IV.2. Nyelvészet - képességek, ősíség

(bevezető oldal, tartalomjegyzék)

A MAGYARSÁG EREDETE

IV. FEJEZET

IV.2. Nyelvészet - a magyar nyelv képességei, ősisége

A tudományos kutakodások után vizsgáljuk meg a magyar nyelv képességeit különböző szempontok alapján.

„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”

(George Bernard Shaw drámaíró)

„A magyar nyelv messze magasan áll magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét…”

(Sir John Bowring brit költő és műfordító  (magyarázatként lásd még ezt itt->))
 

A magyar nyelv csodáiról, ősiségéről szerencsére manapság már sokat lehet hallani/olvasni, sokan foglalkoznak vele, nagyon érdekesek ebből a szempontból a „mit mondtak külföldiek a magyar nyelvről” c. gyűjtemények. Most azonban a magyar nyelv arra a csodálatos tulajdonságaira hívjuk fel a figyelmet, melyek – hogy hogy nem (!) - a hivatalos nyelvtankönyvekből kimaradtak. Az elhallgatott különlegességei anyanyelvünknek többek között a gyökrendszer, a szóbokor-képzés, a képleírási képesség, a logika, az ősiség, a játékosság, a gazdagság. Nézzük sorban!

1. Gyökrendszer 

A gyökrendszer Magyarországon szinte tiltott tudásnak minősül! Hazánkban Czuczor Gergely (1800-1866) költő és nyelvész, az Akadémia tagja dolgozta ki a gyökrendszer alapú szótár alapjait, az akkori Magyar Tudományos Akadémia felkérésére. A munkát nem tudta befejezni, mert 1849-ben, a szabadságharc bukásakor bebörtönözték és a fogságban meghalt. Később Fogarasi János (1801-1878) kúriai bírót, nyelvészt, az Akadémia tagját bízták meg a munka befejezésével...
A XIX. századi Czuczor Fogarasi Szótár 113 000 szócikket tartalmaz, köztük a korabeli helyneveket. Nyelvtana szerint a magyar gyöknyelv. Hangjaink „érteményt” hordoznak, szavaink rendszert alkotnak, s a mintegy 2400 gyök toldalékolásából keletkeztek és keletkeznek. A képzők, jelek és ragok az őket alkotó hangok „érteményük” szerint módosítják-alakítják az általuk kiegészített gyök jelentését. A szótár elsősorban „belhasonlításra” törekszik, de megadja közel 50 nyelv szavait is, melyekkel a magyar szavak kapcsolatban állhatnak. Nyelvünk gyökrendszere kép alapú. A képírással kulturálódunk és emeljük az intelligenciát. Nyelvünk ősi szerkezete: a mássalhangzó vázakra épülő gyökrendszer. Lássuk hogyan mutatja be nyelvünk gyökrendszerét a Czuczor Fogarasi Szótár I. kötet 63. oldaltól:

"II. Szakasz. A gyökökről.

A gyökök fogalma.

Vannak a nyelvekben bizonyos alapszók, melyekből vagy belváltozás, vagy toldás által más-más, alapeszmében egyező, vagyis ugyanazon eszméből kiinduló szók erednek. Amazokat a nyelvészek gyököknek, emezeket származékoknak szokták nevezni.

Minden szó vagy egyetlenegy fogalmat fejez ki, vagy többet; amaz egyszerü, emez többszerü, vagy öszvetett, pl. fej egyszerü szó, mennyiben minden mellék fogalom nélkül egyedül az állati testnek bizonyos részét jelenti; fejetlen, többszerü, mert a fej hiányának fogalmát is magában foglalja; fejetlenség még többszerűbb, mert a fentebbieken kivül még azon állapotot is kifejezi, midön valaminek feje nincs; fejtető, öszvetett, mert ezen két fogalomnak: fej és tető, szoros viszonyát, együttes létét jelenti.

Az ilykép együvé forrt alkatészek úgy tekinthetők, mint a regyelemnek, melyek viszonyos egymásra hatás által egy önálló szellemi egészet képeznek.

A gyökök, mint minden járulék nélküliek, többfélék, a) melyek önálloan minden hozzátét nélkül is határozott jelentésüek, mint: fa, fű, jó, rosz, én, te, üt, ver, no! hiz! czo! csa! s ezek másképen: gyökszók; b) melyek önállóan nem divatoznak, de több különbözö képzőket elfogadnak, tehát képzési vagy ragozási állapotjokat tekintve egykor divatozniok s határozott jelentéssel kellett birniok, különben többféle származékaiknak sem volna rokon jelentésök, pl. a fakad, fakaszt, apad, apaszt, eped, epeszt igék gyökei fak, ap, ep, melyek oly önhatási vagy áthatási viszonyban állanak az ad, ed, aszt, eszt képzökkel, mint a likad, árad, dűled, likaszt, áraszt, dűleszt származékokban az önálló lik, ár, dül. A csak származékaikban élő gyököket elvont gyököknek, puszta gyököknek nevezzük. Újabb időben számtalan szó, mely nyelvemlékeinkben csak képzővel fordul elé, tehát csak mint elvont létezett, az irodalom utján önállóvá lön, mint rom, idv, rag, gyök, dics stb. melyeket ha még tovább is képesek vagyunk elemezni, azaz több gyökökkel közös oly elemet találunk bennök, mely valamennyivel közös jelentést sejdittet pl. ro rom, rosz, roz (-z-an) rogy stb. gyökökben, di disz, dív (-ik), dics gyökökben, ezt gyökelemnek hívjuk, mint fentebb is megérintettük.

Az elvont gyökök valamint más nyelvekben, úgy a miénkben is nagy számuak, milyenek a) a hangutánzók fölös sokasága, mint: csör, dör, hör, pör, zör, bon, don, kon, zon, koty, loty, togy, sis, sus, szisz, szusz, mint ezen gyakorlatos igék gyökei: csör-rög, dör-ög, pör-ög, zör-ög, bon-g, don-g, kon-g, zon-g, koty-og, loty-og, sis-ereg, sus-og, szisz-ég, szusz-og; b) melyektől bizonyos és más szókban is létező képzöket világosan elkülöníthetünk, milyenek, ill-an, :::-an, ig-tat, icz-eg, ficz-am, ir-am, isz-am, i-ed, heg-ed, ki-es, om-lik, bom-lik, csom-ó, dom-ó, :::ö, red-ő, ned-v, ked-v, dar-v, szar-v, od-v, fod-or, bod-or, bocz-kó, sil-ány, hi-ány, hi-ú, li-ú, stb. c) oly szóelemek, illetőleg egyes önhangzók, melyek bizonyos szócsaládokban az alapértelményt határozottan kitüntetik mint a közelre mutató i, e ezekben: ide, itt, innen, ily, így, ihol v. :::, ez, imez, v. emez, és a távolra mutató o, a ezekben: oda, ott, onnan, oly, ógy (úgy), ahol, az, amaz, amott.

A mutató a és e önállósággal is birnak, pl. ott van a! oda menyj a! ide hozd e! itt maradj e! Ezen e hez hasonló a kérdö e pl. eljösz-e? te vagy-e?

Elvont vagy elavult törzsek.

Nagy számmal vannak nyelvünkben oly származékok is, melyek önállóan nem divatoznak, hanem más további származékszók alapját teszik. Ezeket a szoros értelemben vett gyököktől megkülönböztetve törzseknek nevezzük. A nyelvbeli takarékosság elve szerint nem lehet kétkedni benne, hogy eredetileg ezek is önálló szók valának, (sőt gyakran magok is önálló gyökökből származtak, mint mindjárt látni fogjuk), de utóbb elhanyagoltattak, és csak származékaikban maradtak fenn. Az ily törzsek többnemüek a) melyek elvont vagy elavult gyökökből képeztettek, mint: isz-am, ficz-am, hár-am, sud-am, för-m, der-m, melyek származékai: iszam-odik, ficzam-odik, háram-lik, sudam-lik, förm-ed, derm-ed. b) Melyek önálló, ma is divatozó gyökökből származtak, mint: fut-am, nyil-am, csusz-am, vet-em, él-em, fél-em, a futamodik, nyilam-lik, csuszam-odik, vetem-édik, élem-édik, félem-lik igék törzsei. c) Egészen kifejlett, világos értelményü, de elhanyagolt szók, milyenek: keser, szomor, homor, dudor, bubor, zsugor, és több mások. Mind a három pont alattiak, olyanok, melyeket ismét divatba lehet hozni, sőt az ujabb irói nyelv már többeket czélirányosan használ is. d) Melyek bizonyos középképző által egymás származékszónak alapját teszik, de önállóan nincsenek szokásban, mint a látogat, mondogat, irogat, szedeget, ütöget, törzsei: látog, mondog, irog, szedeg, ütög, a hasonló száz meg százak.

A gyökök nemződése nyelvünkben.

A gyököket általán három fö osztályra sorozhatjuk. 1) Melyek valamely kedvezö vagy kedvezőtlen érzésböl fakadt hangnak kinyomatai, vagyis úgynevetett kedélyszók, és pedig emberi vagy oktalan állati kedélyhangok, mennyiben ezek is az illető állatnak bizonyos érzését fejezik ki, pl. más érzésböl nyerít, másból röhög, másból fortyog a ló; más-más ebi kedélyhangra mutatnak: ugat, vonyít, csahol, szükül; a tyúk jó kedvében kárál, káricsál, ha szomorú, kotlik, midőn megijed, kotkodákol, ha ragadozó madarat lát, kirrog. Emberi kedélyhangok és szók: hihi! haha! oh! ah! huh! jaj! nyö-g, soh-ajt stb. 2) Melyek akármely testnek a levegőbe vagy más testbe ütközött erösebb surlódása illetöleg mozdulása, mozgása által támadott s a fülekbe ütődött hangok utánzásai pl. csör, dör, pú, dú, suh, zuh, sis. Ide tartoznak az állati test szervei által képzett mindazon hangok is, melyek nem kedélyből fakadnak, hanem csupán az illető szervek működéséből, mint: keh, lih, leh, pih, korty, horty, roty, szorty, szusz, szisz, pisz, posz, nyif, tuty, mukk. 3) Melyek a látszervek közegével észlelt tárgyakat némi szembeötlő tuladjdonságaikról vagy viszonyaikról nevezik, milyenek a) közelség vagy távolság; b) nagyság, kicsinység; c) magasság, alacsonyság; d) gömbölyüség, tertyedség, laposság; e) mozgékonyság vagy tespedő állapot; f) együttesség vagy szétváltság, stb.

Mi a tapintás utján észlelt tárgyakat illeti, ezek közöl némelyek az érintés által okozott hangtól vették neveiket, mint: tap, tasz, csap; mások a látszervekre ható valamely tulajdonságuktól, pl. lágy; ami a nyomásnak engedve leebb, alább száll, lohad, lapul; rugalmas, ami kihúzva, öszvehúzva ismét elébbi állapotába visszaugrik. Az izlésre és szaglásra vonatkozó tárgyak pedig többen azon kedélyhangtól vették neveiket, melyet vonzó vagy eltaszító benyomásuk okozni szoktak, pl. bű, bűz, piha, piszok; különben a beszivástól: szag, szamat, szimat, szop, szürcsöl, hörpöl.

A két első pont alatti szók a bel vagy külérzékekre ható benyomások szótestesült képmásai, melyek alkotására csak az alsóbb elmetehetség foly be, csak az érzékeknek többé kevesebbé finom fogékonyságát, s a szószervek kisebb nagyobb ügyességét tételezik föl. A különbség köztük az, hogy az emberi kedélyhangokat, vagyis az általok kifejezett érzést néma arczbeszéddel is lehet helyettesíteni, és láthatókká tenni, a második osztálybelieket pedig nem.

A harmadik osztálybeli szók képzésénél már nem csupán az alsóbb, hanem a felsöbb tehetségek is működnek, midőn a szemmel látható tárgyak kül viszonyait észlelik, azután bizonyos elvont jegyeiket kiemelik, s azoknál fogva nevezik. Ezek is oly nemüek, melyeket némabeszéd, illetőleg taglejtés által utánozni, sőt világosabbá, élénkebbé láthatóvá lehet tenni, pl. a távolságot, közelséget, magasságot, alacsonságot, gömbölyüséget, keringést, lóbázást stb.

Természetszerü dolognak véljük, hogy az emberi szózatok között eredetre nézve elsők a kedélyhangok, s az ezekből ízlelt kedélyszók milyenekkel az oktalan állatok is birnak; azután azok, melyek a fülek által felfogott természeti hangokat utánozzák, mert ezeket készen veszszük által, honnal ezekben alegkülönbözőbb faju népek nyelvei is többé kevésbé hasonlók egymáshoz, pl. az égdörgést jelentő szókban.

A harmadik osztálybeli szókra nézve már gyakran egészen elválnak a nyelvek egymástól, amint t. i. az elnevezés alapjaul az illető tárgynak egyik emez, másik amaz tulajdonságát fogta fel, pl. ágyu v. álgyu az alvó (háló) helyet jelentő ágy v. álgy-tól vette nevét, vagyis a magyar ész felfogása szerint álgyu ⁼ álgyféle talapon fekvő nagy lőszer, máskép: pattantyú, nagyot pattanó hangjától; a német Stück a derekat, darabot jelentő Stück, vagy tönköt, tőkét jelentő Stock-hoz van hasonlítva, mintegy különböztetésül a vékonyabb száru ághoz hasonló puskától; szlávul: djelo jelent darabot és álgyut. De a német Stock és rokona Docke már a magyar tőke, tönk szóval rokon. A latin serpens a hason csuszkáló serpo-tól, a magyar kígyó fordítva gyík-ó, az élénk mozgásu gyík ⁼ csik-hoz hasonló, de a serpo gyöke ser a surlódást jelentő magyar sér-lik, sér-lő szókkal rokon.

A gyökök módosulatai:

1) Midőn az elülálló önhangzó változik, s az alapfogalomnak másmás árnyalatát vagy nemét fejezi ki, pl. mint a metszésre, hasitásra vonatkozó szócsalád r alaphangú gyöke: ar, arat, árt, ártány (⁼herélt kan), or, ort, orló, ortovány (fordítva ró): ir, irt, irtás, irtogat, iromba, irás, ür, ürü (herélt kos); elötéttel: bar, barázda; bor, borotva; ber, berbecs (ürü); csor, csoroszla; dor, doroszló; far, farag, for, forgács; kar, kard, karcz; kor, korsin, kornicz, korbál; her, herdel; hor, hornyol; har, har-ap; nyír, nyirkál; sar, sarabol, sarol, sarló; tar, tarol.

2) Midőn az elülálló önhangzó változatlanul marad, s mássalhangzója változik, pl. az i alaphangu s könnyű mozgásu szócsalád: icz, iczeg; ill, illeg; in, inog; isz, iszamlik; izs, izseg; előtéttel: bicz, biczeg; bill, billeg; vill, villog; pizs, pizseg; vincz, vinczároz; az ö alaphangu s kerek-gömbölyü szócsalád: öb, öböl, ök, ököl; öl, ölel; öv, övedz; előtéttel: csöb, csöbör; döb, döbön; göb, göbü stb.

3) Midőn csak az elülső mássalhangzó változik: om öm alaphangú, párhuzamos dudorú család: bom, bombék; böm, böndő; csom, csomó, csomb, csombor; csöm, csömb, csömbölék; czom, czomb, dom, domb, dombor; döm, dömb, dömbicz; tom, tombácz, tomp, tompor; töm, tömpe, tömör, zom, zomok, zöm, zömök, zsom, zsomb, zsombék; gom, gomb, gomba, gomoly; göm, gömb, gömböly; gyom, gyomor, gyöm, gyöngy; hom, homolít, homolka, homorú; höm, hömp, hömpölyög; kom, kompoty; köm, köndör.

4) Midőn csak a középhangzó változik, pl. fak, fakad, fek, fekély; fon, fonák, fen, fenék, val, valag, vál, válik, válu; vás, vásik, vés, vésű; far, farol, fartat, for, forog, fer, ferde; par, parázs, pér, pérzsél, pör, pörcz; lap, lapu, lapácz, lep, lepény, lip, lippen.

5) Midőn a véghang változik, pl. a ka alaphangu kerek görbe család: kacs, kacska, kacsiba; kaj, kajla, kajmó; kam, kampó; kany, kanyar, kanya; kal, kalinkó, kalimpázik.

6) Kettős változattal, pl. fél, felel, felelet, vál, válasz, válaszol; for, forgó, par, parittya; dere-dara, tere-tura; cseléd, család; kar-ika, gur-iga; bib-asz, pim-asz; biz-gál, pisz-kál; bog, , bód-or, pót-or, rib-anczos, rap-anczos.

7) Hármas változattal: fész-ek, vacz-ok; bös-törködik, péz-dérkédik; alt (alutt) tej, ord-a; laj-ha, reny-he.

8) Fordítva: csaf-ar, facs-ar; csev-eg, fecs-eg; csob-án, bocs-ka; gub-ó, bug-a; hus-áng, suh-áng; kecs-ély, csek-ély, zsug-orodik, guzs-orodik.

Az imént elszámlált példák, melyeket számtalanokkal lehet szaporítani, mutatják, hogy a nyelvalkotó ész a rokon fogalmakat rokon hangokkal szereti kifejezni; legrokonabbak pedig az ugyanazon szerviek, pl. mil, milling, vil, világ villám, pir piros, mir mirígy, vir virad; melyek mind valami tüzes szinűt, fényűt jelentenek, s első hangjaik ajkiak: m, o, v, a második mindnyájokkal közös élénk hangzatu i, a harmadik l és r legközelebbi rokonok. Így egyeznek egymással a magyar fe vagy fej, a finn pää; a magyar fa, német Baum, finn  puu.

Ezen változáson alapulnak a hasonértelmüek (synonyma) ama nemei, melyek ugyanazon szervi hangok módosítványai, mint: bog, csomó a fán, bok, bok-a ⁼ csontbog a lábszáron; pog, pogács ⁼ boghoz hasonló sütemény; pok, a szegnek bogos feje; pók, in-pók, húsos bogféle kinövés a ló lábszárán, inán; bug, buga, a kender bogforma koronája; bogy, bogy-ó, kis boghoz hasonló gyümölcs; bugy, bugy-a, bogos forradás a fa derekán; buk, bukta, több bogból állá sütemény; bocz, boczkó, bucz, buczkó, csomós, kemény bog; vékonyhangon: bög, bögy, bögyök; fordítva: gob, gobbal, gömbölyü, gobos fejü hal; gub, gubó, gobbá alakult selyemszálak, kob, kobak stb.

Más nyelvekkel hasonlítva: bur-ok, bul-a, lat. vol-ucrum, bul-ga, vel-um; dob-asz, lat. -idus; büd-ös, lat. foct-idus, put-idus; bék, lat. pax, fi, fial, (régi), lat. filius; finnül poikas, pórias németül puj, hell. , tótul paholek, lat. puer; bökő, lat. pug-io, lengyelül pik-a; báb, lat. :::; per-eszlén, lat. ver-ticillum, for-dít, lat. vort-it; mez, lat. ves-tis; ned, med, lat. mador, német: nasz, neitzen, stb. stb.

Az egyenlőhangu (homonym) gyökökről.

Valamint más nyelvekben, úgy a magyarban is fölös számuak az olyan szók, kivált gyökök, melyek ugyanazon alakban egészen másmás éteményüek, péld. ár, lat. pretium, ár, lat. incrementum, copia, ár, lat. subula. Ennek természetes fő oka azon aránytalanságban rejlik, mely a kifejezendő eszmék, illetőleg gondolatok, érzelmek, tárgyak sokasága és az ízelt hangok csekély száma között létezik, továbbá, hogy a rokon hangokat egymással fölcserélni szokás. A leggazdagabb nyelvnek is sokkal kevesebb bötüje van, hogysem minden hangárnyalatott birna. Vegyük a) a kedélyhangokat, nemde kiejtve egészen más a sajnálkozó a!, a figyelmező a! (mit hallok?), a bosszús a! (nem is akarom látni) és a mutató ott van a!; továbbá máskép hangzik a bámuló: a be furcsa! a haragos: a ne boszonts! a kegyeletes sohaju „á kegyes Istenem!” és a meglepő „á rajta kaptalak!”. Innen van, hogy az egészen különböző, sőt ellenkező kedélyállapotokat ugyanazon gyökhangzóval fejezzük ki; pl. áldás, áhítat, átok, ámulat, ásítás. A részvevő ir-galom, a borzadó ir-tózik, a rosszakaró ir-igység abban ugyan egyeznek, hogy mindenik a kedélyt rázkódásba hozza, de másmás értelemből, és kitörő hangon. E néhány példa is eléggé mutatja, hogy a szóelemzésben és értelmezésben nem csupán a bötükre, hanem az alattok rejlő szellemre is kell ügyelni. 2) A természeti hangutánzókat illetőleg ugyanazon hangokat használjuk, melyeket a kedélyszókban, honnan az egyenlőhanguaknak ismét egy új forrása nyílik, pl. har-ag, kedélyhangzó, har-is har-kály természetutánzó; kár-omkodik, kedsz. kár-og, kár ál, madárhang; sip-ít a síró gyermek, és sip-ol a bodzasipon. 3) Az alakutánzókra nézve: dob, ilyféle tompa szavu hangszer, dob-asz, dob-zó, átv. ért. ezen hangszer alakjához hasonló; dud-ogás, orron beszélés, dud-a tompa, tömlős hangszer, dud-va sarj, mely duda gyanánt kidudorodik.

Az egyenlő hanguakkal úgy jöhetünk tisztába, ha származékaikat családosítjuk, s a nyelvekben általán divatos hangcseréket, elő-, utó- és közbetéteket tartjuk szem előtt, mindenkor bizonyos alapfogalom vezérfonalát követvén."

Molnos Angéla munkássága a "Magyarítő Könyvecske" c. műben csúcsosodik ki, melyben több mint 4600 címszót és kb 18.000 magyar fordítási lehetőséget kínál azoknak, akiknek célja a magyar nyelv mindennapi használatának erősítése is, akik az idegen szavak helyett tudatosan magyar szavak használatára "állítják vissza" magukat, mely által csak tovább tudatosítják magunkban a nyelvünkben lévő kifejező erőt.

Molnos Angéla így ír nyelvünkről:

„(...) nyelvünk gazdag, képies, ízes, tömör. Gazdagsága vonatkozik hangállományunkra, szókincsünkre, képzőink, ragjaink, toldalékaink sokaságára. Nyelvünk gazdagsága lehetővé teszi minden értelmi és érzelmi árnyalat kifejezését és az új szavak alkotását is. A magyar nyelv ragozó (agglutinating, agglutinative) nyelv. „Ragozó” azt jelenti, hogy a gyökhöz, a szótőhöz illesztjük, „ragasztjuk” a ragot. Úgy is mondhatnánk, hogy a magyar nyelv igyekszik összerakni, egyesíteni azt, ami értelmileg és rendeltetése folytán szervesen együvé tartozik. E különbséget sokan ismerik. Amit viszont hívatalos nyelvészeink elhallgatnak, az a magyar nyelv egyedi gyökrendszere. Minden szavunk gyök, gyökelem, gyökszármazék vagyis gyökfűzér. Sőt toldalékaink, képzőink és ragjaink is gyökök, akkor is, ha eredeti értelmük kikopott már tudatunkból. Képző szerepet betöltő gyökökkel képezünk új szavakat, rag szerepet betöltő gyököket ragasztunk önálló szavainkhoz, és így meghatározzuk azok egymáshoz való viszonyát és szerepét a mondatban, mondanivalónkban. Más szóval, toldalékokat tolunk, toldunk gyökeinkhez és származékaikhoz. „Minden gyök,… egy vagy több belőle képezhető szónak mintegy csíráját, magvát rejti magában.” (Czuczor–Fogarasi). Gyökeink a tiszta magyar nyelv ősi, ma is élő, működő szervezetét képezik. Valamikor az emberiség ősnyelve vagy ősnyelvei valószínűleg mind gyökrendszeren nyugvó, ragozó nyelvek voltak, de a legtöbb nyelvben e rendszer már alig felismerhető foszlányokra bomlott. Viszont a magyarban a mai napig is megmaradt a gyökrendszer szerves egészének javarésze, bár a mindennapi használatban csak tudatunk peremén.”

Az általunk még észlelhető, nyelvünk alapjait képező egy szótagú gyökök (pl. mag, szer, néz, kép, fog, jel, nyíl, nyúl, foly, föld, szem, test, vér, tér, stb.) mellett vannak még ezeknél is ősibb alapok, úgynevezett teremtő gyökök. A teremtő gyök egy gyökcsalád közös nevezője, a legvalószínűbb feltételezett hangalakja annak a gyöknek amelyből az egész gyökcsalád kisarjadt. Nagyjából 20-40 közé tehető a teremtő gyökök száma a magyarban. Ezek köré gyűlik a kb. 2500 gyök vagy fiagyök. És azok köré bokrosodnak a magyar nyelv szóbokrai. Egyes kutatók szerint az ősi magyar rovásírás minden egyes jele egy-egy teremtő gyöknek felel meg, így tehát az írásjelek, és a teremtő gyökök száma megegyezik. Ilyen teremtő gyök pl. a K-R, ami minden körrel, kerek formával kapcsolatos szóképzésünk alapja, sőt ez a teremtő gyök más nyelvekben is fellelhető nyomokban. Nézzük meg először a magyarban: 

• Teremtő gyök: K.R
• Jelentésköre: Minden ami körrel, körmozgással kapcsolatos.
• Fiagyökök: K.R, G.R, GY.R (a torokban képzett un. "Kö-Hö-Gő" rokonhangok alapján felcserélhető a K és a G)
• Szóbokrok:
  • KÖR: kör, köret, körül, köröm, körte, körönd
  • KAR: kar, karol, karika, karom, karima
  • KER: kert, keres, kerék, kerek, kerge, kering, kerül, kerület, kerít, kerítés, kerékpár
    
  • KOR: kor, korong, korog, kóró, korsó, korona (király!)
  • GÖR: görbe, görbít, göröngy, gördül, görcs
  • GUR: gurul, gurba, guriga
  • GER: gerezd, gerenda, gerely, gerinc
  • GYŐR: győr (Diósgyőr, Pénzesgyőr)
  • GYŰR: gyűrű, gyűrke

Ez csak példa, a K.R teremtő gyök köré több száz szó szerveződik még. Mesterházy Zsolt pusztán szemléltetési szándékkal összehasonlította 25 eurázsiai nyelvvel a magyar K-R gyök által képzett szóbokrot. Célja ezzel a figyelem felhívása olyan meglévő és általa is látott valóságra, amelynek feltárása és elemzése a továbbiakban lesz a nyelvészek dolga. A következő 31 db K-R teremtő gyökből képzett magyar szót hasonlította össze más nyelvekkel: kar , karám , karika , karima , kéreg , kerek , kerék , keres , keret forma, , kerget , kering , kerít , kert , kerül , kerülőt , kerület , kerülő , korona , korong , kör , körít , környék , környez, köröz , körül , körzet , kurta , kürt , görbe , göröngy , gurul - és a következő eredményre jutott: A különböző nyelvekben a fellelhető gyökök aránya: latin 70% olasz 67% portugál 77%, spanyol 74%, holland 58%, svéd 48%, sumér 100%!, kelta 100%!, angol 51%, német 48% , dán 58%, francia 64%, ukrán 67%, lengyel 67%, bolgár 48%, finn 48%, észt 10%,  török 22%, cseh 58%, görög 26%, román 62%, tibeti 32%, ónémet 58%, germán-ószász 42%.

"A K-R magyar teremtő gyök szóbokra alkotóelemeinek előfordulása a világ nyelveiben különösen gyakori. Ez a táblázat a K-R magyar teremtő gyökről azt bizonyítja, hogy négyezer évvel a sumérok fénykora után és jó kétezer évvel a kelták és etruszkok után ma egész Európa a ragozó ősnyelven alapuló gyököt, illetve szókincset használ. Most igazán mondhatnám, hogy Európa ma szógyökeiben magyarul beszél(!), de nem mondom, mert "csak" a K-R gyökről beszélek - legyen az bármilyen néven nevezett nem ragozó "indoeurópainak" tekintett nyelv. ... A mostani helyzetet véve teljesen mindegy, hogy a K-R származékokat hogyan ejtik ki ma, jó kétezer évvel későbben - legyen az az olasz circolo-csirkolo, a német Kreis-krajsz, az angol circle-szörkl, a szláv kruh (kör) stb. -, a lényegen nem változtat, egészen egyszerűen magyar gyökből képzett szavakat használnak saját kiejtésük szabályainak megfelelően a magyar nyelvtan nélkül. Mindenekelőtt megállapíthatónak tűnik, hogy Európa mai nyelveiben igen masszív és kiterjedt - mondhatjuk alapozó erejű - sumér (magyar, kelta, etruszk) eredetű alapréteg van. Ezen nem is érdemes nagyon vitatkozni. - írja Mesterházy Zsolt: A magyar ókor c. könyvében. (részleteket lásd az előző fejezetben)

Nézzünk még egy példát a "világnyelvből": 
square - ugyan a szótár szerint a jelentése: négyzet, tér, de ha jobban belegondolunk, egy helyiség tere valójában egy KeRet, vagy KöRtér... vagy pl. a Luna szóval párosítva a Luna square már együtt azt jelenti: telihold, tehát teljes, KeRek! A square kiejtése: szKveR...
És ez egy újabb bizonyíték, hogy a "világnyelvnek" is egy masszív alaprétege a magyar nyelv. 
Még egy érdekesség a K-R teremtő gyökre.

A K betű jele a róvásírásban:

...ami ugyan nem egy KöR jele, viszont láthatóan egy KeRet, egy KöRbe KeRített KeRt jelképe. Vajon hol lehet Isten-KeRtje, amikor a KáRpát-medencét KöRülveveő KáRpát hegység alakja, KaRéja pontosan a magyar róvásírás K betűje?

Többen, többféleképpen próbálták már meg a róvásjeleinket értelmezni, vannak vicces gondolatok (mint pl. a róvás Z betűje az a zongorából ered... "nyílván" létezett zongora amikor kitalálták a Z betűt...), de vannak nagyon komolyan vehető gondolatok. Az egyik ilyen Friedrich Klára megfejtése. A téma megérne egy külön komoly tanulmányt, erre itt most nincs mód. 
Tovább.  

***

Vizsgáljuk meg néhány vélhetően nagyon ősi alapgyökünket, és hogy milyen virágzásra, kibontakozásra képesek abból az egy magból:

Teremtő gyök: SZ-R 
Ebből az ősgyökből képzett gyökök (szinte minden magánhangzóval értelmes szót alkot): 
szar, szár, szer, szir(om), szor(os), szór, szőr, szúr, szűr 
Ezekből komoly, összefüggő szóbokrok nőnek ki, pl.: 
szár: növényi szár, szárbaszökken, származás, száras, száraz, kiszárad, stb. 
szor: szoros, szorul, szorít, szorítkozik, szorgalom, stb. 
szór: szórt, kiszórt, szétszórt, szórakozott, szórványos stb. mind-mind jelentésében összefügg. 
Bontsuk ki a SZeR gyökünket külön, mert megéri!
 
SZeR: kerékpárom szerelem, e munka nekem szerelem. Gyaníthatóan a szer egyike legősibb és legsűrűbben, legkiterjeszthetőbben használt gyökeinknek. Alapvető jelentése az összetartozás, valamilyen elemek ösSZERakása, összetapadása. Nincs is tán még egy nyelv a világon, amelyik a teremtett világ elemeinek - legyen az két vagy több személy, esemény, tárgy, vagy építőelem - összekapcsolódását, összerakását, SZERelmét ilyen mértékű összefüggésrendszerben mutatná meg. Szer-t ülünk, szert-tartunk, szer-tartáson veszünk részt, szer-vezetünk együtt szer-vezi meg, mely szer-ves része szer-etett közösségünknek. Szer-elmem, meg-szer-zem neked ezt a szer-számot a szer-tár-ból! Szer-kezet, szer-keszt, szer-elvény, szer-víz, szer-ződés, szer-etkezés. Egy szer-elmes szer-ző szer-ezte (alkotta, rakta össze!) ezt a művet. Be-szer-zés. Gyógy-szer. Rend-szer. Nap-rend-szer. A szer etet. A szer elem. 
Kíváncsiságból tegyük egymás mellé néhány szer-el kapcsolatos szót magyarul és angolul, csakhogy lássuk megjelenik-e ez a magasszintű logika a "világnyelvben"?:  

szerelem - love

szeretet - like, liking
szertartás - ceremony 
(kiejtése: szer-emoni! vajon honnan ered..?)
szerv - organ, body shall 
szervezet - organization
szerszám - tool
szerkezet - structure
szerkeszt - editing
szerelvény - fitting
rendszer - system
szerző - author 

 
Nos, talán ebből is látható, hogy a magyar nyelv mennyivel ésszerűbben épül fel, hiszen az egymáshoz tartozó, egymásból kiinduló, jelentésüket tekintve egymással összefüggő fogalmakat ugyanabból az alapgyökből (magból) építi fel, míg az angol mindegyik kifejezésre külön szavakat alkot, egymástól különbözően, összefüggés nélkül. A magyar nyelv fa-szerkezetű, egy törzsből ágak sokasága nőhet ki, míg az angol nyelv inkább fű-szerkezetű, egymás mellett álló, egymással össze nem kapcsolódó szavak összessége. 

Bogár László fogalmazta meg a következőket a szer gyökkel kapcsolatban:

"... a szer az ős-magyar nyelvben a teremtés legmélyebb szakrális törvényeit írta le, vagyis a legmélyebb létszervező értelem kifejeződése volt őseink számára. A szerénység, az Isten szerinti élet, megint csak szer, tápszer, gyógyszer, szerszám, szertár, szerves, szerkeszt, szerez - ez mind-mind arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar nyelv ősi szerkezetében mindmáig létezik az az alapvető összefüggés, ami felhívja a figyelmet arra, hogy mire kellene törekedni annak érdekében, hogy az egyensúlyt megpróbáljuk fenntartani. 

Egészen megrendítő az, hogy a nyelvünk még arra is képes, hogy ezzel fejezze ki az ellenkezőjét is. Mert amikor valaki nem tartja be a szert - ezt ma is így fogalmazzuk meg -, akkor az szertelen. És azért szertelen, mert valami külső, nem Isten szerinti kény-szernek engedelmeskedik. Tehát a kényszer és a szertelenség egyértelműen mutatja, hogy a nyelvünk olyan hihetetlenül hajlékony, hogy ugyanazzal az ősi gyökkel képes kifejezni azt az ontológiai ellenfelet, a kísértést is, ami a szertelenség irányába kényszerít, vagyis az isteni törvény megszegésére késztet minket.
Ebből is kitetszik egyfelől, hogy a magyar nyelv sokat megőrzött az ősnyelvek szakrális mélyszerkezetéből, másfelől, hogy igen fontos segítőnk, útbaigazítónk lehetne, ha hagynánk."

  


EGY: vélhetően az egy az egyik legősibb, legelemibb, legeredetibb szógyökünk, szinte végtelen felhasználással, de mindig ugyanarra az EGY-re utalva - csakis a magyar nyelvben, nézzünk néhány példát:  
egyén, 
egyed, 
egység, 
egyedül, 
együtt (ne tévesszen meg senkit ha ez több emberről szól, mert ha egy-ütt vannak, pontosan akkor válnak egy-séggé!),  
együttes (hiába több ember, csakis egy-ütt alkotnak egy-séges eg-észet),  
egyenlet (két oldala van, de mégis így lesz egyenlő a kettő!), 
egyenlítő, 
egyenleg, 
egyenrangú, 
egymás (egy-más, az EGY mása, egy másik egy!), 
egyveleg, 
elegy, 
egyelőre, 
egyeduralkodó, 
egymaga, 
egység, 
egyforma, 
egyáltalán, 
egyaránt, 
egy-ért-elmű, 
egy-szer, 
egyszerű, 
egyetértés, 
ki-egy-ezés, 
ki-egy-enlít, 
meg-egy-ezés, 
egyenrangú, 
egyetem, 
világEGYetem, 
egylényegű, 
mind-egy! 
Stb. Az egy szavunk gyönyörűen őrzi, mutatja az EGY Isten végtelen arcát.
 

Az EGY és a SZER szógyök összerakásából szintén egy értelmes szó jön ki, igen mély és többször rétegezett jelentéstartalommal!

MaG: egy másik ősgyök, melyből rengeteg bokor ki tud nőni. Alapjelentése pont az a kezdőállapot, forma, mag, amiből bármi lehet, bármi kinőhet, rendeltetésének megfelelően, minden élő alapformája: mag-zik, mag-vas, mag-zat, mag-am, mag-om, mag-án, mag-ányos, mag-as, mag-os, mág-us, mág-ia, mag-asságos, mag-asztos, mag-yar, .........

Adamus ezt írta a magyar nyelvről:

A magyar nyelv őse a legősibb emberi nyelvek egyike. A mai magyar nyelv őrizte meg egyedülállóan ezen a földön azt az ősi gyökeret, ami a már fent említett éteri gondolatcsomagok logikáját tükrözi. Nem véletlenül van a nevében a mag szó, nem csak azért mert alapvetően egy ősi mag nyelv, aminek a mai magyar természetesen egy alága, de jelen pillanatban a legautentikusabb alága, hanem azért is, mert amint azt már említettem, a gondolkodás valójában nem lineáris, hanem magszerkezetű. Ez a nyelv úgy épül fel, mint az éteri gondolatcsomagok, ez a nyelv magában hordozza energetikailag mindazt a tudást, mind azt a töméntelen réteget, amit az emberiség ezen a hosszú úton megszerzett, magáévá tett. Ez a nyelv magában hordozza a teremtés mágiájának kulcsát, s ez a nyelv jelen pillanatban a legalkalmasabb, hogy egy éteri tanítást a legkevesebb információtorzulás nélkül lehozzon a földre. Ez a nyelv hosszú idő óta szinte változatlan – a legelső fennmaradt magyar szövegeket a mai magyarok könnyedén megértik – s ez a nyelv képes a hangzóiban közvetlenül tárolni a jelentést. Ennek a nyelvnek a puszta hallgatása is, anélkül, hogy értenéd a jelentését, hordozza azokat az energiákat, amik az ősi gyökereiben is jelen voltak. És ez a nyelv rendkívül könnyen fordítható a világ bármely nyelvére: nagyon könnyen átfordítható más nyelvekre akár írásban, akár szóban, és a mag nép képviselői mindenhol jelen vannak a világon. Minden emberi nyelv csodálatos és tökéletesen kifejezi az azt beszélők gondolkodásmódját – nem meghatározza, hanem kifejezi. "

"Az éteri gondolatcsomagok nem lineárisak, nem egymásra épülő egységek, hanem egyszerre egy időben jelenlévő, adott részletezettséggel rendelkező információk. Ám, annak érdekében, hogy ez a részletezettségbeli különbség, hogy úgy mondjam – ami igazából minőségbeli különbség, tehát tartalmi elem – megjelenhessen, minden éteri gondolatcsomag kell hogy tartalmazzon egy központi elemet, egyfajta mágnest, egy magot, ami köré csoportosul az ezt kifejtő, pontosabban részletező többi elem. Mondok egy példát: ki-mag-oz-hat-ná-tok. Ahogy ez a szó felépül, az megmutatja, hogy részleteződik az eredeti mag szó egy időben. Magoz, kimagoz, magozhat, kimagoztok, magoznátok, magozhattok, kimagozná, magozhatná, kimagozhatnák stb, mind egy teljesen más jelentés egyetlen szón belül, egy központi elem körül."

 
Lajdi Péter - Szentföld c. írásában így ír a mag gyökről:

"A mágus kifejezés eredetének egyetlen elfogadható szófejtése a magyar „MAG” szóból vezethető le, egyetlen más nyelven sem értelmezhető világosan. A mag az összes élőlény, és nem csak a növények teljes kifejlődésének programjával rendelkező sűrített, koncentrált erő, mely elvont síkon, a tudás szintjén a kozmikus isteni őskinyilatkoztatás fentről kapott és átadott ismereteinek sűrítménye. Azokat az embereket tehát nagyon találóan nevezték nyelvünkön mag-osoknak, mely elnevezés mezopotámiai közvetítéssel a görög nyelvet is elérte, s így lett a görög ’magoi’-ból a latin ’mag-us’ elnevezés, mely világszerte elterjedt. A magas melléknév régies változata, a magos még őrzi e fogalom ősi jelentését, a magas tudományok, a magas szintű tudás hordozóinak, a mágusoknak emlékét. Mag, magas, magasztos szavaink rokon jelentéssel átkerültek más magas kultúrák nyelveibe is, amelyek felemelkedésüket mágus őseinknek köszönhetik: latin magnus = nagy, a latin magiszter = mester, az angol magnificent = nagyszerű, magasztos, pompás, szanszkrit mah = nagy, stb." 

MaG és SZeM különleges kapcsolata
A mag és szem szavaink kapcsolatrendszere rendkívüli mély összefüggéseket mutat meg. A szem szó nem csak a látószervünk kifejezésére szolgál, hanem felcserélhető a mag szóval is, pl. búza-szem = búza-mag. A növényi magok alakja a szemhez hasonló, minden gabonának szeme van! Az "egyszem gyermekem" kifejezés nem azt jelenti, hogy egyszemű gyermekem van, hanem hogy egyedüli utódom, magzatom ő. A személy szavunk egy élő emberre vonatkozik, ő is egy magzatból vált emberré, személlyé. "Magamat képviselem, egyszemélyben". Ezekből következik, hogy a mag és a szem azonos értelmű a magyar nyelvben, mind alakját, mind használatát tekintve meglehetősen indokoltan. Különbség azért mégis van, de ezt a metafizikai fejezetben fejtjük meg. 
Ide kapcsolódik még a magyarság, magosság, mágusság vélhető legősibb eredete is. 
A magyarság, magosság, magság, mágusság egyáltalán nem biztos, hogy férfiakhoz köthető eredendően, hanem NŐI minőség! Emlékezzünk rá, hogy Kr.e. 5700 körül a Kárpát-medencei eredetű "vonaldíszes kerámia" műveltségét is többnyire fiatal női csoportok terjesztették szét Európában (lásd régészet - aranykor). Az eredeti magyar világnézet anyahitű, nőelvű, matriarchális. Ez megnyílvánul a magyar nyelv nagyon ősi rétegeiben is: MAG = SZEM (e két szó értelmében azonos, pl. búzamag - búzaszem, magam - személyem stb.). No és hol jelenik meg a mag/szem eredeti állapotában? A mag az anyagi lét kezdőállapota. A magzat a nőben van. A mag/szem a növényeknél van. A nő-vény nő-i minőség. Szem - szemere - szemérem(ajkak) - és mi van a szeméremajkak között? Egy szem alakú aranykapu... lásd a magyar tulipán ábrázolásokat. Ezek egyértelműen a női nemiszerv ábrázolásai művészi szinten, a magság forrása, ahonnan a személy kibújik. Vélhetően ez a valódi, és legősibb magosság, mágusság... Tehát ebből a női magosságból, anya-tiszteletből, termékenység-tiszteletből eredhet a magyar népnév, azaz a MAGar, vagy MAGor, vagy MAGőr formában. Ennek persze lehetnek számtalan változatai, de a mag a lényeg. 

Még jobban elmélyedve a teremtés magyar nyelvi rejtelmeibe: a teremtéshez nem csak női minőség kell, de férfi is. Folyamatleírással így néz ki:
MAKK -> MAG -> MAGzat -> SZEMély
(bővebben a metafizikai fejezetben) 

A MAG ősgyök és hangtani változatai megtálhatók a világ számos nyelvében, hasonló jelentéssel. Erről számol be Forray Zoltán Tamás:

MAG SZAVUNK ÉS AZ IDEGEN NYELVEK

MAG / MAGZAT = magyar = az élet alapja. kezdete
MAGNA = ang.. fr.. lat.. = nagy. hatalmas szláv. gö~g
MAGISIRATE = ang.. fr.. stb. = elöljáró. hatalmasság
MAGISIRAnJRA = ang.. fr.. stb. = központi. hatalmi iroda. elöljáróság
MAGISTER = ang.. fr.. stb. = mester
MAGNIFICO = ang.. fr.. stb. = csodálatos, óriási
MAGNIFlCENT = ang.. fr.. stb. = csodálatos, óriási
MAGNATE = ang.. fr.. stb. = hatalmasan. nagyon gazdag
MAGNITUDE = ang.. fr.. stb. = hatalmas méret
MAGNIFY- = ang.. fr.. stb. = nagyítás
MAGNIFICATIO = ang.. fr.. stb. = nagyobbítás
MAGNUM = ang.. fr.. stb. = nagy méret
MAJOR, MAJORIlY = ang.. fr.. stb. = főtiszt. nagyság, többség, őrnagy
MAJESTATE = ang.. fr.. stb. = fennséges, királyi
MAJESTY = ang.. fr.. stb. = őfennsége
MAGNUS = ang.. fr.. stb. = a hatalmas
MAGIA (MAGIC) = ang.. fr.. stb. = csoda, varázslat
MAGI (bibliai három királyok) = ang.. fr.. stb. = nagy tudósok, király) szent nagyok
MAH – MAGI = indiai. perzsa = hatalmas, fennséges
MAHÁN (MAKHAN) = pak.. ind. = nagyság. hatalom
MAHA, MAHARADJA = ind. = nagy király, hatalmas úr
MAHATMA = ind. = nagy szent, látó
MAHABHARATA = ind. = hatalmas szent eposz
MAHDI = arab. iráni stb. = hatalmas, megváltó
MAHOMET, MAHMUD = arab. török. iráni = hatalmas próféta, Mohamed
MAGAS, MAGOS = magyar = fennkölt, hatalmas.
MAGASZTOS = magyar isteni
MAGAM, MAGAD, MAGA, MAGUNK. MAGATOK, MAGUK = önragozás
MÁGUS – MAGAS – MAGUS (MAGÖC) = hunpártos tudós, a hatalmasok papja
MAGY – ÁR vagy MAH-GAR – azaz MAGYAR = az elsők, a nagyok árja – áradata – garja – (tömege) = a hatalmasok tömege

A MAG, MAR, MAH, MAK, MA kezdetű szavak a világ
minden nyelvén a legszebbet, legfennköltebbet, legértékesebbet, leghatalmasabbat, legcsodálatosabbat jelentik, ezt tőlünk, a magasok népétől, a magyaroktól kapták.


T-R: szintén a legszélesebben felhasználható teremtő gyökök egyike, kitűnő példája az élő metafizikának: a TeRemtő (aki a TeR-et létrehozta, azaz megTeRemtette) egyik csúcstalálmánya, a T-R ősgyök ott van minden szóban, ami a TéRre, TéRségre, ki-TeR-jedésre(!) utal (kiTeRjedés = dimenzió!): 

pl. TeRem, három egymással rendkívül szorosan összefüggő jelentéssel: 

1. terem ((körbezárt TéR: pl. tornaTeRem) 

2. terem (megTeRem a TeRmés: TéRfogattá válik, eléri végső kiTeRjedését!)

3. terem (az én TeRem, az engem körülvevő TéR)

A TéR maga a megnyílvánult TeRemtés, a TeRmészet! A TeRem, ahol minden megTeRem. 
Más magánhangzókkal is hasonló összefüggés: 
TaR (leTaRol, TaRló ez is a TéR egy fajtája), 
TáR (TáRlat, kiTáR, kiTáRulkozás), 
TeRít, TeRítő, TeRíték
TeRjed, TeRjedés, kiTeRjedés, kiTeRjesztés
TeRmel (kiTeRmel, beTeRmel, stb.), TeRmeszt, TeRmészet
TeRelő (TeReket elválasztó korlát pl.), 
TeRv, TeRvező, 
TéR (utca), TéRköz, TéRerő, stb.
TéRfogat, 
TéRelem, 
TéRkép, 
beTéR, 
ToR, TőR, TűR. 
A TöR külön érdekes, alapja mindennek ahol valamilyen TöRés, TöRlés TöRténik: TöRt, TöRt-én-elem (elmúlt = már vissza nem állítható), elTöRt, TöRedezett, TöRedezettségmentesítő, TöRöl, TöRik, TöRekszik, megTöRt, meg-gyö-TöRt, ...
 
A TeRemtő gyököket való volna ERedendő gyököknek nevezni. ÉR: ered. Eredendőségükből adódóan magas szintű ERedetre (forrásra) utalnak (önmagukban sokszor elvontak, nem megmagyarázható jelentésük), s TeRmővé az teszi ezen gyököket, ki locsolja, gondozza, bokorrá NÖveszti őket.  
Az ÉR-TÉR kettősség (É-TER?) is erre az összefüggésre utalhat, és ez mellesleg rávilágít az ER - ÉR szintén nagyon ERedeti gyökre is:

ER:
ERő, ERőny (az energia magyar szava)
ERedet, ERedő, ERedendő
ERény (ARany - ARány - ERény - IRány) 
ERkölcs
embER (?)
...
ÉR: az ér alapgyök rengeteg szavunkban benne van, legalább öt jelentéstartalommal:
ér (1): pataknál is kisebb vízáramlat, vízÉR
ér (2): valami beérik, fejlődik (megÉRett a paradicsom)
ér (3): valami megéri, hasznos, érdemes (mennyit ÉR?)
ér (4): valami odaÉR, elÉR (elérted a buszt?)
ér (5): vér-ÉR, erek (visszÉR, visszatÉRő vÉR)
Nem biztos, hogy ma már felfogható ezen öt jelentés teljes összefüggése, de "vígasztaló", hogy az ér még az ért, azaz a megértés, értelem, értemény, valamint az érv, mint az érvelés, vagy az érvényes (igaz?, jogos?) alapja is, sőt az érdek, értekezlet, érték, és érkezik is az ér-ből indul, innen er-ed... és ez már nem semmi! Még egy ÉRdekesség:
ér
ért
érték
mérték
mértékletesség
MÉRtékEGYség...
(lehet folytatni a játékot...)   

fog: a fog talán a legdurvább..., több száz szavunk alapgyöke, jelentésében mindegyik összefügg a fogással, mint ahogy a kéz meg-fog valamit, úgy a fogsor is ugyanezt a mozdulatot teszi, mint ahogy a fog-oly is a fog-dában be van fog-va. Nézzünk néhány példát: régóta fenem rá a fog-amat, bárcsak meg-fog-hatnám, de ő most is meg-fog szökni! Fog-lalkozását tekintve fog-ász volt, nem lehetett találni fog-ást rajta, de hibázott, most fog-oly. Fog-dája ugyan kalitka, de fog-sora még mindig ki-fog-ástalan, sok mindennel fog-lalatoskodik. Fog-alamam sincs hogy csinálja. Lehet rá fog-adni, de én nem fog-adom el a végeredményt! Fog-ényony vagyok a fog-krémjére!  Fogához veri a garast = nem ereszti, fogja. 
Minden eredendő magyar szavunknak meg lehet találni az ősgyökét, ami a valóság. A szánkban lévő fog amit csinál, az a neve is: fog. Foggal-körömmel, fogda, fogság, megfog, elfog - ezek egyértelmű kapcsolódások, a fölfog viszont már nem olyan egyértelmű, mint a fogoly. Fogadalom, megfogadom, fogalom, nem egyértelmű összefüggés, de idetartozik. A magyar nyelv a fizikai valóságra, a megfogható valóságra épül a fogalom szavunknál is, ami megfoghatatlan, de éppen ezért hiteles.

foly: minden szó, ami a folyással, folytonossággal kapcsolatos, a foly gyök alapozza meg: folyó, folyás, folyam, folyamat, folyamatos, folyamatosan, folytatásos, folytonos, folyamatábra, lefolyó, kifolyó, átfolyó, túlfolyó, cseppfolyós, folyékony, befolyás, befolyásol (és nem manipulál)....

haj: Ha a kezünkbe veszünk egy hajszálat, rögtön megértjük, hogy a haj legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy hajlik! Erre a hajlásra épül fel az összes belőle képződött szavunk: haj, hajlat, hajlékony, elhajol, meghajol, lehajol, hajlított, hajtogat, behajtó, hajó (a hajó ívben meghajlik, talán innen a neve?), stb., minden ami a hajlással, hajlítással kapcsolatos, hajlandó, hajlik arra a véleményre, hajszálvékony, hajadon (fiatal, hajlékony, még hajlítható - nem lekötött, nem férjhez-adott lány) -> a haj szógyökből eredő szövődmények: hajt, hajtás, meghajtás, hajt valami előre, mind-mind összefügg a hajlással.

von: minden ami a vonással kapcsolatos: vonó, vontatás, vonóhorog, vonatkozás, vonatkoztatás (amikor elvonatkoztatsz, a figyelmedet el-von-od valamitől és áthelyezed másik nézőpontba), húza-vona, vonal, vonalzó, megvonás, elvonás, kivonás, levonás, elvont, vontatott (jármű, vagy akár film! "húzzák-vonják"), vonóhorog, vonzás, vonzalom, bevonzás, tömegvonzás (és nem gravitáció!), vonat (a vonattal kapcsolatban minden szavunk nagyon érdekes és logikus felépítésű: pl. a von-at az maga az a dolog amit vonnak, vontatnak, vonja a mozdony - így alakult ki a von-at szó, hasonlatosan mint például a fon-at, ken-et, vagy lel-et (-at, -et toldalékkal kép-ződik)... és ugye ott van még a vas-út, és a vág-ány is, no meg maga a moz-dony (azaz a moz-gató, moz-dító szer-elvény!) mindegyik nagyon szép kifejező szavunk) ...

jár: szintén rengeteg szavunk magja, mindig összefüggésben a gyök ismétlődést kifejező értelmével:
jár, járda, járókelő, járvány, jár (kijár neki), járandóság, járulék, járat (pl. repülőgép), bejáró, kijárat, megjár (pórul jár), eljár, eljárás, járás (=megye), járom, körüljárja (a témát), járatlan, jártas (=gyakorlott), stb.. (kitűnő és kifejző magyar szavak a jártas / gyakorlott a rutinos helyett)
módusulatok:
gyár = ahol mindig kezek/gépek járnak (szorgoskodnak), rájár a kezük, begyakorolták, és jártasság, azaz folyamatos ismétlődés van, hiszen  a jár ismétlődést,  ismételt  menést,  cselekvést,  történést jelent, ahogy a jár változata a gyár és az ebből eredő gyárt is ismétlődő cselekvést, ismételt folyamatot fejez ki.  Aki  gyárt,  az  ismételten,  sorozatban  ugyanolyan  mozdulatokkal,  ugyanolyan  darabokat készít. Azaz a gyártó az jártó. (ld szijjártó = szíjgyártó) Tehát, akinek vmire rájár a keze, az lényegében ismétlések révén gyakorlott, bejáratott.

És itt lassan már felmerülni látszik egy J-R / GY-R teremtő-gyök, hiszen tovább is burjánzik:
JáR -> JeR = a GYeRe régies alakban, és ki tagadná, hogy a jer/gyere összefügg a járással?
Innen meg már csak egy lépés a GYeRek, amely szó esetén ha az eredeti értelmét keressük, könnyen kiköthetünk a gyerekekre talán legsűrűbben használt kifejezésnél, a noszogatásnál: GyeRe már!
Látható, hogy így egy elég értelmes összefüggés-láncolat alakult ki a JáR, GYáR, JeR, GYeRe, GYeRek szavainknál.


M-R
Képzett gyökök:
mar, már, mer, mér, mor(gás)
A mar külön érdekessége, hogy megalapozza a marással kapcsolatos szavainkat, marok (két marokra fogtam, maroklőfegyver...) markol, markológép, bemar, mardos stb. 

táj: a magyar nyelv mag-alapú, élő, szerves fa-szerkezete pont olyan bámulatos, mint a természet termései, ahol egy gyümölcsbokorról - ha nem ismernénk az életrajzát - talán el sem tudnánk képzelni milyen kis magból született. A magyar nyelv is hasonló, sokszor talán észre sem vesszük a magot, amiből az adott szóbokor kinőtte mag-át. Vegyük például a tájékoztatás, vagy tájékozódás szavainkat. A tájékoztatás az egyébként nehezen magyarítható, idegen információ (-átadás) szó egyik jó magyar megfelelője, a tájékozódás pedig a útkeresés vagy helymegismerés másik alakja. Mindkét szó alapja, magja a táj szó... ami rendkívül logikus is, hiszen, amikor valaki egy idegen tájon jár, jobb esetben tájékoztatást kap a helyi emberektől az adott tájegységről, szóval hogy miféle tájékon jár, hogy könnyebben tudjon tájékozódni. Látható milyen gyönyörű és teljes mértékben kapcsolódó és összefüggő szavak teremtek ebből a magból is.

 

kép: ez szintén az egyik legsűrűbben használt gyök - minden képpel kapcsolatos szavunk alapja: képzelet, képzet, képzelőerő, képesség, elképesztő, képtelenség, "még van képed idejönni?", képernyő, jelkép, mozgókép, fénykép, képregény, jóképű, képlékeny, képlet, képmás, képmutató, képviselő ...stb. Először minden képként jelenik meg a világban... amely képet képzelőerőnk segítségével elképzelünk, azt képességünkhöz mérten leképezzük, megvalósítjuk a valóságban. A képtelenség jelentése lehetetlen, hiszen amiről nincs képünk, nem lehet elképzelni, azt lehetetlen leképezni is, megvalósítani. Az agy képességét akarjuk növelni, hogy több képet képezzen. Maga a nyelvtani képző fogalom: valamilyen képet képez. Akinek jó képessége van, az sok képet képes képezni. 
A K-P ősgyök, a K-R-hez hasonlóan szinte minden mássalhangzóval értelmes szót alkot: kap, káp(olna), kép, kop, köp, kúp.   
(Vicces, de a kép szó a hívatalos etimológiai (eredetismertető) szótár (TESZ) szerint török jövevényszó... hát persze... és ez a temérdek összefüggés is megvan a török nyelvben??)

 

nyíl: nini, nyíl-vánvalóan nyíl-ik már az ablakom, azaz nyíl-ás-záróm, így ki-nyíl-atkozhatom, hogy én biza nyíl-vánosan meg nem nyíl-ok, még ha nyíl-vesszőt is kapok oldalamba, mely belém-nyíl-all olykor. (látható, hogy minden a nyílással kapcsolatos szavunkat, ami nyíl alakú / értelmű, a nyíl gyök alapoz meg, mint ahogy a nyílhegy is egy nyíló alakú forma)

 

nyom: minden nyomással kapcsolatos szavunk alapja a nyom gyök, bámulatos! Nyom-kodd már meg a lábam légyszi! Nyom-okat hagytam a homokban, hogy a nyom-ozó nyom-ban megtaláljon! Nálam fontos az első be-nyom-ás! Na nyom-ás utána, mielőtt nyom-talanul eltűnik! Teljesen el vagyok nyom-va, annyit kell nyom-tatnom még ma... én, szegény nyom-orult... elődeim nyom-dokain járok... vér-nyom-ásom az egekben!... nyomda, nyomaszt, nyomós (érdek), stb...

 

P-R
szóPöRgető ősgyök, gyönyörű összefüggésekkel:
PíR - PíRos - PaRázs - PeRnye
PoRít - PöRköl - PeRzsel
PáRol - PiRít - PíRkad
PaRadicsom - PapRika - PaRipa (tűzes táltosPaRipa - népmesékből)  

Teremtő gyök: V-Z

Képzett gyökök:

váz, vez(ér), víz,  VisZ, stb.

A VíZ az az elem ami mindent visz, szállít, áramoltat, hordja-viszi az anyagot, intézi a folyamatos anyagcserét testi szinten és bolygó (égitesti!) szinten is. Mindenképpen ide kapcsolódik a v-z alapgyök révén a VeZ mag is, mint alapját a VeZet, VeZető, VeZeték (VíZVeZeték, félVeZető, stb.) valamint a VeZér, VeZérlő, stb. szavainknak, összefüggésben azzal ahogyan a víz is viszi, vezeti az anyagot, hasonlóképpen a vezető is vezeti a rábízott csapatot.  

 

A fenti szavaink többsége a hívatalos etimológiai (eredetismertető) szótár (TESZ) szerint "ismeretlen eredetű", vagy "jövevényszó", esetleg "ősi ugor kori szó"... No de tessék mondani, amikor egyértelműen látszik, hogy egy adott szógyökből milyen terjedelmes és értelmes szóbokrok nőnek ki, és milyen összefüggésrendszerek találhatók ezekkel a nyelvünkben, akkor azt nem lehetne esetleg mégis csak magyar eredetűnek beállítani...? No de hagyjuk az akadékoskodó akadémiát...

A fent felsorolt példák nagy része a nyelvünk anyagi síkon történő használatát mutatja meg, azaz ahogy az emberi szellem látja, megtapasztalja és elnevezi az anyagi világ dolgait, cselekményeit, összefüggéseit, tehát a valóságot, ebből is látszik, hogy az anyagi sík a szellemi sík leNYOMata, leKÉPeződése, mint amikor egy három kiterjedésű (dimenziós) ábrát lerajzolunk egy két kiterjedésű (2D) papírlapra. Lehetne még nagyon sokáig folytatni a felsorolást, de talán ennyi példa elég is lesz a magyar nyelvre nagyon jellemző szógyökök és a belőlük kinövő szóbokrok, kiterjedt szóbokorrendszer érzékeltetésére. Olyan hétköznapi példák ezek, melyeket nap mint nap használunk, és talán nem is gondolunk bele milyen csodálatosan logikus gondolkodást eredményez a nyelvünk használata, de számos híres magyar tudós és feltaláló önmagában bizonyíték arra, hogy a magyar nyelv használata tudat alatt igen értékes csiszolást végez az agyban. Talán ennyi példa alapján is meggyőződhetünk róla, hogy semelyik másik nyelvben nincsenek meg ezek az összefüggések ilyen kristálytisztán, évezredek óta megőrzötten - és ezt nem valamiféle álnemzetieskedő nagyképűség miatt kell ennyire hang-súly-ozni, hanem azért, hogy lássuk micsoda kincs a magyar nyelv, és hogy mennyire a világ legmegbecsültebb, világszínvonalú emberi (?) alkotásai között lenne a méltó és elismert helye. Azt most ne firtassuk, hogy miért nincs ott... 
A mag-alapú, fa-szerkezetű magyar nyelv maga az emberi gondolkodás élet-fája, gyök-ér-rendszerből nő ki hatalmas fává, terebélyes ágrendszerrel, azaz néhány száz alapszóból, és néhány toldalékból, képzőből milliónyi kifejezést tud teremteni, könnyen megjegyezhetően, élően, szervesen, szervezetten szavakká leképezve a teremtett világunkat, mindent a jelentésében, értelmében szépen összefüggően.

 

"A magyar nyelv nem pusztán alkalmas a metafizikai valóság absztrakt kifejtésére és megjelenítésére, hanem maga az élő metafizika."

További részletek és példák a "magyarázóban": 
http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/p/magyarazo.html

...és a következő metafizikai fejezetben...

2. Szóbokor-képzés

 

Arató István „A világ nyelve” c. munkájában írja nagyon találóan:
"Képzeljünk el egy ismeretlen nyelv- és számművészt, aki az alábbiak szerint alkotja meg egy nyelv szókincsét. Veszi az alapvető dolgokat, fogalmakat. Ezekre rövid, tömör és érzékletes egyszótagú szavakat alkot. Ezen szavakat alapszavaknak, gyököknek nevezi. Mondjuk 1000 ilyet csinál. Majd ezek közül kiválasztja azokat a dolgokat, fogalmakat, amelyeket a leggyakrabban fűzünk, kötünk más szavakhoz, legtöbbször használunk más szavakkal együtt. Tegyük fel, hogy 20 ilyet talál. Ezeket elnevezi képzőknek. A nyelv további − kétszótagú − szavait úgy képzi, hogy az egyszótagú alapszavak mindegyikéhez hozzáfűzi ezen 20 képzőt. Vagyis, minden egyes gyökszóból 20 új szót képez. Ily módon 1000x20, azaz 20.000 szót kap. Már hallani az önkéntelen kérdést, hogy tudna egy ember ennyi szót megjegyezni? A válasz roppant egyszerű: ezen 20.000 szó megtanulásához mindössze 1000 szót és a 20 képzőt, azaz összesen 1020 szót kell megjegyeznünk! Hiszen nyelvművészünk úgy alkotta meg a szavakat, hogy tudjuk, egy adott képző milyen értelmet ad a szóhoz, milyen értelemmódosulást eredményez. Képzeletbeli nyelvművészünk bizonyára nem találná hosszúnak a háromszótagú szavakat, ezért továbbképezné azokat. Ez 400.000 háromszótagú− azaz kétszeresen képzett − szót eredményezne! S, ezek megértéséhez és megjegyzéséhez is csak az 1000 gyök és az 20 képzőjelentésének ismeretére volna szükség! Az így létrehozott nyelv fa-szerkezetű és hatványhalmazt alkot. Szavainak száma hatványsor szerint nő. 

A magyar nyelv struktúrája is lényegében ilyen, ehhez hasonló. Ugyanis a magyar nyelv ősi, legkorábbi szakára az összetételek voltak a jellemzők. A képzők, a ragok és az igekötők az összetételek gyakran használt első ill. utolsó szavaiból alakultak ki. Tehát, a képzők nem mások, mint gyakrabban használt gyökszavak, szavak maradványai. Olyan szavak maradékai, amelyeket gyakrabban tettek más szavak elé vagy mögé. 

Ma mintegy 1000 egyszótagú szót használunk és 5000 kétszótagút. Azonban a kétszótaguak egy része nem ezen ismert 1000 egyszótagúból képződött, hanem olyan gyökökből, amelyeknek ma nem ismerjük a jelentését. Mindesetre ezen egyszótagú gyökszavaink jelentését mindenki ismeri. Ha ezen gyökszavak mindegyikéből csak átlag 2 szót képzünk, azokat mindenki megérti. S az így előálló kétszótaguak mindegyikéből ismét kettőt, szintén megérti. Ebből az következik, hogy a legkisebb szókincsű emberek még ma is legalább 1000 egy-, 2000 két-, 4000 háromszótagú szót ismernek, azaz több mint 7000 szót, hiszen ezenkívül ismernek sok négy-, öt- és hatszótagú szót is. Egy átlag magyarul beszélőma is legalább tizenöt-húszezer szót megért. A régi időkben a legkisebb szókincsű ősünk is ennek a többszörösét bírta! 

Őseinknek nemcsak a szókincsük volt nagyobb, mint a miénk, de sokkal műveltebbek is voltak. Sokkal jobban ismerték és művelték természetet és vele összhangban éltek. A mai átlagember jószerivel csak emberalkotta tudást ismer. Szerves műveltség, tapasztalat nem áll mögötte. Azt már régen elfelejtettük. Rendkívül sokoldalúak voltak. Maguk építették a házukat, a kemencét, a tűzhelyt, a csűrt, a górét, ólakat, kaput, kerítést. Szerszámaikat, eszközeiket maguk készítették. Maguk készítettek rokkát és szövőszéket, amiken fonták a fonalat, szőtték a szöveteket. Festették, varrták, hímezték is ezeket. (Tehát festékeket is tudtak készíteni). A libák pihetollaival töltött finom dunnákat, takarókat csináltak. S még sokáig lehetne sorolni mi mindent. Ez a XIX. század végéig így volt. Ismerték erdők-mezők-hegyek-folyók-tavak-lápok virágait, növényeit, bogarait, madarait, halait, apró és nagy állatait. Tudták a gombákat, a gyógynövényeket, a fűszereket, a kerti virágokat. De ismerték még ezek részeit is. Sokfajta növényt termesztettek, gyümölcsfákat, cserjéket, bokrokat. A növénytermesztés mellett mindig sokféle állatot tartottak. Ismerték terményeik feldolgozási és tartósítási módjait. Mindezen dolgokat el is nevezték! S, mindenki ismerte ezen elnevezéseket! Hiszen együtt, közösségben csináltak mindent. Együtt építették a házat, jártak a fonóba, a malomba, a rétre, a szántóra, erdőre. Továbbá, nem csak az ezerféle tárgyat, eszközt, szerszámot nevezték el, de mindenféle munkálkodásuknak is nevet adtak, sőt a munkafolyamatok közbenső lépéseinek is. (pl ványolás, tilolás, héhelés, gerebenezés, stb. stb.) 

Mind a régi költeményeket, regényeket, mind a régi szótárakat nézve az ember szinte elszédül, elkábul attól a gazdagságtól, bőségtől, tömörségtől és kifejező erőtől, amit azokban lát. A legkisebb vadon élő növényektől és állatoktól kezdve a különféle mesterségek dolgain át a természeti képződményekig és a jelenségekig mindennek kifejező, tömör magyar neve volt. Sokuknak nem is egy! A Czuczor-Fogarasi-féle szótár szavainak túlnyomó többségét a természeti, szántóvető ember ismerte, pedig a szótár szavainak száma 110.000 fölött van. Bizonyos, hogy átlag ősünk szavak sok tízezreit tudta és használta. Az élő szókincs ily bőségét a magyar nyelv szerkezete tette lehetővé. Nyilvánvaló, hogy elődeink azért voltak képesek óriási mennyiségű elnevezést fejben tartani, mert még ismerték vagy sokkal jobban ismerték a gyökök és képzők jelentését, így a szám- és nyelvművész szerinti nyelvszerkezet még élő, működő volt. Továbbá ennek megfelelően gondolkodásmódjuk magasrendűen társító volt. Csak az állatok, növények és ezek részeinek nevei vagy a halászati elnevezéseik többszörösen felülmúlják egy átlag angol szókincsét. 

 A fa-szerkezetű magyar nyelvben való keresést legjobban egy könyvtárhoz hasonlítva érthetjük meg. Angol szavak keresése az agyban olyan, mintha egy könyvtárban úgy keresnénk egy könyvet, hogy elindulnánk a könyvtár egyik végén és a polcokon sorra minden könyvet kivennénk és megnéznénk a címét! Az angol inkább fű-szerkezetű. Magyar szavak keresése pedig ahhoz hasonló, hogy kiválasztjuk a megfelelő fát a katalógusban és a fa elágazásain a megfelelő ágakra lépve három-négy lépésben elérhető a könyv (és az ismeretet az agyban). Nem véletlenül mondjuk: Eszem ágában sem volt. 

A szavak tárolása az agyban a mágnesezéshez hasonló. Többször elismételjük a vastárgy számára a mágnessel való húzást, mozgást, s ennek nyomán rögzül benne a mágnesezettség rendje, állapota. Az ismételt használattal (hallással, mondással, olvasással) pedig az agyban a beidegzettség rendje és állapota. Az angolban, ha a további ismétlések elmaradnak, pl. nem mondanak, nem hallanak, nem olvasnak egy szót hosszú időn keresztül, akkor az ennek megfelelő agyi beidegződés gyengül, halványul és nehezen vagy egyáltalán nem lehet előhívni a illető szót. Egy angol gyakran szorul értelmező szótárra, hogy megértse saját nyelvének szavait! A magyar nyelv szerkezete miatt – a képzések és az összetételek révén – ugyanazon gyököket, szavakat sokkal többször mondjuk, halljuk és látjuk, lévén szerepelnek más szavakban is. Azaz egy-egy szó több beidegződésben szerepel. Így az ismétlés delejezése, beidegző hatása máskor is áthalad rajta, ezért igen sokáig beidegzett marad, azaz előhívhatósága hatványozottan könnyebb, biztosabb. A használat – a mindennapi járatás – ezt az állapotot, s ezzel a felidézhetőséget folyamatosan fenntartja, tartósítja, hosszabbítja. 

Tehát a beidegzettség ismétlések révén jön létre. Elődeink ezt már az őskorban, ókorban tudták. Ld Az ismétlés a tudás szülőanyja. Gyakorlat teszi a mestert. Rájöttek, hogy a tudás, az ügyesség és a készségek ismétlések, gyakorlás révén rögzül az agyban. Ezt bizonyítja az ismétlés és az ismeret azonos gyöke. Ezt igazolja a rájár a keze vmire szóhasználat is, hiszen a jár ismétlődést, ismételt menést, cselekvést, történést jelent, ahogy a jár változata a gyár és az ebből eredő gyárt is ismétlődő cselekvést, ismételt folyamatot fejez ki. Aki gyárt, az ismételten, sorozatban ugyanolyan mozdulatokkal, ugyanolyan darabokat készít. Azaz a gyártó az jártó. (ld szijjártó = szíjgyártó) Tehát, akinek vmire rájár a keze, az lényegében ismétlések révén gyakorlott, bejáratott. 

A testi mozgások hasonló módon rögzülnek az agyban. Az ismétlés, gyakorlás révén beidegződések jönnek létre. Kellő ismétlés, gyakorlás után olyan erős beidegződési kötések jönnek létre, hogy a cselekvés- és mozdulatsorok elindítás után gépiesen, magától, automatikusan, gondolkodás nélkül végbemennek. A magyar nyelv magasrendűen struktúrált, asszociatív nyelv, így az agyban magyarul sokszorta több ismeret tárolható, mint bármely más nyelven. A másfajta ismeret tárolása is a nyelv szavainak tárolásával analóg módon történik. Ezek is korábbi, meglévő ismeretekhez kötődve, társítva vannak beidegződve. A beszéd, írás és olvasás által kiváltott bejáratódás az agy más részeinek hasonló működését eredményezi. A magyarul beszélőnek ugyanarra a srófra jár esze. Végeredményben az anyanyelv szerkezete meghatározza az agyban tárolható ismeretek mennyiségét és a gondolkodásmódot. 

A magyar nyelv lényegében annyi logikai fából áll ahány gyök van. A magyar nyelv mérhetetlen hosszú, természetes fejlődés, folyamatos kifinomulás során alakult, az élővilághoz hasonlóan. Ennek eredményeként rendkívül magas szervezettségű kód. Az információ közlésében, tárolásában, előhívásában és összevetésében egyaránt. Fa-szerkezete révén más nyelvekhez képest nagyságrendekkel jobb szervezettségű. 

Alapvető az ismétlések szerepe a lények kialakulásában és fejlődésében is, sőt az egyedi életében is (az állatok kicsinyei is gyakorolnak, tanulnak) Továbbá minden magzat az anyaméhben megismétli, végigjárja a törzsfejlődés összes szakaszát. A magzat utódai ugyanúgy és így tovább. Tehát a módszert, az eljárást a természettől hoztuk magunkkal génjeinkben. Mivel az ember az élővilágból nőtt ki, azaz a Természetisten teremtette, ezért a beszéd is az egyszerű (állati jellegű) hangadásokból jött létre. Ezekből pedig az egytagú szavak. Lévén hangutánzó és hangulatfestő szavakban, s a kifejező, érzékletes szavakban is a leggazdagabb, ez is azt igazolja, hogy a természet szülötte a magyar nyelv. Az ismeretlen nyelv- és számművész nem más, mint maga a Természet, azaz őseink Istene."

Ezután néhány példa segítségével nézzük meg mit lehet művelni a gyökökből képzett szavainkkal!

Foly	Tör (törik)	Nyíl	Nyúl
Foly Folyam Folyamat Folyamatos Folyamatosan (mind a folyással, folytatásossággal kapcsolatos kifejezés, melyeknek alapja a „foly” gyök)	Tör Töredez Töredezett Töredezettség Töredezettségmentes Töredezettségmentesítő (ebből az is látszik, hogy nyelvünk nem esik kétségbe a modern-kori kifejezéseknél sem!)	Nyíl Nyílik Nyílás Nyílhegy Nyílatkozik Kinyílatkozik (a nyíl minden jelentése a kinyíló állapotra, formára vonatkozik, a nyílhegy is és a nyított ablak is)	Nyúl (állat) Nyúl (ige) Nyúl (állapot) (A „nyúl” gyök minden létező szóverziójában a nyúlással kapcsolatos állapotra utal – „mielőtt odanyúlnék, a nyúl teste ugrás közben megnyúlik”)

Példa egy szóbokor angol fordítására, teremtő gyök: NY-L

• nyelv (szerv) – tongue
• nyelv (beszélt) – language
• nyel – swallow
• nyal – lick
• nyál – saliva
• nyúl – stretch (nyúlik), hare, rabbit (nyúl, mint állat) (itt jegyezném meg, hogy a nyúl egy nyúlánk állat, nézzük csak meg futás közben, vagy emeljük föl a fülinél fogva és nyújtsuk ki a lábát.) - a nyelvünk is nyúlk, itt érhető tetten az azonos ősgyök: NY-L
• nyél – handle (a nyél tulajdonképpen nyúlvány, például a balta feje és nyúlvány-nyele, vagy például a teleknyél, amely a telket az utcával összekötő nyúlvány.)
• nyíl – (eszköz) arrow
• nyíl – (ige) open, expand, blow (ahogy inkább mondjuk TÁR(UL))

Sokan talán nem értik, mi köze van ezeknek a szavainknak egymáshoz, pedig a mélyben igenis van összefüggés: minden NY-L teremtő gyökből kinövő szavunk a nyúlással, alakváltozással kapcsolatos, oda vezethető vissza: a nyelv szervünk nyúlik, ki lehet nyújtani, s a szó egyértelműen összefügg a nyal, nyel és nyál szavunkkal, a nyíl szintén nyúlást, kiterjedést, kinyílást jelent, ki-nyíl-atkozás valakinek a belső gondolatainak/érzelmeinek a kiterjeszkedése, kinyúlása, a nyél szintén egy nyúlvány, a szerszámok azon nyúlványa, amihez oda-nyúl-va tudjuk megfogni őket, a nyúl állat nyúlékony. És igen, a beszélt nyelv szó is teljesen érthetően ezen kommunikációs forma képzőszervéről lett elnevezve a magyarban.  nézzünk meg egy másik példát a képközvetítésre, ami egyúttal igen jól bemutatja a magyar nyelv egyenes, következetes, egymásra épülő, képeken alapuló logikáját is. Ez a példa egy gyökszó sorozat, aminek egyes tagjai valószínűleg már a nyelv kialakulása kezdetén is megvoltak, mások pedig később, asszociációk révén kerültek be a sorba. Ez a gyökszó bokor, amelynek minden tagja ugyanazt a képet közvetíti, a következő: nyal, nyál, nyel, nyél, nyíl, nyíl(ik), nyől, nyúl, nyúl(ik), nyűl (nyű, nyűv). Nézzük sorban úgy, hogy a szó által közvetített képet is mellé tesszük a szó mellé..  

 

A magyar szóbokor képzés és ragozás (rakosgatás, szóragozás, szórakozás!) egy nyelvészeti csúcstechnológia. Azt a szavunkat, hogy "meghívattathatnátok" más nyelveken legalább 5-7 szóból lehet csak összerakni. Ez a szóképzés elmehet egészen idétlen hosszúságokig is, lásd pl. itt, mely szavaink már nem mindig egyértelműen értelmes kifejezések, de mindenképpen viccesek. Pl. megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért, vagy elkelkáposztásítottalanítottátok. 

3. Ősiség 

Friedrich Klára írja: "Az ősi magyar rovásírás a Kárpát-medencében alakult ki. Eddig megtalált legrégebbi emlékei: a  Bajóti  Jankovich  barlang  pálcavégén talált jelek 15 - 20.000 éves bolygatatlan rétegből  származnak.  A  Tatárlakai Korong  jelei 7500-8200  évesek.  Ezen írásnak további  6-7000 éves emlékei kerültek elő Torma Zsófia (1831-1899) régésznő  ásatásain  az  erdélyi Tordos közelében.  A rovásírás emlékei fennmaradtak a történelmi Magyarország területén (lásd az 1920 előtti  térképeket)  köveken, templomok falain, csont, fa,  ezüst, aranytárgyakon, könyvekben. 

A boszniai Visoko-ban, Szarajevotól 30 kilométerre kezdte meg ásatásait 2005-ben  Semir Osmanagic  piramiskutató. A Visocica hegy piramis alakjára  Senad J. Hodovic  múzeumigazgató hívta fel figyelmét.  Ezen kívül még négy közeli, növényekkel benőtt dombról feltételezik, hogy piramist rejt magában.  Ásatások főként  a Nap és Hold piramisnak nevezett építmények területén folynak, s már az eddigi feltárások is bizonyították, hogy mesterséges, ember által  készített alkotások.  A Nap piramis mérete és kora meghaladja  a  Gizai-ét, amelyet  Kheopsz  fáraó  építtetett  4600 évvel ezelőtt. Szakács Gábor, aki  2006 júniusában  járt először  a helyszínen, azzal a felfedezéssel tért haza, hogy a Nap piramis alagútjában  és a környékén lévő nagy köveken az ősi magyar rovásírásnak megfelelő jeleket talált, s ebből következően a Tordos –Vinca  műveltség területe déli irányban kitolódik."

Radics Géza írja Az újkőkori írásjelek és a rovás c. tanulmányában:

"Friedrich Klára már elvégzett egy nagyon fontos munkát. Összegyűjtötte, és egy táblázatban összeállította azon újkőkori írásjeleket, amelyek alakilag azonosak a magyar rovás valamely betűjével. Friedrich a Tordos–Vinca-műveltség írásjelei között megtalálta minden magyar rovásbetűnek alaki mását az E-É és Ly kivételével. Ez minden kétséget kizáróan igazolja, hogy az újkőkori írásrendszer jeleinek egy része, a fejlődés folyamán egy bizonyos hang képviselője lett, ha abban az időben még nem az volt. Igazolják azt is, hogy a rovás betűinek eredete visszamegy az újkőkor legelejére, sőt, némelyike az őskorba. 
Tudjuk, hogy miután a magyarság felvette a római keresztséget, elrendelték a rovás pusztítását, üldözését. Azt is tudjuk, hogy 1450 előttről csak nagyon kevés írásos emlékünk van, és azok se adják vissza a valós magyar nyelvet, mert a latin ábécé kényszerzubbonyába bújtatták, melynek nem volt á, cs, é, gy, í, j, k, ly, ny, ó, ö, ő, sz, ty, ú, ü, ű és zs betűje. Összesen 18 hangunkra nem volt betű a latin ábécében. Ha ebből leszámítjuk a hosszú í, ó, ő ú és ű betűket – melyek nem számítanak alaphangoknak –, akkor 13 alaphangunkra nem volt betű. Wikipedia enciklopédia szerint a k betű ugyan megvolt a kezdettől, de csak idegen szavak írásához használták. Nos, hogyan írtak e betűk nélkül? Úgy, ahogy a nyelvemlékeink szólnak hozzánk. Nagyon ügyefogyottan. Érdemes megemlíteni, hogy a latin ábécé 21 betűjét az etruszkok 26 betűs ábécéjéből vették át. Az 1400-as évek második felétől kezdtek megjelenni a magyar nyelvű versek, de ezeket nem rovással írták, ami annyit jelent, hogy tollforgatóink már nem ismerték vagy nem merték használni a rovást, amelyet akkor már közel félezer éve tiltottak. Hogyan lehetséges az, hogy még az 1800-as években is a kanászok, juhászok, csordások és csikósok, a maguk készítette karikás nyelére, vagy furulyára, citerára nevüket, esetleg egy rövid szöveget rovással írtak? Annyit jelentene ez, hogy mindenféle tilalom ellenére népünk alsó rétegei körében a rovás tudománya tovább élt, és írástudók voltak már az újkőkortól? Igen! Minden viszontagság ellenére ragaszkodtak ősi írásunkhoz, és nekik, a sokszor lenézett nép egyszerű rétegének köszönhetjük, hogy nem veszett ki."

Miért csodálták meg ennyire anyanyelvünket más nemzetek írástudói? Elsősorban írásbeliségének régisége miatt. Nem lehet eléggé nyomatékosítani, hogy amikor a honvisszafoglalás (896) idején Európában csak a görög és római volt írásbeliség volt, mi már akkor egy kiforrott, mintegy 6000 éves írásbeliséggel rendelkeztünk (lásd. pl. a tatárlaki korong-leletet). Másodsorban szerkezetének maradandósága váltott ki általános csodálatot belőlük. Párizsban, a Sorbonne nyelvészei számítógépes összehasonlításaikkal, a nyelvek ősiségét vizsgálva, vagyis azt, hogy melyik nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, ős-alapszavakból, a következő eredményre jutottak: amíg a mai angol 4 %, latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óceáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az ős-török (türkmén) 26 %, addig a mai magyar nyelv 68 % etimont tartalmaz!

Ez magyarázza irodalmi nyelvünk maradandó szépségét, képzetgazdagságát, amelynek révén a tizenkilencedik században Arany László, Erdélyi János, Gyulai Pál, Kálmány Lajos, Kriza János, Sebestyén Gyula lejegyezte népmeséinket- és mondáinkat éppúgy tudjuk nyelvészeti tanulmányok és szótárak nélkül olvasni és értelmezni, mint akár az Ómagyar Mária Siralmat, bibliafordításainkat (Erdősi Sylvester János, Károli Gáspár, Káldi György), magyar egyházi énekeinket, nem is szólva Balassa/Balassi Bálintról vagy Tinódi Lantos Sebestyénről. A British Múzeum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány 1533-ból fennmaradt szövege például így kezdődik: „Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelenek elsew capitoliuma”. Nem kell átírni, lefordítani, ellenben tény, hogy Shakespeare ma már magyarázatok, sőt szótár nélkül nehezen érthető.

Baráth Tibor A magyar népek őstörténete c. munkájában hívta fel rá a figyelmet: „Egyiptomban észrevették, hogy a Nílus árterületein burjánzó egyik nádfajta megfelelően szárított levelei a szál irányban egymásra keresztbe fektetve és összeragasztva olyan anyagot adnak, ami tartós, könnyen kezelhető és amire festékkel a PAPok időtálló BETŰ jeleket tudtak írni. Az eredmény, a PAP-ÍRÁS, egyúttal neve lett az írást hordozó anyagnak, a papirusznak is.” Tehát a papír az az, amire a pap ír! Papíros – papírás. Magyarul olvasható a világtörténelem. Az angoloknak fogalmuk sincs miért paper a papír… A szerző egyébként igen komoly összehasonlításokat végzett, és összefüggéseket talált az egyiptomi a sumér és a magyar nyelv között. "E sorok írója legbehatóbban egyiptomi szövegekkel foglalkozott és azok között mindenesetre tucat számra olvasta a pompásnál pompásabb magyar mondatokat ma is jól érthető magyar nyelven. Ha tehát a mezopotámiai és egyiptomi nyelv ugyanaz az ősnyelv és az egyiptomit és a mezopotámiait is lehet magyarul olvasni, akkor abból világosan következik, hogy a régi keleti ősnyelv, az úgynevezett szumír és az úgynevezett egyiptomi nyelv szabályos magyar nyelv volt. Így már felállíthatjuk a szumír = egyiptomi = magyar egyenlőséget, a már korábban megállapított szkíta = hun = avar = magyar egyenlőség mellé. Ha ezt a két egyenlőséget egyfolytában írjuk le, 6000 esztendő népi története összefüggő és szakadatlan láncban jelenik meg szemeink előtt, a magyar nyelv pedig úgy, mint a keleti ősnyelv egyenes folytatása. Ennek a megállapításnak messzemenő következményei vannak."

Pater Anton Deimel, a zsidó Samuel Noah Kramer és a két francia kiválóság, Maurice Lambert és René Labat mellett a XX. századi sumerológusok legkiválóbbjainak egyike, a római Institutum Biblicum akkori igazgatója, Badiny professzor hajdani tanára a következőket írja Sumerische Grammatik című kiváló összefoglaló művében e témáról: „A sumérok az írás feltalálói. Ez a már a vízözön előtt létező nyelv a magyarban maradt fenn. A magyarság lesz a megoldás az emberiség igazi történetének megfejtésében. Minden a feje tetején áll. Újra kell írnunk az emberiség történelmét.” Majd másutt: „A legkisebb aggályom sincs a magyar-sumér rokonság elfogadásával kapcsolatban.”

***

Az új világrend tízparancsolata c. könyvének II/1 fejezetében Bunyevácz Zsuzsa az alábbi kutakodásokat végezte el és vonta le a következtetéseket:

"Nyelvében él 

(Mircae) Eliade (vallástörténész) szerint az őskorban meghatározó szerepet játszott a mágikus-vallási értéket adó nyelv. Ugyanezt mondja az egyiptológus is, az egyiptomiak körében használt szent betűk — hieroglifák — ábrázolások voltak, amelyeket a természetből vett dolgokról mintáztak. Ezeknek az írásjeleknek és hangoknak a felhasználásával elbűvölő képességre tettek szert az istenek nyelvének megszerzésében. Ezen ősi nyelv és írásjelek elvesztése óriási hasadékot jelent az őskor és a ma embere között - írja Bauval. Ugyanezen a véleményen van Hamvas Béla is, aki szerint az őskor nyelve képnyelv volt. Amit ma költészetnek nevezünk, az az ember őskorában természetes megnyílatkozás volt: a magasabb intenzitású létnek magasabb intenzitású megnyilatkozása. Sok példa van arra, hogy a történeti nyelvekben még meglévő, de már élettelen képek az őskorban miként voltak: - nem, ahogy ma mondanánk: értelemhordozó lényegek, hanem — közvetlen jelentések, amelynek már az értelem is csak leszármazott járuléka volt. A képnyelv megértésén múlik az egész őskori ember, az őskori emberiség megértése. 
Bauval szerint a kezdeti ősnyelv romlásából jött fokozatosan a ma beszélt absztrakt (fogalmi) nyelv, amely már nem a valósággal, hanem a mesterségesen szerkesztett észvilággal áll vonatkozásban. Már nincs tartalma, csak ésszerűsége: rövidítés, képlet, formula, amely nem reális kapcsolaton, hanem megegyezésen nyugszik. 
Az őskori nyelvek egyetemes jelrendszerek voltak. Az őskori költészetben a lényeges vonás az, hogy univerzális. A hangsúly nem a szerzőre esik, hanem a jelképek értelmére és tartalmára, ilyennek tartja az Iliász-, az Odüsszeia-, a Nimród- (Gilgames-) eposzt, a Rámájánát stb. A kor embere szútra stílusban írt, a „szútra” szankszrit szó, szógyökökből álló titkosírásnak is nevezhető. Ezért az őskori India vagy Irán szavakkal írt könyve a jelekkel írt kínai könyvtől, a hieroglifákkal írt egyiptomi papirusztól, a kőbe vésett babiloni írástól stb. lényegében nem különbözik. Valószínűleg így keletkezett a Védánta, a Brahmanák, a Szánkhja is. 
Nézzük ilyen szempontból a magyar nyelvet! Marácz László Hollandiában élő egyetemi tanár nyelvész szerint (is) a nyelvi és a képi gyökök a magyar kultúra megtartói. A gyök az a minimális szótári egység, amely saját hangtani és jelentésbeli önazonossággal rendelkezik, ragok, képzők, jelek nélkül. A magyar nyelv képes szerves szócsoportokat előállítani. Például: a K-R teremtő gyök, amelynek alapértelme „a görbe, kerek, magába visszamenő vagy magafelé visszahajló vonal, vagy ily vonalban mozgás”, a következő szerves csoportokat eredményezi: 

KAR: KAR, KAR-aj, KAR-é, KAR-ika, KAR-ima, KAR-ing KÉR: KER-ek, KER-ék, KER-ül, KER-ít KOR: KOR-ong, KOR-ona, KOR-lát, KOR-mány KÖR: KÖR, KÖR-ös, KÖR-öz, KÖR-ny, KÖR-nyez KUR: KUR-kál KÜR: KÜR-t 
Ugyanígy a G-R, GY-R, H-R gyökök is: 
GUR: GUR-ul, GUR-ít GÖR: GÖR-be, GÖR-nyed stb. 
GY-R: GYŰR: GYÜR-Ü, GYÜR-ke, GYÜR-em stb. 
H-R: HOR: HOR-og, HOR-ga, HOR-gadt, HOR-paszt HÚR: HUR-ok 

Egy tanulmányban felhívta a figyelmet arra, hogy nem használja a finnugor nyelvészet a magyar nyelv alapegységeit, a gyökrendszert. A magyar nyelvnek ősnyelvi tulajdonságai vannak: tömör és egyszerű szerkezete van, az alapegységeket nem lehetett más nyelvekből kölcsönözni. Ebből a szempontból „primigena”, vagyis nem lehet, hogy más nyelvekből fejlődött. 
A Czuczor-Fogarasi szótár 2000 szógyököt tartalmaz, kb. 150 képző, rag, jel vagy összetevő rag létezik. Ez az első ilyen próbálkozás volt. 
Egy interjúban Marácz elmondta: Bolyai kézirataiból kiderül, hogy a matematikus nagyon világosan látta a magyar nyelv szerkezetét, tudta, mit kell tenni, hogy egyetemes nyelvként lehessen használni. Marácz mintegy feladatul szabta, hogy a műszaki, ezen belül is az informatika nyelvében próbálják meg a szógyökökre alapuló fordítást, magyarra való átültetést használni. Sokfele alkalmazás lehetséges. A szógyökök fontos szerepet tölthetnek be abban, hogy szövegfelismerő, gépies programok működését fejleszteni lehessen. A gyökök tisztázásával könnyű lenne az idegen szavakat informatikailag kezelni. 
Idézzük most Balázs Nándor fizikust! A professzor Einsteintől kezdve a legnagyobbakkal dolgozott együtt, bennfentes a tudósok világában. Szerinte a hazai matematikusok, fizikusok kiváló eredményei az anyanyelvűnknek köszönhetők. Úgy jutott erre a megállapításra, hogy megvizsgálta, van-e a magyar nyelvnek a többitől eltérő, jellegzetes sajátsága, amely megjelenik tudósaink gondolkodásában. „A magyarok erős konkrétumérzékének a gyökereit én a magyar nyelvben, annak szerkezetében kerestem. Úgy érzem, rájöttem a dolog nyitjára. A magyar nyelv sajátos vonása a tárgyszerűség, a konkrét hasonlatokra, képekre építő kifejezésmód. ... A magyar nyelv hihetetlenül gazdag az igék módosulásaiban is. S majdnem minden kifejezés egy konkrét kép alkalmazása. ...Tűrhetően beszélek négy-öt nyelvet, de egyikben sem figyelhető meg a képszerű gondolkodásnak ennyi leleménye, ilyen gazdagsága... a szellem és a nyelv összefonódásának vagyunk tanúi... a konkrétumokból kiinduló gondolkodásmód ezért vert gyökeret a lelkületűnkben.” 

A továbbiakban az őskori Európa lakóinak nyelve szempontjából vizsgálódunk, Graham Hancock neves kutatója a történelem előtti időknek. Megfigyelte, hogy azoknak a népeknek a nyelvében, akiknek ősei már feltehetőleg az őskorban is ott éltek, ahol ma ők - például baszkok, berberek, guancsok stb., illetve az Atlanti-óceán túloldalán bizonyos indián törzsek - gyakran találkozni az egyes szavakban a -ti-, -atl-, -otl-, -etl-, -itl- betűösszetételekkel, ami a mai nyugat-európai nyelvekben nem szerepel. Többnyire vízzel, földrajzi nevekkel kapcsolatban tűnnek fel. Például Atlasz, katalán, Toledó, Tolox, Tolosa, illetve Dél-Franciaországban Toulose, Toulon vagy Itália. 
A berbereknél az „ad” vizet jelent. Számtalan példát hozhatunk az indiánoktól is. Leírja továbbá, hogy a „-ca” (-ka) kicsinyítő' képző nem a mai indoeurópai, hanem az őskori európai nyelv találmánya. Itt nem részletezett levezetése alapján azt próbálja bizonyítani, hogy azok a népek, amelyeknek a nyelvében az említettek megtalálhatók, már az utolsó jégkorszak vége környékén — kb. Kr. e. 10 000 - bizonyosan ott éltek, ahol ma. 
Hancock kihagyta a Kárpát-medencét és a magyar nyelvet, így azt is, hogy a magyarban a „-ka” kicsinyítő képző. Nem ír továbbá azokról a magyar szavakról, amelyekben megtalálható az említett betűösszetétel. Pótoljuk ezt a hiányt a Czuczor-Fogarasi szótár alapján! Az említendők mindegyike a földhöz, a vízhez és földrajzi névhez köthető.
A TÁL, TEL gyökökből a következő szavaink származnak 
TÁL - talaj, talap, talp, talál 
TEL - telek, telep, teli, teljes, telik, televény, tölt stb. 
Van „Atala” nevű falunk, „Etel” nevű patakunk. Úgy is mondják, hogy a forrásból „ötlik” a víz. A Volga neve korábban Etel volt. (Etel, etil, itil = folyam, nagy víz törökül.) Attila máshogyan Etele, így Attila = Etele = etil = víz. 
Ha eddig nem lepődtünk meg, most fogunk! Rudolf Steiner azt tartja Attiláról, hogy egy letűnt mágikus világ utolsó hírnöke, és népe, a hun nép, Atlantisz örökségét hordozza magában. Az Attila név, az „atl” szóelem, amely az indián népnevekben, istenségnevekben is szerepel, az aranykort idézi. 
És - kérdezhetjük - talán az éTeL, iTaL szavunk is az ősi misztériumra utal? 
Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy (...) nyelvünkből több évezredes múltra következtethetünk. így aztán magától értetődő, hogy Árpád magyarjai különböztek a IX. századi Európa más népeitől."

***
Szintén Bunyevácz Zsuzsát idézzük ezúttal a Szent Grál üzenete c. könyvéből (405.o.):

Koponyából kupa
Szent László zsolozsmája szerint a király maga is "jeles edény, igazságos ítéletek edénye". Egy XV. századi magyar vers szerint pedig "Szűz Mária választott vitéze, a Szent Léleknek tiszta edénye". 21 Szent László csészéjének is, mint misztikus kehelynek, van egy különös jellemzője, a hagyomány szerint ez a "Lélek lakhelye". A Szent Grál - amennyiben egy kelyhet értünk alatta - misztériuma csak a szkíta szokásrend, illetve a magyar nyelv ismeretében érthető meg valamennyire. Csak a következők alapján értelmezh etők Jézus szavai : őshagyo mányu nkban a ko ponya a " Lélek lakhelye" . A szkíta, a pártus és az avar beavatási szertartások egyb efüggő szokást mutatn ak : a ko ponya fe lső, csúcsos részének tiszteletét. A koponya az ősi, táltos mágus hit szeri nt az ember élete rej ének, tudásának, lényegének a lakhelye . De hogyan fü gg össze a koponya és a kehely? Héro dotosz22 írja, hogy a szkíták a koponyából ivó csészét készítettek. Ha a kehely szó helye tt a kupát használj uk, máris egyértelm űvé válik, őseink ugyan is koponyából kupát készítettek. Nem vél etlen, hogy nyelvi összefüggés figyelhető meg a koponya és a kupa szavaink kö zött, am ire Forray Zoltán Ta más23 hívta fe l a figyel met. A KO Po nya szó első három betűje adj a a mai magyar nyelven a " fe j " alapszót: KOPonya, KOBak, KOPasz, KOPár, KÁPoszta (angol CAB bage) , KÁ Plár, KAPitány (parancsnok, fe j es, fő nök) , KAPitalista, KAPitulál stb. A KÚP-KUPAK - KUPA - KAB KÖ P-KAP "alapszó tő mindezeket a szavainkat ro kon fo gaiommá teszi , e fo gal mak egy üreges fé lgömbszerű KÚ P vagy KUPA képpé sűrűsödnek:
KUPa, KÚP, KUPak, KUPola, CSUPor, CS Ucs (csöcs) , KÖ Pül (méhkas) , KAP tár, KÁPo lna, GUBa-S UBa, KÖ Peny (esőtől védő fo rdított kúp alakú öltözet) , KAPni, KA Pzsi, KÖ Pül, (üreges kupáb an, edényben kever) , KÖ Pölyöz (vért ereszt, serlegb e enged, kupába fo lyat) . A KO Ponya és a KUPa csak magyarul tartozik össze (yö.: a magyar nyelv egyedülálló tulajdo nsága az ún. szó bokorrendsze r, K- P teremtő gyö k, I/5 . fe j ezet) . A magyar ősvallás ban a kupának az őseredeti , archaikus alakj a maga az emberi koponya. Így hát a Szent Grál, mint kehely, a régi magyar hagyomány archaikus arca szerint egy olyan kupa, amelyikben " a szellem lakik" . 24 Ezért készítettek koponyáb ól kupát őseink, és ez az oka annak, hogy a beavatottak tudását kehellyel áb rázolták a mágusok jog arán ; a kehely az isteni titkok elsajátításának a helye . A ko ponyacs úcs birto klása hatalmat, erőátvi tel t jele ntett, ezért az ősi hun-szkíta szokás szeri nt az ellenség ko ponyájából győzelmi trófea, kupa készült. Nem véletlen , hogy így mondj uk a magyar nyelvb en: kupán vágl ak. Erdekes az is, hogy a ma napig kupát ad nak a kü lönféle vers enyek győz- teseinek(!) . 25 Sőt, a sum ir ékiratos szövegekben is találkozunk a KU. PA szóval, ráadásul ugyanolyan jelenéssel, mint a magyarban(!) . Az ősök koponyájából készített serleget szent ereklyeként tisztelték a sumirok is, mert mivel a koponya az agyat burkolja, így a belőle készített kehely a tudás gyűjtőhelyét jelentette számukra. A kupát, az emberi koponyából készített edényt, űrmértékkén t is használ ták. 26 A koponyában a lélek, a szellem lakik, a belőle készült kupa szent edény. "Atyám, vedd el ezt a kelyhet tőlem" - idéztük Krisztust. A fentiek ismeretében értelmezhetjük szavait: Jézus "az élet kelyhével" élete földi beteljesedését ajánlotta Istennek. Milyen érdekes, hogy az egymással látszólag semmilyen kapcsolatban sem álló tények, megfigyelések, események stb. - az az elképzelés, hogy a Szent Grál egy szent edény, kupa, az a gondolat, hogy az uralkodó lsten általi kiválasztottságát, küldetését egy szent edény jelzi, az utolsó vacsora eseményei, Jézus szavai, Melkizedek kelyhe stb. - csak a szkíta hitvilág, szokásrend ismeretében függnek össze és válnak értelmezhetővé!

***

Magyar nevek, szavak a világban

A Tamana kutatás mai eredményei felfedik az előítélet-mentes, kíváncsi ember számára, hogy még ma is megtalálható a teljes emberi történelemben egy olyan ősi nyelvi közeg, (mint a múlt üzenete) amely nem olvadt fel teljesen a történelem során a bábeli nyelvi nagy kavarodásokban, az ezeréves változási folyamatokban, hanem a nyomai még ma is ott vannak az egész világban. Persze nekünk, magyaroknak talán némi elégtételt is ad, hogy a kutatás jelenlegi szintjén az is egyre világosabbá válik, hogy mi magyarok őriztük meg leginkább ezt a közös ősiséget a nyelvünkben, s így talán azt is elmondhatjuk nemsokára, hogy mi vagyunk az a nép, amely a legmélyebbre tudja visszavezetni a történelmiségét az idők folyamában. Ugyanis azt a nyelvünkben hordozzuk!

Dr Vámos-Tóth Bátor írja: 

"A Tamana kutatás nem nyelvészeti találgatásokra épül. Nem nyelvészet, hanem nevészet. A tamana teljesen új irányt szab a névkutatás számára, hiszen abban nem az a vizsgálódás tárgya, hogy pld. az alább felsorolt földrajzi és családi ill. személyi neveinknek mi az "eredeti" jelentése: 

 ASZÓ, BUDA, CSABA, DUNA, GARAM, GYULA, HUN, JÓ, KABA, KÁN, KARIKÓ, KEND, KESZI, KÓ, KODÁJ, LAK, LÉVA, LOM, MÁTRA, MURA, ONGA, PATA, PÁVA, RIMA, SZÁVA, TISZA, ÚR, ÚZ, VARGA, VÁRI, ZALÁN ...... 

A már közel harminc esztendős (1976 - 2004) Tamana összegező munka ugyanis világosan megmutatta, hogy pld. a fenti Magyar Földrajzi és Magyar Családi ill. Személynevek megtalálhatók a világ különböző országaiban, -tájain is! Mind önmagukban, mind az egymással Társ+ szerkezetbe lépett alakjukban. Eddig az öt földrész 184 országában, -táján több mint hétezer olyan 3-4-5 név-elemből álló név+ szerkezetet (társ-név+képletet) gyűjtöttünk össze, melyek alakszerkezeti azonos párjai ott vannak a Kárpát Medencében is, és (!) ezeknek több mint a fele Magyar családi illetve személy név is! Nos, a fenti névsornál maradva ezek az 1-2 elemből álló Kárpátoki Magyar nevek 3-4 elemes társ+ szerkezeti összetételükben ott találhatók mind az öt földrészen. Az öt földrész 184 országában, tájain megtalált 7,000 Kárpát azonos név+szerkezet, amelynek fele egyben Magyar családi ill. személy -név is, azt üzeni nekünk, hogy létezni kellet valamikor egy a világot átfogó, egységes, egyetemes világműveltségnek, amelyeknek ráadásul a mai magyar műveltség, alakszerkezeti tanúival élenjáró hordozója! De ide tartoznak a művészeti "Mándi" díszjelek és az öthangú dallam + szerkezetek is! A tárgyilagosság megköveteli, hogy leírjuk: tízezer éven túl a mai szavak, nevek jelentéstani vizsgálata meddő vállalkozás. Viszont a nevek SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE nem!" 

A Tamana-kutatás számos térképpel igazolja a magyar nevek bolygószintű előfordulását. Néhány példa:

Afrika

 Dél-Amerika

 

Irán

Japán

 Kaukázus

Mexikó

Irak

 Tibet

Újgúria

 Yukatán

Továbbiak pl. itt: http://www.lelekkut.eoldal.hu/fenykepek/tamana-terkepek/tamana-terkepek 
Vagy itt: http://vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=243

Természetesen nem minden helyiségnév így, ebben a fenti alakban szerepel a mai térképeken, hanem az adott nép leírásának megfelelően, pl. Makó helyett Maku. De vannak, amik egész pontosan betű szerint megtalálhatók, pl. Arad, Arpad, stb.

A mezopotámiai nevek, városok nevei is magyarul értelmezhetőek: ÚR, URUK, UTNAPISTI (Útnapisten), NINHURSZAG (nőország, anyaország, anyaföld, Földanya). A Szfinx arab neve: Abul-Hun (Hun Apa). A maják egyik fő mitológiai alakja: Hunaphu. (Hun Apa) Stb., stb.,  




***



Játszunk egy kicsit! 

Vajon hány nyelvész fogadná el, ha kijelentenénk, hogy a latin írás is a magyar róvásírásból ered? Pedig egyáltalán nincs kizárva. Ha egymás alá tesszük a magyar róvásjeleket és a latin ABC-t, akkor csupán egy közbenső lépéssel eljuthatunk az egyikből a másikba! Nézzük csak!




Látványos, hogy mindössze egy lépcsővel milyen könnyű a róvásból eljutni a latin ABC-ig. A latin nyelv etruszk területen keletkezett. Az etruszk viszont ősrokon a magyarral, tehát nem nehéz kitalálni, hogy mi volt a latin betűk eredete, annál is inkább mivel a betűk (hangok!) számának csökkenése a fejletlenebbnek a fejlettebből való merítésére utal. A "latin" már nem tudta használni, értelmezni, kiejteni a magyar nyelv legősibb gy, ty, ny hangjait, és a hosszú magánhangzóinkat. Ez akár arra is utalhat, hogy őseink kultúrszintje magasabb volt, mint a "modern" emberiségé.

Azért az is elég nevetséges (vagy inkább nagyon is komoly a mögöttes szándék?), amikor még egy magát szakmai lapnak valló oldal említést sem tesz a róvásírásról, holott egyrészt láthatóan van elég ősi ahhoz, hogy bármelyik írás előde legyen, másrészt legalább magyarként említsék már meg. Ezen a képen még csak meg sem jelenítik a róvást, pedig az minden sort ki tudna tölteni, még azokat is ahol máshol hiány van. 

Az írás történetében szintén nyoma sincs még említés szintjén sem a magyar róvásírásnak, ami azért is furcsa mert azért elég nagy hagyománya van, másrészt magyarként illik ismerni. Már ha egyáltalán magyarnak nevezhető az ilyen "ismeretterjesztő oldal".

 

Minden bizonnyal a "másik tábor" fiai kezelik ezt az oldalt is. De menjünk tovább!

***


Varga Csaba: http://www.frigkiado.hu/a-magyar-nyelv-lassu-valtozasarol

+ az ABC 30 000 éves történetéből részeket


Varga Géza válasza Mandics György könyvére


SF anyaga - Danube, University of Pennsylvania

4. Gazdagság, tömörség

Magánhangzó-gazdagsága azonnal szembeötlik. Míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak hét magánhangzót ismernek, (sőt az olasz csak ötöt), addig a magyar 14-et: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű. Dallamossága szintúgy egyedülállóvá teszi. Összehasonlító nyelvészeti kutatások szerint dallamosság tekintetében a nyelvek közül első helyen az olasz, a második helyen a görög, a harmadik helyen a magyar áll.
Egyediségei közül megemlítendő magánhangzó-illeszkedése és toldalékolás általi tömörítő hatása, szavaink képalkotó képessége, a tárgyas és alanyi ragozás megkülönbözetése (szemben a latinnal, amely azt, hogy „a mondát elbeszélem”, ugyanúgy fejezi, mint azt, hogy „elbeszélek egy mondát”: „fabulam narro”), harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, rengeteg kezdő, műveltető, ható igéje, akárcsak igekötőink előre-hátra vetései, melyekkel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelöli, példátlan igemódozatai (néz: nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézett, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében stb.), főnév-képződményei (mag, maga, magyar, magyaráz stb.). Nyelvünk tömörség-képessége miatt egy szóval kifejezhetünk egész mondatnyi tartalmakat, amelyeket más nyelvekben csak több (3-6) szóval tudnak kifejezni, ennek négány példája összehasonlítva az egyébként szintén nagyon tömör, rövid szavakat használó angol nyelvvel:
elmennék - I would go
megjöttem - I have arrived
meghívhatnál - If you could invite me
leromboltatott - (szinte lefordíthatatlan árnyalat) - It has been destroyed by (?)
 
Nyelvünk tömörségéről, dallamosságáról, ősiségéről sokat megtudhatunk Magyar Adorján: Az ősműveltség c. könyvéből, álljon itt egy részlet:


"A régi magyar nyelvnek Öt különböző múlt idője volt (láttam, látám, láttam volt, látom vala, látám vala), amelyeket ma már csak a székely nép némely kisebb része tudja helyesen használni, ami által sok szószaporító körülírást megtakarít. Ma már csak egy múlt időt használunk (láttam), de emiatt az esetbeli különbségeket nem tudjuk röviden kifejezni, illetve ezeket csak sok szóval tudjuk körülírni. Volt régen ezenkívül jövő időnk is (látandom), de mivel a németnek jövő idője nincsen, ezért német befolyás miatt jövő időnket már elveszítettük, és miként a német nyelv, ezt is csak körülírással fejezzük ki (werde sehen, fogom látni), ezen „fogom látni” azonban régi nyelvünkben és a székely magyarokéban ma is, egy föltételező mód volt: „talán majd látom” (vielleicht werde ich és sehen), illetve múlt időben „fogom látni”: „talán láttam” (vielleicht habe ich gesehen).
A ma már ezer éves „Halotti beszéd”-ben (a régi szerkezetben, de mai kiejtésre átírva) ezt találjuk: „kit Úr e napon e hamis világból mente” (8 szó), ugyanezt mai, idegen befolyás miatt romlani kezdő nyelvünk szerint már így mondanék: „akit az Úr ezen a napon ebből a hamis világból kimentett” (11 szó). Holott világos, hogy ha azt mondjuk nap-on, akkor fölösleges mondanunk, hogy ez-en, vagyis e napon elegendő és ez is a helyes. Úgyszintén ha azt mondottuk, hogy világ-tól, akkor fölösleges még azt is mondanunk, hogy ki, de úgyszintén, ha azt mondottuk, hogy világ-ból, akkor fölösleges még azt is mondanunk, hogy „ebből a világból”, mert „e világból” teljesen elegendő, rövidebb és tehát helyesebb.
Más szintén a „Halotti beszéd”-ből példa: „Hallá holtát teremtő Istentől de feledé” (6 szó). Ma „Hallotta a teremtő Istentől, hogy meg fog halni, de elfelejtette” (10 szó). Németül: „Er hörte vom schaffendem Gott, dass er sterben wird, aber er vergass es.” (13 szó)
Még néhány századdal ezelőtt is Mikes Kelemen így írt: „Egyedül hallgatom tenger mormolását, tenger vize fölött futó szél zúgását.” Holott ma ugyanezt így döcögtetnők: „Egyedül hallgatom a tengernek a mormolását, a tengernek a vize fölött futó szélnek zúgását”. Szinte dobálódzunk ma a -nak, -nek ragokkal, ott is, ahol azok teljesen fölöslegesek.
Az árja nyelvek a többes számot a mondatban folyvást ismétlik, ami a beszédet hosszadalmasítja. „Viele Huser”.Mi, irodalmi nyelvünkben is rájöttünk – amit népünk azelőtt is tudott – hogy fölösleges azt mondanunk: „sok házak, sok fák”, mert elég: „sok fa, sok ház”. Mégis árja hatás miatt irodalmi nyelvünkben – a népében nem - még mindig írjuk: „több házak, különféle házak, némely házak” (mehrere Háuser, verschiedene Háuser, manche Háuser”), holott teljesen elég „több ház, különféle ház, némely ház”, mivel hiszen a „több, különféle” és „némely” szavak a többes számot már amúgy is kimondják. Fölhozhatnánk hasonló példát még sokat, de elég ennyi is, hogy rámutassunk a tökéletlenebb szerkezetű árja nyelveknek nyelvünkre való romboló hatására.
Néhány példa:
Lement  - Ér ist hinunter gegangen
Kimennék - Ich möchte hinaus gehen
Kimehetnék - Ich könnte hinaus gehen
Indult le - És hat angefangen hinunterzu zu gehen
Hívtak, jöttem. Küldtek, mentem - Mán hat mich gerufen, bin gekommen. Man hat mich geschickt, bin gegangen. (4 szó helyett 12)
Holtodig bánhatod - Kanst és bis zu deinem Tode bedauern
Régen - Seit lange her
Lesz - Es wird sein
Nincs - Es gibt nicht
Van - Es gibt
Ezért például magyar szónok beszédét feleannyi idő alatt mondhatja el, mint német. Magyar könyv fele oly vastag lesz, mint német, francia, olasz, szláv. Mennyi idő, anyag és munkamegtakarítást jelent ez! Avagy adjunk le sürgönyt Amerikába vagy Japánba, ahová minden szó oly sokba kerül, mire mindjárt érezni fogjuk, mit jelent az, ha például „anyámtól” helyett azt kell sürgönyöznünk, hogy „von meiner Mutter”, avagy „ód moje majke”. Hozhatnánk ilyen példát még akár százával.
Ezért mondotta volt már több mint 100 évvel ezelőtt a szinte emberfölötti nyelvtehetség gél bíró Mezzofanti olasz nyelvész - aki 58 nyelvet beszélt és ezek között magyarul is tökéletesen tudott - hogy „A magyarok úgy látszik még nem tudják, minő kincset bírnak nyelvükben.” (Zsirai Miklós: „Nyelvünk alkata”).
Másrészt Jespersen, nagytekintélyű nyelvtudós írja „Azon nyelv a legtökéletesebb, amely a legkevesebb szóval a legtöbbet fejezheti ki.” (Jespersen: „Die Sprache”). Márpedig éppen ebben a magyart az árja nyelvek alig is közelíthetik meg.
...
De nem csak rövidségét illetőleg van nyelvünk az árja nyelvekkel szemben nagy fölényben, hanem hangzásában is. Eléggé ismeretes például, hogy a magyar nem tűri a mássalhangzótorlódásokat, mivel ezek a fülnek kellemetlenek és hogy népünk embere, amíg veleszületett természetes szépérzékét idegen hatások meg nem rontották, az idegenből átvett durvább hangzású szavakat magánhangzók hozzáadásával igyekezik kellemesebb hangzásúakká tenni (Stefan – István, brat – barát, krst – kereszt, Stall – istálló stb.). Az olyan durva és recsegő szavak pedig, mint a németben Strickstrumpf (tíz mássalhangzó és csak két magánhangzó), avagy Spritzkrapfen (9 mássalhangzó, 3 magánhangzó), avagy a köpködés-szerűen hangzó Pfarrer, Pfau, Pfosten, a magyarban teljes képtelenségek, ugyanúgy képtelenségek a teljesen magánhangzó nélküli olyan szláv szavak, mint cvrst, krst, kru, vrst. Mi több, még a szép hangzása miatt annyit dicsért olasz nyelv is bővelkedik az oly durva hangzású szavakban, mint straccio, strofino, sdrucciolo, vo, spruzzo (ejtsed: sztraccso, sztrofino, zdruccsolo, szprucco) = rongy, súrolom, csúszok, találom, fröccsenés, amilyen szavak a magyarban már azért is lehetetlenek, mert egyetlen magyar szó sem kezdődhet még két mássalhangzóval sem, nemhogy hárommal, amiértis az olyan durva hangzású szavakat, mint drága, krajcár, spriccel, idegen szavakul azonnal fölismerünk.
Vannak azonban nyelvünknek még más szépségei is. Ezek egyike például a sok ü és ö, valamint az a-á és az e-é megkülönböztetése, mind ami hiánya számos nyelvet oly egyhangúvá (monotonná) tesz, például több szláv és az olasz nyelvet is, amelyeknek a mi 14 magánhangzónkkal szemben csak 5 magánhangzója van. Még egyhangúbbá teszi némely szláv nyelvet az is, hogy ezekben még a kettőző mássalhangzók is hiányzanak, holott éppen ebben is a magyar nyelv igen gazdag (eddig, illik, villám, ellenséggel, stb.), ami a nyelvnek dallamosságot is ad. Ebben az olasz és a finn nyelv is gazdag. Viszont kiküszöbölni igyekezett ősidők óta a magyar nyelv nem34 csak a mássalhangzótorlódásokat, hanem más mindent is, ami a fülnek kellemetlen. Ilyenek például a mély torokhangok, amilyenek az oláhban és némely német tájszólásban vannak. De nincsenek a magyarban orron át ejtendő hangok sem, amelyekben meg a francia nyelv bővelkedik. Mi több, kerüli a magyar nyelv még az olyan keményhangzású hangot is, amilyen a dzs, illetve például a szláv Dzsurkovics a magyarban Gyurkovics-csá lágyul, az olasz Giorgio (ejtsed: Dzsordzso) pedig György lesz.
Egy társaságban szó volt arról, hogy az ü és ö hiánya némely nyelvet egyhangúbbá tesz, mire fölhoztam, hogy ezeken kívül a magyarban még az a és á, valamint az e és é között is határozott, össze nem téveszthető különbség van, és hogy ezen kívül még a kettőző mássalhangzók is dallamosítják a nyelvet. Hozzátettem, hogy például a magyar kettő szót mi úgy kiejtésben, mint helyesírásban 26 különböző alakban ejthetjük ki és írhatjuk le, aminek azonban a horvát nyelvben és helyesírásban az egyetlen kete felel meg. Mivel kívülem csak horvátok voltak jelen, ezt lehetetlenségnek mondották. Leírtam tehát e 26 változatot
 
kettő kéte kéttö
kető kétté kőté
kete kőttő köté
kette ketté kőtté
köte kétte kötté
kőte kété kötő
kötte kétő köttö
kőtte kéttő kötő
keté kétö
 
Megmutattam ezt a mellettem ülő horvát ismerősömnek, azután behívtam a feleségem, aki nem tudta, miről van szó. Leültettem velünk szembe, papirost, ceruzát adtam kezébe és elmondottam, írja le pontosan, amit most bemondok neki a nálam levő papirosról. Mikor készen voltunk, odaadtam mindkét papirost ismerősömnek, hasonlítaná össze. Látta, hogy a kettő között semmi eltérés nincsen, mire csodálkozva kérdezte, hogy hát ez miképpen lehetséges, mikor hiszen ő nem hallott semmi mást, csak „kete, kete, kete...!”
Felelém: Ez úgy lehetséges, hogy a mi kiejtésünk, hallásunk és helyesírásunk annyira kifinomult, hogy ezt lehetségessé, sőt egészen magától értetődővé teszi. Természetesen azonban mindez a magyar nyelvet nehezebben megtanulhatóvá teszi mindazok számára, akik nyelve, hallása és helyesírása még fejletlenebb, más szóval: a magyar nyelv nagyobb agyvelőbeli teljesítőképességet tételez föl, mint számos más nyelv.
A föntihez hasonló kísérletet tehetünk magyarul avagy valamely más nyelven nem tudó némettel is, ha olyan szavakat mondunk be neki az illető más nyelvből, amelyekben s, sz, z, z s– d, t, – p, b, v, f - g, k mássalhangzók fordulnak elő. Hallása nem fogja tudni, megkülönböztetni egymástól az s, sz, z és zs hangokat, és ezeket összevissza cserélgetve fogja leírni, ugyanígy nem fogja tudni egymástól megkülönböztetni a d és t hangot, sem egymástól a p és b, sem egymástól a v és f, sem egymástól a g és k hangokat, és ezeket is tévesen, összevissza cserélgetve fogja leírni. Áll ez különösen az osztráknémetekre. Sőt e tekintetben a német szavakat is csak azért tudják helyesen leírni, mert az iskolában valamint olvasás közben megtanulták, hogy mely szó miképp írandó. Műveletlenebb német paraszt azonban a szóban lévő hibákat német szavak leírásánál is folyvást elköveti. Holott ha magyar embernek általa nem ismert nyelvbeli szavakat mondunk is be, a hibákat sohasem követendi el, ami felől bárki meggyőződhet."


 
Lefordíthatatlansága váltja ki mégis a legnagyobb ámulatot. Álljon itt ennek igazolására elöljáróban Gyimóthy Gábor verse (Nyelvlecke. Firenze, 1984. december 12.):

Egyik olaszóra sodrán, 
 Ím a kérdés felmerült: 
Hogy milyen nyelv ez a magyar, 
Európába hogy került? 

Elmeséltem, ahogy tudtam, 
Mire képes a magyar. 
Elmondtam, hogy sok, sok rag van, 
S hogy némelyik mit takar, 

És a szókincsben mi rejlik, 
A rengeteg árnyalat, 
 Példaként vegyük csak itt: 
Ember, állat hogy halad? 

Elmondtam, hogy mikor járunk, 
Mikor mondom, hogy megyek. 
 Részeg, hogy dülöngél nálunk, 
 S milyen, ha csak lépdelek. 

Miért mondom, hogy botorkál 
Gyalogol, vagy kódorog, 
S a sétáló szerelmes pár, 
Miért éppen andalog? 

A vaddisznó, hogy ha rohan, 
Nem üget, de csörtet – és 
Bár alakra majdnem olyan 
 Miért más a törtetés? 

Mondtam volna még azt is hát, 
Aki fut, miért nem lohol? 
Miért nem vág, ki mezőn átvág, 
De tán vágtat valahol. 

Aki tipeg, miért nem libeg, 
 S ez épp úgy nem lebegés, 
 Minthogy nem csak sánta biceg, 
 S hebegés nem rebegés! 

Mit tesz a ló, ha poroszkál, 
Vagy pedig, ha vágtázik? 
És a kuvasz, ha somfordál, 
Avagy akár bóklászik. 

Lábát szedi, aki kitér, 
A riadt őz elszökell. 
Nem ront be az, aki betér… 
Más nyelven hogy mondjam el? 

Jó lett volna szemléltetni, 
Botladozó, mint halad, 
Avagy milyen őgyelegni? 
Egy szó – egy kép – egy zamat! 

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”? 
 Száguldó hová szalad? 
Ki vánszorog, miért nem kószál? 
S aki kullog, hol marad? 

Bandukoló miért nem baktat? 
És ha motyog, mit kotyog, 
Aki koslat, avagy kaptat, 
Avagy császkál és totyog? 

Nem csak árnyék, aki suhan, 
S nem csak a jármű robog, 
 S nem csak az áradat rohan, 
 S nem csak a kocsi kocog. 

Aki cselleng, nem csatangol, 
Ki „beslisszol”, elinal, 
 Nem „battyog” az, ki bitangol, 
Ha mégis: a mese csal! 

Hogy a kutya lopakodik, 
 Sompolyog, majd meglapul, 
 S ha ráförmedsz, elkotródik. 
Hogy mondjam ezt olaszul? 

Másik, erre settenkedik, 
Sündörög, majd elterül. 
Ráripakodsz, elódalog, 
Hogy mondjam ezt németül? 

Egy csavargó itt kóborol, 
 Lézeng, ődöng, csavarog, 
 Lődörög, majd elvándorol, 
S többé már nem zavarog. 

Ám egy másik itt tekereg, 
Elárulja kósza nesz – 
Itt kóvályog, itt ténfereg… 
Franciául hogy van ez? 

S hogy a tömeg miért özönlik, 
 Mikor tódul, vagy vonul, 
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, 
Hogy mondjam ezt angolul? 

Aki surran, miért nem oson, 
Vagy miért nem lépeget? 
Mindezt csak magyarul tudom, 
 S tán csak magyarul lehet..!

 

A versből kiderül, hogy a magyar nyelvben a járómozgást legalább 64 különböző árnyalatú szóval ki lehet fejezni! Ez a vers csak magyarul írható így le. Homérosz két hőskölteményét (Iliász, Odüsszeia) vagy Vergilius Aeneis-ét bár többen kiválóan lefordították anyanyelvünkre, ám Vörösmarty Zalán futását nem sikerült idegen nyelvekre. Milyen nyelven is lehetne például csak prológusát visszaadni:

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.
A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
Engem is, a nyugalom napján, ily év hoza fényre
Már késő unokát, ki előbb a lányka mulandó
Szépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel,
S rajta veszett örömem dalait panaszosra cserélvén,
Hasztalanúl eget és földet kérlelve betölték.
Mégis az ifjúság háborgó napjai múlván,
Biztos erőt érzek: kebelemben nagyra kelendő
Képzeletek villannak meg, diadalmas Ügekről,
S a deli Álmosról, s Álmosnak büszke fiáról,
Párducos Árpádról... Óh hon! meghallasz-e engem,
S nagyra törő tehetősb fiaid hallgatnak-e szómra?
Megjön az éj, szomorún feketednek az ormok, az élet
Elnyugszik, s a fél föld lesz nyoszolyája; de engem
Fölver az elmúlt szép tetteknek gondja. Derengő
Lelkem előtt lobogós kopiák és kardok acéli
Szegdelik a levegőt: villog, dörög a hadi környék.
Látom, elől kacagányos apák, s heves ifjú leventék
Száguldó lovakon mint törnek halni, vagy ölni,
Zászlódat látom, Bulcsú, s szemem árja megindúl.
Óh hát halljátok, ti hazának gyermeki! szómat:
Későn hangzik már, de magában hordja halálos
Harcok fergetegét, s hű a haladékony időhöz.

Vagy tolmácsolható-e Arany , akár csak két-két sora is, mint a „Toldi” („Ég a napmelegétől a kopár szik sarja, / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.”) és a „Toldi estéje” kezdete („Őszbe csavarodott a természet feje, / Dérré vált a harmat, hull a fák levele.”)?

5. Képleírás, logika 

Remélhetőleg sokan érzékelik, hogy mennyire fantasztikusan logikusan képződtek szavaink. Az ugyanarra a formára, képre, állapotra utaló dolgokat ugyanúgy nevezzük. Pl. a „hegy” szó mindkét jelentése ugyanarra a hegyes formára utal (késhegy, hegység). A felhő szavunk úgy alakult ki, hogy őseink megfigyelték: a meleg levegő, a hő felfelé száll, viszi magával a párát ebből lesz a FEL HŐ. Gondolatainkkal teremtünk: elKÉPzeljük, ebből KÉPződmény lesz. Mint egy KÉPlet. A legegyszerűbb hétköznapi szavaink is csodálatosan kifejezik azt, amire alkottuk őket, amit azok jelentenek, „csinálnak”, egyszerre főnévként és igeként. Ahogy Pap Gábor fogalmazott a nyelvészeti bevezetőben idézve, az Üdvtörténet magyarul. c. művében:

"A világ-működésnek tetemes része olyan természetű, hogy van egy dinamikus összetevője - ezt a magyar nyelv igével, és van egy statikus - ezt meg névszóval, de hangalaki tekintetben ugyanazzal a szóval fejezi ki. Itt van például a nő szavunk. Igei értelemben arról tudósít bennünket, hogy valaki vagy valami nem a helyét változtatja, hanem egyetlen irányban gyarapodik. (Általában, de nem kizárólag fölfelé.) Ugyanakkor, mint névszó, a nemi tekintetben megkülönböződött emberlakta világ egyik felét jelöli."

Ennek megfelelően a csillag csillog, a villany villan,  a zongora billentyűje billen, a tejföl valóban a tejnek a föle... A hangszóró, a sótartó, a takaró főnév vagy ige? Tartalmazza mindkettőt. A lefolyón lefolynak a dolgok, a füzet fűzve van, szinte bármerre nézünk, ezt az alkotó nyelvképzést tapasztaljuk (tapasztal: ismeretek tapadnak, tapasztódnak az emberre!). Égő, izzó, villanykörte, fénykép – tökéletes leírószavak! Világ, világít, világosság, világegyetem – mindegyik a fényre utal! Virágnak virága, világnak világa – tökéletes párhuzam. Magzat, mely magban benne rejlik egy egész élet lehetősége…Szüleinknek elnevezésében van fő feladatuk, az életet továbbadni: ők a szülők. Anya = anyag: az anya saját testéből táplálja a magzat minden anyagát. Testünk minden anyaga a Földanya anyagából van. A nő = növekedés, az áldott állapotú nő hasa nő, akárcsak mint a növényzet...női minőség = növekedés, gyarapodás, szaporodás. Az éjfél általában az éjszaka időszakának felét jelzi! Az ég jelentése is kettős: a fejünk felett lévő ég, és a tűz is ég - látszólag nincs összefüggés, de a mélységében van: a Nap, ami az eget uralja az véletlenül nem éppen folyamatosan ég? Itt megint megjelenik az ige/névszó kettősség: a Nap ég (ige) ő az ég (névszó) ura. Ezt a logikát továbbgondolva mit jelent az, hogy most már aztán elég!? Elégett, elfogyott a türelmem? Testünk motorja, a szív, magyar nyelvünk egyértelműen elmondja ahogy ez a szervünk dolgozik: szív (és pumpál). Tehát a szív (névszó) szív (ige). Ezt az „orvostani” tényt vajon honnan tudja a több ezer éves magyar nyelv? Nemzés, nemzedék, nemzet, mindegyik alapja az örökítés kifejezése. A nyúl (állat) teste mozgás közben nyúlik (ige), pláne ha odanyúlok érte! A cserebogár különböző életciklusában „ruhát” cserél. Kacsacsőrű emlős, a szavak hallatán szinte előttünk van a kép. Tér-kép, szer-tár, szám-ít-ó-gép, függ-öny, váz-a, kép-ernyő, vas-út, élet-rajz, élek-lélek, jár-da, nev-elő, nem-es (aki tud nem-et mondani!) sziget-elő (sziget - elkülönülve), kerék-pár, óv-oda, nyíl-ás-záró. És még lehetne folytatni szinte a végtelenségig.

P-R: Pír, piros, pirkad, parázs, pernye, pörzsöl, táltosparipa, ... Ugye látjuk az ősképeket amik összekötik és mozgásba hozzák ezeket a kifejezéseket?

"ILL" szógyök Villám, pillanat, elillan, csillag, villan, csillan, szempilla, pillangó, pillantás... mindegyik csupán egy pillanat!

Képek forrása:
http://taltoskiraly.hu/osi-jelkepek-megfejtese-3-dimenzioban



És nem csak a képek, hanem a hangok is szépen megjelennek nyelvünkben, hangutánzó szavak tömkelege van a magyarban. Nézzünk egy gyönyörű példát:
Cs-P teremtő gyök.
Hangutánzó gyökök és bokraik (...mind összefügg a vízzel vagy annak csapódásával):
CSaP: CSaP (odaCSaP) CSapadék (CSaPódó víz), páraleCSaPódás, CSaPtelep (vízCSaP, mosdó), csapódik, lecsap, CSaPkod (pl. régi ruhamosás a folyóban, patakban) stb.
CSáP: vízi állatok nyúlványa
CSePp: vízCSePp, CSePpen, CSePegés, CSePpkő(barlang), stb.
CSéP: CSéPel, (elfenekelés, tenyér CSaPódása a bőrfelületen)
CSíP: (ezt nehéz a vízhez kötni... talán a hideg vízes/párás levegő olyan CSíPős ma reggel?)
CSoP: CSoPban, csobban CSöP: csöppen, vízCSöPp, CSöPögés
(változat: T-P: taps (tenyerek összeCSaPása), tapadás, tapasztódás, stb.)   
Sőt, ha megfordítjuk, akkor is működik csak itt már hangutánzóként: PaCS, PlaCCS, PanCSol, PoCSolya, stb.

(a csap-pacs-hoz hasonló, jelentésében összefüggő fordított párhuzam több is van, mint pl. RéT-TéR, KaR-RaK, GYíK - KíGYó, stb.)

Ezután nézzük meg egy másik ragyogó példán keresztül hogyan mutatkozik meg a magyar nyelv képleírási, képközvetítési képessége, ami egyúttal igen jól bemutatja a magyar nyelv egyenes, következetes, egymásra épülő, képeken alapuló logikáját is. Ez a példa egy gyökszó sorozat, aminek egyes tagjai valószínűleg már a nyelv kialakulása kezdetén is megvoltak, mások pedig később, asszociációk révén kerültek be a sorba:

Teremtő gyök: NY-L

Sokan talán nem értik, mi köze van az ezzel a teremtő gyökkel képzett szavainknak egymáshoz, pedig a mélyben igenis van összefüggés: minden NY-L teremtő gyökből kinövő szavunk a nyúlással, alakváltozással kapcsolatos, oda vezethető vissza. Ez a gyökszó bokor, amelynek minden tagja ugyanazt a képet közvetíti, a következő: nyal, nyál, nyel, nyél, nyíl, nyíl(ik), nyől, nyúl, nyúl(ik), nyűl (nyű, nyűv). Nézzük sorban úgy, hogy a szó által közvetített képet is mellé tesszük a szó mellé:

nyal

A szó által közvetített kép a kinyújtott nyelv hosszan felfelé húzása a felületen. Azaz egy felfelé mutató nyíl irányában való mozgás, nyúlás.

nyál

A szó által közvetített kép itt a lecseppenni készülő nyál nyúlása lefelé, azaz egy lefelé mutató nyíl irányában való mozgás, nyúlás.

nyel

A szó által közvetített kép itt a falatnak a nyelőcsőben való lefelé csúszása, ami kívülről is jól látható, azaz egy lefelé mutató nyíl irányában való mozgás (s a nyelés elsődleges "lökőszerve" a nyelv).

nyél

A szó által közvetített kép itt a tárgynak a működő vége felől a működtető vége irányában való meghosszabbodása, megnyúlása.

nyíl

A szó által közvetített kép itt a tárgy egészének a megnyúlása nyíllá.

nyíl(ik)

A szó által közvetített kép itt a két vég közötti tér megnyúlása, vagyis megnyílása.

nyől (nő)

A szó által közvetített kép itt a növénynek függőleges irányban történő megnyúlása, azaz növekedése.

nyúl

A szó által közvetített kép itt az állatnak a nyugalmi helyzethez képest történő megnyúlása.

nyúl(ik)

A szó által közvetített kép itt az előbbihez hasonló, de csak egy testrész kinyújtásával.

nyűl (nyű, nyűv)

A szó által közvetített kép itt egy hernyóhoz hasonló lény, amely megnyúlással és összehúzódással mozog.

A fenti képek mindegyike szinte teljesen azonos képet közvetít: valamilyen irányban történő növekvő hosszúságú elmozdulást, hosszabbodást, vagy megnyúlva vékonyodást, amiket még ma sem igazán lehet a nyúl vagy a nyíl gyökszavak használata nélkül szóban leírni. Mindezt a magyar logika azzal érte el, hogy pusztán a magánhangzót változtatta meg a gyökszóban, és ezzel változatos élethelyzetek, történések leírására tette alkalmassá. Valószínűnek tartom, hogy a nyúl és a nyíl volt a két elsőként kialakult gyökszó a sorozatban, mert mindegyik másiknak a jelentése még ma is csak ezek használatával magyarázható meg.
  

(forrás:
http://nuclearmorphology.hu/kozmologia/egy-kis-magyar-ostortenet-a-magyar-nyelv-logikajanak-tukreben/


Sokáig lehetne még sorolni, de tényleg fantasztikus élményekben lehet részünk édes anyanyelvünk újra fel-fed-ezésében, más nyelvekben nem ilyen egyértelműen logikus a szóképzés. Nekünk ezek a szavak egyértelműen képződnek, sőt a magyar logika alapján új szavakat is teremthetünk bármikor, de más nyelvekben nem ilyen ésszerű a szavak felépítése, egymással való összefüggése. Nyelvünk szóKÉPzése tehát az általunk érzékelt világot úgy írja le, ahogy teremti, észleli, tapasztalja és leKÉPezi annak összefüggéseit, értelmét, jelentését, rendszerét, képét, ahogy az működik…A magyar nyelv képleíró képessége tehát a gyökrendszer után a másik nagy csoda - mely más nyelvben kevésbé él. Azonban óriási vétke a mai magyar nyelvtanoktatásnak – azon kívül, hogy nem ismerteti a gyerekekkel a gyökrendszerünk csodálatosságát – hogy a szótagolásnál, sorvégi elválasztásnál szándékosan hibásan rosszul választja szét a szavainkat. Egy példa a mai hivatalos nyelvtanra: FO-LYA-MA-TO-SAN. Ezzel szétszakítják a foly alapgyököt, és teljesen eltűntetik a hozzápakolgatott eredeti ragokat, toldalékokat. Így kell ezt helyesen: FOLY-AM-AT-OS-AN! Így egyben megmarad az alapgyök, és a hozzárakott toldalékok sem törnek szét!

Adjunk egyet a logikának is! Általában az angol nyelvet szokták logikusnak nevezni. Nos, hasonlítsuk össze néhány alapvető kifejezésünket, hogy lássuk ez igaz-e. Pl. vegyük a „föld” szavunkat:
 

MAGYAR	ANGOL
Föld (bolygó)	Earth (planet), globe, Gaia, Terra
föld (termőföld)	soil
földszint	ground
földtan	geology
földműves	ploughman
földmunka	excavation
földel, elföldel	bury, inhume, properly grounded
földrész	continent
földönkívüli	extraterrestrial (Terra)

Nagyon sokáig lehetne még sorolni a példákat, de már fentiekből is kiderül, hogy a magyar nyelv mindent, ami az talpunk alatt lévő anyafölddel, otthonunkkal, a Föld bolygónkkal kapcsolatos, azt a „föld” gyökszóval alapozza meg, az angol viszont mindegyikre más szót képez, egymástól teljesen különbözően, értelmetlenül illogikusan, nehezen megtanulhatóan. A Földön egy nap alatt egyszer „megy át” a fejünk fölött a Nap, ezért nevezzük egyformán őket, míg pl. az angol nyelv már szétesik: day, Sun.

Sőt ha már itt tartunk érdemes megvizsgálni a négy égtáj kifejezésünket is, mely tovább erősítheti nyelvünkkel kapcsolatos csodálatot! Kiss Dénes tökéletesen fogalmazta meg: „KELET – ott kel-kél a Nap, kikeletkor kel ki a földből a fű, a mag, kelés keletkezik a bőrön, „kikel-ünk” magunkból, fölkelünk az ágyból, székből, vagyis a fölfelé való törekvést fejezi ki, kelt azon a napon, amikor a Nap kelt – ez a „keltezés” (dátum). DÉL: az északi féltekén, déli 12 órakor, bárhol is állunk – Európában vagy Amerikában –, a nap tőlünk déli irányban van. Vagy dél felé haladva egyre inkább a fejünk fölé kerül, azaz: delel. S mi életünk delén – magasán – vagyunk daliák, délcegek, deli legények. (Jól tudom pl. a deli török származású szó, ám hadd soroljam ide, ahova a magyar nyelv törvénye állítja!) S a „déli” szavunkban benne van az „él”, például az étel: eledel, stb. NYUGAT: al-kony-atkor a nap le-kony-ul, elnyugszunk, lenyugszunk, nyugalom, nyugodalom terül ránk: a nyugalom és megnyugvás függ össze e jelentéssel. A róvásírásunk NY betűje is a lenyugvó napot árázolja... ÉSZAK: az éj és éhség szaka – szak-szeg, szeglet, szegély, csík – vagyis a rideg égtáj iránya.”

***

A magyar nyelv logikai képességeit nem csak magyar kutatók vizsgálják. A legrangosabb magyar tudományos díjat elnyerő, Bolyai-díjas É. Kiss Katalin  szerint a magyar nyelv logikája külföldön is érdekes.

"A generatív nyelvészet hasonlít a természettudományokhoz. A magyar nyelv nem csak a magyar nyelvészeket érdekli, ahogy a magyar flóra vagy fauna sem csak a magyar biológusokat. A magyar nyelv ugyanannyira izgalmas megvalósulása a nyelvi rendszereknek, mint a német vagy a hottentotta. Sőt, a magyarról könnyebb volt újat mondani, mint a sokat kutatott angolról. Az indoeurópai nyelvek alapján felállított korábbi modell nem illett tökéletesen a magyarra, hiszen magyar mondat nem ugyanúgy épül fel, hanem „topik” – „fókusz” – „állítmány” szerkezetben, és azután kiderült, hogy ez más nyelvekre is jól passzol. 

Külföldön is érdekes a magyar nyelv szerkezete - részben azért, mert a magyar jól le van írva. Én mélyen hiszek abban a chomskyánus gondolatban, hogy a nyelv biológiailag, genetikusan adott, tehát a nyelvek olyan nagyon nem különböznek. Bár ezerféle paraméter mentén vannak különbségek, a sokféleség bizonyos univerzális törvényszerűségek mentén alakul. Amikor a magyart vizsgáljuk, akkor is az emberi nyelvet vizsgáljuk, a jellegzetességeit más nyelvekben is meg lehet azért találni. 

A magyar inkább attól érdekes, hogy több univerzális vonás transzparensebben jelenik meg benne, mint például az indoeurópai nyelvekben. A magyarban nem ugyanazt jelenti a „Mari elkésett” és a „Mari késett el”, és az igekötő helye megmutatja, hogy itt két eltérő szerkezetről van szó. Ugyanez az angolban nem látható. A számnevekkel ez még egyértelműbb: az „elszív két csomag cigarettát egy nap” és a „két csomag cigarettát szív el egy nap” nem ugyanaz, az előbbi azt fejezi ki, hogy legalább, az utóbbi meg hogy annyit – az angolban ez elsikkad, ott csak hangsúllyal tudják kifejezni, az pedig esetlegesnek tűnik, ezért az angol alapján nehéz észrevenni, hogy a jelentéskülönbség szerkezeti különbség következménye. A magyar, amiben talán különleges, de ezt azért nem állíthatjuk olyan határozottan, mert több, mint 7000 nyelv van, és ezek közül csak kevés van szisztematikusan leírva; de a leírt nyelvek közül a magyarban felel meg a legjobban a hangzó mondatszerkezet a logikai szerkezetnek. 

Mondok egy példát. A magyarban a „Mindenki két könyvet is elolvasott” és a „Két könyvet is mindenki elolvasott” mondatok nem ugyanazt jelentik. Az első mondat esetében annyiszor két könyvről van szó, ahány személyre a „mindenki” utal. Az utóbbi esetben összesen két könyvről beszélünk. Az angolban mindkét jelentést ugyanazzal a mondattal fejeznénk ki: Everybody read two books. Az angolban körülírással lehetne egyértelművé tenni, hogy melyik jelentésről van szó. A magyarban a logikai szerkezet kódolódik a mondat hangzó formájában."

6. Játékosság

Kiss Dénes A „titokzatos” magyar nyelv és játékai c. írásában említi: 

"Aligha véletlen, hogy azt mondták vagy írták a magyar nyelvről: olyan, mintha a Marsról hozták volna. Amikor a magyarok beszélgetnek, mintha szórakoznának. Ugyanis a szóragozó lehet szórakozó is, a szórakozás pedig szóragozás. Nem csupán játék ez, hanem a magyar nyelv törvénye. Mert a magyar nyelv lényeges tulajdonságait tekintve ELTÉR A VILÁG LEGTÖBB NYELVÉTŐL! Aki magyarul gondolkodik, sajátos rendszerben és eredeti logika szerint működő nyelvvel képes erre. A világon mintegy 3000-3500 nyelvet tartanak nyilván, a nyelvjárásokkal együtt. Illetőleg, pontosabb, ha azt mondjuk: ilyen számura becsülik a valaha volt és a mostani nyelvek összességét. Ha ez a szám éppen háromezer, akkor a magyar nyelv, alapvető rendszerét, legfontosabb tulajdonságait tekintve eltér a világ kétezerkilencszáz-kilencvenkilenc nyelvétől! Kissé egyszerűsített jelzés ez - arányosítás - a magyar nyelv “marsi” származásával kapcsolatban.

Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a magyar nyelvet elkülönítik - kisebb-nagyobb mértékben, általában jelentősen! - a világ legtöbb nyelvétől?

A magyar, ragozó - aglutináló - nyelv. Ez azt jelenti, hogy a szavakhoz RAG-okat, - képzőket, jeleket, toldalékokat - RAG-asztgatunk, RAK-osgatunk. (Igy szó-rak-oz-unk!). Ám nem csak a szavak végéhez, hanem azok elejéhez, sőt a közepéhez is. A RAG jelentése maga is rész. A háztetőnek azt a részét - eresz-rész - eresztékét nevezik ragnak például Zalában, ahova a kulcsot s egyéb kisebb tárgyat “eldugtak”. De benne van - s lehet! - több szavunkban a “rag” szórész, például a sa-ROG-lya szóban, amelynek jelentése, a kocsi vagy szekér megtoldása, öblös, keretes farésszel. Azaz maga a saroglya is toldalék! (De föltételezhető, hogy benne van a nyelvfejlődés korábbi idejére utalva, például a farag, fa-rag, s tán reg-gel stb. szavainkban?) E nyelvi alapelemek - rag, képző, jel - ide-oda rak-os-gat-ha-t-ók. Látható, hogy a rakosgat szavunk ragozása, pontosabban a “rak” szavunké milyen érdekes. De mondhatunk más példát is. Íme: meg-hí-v-at-tat-hat-ná-tok valakit valahova. Ezt a világ legtöbb nyelvén legkevesebb négy-hét szóval fejezik ki! A magyar is tudná így is: “Szóljatok, hogy hivattassanak meg engem.” Vagy: “Mondjátok meg, hogy ők (valakik!) hívjanak meg engem.” stb. 

Lássunk példát a rag-képző szóhoz kapcsolódó lehetőségeire: SZER - SZOR - SZÖR.

egy-SZER, SZER-ez, több-SZÖR-öz, rend-SZER-int, sok-SZOR, SZOR-galom, stb. Csak egy logikai példát arra nézve, hogy e szó-elemekkel valóban azonos vagy közeli jelentéstartalom jelenik meg a szóban: sok-SZOR. Ebben az esetben a SZOR a szó végén található, és azt jelenti a szó, hogy valaki valamit folyamatosan vagy gyakori ismétléssel tesz. S ha a szó elején: SZOR-galom, találjuk a SZOR-t, akkor az előbbi, a sokszor jelentése világlik elő ebből a szóból is. Hiszen az a szorgalmas, aki valamit sokszor, rendszeresen vagy folyamatosan csinál! De e szótagok, részek jól látszanak a több-ször-ös-en szavunkban is. (Szándékosan választjuk el a szavakat a későbbiek folyamán is, hogy az olvasó lássa, lát-ha-s-sa, lát-ha-tó legyen nyelvünk ragozó jellege - lám: jel-leg! - mert leg-es-leg így leg-én-ked-he-t-ünk nyelvünkkel.)

A magyar nyelvben a mássalhangzók hordozzák a jelentéstartalom legalább kilencven százalékát s azt inkább csak árnyalják a magánhangzók. Jó példa erre a következő verssor:
   Tilpri migyir hi i hizi
   vagy: Hözödnök röndölötlönöl
Az olvasó hamarosan rájön, különösen, ha csupa e-vel, majd csupa a-val stb. próbálkozik. Rendszerint a harmadik magánhangzó “összekötés” elővilágítja az eredeti szöveget. Persze mindehhez az szükséges, hogy a magyar mondatban az eredeti helyükön hagyjuk a mássalhangzókat. (Ez csupa mássalhangzós, ősi, magyar rovásírás titka is.) Akar falyamatasan as lahat magyaral baszalna, i misik migyir migis migirti, higy mit is ikirink möndönö ö mösök mögyörnök.....

Lássunk néhányat az ingó-bingó, majd be-CÉ-zett, csecse-becsés szavainkból: az ingyom-bingyom, egyedem-begyedem, ugra-bugrál, stb. egy sem található a szótárakban! Holott minden magyar szóval lehet “hintázva” hasonlóan játszani: igen-bigen, székem-békem, stb. Használjuk az ákom-bákom kifejezést és még sok ezret, aminek az egyik szóikre nem hordoz külön jelentést, csak hangulatfestőt, érzelmit, játékost. Ám vannak olyanok is, amelyeknek mindkét szavát külön is használjuk: anya-banya, ácsi-bácsi, maci-baci, (bocs, paci, csacsa stb.), ezek be-CÉ-zett szavak, becirmosodik a “c” hangzó és cuki-buki hangulatot kölcsönöz ez a gyerekek-csecsemők: csecs+emlő! szopás közben százezerszer hallott cuppantó, cicin csüngő hangzója, ami benne van a kece-bece és még sok szavunkban, ám a “kece” már csak népdalban őrződött meg: “kis kece lányom fehérben vagyon...” Ki az a “kis kece” lány? A fehér ruhás, kecses, karcsú menyasszony!"

További ajánlott irodalom:
Kiss Dénes: Emberszám
Kiss Dénes: Beszélgetés az aggyal, Aki fázik, fát keres

Baka Judit: Csengő-bongó szavaink írásában rengeteg játékos példa fellelhető. 

Ez pedig már tényleg a csoda kategória, itt nincs mese, itt meg kell hajolni emberek, ezt semmilyen más nyelven nem lehet megcsinálni:

1. Nemzetem neve nekem szent.
2. Nem lehet fegyverek ellen nemes elvekkel verekednem, ellenkeznem, ellenvetnem.
3. Meredek hegyeken mentem elmerengve, mellettem emberek, gyermekek serege menetelt messze - semerre.
4. Este fekete fellegek lebegtek e kertek felett.
5. Nem eszek nyers, ehetetlen eledeleket, mert nem szeretem ezeket.
6. Nekem se Emese se Elek lehetetlen, szemtelen perverz szelleme nem kell.
7. Eper, szeder lehet kedvenc medve eledel.
8. E zene neves mester remeke, nem elvtelen ember eredeztette.
9. Kezdetben szerelmes lettem szép szemedbe kecses termetedbe, de lelked nem felelt eme érzelmemre.
10. Lenke rengeteg meggyet szedett cseresznye helyett.
11. Lehet erre lettem nevelve, de engedetlen gyereket sem vertem.
12. Etel nem lesz Kelemen neje, ezek ketten heves ellenfelek.
13. Ede hetente megkeres egy ezrest
14. Kertemben Evetke keres eledeleket.
15. E beteg merev, tehetetlen , menthetetlen ember szenvedve, epekedve mereng mennyekbe.
16. Kendnek neje helyes menyecske, de nekem nem kellene.
17. Nevetve kezdtem el mesémet.
18. Kerek kenyeremet keskeny szeletekbe szeltem.
19. Nedves mezsgye szelte keresztbe e terjedelmes helyet.
20. Ferenc kellemetlen kedéllyel kelt fel reggelente.
21. Réteken reggel - este fekete tehenek legeltek, de keveset tejeltek, emlegettem: termeljetek egyedek, de nem ettek eleget, s e helyett el kellett temetnem ezeket.
22. Lefekve kerestem leesett elvesztett levelem.
23. Tetszett nekem veled kedves kellemes emlékeken elmerengnem.
24. Keleten, egy vemhes teve, terhekkel tele nehezen menetelt kellemetlen melegben.
25. Hengerek, lemezek, kerekek hevertek szerte szét egy rendetlen teremben.
26. Eszter, egyetlen egyszer sem lehetek veled kettesben ?
27. Kedvesem, Egyetlenem, lelkem szerelemmel tele, eljegyezlek te nejem leszel, melletted leszek meleg szeretettel egész életemben.
28. Kedden hevesen kerestelek de nem lehetett veletek beszélnem.
29. Testem, kezem reszketett e lehetetlen helyzetben, de egyebet nem tehettem, elmentem.
30. Egy fekete, beteg kecske meleg tejet eresztve keservesen mekegett. 

31. Nehezen megy el ezzel gyereked reggel, mert este teletette - lecke ment bele - ez gyerekedet megterhelte s nem szerette, de kellett. Kellemetlen helyzet ezt kezedbe venned! De ne feledd: eszes leszel, te neveletlen!

32.  Tetszett, lelkem? Eszemet s lelkemet beletettem nektek!

Öt török öt görögöt dögönyöz közös örömök közt föld döbög döbörög ördögökhöz könyörög. 

Kedden korán kedvem kerekedett kocsikázni kocsikázás közben kitörött kelemen kocsisom karja kérlek Károly komám küldjél kámfort kedves Kelemen kocsisom karjának kámforozására

Szeretve szeretnék, szerelmet szerezni, szabad e szívemnek, szívedbe szegődni, szólj szaporán szerelmes szavakat, szívem szirmai , százfelé szakadnak.

Bővebben lásd pl. itt.

7. "Idegen" összefüggések

A következőkben néhány kevésbé ismert kutatási anyag bemutatására koncentrálunk, mely alátámasztja a magyar nyelv Kárpát-medencei őshonosságával kapcsolatos elméletet, ugyanis ha egy nyelv gyökerei ennyire szétszórtan megjelennek a világ különböző pontjain, akkor nehezen állítható hitelesen, hogy ennek a nyelvnek ilyen sok helyen volt eredete, vagy hogy innen-onnan szedte össze a szókincsét... sokkal inkább az a megállapítás a helyes, hogy ezek a nyomok mind-mind egy közös ősre, eredőre utalnak.

Dr. Simon Péter Észak-Amerikai kutatásai: „…kanadai tartózkodásom során 20 éven át tanulmányozhattam az észak-amerikai indiánok életét. Hamarosan rádöbbentem arra, hogy a magyarok és az észak-amerikai indiánok általam vizsgált népcsoportjainak műveltségében föllelhető nagyon gyanúsan közeli vagy teljes mértékű megegyezéseknek oly magas a számuk, hogy itt magyarázatul csak a közös tőről származás jöhet szóba. Matematikus egyetemi kollégáimmal az egyezéseket ún. valószínűség-számítással gondosan ellenőriztük. Az eredmény nagy biztonsággal kizárta a véletlen egybeesések lehetőségét”

„A fehérbőrű és az indián tudósok abban teljesen egy véleményen voltak, hogy az északi és déli részből álló, de a Panama csatorna elkészültéig gyalogosan is átjárható Amerika bizonyos területein (mint például a Maya-föld Mexikóban vagy az Inka-föld Peruban és Ecuadorban) minden általunk ismert ősi – mezopotámiai, egyiptomi, kínai, zsidó, görög és egyéb – kultúrák előtt ezer évekkel már más magas kultúrájú népek éltek. Az eddigiekből világos, hogy a 60-as évek végéig az amerikai tudósok még csak a régebben átjárható Bering szoros bevándorlási útját valószínűsítették. A 70-es évek kutatásai azonban bebizonyították, hogy sok ezer évvel az első bevándorlások után, a mai időszámításunk szerint Kr.u. 100 és 1200 között érkeztek az amerikai földrészre tengeri, vízi úton az észak-amerikai földrész indiánjai. A kanadai Yukon vidék Csendes óceáni oldalán érték el a nyugati partokat, ahonnét először kelet, később dél felé kezdték lazán feltölteni a mai Észak-Amerika területét.

Az aztékok a legutoljára érkezett ázsiai telepesek. Árpád magyarjai már rég letelepedtek a Kárpát medencében, amikor ők Amerika földjére lépnek, és rövid időn belül a mai Mexikó területét hódoltatták. Pontos adatunk van az aztékok Mexikóba érkezéséről. Ők az ősi maya, majd tolték birodalomra települtek rá, és magukkal hozott friss ázsiai tapasztalataikkal ötvözve átvették annak kultúráját. Az akkor általuk megismert és tovább használt maya naptárban megjelölték az odaérkezésük évét. Ez a mi időszámításunkban az 1168-as esztendő.

A turáni-indián párhuzamot bizonyítván 2003-ban egy összehangolt, nagyszabású nemzetközi génkutató munka eredményeként az Észak-Mexikótól délre eső indiánokra vonatkoztatják az „amerikai ugorok” megnevezést, az észak-amerikai indiánokat pedig az „American turanics”, az „amerikai turániak” megnevezéssel illetik. 

Nyelvi párhuzamok: az indián nyelveknek (pl. dakota) lenyűgöző kifejező ereje, tömörsége, képi megjelenítő, ragozó, értelmet módosító képessége van. (Szinte szóról szóra ugyanezt állítják egyes külföldi szakemberek a magyar nyelvről). „Irokéz” - írókéz.

Zenei párhuzamok: a magyar és indián népzene pentatonitásában (öt hangból álló hangsor) egy tőről fakad.

Teológiai vonatkozások: Az indiánok egy Isten hívők voltak, és a Nap képében tisztelték Őt, a Nagyszellemet, a Világmindenség Teremtőjét. Az első szakrális szám az indiánoknál a 4, mégpedig 3+1 formájában. A magyaroknál ugyanez a 3+1 szerkezet lelhető fel: „Három a magyar igazság, de negyedik a ráadás!”

Spirituális párhuzam: sámánok – táltosok: szellemi elöljárók.

Jelképek: Thunderbird – Turulmadár, totemoszlop – (székely) kopjafa. Tulipán – tulipán.

Indián ló-kantár homlokszíj-dísz, és magyar kapufélfa-dísz

 

Dél-Amerikai andoki rejtelmek – Móricz János kutatásai

„A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15,000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve. Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett kutatni, majd ott, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul (!) tudott beszélgetni. Számos nyelvi azonosságot fedezett fel, helységnevek és egyéb szavak tekintetében. A további kutatások során Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók ide hordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az őslakosok. A kutatásnak a nagy befolyású mormon "egyház" vetett véget, és az ügyet teljes elhallgatás övezte a médiák részéről. Móricz többször követelte, hogy Spanyolország közölje azokat a magyar őstörténeti adatokat, melyeket a legtitkosabb levéltáraiban őriz, mert ellenkező esetben a nem közlés a további hamisítások tényét bizonyítja. Hallgatnak, ám titokban mindent elkövetnek, hogy Móricz kutatómunkáját lehetetlenné tegyék… 

Az amerikai őslakosság hovatartozása ill. bevándorlása kérdésében fontos adatokat szolgáltatnak az ún. Kland-tekercsek. 1967-ben Mexico City térségében húsz méter vastag lávatakaró alatt, kőládában lévő sértetlen írott tekercseket talált egy USA támogatást élvező régészcsoport. A C14-es vizsgálat 21,000 évben állapította meg a tekercsek korát. Azóta megfejtették ezeket, s kiderült, hogy azok a sok ezer évvel ezelőtt elsüllyedt MU sziget történetét, műveltségét, viszonyait írják le." 

/ Hary Györgyné (1977)

Dél-indiai tamil - magyar  

Szentkatolnai Bálint Gábor, a közel 30 nyelvet beszélő, több ázsiai nyelv tudósa, kutatója 3500 szóegyezést mutatott ki a tamil és magyar között. Munkásságát természetesen a finnugrista Tudományos Akadémia semmire nem értékelte, a 100 évvel ezelőtt meghalt tudóst azóta is agyonhallgatja. 1887-ben jelent meg „A tamil nyelv a turáni nyelvek sanskritja vagy van-e a magyarnak testvére?” című tanulmánya. Ezt fejlesztette tovább, s részletes etimológiai elemzéssel 3.500 magyar szó tamil-magyar egyezését mutatta ki. Elsőként állított össze mongol - tatár - mandzsu - kal­mük szótárt a világon. Kezdetben az Akadémia reménysége volt, akit a finn­ugor elméletet támogató anyaggyűjtéssel bíztak meg. Ő azonban rovásírás emlékeket, valamint az oroszországi szkíta-hun rovásírásos sziklafeliratok rajzait küldte vissza. Ezek után az Akadémia 'eszelősnek' bélyegezte; Hunfalvy (Hunsdorfer) Pál pedig elégettette rovásírásos anyagát. Újabb kele­ti kutatóútja során felfedezte a dél-indiai nép, a tamilok nyelvének (dravida) és a magyarnak a rokonságát, ezzel végleg kizárta magát az akkori tudomá­nyos életből.

Magyar - hun összehasonlítás

Detre Csaba: Hun szavak szövegek c. tanulmányában, örmény és görög szövegek (Iszfaháni kódex,  Kr.u. 500 körül és Krétai kódex, Kr.u. 700 körül) elemzése alapján sok a magyarhoz hasonló, tartalmilag azonos szavak mellett talált teljesen megegyező szavainkat is, mint pl. tenger, sas, béka, alma, árpa, virág, sás, sár, kapu, vásár, bor stb.. A tanulmányból egy idézet:

"A rendelkezésre álló szövegek elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a Kaukázus északi előterében Kr.u. 500 körül egy olyan nép élt, amely önmagát „hun”-nak nevezte, s a feljegyzéseket készítő örmény hittérítők ezt a megnevezést elfogadták és átvették. Az előzetes elemzések szerint a rendelkezésre álló szókészletnek mintegy a fele rokonítható a mai magyar nyelv szavaival. Az itt helyreállított hun nyelv nyelvtani rendszere erősen hasonló a mai magyar nyelvéhez. Érdekesség, hogy a szókészletben a második rokonítható nyelv az örmény. Ez vonatkozik a nyelvtanra is. Érdekes összefüggések találhatók elsősorban az igeragozás terén. E vonatkozásban talán közelebb kerültünk a „magyar-rokon” és indoeurópai nyelvek közös gyökeréhez. Ezt alátámasztani látszik a keltával való néhány rokonítható szó is. Azt kijelenthetjük, hogy a hun nyelvet nem lehetséges olyan kategóriába behelyezni, mint „fi nnugor”. Itt ez a kategória elveszti realitását. Célszerűbb a rokonsági körre a „magyar-rokon”, vagy akár „hungaroid” megnevezés. Ugyancsak feltűnő, hogy alig találkozunk kifejezetten török eredetű szavakkal, viszont érdekesek némely kelet-eurázsiai eredetű szavak, ugyanígy a nyilvánvalóan indiai eredetűek is. A szó és nyelvtani anyag átfogó etimológiai értékelése nyilvánvalóan majd csak az egész anyag összeállítása után lesz lehetséges"

Itt érdemes megidézni Lajdi Péter A magyarság hiteles őstörténetének alapjai című írásának részletét:

"Az olasz félszigeten hasonló szerepet játszottak az etruszkok, akiket Massimo Pallottino, aki a legjelesebb etruszkológusa volt a XX. századnak, szintén pelazgnak nevezett. Az etruszkok nélkül, akik többek között Róma város alapítói, aligha lettek volna elképzelhetőek a későbbi időkben kifejlődő, lélegzetelállító vívmányaival megbabonázó, dinamikus latin-római művelődés eredményei. A római papi testület még a császárkorban is túlnyomórészt etruszkokból állott. A latin ÁBC kétségtelenül az etruszk írásrendszerből fejlődött ki, mely a legfrissebb kutatások fényében sokkal idősebb a főníciainál. Az etruszk írásjelek pedig javarészt megegyeznek a magyar rovásírás jeleivel, melyeket hun őseink is használtak mint a szkíta művelődés örökségét. 

Az etruszk és a magyar-székely ÁBC jeleit tüzetesen összehasonlították egymással, és kiderült, hogy a fennmaradt etruszk írásemlékek a magyar olvasásrend szabályai alapján olvashatóak, és magyarul értelmezhető jelentéssel bírnak. A már említett olasz Dr. Mario Alieni XXI. század elején megjelent, Ősi kapocs című könyvében egyenesen kijelenti, hogy az etruszkok a mai magyar nyelv egy archaikus változatát beszélték. Egy idézet a könyvből: „Az etruszkok, vagyis a török népnek tartott őskori magyarok, Olaszország megszállóinak születése tehát a bronzkorra tehető. Midőn a kárpát-medencei-dunai terület Európa ipari központjává válik (Barfield), és a magyar fémkohászat virágzásának csúcspontján megadja a kezdő lökést a magyar terjeszkedésnek.” Ezen állítás további alátámasztására idézzünk egy évezredekkel korábbi szöveget Xenophontól: „Az özönvíz óta Európában a szkíták uralkodnak.” Érdekes módon a zsidó történész, Josephus Flavius is segítségünkre siet, amikor ezeket írja: „Magóg és Gomer népei az özönvíz óta itt voltak. Hispániától a Tanais (Don) folyóig terjedt területük. Magóg a róla elnevezett Magarokat alapította, akiket a görögök szkítáknak neveznek.” Ennek az ősi rokonságnak tényét az is aláhúzza, hogy az etruszkok, mielőtt a mai Közép-Itália (Umbria, Toscana) területére költöztek, a kárpát-medencei, duna-balkáni térségben éltek. Ez a ma már megdönthetetlen történelmi igazság is megsemmisítő módon cáfolja a finnugristák azon kijelentését, hogy népünk ősei az etruszk-magyar együttélés idején szerintük az észak-szibéria-i tajga ködös és hideg bozótjaiban tanyáztak. 

Gordon Childe hatalmas és egy nyelvet beszélő népe az indoeurópaiak és a szemiták megjelenése előtt az európai térségen kívül Mezopotámiát és a Kaszpi-Aral Mediterráneumot is uralmuk alatt tartották. Minden valószínűség szerint fennállhattak az egyes nemzetcsoportokat egymástól elválasztó nagy távolságok miatt kisebb-nagyobb nyelvjárási különbözőségek az akkori szkíta-pelaszg-sumér-hungar ősnép nyelvében."

Lehetne még említeni Kárpát-medence és Dél-Afrika őstörténeti párhuzamait, vagy az Etiópiában talált 14.000 évesnek tartott, róvásíráshoz hasonló leleteket, vagy a már korábban említett TAMANA kutatást is, de talán már a fentiekben megfogalmazott, anyanyelvünkkel kapcsolatos összefüggések megértése is könnyen elvezethet a felismeréshez, hogy a magyar nyelv eredetét bizony az emberinél magasabb szellemi szinteken kell keresnünk, de minimum valami nagyon régen letűnt és nagyon magas szellemi szintű kor nyomleletének. Az, hogy a világtörténelem magyarul olvasható, meg hogy a magyar helységnevek megtalálhatóak szerte a világban, és hogy a magyar ősi gyökrendszer sok sok más nyelv alapját képezi, stb. ezek nem lehetnek véletlen egybeesések. Túlontúl logikus a magyar nyelv, túl gazdag, túl ősi, és túl kifinomultan szép ahhoz, hogy valami "barbár lovas" nép találja ki. A nyelvünk eredetére vonatkozóan nem lehet más magyarázatot találni, minthogy huzamosabb idejű, helyben maradó kialakuláson és fejlődésen esett át, és a többi hasonlított nyelv a magyarból származik.

Remélhetőleg akár nyelvtan tanárok is tudják hasznosítani ezeket a felismeréseket, ha másképp nem, akkor az óra végén, becsukatva a gyerekekkel a hivatalos könyveket, meséljenek nekik a magyar anyanyelvről a hivatalostól eltérően - egy kicsit másképp, bemutatva a magyar nyelv csodáit, hátha sikerül felkelteni a gyerekek érdeklődését. Meséljenek nekik az igazságról.

Egyéb források:
http://www.magyarrovas.hu/files/Tortenelmunkhoz_magyarul_4_kiadas.pdf
http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html
http://www.retorika.hu/beszed_titoktatos-magyar-nyelv
http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyv3/mokorab.htm
http://magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/anyanyelvunk/item/1779-megmarad%C3%A1sunk-z%C3%A1loga-anyanyelv%C3%BCnk
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_nyelvi_sz%C3%B3rekordok_list%C3%A1ja  http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar1.htm 
http://fox.klte.hu/~keresofi/mke/mke.html


***

A magyar ősnyelv és őstörténet, amiről hallgat a tudomány

A magyar nyelv egy felsőbbrendű intelligencia csucsterméke Dr.Kiss Dénes 1. rész

2. rész:

<< előző fejezet (nyelvészet - írásbeliség)   ---   következő fejezet (nyelvészet - metafizika) >>