjei Barbelonak nevezik az isten párját, aki nem más, mint pld. a grúzoktól ismert napisten. Értelme – kör, kerék, fényes láng. 
Allah. Az ember arra gondolna, hogy ki tudja, milyen titokzatos név, pedig egyszerű. Ő is Él, de érdekes módon ötvöződik, a kőrisfa tiszteletéhez. A szent kőris, vagyis körös, magjai szárnyacskákhoz hasonlítanak, és forognak, mikor a földre hullnak. Megtaláljuk az északi népek világfájaként, a görögök szent fájaként, vagy akár a székely szent ligetek központi szereplőjeként. Héberül a neve Élakh. Ágai között kereste Ábrahám, a zsidók és arabok ősapja istent. Már korábban hold istenként tisztelték. Ez annyira beléjük ivódott, hogy a félhold ma is az iszlám országok szimbóluma. Naptáruk ma is a hold járásához igazodik. Mohamed a Kába kő tiszteletét is bevezette, amelyik kimondottan a napkultuszhoz kapcsolódik. 
Ki hinné, hogy a Hettita napisten szent neve Istanu, Están. Ma is a székely így nevezi az István névre keresztelt személyeket. Vajon Vajk miért kapta az István nevet? (Az alább ismertetett anyagot bővebben megtalálhatják Jankovics Marcell: A nap könyve Soli Deo Gloria című fejezetében. Csokonai Kiadó 1996, 243-32o old.)
Phatuvcsung, Észak-Indiában a teremtő isten. A kezdetekben csak a fény létezett, az energia egy olyan magas intelligenciával rendelkező léte, amely maga volt az isten. Amikor kinyitotta szemeit, létrejött a világegyetem és a föld számára a nap, valamint a hold. 
Tengri. Ezzel a fogalommal azonos a mi Tengri ősszavunk, jelentése: az isten fogalmát az éggel azonosítja, de nemcsak nálunk. A kínaiak Tien-nek, a sumérok Dingir-nek nevezték. A sumér szó jelentett csillagot, istent, később ebből származik a tündér, és a tenger szavunk. Az utóbbi végtelenséget jelent, sokat. Például – „tenger virág nyílik tarkán körülötte”. Mindezek a fogalmak végtelenek, mint az isten. 
Hunabku Hunapku (nekem úgy hangzik, hogy hun-apu, vagy hun kapu, vagyis az eredet forrása) a maják teremtő istene. Mindenható, és mindenütt jelen való. Nem ábrázolták, mert arctalan és testtelen. Ugyanilyen a hindu mitológiában Pradzsápati 
Taj-Ji Az ó-kínaiaknál jelentése: hatalmas egység, egyetlen, egy. Az I. e. 3. századtól irt szövegekben csillagnév. A sarkcsillagot nevezték még így. A világtengelyt is megszemélyesítő maja Huralkán azték Teszkatlipoka feladat köreit foglalja magába. Ez nem is furcsa. Előző kötetünkben többször vonultattunk fel bizonyítékokat, hogy a kínai meg az amerikai őslakosok vallása, kultúrája, szinte teljesen azonos. 
A Tien, vagyis ég a kínaiaknál minden létező teremtője. Azonos a mi Jó Istenünkkel. Kegyes, igazságos, az emberek tényleges őse. Ugyanilyen tulajdonságai vannak a kecsua indiánok istenének, Virakocsának. 

A fentiekben láttuk az elvont, nem anyagi Teremtőt, aki létrehozta a világegyetemet, és természetesen a mi galaxisunkat, naprendszerünket, földünket. Ő a Teremtő Lélek. Az Egyesült Államok délnyugati részén élnek a földművelő hoppi indiánok. Szűrjük át a materialista gondolkodásunkon a legendáikat. (Az idézetek Jankovics Marcell a Nap könyve kötetének 255-58 oldalairól.)
„Úgy mesélik, hogy kezdetben nem volt más, csak a végtelen tér és Tajova, a teremtő. Valójában kezdet sem volt, sem vég, mivel idő sem volt. Nem volt semmi, aminek formája lehetne, és nem volt élet, csak mérhetetlen űr. Minden más csak Tajova „agyában” létezett. Aztán Tajovában, a végtelenben megfogant a véges."   
Vagyis létezett a végtelen tér anyagi világ nélkül. De mégis volt valaki. A fizikusok szerint az anyag bizonyos rezgésszámon létező energia. Mögötte hatalmas intelligencia áll. Tehát nem valami, hanem valaki. Idézem Max Planck Nobel díjas atomfizikust. „Az anyag csak önmagában nem létezik. Minden anyag csak egy bizonyos erő által keletkezik és létezik, amely erő az atomrészecskéket rezgésbe hozza, és azt az atom legparányibb naprendszereként összetartja. De mivel a világűrben sem egy intelligens, sem egy örök erő nem létezik, azt kell feltételeznünk, hogy e mögött az erő mögött egy intelligens szellem létezik.” 
A hoppik Tajovának, mi Tengrinek, keleti rokonaink Terminek nevezik (Táj, Tenger, Tér). Mit állítanak a fenti idézetben? Hogy idő sem volt? Mielőtt nevetni kezdenénk jusson eszünkbe Einstein híres mondása: „A múlt, jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.” De honnan ismerhették a hoppik, a nem anyagi Teremtőt? Akik e sorozat első kötetére még emlékeznek (két párhuzamos kultúra létezett a földön) rögtön megértik. 
Tajova, először Szótuknangot teremtette meg, bizonyságul, így szólván hozzá: ’Megteremtettelek, mint az első megszemélyesült hatalmat és eszközt, hogy megvalósítsd az élettel kapcsolatos tervemet a végtelen térben. Én vagyok a bácsikád. Te vagy az unokaöcsém. Menj most, és helyezd el ezeket a világokat a megfelelő rendben, hogy együtt tudjanak működni egymással, összhangban, az én elképzelésem szerint.’” (WATERS, 1963: 3.)” 
Miért kellett egy közbeeső gyűrű, egy közvetítő az anyagi világ teremtéséhez? Megint a fizikusok segítenek megérteni. Egy fiatal ismerősöm kötetét forgatom. „… magasabb energiaszint és a hozzá tartozó magasabb frekvencia képes létrehozni alacsonyabb energia szintet és alacsonyabb energiát.” (de fordítva nem) Mit is akar mondani ezzel a szerző? 
... maradjunk abban, hogy a Teremtő a fizikai élet létrehozásához első fokon, egy üzemvezető mérnököt teremtett. Ezt a legendák megszemélyesítik. A naphoz, holdhoz, de legtöbb esetben az ősanyához (Nagyboldogasszony) kötik. 
Más, későbbi legendák már egyenesen egy titokzatos, ma már láthatatlan ős napot tartanak teremtőnek. „A kolumbiai deszana indiánok hite szerint a Nap teremtő és ősapa, aki – nővérével, a Holddal együtt – öröktől fogva van. Ez a napisten nem a mi Napunk, hanem egy „ős Nap”, akit „Nap Atyá”-nak hívnak, aki, mint Uránosz és Kronosz, visszavonult egy paradicsomféle másik világba, Ahpikondiába. Ő sem vesz részt a teremtésben, hanem Tajovához hasonlóan képviselőjén keresztül, aki nem más, mint a testet öltött, fejünk felett ragyogó Nap.” 
És nyomon követhetjük a testetlen, láthatatlan, de szellem folytán hatalmas teremtő erő jelenlétét az összes vallási ’legendákban’. Véletlen egybeesés az egész világon? Próbáljunk normálisan gondolkodni! A mi galaxisunk, benne a napunk Teremtő atyánk ajándéka a fizikai síkon lévő gyermekei számára. Érzékszerveinkkel felfogható, látható, értelmezhető. Biztonság. Mint a kisgyerek számára a szülői ház. 
A nap pályája évente rendszeresen bővül, majd szűkül. Vele együtt a nappalok és éjszakák aránya. Kétszer a nappal és az éjjel ugyanannyi időt tart. (napéjegyenlőség) Kitűnően lehet ábrázolni a kereszttel. A két félévet – a bővülőt és a csökkenőt) a különböző irányú szárral ábrázolt horogkereszttel. Mindkét szimbólum jelen van az összes ábrázolásokon, amit ember készített a barlangrajzoktól napjainkig. 
De nemcsak a napot kaptuk teremtőnktől. „Az embernek, ha energiát merít a ’Napból’ – más szóval, ha segítséget kap istentől -, azt vissza kell adnia. Születéskor minden ember energiacsomagot, lelket kap Ahpikondiából, amit a deszanák kozmikus anyaméhnek tartanak. Amikor az ember meghal, az energia visszatér oda, nehogy a Földön rossz lélekként, vadállat képében reinkarnálódjék… Mint mesélik, az ősnap elsőként a Tejutat teremtette meg, csak azután a Nap égitestet, akivel együtt a Földet, majd Ahpikondát hozták létre végül, pedig benépesítették a világokat szellemekkel és élőlényekkel. Mitológiájuk szerint az első halandó férfi anyja a Nap leánya volt, akit apja a földre küldött, hogy a nemi élet titkaiba beavassa az embereket.” 
Röviden így is meg lehet fogalmazni. De félreérhető. Nem szexi partira tanítgatja a világot, hanem az Életfenntartó termékenység fontosságát, szakrális jellegét érteti meg az új teremtményekkel. Minden előfordulási formának a maga szintjén. Ezt meg is érthették. Erről tanúskodnak a kőkorszaki ’Vénusz’ leletek. Nem pornó szobrok, hanem legszentebb tisztelgés az anyaság előtt, legyen az ember, állat, vagy növény magjának kifejlődése. Eurázsiában nevét is tudják az ősnap, vagyis Termi leányának. Első fokon ő minden élőlény anyja - Nagyboldogasszony,. 
És mi a helyzet Egyiptomban? „Az újbirodalmi idők legfőbb állami napistenségének, Amonnak a nevét ők maguk értelmezték (…) Az Elrejtett”-nek, vagyis Amont láthatatlan istenként fogták fel. Az egyiptológusok szerint azért kapta ezt a nevet, mert eredetileg a láthatatlan szélben rejtőző erőt testesítette meg. Az Aton-kultusz gyökerei még régebbi időkre nyúlnak vissza. Sem a kép (napkorong sugárkezekkel), sem a név (Aton) „nem teljesen új az egyiptomi vallásban. A kezekkel ellátott napkorong egyszer II. Amenhotep idejében is megjelenik, s a sokkezű Napistent már a Középbirodalom koporsószövegei is említik (…)”. 
Már helyben vagyunk. Az emberiség szellemi fejlődését is maga a Nap biztosítja. Nem az ős, a teremtő, hanem az égen látható nap. Nálunk, a turáni legendákban Világügyelőnek nevezik. Az Atya hozta létre, és a Nagyboldogasszony nevelte fel. Ott, és akkor jön a Földre ahol, és amikor az embereknek szüksége van rá. Ő a nagy tanító. A papok szertartásaikon foltos párduc bőrét terítik vállukra, mely a Napot szimbolizálja. Az egyiptomi fáraóktól, a keleti párducbőrös lovagoktól Árpád-apánkig ugyanazt a jelzőt viselték, ugyanazon okból. Az amerikai „sárga” jaguárt is ő teremtette meg. 
A vallási vezetők elsősorban az Istennel kapcsolatot tartó személyek. Később, a háborúk megjelenése után, a hadvezérek sem lehettek akárkik. Nekik is kozmikus származásukat kellett mutatniuk azoknak, akiknek az élére álltak. Igen ám, de ők a halálhozók. A foltos párduc az élet jele. Így az alvilág, a halál jele lett a fekete párduc. Az alvilág urának, Nergálnak a szolgája. És itt újból helyben vagyunk. A „honfoglalás kori” nyeregtakarókra Nergál fejet hímeztek. A Csíksomlyói szűzanya lába alatt is az van. Ott, az élet győzelmét szimbolizálja a halál fölött. És mit ad Isten, Ménrót apánkat is megtaláljuk a nyugati kontinensek legendáiban. Sőt Csaba királyfi csillagösvényét is. Ugyanúgy, mint a tibeti Shambala kultuszban. 
„A deszanák és rokonaik világmodellje egy óriása kvarckristályt formázó hatszögű csillagzat, ami a Tejút egy részét és az Oriont is magába foglalja. […] A deszana sámánhitben Orion az Állatok Ura, természetfölötti vadőr. Ő a nagy vadász, aki az égen látható, amint a Tejúton jár, mely az ő ösvénye; hol egy vadat, hol egy füzér halat, hol egy gyümölcsöskosarat cipel. Így jelzi a különböző betakarítási időszakokat. (…) Nyilvánvaló, hogy a legfontosabb konstelláció az Orion. Orion férfi: az Ősapa, a Hős, a Vadász, a Bűnös, végül az Áldozat. De minden évben újra visszatér, és amikor az emberek megpillantják őt, a feltámadottat az égen, a sámánok emlékeztetik őket mindarra, amit a csillagzat megjelenít”21 Nem a világ kicsi. Nagy az isten. Allah Akbar, ahogy az iszlám hívei mondják. 

A turáni legendák a teremtő leányának tartják az Élet Anyját, a Nagyboldogasszonyt. Minden élőlény létrehozóját e földön. Kihangsúlyozzák, hogy ennek, a mi anyagi világunknak teremtette Termi. Nagyon régi legendakör, mert az első fennmaradt szakrális tárgyi emlékek a kőkorszakból a „Vénusz”-nak nevezett szobrocskák. 
Igen ám, de ezeken a szobrokon jelrendszerek vannak. Dr. Maria Gimbutas litván régésznő, aki 4 jelet azonosít szakmája eszközeivel, több tízezer évre vezeti vissza eredetüket. Azt is megállapítja, hogy nem annyira betűk, inkább fogalom vagy név tartalmuk van a jeleknek. 
A törökországi Catal Hüyük feltárásakor előkerült nagytestű anyaszobrok (10-en felül) fotelben ülő hölgyet ábrázolnak vastag combokkal, nagy mellekkel, akinek a combjai közt egy gyerekfej látható. James Mellaart szerint üzenetet tartalmaz, melynek értelme „az asszony szül”. A két térdén azonban a jellegzetes ”harom” jelzés látható és így együtt a három elem kiadja az ősmagyar szimbólumként ismert hármas-halom, harszág jelzést. 

A nagytestű „Vénusz” 

Varga Csaba sumér jelekből összeállítja a hármas-halom fölött lévő fordított háromszög alapján, melynek az aljában egy vonás vagy vágás van a nén-harszág - annyi, mint Istenanya országa - fogalmat. Mi Boldogasszony anyánknak nevezzük. A sumér Bau Istenanyát jelent, a Dug pedig hőst, szentet. A Baudug Bódog - boldogat. Vagyis a sumérek már használják a Boldogasszony kifejezést. A bibliában is (Luk.1,48) megtaláljuk Szűz Mária hálaénekében „íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék”. 
Még egy érdekes szobrocska. Egyiptomi sas fej, magasra emelt karok, mely örömet fejez ki, szinte absztraktnak nevezhető csinos és nagy medencéjű nőt ábrázol, amelyik egységében a búzamagra emlékeztet. Neve Mag, a termékenységi vallás istennője. A hieroglifák ismeretében tökéletesen el tudjuk olvasni, hogy minek is hívták. Ezzel eljutottunk újból egy elvont fogalomhoz. Ezek a szobrocskák a termékenységet, életet jelentik, legyen az emberi, növényi, de akár állati is. Ez a fogalom szent. És ameddig a teremtő Atya égnek-földnek teremtője a nagy végtelenség atyja, addig a Boldogasszony kizárólag a föld számára életadó anya. Érdekes módon jelentkezik ez a mai magyar keresztény hitgyakorlatban. Imáink, könyörgő énekeink, elsősorban a Szűzanyához szólnak. Ahhoz a Szűzanyához, aki Magyarország védőszentje. Mióta ember él a földön. Ő az ősi szentháromság második legjelentősebb tagja. A bibliai kereszténységben is fennmarad, és sokszor kiszorítja a szentháromságból a szentlélek fogalmát, amelyik gyakorlatilag benne van Krisztusban.  

Az ősi szentháromság harmadik tagja a Világügyelő. Újból a turáni legendával igyekszem érthetően bemutatni. 
A Teremtő Isten létrehozta az Élet Anyját, azt a teremtményét, aki benépesítette bolygónkat. Füvek, fák, állatok, ember. Mai szóhasználattal - működött az egész élővilág bonyolult hálózata - a bioszféra. A növényevők legeltek, a húsevők vadásztak, a bogarak is élték a maguk életét. De volt egy bökkenő. Az ember. Amilyen környezetbe volt, úgy viselkedett. Gyökereket kapart ki a földből, növényeket gyűjtött – azzal táplálkozott. Ha farkas falkába került, akkor vadászott és más állatok húsát ette. Azon állatcsoport nyelvét használta, amelyikkel azonosult. Igen ám, de ez nem felelt meg annak a célnak, amely szerint egy magasabb rendű élőlénnyé kellett válnia. 
Nagyboldogasszonyunk panaszolta az Úrnak. A legenda nem folytatja a további fejleményeket, csak arról tudósít, hogy az Élet Anyja kiment a háza elé és látott egy gyönyörű sárga virágot. Letépte, kendőjébe fogta és bevitte a házba. Mikor a kendőt kibontotta egy síró-rívó csecsemőt talált benne, akit felnevelt. Ő a világügyelő Urunk. Mindég ott és akkor jön a földre, ahol és amikor szükség van rá. Legtöbbször barlangba születik és nevelőanyja neve Maja, Mirjam, Mária, ami gyakorlatilag anyaméhet jelent ugyanúgy, mint maga a barlang, ahol születik. A születése is érdekes, mert nagyon sok legendában sárga fényből keletkezik. Ő tanítja meg az embert beszélni, eszközt használni, tüzet, sőt házat építeni, közösségbe viselkedni és ő emeli fel az ember fejét a csillagok felé. A korai legendák kihangsúlyozzák világrajöttét és nem a születését. Az Életanyja és a Világügyelő Férfi egyaránt az Atya teremtményei. Nem vérszerinti rokonok. Az Anya nevelő, nem szülő. 
A következőkben néhány példával próbáljuk követni, hogy hol, mikor, milyen néven jelenik meg. Keresgéltem legjellegzetesebb feladatkörét. Az első, hogy az emberek szellemi, társadalmi fejlődését segíti elő. Ugyanakkor jelentős szerepe van az élővilág fejlődésében, újratermelésében. Itt feladatkörei kiegészítik az anya feladatkörét. Szimbólumai között megtaláljuk a phaloszt, a rakétaszerű tornyokat, és nem utolsó sorban a dárdát, nyílat. Szent állata a sólyom, amit mi kerecsensólyomnak, vagy karácsonymadárnak, ősi szóhasználatunkkal turulnak nevezünk. Mégis azonosítják kossal, bikával, hallal stb. Mindezek a külsőségek arra utalnak, hogy a Világügyelő egyben a Napot is szimbolizálja. 
És kit találunk a legkorábbi személyiségként hasonló jegyekkel? A Nyilast. Nimród, vagy számunkra Ménrót apánkat. Később, a sumérok megjelenésével a Gilgames nevet kapja. A görögöknél Herkules. Tegyük hozzá a görögök által használt jelzőt, hogy ő a pelazg Herkules. A szkíták, kelták, gallok ősapja. A suméroknál kettéválik Nimród szerepköre, és a mindennapokban megjelenik Dumuzi, Damasek néven, aki a görögöknél Demeter. (Érdekes módon az utóbbiaknál a földanya szerepkörét tölti be.) Mindig tavaszisten, és termékenységi jelkép. 
Babilonban Marduk a napgyerek, aki a tavaszi napéjegyenlőségben anyja fölé kerekedik. Legyőzi a káoszt, és rendet teremt a társadalomban. Miért van ez így? Mert Babilonig a termékenység alapvető tényezője, vagy inkább személyisége a Nagyboldogasszony. Mint ilyen, a papjai is nők. Itt vezetik be először a férfiuralmat, és ezért győzi le Marduk a legősibb társadalmi rendet. A görögöknél, akik történelmük második felében átveszik a babiloni legendákat, Zeusz Héliosztól örökli napisten jellegét, miután legyőzi apját. De a korábbi kultúrákban ez nincs meg. Hórusz, a sólyomfejű egyiptomi isten maga is feltámadó Napisten. Körtánccal köszöntik reggelente a papok, és nagyobb ünnepeken az egész lakosság. Ugyan úgy, mint Indiában Manut, aki szintén napisten, annak ellenére, hogy a későbbi legendák ráaggatták a vízözön utáni Noé szerepkörét is. Azonban tökéletesen nyomon követhető világügyelői tevékenysége. Az indiaiak szerint ő írja le először a társadalmi törvényeket. A Folyamközben ugyancsak a vízözön utánra teszik az írott törvények megjelenését, de három különböző személyhez kötik. Legismertebb számunkra Hamurabi. Híres törvény oszlopán a Napisten diktálja számára a törvényeket, mert ő az igazság őre. Napjainkban is él még nagyon sok nép hagyományában, hogy a napra esküsznek. 

Még maradjunk egy keveset a naptáncoknál. Hórusz isten tiszteletére járt körtánc neve a mai napig is fennmaradt. A balkáni népek, és a kárpátokon kívül élő románok hórának nevezik. Hórusz egyben megkapja az Ég Bikája jelzőt is, ugyanis évezredeken át nem változik a neve, de változnak a csillagképek, amelyekben a Nap lenyugszik. Az aztékoknál ugyanilyen szerepköre van a Tollaskígyónak, akit ők Kecatkoatlnak neveznek, a maják Kukulkánnak. Érdekes, hogy a maja népnév méhet, fullánkot, napsugárt jelent. Kínában a császár egész évben követte a Taót, vagyis a Nap útját. Ötévenként, tavasszal a keleti országrészekbe látogatott, nyáron délen, ősszel nyugaton és télen északon.. Amikor nem járta az országot, az évszakokkal egyidőben költözött át a császári palota négy különböző szárnyába. „A császárt nemcsak a Nappal, hanem az Ég közepével, a Sarkcsillaggal is azonosították. Ezért az alattvalóknak észak felé fordulva kellett leborulnia előtte.” Az aztékok első napistene, Teszkatlipoka is, egyben a Göncöl és az éjszakai Nap megszemélyesítője. A honfoglalás kori szkíta, hun és magyar díszítéseken többször megjelenik egy mesebeli, de sólyomhoz hasonló hatalmas madár, amely egy meztelen hölgyet tart maga előtt. Sokan szaporodási, párzási szimbólumnak veszik, de az egész Eurázsiában elterjedt motívumokból egyet sem találtam, amit tényleg ide lehetne sorolni. Úgy néz ki mindegyik ábrázolás, hogy a madár óvva tartja a nőt, mintha magasabb régiókba akarná vinni. Őseinknek ezek a szimbólumok nem voltak pornók, perverzek, mert agyuk másképp működött, mint a miénk. Természetesnek, az élet normális folyásának tartották, és tisztelték az új életek létrehozását. 
Babilonban változik ez a felfogás, de szerencsére szinte négyezer év kellett elteljen, hogy általánossá váljon először Európában, majd a világban. Az ábrázolt madaraknak a neve, például a kusán indiai fejedelmek pénzein, „Nap-szerű”. A Garuda, Visnu hátas-madarának jelzője „Ráma napszeme”. Kínai neve Feng-huang (tűzfésű), és a tűzhöz tartozik. Az arabok napmadara a rukh, a perzsáké a pávasárkány. A latinoknál a pontifex maximus – értelme legnagyobb hídverő – végeredményben a Napisten papja volt. Mikor valaki elmondja, hogy a magyarok napimádók voltak, elfelejti hozzátenni, hogy az egész világ az. Hogy a Nap és a Hold termékenységi jelképként is megjelenik, ez magától értetődik. A Hold a föld, az anyaság szimbóluma, a Nap a megtermékenyítő energia. Kettőjük egyesüléséből jön létre minden anyagi életforma. 
A napistenek mindég megjárják az alvilágot, s reggelre feltámadnak. Barlangban születnek. Ugyan úgy, mint Krisztus az istállónak használt názáreti barlangban. Ő is ugyanúgy meghal és feltámad, mint bármelyik napisten a világon. Ő a mai emberiségnek is tanítómestere. Minden istentisztelet, rituálé, amit eddig megismerhettünk e köré a szentháromság köré zárkózik fel. Ez a kereszténység nagy előnye. Új társadalmi helyzetben átmentette a legősibb hitet. 

A világ legendáit összevetve kiderül, hogy az Atya mindenütt szellemi. Nincs fizikai megjelenése. Mi néha nagyszakállú öregnek ábrázolgatjuk képzőművészeti alkotásokban. Annál valóságosabb az életadó anyaisten, akit ma Szűzanya néven tisztelünk. Az emberiség nagy tanítója felveszi az ősi Krisztus nevet. 
Ennek ellenére szabályszerű családokat alkot belőlük az anyagi léthez ragaszkodó emberi képzelet. Csak Egyiptommal példázzuk. A helyi isteneket kis létszámú mennyei kíséret és családjuk vette körül, ez utóbbival triászokat alkottak. 
Ozirisz a feleségével, Ízisszel és a fiúkkal, Hórusszal. 
Thébában - Amon, Mut és Honszu 
Memphiszben - Ptah, Szahmet és Nofertum. 
Esznában - Hnum, Neith és Szobek. 
Hermupoliszban - Nun, Naunet és Atum. 
Denderában - Hórusz, Háthor és Ihi volt a megfelelő „szent család”. 
A fentiek ismeretében óhatatlanul torlódik elő a gondolat, hogy volt-e egyáltalán politeizmus (több istenimádás). Vagy inkább az egész egy belemagyarázás, értetlenség szüleménye. Az anyaistennő feladatköreit megnevezve új istennő nevek születnek. Nálunk például a boldogasszonynak hét feladatköre van, de az ősi népi gondolkodás a bibliai szűzanya feladatkörét jelöli meg, és nem készít isteneket belőle. Ezt alkalmazta a mai kereszténység. 
Pillantsunk rá Krisztus fogalmára. Mindenki királynak, meg egyéb hasonló fogalomnak fordítja. A krisztián keresztényt jelent. Olyan vallást, amely a keresztet tiszteli. És ezzel helyben vagyunk. A kereszt hosszú szára az év karácsonytól nyári napfordulóig tartó szakaszát jelöli. A rövidebb a két napéjegyenlőség közötti szakaszt. A legrégibb szobrokon előtte áll a Világügyelő, két kezét áldásra emelve. Megáldja az embert, az esztendőt. Ebből csavartuk a keresztre feszített Krisztus urunkat. Miért, mikor, és kik? De ki kell hangsúlyozni. Az ősi szentháromság az emberért volt. Biztonságot és bizalmat jelentett az isten édes gyermekeinek. 
A fentebb vázolt vallási formát nevezzük napimádásnak, fényvallásnak, de valójában ez fedi az őskereszténység fogalmát. Egy roppant magas szintű szellemi-anyagi tudás, viselkedésminták ősi tárházát. Ennek elengedhetetlen alapeszméit, kultikus kellékeit vitte tovább a bibliai kereszténység. Már amennyire engedték a feltörekvő új urak."

Barabási könyvében látványosan kerüli a "zsidózást", azonban a sorok között olvasva, mégis csak azt látjuk, hogy az aranykor romlásának kezdete kb. 5000 évvel ezelőttre, a sémi népekkel megjelenő új emberi minőséghez köthető, majd később a babiloni fogságban beavatást szerző, és az ősi tudást ellopó, maguk hasznára alakító zsidóság megjelenésével indul hódító útjára. Előtte a megnyílvánult természettel és annak fizikai elemeivel összhangban élő ősi mellérendelő társadalmak léteztek, melyek hitvilága az ősi szentháromság volt, mely a következőképpen foglalható össze tömören: A testetlen, megnyílvánulatlan, de mégis mindenben jelenlévő Teremtő Lélek létbehívta a Napot (teremtő energia), s a Földet (Nagyboldogasszony), s kettejük nászából jön létre az élet, minden anyagi létforma. Időnként azonban az emberiség hanyatlásnak indul (ciklikusság!), elindul a lejtőn, ekkor mindig megjelenik az ősi szentháromság harmadik tagja, a Világügyelő (Krisztus), aki az emberiség felemelő, szellemi fejlődését (visszatalálását) segítő tanítómestere az adott időszakban.
Az Árpádi-vérvonal esetében sem az számít, hogy türk-szabír-kusita-etióp testű leszármazási ágból ered, hanem az, hogy a Ménróti vérvonallal Isteni küldött minőségben van jelen, párducmintával a vállán -> Világügyelő, akárcsak ükapja, Atilla, és akárcsak az első szakrális világkirály, Ménrót.