I.3. ...és a Kárpát-medencei kapcsolat




A MAGYARSÁG EREDETE 

I.  FEJEZET

I.3 Az emberré válás, az emberi civilizáció kialakulása - ...és a Kárpát-medencei kapcsolat




Az előző fejezetben láthattuk, hogy az ember és civilizációjának kialakulásával kapcsolatban az oktatott történelem jelentős lyukakkal van tele és a magyarázatok tekintetében iszonyatos tartozásokat halmozott fel. A megalitépítő, hatalmas, több száz tonnás kövekből - a mai tudomány számára ismeretlen módszerrel - építkező ősi civilizációk nyoma, melyek piramisokkal, kőhalmokkal, kunhalmokkal, mesterséges piramis-hegyekkel stb. "szórták" tele a bolygót, számos helyen megtalálható a Földön, Japántól, Eurázsián és Afrikán keresztül, Óceánián át az Amerikai földrészig. Ennek a tanulmánynak nem célja ezeket mindet ismertetni, azonban néhány fontos "építményt" muszáj bemutatni, melyek a Kárpát-medencében találhatók, és ezáltal vélhetően köthetőek a magyarság eredetéhez, illetve egyúttal utalnak a magyarság és ezen fent említett globális történelem-előtti civilizáció letagadhatatlan kapcsolatára - ahogy erre Anton Deimel, a XX. századi sumerológusok legkiválóbbjainak egyike,  Sumerische Grammatik című összefoglaló művében is rávilágít: "A magyarság lesz a megoldás az emberiség igazi történetének megfejtésében. Minden a feje tetején áll. Újra kell írnunk az emberiség történelmét.

Mielőtt rátérnénk a "kilógó" leletekre, először is vizsgáljuk meg, hogy miért éppen a Kárpát-medence lehetett az emberi élet és műveltség kialakulásának egyik leginkább alkalmas területe a Földnek? Milyen természeti feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy huzamosabb ideig ember által lakott legyen egy terület, amely huzamosság előfeltétele a letelepedett életmódnak, ami egyeneságon vezet a műveltséghez? 

A jégkorszak alatti emberi életfeltételekről így ír Cser Ferenc és Darai Lajos - Magyar folytonosság a Kárpát-medencében c. könyvét (B/V. fejezettől):

"V. Emberi életfeltételek a jégkorszak szakaszaiban 

18. A jég-visszahúzódás és az életfeltételek 

Mithen tanulmánya a jégkorszak felmelegedését követő növényi előnyomulásról azt mutatja, hogy a növényzet csak évezredekkel a fölmelegedés után és fokozatosan tért vissza a hajdani eljegesedett területekre. Ennek alapján nem megengedhető a jégkorszakot közvetlenül követő északi nagy-népesség elgondolás, hiszen növényzet híján állatvilág sem települhetett ezekre a területekre, ezért az emberi lét föltételei nem voltak adottak. A jégkorszak lehűlő szakaszában a korábban a folyók mellé települtek fokozatosan délre húzódtak, de előtte sem voltak valóban északon, még a Volga–könyök magasságában sem. Az Ural túloldalán a Tien– San mellől jelenhettek meg emberi telepek, de az Uráltól délre egészen a Káspi–tengerig áthatolhatatlan mocsarak voltak már a jégkorszak lehűlési szakaszát megelőzően is. Csakis évezredekkel a jégkorszak fölmelegedésének utolsó szakaszát követően tudott ember átmenni az Ural és a Káspi-tenger között, azaz a Kurgán mozgás idején, a jelen előtti 7. évezredben vagy az után. Ezért is baj van bármiféle uráli őshaza elmélettel. 
Az emberiség őstörténetét tekintve nem lehet egyszerűen pusztán a természeti környezet egyes állapotaiból kiindulni. Azaz ha a jég a kérdéses időszakban ki is kerülte az Ural keleti felét végig, északon is, egyáltalán nem lehet oda szükségszerűen feltételezni emberek nagy tömegeinek az átvonulását. Mert már az is feltételezés, hogy nagy tömegek északra kerültek volna a mamut után menve, mintha a mamut követte volna az északra húzódó kedvező életfeltételeit, majd midőn azok ott is megszűntek, átment volna az Ural keleti oldalára. Az emberek meg utána jó nagy tömegben, mert arra kényszerültek. Ugyanis ezt a föltételezést semmiféle régészeti adat nem támogatja. Azon a területen az újkori embert megelőzően nincsenek emberi életre utaló nyomok. Az ember létfeltételeit a parktundra környezet még a déli, kárpáti környezetben fönnálló hosszabb nyarak esetén is erősen megterhelte, az északi tundrára, parktundrára az ember a jégkorszak idején nem hatolt be. 
Egy északi nagyobb sűrűségű társadalom, amire pl. Szabó István Mihály az elgondolásában hivatkozik, tehát elvileg is lehetetlen volt, aminek tudományos alapjai Cunliffe könyvében meglehetősen pontosan meg is található. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a jégkorszak lehűlő szakaszában a keleti eredetű mamutvadászok a mamutot követve jöttek be a Kárpát–medencébe és itt élték meg a mamut kihalását. E vadászok éppen itt tértek át a szarvas vadászatára a Würm leghidegebb időszakát megelőző 5–6 évezredben, aztán a fölmelegedés után meg már az északra visszahúzódó tundrán élő szarvasokat követve távoztak innen. Ezt nem lehet nem figyelembe venni. És csupán szavak tartoznak a műveltség gyakorlatához, technikájához, nem pedig a nyelv egésze. 
Nem kellett, vagy lehetett tehát sehová sem követniük a mamutokat, főleg nem északra, hiszen éppen nem oda távoztak a Würm utolsó lehűlő szakaszában. Nem áll meg a társadalom korábbi északra költöztetése. Ehelyett azt kell hangsúlyozni, hogy sem Afrika, sem a Kaukázus nem a meghatározó tényező ebben a folyamatban, hanem sokkal inkább a Kárpát– medence, onnan is a Bükki kultúra az elsődleges. Különösen azért is, mert a tundrán, a parktundrán sem ekkor, sem korábban, sem később, sem jelenleg semmiféle földművelés nem lehetséges, és így a letelepedéssel is bajok vannak. Még csak kezdetleges állattenyésztésre sem nyílt ott ekkor semmi lehetőség, az ember életfeltételei ebben az éghajlati övezetben kizárólag halászattal, vadászattal, esetleges gyűjtögetéssel voltak biztosíthatók, úgy ahogy manapság is az ott élő emberek alapvetően halászatból, vadászatból tartják fenn magukat, jóllehet, ma már a rénszarvast részben háziasították, azaz tenyésztésével is foglalkoznak. Azaz a feltételek a nagyobb népesség eltartására ekkor csak a Kárpátok környékén és attól délre voltak meg továbbra is, tehát itt kellett maradjanak, azok, akik majd a később magyarnak nevezett nyelvet már ekkor beszélték. 

Majd a fölmelegedés után a szarvas–vadászok követték az északra vonuló szarvasokat, amit viszont nem lehet nem figyelembe venni, hiszen ezután jelenik meg Észak–Kelet– Európában a Szvidéri műveltség és a később finnugornak nevezett jelenség. A mamutok már azelőtt kihaltak, hogy egyáltalán nyugatról az Ural keleti oldalára lehetett közvetlenül jutni. Ha az Ural túloldalán is voltak mamutvadászok, azok tehát Ázsiából kerülhettek oda, mondjuk a Tien–San lejtőiről ereszkedtek le, amire Gábori Miklós a könyvében (Gábori Miklós: Ala Tau – Ararát. Régészeti utazások. Gondolat, Budapest (1974)) kifejezetten és határozottan utal. S ha e túloldali mamutvadászoktól esetleg át terjedt keletre, talán még egészen Amerikáig is a mamutvadász technika, ahhoz csak egyes szavak tartozhattak, nem pedig a nyelv egésze. De a globális értelmet tekintve, azaz a műveltségi azonos jegyeket értelmezve nem kell feltétlenül emberek tízezreit mozgatni, költöztetni a magyarázathoz. Lehetséges ugyanis a párhuzamos értelmezés, minek lényege, hogy akkor az emberi alapfelfogás mellérendelő volt, számos jelenségre az azonos módon működő emberi elme azonos választ adott a világ legtávolibb pontján is, amint ad azóta is. Hogy egy rendkívül egyszerű példánál maradjunk, ha két azonos dolgot összeszámolunk, a világ minden pontján egy meg egy az kettő lesz, attól teljesen függetlenül, hogy az egyet, vagy a kettőt hogyan is nevezik meg ott. 

VI. A néppé szerveződés előtti állapot és idő 

19. Mikortól beszélhetünk valamely népről? 

25–30 évezrede tehát valóban bejött a Kárpát–medencébe a mamutvadászok népe, úgy mint a gravetti kultúra népe. De ez persze még nem nép, mert akkor még nem volt néppé szerveződés, de ők mindenesetre a Kaukázusban kialakult embertípust hozták be, de nem csak a Kárpát-medencébe, hanem mozgékonyságuk révén Európa akkor ember által lakott területeire, egészen az Atlanti óceánig. Velük ötvöződött a helyi lakosság és hozta létre a cromagnont. Gábori könyvében erre igen komoly adatok vannak. Azok is a moustieri kultúra utódai, akik gravettibe való átfejlődésének tárgyi leletsorát a Donnál találták meg, jóllehet, esetleg embertani képük nem azonos más területeken talált moustieri kultúra emberével. Ebben a ‘genetikus régészek’ számára tehát ismét csak az a kellemetlen, hogy nem támogatja az Ős–Éva/Ős-Ádám modellt. Eurázsia népessége a hajdani eurázsiai homo erectusok közvetlen utóda. A homo erectus Európában legalább három helyen fejlődött modern emberré: tömegében a Kaukázusban, de a Dordogne és a kárpát-medencei ember is azzá alakult. A mamutvadászok azonban még mellérendelő szemléletűek voltak, pontosan ugyanúgy és ugyanazon okok miatt, mint a neandervölgyi utódok. 
Az átmeneti kőkorszak (mezozoikum), amely időszakról alig van hiteles lelőhely, 12 ezer éve kezdődött, de nem 7 ezer éve, mint a hagyományos kormeghatározás véli, amiből a 14C vizsgálati eredmények szerint 8–9 ezer éve, de inkább 9 ezer éve volt a váltás az újkőkorszakra (neolitikum). A Körös–Tisza műveltség jelen előtt 8500 körül jelent meg, egy évezred múlva pedig már a Vinča volt jelen ugyanazon a területen. S előttük ott van még a  Lepenski-Mir műveltség j.e. 10000-ből a Duna alsó folyásánál, valamint ott van az egyik bükki barlang gyermek csontváza, amely 11 évezredes. Ezek olyan adatok, amik a Kárpát medencében a Würm jégkorszakot túlélt emberről tanúskodnak.


VII. Kárpát-medencei eredetünk

20. Ősműveltségünk, őstörténetünk valós vagy vélt elágazásai

A többágú őstörténet meghirdetése nagy teljesítmény, miáltal minden korábbi írás, kutatás igen jól megállja a helyét, időszerű és igaz marad, mert az idő nem lövi ki fölüle a főnökelméletet, aminek alávetette magát, mint a legtöbb irányzat a modern tudományban. Páran igen régtől képviselik Kárpát-medencei eredetünket, s hogy bizonyítottan igen régtől védjük, tartjuk eme Magyar-medencét. Az idei nyári MVSZ-konferencián is a "Kelet" csak alibi volt végül, mert a Kárpát-medencei eredet vált áttörő gondolattá. Bár azt is központi gondolatként elfogadni látszottak, hogy minden innét ment valahogy ki minden irányba, s aztán nem véletlen, hogy kint is megmaradt és később kicsit másként ugyan, de vissza is tért. Amikor tehát a genetikusok megtagadták a finnugorságot, akkor sokan azonnal ugrottak keletre. Egyébként a Semino és társai által közzétett munkában az ott felhozott közép-ázsiai gén eredetet rosszul értelmezték. Az azt jelenti, hogy egy korábbi részből való leágazást ott találnak, de az az ág nem jelenti magát a forrást. A forrás föltehetően a Kaukázus volt. Gábori ír erről a könyvében, de a régészek elhallgatják. (...)
Alaposan félre vihet, ha automatikusan a természeti környezetből indulunk ki. Ilyen félrevivő az a gondolat is, hogy ha a jég az Uralt kikerülte, és volt ott egy lakhatónak látszó sáv, akkor szükségszerű, hogy odamenjenek azok, akik előtte már északra húzódtak, és szorult helyzetbe kerültek az Uráltól nyugatabbra. Ennek a gondolatnak tehát még az elvi lehetőségét is ki kell zárnunk, mert csak az győz meg igazán, hogy ilyen eseménnyel nem kell, nem szabad számolnunk. Ez a kemény kizárás pedig az északra felköltözéssel, a felköltözőkkel lehet kapcsolatos. Mintha tényleg üres lett volna a Kárpát-medence, olyannyira, hogy még az arra vándorlókat is taszította volna, s ezért a Kaukázusból (Afrikából érkezéssel) egyenes ívben mentek volna északra az emberek, a jéggel közvetlenül szomszédos tundrára letelepedett mezőgazdaságot folytatni. De hát sem Afrika, sem a Kaukázus nem egyedüli tényező ebben a folyamatban, hanem a sokkal inkább a Kárpát-medence, a bükki kultúra inkább az elsődleges, hiszen a régészeti adatok ezt mutatják, így eleve nem áll meg a teljes társadalom északra költözése. Hiszen ott északon a földművelés egyáltalán nem is volt lehetséges, ma sem, akkor még a fejletlenebb eszközök birtokában még kevésbé. A jégtől felszabaduló Kárpát-medencében ellenben lehetséges volt, és ezt ismét csak támogatják a régészeti eredmények – föltéve, hogy a helyes időrendet alkalmazzuk. 
A jégkorszakot követő időkbeli letelepedéssel is nehézségek vannak. A feltételek a nagy sűrűségű, s következésképen nagytömegű népesség eltartására ebben az időben csak a Kárpátok környékén és délebbre voltak meg továbbra is, tehát az emberek itt maradtak, márpedig azok, akik a későbbi magyar elnevezésű nyelvet beszélték. Tény az is, hogy itt meg is található a korai letelepedett mezőgazdaságot művelő, meglehetősen nagy tömegű emberre utaló leletek tömege, ami északon viszont konokul hiányzik. 
De egyébként az uráli férfiakat a TAT gén jellemzi, és Semino és társai külön ki is emelik, hogy magyaroknál TAT-utód gént egyáltalán nem találtak, ami valójában azt jelenti, hogy az előfordulása a 2%-os gyakoriságot nem haladja meg. Ez a fontos, mert tehát nem az Uráltól jött a magyarság. A gravetti népe valóban Ukrajnában és a Kárpátokon belül vészelte át a jégkorszak leghidegebb részét. Gáboriné könyvében minden világosan le van írva. Erről a nemzetközi régészet nem akar tudni: igenis, a leghidegebb időszakban a Kárpátok között volt emberi élet, és nem is akármilyen, és ez nem vonult az Észak-Balkánra. Hacsak nem a Kárpát-medencét tekintjük Észak-Balkánnak, ami földrajzi értelemben véve egyébként képtelenség!"

***

A Kárpát-medence az emberi civilizáció egyik bölcsője, mely folyókban, vízben gazdag, termékeny terület, az ember számára kellemes éghajlati és környezeti rendszerrel, pláne olyan időszakokban, amikor máshol elviselhetetlen volt az emberi létezés (pl. jégkorszakok alatt).
Szülőföldünk, a Kárpát-medence a Föld bolygó egyik, de talán a leggazdagabb területe az élet minden vonatkozásában. Egyes kutatók szerint, ha a bolygón kipusztulna minden élet, ez a kis bárka akkor is tudná biztosítani minimum 25 millió ember és a szükséges állat és növényállomány túlélését. Édesvíz készletünk 200 millió embert képes eltartani. A tengeri múltnak köszönhetően igen termékeny, tápanyagokban gazdag és vastag termőtalajunk van. Hatalmas gázmezők vannak alattunk (Makó, Hajdúság, Somogy, stb.) A Kárpát-hegységben, és egyéb hegyeinkben megtalálható szinte mindenféle kőzet-típus, ásványok (arany, ezüst, szén, bauxit, só, stb.), rendkívül változatos a flóra, megtalálható szinte mindenféle növényzet a mediterrántól a tűlevelűekig. A napsütötte órák száma és csapadékmennyiség nagyon eltalált aránya miatt nagyon változatos, vitaminokban gazdag a zöldség-gyümölcstermés, rengeteg gyógynövény fajta él itt. Van elérhető gyógyvíz, halakban gazdag édesvíz rendszer, változatos táj a pusztától a magas hegyekig. Itt található a Föld egyik legkönnyebben elérhető "padlófűtése": a geotermikus hőenergiák és a termálvíz elérhető közelségben (nem túl mélyen). A Kárpát-medence kitűnő adottságokkal rendelkezik a napsütötte órák számát tekintve is. (se nem kevés, se nem sok). Zárt hegyláncokkal körülvett ökológiai csoda ahol élünk, egy teremtett "Szentföld", egy valóságos földi paradicsom. Anyaföldünk egyértelműen bárka tulajdonságokkal rendelkezik, ami akár lehetővé is tehette, hogy a civilizáció többszöri kihalása esetén is az emberiség túlélje és innen kiindulva újra kezdhesse a Földi életet. Egyes elméletek szerint ez már többször megtörtént a bolygón.

Makkay János, nemzetközileg is híres régészünk a következőképpen fogalmazta a Kárpát-medence kiemelt adottságait az "Indul a magyar Attila földjére". c. művében
:


"Vereckétől az Óperenciáig, a Kárpátoktól az Al-Dunáig


Okos emberek állítják, hogy az Eurázsiai Hegylánctól délre csak két olyan nagy síkság van, amely mindig bő terméssel jutalmazta az ember fáradságos munkáját. Az egyik Mezopotámia a Tigrisz és az Eufrátesz között, a másik a Magyar Alföld.

Mezopotámiában a mezőgazdaság csak öntözéssel lehetséges, és szélsőséges a klíma. A Magyar Alföldnek is van hasonló hátránya: a szárazföldi éghajlat, az esetenként nagyon hideg tél, a hideg és a meleg gyors változásai. Ennek ellenére Eurázsia mérsékelt égövének széles síkságai közül a Magyar Alföld a mezőgazdaságra a legalkalmasabb, az ember megtelepedésére a legkívánatosabb vidék. Kiváló földművelő falvak létesítésére. Lösztakarója nyílt növényvilágot nevel. Ez azt jelenti, hogy bizonyos határig más éghajlatú vidékek növényei is megélnek és jó termést hoznak rajta. A medence közepén, az Alföldön egymás mellett nő a déli származású búza és árpa a távoli, sivatagi melegben kitermesztett kukoricával vagy a ma már nedves és hűvös éghajlathoz szokott rozzsal, burgonyával. Éppúgy kedveli e tájat az inkább hideget szerető alma, mint a Perzsia melegéből jött kajszi, őszibarack és dinnye, a mediterrán világban otthonos szőlő, vagy az eredetileg trópusi paprika és paradicsom. A jó szőlőkből kiváló borok forrnak, a források tiszta vizéből jó söröket főznek. A méz – ha nem hamisítják – tiszta és édes.

Mióta világ a világ, különösen mikortól az emberiség java része már földet művelt, állatokat tenyésztett és kismesterségeket űzött, a Kárpát-medence mindig is híres volt zsíros termőföldjeiről, hatalmas és gyorsan növő erdélyi, dunántúli és felvidéki erdeiről, folyó menti tölgyeseiről, nemes vadjairól, bő vizű, halakban gazdag folyóiról, az aranyport sodró Dunáról, Marosról, Tiszáról, Aranyosról, a már évezredek óta működő felvidéki és erdélyi aranybányáiról. A középkor végéig Erdély volt Eurázsia leggazdagabb aranytermő helye.

Évezredek óta errefelé törekedtek a szibériai Altaj hegység és a Kárpátok között elterülő füves síkságok, a végtelen déli sztyepp és a tőle északra húzódó erdős-ligetes sztyepp nyugtalan vándornépei is: mindenféle nomádok. Magában a Kárpát-medencében nincs és nem is létezett igazi száraz és szikes füves síkság, azaz sztyepp. A Hortobágy, a Nagykunság, a békési hátság, a Kisalföld, a Mezőség, a Fertő-tó vidéke, az északi Bácska és a Bánát hajdan juharfás-tölgyes síkságai csak az erdős-ligetes sztyepp legnyugatibb szigetei voltak. Ezek közé ékelődtek be a száraz homokhátságok a Nyírségben és a Duna–Tisza közén, ezeket kísérték a folyó menti ligetek, nádas mocsarak, szikesek és réti lápok a Szatmári-beregi síkon, a Sárréteken, a Hortobágyon, Temesben és a Hanságon.

Összességében nézve a Kárpát-medence síkságaival, hegyeivel, erdeivel és folyóival tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ez a paradicsom azonban népvándorlások útján, sőt keresztútján fekszik, és ezért a legutóbbi hétezer év során sohasem sikerült lehetőségeinek megfelelő gazdaggá tennie lakóit. Ehhez a csodás adottságú, de nehéz sorsú Kárpát-medencéhez kapcsolódik immáron legalább 1300 éve a magyar nép, és kapcsolódott csaknem 1000 esztendőn át a magyar királyság sorsa."

***

Itt érdemes megidézni Lajdi Péter - Szentföld c. írásának részletét is:

"Elég egy figyelmes pillantást vetni Eurázsia domborzati térképére, máris szemébe ötlik az embernek egy Ázsia nyugati félszigetének, Európának földrajzi közepén elhelyezkedő, barnán satírozott, magas hegyek által koszorúzott, nagy vekni kenyérre emlékeztető, középen zöld folt, a Kárpát-medence. (...)


Nem járunk messze az igazságtól, ha e földrajzi formáció vizsgálata közben az a benyomásunk támad, mintha magától a teremtő Istentől szándékosan kialakított, erődszerű, természetes rendszerrel lenne dolgunk, melynek feladata valami elementáris jelentőséggel bíró dolognak a védelme. Hát mégha azt is emlékezetünkbe idézzük, hogy a buddhisták és magyar eleink szilárd meggyőződése, hogy a Föld nevű élő rendszer legfontosabb erőcentruma, „szív-csakrája” (szívcsokra), energiaelosztó központja éppen Hazánkban, a középkori Turul-ház királyi központjának övezetében, a Pilis-hegységben, Dobogókőn helyezkedik el, máris találunk magyarázatot ezen isteni terv feltételezése tekintetében. 

Most vegyük szemügyre Hazánk fekvését tisztán földrajzi szempontok szerint, mely a trianoni országcsonkítás dacára a Kárpát-medence egészét jelenti ma is. „Az ezeréves Magyar-Birodalom előbb-utóbb helyre fog állni, mert ezt a földrajz kérlelhetetlen törvényei követelik.” (Cholnoky Jenő) A Horthy-korszak számomra legkiemelkedőbb földrajztudósa, Cholnoky Jenő „Magyarország földrajza” című alapos munkájában a 7. oldalon így fogalmaz: „A magyarokat olyan helyre vetette a sors, ahol mindent megtalálnak, ami a nemzet fennmaradására, fejlődésére és a legmagasabb műveltség és jólét elérésére szükséges. ... Ha Britanniát elzárnánk a külvilágtól, bizony éhen veszne és népe lecsökkenne két-három millióra, viszont hazánk, a külföldtől teljesen elzárva is, képes volna 20-30 millió ember életét fenntartani.” 
A földrajztudós minden szavával egyetértek egy dolog kivételével, hogy tudni illik eleinket nem a sors vetette erre a vidékre, hanem esetükben tudatos és alaposan előkészített visszatelepülésről volt szó az előttük is már rokon népek által lakott Kárpáti Őshazába. Cholnoky ezen gondolataival a történelmi Magyarország szubkontinens-jellegét hangsúlyozza. A Kárpát-medence élesen körülhatárolt, önálló és zárt földrajzi egység, mely a maga nemében tényleg egyedülálló. Kicsiben szinte mindennel rendelkezik, amivel egy sokszínű kontinens nagyban
A perszonálúnióban közösen kormányzott Horvátországnak köszönhetően, ahol Fiuméban magyarok által kiépített hadi kikötőnk is volt, tengerparttal, tengeri kijárattal rendelkeztünk. Az építő- és tűzifát magából ontó erdőkben gazdag lánchegység, a Kárpátok szinte egésze is a miénk volt. A Dunántúli-középhegység és a Mecsek, a csonka ország észak-keleti része (Északi-középhegység), a Felvidék, ezen belül is különösen a Szepes-Gömöri-érchegység és Erdélyben a Gyalui- és a Radnai-havasok és az Erdélyi-medence alacsonyabb hegységei képében az egész Európán végighúzódó Variszkuszi-hegység röghegységrendszere is bőségesen jelen van itt, melyek ellátják/ellátták Magyarországot sóval, ásványokkal, nemesfémekkel, drágakövekkel és fosszilis fűtőanyaggal (fekete-, barnaszén). 

A történelmi Magyarország területének közel egyharmadát a hajdani tengermeder (Pannon-tenger) helyén magas aranykoronaértékű, tengeri üledékből képződött talajjal rendelkező, termékeny síkságok, a Kis- és Nagyalföld tengersík rónaságai alkotják. E síkságok, kiváltképpen a Hortobágy vidéke mai jellegében már a kelet-európai sztyeppeövezet legnyugatibb nyúlványának számít annak ellenére, hogy nem szerves része az óriási kelet-európai táblának. Tudnunk kell azonban, hogy a harmadik honvisszatérés, tehát Árpád nagykirály idejében a Nagyalföldet még bölénycsordákban gazdag tölgyerdők, és a folyók és a mainál jóval kiterjedtebb ingoványok, szittyós vidékek közelében mocsári tölgyesek és egyéb ártéri fafajták erdei fedték. 
Vízrajzi szempontból szintén sokszínű mikrokozmosz Hazánk. A magyarországi vízrajz rendkívüli változatosságot és gazdagságot mutat. A Duna kivételével minden folyónk, folyamunk a medencén belül ered, és azon belül torkollik más vizekbe. A Dráva, a Száva és a Mura forrásvidékei ugyan a Keleti-Alpoknak Ausztriában ill. Szlovéniában fekvő területein találhatóak, azonban az Alpoknak a Kárpát-medence felé nyitott völgyei és nyúlványai szerves részét képezik a medencének, annak nyugati peremvidékét alkotják. Ezeket a területeket Turul-házi királyaink alatt vesztettük el. Eredetileg azonban részei voltak a nyugati gyepünek. 
Ez a rendkívüli vízbőség azt eredményezi, hogy Magyarország rendelkezik Európában a legnagyobb édesvízkészlettel, mely akár 200 millió ember mindennapi ivóvízszükségletét is hosszú távon biztosítani tudná. A kőolaj-földgázkorszak múltával a föld klímája radikális romlásának következtében a vízhiánnyal küzdő, kiszáradt területek drasztikus növekedése miatt az egyes országok édesvízkészletének mértéke fogja megszabni azok gazdagságát, jólétének alapjait, a szerves élet alapfeltételét. Hazánk tehát vízügyi szempontból is egy gazdag, egyedülálló önellátó rendszer. Az amúgy is változatos képet csak tovább árnyalják természetes eredetű nagy tavaink, kiváltképpen a Balaton istenáldotta vidéke és a termálvizekben való páratlanul értékes vízvagyonunk.

A Kárpát-medence gyújtóponti, centrális helyzete mind embertanilag, mind kulturálisan és vallásilag is, különös tekintettel a zsidókereszténység különböző felekezeteinek (római katolikus, görög katolikus, bizánci-görögkeleti-pravoszláv-orthodox és protestáns) jelenlétére is kifejezésre jut e földrajzilag behatárolható területen. Nagyon érzékletes és tömör az a megfogalmazás, mely a Gondolat Kiadó által 1986-ban kiadott „Egy ezredév” című könyvben éghajlati szempontból vizsgálja e témát az 56. oldalon: „A történeti Magyarország sokféle gazdasági lehetőséget nyújtó, változatos kisvilág volt, melyen belül Európa három nagy tájegysége, az erdőket és gabonát nevelő atlanti, a szőlőt, diót, gesztenyét, fügét érlelő mediterrán, és a csordákat fűvel etető kontinentális zónák találkoznak és egymásba fonódnak. A magyar nép és vele együtt a Kárpát-medencében élő népek – mindegyik a maga adottsága szerint – jól kihasználták ezt a sokféleséget.” 
(...)

Eleink éleslátását, a különböző nevek alatt ősidők óta a Kárpát-medencét benépesítő, ragozó nyelveket beszélő turáni-szkíta népek bölcsességét bizonyítja az a vitathatatlan történelmi tény, hogy kezdettől fogva felismerték az általuk birtokolt földterület kivételes, Istentől megszentelt, egyedi jellegét, és a szigetszerű földrajzi fekvést, a jól védhető természetes határok biztosította adottságokat igyekeztek minden időben kiaknázni. Ezt a törekvést, mely a magyarság tudatába ivódott, gyepüszellemnek nevezném, mely a kívülről behatolni kívánó, ellenséges hadakat a fizikai síkon az országot körülölelő hegykoszorú hágóinak, járható útjainak gyepüakadályokkal való eltorlaszolásával és e pontok fegyveres felügyeletével igyekezett távoltartani, szellemi síkon pedig a hagyományokhoz való makacs ragaszkodással és az idegen kulturális hatások asszimilálásával védte ki önazonosságunk megtartása érdekében a külső behatolást."




***

 
Folytassuk Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete c. könyvéből vett idézettel (21.oldaltól):

"A Kárpát-medence alig ismert őskőkora

Ismeretes, hogy a jégkorszakok jelentősen befolyásolták az élet minőségét. A Kárpát-medencében azonban világviszonylatban is sok hévízi forrás található, amelyeknek a környéke alkalmas lehetett az életre azokban az évezredekben is, amikor Európa nagy része nem. Ne felejtsük el, hogy Samu is a jégkorszak szülötte! A Kárpát-medence őskorával kapcsolatos irodalmat olvasgatva azonban valami hamar fel tűnik: úgy, ahogy nem találkozni a " vértesszőlősi vagy Kárpát-medencei ember" kifejezésekkel, ugyanúgy nem találni olyanokat, amelyek arra utalnak, hogy Samu népének a leszármazottai esetleg továbbra is a Kárpát-medencét lakták, és nota bene esetleg folyamatos fejlődést tanúsítottak. Holott, ha a jégkorszakok alatt itt jobbak voltak az életfeltételek, mint másutt, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy az itt élők elvándoroltak volna rosszabb körülmények közé. Vulgárisan fogalmazva: az ősember sem volt hülye. A leleteket böngészve, illetve a velük kapcsolatos magyarázatokat olvasgatva azonban mégis az az érzésünk támadhat, mintha az " illetékesek" azt sugallnák, hogy a Kárpát-medence valójában mindig " átjáróház" volt, ahova időnként jöttek valakik valahonnan, majd továbbmentek. És csak az az egyvalami nem történt meg, aminek egyébként a logika alapján a legnagyobb valószínűsége lenne: Samu - mivel olyan nagy volt az agytérfogata, hogy azt még 200 ezer év múlva sem tudta például angliai "kollégája" túlszárnyalni, mivel eszközeiben "százezer évekkel előzte meg korát", és mivel táplálkozásában is előrefutást mutatott, így messze nagyobb eséllyel rendelkezett a túlélésre, mint bárki más -, illetve a leszármazottai továbbra is a Kárpát-medencében éltek. És nemcsak hogy éltek, de fejlődtek is, amihez a földrajzi viszonyok és Samu " felkészültsége" együttesen kedvező feltételeket biztosított. A " Kárpát-medencei fejlődés" megfogalmazást azonban a szakemberek általában kerülik. "A tudományban azonban akadnak néha afféle tabuk, amelyeket a hagyomány, a tekintélytisztelet és sok minden más tényező támogat, és amelyekhez végül senki sem nyúl" - írja az őskor egyik kutatója. Lehet, hogy az itteni fejlődés kérdése is egy ilyen "tabu" ? 

Az átlagos intelligenciájú érdeklődőnek, aki a Kárpát-medence régészeti leleteit szeretné áttekinteni, néhány "nehézséggel" szembe kell néznie. Az egyes műveltségeket ugyanis általában a legkorábbi lelőhelyekről nevezik el, így előfordulhat, hogy egy itteni műveltség valamelyik európai lelőhelyről kapta a nevét. De ez sem mindig így van, hiszen előfordul az is, hogy egy kultúrát az eszközéről neveznek el. Ráadásul nem találni olyan régészeti könyvet, amelyik az egész Kárpát-medencét együtt tárgyalná, noha az őskor embere nyilvánvalóan nem a trianoni határokat figyelembe véve hagyott maga után nyomokat. Tisztában kell lenni azzal is, hogy az a tény, miszerint egy adott korból nincs lelet, még nem okvetlenül jelenti azt, hogy valóban nincs, csak annyit, hogy még nem került elő. A következőkben - a teljesség igénye nélkül - tekintsük át a fontosabb lelőhelyeket, annak érdekében, hogy lássuk, vajon vannak-e nyomok, amelyek arra utalnak, hogy Samu és leszármazottai a Kárpát-medencében maradtak, továbbfejlődtek és továbbra is ;,előrefutást" mutattak. A továbbiakban (x)-szel jelzem az egyes lelőhelyekkel kapcsolatos "hivatalos" véleményeket. Próbálom az esetleg ezzel ellentétes véleményeket is bemutatni, sokszor azonban - a logika eszközével élve - csupán kérdéseket tudok feltenni. 
Térjünk most vissza a Kárpát-medencébe, ahol a nyomozásunkat kb. 300-400 ezer évvel ezelőtt, Vértesszőlősnél hagytuk abba! Ezen időpont után az embernek itt-ott megtaláljuk a nyomait, még ha bizonytalan és homályos nyomok is ezek, a középső paleolitikum előtti időkből néha kőszilánkok, tűzrakó nyomok kerülnek elő. Tény azonban, hogy a Riss-korszak alatt alig ismerünk lelőhelyeket Közép-Európában, hasonló a helyzet a Riss-Würm közti időszakban is, csak ezután következik egy "demográfiai hullám" . Ekkor azonban a Kárpát-medence már egy "csúcstechnológia" helyszíne: a világszenzációt kiváltó, az Avas-hegyen talált őskőkori lelet azt bizonyítja, hogy az őskori ember már 70 ezer évvel ezelőtt olyan hőkezelési technológiát használt a kőeszközök megmunkálásában , amilyennel - az eddigi információk szerin t- csak jóval később dolgozhatott volna. A Miskolci Egyetem Ös- és Ókortudományi Tanszékének vezetője szerint az "előkerült feldolgozóműhely és település a megállapítás szerin t legalább 70 ezer éves, de van olyan lelőhely, amely akár 90-100 ezer éves is lehet" . A kovalelőhelyen 30-50 ezer éves szerszámokat is találtak, amelyek rendkívül erősek és "szakszerűek" voltak. Vajon kitől tanulták mindezt kb. l00 ezer évvel ezelőtt, ha nem tudni arról, hogy máshol hasonló technológiát ismert volna ebben a korban az ember? 

Menjünk tovább! A Bükk-hegység déli peremén, a Subalyuknál talált lelőhely kora 40-200 ezer év. Fejlett, technikailag gondosan kivitelezett szerszámok jellemzik a műveltséget. A régészet szerint biztosan nem nálunk alakult ki ez a kultúra, de nem tudják, hogy hol, valamint az itt élők nem rokonok másokkal, és nem rendelkeznek későbbi leszármazottal (x) . Kérdezhetjük: ha nem tudják a szakemberek, hogy hol alakult ki, akkor miért ne lehetnének a vértesszőlősiek leszármazottai? Ezenkívül: Gáboriné Csánk Vera szerint mégis van folytatása, ebből alakult ki ugyanis a Szeleta-műveltség. 
Subalyukkal párhuzamosan a Dunántúlon is találunk hasonlót: A régészet a Würm- 1 hideghullám előtt, illetve a Würm- 1 -beli hűvös időszakra teszi a tatai lelőhelyet. Több mint ezer szerszám került elő, amelyek a régészek szerint feltűnően hasonlítanak a vértesszőlősi leletekhez(x). Gáboriné szerint: "Az eszközök annyira különlegesek, hogy szinte alig találunk hasonlót hozzájuk . . . mintha a vértesszőlősi telepen járnánk" . Hasonló szerszámok fordulnak elő a Kiskevélyi- és a Szelim-barlangban, Süttőn, Tokodon . Kérdezhetjük: ha a tatai eszközök hasonlók a vértesszőlősihez, amely eszközök "talán a Szeleta -kultúra előfutárai", akkor ebből nem a Kárpát-medencei fejlődésre lehet következtetni? 
Az érdi telep a Würm kezdetétől benépesített lelőhely, az alsó réteg 50 ezer évnél idősebb (x) . A telepen találtak mai szemmel is döbbenetesnek mondhatók, ebből a korból sehol a világon nem találtak hasonlót: hétezer kilogramm (!) hús tárolására alkalmas jégverem bukkant elő. A leletekből arra következtette k, hogy "be szállítás" folyt , ugyan is például több combcsontot találtak, mint amennyi az állatok számából következne . Minden arra utal, hogy az elejtett vadat máshol feldarabolták, majd válogatás után beszállították. Hústároló verem Karncsatkában még a XIX. században is létezett. 
Nyilvánvaló, ahhoz, hogy kb. hétezer kiló húst tudjanak tárolni, a "társadalomnak" kellőképpen szervezettnek kellett lennie . Ahhoz pedig, hogy ilyen fokú szervezettség kialakuljon , hosszú ideig egy helyben kellett élniük. A Kárpát-medencén kívül nem ismeretes másik ötvenezer éves hústároló verem, tehát az érdiek a hús tárolásának ezt a módját nem tanulhatták másoktól, helyben kellett kifejleszteniük. 

Fontos lelőhely a Szeleta-barlang a Bükk keleti oldalán, nevéből származik ugyan is az egyetlen, a nemzetközi szakirodalomban is meghonosodott magyarországi kultúra elnevezés. Korát 30-40 ezer évesre becsülik. A régészet szerint a subalyuki, a tatai és az érdi lelet körrel egy időben létezett, de velük nem rokon, és későbbi le származottakkal sem rendelkezik(x). Ismét egy "előre futással" találkozunk: "tökéletesebb lándzsahegyeket, nyílhegyeket az ősember talán sehol sem gyártott" - a műveltséget a Kárpát-medencei fejlődés eredményének tartja Gáboriné Csánk Vera. A kultúra számos lelőhelye , települése ismert. Újra kérdezhetünk: miután egyik telephelyükön , a Balla-barlangban , egy 12 ezer éves csontvázra bukkantak, ami arra utal, hogy sokkal később is élt ott ember, esetleg ez nem jelenti-e azt, hogy Szeleta-műveltség mégis tovább élt? 
A Szeletával közel egy időben, a Bükk nyugati oldalán a régészet szerint váratlanul bukkan fel az Istállóskői-műveltség. Vadászatuk összességében hasonló a szeletaiakéhoz, a legfontosabb fegyverük a csonthegyű dárda és az íj volt. (x) Tehát "hivatalosan" is hasonlítanak a Szeleta-kultúrához, amely viszont Kárpát-medencei fejlődés eredménye . Istállóskőnél két olyan lelet kerül elő, amelyben ismét "világelsők" vagyunk. Mindmáig egyedülálló a háromlyukú, barlangi medve-csontból készített, öt hang megszólaltatására alkalmas furulya. 



Míg a másikról, a feltűnően nagy számban előkerült apró nyílhegyről ezt írja a szakember: "Ez rendkívül fontos lépés a civilizáció fejlődésében, amit itt találtak meg először, legkorábban egész Európában! " Ezt megelőzően úgy tudták, hogy az "emberiségnek ezt a fontos találmányát" csak kb. Kr. e. 8000-től használták. A Kárpát-medencében tehát kb. 25 ezer évvel korábban használták a vadászat elengedhetetlen eszközét, mint máshol a világon! Meg kell jegyezni, hogy 35 ezer éves, finoman megmunkált kova-nyílhegyet találtak a Domica-barlangban is, a Felvidéken. 


Újra kérdeznünk kell: ha itt használták legkorábban a nyílhegyet a világon, akkor ez nem azt jelenti-e, hogy helyi találmány, nem máshonnan került ide, hanem inkább innen máshova? De ugyanez figyelhető meg a lándzsacsúcsok használatánál is: a Kárpát-medencei leletek 5-6 ezer évvel idősebbek a Franciaországban találtaknál. 

A következő műveltséggel kapcsolatban több kérdést is meg kell fogalmazunk, a régészet szerint ugyanis a gravetti (apró nyílhegy-) kultúra népe úgy érkezett ide kelet felől a jégkorszak utolsó lehűlésének tetőzése előtt. Legrégibb telepük a bodrogkeresztúri (kb. 30 ezer éves) Villány, Madaras (kb. 18 ezer éves) , Szeged-Öthalom ( kb. l8 ezer éves), Dunaföldvár (kb. 12 ezer éves). (x) . Érdekes módon a műveltség ezúttal nem lelőhelyről, hanem az általa használt eszközről, a nyílhegyről kapta a nevét, így a nép etnikumáról nem nyújt felvilágosítást. Vajon mi lehet az oka annak, hogy bár a Kárpát- medencében használták a világon elsőként a nyílhegyeket, a régészet még is azt állítja, hogy mások hozták ide keletről? Kérdezhetjük: a nyílhegyet használó gravetti népesség nem inkább a Kárpát-medencéből szivárgott ki, mint oda be? Gábori Miklós is felvetette, hogy a kultúra eredetét a Kárpát-medencében kellene keresni. A műveltség nyomai az egész történelmi Magyarország területén meg találhatók, legkorábban a Kr. e. 30 ezer körüli időből. A leggazdagabb és legnagyobb telepük Ságvár-Lukasdomb, ahol egy kapa is előkerült, amely a későbbi, a legrégebbi szerszámok előfutára. Majd' húszezer éves kapa! Újabb világelsőség? Lovas (Veszprém megye) határában az országban máig egyedülálló őskori festékbánya található. Kora kb. 11 ezer év(x) . Megint egy "világelsőség ". Korábban ugyanis nem találni példát arra, hogy a vörös festéket szabályszerűen bányászták volna, ráadásul tágabb körzetében sehol sincs egyetlen olyan ősemberi lelőhely, amelyik arra utalna, hogy a közelben laktak. Vajon hogyan bukkantak a bányára, ha nem a környéken éltek? Honnan tudták, hogy ott van? Úgy tűnik, a bányába "eljártak" dolgozni . Viszonylag rövid idő alatt 24 m3 festéket bányásztak ki. Ennyit maguk nem használhattak fel, talán csak nem kereskedtek vele? Ahhoz pedig szállítani is kellett. Ehhez is értettek? 

Őskőkori "zsenikből" újkőkori földművelők? 

Elérkeztünk az őskőkor (felső paleolitikum) végéhez, a kb. Kr. e. l0 ezer körüli évekhez, ami kb. az utolsó jégkorszak vége is. Ekkorra a Kárpát-medencei ember már több olyan civilizációs vívmánynak is birtokosa volt, amelyet nem kaphatott senkitől sem, hiszen legkorábban a Kárpát-medencében bukkantak elő. Említést érdemel az is, hogy a mai Csehország területén 27 ezer évesre (!) becsült szőtt ruhára utaló nyomra bukkantak, amelyet a világon a legrégebbinek tartanak. Honnan származhat ez a mai szemmel is hihetetlennek tűnő tudás? A régészet szerint a Kárpát-medencei műveltségek nagy része ismeretlen eredetű, nincs előzménye, sem folytatása, hirtelen jelennek meg, valahonnan "kívülről" jönnek, aztán eltűnnek. Ugyanakkor a laikus a logika alapján okkal feltételezheti, hogy Samu leszármazottai folyamatosan lakták a Kárpát-medencét. Az első lehetőségből az következik, hogy a "kívülről" jövők, akik korábban nem rendelkeztek "tudományos" ismeretekkel, ahogy a Kárpát-medencébe érkeztek, hirtelen megvilágosodtak, és felfedeztek valamit. Tehát ideérkeztek, rájöttek valami újra, majd eltűntek. A második alapján pedig arra gondolhatunk, hogy a folyamatosan itt élők folyamatosan fejlődtek, és egyre komolyabb teljesítményt tudtak felmutatni. Szerintem ennek az utóbbinak van nagyobb esélye. A folytonosság alátámasztására álljon itt egy példa: létezik egy olyan furulyatípus, amelyik egyedül csak a Kárpát-medencében fordul elő, az úgynevezett nyelvdugós hosszú furulya. A legrégibb 35 ezer éves, és azóta is kimutatható a folytonosság mindmáig. A Dunántúlon ma is készítenek hasonlókat.  

De vajon mi lett az ősi vadászok sorsa a jégkorszak elmúltával, akik korábban rénszarvasvadászatból éltek? A jégkorszak vége felé kezdődő felmelegedés hatására a jégtakaró északra húzódott, nyilván vele együtt a rénszarvasok is. Így a rénszarvasvadászatból élők valószínűleg nem tehettek mást, mint követték az állatokat, így a Kárp át-medence népének egy része északra vándorolt. A kérdés már csak az, hogy vajon mindnyájan elmentek, vagy voltak, akik itt maradtak? A szakemberek nem egységesek a válaszban, mivel vannak, akik szerint a Kárpát-medence teljesen kiürült, mert mindenki elment, míg mások szerint voltak, akik maradtak. Nem mindegy azonban, hogy mi történt, ugyanis kimondva vagy kimondatlanul a "tét" a következő: Európa legkorábbi földművelő műveltségei a Kárpát-medencében alakultak ki az újkőkor kezdetén, tehát kb. K r. e. 7000-től kezdődően. A kérdést tehát így is fel lehet tenni: Európa első földművelő közösségeit a Kárpát-medence népe hozta-e létre vagy sem? Ha teljesen kiürült a medence, akkor nyilván nem, a szakemberek egy része ugyanis állítja, hogy földművelő kultúrák kialakítása a délkelet felől érkezőknek köszönhető. Ha viszont nem ürült ki, akkor feltételezhető, hogy az újkőkori műveltség folytatása az őskőkorinak. 
Az őskőkor vége és az újkőkor kezdete között eltelt kb. 3 ezer év (K r. e. 10000-7000), ez az átmeneti kőkor. Nyilvánvaló, hogy ha vannak régészeti leletek ebből az időszakból is, akkor az arra utal, hogy a vidék nem volt lakatlan. Nos, mára már ismertté váltak lelőhelyek ebből a korból, ilyen például Jászberény, amely az átmeneti kőkor középső szakaszának a névadója is. A kutatás mai állása alapján bizonyosnak tűnik, hogy a késői mezolitikum Jásztelek-fázisa megérte az újkőkort, és részben egyidejű volt a Körös-kultúrával. Ezzel megszűnt az a feltételezett "etnikai vákuum", amelyet korábban néhány kutató feltételezett. A régészet megállapításából tehát az következik, hogy a Kárpát-medence újkőkori lakói az őskőkoriak leszármazottai. Ezt - ahogy a továbbiakban látni fogjuk - a genetikai vizsgálatok is alátámasztják."

***

Ezek után nézzünk meg néhány olyan Kárpát-medencében fennmaradt építményt és leletet, melyek finoman szólva sem illenek bele a jelenleg uralkodó történelemszemléletbe:

Az Erdélyi pallagkultúra

Az alábbi lélekemelő filmben Czimbalmos Tivadar - Az őshaza - A pallagkultúra című film alkotója mutatja be a szerinte 35 ezer éves Erdélyi pallagkultúra máig fennmaradt nyomait. Felmérései eredményeként megállapította, hogy Erdély szerte, azon települések körül, ahol pallagokat találunk, a táj jelentős része mesterségesen épített. Egy jól átgondolt, kristálytiszta terv szerint alakították, formálták azt őseink, igényeik szerint. Kutatásai rávilágítottak arra a már többé nem tagadható igazságra, hogy a Kárpátokon belül, 400-1300 méter tengerszint feletti magasságon, a természetes tájat ősidők óta behálózza az ember által alkotott épített táj, a pallagkultúra. Hosszas tanulmányozás és kutatás után rájött, hogy egy csodálatosan kialakított, épített tájról van szó. Erről beszél a néphagyomány és erről beszélnek a pallagok. Kutatásai során kiderült, hogy nemcsak Gyergyót övezik pallagok, de megtaláljuk ezen a képződményeket Csíkban, Udvarhelyen, a Királyföldön, Kalotaszegen, az Aranyos mentén, Torda vidékén, a Mezőség bizonyos részein, a meleg Szamos felső folyásán, az Iza völgyében. A Keleti- és Nyugati Kárpátok között, közel 250 település körül talált szakrális pallagokat.



Ahogy a filmben is elhangzik: "Megfigyelhető, hogy a kitűzött formák vonalvezetését játszi könnyedséggel valósították meg, függetlenül attól, hogy milyen szilárdságú kőzetekkel találkoztak szembe. Az épített tájon, ha a szükség megkívánta pallagokat, hegyeket, dombokat emeltek vagy szállítottak el, legyen az andezit, mészkő, csillámpala, vagy bármilyen más anyag. Termékennyé és művelhetővé tettek minden talpalatnyi földet, gazdálkodásra. Növelték a termőfelületet a teraszok szintkülönbségét adó talapzat és lábazat közötti felületekkel, dőlésszögük 45 fok körüli, és ritkán változik. Tökéletesen kimunkált, síma felületeket hoztak létre, amelyek még napjainkra sem erodálódtak. Minden téren túlszárnyalták a mai kor emberének műszaki fejlettségét. Hatalmas mennyiségű földtömeget mozgattak meg, számunkra teljesen ismeretlen megoldásokkal."





A legrégebbi pallagok (teraszok) az 1200-1300 tengerszint feletti magasságokban találhatók. A mesterséges teraszok építésének egyik legkézenfekvőbb oka lehetett, hogy a Kárpát-medence egy jégkorszakot követően (miután a 2-3 ezer méter! átlagos vastagságú észak-európai jégtakaró felolvadt), az olvadás miatt ismét megtelhetett vízzel, - ekkora mennyiségű víz nem tud egyik pillanatról a másikra elfolyni, elszivárogni, ezért az alacsonyabban fekvő területek elmocsarasodnak vagy nagyon sokáig víz alatt maradnak - ezért az Kárpát-medencében élő ősi földműves népek kénytelenek voltak magasabb szintekre húzódni, és úgy átalakítani a még víz felett maradt tájat, hogy művelhető legyen.  Ezt kézenfekvően a hegyoldalakba vájt teraszokkal tudták megoldani. (A magasabb területekre való költözésnek a természeti ok mellett lehettek egyéb okai is, mint pl. támadó népek megjelenése.). Ha ezt elfogadjuk, akkor ugyan nem 35 ezer évesek ezek a mesterséges teraszok, ahogy Czimbalmos Tivadar állítja, hanem "csak" 9-10 ezer évesek, és az özönvíz időszakára köthető a létrejöttük, de így is bámulatos alkotások.

Itt is érdemes megidézni Cser-Darai könyvét (Magyar folytonosság a Kárpát-medencében, 60.o.): 
"A Föld globális hőmérséklete a Würm jégkorszak mintegy 115 évezreddel a jelen előtt elkezdődő lehűlésével folyamatosan hűlt a mintegy 22 évezreddel a jelen előtti hideg tetőzéséig. Közben 55–65 évezreddel ezelőtt volt egy hideg tetőzés, amit egy rövid idejű felmelegedés (interstadiális) követett, ezáltal a Würm jégkorszakot két részre osztva. A jégkorszak végét jelentő fölmelegedés nem volt egyenletes és folyamatos. A fölmelegedés kezdetben lassú volt, majd felgyorsult és mintegy 15 évezreddel a jelen előtt hírtelen felmelegedést tapasztalhattunk. Ekkorra az észak-európai hatalmas jégtömb olvadék vizei elsősorban déli irányba, a Káspi- és a Fekete-tenger irányába távoztak, aminek következtében a dél-orosz síkság tökéletesen elmocsarasodott. A fölmelegedést kísérő csapadékosabb időjárás miatt ugyanígy a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl is elmocsarasodott, emberi településre alkalmatlanná vált."





A jégkorszak végével beköszönő vízözönök kora idején csak a dombvidéki műveltségek tudtak tovább élni. Később, amikor ismét visszahúzódott a víz, a mocsaras területek kiszáradtak, alacsonyabb területekre költözhettek a földművelők. Ezek a 800-850 m magasságon lévő, jóval fiatalabb, és még sokkal jobb állapotban megmaradt, felismerhető pallagok. 
  


Czimbalmas Tivadar - Az Őshaza


***

Azonban nem csak Erdélyben találhatunk nagyon régi teraszos földművelést, hanem onnan igen távol, a Dél-Amerikai Andoki kultúrákban is.

 Machu Picchu teraszai

Az andoki civilizációk, de különösképpen az Inka birodalom fejlődésének hatóereje a mezőgazdasági termelés volt. A hatékony földművelést a vetés, az aratás, az öntözés, és a trágyázás magas szintű ismeretei (!) tették lehetővé. E tudás ismeretében még a legszárazabb sivatagokat, a legmeredekebb hegyi lejtőket is eredményesen vonták művelés alá. Az Andok ősi népeinek fennmaradását döntően a földművelés biztosította. Régészeti leletek alapján tudjuk, hogy pl. a perui térség Ancash tartományában már Kr.e. 7000 éve (!) sikerrel folyt a gabonanövények és gyümölcsök termesztése, s e régiókban már az első földművelő népek mérnökei is csatornák, vízvezetékek és víztározók létesítésével tették eredményessé a mezőgazdasági termelést. Vajon hogyan tettek szert erre a tudásra az akkori népek ott „elzárva” a világtól, miközben elméletileg nem volt kapcsolatuk az európai, közel-keleti kultúrkörrel, a földművelés feltételezett forrásával? Hogyan lehetséges az, hogy egymástól több földrésznyi távolságra lévő kultúrák – hivatalosan nem is érintkezve egymással – hasonló módszereket kezdenek alkalmazni a mezőgazdaságban? Talán itt jön képbe a "morfogenetikus-mező" elmélete, a közös tudatmező, amelyből adott esetben egymástól nagyon távol élők is képesek ugyanazt "letölteni"? Vagy talán létezett egy olyan – földrészeken is átnyúló – ősi civilizáció, melyről semmit nem beszélnek a mai történészek…? Vagy létezett egy olyan tudást átadó, tanító csoport mely körbejárta a bolygót, és minden arra érdemes helyen elszórta a "magokat"?

Az Andoki és az Erdélyi mesterséges termőteraszok léte mindenképpen szerves kapcsolatra, vagy közös forrásra utal a két kultúra között... vagy olyan fokú párhuzamosságra egymástól nagyon messze, melynek témája már jócskán a jelenlegi tudomány határterületeire nyúlik, sőt túlmutat azon.

***

Hasonló, mesterségesen átépített, alakított hegyekről, dombokról beszél Tóth József az Épített tájak a Kárpát-medencében c. tanulmányában  (és képanyagában) .

"A történelem előtti Európa őslakossága észrevétlenül olvadt át a történelembe. Életmódjuk, kultuszaik, mítoszaik alig-alig ismertek, mert az Európában terjedő kereszténység a legelső pillanattól – és teljes további története idején is – szorgalmasan gyomlálta e régi "pogány" elemeket. A régészet és a történettudomány szakemberei gyakran ma sem tudnak mit kezdeni fennmaradt emlékeikkel, például a földrészt keresztül-kasul átszövő igen jelentős földépítészetükkel – bár a Brit-szigetektől Franciaországig és Spanyolországtól Olaszországig számon tartják, és védik e monumentális hagyatékot. Ezek a gyakran hatalmas területeket átfogó – általában védelmi és gazdasági céllal kialakított – földművek alapjaiban térnek el a későbbi építészeti és tájátalakítási elvektől. Talán ez is az oka, hogy a hivatalos tudomány szakemberei gyakran figyelemre sem méltatják ezeket a képződményeket – különösen itthon, ahol még leltárba vételükig sem jutottunk el, nemhogy védelmükig...
Az egész Kárpát-medence dúsan kiépített. A földkiépítések mindig földtani viszonyokhoz alkalmazkodnak, tehát tájegységenként változnak. A kiépítésnek elsősorban szakrális okai vannak, tehát szorosan összefüggnek a létezés metafizikai kereteivel. Nyilvánvaló, hogy e földépítéseknek és gazdálkodásnak műveltségi, szűkebben szellemi és lelki háttere van: ugyanis valaha a tájépítés általános volt az egész országban, nem csak az ártereken. Szükségszerű tehát, hogy a dombvidéken is meglegyen ez a kivételes szemléletű tájépítési és gazdálkodási mód, vagyis csak keresni kell a maradványait - nyitott szemmel. S akkor nem csak az Ördögárok és a Csörsz árka ötlik a szemünkbe, hanem látjuk, hogy szinte végeérhetetlenül sorjáznak a hatalmas tájépítmények a Kárpát-medencében. S e mérhetetlenül nagy földmunkálatokhoz igen nagy létszámú népesség, no és hit is kellett..

A régészet és a történettudomány általánosan elterjedt modern elképzelései szerint a földvár primitív, gyenge vár, a középkori kővárak kezdetleges előformája, ezért körülbelül azonos funkciói és elemei vannak. Ez a szemlélet helyi földvárakat keres, és már csak ezért sem ismeri fel a földépítményeket, hiszen nincs olyan látványbeli különbség egy földvár és egy sima domb között, mint egy szikla és a ráépített kővár esetében, hiszen ez utóbbi azonnal és egyértelműen látszik. (Az ettől eltérő gondolkodásmód kialakulását alapvetően befolyásoló ártéri gazdálkodásról, illetve az ázsiai út- és területvédelemről alig hallottak valamit ezek a szakemberek.) 
Ez a szemlélet kiindulópontként a középkorban keletkezett európai városmagok szerkezetére és a középkori várfejlődésre épít: a gyűrűformában kiásott árokra és az abba belevezetett patakra, a középre dobált földre, a körben levert, fatörzsekből készített palánkra, az ebbe épített kő lakótoronyra stb. Ezt a mintát találjuk majd' minden európai városmag legmélyebb kultúrrétegében. A középkor várépítési filozófiája egyetlen erős fallal számol, ami alkalmasint megvédi a bentlakókat gátlástalan tetteik kellemetlen következményeitől – és a szomszéd agresszivitásától. Ez a rendszer egyúttal államszervezési csomópont és katonai támaszpont is. A középkori kővárak a szétbomló közösségek, a mértékét vesztett, önző ember építményei. 
A földművek szemlélete teljesen más. Az ekkor kiépített táj harmonikusabb közösségeket bizonyít, egy olyan időszakot, amikor ember embernek még inkább támasza, mint farkasa volt. Ha lehetett, kerülték az ütközeteket, és ha lehetett, kitértek az ellenség elől. A védelem filozófiája is többrétegű. Elsősorban nem a falak, hanem a szellem erejével védekeztek: az Isten alkotta természetes táji változatosságot erősítették meg útvesztő mivoltában. Ahol szükséges volt, akadályt hoztak létre, ahol szükséges volt, utat biztosítottak, ahol kellett, zsákutcát. A kiépítés az egész tájon összefüggő hálózatban történt. Például kisebb-nagyobb halastavak tömegét építették ki, ami a meredek dombokkal együtt igen fárasztó, és az ellenség számára veszélyes tereppé vált, így nehezítette vagy tette lehetetlenné a célirányos mozgást (pl. Nagybajom környékén). 
Az alábbiakban felvázolt vizsgálataim szerint Magyarország dombvidékein felismerhetőek és rekonstruálhatóak egy ilyen összefüggő, egész tájegységeket védő, mélységében tagolt, tájba retusált védelmi rendszer nyomai. Állítom, hogy a védelmi rendszer részei a mai napig vizsgálhatók, a karbantartás ötszáz évnyi kimaradása dacára is. Rekonstruálni lehet a védelmi filozófiát is a fennmaradt bejáratok (dömörkapuk, vaskapuk), részben még működő (gyakran halastóként üzemelő) vízlassítók, földsáncok és árkok azonosításával – és gyakran a helynevek is őrzik az egykori viszonyokat. A különböző elemek időeltérését áthidalja, hogy a közel azonos kultúrájú, hitű és nyelvű rokon népek akár nagy időeltérésekkel is folytathatták egymás munkáját, és a szükségleteiknek megfelelően használhatták, bővíthették elődeik működő építményeit. 
 (...) 
A kiépítés elvei 
A táj védelmi-gazdasági célú szelíd átformálása során a dombtetőket az egykor itt élők laposra alakították, és peremet képeztek oly módon, hogy a szélre hordott földet mészkő-törmelékkel rögzítették. Így függőleges szakadás képződik, amitől a domboldal fölfelé járhatatlan lesz. A völgyek alján halastavakat hoztak létre oly módon, hogy tóvégi gátnak dombot, vagy dombvég-toldást használtak. A széles völgyekben kialakított halastavakba a szükségletnek megfelelően keresztgátakat, mólókat építettek, ahonnan a tóművelést végezhették. A geológiai adottságok – vízmosások, suvadások stb. – kihasználásával ezeket úgy alakították ki, hogy teljesen a természetesre hasonlítsanak. A vízszint fölött a völgyek hosszában egy-három méterre vezették az utakat. Az útról a dombtetőre védett feljárókat alakítottak ki, amelyeket élő növényzettel rejtettek. A feljárók mellett "házi használatra" gyalogbejáratokat képeztek ki. A dombperemeket párszáz méterenként, szükség szerint, bástyázták, ahonnan szemmel tarthatták az utakat. A dombtetőkön éltek, és gabonát termeltek. A dombtető széleinek erdősülése egyrészt megakadályozta az eróziót, másrészt álcázta a dombtető településeit. A domboldalakon szükség szerint legelőt és gyümölcsöst alakítottak ki. 
(...) 
Védelmi rendszer 
Az eddig ismertetett gazdasági és honvédelmi kiépítésekkel – meredek falú, peremes dombok kiképzése, gátrendszerrel halastó-hálózat kialakítása, völgyekben vezetett úthálózat stb. – "labirintussá" erősített természetes geomorfológiai sokszínűség miatt a dombok és a völgyek keresztbe csak igen nehezen, vagy egyáltalán nem voltak járhatók. Az utak a völgy hosszában, a tószint fölött néhány méterrel húzódtak, a közöttük elterülő részeken többnyire termőföld, ritkábban földvár, illetve védelmi jellegű építmény volt (...)
Az ismertetett földépítmények régészeti feltárása talán átalakíthatná a hivatalos tudomány egynémely elgondolását, hiszen a fent leírt összefüggésekkel nem foglalkozik sem a régészet, sem a történetírás. Ez a rendszer észrevehetetlenül simul bele a tájba. Finom átmenetekkel alakul az életfenntartó és újratermelő elvből a védekezés különböző formáivá, és vissza – mindezt a lehető legkisebb beavatkozással és a lehető legnagyobb tisztelettel a teremtett világ iránt. Méreteihez és erejéhez képest alig van benne munka, mégis – akár az ártéri gazdálkodás rendszere a síkvidéken – nemes, szellemes, otthonos táj kialakulását eredményezte."

"Ha nincs építve a táj, minden gömbölyű, dolgozik az erózió, és minden folyton változik




Bonyhádi tető és perem. Laposra faragva, a víz lassítása okán.Hossza ~11 km, szélessége változó, 200 m és 5 km között. Tartja a formáját.


2.) Bonyhádi perem. Legalább 15 km hosszan követhető.Őseink ott folytatták a Teremtést, ahol a Jóisten abbahagyta.Teremtett világukat állandóra faragták. A szükségletüket vették ki a keletkező többletből, nem többet!


A lefaragott földet szélre hordták, mészkőtörmelékkel erősítették. Így nőtt a vetésterület, és leállt az erózió!


U feljáró, Óhegy. A védett út rejtve indul, és ~2 km után éri el a mellvédet. Célszerű, erős, szellemes


U feljáró nyoma Alsóbörzsönynél, ortofotón. A lapos tetők minden oldalán megtalálhatók!


U feljáró, Kakasdnál.U feljáró sok helyen található a Google Earth segítségével. Igen elterjedt forma"


További képek és részletek a tanulmányában és a képanyagban.

***

Még tovább megy a tájátalakítás elméletében Jásdi Kiss Imre, aki szerint a mesterséges hegyek egyfajta hírközlő láncolatot alkotnak, mely nem csak a Kárpát-medencében található meg, de szerte a Földön, ehhez a puzdra nevű nyílvessző tartó "tegezt" használták őseink. A puzdra (alul-felül nyitott, de zárható bőr henger) nem más, mint egyfajta korabeli hírközlési rendszer műszaki eleme, a puzdracső valóban nyílvesszőket tartalmazott, csak nem abban az értelemben, amiben azt ma hisszük. Ha három vesszőből, felső harmaduknál zsineggel összefogott nyalábot képzünk, úgy a vesszőket mint egy háromlábú állvány, ki tudjuk nyitni. Az így kinyitott állványunkra a mindkét végén nyitott puzdracsövet ráhelyezve, azon áttekintve kémlelhettük a táj egy adott részét. Ha most a kört amit látunk, vízszintesen és függőlegesen is felosztottuk egy a cső tőlünk távolabbi végén valamiféle kereszttel, úgy egészen pontosan tudtuk kémlelő puzdránkat tájolni.


 Puzdra

 


Sírleletek sokaságában lelhető fel tarsolylemez. Előkelő urak viseletének része, övükön hordott táskájuk, tarsolyuk. A leletek jó része viszont mindösszesen két ponton rögzültek, ott is oldható módon a feltételezett bőrszütyőhöz. Minden esetben a fém anyaga ezüst, gazdagabb sírokból kívülről arannyal futtatva, de mindenképpen ezüst. A tarsolylemez belső fele homorú, mint egy homorú tükör. Az egymagában fényvisszaverésre használt tükröt több tíz kilométerről észre lehetett venni, sajnos a csillogást akár az is megláthatta, akinek nem kellett volna. Ezt a célt szolgálta a már korábban említett, jól irányozható puzdracső, mely a fényt az adott pontra vetítette, annak irányától eltérő szemszögből nézve viszont észrevehetetlenné tette a jelet.

Ezüst tarsolylemez, a belső fele homorú tükör

Az üzenés egyik legősibb szava a levelezés. Vajon honnan eredhet? Levélre írták volna az első üzeneteket? Nem, ennél sokkal kézenfekvőbb. Nyelvészek bebizonyították, hogy a hideget érző ember elment az erdőbe és tűzrevalót gyűjtött, így jött létre a "fázik" szavunk. Aki fázott, az elment fázni (fát gyűjteni) az erdőbe, és ehhez hasonlóan, aki üzenni / levelezni akart, az összeszedte a leveleket, meggyújtotta és a keletkezett lángot kivetítette (akár egy puzdracsővel). Jásdi Kiss Imre így magyarázza a hírközlés működését a gyakorlatban:

"A puzdra a benne található vesszőkkel, reszelővel, a tarsolylemezzel, és a nyakba akasztva hordott vaskereszttel egy hírközlő eszköz, ami Eurázsia, Arábia, és a két Amerika területén, hegycsúcsokon működő rendszer része. Alkalmas fényjelek adására a ködös magasság felet, és a felhők magassága alatt, tehát az ezer méteres csúcsok hálózatán keresztül. Az ŐSMAGYAR leletek puzdracsövei, eddíg magyarázat nélküli okból, mindkét végükön nyitottak. A tarsolylemezek, ha kívülről aranyozottak is voltak, belső, homorú felük mindig ezüst volt, és kampós rögzítésüknél fogva, folyamatosan a mozgó viselőjükhöz dörgölődés következtében ragyogó fényesek. Ez a homorú, fényes felület, igen kiváló fókuszáló tárgy. A kinyitott, vízszintes puzdracső számára, stabil alátámasztást három vesszőből pillanat alatt lehet készíteni. Ez az állvány egykézzel is állítható minden irányba. 
A reszelő a friss, tehát nem eloxidált vasreszelék készítése miatt tartozik a felszereléshez. A vaspor, vasreszelék tűzbeszórása ragyogó, nagyfényerejű jelenséget hoz létre. A csillagszórók működnek ezen az elven. Az állványra helyezett puzdracső mögött rakott, vasreszelékkel hatalmas fényűvé gerjesztett tüzet a tarsolylemez összegyűjtötte és a csőbe irányította. A cső irányát a kereszttel lehetett beállítani. A puzdracső két vége, és az érkező fény az a három pont amire szükség van a pontos irány beállításához. A fényjelenség ötven hatvan kilóméterről is látható a fókuszpontban álló szemlélőnek, de a térképek mutatják, nevükben ma is „látó, világos”hegytetők harminchat kilométerre vannak egymástól. 
A Balaton-felvidék, Jásd, Pilis, Balatonvilágos, Pákozd , Sóskút, Csepel, jól mutatják a működés lényegét. A fény hosszabb-rövidebb megszakítása adja a jelentéstartalmat. Ennek rögzített formája az ÉKÍRÁS. Az ékírás leletek kormeghatározása a puzdra -hírközlő rendszer korát is meghatározza. A LEY-vonalak néven emlegetett földrajzi jelenség szoros összefüggésben van a puzdra hírközlő rendszerrel. A vonalakon, mesterségesen létrehozott hegyek, piramisok minimum húszezer évesek. Ezt a hatalmas építkezést nyilván hatalmas tudás előzte meg. A kódolás kitalálójának olyan szellemi szinten kellett lennie, ami a mai átlagot is jelentősen meghaladja. A földrajzi ismereteknek olyan színvonalát igényli a rendszer fölállítása, amit a tudomány a műholdakkal volt képes produkálni."




Kiss Imre azt mondja, hogy a természeti tájat olyan mértékben voltunk képesek alakítani és formálni, hogy a távközlési rendszerünknek megfelelően változtattuk akár hegycsúcsok helyzetét. Erre példának a Gyenesdiás és Esztergom közé húzott egyenest szinte mértani pontossággal érintő Bakonyi csúcsokat hozza fel. Az akár hatvan-hetvenezer évvel ezelőtti hegymozgatásokkal együtt a hírközlésnek ez a színvonala olyan fejlett társadalomban lehetséges, ami a társadalmat alkotó ember szellemi fejlettségének is igen magas fokát mutatja.

***

Piramisokkal, peremesekkel tele van szórva a Kárpát-medence, néhány példa:


A Kalotaszegi piramishegy


Molnár Attila Történelmünk csodálatos ereje c. könyvében foglalkozik bővebben a kalotaszegi piramishegy témájával, amit a helyiek Koporsóhegy-nek, a regősök menedékének, vagy Sulyom-nak hívnak. A titokzatos piramishegy Erdély kincses városától mindegy 30 km-re nyugatra, a Kapus pataka mellett fekszik. Vannak ott nagy monolitok, vannak ott a járatok is, vannak ott már felszínre került bizonyítottan legrégebbi ember által használt eszközök a Kárpát-medencéből... Ami a hegyek formáját illeti, tudni kell, hogy vannak piramisok és piramishegyek (ezek pedig természetes hegyek melyeknek bizonyos részeit "megmunkálták"). Kiskapuson a "kapuról", a völgy szájáról van szó, ennek érdekében modellálták az ősök a völgy felőli részeket. A könyv részletesen beszámol minderről, fényképekkel, konkrét archeológiai adatokkal, magyarázatokkal, összefüggésekkel.






***

Boszniai piramisok, Visoko


"A boszniai piramisok komplexuma 20 000 évvel tolja visszább a civilizációk idővonalát. A boszniai piramisok völgye négy ősi piramisból áll, és a Boszna termékeny völgyében található 40 kilométerre Szarajevótól észak-keleti irányban. Először 2005-ben Dr Semir Osmanagich fedezte fel, majd 8 évvel később a feltárásokat évről-évre folytatva azonosította is a négy piramist: a Nap piramisa (Pyramid of the Sun), Hold piramisa (Pyramid of the Moon), Sárkány piramisa (Pyramid of the Dragon), Szeretet piramisa (Pyramid of Love), a hozzájuk kapcsolódó ásatási területet, a Földanya Templomát (Temple of Mother Earth) és a felszín alatt körülbelül 6 négyzetkilométert behálózó járatrendszert (Ravne Tunnels). “A boszniai piramisok építői, ezek az ősi emberek ismerték a frekvenciák és az energia titkait. Természetes anyagokat használtak technológiájuk fejlesztésére és olyan méretű épületek megalkotására, amelyekhez foghatót még nem láttunk a Földön” – mondta Dr Osmanagich. A központi Nap piramis – bosnyákul: Piramida Sunca – 420 méterével magasodik a levegőbe és több millió tonnát nyom. Összehasonlításképp Kheopsz nagy piramisa (Khufu) a Gíza fennsíkon mindössze 146 méter magas.


Az ez évi régészeti munka során felszínre került bizonyítékok arra fognak kényszeríteni minket, hogy újragondoljuk történelmünk és kultúránk fejlődésének azt az értelmezését amely csupán 9 000 évvel ezelőttre teszi kezdetét. “A hatalmas méretekkel bíró Nap piramis a szén (C14) izotópos kormeghatározás alapján 29 200 éves. A kapott kormeghatározás eredmények megfelelnek annak, amit vártunk.” – nyilatkozott Timothy Moon a vezető archeológus a felfedezésről. “Tudjuk, hogy az építmény a legutolsó jégkorszak előtt épült. Abban a korban, amikor fajunk a H. Sapiens Sapiens primitív vadászó gyűjtögető életmódot kellet, hogy folytasson. A felfedezésünk fenekestül forgatja fel ezt a gondolkodást, és az emberi faj történelmének újragondolását teszi szükségessé. Ez az ismeretlen kultúra magas fejlettségű művészetről és tudományról ad tanúbizonyságot, és egy olyan technológiáról, ami képes volt hatalmas méretű építményeket létrehozni és ezzel – úgy hisszük – lehetőséget teremteni egy tiszta energiaforrás kiaknázására.” A szénizotópos vizsgálat 29 000 éves eredménye szépen illeszkedik a 2012-ben talált 24 800 éves mintához, amit a betonréteg fölött találtak. (Az archeológiában a felső övezettől az alsóbbak felé haladva idősebb kulturális rétegekkel találkozunk – a szerk.) Ebből arra következtetnek, hogy a struktúra építése 30 000 évvel ezelőttre nyúlik vissza.


Az idei feltárási időszak felfedezései a Ravne alagútrendszert is érintették. A Nap piramis felé vezető járatban a csapat több megalittömböt is talált. Augusztusban 400 méterrel a bejárattól felfedezték az eddigi legnagyobb (25 000 kg) megalittömböt. “Ez egy hatalmas felfedezés” “Itt van egy óriási kőtömb, valószínűleg ember alkotta kerámia, több százezer tonna hordalékanyag alatt. Falak talapzatát sikerült beazonosítanunk a környezetében, formára vágott építőkövek képében, és felfedeztünk egy tárgyi leletet, ami napkultuszra enged következtetni. Mindezt összegezve elmondhatjuk, hogy emberek éltek ezen a területen. Ami még zavarba ejtő, hogy pár méterre ettől a helyszíntől szerves anyagot találtunk, aminek a szénizotópos vizsgálata 20 100 évesre becsüli, ami ezeket az embereket a megalitikus kultúra előttire helyezi és időben közelíti ezt a kulturális réteget a piramisok építésének idejéhez.” -tette hozzá Timothy Moon. .... Nagy mennyiségű tárgyi lelet került még begyűjtésre a nagyméretű megalit terméhez kapcsolódó járatokból, például kőre felvitt festmények, művészeti elemek és egy sor elgondolkodtató faragott talp- és lábábrázolás."

(forrás: http://rejtelyekszigete.com/most-mar-hivatalos-29-ezer-evesek-a-boszniai-piramisok/)









Ezek a piramisok tehát 29 ezer évesek! A hagyományos "egyközpontú" emberré válás modellje szerint az ekkor még épphogy csak felegyenesedett ember (homo erectus) éppen bebóklászott Európápa (lásd az első részt, ahol ezen elmélet hívei szerint 40 ezer éve jelent meg a homo erectus Európában)... és rá 10 ezer évre már ilyeneket épített... pattintott kövekből...
Nyugodtak kijelenthető, hogy az egyközpontú Afrikai modell kidobható az ablakon.   

A boszniai piramisokat most hatalmas szenzáció övezi (lásd bővebben itt: http://piramidasunca.ba/eng/), és mindenki elméleteket gyárt velük kapcsolatban, viszont keveseknek jut eszébe, hogy a mai országhatárok a kőkorban még nem léteztek. Így bármennyire is szeretnék valakik ezeket az építményeket "bosnyák" eredetűnek feltételezni, ez minden bizonnyal csak egy részigazság lehet, és figyelembe kell venni, hogy a lelet a Kárpát-medencei egységhez kapcsolódik szervesen. Erre fényes bizonyíték és számunkra különösen fontosak a boszniai piramisok alagútjaiban megtalált magyar róvásírás jelek:






Szakács Gábor és Friedrich Klára róvásírás-kutatók/szakértők szerint az Osmanagic által symbol-nak, azaz jel(kép)nek nevezett karcolatok a kárpát-medencei, röviden székely-magyar rovásírásnak is nevezett betűkhöz kapcsolhatók. Szakács Gábor így ír erről:

"Ezt 2006-ban meg is írtam és közzétettem, majd feleségemmel, Friedrich Klára rovásírás-kutató/oktatóval többszöri közös utunkon minden kétséget kizáróan 21 betűt azonosítottunk az említett, 39 betűs ábécéből. Többet egyelőre a betűk összevisszasága és olvashatatlansága miatt még nem, de ez idő kérdése. Ettől függetlenül ennyi azonosság nem lehet véletlen, ezért amikor ezt Klára egy angol nyelvű tanulmányában megküldte Osmanagicnak, a 2008-as, szarajevói tudóstanácskozás egyik alelnökévé választották. Mivel személyesen nem tudott eljönni, helyette én tartottam meg az angol nyelvű előadást a jelek európai párhuzamairól, amit a jelenlévő 55 különböző nemzetiségű tudós egyhangúlag elfogadott. Ennek lényege, hogy ez az ábécé a 7-8000 éves, kárpát-medencei, úgynevezett Tordos-Vinca műveltséghez tartozik, ami egyértelmű bizonyítéka az emberi tevékenységnek, jóllehet a hivatalos történettudomány nem fogad el ilyen régi írásbeliséget. A visokoi piramisok kövein talált írásjelek tehát az egyiptomi piramisokénál jóval régebbi emberi beavatkozást és jelenlétet mutatnak, ami meghatározó a helybeli kutatások szempontjából. A Nap Piramis alagútja tele rovásjelekkel (baloldalt lent például egy rovás „A”, míg fent középen egy rovás „R”). 
Elolvasni a szövegeket nem lehet, mert pillanatnyilag fogalmunk sincs a szókincsről, amit az adott kor embere kövekre vésett. A rovás ábécé jeleinek azonosítása még nem jelenti a szövegértést, hiszen hiába tudom napjainkban elolvasni a latin betűkkel írt olasz, svéd, angol szövegeket, ha nem ismerem ezen népek szókincsét. Ezért válaszoltam a tanácskozáson is a nyilvánosan feltett kérdésekre, hogy csak annyi állapítható meg, hogy a Kárpát-medencében 7-8000 évvel ezelőtt élt és a visokoi piramisoknál írásjeleket hátrahagyott népcsoport ugyanazt az írásbeliséget használta, kapcsolatuk nem kizárt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezt a két népcsoportot mai szóhasználattal élve magyarnak nevezték volna, hiszen ilyen régmúltból nincsenek emlékeink a népnevekről. Az viszont tény, és ezt hangsúlyoztam, hogy ezt az ábécét a Kárpát-medencében élő magyarság mind a mai napig használja, egyedül a mi nyelvünk minden hangjára van benne betű, tehát a korabeli népességnek kapcsolata lehetett a mai magyarsággal. Ezt a magyarázatot elfogadták a jelenlévő tudósok is."

Friedrich Klára össze is hasonlította egy táblázatban a boszniai róvás jeleket a magyar és egyéb róvás jelekkel:



Szintén a Kárpát-medencei egységhez kapcsolja a boszniai piramisokat a Visoko-i piramishegyeken megtalált gömbkövek, melyekkel egyébként tele a Kárpát-medence:

Visoko 

 Erdély, feleki gömbkövek, Plecska völgyében



Ezek a gömbkövek gyakoriak majd’ az egész Erdélyi-medencében, ott, hol a szarmatakori üledékek elterjedtek: Beszterce környékétől Nagyszeben vidékéig, Kolozsvár szomszédságától Udvarhelyszékig, sőt még a Kárpátokon túl is előfordulnak.




Magura (!) hegyi kőgolyók



 Horvátország



De ezen kívül még találhatók hasonló gömbkövek Costa Ricán, Új-Zélandon, Norvégiában, stb. A szakemberek véleménye megoszlik a tekintetben, hogy természetes, vagy mesterséges alkotások-e. Mindenesetre az előfordulásuk nagy kiterjedése miatt e kőgolyók korunk egyik régészeti rejtélye, keletkezési idejük és céljuk ismeretlen... 

***

Pilis


"A Pilis titkainak, csodáinak, rejtélyeinek felkutatása ... Kiejtjük ezt a szót, és egész különös módon a ma élő embertársaink közül sokan már nem csak egy középhegységi területet, egy erdős tájat, egy különleges és természeti szépségekben bővelkedő földrajzi egységet értenek e szó alatt, hanem valami többet, valamilyen misztikus, a titokzatosság és az ősiség felhőibe burkolózó, mélyebb jelentőséggel bíró tudás társult e szó, e fogalom köré. Minek tulajdonítható ez? Az utóbbi évtizedekben eddig még soha ilyen intenzitással nem látható módon egy olyan kutatási terület előtérbe kerülése és megerősödése tapasztalható, amely Pilis vonatkozásában a hétköznapi dolgain vagy a turizmuson felül, valami olyan tényező felkutatásán munkálkodik, amely túlmutat az egyszerű megközelítéseken. 
Aradi Lajos az elmúlt 13 évben a Pilis-rejtély kutatásáról és előadásairól vált ismertté országszerte. Ebben egy olyan összefüggésre jött rá, amely szerint a Pilisben egy, a gizai piramisokhoz hasonló módon megjelenő, csillagképi rendszer található. Ez adja a Pilis-rejtély kutatás alapját, amely azóta kibővült egyéb titkos,  elfeledett ismeretek feltárásával is. A Pilis rejtélyei a magyarság történelem előtti titkaihoz vezetnek. Létezik egy velencei fametszet a középkori Székesfehérvárról, ami több kutatót arra sarkallt, hogy a magyarok szakrális központját nem a mai Székesfehérváron, hanem a Pilisben keresse. A kutatások eredményeként egyre többen vallják, hogy Fehérvár koronázó városunk egykor valóban a Pilisben helyezkedett el, ami a korona-csakra, fehér és beavatás fogalmak érdekes találkozása. A pálosok központja, a Pilis, tehát pontosan az a hely, ahol a beavatás történhet. Mint ahogy az emberi testben ez a hely a fejtető, ugyanúgy a Kárpát-medence “pilise” az, ami képes a fentről jött finom energiák befogadására. A korona- és a szív-csakra a Pilisben egy helyen található, ezáltal teljes szakrális uralkodói programot képvisel. 

A Pilis Árpád-kori szakralitását oklevelek bizonyítják: mindvégig királyi központként működött, soha nem lehetett adni-venni benne földterületeket, csak királyi jóváhagyással. Később, az Anjou-kortól Visegrádon, a fellegvárban őrizték a Szent Koronát és a Képes Krónika képein a koronázás helyeként a Pilis azonosítható. A Pilis körvonala (a Visegrádi-hegységgel együtt) egy hatalmas szívet formáz, amelynek a közepén található Dobogókő, a Kárpát-medence energetikai központja. Őseink nem véletlenül adták a terület középpontjában álló csúcsnak ezt a nevet, tudniuk kellett, hogy itt “dobog” a világ szíve. Az Árpád korban ezt a területe “Insula Pilis” (Pilis-sziget) néven nevezték. Ha rápillantunk a térképre, és leszámítjuk az utóbbi 1500 év mintegy 400 földrengését, amelyek során például “az egyik hegy belezuhant a Dunába”, és így nyilván megváltozott a környék képe, akkor tökéletes szívalakot látunk. A területet a ma itt élők is a Föld szíveként emlegetik. A korona- és a szív-csakra így tehát a Pilisben egy helyen található, ezáltal teljes szakrális uralkodói programot képvisel. Az itt található pontokon keresztül átadhatóvá vált az isteni energia az arra alkalmas befogadó személynek. És valóban, a Pilis alagútrendszerében, a titkos barlangokban a pálosok beavatási rítusainak központi szerepe volt. Az egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő Orion csillagkép mintájára épültek. Tudjuk, hogy az Orion a magyar mitológiában Nimróddal azonos. Középkori krónikáink a magyarság első őseként a legendás Nimródot jelölik meg. Nimród először Kézai Simon, Kún László udvari papja, 1282 körül írt Gesta Hungarorumában lép fel a magyar történetírásban. Kézai elmondja, hogy a vízözön után kétszázegy évvel az óriás Nimród egész nemzetségével hozzáfogott a bábeli torony építéséhez. A nyelvzavar után Evilát földjére költözött, és ott felesége, Enéh két ikerfiút szült neki, HUNORT és MAGORT. Ettől a két fiútól és a szolgálatukban álló vitézektől származtak a hunok és a magyarok. Ezt a történetet több mint húsz középkori magyar krónika megismétli. Többek feltételezése szerint az Orionnak a pontos mása megtalálható a Pilisben: a csillagkép csillagait a pilisi hegyek rajzolják ki. A középső három csillag az Árpád-vár, a Rám-hegy és a Magashegy. Az elrendezés ugyanaz, amit az egyiptomi piramisoknál látunk: a leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet pedig a legnagyobb. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél pálos kolostorromok találhatók. 


A beavató koronázás tehát a Pilisben történt. Bizonyíték erre a Képes Krónikában található számos kép, melyeken a koronázási esemény hátterében a tájat is megjelenítik. Viszont van a Krónikában három rajz, ahol a távolban meglepő módon piramisok vannak. A képek önmagukért beszélnek. Egyértelmű hogy ezeken a rajzokon nem hegyek, dombok és sziklák, hanem piramisok láthatók. A szabályosan megrajzolt gúla az egyenes éleivel legalábbis erre utal. Az Imre koronázását ábrázoló képen ráadásul két piramis is van, melyeknek csúcsán talán életfát vagy energia-kisugárzást jelenített meg a rajz készítője. 







A kérdés az, ha a helyszín a Pilis és a képen valóban piramisok vannak, ma miért nem láthatjuk ezeket az építményeket? Lehetséges hogy ezeket is, mint számos épületet a Pilisben, lerombolták, elbontották és a földdel tették egyenlővé azért, hogy a magyar nemzet dicső múltját eltüntessék. Ha viszont még ott vannak és csak a növényzet vagy a föld rejti az építményeket, akkor a boszniai piramishoz hasonló kiemelkedést kell keresni. Lehet, hogy az Árpád-vár, a Rám-hegy és a Magashegy a Pilis piramisa? A 90-es évek közepén megjelent Robert Bauvall: Orion rejtély című könyve. Az íróról annyit kell tudni, hogy annak a Graham Hancocknak a csapatába tartozik, aki a világon az egyik legnagyobb név az emberiség őstörténet-kutatásában. (Jel és pecsét, Istenek kézjegyei) Bauvall arra jött rá, hogy azt egyiptomi gízai fennsíkon található piramisokat az Orion csillagkép mintájára építették. Ez akkor nagy vihart kavart a világban, évekig tiltakoztak ellene, de 2000 közepére már odáig jutottak az egyiptológusok, hogy – ugyan még kétkedve – de megemlítették tudományos írásokban. (...) 
Évtizedek óta tudjuk, hogy ezekbe a piramisokba nem temetkeztek. Ez magyarázza meg, hogy itt épp nem a halál utáni, hanem az előtte levő időszakról, az életről volt szó. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, ezek a piramisok beavató szerkezetek voltak, általuk csillag-energiákhoz lehetett hozzájutni. Egyfajta magasabb rezgésszámot idéztek elő abban a személyben, akit oda befektettek. Természetesen itt nem egyszerű alattvalókról, hanem uralkodókról volt szó. Miért kellett beavatni az uralkodókat? A hercegeket vagy a királyfiakat, ez a beavatás alakította olyan személlyé, akiből szakrális uralkodó lehet. Hogy képesek legyenek isteni energiákat befogadni. Ezekhez különböző szertartásokra volt szükség.  (...)

Mit jelent nekünk ez a csillagkép, amit az egyiptomiak Osirisszal, a mai kor Orionnal, a magyar őshagyomány Nimród királyunkkal azonosít? (...) Vajon mit akar ez az egész jelenteni? Miért pont a Pilisben, ezen az egykor elzárt területen van, mit jelent a csillagkép? Hamarosan összeállt egy a történelemmel is összefüggésbe hozott rendszer. Aztán persze ez bővült tovább, előkerültek a rejtélyes – Nazca-vonalszerű – ábrák a Pilisben, amelyek szintén az őstörténetünk, őshagyományunk nagyon fontos területeire figyelmeztetnek bennünket. Soha senki nem tudta, hogy ezek ott vannak a térképeken is. Eddig. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. Évek óta azon munkálkodik, hogy bebizonyítsa: a Pilis sokkal fontosabb tájegysége hazánknak, sőt a világnak, mint amilyennek tartják. Akár a Pilis története, akár a történelem bármelyik területe tele van olyan fogalmakkal, eseményekkel, történésekkel, amit ma az ezotéria ölel föl. Amit régen misztikusságnak hívtak. 

Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálos rend is a Pilisből indul ki. A rendet mindenkor erősen magyar szellemiség jellemezte, és ugyan nem nevezik őket misztikus rendnek, mégis tele van a történetük csodákkal, misztikusnak nevezhető esetekkel. Magyarság története meghamisításának kizárólag egy célja volt – jelentette ki egy német történész csoport:Megszerezni, és elvenni a Magyaroktól a Kárpát medencét ,mert Magyarország a földi paradicsom! A NASA kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk szívcsakrája (föld szíve) a Kárpát-medencében, a Pilisben található. Központja Dobogókő, mely a szakrális beavatás központja. A kozmoszból ide érkezik az az energia, melyet a szívcsakra (valóban szív formájú) továbbít és pumpál szét a Föld egész területére. A középkorban a Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt. (jól ismert Gertrudis királyné sorsa, aki a tiltás ellenére betette a lábát a tiltott területre. Az életével fizetett ezért.) A dalai Láma 22 évvel ezelőtt kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van. Brezsinszki nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta: “Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.” A Pilisről, mint más hegyről is sokféleképpen lehet beszélni. Elmondhatjuk, hogy milyen kőzetekből áll, hány millió éve alakult ki, vagy más szemszögből: milyen fontos szerepet töltött be Árpád-házi királyaink életében, megint más szemszögből, hogy itt van a Föld szívcsakrája. Igazán viszont akkor ismerhetsz meg egy helyet ha odamész és eltöltesz ott némi időt, magadba szívod energiáját, lépted nyomát otthagyod, sőt lelked egy darabkája is ottmarad, és nem múló örömmel gondolsz vissza az ott töltött időre. Vagy ha igazán megragadott, szüntelen sóvárgással visszavágysz. A pilisi és visegrádi hegyvidék együttese SZÍV alakot formáz. Ennek a szívnek a mértani közepén találjuk Dobogó-kőt. Egyes vélemények szerint a hegy tetején található sziklát, követ „meghallgatva” halljuk a Föld szívveréseit. Nem csak a gyönyörű természet, de a legenda, az ezoterikus vélekedés is egyre több látogatót csalogat Dobogókőre, ahol a Föld szíve dobog. Atilla, hun király sem véletlenül választotta óriási birodalma központjául ezt a környéket. Érdemes megfigyelni az ideérkezőket – szinte kivétel nélkül – néhány perc alatt, megszállja egyfajta belső nyugalom. A buszról lelépve, az autókból kiszállva, önkéntelenül is az emberfia, egy nagy sóhajtással kísérve magába szívja a csak itt található, energiákkal átitatott levegőt, vagy akár magát a hely szellemét szívja be. Egyesek szerint ennyi Szent-György vonal a világon nincs sehol, mint amennyi a Pilisben. A Pilis, mint az ország szíve, magyar királyaink székhelye volt. E térségbe tartozik Esztergom, ahol Szent István király született, Dömös, ahol Béla király lakott, Visegrád, ahol Mátyás király töltötte sokszor napjait, s talán beigazolódik a kutatók sejtése, hogy a Pilis kapujában, Budakalászon volt Ősbuda vára, Atilla király- s később Árpád-házi királyaink székhelye. A királykoronázó hely pedig a szív közepén lehetett, ahol az dobog: Dobogókőn. A palócok is így tudják: „Azt mondják, hogy a Pilisbe’ van a világ közepe, mer’ ott esett le az aranyalma az égből.” A Föld szívében élve gondolkodhatunk igazán a szívünkkel! Azért is volt annyi szent királyunk, mint egy más nemzetnek sem, mert magyar királyaink a szívükkel gondolkodtak. Aradi Lajos A Pilis-rejtély előadássorozatában a Pilisben olyan csodákra bukkanhatnak az érdeklődők, amelyek – minden nagyzolás nélkül – a világ bármely csodájával felveszik a versenyt. Ennek megismerésében is segít mindenkinek, aki nyitott rá."

(részletek innen: http://felvidek.ma/2014/02/a-pilis-rejtelyrol-bucson/)
(a Pilis szakralitásáról bővebben még itt: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/04/kulonos-fenyek-pilisben.html )


***


Nem csak a Stonehenge létezik ám...

(részletek Bunyevácz Zsuzsa Szent Grál üzenete c. könyvéből:)

"Kőkori csúcstechnológia 

Vajon van-e kézzelfogható nyoma annak, hogy az új kőkorban valóban nagy tudású emberek éltek, akik ismerték a csillagászat és a matematika titkait? Igen, mivel már a bibliai vízözön előtti évezredekben különleges "építési láz" ütötte fel a fejét, több száz tonnás köveket kezdtek el mozgatni, nagy távolságra szállítani, hogy belőlük különféle építményeket készítsenek, hatalmas kövekből - megalitokból - álló létesítmények jelentek meg sokfelé, amelyek feltűnő hasonlóságot mutatnak egymástól messze eső területeken is. Világszerte csillagászati funkciókat töltöttek be, nagy valószínűséggel a Nap, a Hold és a csillagok mozgásának megfigyelése miatt építették őket, s képesek voltak a napforduló, a napéj egyenlőség, valamint a nap- és a holdfogyatkozások napjainak előrejelzésére. Létrehozásukhoz máig is megdöbbentő matematikai és csillagászati tudásra volt szükség, ráadásul még napjainkban sem tudjuk megmondani, hogyan készítették őket. 
A legrégibb kőemlékek az őskori kultúrkör közepe tájáról származnak; a legkorábbi minden bizonnyal a Délkelet-Törökországban található Göbekli Tepe, amelynek keletkezési idejét Kr. e. 9000-re(!) teszik. Itt van a világ első ismert temploma. Az itt talált kőoszlopok egyenként kb. ötven tonnát nyomnak. A közelben található Karahan Tepe ugyanolyan korú, a szintén kelet-törökországi Nevali Cori keletkezési idejét pedig kb . Kr. e. 8000-re teszik. 
A közel-keleti kőemlékek is az idősebbek közé tartoznak. Ezrével álltak/állnak dolmenek például a Jordán-folyó völgyének déli részénél, a Holt-tenger környékén. Szokatlanul nagy kiterjedésű dolmenmező fekszik például kb. 3 km-re a Nebo-hegytől; Kr. e. 6000-ből származtatják, de bizonyosan nem keletkezett később, mint Kr. e. 4500. Hebrón, Beérseba, Bétel, Gilgál, Sikemet, Siló, Dán, Jeruzsálem - ezek a szent helyek valójában korábban menhirekből, dolmenekből és kőkörökből álló megalitikus építmények voltak, készítésük ideje a bibliai Palesztina kialakulását megelőző évezredekre tehető. A Szahara délkeleti részén, Alsó-Núbiában, Nahrában is kb. hatezer éves megalitok állnak. 
Úgy tűnik, hogy a kőlétesítmények építésének szakása az említett vidékről terj edhetett el, mert a távolabbi vidékeken találhatók általában fi atalabbak. Megalitokkal találkozhatunk Nyugat-Európa atlanti partvidékén, Dél-Ázsiában, Dél-Oroszországban, a Földközi-tenger szigetein, például Korzikán, Szardínián és Máitán is előfordulnak. 
A legismertebbek minden bizonnyal a nyugat-európaiak, a Stanehenge-ről valószínűleg mindenki hallott. Érdekes módon azonban az ázsiai kőkörök többnyire elkerülik a kutatók figyelmét, pedig például egyedül Indiában annyi van belőlük, hogy felsorolni is nehéz, és méretükben is jóval túlszárnyalják a sokkal jobban ismert európai társaikat. A kőkori építőmesterek munkájának emlékei folyamatosan bukkannak elő Ázsiában, nemrég Baskíriában fedeztek fel például egy ókori csillagvizsgálót, a kőkör rendkívül hasonló a Stonehenge-hez, ráadásul ugyanazon a szélességi körön is fekszik. Orosz régészek egy négyezer éves építmény maradványaira bukkantak Rjazan területén, amit szintén a Stanehenge-hez hasonlítanak. Az Abakán folyó mellett, a minuszinszki medencében is - amely az őskortól kezdve fejlett kultúrák otthona - látható egy kőemlék. Grandpierre Attila csillagász a következőket írj a: "A jezsuiták a kőköröket a körzet szkíta öröksége bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Metcalfe báró, az indiai brit kolónia ügyintézője szerint «nem kell nagy találékonyság ahhoz, hogy párhuzamra, vagy egyenesen közös ős létére következtessünk a druida kőkörök és az indoszkíta építészet maradványai között. )) Indiában általános nézet, hogy a kőkörök a szkíta kultúra nyomai." (Kőemlékek találhatók más földrészeken is, ami felvet néhány más gondolatot is, ezek azonban nem tartoznak a könyv témái közé.) 
Láttuk tehát, hogy a legkorábbi kőemlékek az újkőkori kultúrkör területének központjában találhatók. Későbbi elterjedésükkel kapcsolatban Wilson megállapította, hogy - noha a történelem előtti kor kutatói nem tudnak mit kezdeni a jelenséggel - tény, hogy kb. Kr. e. V. évezredtől a kőemlékek futótűzként terjedtek Nyugat-Európa partján észak felé. Az biztos, hogy az építők a tengert használták közlekedési útvonalként. Az is biztos, hogy nem az egyiptomi vagy a sumir civilizációkból erednek, mert ezek ekkor még nem érték el az ehhez szükséges fejlettségi szintet - írj a. Egyet kell értenünk Wilsonnal, nem az egyiptomi és nem a sumir civilizációból erednek, az eddigiek ismeretében ugyanis arra következtethetünk, hogy csak a neolitikum tudósai hozhatták létre őket. Ezt támasztja alá Maríja Gimbutas is, aki úgy véli, hogy Kr. e. 7000 és 3500 között széles körben elterjedt a Nagy Istennő kultusza, amely egyfajta közös nyelvként szolgált. Felhívta a figyelmet arra, hogy számos megalitépítmény, köztük például a máltai és a gozói alaprajza az Anyaistennő alakját igyekszik visszaadni. Szerinte az Anyaistennő birodalma gyakorlatilag ugyanazon a területen fekszik, ahol a megalitok elterjedtek. 
Ha viszont ez így van, akkor a Kárpát-medencében is lennie kellene kőemlékeknek. 

Alig ismert kőkori leletek 

Érdekes módon a Kárpát-medence újkőkori emlékei alig élnek a köztudatban. Jól jellemzi a helyzetet a Nagykanizsa melletti homokdombon a közelmúltban talált hatezer évesre becsült szentély, de az is lehet persze, hogy idősebb. Magyarország eddigi egyetlen vallási helyét fedezték fel ebből a korból a régészek. Több értékes kora újkőkori tárgy is előkerült, mégsem maradhat egyben a lelőhely, mivel a homokot a szentéllyel együtt beépítik a készülő autópályába. A szentély készítőiről annyit lehet tudni, hogy csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, mert a bejáratokat az égtájaknak megfelelően alakították ki. 
Furcsa módon a hírről az országos médiumok gyakorlatilag nem számoltak be, noha a hatezer éves szentélyből arra következtethetünk, hogy évezredekkel ezelőtt olyanok éltek a Kárpát- medencében, akik az újkőkori műveltség többi tudósához hasonló tudással rendelkeztek. Ha erről az igencsak jelentős leletről alig hallani, akkor feltételezhetjük, hogy van több is, csak alig ismerjük őket. És ez így is van. Kevesen tudják például, hogy Magyarországon a földvárak mellett több őskori kőkör is található. Grandpierre Attila kutatásaiból tudjuk meg a következőket: a magyarországi kőkörökről mindössze egy könyv jelent meg, az is németül, a szerző, Makkay János kiadásában. Ebben szerepeinek a következő kőkörhelyszínek: "Kovadomb (Kárpát-Ukrajna); Iklód; Balatonmagyaród; Hódmezővásárhely, Gorzsa; Tiszapolgár-Csőszhalom; Parác; Szászváros; Felsőlupkó; Füzesabony-Pusztaszikszó; Endrőd; Szolnok-Zagyvapart; Tiszanána; Nitriánsk:y Hrádok (Felvidék); Szarvas; Balatonmagyaród Hidvégpuszta; Felsővárca; Butuceni (Moldva); Bogit-Berg (Ukrajna) ; Susani (Erdély), Rákos (Erdély), Sarmizegetusa (Erdély) közelében két kőkört is találtak. Nemrég újabb kőkört találtak, Kisompolynál, Erdélyben, Gyulafehérvártól nem messze, amely ezer évvel megelőzi Stonehenge-t, és nagyobb is nála... Az angliai kőkörök megkülönböztetett figyelemben részesülnek: sok világhírű tudós, fizikus, csillagász foglalkozott a nagy-britanniai kőkörökkel... A brit, német, orosz kőköröknek összesített honlapjuk is van, amelyre egy nemrégen Bulgáriában felfedezett kőkör is felkerült, de amelyen egyetlen magyarországi kőkör sem szerepel." 
Figyelmet érdemelnek a földvárak is. A Kárpát-medencében kb. nyolcezer évvel ezelőtt nagyarányú munkálatok kezdődtek, földvárakat építettek. A Polgár-csőszhalomnál talált körárok-rendszer keletkezési ideje Hancock szerint kb. Kr. e. 6000 , mások szerint ezer évvel korábbi, de mindenképpen az ismert európai földvárak közül a legidősebb. 
A kőkori jelzésrendszer nyomai Magyarországon is megtalálhatók,  többek véleménye szerint az alföldi tájakon a földhalmok töltenek be hasonló szerepet. Az Alföld kiemelkedő jelentőségű értékei a kunhalmok, az egyik legrégebbi, ember által épített kultúrtörténeti emlékeink, amelyeket Illyés Gyula az Alföld piramisainak nevezett. Ezek "olyan öt-tíz méter magas, húsz-ötven méter átmérőjű kúp vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt" - írja Györffy István néprajzkutató. 
A kunhalom elnevezést a szakirodalomban Horváth István használta először a XIX. század elején, mivel ezeket a képződményeket a letelepedő kunok művének tulajdonította, ezzel szemben Ipolyi Arnold hunhalmokat említ. A hajdan volt mintegy 40 ezer(!) alföldi kunhalom keletkezése különböző korokra vezethető vissza. A legkorábbi leletek szerint a tellek (lakódombok) egy része már a neolitikumban is lakott volt. A rézkorban a halmok kihaltak, de a bronzkorban újra benépesültek. Ebben az időben jelentek meg a temetkezés céljára szolgáló halmok (kurgánok). A későbbiekben a már meglévő halmokat az itt letelepedett lovas nomád népek tovább használták. A szerepük idővel megváltozott, és már nem lakóhelyként, temetkezési helyként, hanem őrhelyként és határjelzésként használták őket. 
A kunhalmok a legnagyobb számban a Hortobágyon, a Nagykunságban, Csongrád megye tiszántúli területein, a Jászságban, Békés megye északi részein és a Hajdúháton fordulnak elő. (A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a kunhalom és a kurgán gyakran egymás szinonimájaként fordul elő, noha csupán a sírhalmot nevezi az irodalom kurgánnak.) Minket értelemszerűen a legkorábbiak, a Kr. e. 4000 körüli időpontban keletkezettek érdekelnek, általában ezt az időpontot fogadják el a legrégebbiek keletkezési idejének. A halmok ősiségére, illetve készítőik sumirokkal való nyelvi kapcsolatára utal egy magyarul nem tudó angol kutató megfigyelése: sumirul a hegy = KUR. Gardner szerint nyelvi kapcsolat lehet a sumir KUR és a kurgánt építő nép között(!). 
A kunhalmok szakrális szerepét több kutató hangsúlyozza. A nyugat-európai megalitokkal kapcsolatban megállapították, hogy nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem meghatározott egyenesek mellett találhatók.  Már a XIX. században rámutattak egy vonalhálózatra: "Az általunk ismert monumentális építmények nagy összefüggő vonalhálózatot alkotnak, amelyek Nyugat-Európa területéről egészen a Brit-szigetekig és Írországig... egészen az Északi-sarkig húzódnak... A vonalak megtalálhatók Indiában, Kínában és az összes keleti országban, ahol ugyanezt a mintát követik." A kunhalmok sem véletlenszerűen épültek, hanem határozott rendszer figyelhető meg bennük, sőt csillagászati értelmezés lehetősége is felmerül, mivel a szakrális tér szerkezetének általános sajátosságait mutatják. 
Van-e közük a kunhalmoknak a kőkörökhöz? - teszi fel a kérdést Grandpierre Attila a tanulmányában. Majd így folytatja: "A kőkörök gyakran koncentrikus körárokrendszert alkotnak... A kurgánok és a kőkörök tehát alakjukban, geometriájukban, méretükben, használati rendeltetésükben megegyeznek a kőkörökkel... Meg kell állapítanunk, a kurgánok és a kőkörök minden jel szerint feltűnően szoros rokonságban állnak egymással." 
Ha igaz az a feltételezés, hogy az említett "tudóscsoport" tagjai hozták létre a kőemlékeket a hatalmas újkőkori "birodalom" területén, akkor találnunk kell valamilyen kapcsolatot a Kárpát-medence és a régi Kelet között ebből a szempontból is. És találunk is. A világ legnagyobb kibányászott kőtömbje minden bizonnyal az ezertonnás (!), Dél-köveként ismert monolit, amely Baalbekben található, kb. 80 km-re északkeletre Bejrúttól. Máig nincs magyarázat arra, vajon hogyan tudták akár csak megmozdítani is. A környéken még több száztonnás, egykor az épülethez tartozó, kb. 20 m-es kőoszlopokat találtak. A hagyomány azt tartja, hogy baalbeki a legősibb épület a földön, ami az arabok szerint a legendás Nimródhoz tartozott, aki hajdan egész Libanont uralta. Egy arab kézirat szerint Nimród óriásokat küldött Baalbekbe az özönvíz után, hogy újraépítsenek mindent. Tehát Nimród, a magyarak ősapja, a Kelet első nagy építőmestere! Sőt, megalitépítője! Érdekes módon a magyar népemlékezet is azt tudja, hogy a hatalmas kőépítmények építőmestere volt: Nimród és óriásai napnyugatról a felkelő Nap irányába haladtak, mégpedig úgy, hogy maguk után hatalmas kövekből épített óriási kőpalotákat, csillagvizsgálókat és szent épületeket hagytak. A kövek emelésének, a nagy kövekből való óriás épületek építésének beavatott titkát vitték magukkal. Nimród könnyedén emelt fel hatalmas, óriási köveket, amelyekből templomokat, szent helyeket, hatalmas városokat, palotákat építtetett. Ezek után már aligha meglepő, hogy a néphagyomány Nimród-halomként is ismeri a kunhalmokat(!). 
Az építményekből szerte a világon ugyanolyan magas fokú matematikai és csillagászati tudásra következtethetünk. Annak ellenére azonban, hogy a máig ámulatba ejtő, -több ezer éves kőemlékek építésének kora viszonylag ismert, az elterjedési területük behatárolható, a szakirodalom mégse használja a "megalitkorszak" vagy a "megalitkori nép" kifejezéseket. A laikus ismét csak kérdéseket tud feltenni: Vajon miért nem? Talán csak nem azért, mert ez is a ragozó nyelven beszélő népekhez köthető?"

A fentiekhez kapcsolódó fontos lelőhely a Polgár-Csőszhalom lelőhelyén talált neolitikus kőkör-rendszer, amelynek régészeti feltárását az ELTE Régészeti Tanszékcsoportja végezte.




Ötszörös körárok rendszert rejt a föld

a mágneses fénykép alapján 7300 éves!


Baranyában eddig 14-et találtak.
(képek forrása: http://magyarostortenet.gportal.hu/gindex.php?pg=22698187&gid=2078631 )


***

Összefoglalásként elmondható, hogy az uralkodó történelmi szemlélettel nem kis gond van, és úgy tűnik bizonyos körök erősen érdekeltek abban, hogy a hívatalos történetírástól látványosan eltérő, valós Föld-történetet elhallgassák, tagadják, s a vele kapcsolatos kutatási eredményeket nevetségessé nyílvánítsák. Kőkori építőmesterek munkái behálózzák a Földet. Az őskortól napjainkig tartó Kárpát-medencei településfolytonosság és folyamatos embertani fejlődés kétségbevonhatatlan, mint ahogy az itt élők kultúrateremtő szerepe is az, a jégkorszaki írásbeliséggel. A fentiek alapján a következő "történet" kezd körvonalazódni. És most az olvasók fantáziáját kell kérjük, képzeljük el a következő mesét:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Aranyos Szegelet, egy Édenkert. Ebben a kertben zavartalanul fejlődhetett jelen világkorszak embere. A Kárpát-medencében bizonyítottan megtalált, az emberré válás két fontos eleme (Rudi és Samu), melyek komoly előrefutást mutatnak minden más emberhez képest, nem elszigetelt esetek, és nem tévedések, hanem egy hosszú folyamat két természetes lépcsője. Ez a folyamat később is megfigyelhető, itt találhatók meg a tájátalakítás mesterművei, a legrégebbi hangszer, a legősibb nyílhegyek, a legrégebbi piramisok és egyéb megalitikus építmények, kőkörök, a legkorábbi fazekasság, és fémbányászat, stb. stb.. A Kárpát-medencében több százezer év alatt - talán földönkívüli vagy "égi" segítséggel... - kifejlődött ős-kárpáti ember több szempontból jóval előtte jár a többi földrész emberénél. Ez az ember - a mai tudomány állításával szemben - nem hal ki, hanem tudósai révén magas (magos) tudását szétterjeszti a bolygón, ennek nyomai megtalálhatók a legtartósabban fennmaradt megalitikus építmények és a mesterséges hegyek formájában. Ők voltak a Bibliában is említett "óriások" (magasok, magosok, magas-tudásúak), akik kifejlesztették a róvott írásbeliséget, és a kőpiramisok építési technikát, a földmunkák olyan szintjét, amit ma már nem értünk. És mivel ezek az építmények közül a legrégebbiek a Kárpát-medencei legalább 30-40 ezer éves piramishegyek és kőkörök, így joggal feltételezhetjük, hogy az ősforrás minden bizonnyal itt van.
A kárpát-medencei ember, még a hódítás-irányultságú indoeurópai/szemita népek megjelenése előtt létrehoz a Földön egy őskőkori, békés, mellérendelő szemléletű civilizációt. A több száz tonnás kövek kialakítása és mozgatása nem feltétlenül fizikai erővel, hanem inkább szellemi erővel vagy az anyagszerkezet rezgéseit ismerően, hanghullámok segítségével zajlik, ma már ismeretlen tudás segítségével, vagy esetleg valamilyen anyag-szerkezet megváltoztató eljárással, és öntési technológiával (tehát nem bányászattal és nem cipekedéssel!). A szétszéledő nagy tudású építőmestereket különböző névvel illetik ma már, gall druidák, kelta filozófusok, káldeus papok, egyiptomi papok, stb. Ennek a nagy tudású népnek a leszármazottjai megtalálhatók szerte a bolygón, nem, nem haltak ki. Az újkőkori civilizációs vívmányok is nekik köszönhetők, úgy mint írás, csillagászat, matematika, építészet, szögmérés, időszámítás-naptár, stb. melyek nyomai a fennmaradt építményeik szerkezeti és égtájakhoz kapcsolódó tulajdonságaikban még fellelhető (több helyen is a forrás: Orion-Nimród csillagkép...). Bámulatos összefüggések a mélyben: a kőkori megalitépítő kultúrkör feltételezhető forrása a Kárpát-medence. Az ős-nyelvből, az ősi-etimonokból a Kárpát-medencei magyar nyelv - kiemelkedően a többihez képest - 68%-ot őrzött meg. A Kárpát-medencei ember 73%-ban őseurópai génekkel rendelkezik, kiemelkedően a többiekhez képest...

Ez a nagy tudású, leleményes ember ~Kr.e 40 000 és 15 000 között létrehozza a vízözön előtti, "globális tengerparti civilizációt" szerte a bolygón, melynek a jégkorszak utáni kataklizma vet véget. Az özönvízzel együtt húzódik vissza a megmaradt emberiség a Kaukázus-Anatólia-Kárpát-medence vidékére, (illetve Közép- és Dél-Amerika magasabb területeire, és az óceánok megmaradt szigetvilágára) és a korábbi műveltségi szint folyományaként, folytonosságaként létrehozza az újkőkori eurázsiai civilizációt (Amerikában pedig az olmék, és andoki civilizációkat). Ez az újkőkori kultúrkör sem tűnik el nyomtalanul, hanem az újabb, Fekete-tengeri katasztrófánál ismét szétszéled, és több részre bomlik: létrejön Sumér, Egyiptom, és az Indus-völgyi civilizáció, valamint ebben az időben jelenik meg a nagyállattenyésztő kurgán ember is. És a mese még mindig nem ér véget...


A Kárpát-medencei ősök mai szemmel érthetetlen, rendkívül magas szintű építő munkáinak nyoma számos helyen felfedezhető. Elképzelhető, hogy az összes földi piramis a jégkorszaki nagy vízözön előtti Kárpát medencei piramisok másolatai, azok mintájára készültek - ez következhet abból is, hogy a Kárpát-medencei piramisok jóval régebbiek, mint a többi, tehát ez arra utal, hogy itt lehetett a forrás. A kalotaszegi is egy későbbi piramis-formára alakított hegy, akárcsak mint a bosnyák-piramisok. Ilyen - későbbi időkben - piramis formájúvá alakított hegy csak a budai, pilis-visegrádi hegységben akár több tucat is lehet. Dobogókő is egy csonkolt tetejű piramis lehet, ami aztán a későbbiekben várszerűvé lett átalakítva. A Tárim-medencei 250 ujgur piramis is vélhetően az itteni mintára készült jóval később. Az Erdélyi pallagrendszerek ma is felfoghatatlan tudásról tesznek tanúbizonyságot, némán bizonyítva e mese alapjainak valóságmagvát. A kalotaszegi piramist nem véletlen nevezik Koporsó-hegynek. Mert egy olyan hely ahol, a hegyen, a hegyben mintegy "koporsóban" újjá lehet születni. Ez a 3 napos koporsóba-zártság mint az újjászületés próbája közismert a Pálos-időből. Ugyanilyen koporsó-hegy van a Duna-kanyarban is Visegrád és Dunabogdány között - de az hosszúkás piramis-formájú - jobban hasonlít egy koporsóra. Pilisszentlélek és Pilisszentlászló térségében - egy a Google Earth-ön is kivehető km-es emberi koponya van úgymond a tájba vésve - nyilván nem véletlenül. Egyébként is a hegyeink, főként a Pilis és a Bükk telis-tele vannak a Teremtésre utaló "Nazca jelekkel". "Természetesen" a Google térképekről már időközben eltávolították a koponya nyomait, de régi térképészeti képeken még fellelhető, illetve vannak kifejezetten "koponya-körútnak" nevezett turisztikai ösvények:






A Google térképén ma már nem látszik...


...de ott van az...



Elképzelhető hát, hogy a földi Teremtés helyszíne itt volt a Kárpát medencében? Ez a valódi "Arany-piramisos Kánaán"?. Nem véletlen özönlenek ide az emberek "országot foglalni", nem véletlenül használja a jelenleg uralkodó háttérelit a piramis jelképét számtalan formában... 
Elképzelhető, hogy az un. Shambala-legenda is tőlünk jutott el Tibetbe Ujgúrián át? Az eredeti Shambala a bükki Szala-Ajka/Gyűlés-Szája völgy körben a 9 piramis-heggyel, a nyilvánvalóan mesterségesen kialakított Szalajka-patak Fátyol-vízesésével mint "választó-vonallal" a fátylon inneni és túli világot illetően. De ott vannak a "Szent Tavak a Szent Forrás és Barlang" is - nyilván nem véletlenül - mint "Shambala-kellékek". A Pilisben és Bükkben is bárki meggyőződhet személyesen is ezen helyszínek eszméletlen misztikájáról/mágiájáról.

Az eddigi meseszép történet azonban - mint szinte minden történet - rosszra fordul. Mivel a világtörténelem ciklikusan működik, így természetes, hogy az építkező, emelkedő mellett/után van hanyatló korszak is. Ebben a már lefelé ívelő szakaszban a Földön - ki tudja milyen forrásból - megjelenik egy másik mintát követő ember, aki az alárendeltség szemléletében él, uralkodni és hódítani akar, hierarchikus társadalmi berendezkedést épít, és feltalálja a háborút.
A békés, építkező, mellérendelő kőkori civilizáció még élő nyomait fokozatosan elkezdik pusztítani, tűzzel-vassal írtják, ahol érik a gyilkosok. A magyarokat és műveltségüket szintén tűzzel-vassal írtják az új jövevények. A szintén öntési technológiával épült Ős-Buda várát is igyekeztek a földdel (a heggyel) egyenlővé tenni, mint az utolsó szakrális királyi központot - ez persze nem sikerült nyomtalanul...
A kőkori nagy kiterjedésű civilizáció emléke feledésbe merül, a "győztesek" által írt történelemkönyvek elhallgatják a létezését.
Kihalt.
Nem is létezett.
Az ok: a tudás, a szakrális erő, és a békés mellérendelő szemléletű, életigenlő minta elhallgatása....
De természetesen ennek a mesének még nincs vége...

További hasonló gondolatok:
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/09/a-karpat-medence-foldi-paradicsom.html

No de ne kalandozzunk el ennyire, hagyjuk a "meséket" és a kérdőjeleket, nézzük mit fejtett meg a legújabb-kori tudomány a Kárpát-medence és lakosai történetéről!