A MAGYARSÁG EREDETE
I. FEJEZET
I. FEJEZET
I.2 Az emberré válás, az emberi civilizáció kialakulása - Leletek, melyek nem illenek a képbe
Kimbaja leletek (bogotai repülő)
A hagyományos evolúciós elképzelés mellett érdemes egy kicsit más szemszögből is megvizsgálnunk bolygónk, és ezen belül az emberré válás történetét, ugyanis az eddig említett (s majd a régészeti fejezetben részletesebben kifejtett), a régészek és egyéb szakemberek által felállított emberré válás története jócskán hiányos és lyukas... Úgyis fogalmazhatnánk, hogy az uralkodó történelemtudomány jelentős adósságokat halmozott fel, amelyekkel nem számolt még el, s az emberiség valódi története - a hagyományos időrendbe nem illeszthető leletek, építmények miatt - úgy tűnik jóval mélyebb és összetettebb a ma oktatott változatnál. A világban olyan sok elvarratlan szál hever mindenfelé, amit a "tudomány" egyáltalán nem kutat vagy valami olcsó magyarázattal félrelök, és amelyek mellett a hivatalos történetírás is vakon elmegy, hogy ezt nem lehet annyiban hagyni. Nem lehet annyiban hagyni, mert ezek a szálak úgymond történelem előtti időkbe vezetnek vissza, a hivatalos krónikákat időben megelőző kultúrákba, amelyekről semmit sem árulnak el nekünk. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az emberi létezés történetének megelőző fejezeteit itt a Földön vasfüggöny mögé zárták és abban reménykednek, hogy ez a szándékos elhallgatás soha sem derül ki. Mint azt a következőkben látni fogjuk, a jelenlegi történelemkönyveket nem átírni kell, hanem kidobni, és helyettük elkezdni megírni végre a Föld valós történelmét, új alapokon.
Ahogy Bíró József írja A szabír-magyarok őstörténete c. könyvének előszavában:
"Az új, régészeti leleteken alapuló históriai tényváltozások tudatában indultak meg nemrégiben azok a törekvések, melyeknek a célja az emberiség őstörténelmének újraértékelése. Szakmai körökben ma már nem feltűnő, ha erre vonatkozó megállapításokat olvasunk. Így például Thomas V. Dibacco, az American University, Washington D. C. történész professzora újságcikkének ilyen címet ad: „Historians fail to light past for us.” „A történészek hibásan világítják meg nekünk a múltat”. Viszont a huszonöt nyelven beszélő Charles Berlitz az „Atlantis, the eighth continent” (A nyolcadik kontinens) c. könyvében már azt írja nemrégiben, hogy az új felfedezések alapján az őstörténelmet át kell írni. Az új kiadású „The Cambridge Encyclopedia of Archaeology” a 46. oldalon azt írja, hogy a legújabb régészeti leletek alapján (különösen Észak-Mezopotámiában) új ideákra, új teóriákra és új feltevésekre van szükség az emberiség civilizációjának kialakulását illetően."
A hívatalos irányzat úgy tartja, hogy a Föld első civilizációi, úgy mint Sumér, Egyiptom, Indus-völgy "ismeretlen eredetűek", azaz az oktatott emberi történelem szerint az emberiség épphogy kikeveredett a kőkorszakból, majd rögtön ezután, a semmiből szemkápráztató civilizációkat hozott létre, rendkívül fejlett építészeti, csillagászati, matematikai, földművelő, stb. ismeretekkel. Később látni fogjuk, hogy egyáltalán nem előzmények nélküli ezen kultúrák megjelenése, hanem ez az un. presumer korszak ezer szálon köthető egy - az akadémiai körökben még elhallgatott - nagy kiterjedésű, a sumér civilizációt jóval meghaladó időtartamú újkőkori "szabír" civilizációhoz, mely a Kárpát-medence - Anatólia - Kaukázus - Fekete tenger - Mezopotámia vidékén létezett, egymással folyamatos, szoros, szerves kulturális kapcsolatban. Azonban ez a műveltségi kör sem előzmények nélküli, ennek gyökerei visszanyúlnak még a globális vízözönök előtti időkre, az egész földkerekségen... és vélhetően szervesen kapcsolódnak a Kárpát-medencei magyarság eredetéhez is. Tekintsük át röviden a civilizációk közötti vízválasztók korát!
Vízözönök - vízválasztók kora
A vízözön(ök) civilizáció-alakító hatása megkérdőjelezhetetlen.
A Vízözön és az ezzel kapcsolatos „mondakör”, kezdve a Gilgames-eposztól a Biblián át, a magyar mondák Lúdvérc okozta özönvízéig, majd minden európai nép mondáiban, de Indiában, Ausztráliában, a majáknál is megtalálhatóak. Kutatók egész generációi próbálták megmagyarázni, geológiai és régészeti bizonyítékokat találni, alátámasztani, vagy cáfolni az özönvíz létét vagy nemlétét. Egy igen divatos elmélet szerint, amelyet két amerikai geológus, William Ryan és Walter Pitman állított fel, az egyik özönvíz egy megtörtént természeti katasztrófának állít emléket. Ezen elmélet szerint:
"Az utolsó jégkorszak végén, tehát mintegy tizennégyezer évvel ezelőtt, a mai Fekete-tenger helyén egy a tengerszintnél 130-200 méterrel alacsonyabban fekvő, jóval kisebb kiterjedésű édesvizű, vagy enyhén sós tó terült el. A Boszporusz gátját ugyanis egy földrengés megemelte, és a Fekete-tenger medencéjét még az olyan nagy európai folyók, mint a Duna és a Dnyepper sem tudta megtölteni. Elméletileg a mélyföldet sűrűn lakták neolitikus pásztorok és földművesek (!). Az üledék lerakódásokból világosan kiderül, hogy a jégkorszak alatt a Fekete-tenger valóban alacsonyabb lehetett mai szintjénél, és ebből az időszakból az üledéknyomokban tengeri csigák és kagylók maradványai nem találhatóak. A jégkorszak végével azonban a tengerszint emelkedni kezdett, és végül áttörte a Boszporuszi sziklagátat. A katasztrófa félelmetes méreteket öltött: a vízesés a kutatók számításai szerint kétszázszor nagyobb volt a Niagara-vízesésnél és százharminc méteres mélységbe bukott alá. Robaját húsz kilométernyire is hallani lehetett. Naponta negyven köbkilométer víz zúdult le itt, ami napi tizenöt centiméterrel emelte meg a Fekete-tenger szintjét. Az elmélet szerint az itt élők elköltöztek - ki Európa, ki Anatólia felé, és vitték magukkal a vízözön mondáját, ami mint már Utnapistim vagy Noé történeteként került át a Közel-keleti civilizációk örökségébe."
A Fekete-tengeri katasztrófával háromféle műveltség születésének a kezdeti lépései teremtődtek meg. Legelébb a katasztrófától észak-nyugati irányban, a Kárpát-medencében terjedt a földművelés, és a gabonatermeléssel az írásbeliség, jó pár ezer évvel megelőzve a sumért. Azután az északi sztyeppei területeken a nagyállattartó műveltség alakult ki, majd alakult át harcias lovaskultúrává, azaz alárendelővé. Végül aztán évezredek múlva a mezopotámiai és az egyiptomi városi műveltség, azaz civilizáció jött létre templomgazdasággal, majd égi alárendeléssel.
Azonban a Fekete-tengeri katasztrófa csak "kismiska" volt az előzményekhez képest, ugyanis az utolsó jégkorszak olvadás-időszaka nem csak egy helyen okozott özönvizet... A kb. 18 ezer évvel ezelőtt megindult felmelegedés több egymás utáni időszakban globális, az egész bolygót érintő környezeti/fizikai változásokat indított, óriási katasztrófákat okozott. Olyan átfogó és összetett kataklizma volt, ami egyszerre, viszonylag gyors átfutási idő alatt jócskán átrajzolta az addig kialakult világtérképet: a 2-3 ezer méter (!) vastag jég elolvadásával (a megszűnt súly/nyomás miatt) földrészek emelkedtek ki, jócskán megemelkedett a tengerek szintje, földrengéseket voltak sokfelé, megsokasodott a vulkáni tevékenység, ezáltal rengeteg por került a levegőbe, amik "fekete esőket" okoztak, és özönvízek, áradások pusztítottak szinte mindenhol.
A Föld szárazföldi területei komoly mértékben csökkentek, összességében Kanadánál is nagyobb területű tengerparti vidékek tűntek el a víz alatt (lásd alábbi ábra barna foltjai).
Ez az az időszak, ami az érintett területeken élő civilizációkat eltüntette, az ott élőket költözésre kényszerítette – így tehát ne csodálkozzunk rajta, hogy ezt az eseményt több (egymástól nagyon távoli) forrás is megörökítette. Graham Hancock kutatásai mindenképpen figyelemreméltóak a témában! Hancock összegyűjtötte a fellelhető, és minden bizonnyal korábbi civilizációk által készített világtérképek másolatait, valamint lemodellezte a bolygónk vízözön előtti valószínűsíthető földrajzát. Ezekből megállapította, hogy hol létezhettek pl. a legendákban, mítoszokban élő, és sokak által keresett szigetek és kontinensek (Atlantisz, Lemúria, Mu szigete, stb.), mielőtt a világtengerek vízszintje megemelkedett. Létezik egy Piri Reis nevű térkép is, mely a XV. századból származik, és tökéletes pontossággal ábrázolja az Antarktisz jég alatti földterületének körvonalát még a jégkorszak előtti időből (!), amit a modern tudomány is csak a XX. században tudott feltérképezni a jégen áthatoló szeizmikus vizsgálatokkal. Vajon a XV. században honnan tudták a térkép rajzolói, hogy a jégkorszak előtt hogyan nézett ki az Antarktisz?
Érdemes lenne egyszer az évszámokat is a helyükre tenni, ugyanis a leghitelesebb és legrégebbi sumér forrás a vízözönt a jégkorszak végére kb. 11.000 évvel ezelőttre teszi, de pl. a Biblia Krisztus előtt kb. 4000 körülre. Mások szerint három özönvíz is volt, Kr.e 15-14.000, 12-11.000 és 8-7000 éve. Figyelemreméltó ez a több évezredes különbség, ami talán azzal magyarázható, hogy az Ószövetség összeállítói is a sumér hagyományból merítették ugyan a témát, viszont időben igyekeztek a saját ismert történelmükhöz igazítani az eseményt. Viszont az is meglehet, hogy a felmelegedő földciklusban több vízözön is volt, így valószínűleg mindkét adat helyes: a nagy, globális vízözön a jégkorszak végén volt, a Bibliai kis vízözön pedig a Fekete-tengeri katasztrófánál. A vízözönök akár olyan vízválasztók is lehettek, melyek az azokat megelőző (akár igen fejlett) civilizációkat majdnem eltörölték, a városaik víz alá kerültek, melynek nyomai fellelhetők még néhány helyen, alig 20-30 méter mélyen a mai tengerfenéken.
Ősi víz alatti város a japán Yonaguni-sziget partjainál
Egy természettudósokból álló búvárcsoport 1986-ban váratlanul rejtélyes víz alatti kőtömbökre bukkant a Japánhoz tartozó Yonaguni-sziget partjainál. Alig 25 méteres mélységben, háromszázszor százötven méteres területen piramishoz hasonló, lépcsőzetesen elrendezett sziklákra leltek s azóta számos elmélet született a tenger alatt rejtőző épületekkel kapcsolatban. Azóta egy sor merülést végeztek szakértők is az azóta Yanaguni monuments-nek keresztelt romokhoz, azonban a több ezer éves kultúra továbbra sem tárta fel titkait. Az bizonyos, hogy az épületeket hozzávetőlegesen 8-10000 évvel borította el a tenger, így az azokat építő civilizációnak mintegy öt évezreddel meg kellett előzni a fáraók tündöklését. A régészek és történészek igen szkeptikusak a lelettel kapcsolatban, mert ha pontos az épületek kormeghatározása, az komolyan átértelmezheti a jelenlegi történelem szemléletünk alapjait:
A Yonaguni-szigettől nem messze még két helyen bukkantak víz alatti leletekre. Okinawa mellett egy kerek, kőből készült építményt találtak az óceán rejtekében, Aguni szigeténél pedig hosszan húzódó falakat fedeztek fel.
De máshol is találunk ilyen víz alá merült ősi városokat.
Kuba partjainál megtalálták Atlantiszt?
Kanadai kutatók, Paul Weinzweig és Pauline Zelitsky Kuba partjainál dolgoztak, amikor különös felfedezést tettek. Alámerülő robotjuk városromszerű, körkörös és piramisokra emlékeztető objektumokat talált az óceán fenekén, 650 méter mélyen, a paranormális eltűnésekről híres Bermuda-háromszög területén.
A kutatók szerint a romok hatezer évvel ezelőttiek is lehetnek, ami elképesztő: viszonyításképp, 1500 évvel előznék meg az egyiptomi piramisokat.
Atlantisz?
A kétezres évek elején tett felfedezést követően az óceánkutatók és archeológusok alkotta kutatócsoportban felmerült a gondolat, hogy nem egyszerűen egy elsüllyedt egykori városra, hanem jó eséllyel Atlantiszra bukkantak a mélységben.
Dwarka víz alatti romjai
Dwarka ma India 4 legszentebb városainak egyike.. s melyet ma is Krisna egyik lakóhelyeként tisztelnek a hinduk. Dwarka egy szent város Indiában, egyfajta vallási központ, melyről azt tartják, hogy maga Buddha alapította 5000 évvel ezelőtt. Ezt persze hivatalosan senki nem ismeri el, mint ahogyan azt a felvetést sem, miszerint a mai település régebben jóval nagyobb kiterjedésű volt, és mára csupán egy maradvány az, amit a térképeken városként jelölnek. Ezen persze mindenki csak nevetett, egészen addig, amíg 1930-ban néhány hobbi-búvár Dwarkától nem messze, mélyen a víz alatt egy város romjaira bukkant. Az igazán zavarba ejtő az addig csupán a legendákból ismert, hat szektorból álló város pontos mása volt azt, amit a felfedezők az elkövetkezendő évtizedek során feltérképeztek, vagyis a legendák ismételten igaznak bizonyultak. Az elsüllyedt település egyébként olyan nagy kiterjedésű, hogy a kutatóknak hatvan évébe telt, mire egy pontos térképet el tudtak készíteni a romok alapján.
Ez ugyanis tényleg egy komplett város, méghozzá olyan, tervszerű
elrendezéssel, mely egyáltalán nem jellemző az akkori civilizációkra és
így egyáltalán nem illik bele a hívatalos képbe.
És ezen kívül még számos helyen bukkantak már víz alá került városok nyomaira, pl. Egyiptom partjainál, Kubában a Guanahacabibes félsziget mellett, stb. most nem cél mindezeket bemutatni.
Az is megállapítást nyert, hogy többször emelkedett az óceánok
vízszintje, mint az Graham Hancock több jeles kutatóval összefogva
megállapította: „A három áradás körülbelüli kronológiája, amelyek tulajdonképpen az
árvizek hosszantartó epizódjai voltak mindegyik esetben – 15-14 ezer
éve, 12-11 ezer éve, és 8-7 ezer éve.”(Graham Hancock: A Mélység Titkai
161 .old.)
Várkonyi Nándor A Sziriat oszlopai c. könyvében levezeti, hogy a legtöbb nép kultúrájában 3-4 vízözön emlék maradt fenn, az etruszkoknál még ennél is több. A földtörténeti korok alapvetően hullámzóak, azaz a jégkorszakokat felmelegedés követi, majd újbóli lehűlés, így akár több letűnt civilizáció is létezhetett már a Földön, erről is beszámol számos kulturális emlék. Jelen civilizációnkat alapvetően a legutolsó jégkorszak utáni vízözöntől tudjuk eredeztetni történelmileg, és egyáltalán nem elvetendő az a gondolat, hogy a vízözön egy mára már feltárhatatlan határt húzott az az előtti és az az utáni kultúrák közé. Képzeljünk csak el egy mai világméretű katasztrófát, vajon mit és mennyit lehetne átmenteni az utókor számára a jelenkori technológiai elektronikai „tudás” teljes eltörlése esetén? Maradnának nyomok utánunk? Jelenkori civilizációnk kétségtelenül technikai/kütyü alapú, sokszor egy évet sem kibíró eszközökkel..., így kétséges, hogy ezek közül mi maradhat még fenn évezredek múlva is... S a vízözön tényleg mindent eltörölt? Vajon a vízözönt megelőző kultúrákból maradtak-e fenn, léteznek-e nyomok?
Úgy tűnik, hogy rengeteg.
Várkonyi Nándor a Sziriat oszlopai c. (1940-42-ben írt, majd 1972-ben átírt) nagyon gazdagon kidolgozott művében rengeteg forrással alátámasztva, kimerítő részletességgel mutatja be a történelem-előtti Földi civilizáció kultúrnyomait, irodalmi hivatkozásait, szembeötlően hasonló építészeti és egyéb művészeti elemeit, mely kultúrkörnek a fennmaradt nyomai keresztül-kasul behálózzák a Földet. Ennek az ősi globális kultúrának az eredete viszont a teljes homályba vész, tekintve, hogy szinte mindenütt nyoma van, így nem található a kiindulópontja... Így fogalmazza meg Várkonyi ezt a problémakört:
"Mintha óriások jártak volna valaha a Földön, világszerte egy megdöbbentő méretű, rejtélyes építő erő nyomait találjuk s bennük a képzelet olyan szárnyalását, hogy a miénk már követni sem tudja útját. Mi volt, s hogyan működött ez az erő, mely pehelykönnyűségével mozgatott száz és ezer mázsás súlyokat, s mi volt a cél, amelynek szolgálatában állott? Észak-Amerika szavannáin, Mexikó fennsíkjain, Yucatan dzsungeleiben, az Andok három-négyezer méteres magasságában, a Mato Grosso járhatatlan vadonában, az Amazonas őserdeiben, az Orinoco torkolatánál és Izland, Skandinávia, Finnország, Szibéria földjén, Anglia, Franciaország partvidékein, a német síkságon s az Alpok hegyei közt, Spanyol-, Olasz- és Görögországban, Egyiptom, Abesszínia, Mezopotámia, India völgyeiben és lapályain, Krímen, Kaukázuson túl, messze be a mongol sztyeppékig, a Niger és a Kongó mentén, Ugandában s Óceánia ezer szigetén vég nélküli láncolatban sorakoznak ciklopszok keze művének nyomai: sivatagszerű rommezők, templomvárosok, több száz méteres, gyíkokat, madarakat,tekergő kígyókat, emberalakokat formáló moundok, alig megközelíthető csúcsokra hordott várak, megalitsírok és tumuluszok, dolmenek, kőkörök, menhirek, csillagvárták, fantasztikus monolit-utcák, roppant tömbökből rakott kapuk, toronymagas obeliszkek, hundombok, tatársírok, kurgánok, mesterségesen emelt vagy piramis formára alakított hegyek, templomot hordozó, lépcsőzetes teokallik és zikkuratok, sírt rejtő gúlák, egyetlen sziklatömbből kifaragott kajlászák vagy ugyancsak egy tömbből faragott és vájt termes, oszlopsoros templomok, gránitból, porfírból, dioritból vésett és üvegsimára csiszolt szoboróriások, kolosszális bazaltszörnyetegek, kézzel vájt sziklabarlangok, amikben falvak népe elfér. S mindez csak, amit ismerünk. Néhány emberöltővel ezelőtt csupán kalandorok és felfedezők tudtak Amerika romemlékeiről, míg ma kiderült, hogy egyedül Mexikó több piramist számlál, mint Egyiptom. A maya-vidéken több száz rommezőt olvastak össze; Lindbergh repülőgépes felfedezései óta expedíciók térképezik Közép-Amerika hozzáférhetetlen területeinek romvilágát, tudósok rajai járják a hegyek szakadékait és a síkok dzsungeléit.
(...)
A piramis-műveltség szűkebb határát egy olyan elnagyolt vonallal húzhatnók meg, amely Európa északi határaitól kezdve végigvonul az Atlanti-tenger partján Közép-Afrikáig, onnan átcsap Amerikába, s a kontinens egész szélességében felhúzódik az északi mérsékelt övek felső határáig. Teljes határa azonban magába öleli az egész Földgolyót, erősebb hangsúllyal a meleg égövek alatt, Mezopotámiától Indián át Óceániáig. De bármily szorgosan kutassuk végig e szűkebb vagy tágabb vonalakat, sehol sem találunk olyan jelet, amely tájékoztatást vagy legalább bátorítást adna, hol keressük e művelődés kezdeti formáit, kiinduló helyét, delelő pontját vagy fejlődése útjának egy töredékes, kiszakítható részét is.
Sőt egyáltalán minden kezdet hiányzik. A legrégibbnek látszó emlékmű, Tiahuanaco napvárosa már olyan műveltségi fokot mutat, melynek eléréséhez legalább évszázadok, ha nem ezredek kellettek. A köztudat szerint legrégibb kultúrnép, a sumérek gazdag, fejlett városállamainak legelső emlékei s az őket megelőző, kezdetleges maradványok közt nincsen átmenet, sőt megállapítható rokonság sem. Egyiptom hirtelenül és „készen”, éretten való megjelenése a történelemben bonyolult magyarázatokra, az átmenet erőltetett kimutatására kényszeríti a kutatókat. A piramisépítők, a megalit- és monolit-állító népek, a colla, aymara, quechua, maya, toltec indiánok, adéltengeri szigetlakók, a kanári guancsók, a Niger-vidék eltűnt, világosbőrű ősberberei, az észak-afrikai berberek, a sumérek, egyiptomiak, föníciaiak, hattik, pelaszgok, líbiaiak, ibérek, szikánuszok, sekelesek, sardanák, tursák, baszkok, a gall, breton, welsh, ír vagy általában „kelta” névvel felruházott népek eredete rejtélyes és tisztázatlan, legtöbbjüknek egyszerűen nincsen múltja, egy történeti jelenben éltek eltűnésükig, s a legmagasabb műveltségűeknek sem volt gyermekkoruk."
***
A vízözönökkel kapcsolatban fellelhető irodalomról, a világtörténelem ciklikusságáról, valamint a tudósok által a jégkorszak utáni időszak eddig megfejtett globális környezeti változásairól meglehetősen alapos kutatást végzett Bunyevácz Zsuzsa a Szent Grál keresése c. könyvének "9. Számos pusztulás?" c fejezetében. Ebből következnek részletek:
"Bizonyos egyöntetűség figyelhető meg annak tekintetében is, hogy az egyes korszakoknak vízözön vagy valami más kataklizma vetett véget. Az egész világon nagy számban fellelhető vízözönmítoszok nagy része abban is hasonlít egymáshoz, hogy mindig van valaki, aki tud a közelgő áradatról, és valamiképpen próbálja átmenteni az anyagi és szellemi javakat a vész elmúlta utáni időkre. Több helyen előforduló motívum, hogy kőbe, oszlopokra stb. vésik mindazt a tudást, ami a birtokukban van, hogy átmentsék valamiképpen a következő generációk számára. Szintén gyakran előforduló elem, hogy a kataklizma elmúltával tanítók jelennek meg, akik újra megtanítanak mindent az emberiségnek, a vízözön után pedig egy új, más korszak kezdődik. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a vízözön előtti korban őseink ,, már tudtak valamit': amit szükségesnek tartottak megmenteni.
A vízözönről szóló legkorábbi írásos emlékek Mezopotámiából származnak. Ilyen például az Eridu teremtéstörténet néven ismert töredék (kb. Kr. e. 3000), az Atram-haszísz- (kb. Kr. e. 1640) vagy a Gilgames/ Nimród-eposz (kb. Kr. e. 1100). Lényegében hasonló történetet mesélnek el, csak a hős neve különböző: Ziusudra, Atrarn-haszísz, illetve Utnapisti.
Egyiptomban, a hermetikus írások egyikében, az Aszklépioszban olvashatunk a vízözönről, illetve az utána következő új rendről: Az Úr, hogy "véget vessen a bűnöknek és az általános romlottságnak, özönvízzel fogja elárasztani a világot, vagy tűz által emészti el”. A kb. Kr. e. XIV. századból származó A mennyei tehén könyve vagy A Nut könyve című írás is egy áradatról szól, abban az időben, amikor az emberek még hasonlók voltak az istenekhez, majd pedig elpártoltak a nagy istentől.
Indiában számos, az eddigiekhez hasonló gondolattal találkozhatunk a szent irataikban. A Mahábalipuram-mítosz például nagyon hasonló a sumer vízözönhöz. Az istenek mérgesek voltak az emberekre, összegyűltek, és úgy döntöttek, hogy árvízzel pusztítják el őket. A tenger istene szabadjára engedte a hullámokat, mindent elöntött a víz. Említést tesz Dwarkáról, egy ősi településről, amit elmosott az áradat. A Visnu purana szintén elmesél egy ilyen történetet. Eszerint Indra haragra gerjedt, ezért esőket és viharokat zúdított a földre. Hét nap és hét éjjel zuhogott az eső, de Krisna megvédte az embereket. Indiában is találkozunk a "Hét Bölccsel': a Hét Risivel, a civilizáció terjesztőivel. A risi szankszrit eredetű szó, jelentése: aki igazat mond. Több ezer évvel ezelőtt a védikus himnuszok keletkezésének idején egyfajta magasabb rendű tudás képviselői voltak. Ök irányították a védikus társadalmat, átlátták a fejlődést, megalapították a királyság intézményét, tanították az embereket például földművelésre vagy a Védák ismeretére. Az árvízzel kapcsolatban találkozunk velük: az egyik észak-indiai tradíciójában azt látjuk, hogy Manu és a Hét Bölcs a Himalájába menekült a vízözön elől, és onnan szóródtak szét, hogy újra létrehozzák a földművelést ·az embereknek.
Ám nem meglepő módon, Iránban is hasonlóval találkozunk. Jima herceg az iráni vízözön hőse, ő az, akit Ahuramazda és az istenek megbíztak, hogy tanítsa meg az embereket az isteni törvényekre. Ö ezt nem akarta, de figyelmeztették, hogy hatalmas veszedelem fenyegeti a világot: nagy víz fog elárasztani mindent.
Folytassuk a Bibliával! Minden bizonnyal az Ószövetségben leírt vízözön története a legismertebb. Az azonban valószínűleg kevésbé ismert, hogy a Biblia is tud ősi iratokról. A Zsidó lexikon egyértelműen utal a zsidók körében is meglévő titkos tanokra, amikor Ezsdrás apokrif evangéliumáról ír. Ebből kiderül, hogy valahol megvannak az ősi iratok, de azokat elrejtve tartják a nép elől. Ésaiás próféta pedig így szál: "Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait..." ,,Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudománynak a kulcsát" - olvasható Lukács evangéliumában, ami szintén arra utal, hogy létezhetett egy korábbi időből származó tudás.
Folytassuk Berósszosz, a káldeus írástudó elbeszélésével, amit Kr. e. 280 körül írt. Leírja, hogy Oannész, a halszerű ember tanított meg mindent az embereknek Bevezette őket a betűvetésbe, a matematikába és mindenféle jártasságba. Megtanította őket házat építeni, templomokat alapítani, törvényeket lefektetni, felosztani a földet, földet művelni, és elmagyarázta a geometria princípiumait Berósszosz a babiloni templomi levéltárban őrzött szent iratokból meríthette tudását.
A maják szent könyve, a Popol Vuh is tud egy ősi tudásról: "Volt itt egykoron erről egy írott könyv, réges-régen írták, de rejtve őrzik a kutató és gondolkodó emberek elől. Nagyszerűek voltak leírásai és beszámolói arról, hogyan fejeztetett be az Ég és a Föld, a Négy Teremtés… És persze a vízözönről is: jégesővel, fekete esővel, szörnyű hideggel társítják. És már alig lepődünk meg: az amerikai kontinensen is vannak halszerű vagy halistennel kapcsolatos lények, vízzel, áradattal kapcsolatos emberek, akik a civilizáció terjesztői. A bolíviai Tiahuanacóban például található egy 1,8 méter magas szobor, az alak deréktól lefelé halpikkelyekből készült köpenybe burkolózik, ugyanakkor egy helyi legenda szól a tó két istenéről, a halfarkú Chulluáról és Umantuáról. De az andoki népek valamennyi ősi legendájában is ott jár egy magas, szakállas, sápadt arcú alak, akiben - bár a különböző helyeken többféle néven szerepel - mindig ugyanaz a figura ismerhető fel: Viracocha, a tenger habja, a tudomány, a mágia mestere, aki a káosz idején· érkezett, hogy rendet teremtsen a világban. De rendkívül hasonlóan írják le az ősi mexikói panteon legfőbb istenét. Ketzalkoatlt, de Kukulkant vagy a más néven szereplőket is: fehér bőrű, szakállas emberek, akik a tengeren túlról jöttek egy hajóval, és ők azok, akik mindenre megtanították az embereket, városokat alapítottak, bevezették a naptárakat. Egy legenda szerint Kukulkan halisten volt.
A "civilizáció terjesztői" kifejezés Graham Hancocktól származik, ő hívta fel több könyvében is a figyelmet arra, hogy meglepő egyöntetűség tapasztalható a világ különböző tájain a vízözön előtt már létező valamifajta tudással, civilizációval, illetve ezek terjesztőivel kapcsolatban. De mi is láttuk, hogy például a sumiroknál, a babiloniaknál, több amerikai népnél a tudás terjesztőit - akiket gyakran istenként tiszteltek, vagy félisteneknek tartottak - halszerű lényként ábrázolták, és valamiképpen kapcsolatban voltak az özönvízzel, és ahogy arról már szót ejtettünk, a dogon mitológiában is halszerű lényeknek írják le a félisteni emberősöket: az ember ősei, a négy Nommo, mitikus ősanyagból készült, örök lények fénytesttel, akik halformában lettek megteremtve.
Az említettek, de más, az egymástól időben és térben távol élő népek mítoszaiban fellelhető párhuzamok alapján Hancock és mások is felvetették, hogy ezek oka nem lehet-e az, hogy mindnyájan valami távoli ősforrásból merítettek. Nem lehet, hogy van némi igazság abban, amit az ősi iratok állítanak, hogy létezhetett egy ősi civilizáció?
Valóban létezhetett egy ősi civilizáció? De mikor? A bibliai özönvíz idejét Kr. e. 4000 körüli időpontra teszik a szakemberek. úgy tartják továbbá, hogy az első civilizáció a sumir volt, ami az özönvíz után borult virágba. Történelmünk tehát kb. hatezer éves. Ezt megelőzően a kőkor emberének nem volt írása, nem volt súly- és mértékrendszere, nem ismerte a fémek használatát, nem voltak kielégítő eszközei a teherszállításra stb. Szóba sem jöhet, hogy matematikusok vagy csillagászok lettek volna. Nyilvánvalóan, ha olyan leletekre, tudásanyagra bukkannánk, amely cáfolni látszana a történészek megállapításait, akkor okkal feltételezhetnénk, hogy a bibliai özönvíz előtt is éltek olyanok, akiket a mai tudásunk alapján is nyugodtan nevezhetnénk térképészeknek, matematikusoknak vagy éppen csillagászoknak.
Térképészek...
Létezik egy dokumentum, az úgynevezett Piri Reis-féle világtérkép, amely bizonyítottan valódi, nem hamisítvány vagy csalás. Konstantinápolyban készült 1513-ban. Van azonban egy kis "gond" vele. Úgy ábrázolja ugyanis a Déli-sarkvidéket, ahogy egy 1949-es Antarktisz-expedíció jégtakarón keresztül végzett szeizmikus felmérése megállapította. A térkép készítése idején, vagyis az expedíció előtt kb. négyszáz évvel, a jelenlegi ismereteink szerint senki sem tudhatta, hogyan fest pontosan az Antarktisz a jégtakaró alatt. De a térkép mégis létezik. A térkép alsó részén látható földrajzi részletek igen szembeötlően megegyeznek a jégtakarón keresztül végzett szeizmikus felmérések eredményeivel, melyeket az 1949-es svéd-brit Antarktisz-expedíció végzett. Ez arra utal, hogy a partvidéket feltérképezték, mielőtt még jégtakaró borította volna. A térségben lévő jégtakaró jelenleg kb. 1,5 km vastagságú. Fogalmunk sincs, hogy a térképen látható adatok hogyan egyeztethetők össze a földrajztudományok 1513-ban feltételezett előrehaladottságával.
A geológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a legutolsó időpont, amikor a partvidék jégmentes állapotban volt, Kr. e. 4000 körül lehetett, de lehetetlen meghatározni a legkorábbi időpontot, amikor még biztosan jégmentes állapotban volt, és fel lehetett mérni, de ez kb. kilencezer évig tarthatott. Vagyis csak valamikor Kr. e. 13000 és 4000 között térképezhették fel valakik. Így a legnagyobb gond nem az ezzel a térképpel, hogy olyan földrészt ábrázol, amelyet csak 1818-ban fedeztek fel. Az USA légierejének szakemberei elkészítették azt a rajzot, amely azt a projekciót mutatja, amelyik valószínűleg a Piri Reis-féle dokumentum forrástérképének elkészítéséhez is szolgált. Ezt összehasonlítva a mai mesterséges holdakról készített felvételekkel láthatjuk, hogy a térkép olyan, mintha Egyiptom fölött, nagy magasságból fényképezték volna le Földünket!
De tudunk más, hasonlóan izgalmas térképekről is, ilyen például az 1531-ben rajzolt Oronteus Finaeus-féle, amely szintén jégmentesen ábrázolja az Antarktiszt, vagy említhetjük a Mercator- és a Buache-térképeket, amelyekkel kapcsolatban hasonló kérdések merülnek fel. Ugyanilyen izgalmas az a Földközi-tengerről a XV. században rajzolt térkép, amely Máltát és a környező szigeteket egy nagy szigetként ábrázolja. Így azonban Kr.e. 13 000 ezer körül nézhetett ki…
... és mérnökök voltak
Úgy tűnik, a kőkorszakban valakik nemcsak térképészek, csillagászok vagy matematikusok voltak, hanem kiváló mérnökök, építészek is. A kőkorszakból, illetve a gyűjtögető, halászgató életmódból kikecmeregve - ki tudja, miért - egyesek világszerte sok száz tonnás köveket kezdtek el kibányászni, hihetetlen precizitással kifaragni, szállítani. Libanonban például Balbeek szent helyén nyolcszáz és ezertonnás monolitokat emeltek valakik a magasba. De hihetetlen precizitással kifaragott és beépített hatalmas kövekkel találkozunk a perui Ollantaytambo, Sacsayhuaman, Cuzco, Chavin de Huantar helyeken, vagy hasonló csodákat rejt a bolíviai Puma Punku, Tiwanaku vagy Tiahuanaco. És persze Egyiptom... A Nagy Piramis királykamrájában álló, gránitból készült koporsóról nehéz elképzelni, hogyan faragták ki valakik évezredekkel ezelőtt olyanná, amilyen. A neves egyiptológus, Flinders Petrie sem tudott választ adni arra a talányra, hogy az emberi civilizáció állítólagos hajnalán, 4500 esztendővel ezelőtt, hogyan alkalmazhattak olyan eszközt a gránit fúrására, amely úgy megy keresztül a kemény kőzeten, mint kés a vajon.
És maradjunk még Egyiptomnál! Vannak kutatók, akik szerint a gízai piramisok, illetve a Szfinx kb. négyezer-ötszáz évesre becsült kora nem állja meg a helyét a valóságban. A Szfinxen található, víz okozhatta eróziós nyomokat vizsgálva többen - például John West és Robert Schoch - arra a megállapításra jutottak, hogy a hatalmas alkotás akkor készülhetett, amikor Észak-Afrikában bőséges esők hullottak. Márpedig ez utoljára Kr. e. 10 000 környékén volt. A piramist pedig az Orion, illetve a precessziós ciklus szempontjából vizsgálva Robert Bauval szintén arra következtetett, hogy valamikor a Kr. e. XI. évezredben épülhetett - foglalja össze Hancock.
Tudás, ami igencsak kilóg a sorból!
De érdekes módon a kőkorszakban valakik az egész Földön építettek piramisokat, hogy csak a Krím-félszigeten lévőket, a kínaiakat vagy az Ecuadorban található mintegy ezerkétszáz piramist említsük.
"...mayák, olmékok toltékok, aztékok meg a sum érek, egyiptomiak, föníciaiak, hettiták, krétaiak, lebuk, berberek, pelaszgok, etruszkok, i bérek és a »kelta« népek minden fajtája, a ligurok, a sekelesek, sardanák, baszkok, gallok, bretonok, írek, piktek, skótok... ha végigtekintünk soraikon, egy meghökkentő fölfedezés állítja meg gondolatainkat: ezek a népek mind ismeretlen eredetűek... Mint kész, éretten született csodalények tűnnek fel az Atlanti- és Földközi-tenger partján s a Perzsa öbölben, mértéktelen sziklákat cipelve hátukon, aranytól, drágakövektől ragyogó művészetekbe öltözve, s még gazdagabb, még irigylendöbb szellemi kincsek birtokában."
(Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai)
Az előzőkben láttuk, számos nép mítoszai beszámolnak arról, hogy az emberiségnek már több pusztulása is bekövetkezett. Világszerte találkozunk azokkal a legendákkal, amelyek hatalmas vízözönökről, kataklizmákról szólnak. Nem egy ősi és szent irat szerint az idő ciklusosan működik, a világ és az emberiség történetében már több korszak is lezajlott. Ezeket igazolandó olyan tudásanyagra is rábukkantunk, ami ,,kilóg a sorból': ami alapján azt kell feltételeznünk, hogy sok évezreddel ezelőtt is voltak olyanok, akik messze többet tudtak, mint amit a jelenleg elfogadott fejlődési elmélet feltételez. De a különböző vallások és hiedelemrendszerek alapján is feltételezhető a közös gyökér. Mindezek ismeretében talán okkal feltételezhetjük, hogy lehet valami az ősi és szent iratokban?
Éghajlati forradalom?
Ismeretes, hogy Földünk felszíne nem mindig így festett, ahogy napjainkban, a jégkorszakok, illetve az azt követő időszakok jelentősen átformálták arculatát. A legutóbbi hidegmaximum kb. 17-20 ezer évvel ezelőtt történt, ezekben az évezredekben Észak-Amerikát és Észak-Európát jégpajzsok fedték, a hatalmas földterületeken a három kilométer vastag jégréteg sem volt ritka. A déli kontinensek majdnem teljesen megúszták eljegesedés nélkül, kivéve persze az Antarktiszt. A legutóbbi jégkorszak maximuma után kb. kétezer évig tartó olvadás következett, ami Észak-Amerikát és – Európát több millió km2-en elterülő jégtől szabadította meg. Több millió köbkilométerre teszik az északi féltekét borító jég mennyiségét. A szakértők szerint az olvadást nem okozhatta valami fokozatosan tért nyerő éghajlati tényező, hanem valami rendkívülinek kellett történnie, ami kb. 16 500 évvel ezelőtt kezdte éreztetni hatását. A drámai események kevesebb, mint egy évezred alatt mentek végbe, a glaciális periódus kb. 10-12 ezer évvel ezelőtt ért véget.
Az említett évezredek mindennek mondhatók, csak nyugodtnak nem: a különféle éghajlati, szeizmikus vagy geológiai események hatására szökőárak, földrengések, gigantikus viharok, vulkáni tevékenység, hirtelen jegesedés, majd a jégpáncél visszahúzódása nehezítették az életet. Jól mutatja mindezt Alaszka, illetve Észak-Szibéria példája. Húszezer éve Észak-Amerikában még egy sor olyan nagy testű vadállat élt, amelyek a mai Afrika állatvilágával versenyezhetnének, például az afrikai elefántoknál nagyobb mamutok voltak honosak Alaszkától Közép-Amerikáig, de tevék, lovak, orrszarvúk, szamarak, oroszlánok, bivalyok, lovak, farkasok, medvék stb. is éltek. Aztán valamilyen elemi erő csordányi állatokat pusztított el. Ennyi állattetem egyszerre nem fordul elő ilyen tömegesen semmiféle közönséges természeti jelenség hatására. Szibériában hasonló a helyzet, a vidék nagy része korábban jégmentes volt, az említett állatok ott is megtalálhatók voltak. Majd hirtelen eljegesedett, ahogy ma látjuk. Tömegesen kerültek elő mamuttetemek Észak-Szibériában, Alaszkában, tökéletesen konzervált állapotban. Ezek alapján arra lehet következtetni, hogy hirtelen halállal pusztultak el. Sok esetben olyan hirtelen fagytak meg, hogy még arra sem volt idejük, hogy a szájukban lévő eledelt lenyeljék, táplálékkal a szájukban érte őket a végzetük. Nagyon hirtelen kellett megfagyniuk, számos esetben az étel nem bomlott le a gyomrukban. Páratlanul kegyetlen légköri rendellenességek bizonyítékai is előkerültek, például kifacsarodott testű bivalyok, mamutok, mintha valami hihetetlen erő tépte volna szét őket. Nemcsak ezen a vidéken, hanem világszerte számos, egymástól jól elkülöníthető helyen tömeges állatpusztulás történt Kr. e. 15 000-8000 között.
A geológusok szerint Kr. e. 8000-re a nagy jégsapkák visszahúzódtak. Az ezt megelőző évezredekben szinte elképzelhetetlen méretű éghajlati és geológiai felfordulás helyszíne volt bolygónk. Az említett évezredeket globális méretű áradások jellemezték, az egyik katasztrófából a másikba vergődött embertörzsek nyilván félelemben tengették életüket. A jég által korábban lenyomott földterületek terhüktől megszabadulva ismét emelkedni kezdtek, földrengéseket okozva ezzel. Úgy tartják, három hatalmas globális árvíz ]ehetett a Kr. e. 15-14000, 12-11000 és 8-7000 között. A világ szinte minden pontjáról származó özönvízmítoszok azonos vonásokat tartalmaznak, ez lehetett a nagy áradások, a nagy hideg, a nagy katasztrófák kora, az árhullám által gyökerestül kiszakított fákról is szól a fáma. Sok kataklizmamítosz emlékezik meg egy szörnyű hidegről, amikor elsötétült az ég, és fekete, kátrányszerű eső hullott. A több milliárd tonnányi jég, ami megolvadt, jelentősen megemelte a tengerek szintjét, szigetek, földhidak tűntek el. A szakemberek szerint a globális tengerszintváltozás és a vulkáni tevékenység között összefüggés van, mindenesetre kiterjedt vulkáni tevékenység is jellemezte a kérdéses időszakot. Sok helyen a Földön ezek együttes hatása rendkívül fokozta a jegesedést, mivel a porfelhők elzárták a Nap fényét, így az amúgy is alacsony hőmérséklet tovább csökkent. A vulkánok hatalmas mennyiségű szén-dioxidot lövelltek a levegőbe, elképzelhető, hogy "üvegház" hatás alakult ki, s a leülepedő port globális felmelegedés kísérte. Úgy tűnik, ,,éghajlati forradalom" következett be tizenegyezer évvel ezelőtt.
Elvileg tehát nincs kizárva, hogy valóban létezhetett mindaz, amiről Platón, illetve mások is szólnak. De vajon vannak-e bizonyítékok arra, hogy Kr. e. XI. évezred előtt máshol is élhettek olyanok, akik jóval többet tudtak annál, mint amit ma a kőkorszak emberéről tanítanak? Úgy tűnik, igen. A lakható területek jelenlegi formájukat a legutóbbi jégkorszak alvadását követően csak a 7000- 17 000 évvel ezelőtti tíz évezredben vehették fel. A geológusok szerint a Föld felületének mintegy öt százalékát foglalta el a növekvő tengerszint a jégkorszak óta. Ez Kanadánál háromszor nagyobb terület, és sokkal nagyobb, mint Kína és Európa együttesen. A tengerszint ma százhúsz méterrel magasabb, mint tizenhétezer éve. Ezt a hatalmas vidéket senki sem kutatja, pedig nyilvánvaló, ha tizenvalahány évezreddel ezelőtt valakik már hatalmas építményeket tudtak emelni, és ha mindezt a tengerek partján is tették, akkor azokat most víz borítja. De vajon léteznek-e ilyen víz alatti, emberkéz alkotta építmények? Nos, igen, úgy tűnik, világszerte.
India déli részén például ismert az "indiai Atlantisz" története. Hagyomány szól arról, hogy nagy kiterjedésű szigetek léteztek az Indiai-óceánban, amelyek tizenegyezer évvel ezelőtt elsüllyedtek Az eltűnt szigetek neve Kumari Kandam volt. Az áradás idején egy fejlett civilizáció otthonául szolgáltak, "akadémiával" is büszkélkedhettek, ahol filozófiát és irodalmat oktattak. Az "indiai Atlantisz" lehetett akár Dwarkánál is, ahol az óceán mélyén szétszóródott mesterségesen készített kőtömböket, kő alakú horgonyt, lekerekített bástyát találtak.
Víz alatti romokra bukkantak a Bengál-öbölben is, India délkeleti partjától öt kilométerre, Poompuhur partjánál, huszonhárom méteres mélységben. Úgy gondolják, tízezer éve építhették. Egy U alakú, hatalmas építmény maradványai ezek, amelynek kerülete nyolcvanöt méter, falai kb. egy méter vastagok és két méter magasak, mindenképpen ember által készített építmény. De említhetjük a Kambaj-öbölben lévő két kb. nyolcezer éves város romjait is. Japánban is találkozunk hasonlóval. A Jonaguni-sziget partjainál harminc méteres mélységben emberi kéz által készített építményre bukkantak, tízezer évvel ezelőtti süllyedésre lehet következtetni elhelyezkedésükből. Hatalmas megalitok állnak ott, például kéttonnásra becsült kerek kő, valamint víz alatti gyalogút vezet a falakkal és mennyezettel ellátott terembe. Egy másik, Okinawától negyven km-re, a Kerama-szigetnél, ahol harminc méteres mélységben három méter magas megalitok állnak koncentrikus körökben. Van olyan kör, amelynek százötven méter az átmérője.
Említhetjük Alexandriánál a tengerben lévő Szidi Gaber óriási kőtömbjeit, Tajvan víz alatti falait, a Bahamáknál a bimini út óriás megalitjait... mind-mind a víz alatt. Ahogy Máltán is sziklába vésett "keréknyomok" futnak a tengerbe...
Az említettek a hagyományos régészet által figyelmen kívül hagyott helyek, pedig mindezek arra utalnak, hogy a Kr. e. XI. évezredben valakik képesek voltak ilyen építményeket létrehozni.
Globális civilizáció?
Kik lehettek ők? Az említetteken kívül mit tudunk még ezekről a népekről? Találunk esetleg egy központot, ahonnan szétterjedhettek? Nem tudjuk megrajzolni elterjedésüket, nem található ugyanis semmiféle középpont, úgy tűnik, nyomaik felölelik az egész Földgolyót. Piramisokat, kőköröket, megalitépítményeket emeltek az Atlanti-óceán európai felén, Európa északi határaitól az Atlanti-óceán partján Közép-Afrikáig, az amerikai kontinens egész szélességében a mérsékelt éghajlati övig, Mezopotámiától, Indián át, Óceániáig. Mindezek alapján többen is úgy gondolják, hogy egy "globális civilizációval" van dolgunk. Vagy nevezzük atlantinak?
Vajon lehet-e valami közük a világon az elsőnek tartott sumir, egyiptomi- és Indus-völgyi civilizációkhoz, amelyek a bibliai özönvíz után, Kr. e. 4000 körül borultak virágba? Mit tudunk ezek előzményéről? Nem sokat, a "hivatalos" történetírás nem magyarázza meg ugyanis kellően, hogyan fejlődhettek ki a történelmi civilizációk a "primitív" történelem előtti örökségből. Az emberiség a történetírás szerint egyszerű és tudatlan volt az őskorban, ilyen szegényes kulturális gyökerekből táplálkozva hogyan virágozhatott fel mégis civilizáció? - kérdezhetjük. Az antropológus Rudgley úgy látja, "részben a civilizáció gyökereit kellő hitelességgel feltárni nem képes hagyományos tudományos nézettel szembeni elégedetlenség az oka annak, hogy egy ősi, globális civilizációval kapcsolatos elképzelések lábra kaptak.
Lehet, hogy igaza van, de az mindenesetre tény, hogy egyelőre a történészek nem adnak magyarázatot arra, honnan ered például a sumir műveltség. Hasonló gondolatot felvethetünk az egyiptomival kapcsolatban is, ami kialakultan jelent meg, technikai újításaival együtt. Említhetjük, hogy Kr. e. 3600 előtt nyoma sincs az írásnak, majd az összetett struktúrák teljes és tökéletes állapotban jelennek meg. De ez vonatkozik a matematikára, az orvostudományra vagy a vallásimitológiai rendszerre is. Kr. e. 3400 körül hatalmas változás ment végbe Egyiptomban. A törzsi jellegű újkőkori kultúrából jól szervezett birodalommá vált. Hatalmas építményeket emeltek, művészi alkotások születtek, megjelentek a tudományok, viszonylag rövid idő alatt érték el mindezt. Gondoljunk csak például a Dzsószer piramisra, amelynek építési idejét a Kr. e. XXVII. századra teszik! Szóval alig tíz generációval azután, hogy kiléptek a kőkorból, több tonnás kövekből hatalmas építményeket emeltek! Ne felejtsük el, Platón egyiptomi gyökeret adott atlantiszi elbeszélésének!
Honnan hát e tudás? Az ókori Egyiptom számos hasonlóságot mutat Sumerrel, de nem valószínű az ok-okozati kapcsolat - tartják. Mindezek ismeretében több szakember is úgy látja, közös forrásból meríthettek. Emery professzor szerint indirekt kapcsolatot kell feltételeznünk, egy harmadik felet, ami magyarázatul szolgálna arra, kik adhatták át tudásukat Egyiptomnak és Sumernek is. Az egyiptomi és a sumir panteon között ugyanis annyi a hasonlóság - például a sumir zikkurratu és az egyiptomi piramis belsejében nagyon hasonló beavatási szertartás folyhatott -, hogy lehet, egy hihetetlenül régi forrásból merítettek mindkét helyen. A kapcsolatot Egyiptom és Mezopotámia között több kutató is bizonyítva látja. De ugyanígy nem egy hasonlóság van az Indus-völgyi civilizációval is. A sumir kultúra rokonait találjuk az Indus-völgyben. Mohendzso-Dáro környékén az ásatások alkalmával a Kr. e. IV-III. évezredből egy Nyugat-Ázsiával és Egyiptommal rokon művelődés emlékeit tárták fel - írja az Új Lexikon.
A sumir és az Indus-völgyi civilizációk addig csak feltételezett kapcsolatát bizonyossá tette az, amikor Mezopotámia és India között félúton, Irán délkeleti részén, a Harvard Egyetem munkatársai több mint harminc éve feltárták az 5500 éves Tepe Yahyát. Az ásatások kimutatták, hogy számos közös eleme van az Indus-völgyi és a mezopotámiai sumir kultúrának. Több jele is van annak, hogy a sumir civilizáció terjedt el az Indus-völgyében, elemei megjelentek Harappábán és más településeken is. A régészeti bizonyítékok arra mutatnak, hogy a mezopotámiai műveltség messze behatolt India területére is. Tepe Yahya benépesülése Kr. e. 6500 táján kezdődött. A lelőhely azért is fontos volt, mert folyamatosan lakott volt, így egyetlen helyen tanulmányozhatták kultúráját a földművelés kezdetétől a városi élet kialakulásáig. Írásos agyagtáblákat is találtak, a C14-es radiokarbonos vizsgálat alapján Kr. e. 3560-ra tették a keletkezési idejüket. Az írásjelek az Észak-Mezopotámiában találtakra hasonlítottak.
De nem csak az említett műveltségek között, hanem máshol is számos olyan hasonlóságra bukkanhatunk, amit aligha tarthatunk a véletlen művének. Augustus Le Plongeon, aki a maják múltját, nyelvét kutatta, egy könyvet szánt arra, hogy az egyiptomi és a maja kultúrát összehasonlítsa. Számos nyelvi, mitológiai stb. egyezést talált közöttük - igaz, nem volt ,,hivatalos" szakember. De magunk is számos hasonlóságra, ha nem egyezés re bukkanunk, amennyiben a különböző szimbólumokat vizsgáljuk, amelyek az emberiség közös műveltségének látszanak. Persze ezek eredhetnek az emberi természet és gondolkodás általános, közös törvényeiből, az egymástól távol eső népeknek is lehetnek azonos, magától értődő felismeréseik (kollektív tudatalatti?). Azonban például az, hogy ugyanolyan szárnyas korongok terjedtek el az amerikai kontinensen és Keleten is, vagy hogy az uralkodók magukat a négy égtáj urának tartották mindkét vidéken, szorosabb kapcsolatra utal. És még sorolhatnánk. De számos hasonlósággal találkozunk az említett vidékeken és népeken túl is, úgy tűnik, az egész földgolyóra kiterjednek. Egészen döbbenetes például, hogy az Indus-völgyi, a harappai és a Húsvét-szigeteki rongo-rongo írás írásjegyei hihetetlen hasonlóságot, már-már azonosságot mutatnak, százhatvan írásjel hasonlóságát dokumentálták. Mi lehet ennek magyarázata? A közös forrás?
Több kutató felvetette azt is, hogy azok a régi népek, akiket ma ismeretlennek tartanak, esetleg egy - atlantiszi? - műveltség népeinek leszármazottai lehetnek. A Kanári-szigeteken például egy ősi nép lakott, a guancsok. Nem tudni, honnan eredtek, de több kulturális vonásban is hasonlítottak az ősi egyiptomiakhoz és Közép-Amerika népeihez. Több lépcsős piramist építettek a szigeten, ugyanolyan modell alapján, mint Mezopotámiában és Egyiptomban található. A szigeten múmiák is előkerültek, kb. 600- 1000 évesnek tartják őket. Nordikus típusúak, fehér bőrűek, szőke, vöröses hajúak, és óriási termetűek voltak. Érdekes, hogy a közép-amerikai legendák szerint is azok az istenek, akik tanították az embereket, például Quetzalcoatl, fehérek és szakállasok voltak. Más szakemberek pedig azt állítják, hogy az egykori Mezopotámia lakóinak vonásai azonosak az Indus-völgy lakóival. Múmiák a Tarim-medencéből is előkerültek. Kr. e. 1800 körüli időből származnak, kaukázusi típust képviselnek, magasak, szőkék, vörösek. Másik ilyen ősi nép a berber. Vajon mivel magyarázzuk, hogy a berber zene hasonló az írhez? Az ősi népek közül említhetjük a sumirokat, a baszkokat, a hellének előtti pelazgokat... és sok mást is, akiknek eredetét homály fedi. Lehet, hogy a hajdan volt globális műveltség leszármazottai?
Fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy azok a nagy tudású emberek, a "civilizáció terjesztői': akiket magas, fehér, szakállas embereknek írnak le a legendák, azok, akiket istenekként emlegetnek az ősi írások? Lehet, hogy ők a sumir szövegekben azok, akik sok mindenre megtanítják az embereket, emberként járnak köztük, repülnek, építkeznek stb.? Ők azok, akikre a zsidók Mezopotámiába érkezésük után gyakran az "óriás" jelzőt használják az Ótestamentum összeállítói, ami valószínűleg nem azt jelenti, hogy valóban óriások éltek ott egykor, inkább talán kitűnő képességeikre utaltak? Néhány példa. "Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunk... az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből állt. És látunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait..." "Óriások földjének tartották azt is, óriások laktak ott régente..." Ugyanúgy, ahogy Egyiptomban? Vagy az amerikai kontinens némely legendájában is ők szerepelnek, a fehér bőrű, szőke vagy vörös, szakállas tanítók, kiemelkedő tulajdonságokkal? Vagy említhetjük, hogy a brit királyok történetét feldolgozó mű - a Historia Regum Britanniae - szerint például Britanniát kezdetben "óriások" lakták.
Természetesen számos kérdés merülhet fel az említettekkel kapcsolatban, amelyekre a választ elsősorban a szakemberek adhatnák meg. Úgy tűnik azonban, hogy ilyen szempontból nem igazán vizsgálódnak. De mindent összevetve, abban azért megegyezhetünk, hogy semmivel sincs több bizonyíték arra, hogy nem létezhetett ez az ősi civilizáció, mint arra, hogy igen. Sőt! És hogy mindehhez mi közünk nekünk, magyaroknak? Nos, ez már egy másik történet..."
***
Szintén a vízözön előtti magas-műveltségű korszakokról árulkodnak azok a fejlett technológiára utaló régészeti leletek, melyek nem illeszthetők bele a jelenleg uralkodó időrendbe. Maron Veronika említ néhány ilyen leletet A Vízözön előtti emberiség műszaki fejlettsége c. tanulmányában:
Az akadémikus történelemtudomány azt tanítja, a mai ember fokozatos fejlődés eredményeképpen szellemileg és testileg az alacsonyabb rendű lényekből emelkedett ki. Ez elmélet évmilliókat ölel fel, bár a történészek hatezer évnél távolabbra nem tudnak megbízhatóan visszatekinteni. Arra, hogy mi volt azelőtt a Biblia, a népek emlékezete és az ókori írók adnak választ, alátámasztva a különleges, időben sehova be nem illeszthető régészeti leletekkel.
Minden hagyomány közül, a legismertebb és legelterjedtebb a Vízözön története. A régészet tudománya nagyon keveset árul el az özönvízelőtti korszakról. és az előkerült leletekről. A legtöbb régész, bár tud róla, észreveszi, mégis átnéz rajta, esetleg érdekességként kezeli, mert nem illeszthető be a hivatalosított fejlődéselméletbe.
Nem keverendő össze a természetes képződésű vastartalmú golyókkal!
Ezért a hivatalosított történetírás a Bibliában megőrződött egyetemes vízözön-történetet helyi áradásról szóló tudósításnak tartja. Mivel az emberiség e katasztrófa idején még a gyermekkorát élte, s érzelmileg a szülőföldjéhez, pl. a Közel-Kelethez, a Kárpát-medencéhez vagy máshova kötődött, a helyi áradásokat világrengető katasztrófaként élte meg. E vélemény nem éppen megfelelő magyarázat a vízözön-hagyományok világmérvű elterjedtségére. Arról nem is szólva, hogy a föld mélye itt is, ott is feldobja az özönvízelőtti magasműveltség tárgyi bizonyságait.
Az özönvízelőtti elődeink a maihoz hasonló vagy fejlettebb műszaki tudásra épülő társadalmakat hoztak létre. Ennek ellenére a történészek és a régészek még ma sem ismerik fel, s főleg nem ismerik el, hogy az ásatásokon előkerült besorolhatatlan leletek fejlett műszaki eszközök, berendezések lehetnek. Csak annyiban ismerik fel, és értik meg, amennyiben az ismereteik, a tudásuk megközelíti, vagy eléri az adott tárgy fejlettségének a fokát. A legtöbb, műszaki ismerettel alig rendelkező bölcselő nem is gondol arra, hogy a vízözönelőtti kor műszaki eszközei nem hasonlítanak a mai gépekre. Még sziklák, piramisok is lehettek. Némely tárgy gyártási módszere ismeretlen volt, a kivitelezése meg túlontúl egyszerű, vagy bonyolult, más fejletlenebb tudással rendelkező (pl. a mai) műveltségek számára felismerhetetlen. Némelyiken látszik, hogy iparilag előállított termék, de oly fejlett műszaki megoldású, hogy nemcsak felér a maival, hanem túl is haladja. Esetleg olyan megoldású, hogy a mai tudós nem is érti, mi az, mire használták. A galibát még fokozza, hogy olyan rétegből kerültek elő a leletek, ahol nem fordulhatnának elő.
A sehova be nem sorolható régészeti leletek esetében a geológusok ragaszkodnak „a több millió év” elmélethez, míg a történészek esetleg kétségbevonják a több évmillióval korábbi fejlett társadalom létét. Bizonyítéka a föld rétegeiből előkerült sok-sok megmagyarázhatatlan, sok millió éves lelet. 1891-ben szénlapátolás közben nagyobb kettéesett széndarabból finoman megmunkált aranylánc esett ki. Eleinte úgy vélték, véletlenül kerülhetett a szén közé, de nem: A széndarab belsejében látszott a lánc pontos lenyomata, a két vége meg beágyazódott a szénbe. A korabeli tudósok nem tudták mire vélni, mert a szén legalább 260-320 millió éves. Később nem juthatott a szénbe a lánc, mert nem tudott volna beágyazódni. A szén az elpusztult, a víz által összenyomott és eltemetett növényzet terméke, s ha abban találták az aranyláncot, akkor az özönvíz előtti időből kellett származnia.
1851-ben az amerikai Illinois államban ökölnagyságú aranyat tartalmazó kvarcdarab belsejében kissé rozsdás, de teljesen egyenes tökéletes fejű szöget találtak. A vizsgálat szerint a szög 1 millió éves.
1961-ben Virginiában kőzetgyűjtés közben rábukkantak egy érdekes formájú kőre. Kristállyal övezett üreges belsejű kőnek nézték. Kettévágva kiderült, hogy nem kristály van a belsejében, hanem valami teljesen ismeretlen eredetű tárgy, valamilyen műszaki szerkezet maradványa. A megkeményedett agyag, kavics és megkövesedett zárványokon belül hatszögletű, a jáspisnál, achátnál puhább ismeretlen anyagban 2 cm széles porcelán hengert rejtőzött, amelybe 2 mm-es mágneses, rozsdamentes fémtengely volt beépítve. A porcelán hengert oxidálatlan rézgyűrűk fogták körbe. Röntgen átvilágítás derítette ki, hogy a szerkezet elektromos árammal működő gyújtógyertyát formáz. A kő, amelyben megtalálták, a becslések szerint legalább félmillió éves.
Az ismeretlen gépalkatrészt az özönvíz által lerakott, megkövesedett üledékben találták. Ez azt jelenti, hogy a szikladarabokban talált fémtárgyakat az özönvíz temette el, tehát az özönvíz előtti korból származnak. Az említetteken kívül az özönvíz rakta rétegekből az említetteken kívül számtalan fejlett műszaki tudásra utaló sok más tárgy is előkerült."
***
Nagyon sokat lehetne még összeszedni a hagyományos időrendbe nem illeszkedő leletekről, ennek könyvtárnyi irodalma van. Vannak olyan archeológusok, akik évek (évtizedek) óta nem publikálhatnak, a szakma gyakorlatilag száműzte őket, mert olyan kutatási eredményeik, leleteik vannak, amelyek nem illeszkednek a hivatalosan is elfogadott, tanított őstörténeti elméletbe. Olyan leletek kerültek elő, melyek bizonyíthatóan sok tízmillió vagy százmillió évvel korábbi emberi tevékenységet bizonyítanak, mint a legkorábbi hivatalos ősemberi, előemberi tevékenységek idősávja. Ilyenek pl. a dinoszauruszok idejéből fennmaradt emberi ( - nem ősemberi!) lábnyomok (a mocsárban haladó dínót követő, a lábnyomában lépkedő ember nyomai), ősi, megkővült rétegekből előkerült kalapács, acélgolyó vésett sávokkal, stb. Ezek a dolgok nem illeszkednek a mostani evolúcionista világképbe ezért tűzzel vassal írtják az ellentétes elméleteket, az ilyesmivel foglalkozó kutatókat ellehetetlenítik, kutatásaikat betiltják, leleteiket elzárják, letagadják. Példaként lehet említeni Michael A. Cremo kutatásait, aki „Az emberi faj rejtélyes eredete” c. könyvében olyan bizonyítékokat tár elénk, amelyek alátámasztják azt, hogy a jelenleg ismert darwini elképzelés nem helyes. Michael Cremo arra a felfedezésre jutott, hogy az utóbbi százötven évben a régészek és az antropológusok hatalmas mennyiségű olyan bizonyítékot fedeztek fel (tárgyak, eszközök, stb.), amelyek azt támasztják alá, hogy a Földtörténeti korok több millió éves ideje alatt szinte teljes tartamán keresztül olyan emberi lények, amilyenek mi is vagyunk, ugyancsak léteztek a bolygón.
Szintén a vízözön előtti magas-műveltségű korszakokról árulkodnak azok a fejlett technológiára utaló régészeti leletek, melyek nem illeszthetők bele a jelenleg uralkodó időrendbe. Maron Veronika említ néhány ilyen leletet A Vízözön előtti emberiség műszaki fejlettsége c. tanulmányában:
Az akadémikus történelemtudomány azt tanítja, a mai ember fokozatos fejlődés eredményeképpen szellemileg és testileg az alacsonyabb rendű lényekből emelkedett ki. Ez elmélet évmilliókat ölel fel, bár a történészek hatezer évnél távolabbra nem tudnak megbízhatóan visszatekinteni. Arra, hogy mi volt azelőtt a Biblia, a népek emlékezete és az ókori írók adnak választ, alátámasztva a különleges, időben sehova be nem illeszthető régészeti leletekkel.
A fehér sziget, a hyperboreusok földje a középkori elképzelés szerint a messzi északon volt (Gerardus Mercator, 1595 - fuckyeahcartography.tumblr.com)
Minden hagyomány közül, a legismertebb és legelterjedtebb a Vízözön története. A régészet tudománya nagyon keveset árul el az özönvízelőtti korszakról. és az előkerült leletekről. A legtöbb régész, bár tud róla, észreveszi, mégis átnéz rajta, esetleg érdekességként kezeli, mert nem illeszthető be a hivatalosított fejlődéselméletbe.
2,8 milliárd éves három párhuzamos vésetű, megkarcolhatatlan vasgolyó (limonit-vasérc, Dél-Afrikai Közt. Klerksdorp Museum - inspiegabile.com)
Nem keverendő össze a természetes képződésű vastartalmú golyókkal!
Természetes képződményű Moqui Marbles--ek v. Navajo golyók, az indiánok gyógyításra használták; s hitték, a golyókból az őseik duruzsolnak - (vasoxid-ásvány, 25 millió év, Utah, USA, etsy.com)
Ezért a hivatalosított történetírás a Bibliában megőrződött egyetemes vízözön-történetet helyi áradásról szóló tudósításnak tartja. Mivel az emberiség e katasztrófa idején még a gyermekkorát élte, s érzelmileg a szülőföldjéhez, pl. a Közel-Kelethez, a Kárpát-medencéhez vagy máshova kötődött, a helyi áradásokat világrengető katasztrófaként élte meg. E vélemény nem éppen megfelelő magyarázat a vízözön-hagyományok világmérvű elterjedtségére. Arról nem is szólva, hogy a föld mélye itt is, ott is feldobja az özönvízelőtti magasműveltség tárgyi bizonyságait.
36 m mélyen, kútfúráskor előkerült feliratos rézérme (200-400 ezer év, Lawn Ridge, Illinois, - pparihar.com
100 millió éves kalapácsfej (London, Texas, USA – badararcheology.com)
Kb. 5 millió éves megkövesedett cipőtalp, a sarok közepén jól látszik a sarokcsont által elkoptatott anyag, és a körbefutó cérnavarrás. (Fisher Canyon, Neavada, USA, 1922 – paleo.cc)
Az özönvízelőtti elődeink a maihoz hasonló vagy fejlettebb műszaki tudásra épülő társadalmakat hoztak létre. Ennek ellenére a történészek és a régészek még ma sem ismerik fel, s főleg nem ismerik el, hogy az ásatásokon előkerült besorolhatatlan leletek fejlett műszaki eszközök, berendezések lehetnek. Csak annyiban ismerik fel, és értik meg, amennyiben az ismereteik, a tudásuk megközelíti, vagy eléri az adott tárgy fejlettségének a fokát. A legtöbb, műszaki ismerettel alig rendelkező bölcselő nem is gondol arra, hogy a vízözönelőtti kor műszaki eszközei nem hasonlítanak a mai gépekre. Még sziklák, piramisok is lehettek. Némely tárgy gyártási módszere ismeretlen volt, a kivitelezése meg túlontúl egyszerű, vagy bonyolult, más fejletlenebb tudással rendelkező (pl. a mai) műveltségek számára felismerhetetlen. Némelyiken látszik, hogy iparilag előállított termék, de oly fejlett műszaki megoldású, hogy nemcsak felér a maival, hanem túl is haladja. Esetleg olyan megoldású, hogy a mai tudós nem is érti, mi az, mire használták. A galibát még fokozza, hogy olyan rétegből kerültek elő a leletek, ahol nem fordulhatnának elő.
A sehova be nem sorolható régészeti leletek esetében a geológusok ragaszkodnak „a több millió év” elmélethez, míg a történészek esetleg kétségbevonják a több évmillióval korábbi fejlett társadalom létét. Bizonyítéka a föld rétegeiből előkerült sok-sok megmagyarázhatatlan, sok millió éves lelet. 1891-ben szénlapátolás közben nagyobb kettéesett széndarabból finoman megmunkált aranylánc esett ki. Eleinte úgy vélték, véletlenül kerülhetett a szén közé, de nem: A széndarab belsejében látszott a lánc pontos lenyomata, a két vége meg beágyazódott a szénbe. A korabeli tudósok nem tudták mire vélni, mert a szén legalább 260-320 millió éves. Később nem juthatott a szénbe a lánc, mert nem tudott volna beágyazódni. A szén az elpusztult, a víz által összenyomott és eltemetett növényzet terméke, s ha abban találták az aranyláncot, akkor az özönvíz előtti időből kellett származnia.
1851-ben az amerikai Illinois államban ökölnagyságú aranyat tartalmazó kvarcdarab belsejében kissé rozsdás, de teljesen egyenes tökéletes fejű szöget találtak. A vizsgálat szerint a szög 1 millió éves.
1961-ben Virginiában kőzetgyűjtés közben rábukkantak egy érdekes formájú kőre. Kristállyal övezett üreges belsejű kőnek nézték. Kettévágva kiderült, hogy nem kristály van a belsejében, hanem valami teljesen ismeretlen eredetű tárgy, valamilyen műszaki szerkezet maradványa. A megkeményedett agyag, kavics és megkövesedett zárványokon belül hatszögletű, a jáspisnál, achátnál puhább ismeretlen anyagban 2 cm széles porcelán hengert rejtőzött, amelybe 2 mm-es mágneses, rozsdamentes fémtengely volt beépítve. A porcelán hengert oxidálatlan rézgyűrűk fogták körbe. Röntgen átvilágítás derítette ki, hogy a szerkezet elektromos árammal működő gyújtógyertyát formáz. A kő, amelyben megtalálták, a becslések szerint legalább félmillió éves.
Gyújtógyertyához hasonló szerkezetet rejtő kődarab (Coso hg., California, USA, 1961.)
Az ismeretlen gépalkatrészt az özönvíz által lerakott, megkövesedett üledékben találták. Ez azt jelenti, hogy a szikladarabokban talált fémtárgyakat az özönvíz temette el, tehát az özönvíz előtti korból származnak. Az említetteken kívül az özönvíz rakta rétegekből az említetteken kívül számtalan fejlett műszaki tudásra utaló sok más tárgy is előkerült."
***
Nagyon sokat lehetne még összeszedni a hagyományos időrendbe nem illeszkedő leletekről, ennek könyvtárnyi irodalma van. Vannak olyan archeológusok, akik évek (évtizedek) óta nem publikálhatnak, a szakma gyakorlatilag száműzte őket, mert olyan kutatási eredményeik, leleteik vannak, amelyek nem illeszkednek a hivatalosan is elfogadott, tanított őstörténeti elméletbe. Olyan leletek kerültek elő, melyek bizonyíthatóan sok tízmillió vagy százmillió évvel korábbi emberi tevékenységet bizonyítanak, mint a legkorábbi hivatalos ősemberi, előemberi tevékenységek idősávja. Ilyenek pl. a dinoszauruszok idejéből fennmaradt emberi ( - nem ősemberi!) lábnyomok (a mocsárban haladó dínót követő, a lábnyomában lépkedő ember nyomai), ősi, megkővült rétegekből előkerült kalapács, acélgolyó vésett sávokkal, stb. Ezek a dolgok nem illeszkednek a mostani evolúcionista világképbe ezért tűzzel vassal írtják az ellentétes elméleteket, az ilyesmivel foglalkozó kutatókat ellehetetlenítik, kutatásaikat betiltják, leleteiket elzárják, letagadják. Példaként lehet említeni Michael A. Cremo kutatásait, aki „Az emberi faj rejtélyes eredete” c. könyvében olyan bizonyítékokat tár elénk, amelyek alátámasztják azt, hogy a jelenleg ismert darwini elképzelés nem helyes. Michael Cremo arra a felfedezésre jutott, hogy az utóbbi százötven évben a régészek és az antropológusok hatalmas mennyiségű olyan bizonyítékot fedeztek fel (tárgyak, eszközök, stb.), amelyek azt támasztják alá, hogy a Földtörténeti korok több millió éves ideje alatt szinte teljes tartamán keresztül olyan emberi lények, amilyenek mi is vagyunk, ugyancsak léteztek a bolygón.
Vagy lehetne említeni az "icai köveket", melyek 1961-ben, Peruban, Ica városától 40 km-re, az indiánok lakta Ocucajéből kerültek elő, és később a preinka sírokból is kerültek elő ilyen vésett kövek. A világot és a tudóstársadalmat azért rázták meg a leletek, mert olyan vésett ábrázolások láthatóak rajtuk, amik nem illeszkednek a hívatalosan kialakított történelmi képünkbe. Mára összesen mintegy 30 ezer db kő került elő, melyek a rájuk vésett képek miatt érdekesek, a legérdekesebbek ezek közül, amelyeken dinoszauruszok és emberek együttesen vannak ábrázolva. Hatalmas botrányt váltottak ki a leletek, mivel úgy gondolták a történészek, hogy hamisítványok, amihez hozzájárult, hogy a helybéliek pénzért cserébe elkezdték hamisítani őket, majd eladni turistáknak. A nem elfogult kutatók egy része a vésetek oxidációs (platina-lerakódás) mértéke alapján viszont megállapította, hogy nem minden kő hamis, vannak melyek több száz vagy ezer évesek... (itt is lehet még nézelődni a témában).
Vagy említhetnénk még Klaus Dona - Az emberi faj titkolt történelme c. munkásságát, melyben rengeteg konkrét régészeti lelet kapcsán indítja el a teljesen logikus kérdést: vajon tényleg primitívek voltak az emberiség ősei? Vajon tényleg a huszonegyedik század embere a fejlődés csúcsa? Mit tud kezdeni a mai hivatalos történelemszemlélet azokkal a leletekkel, melyek világ szinten egyre több helyen bukkannak elő és a napnál világosabban bizonyítják a jelenlegi dogmák tarthatatlanságát és hamisságát?
Varga Csaba matematikus-művész a "Jel, jel, jel - avagy az ABC 30.000 éves története" c. könyvében, a "4. Történelmi előkészítő" c. fejezetében, az 54-63. oldalon is található néhány az uralkodó időrendbe nem beilleszthető lelet.
René Noorbergen Az elveszett fajok titkai c. könyvét teljes egészében ennek a témának szentelte, többek között az alábbi tárgyakban:
Világméretű árvíz hagyományai
BESOROLHATATLAN LELETEK - EL NEM ISMERT TUDÁS
A salzburgi kocka
A Caso megmunkált tárgy
AZ ŐSI FELFEDEZŐK LÁBNYOMÁN
Az özönvíz utáni földmérések bizonyítékai
A világ fölmérésének bizonyítékai Egyiptomban
Világtérképezés - világnyelv
A világtérképezés oka - A föld mágneses vonalai
FEJLETT REPÜLÉS A TÖRTÉNELEM ELŐTTI IDŐKBEN
Ősrégi repülés a Csendes-óceánon
A Saqqara-madár
Arany repülőgép az Újvilágból
A hindu vimanák
ATOMHÁBORÚ A KEZDETLEGES EMBEREK KÖZÖTT
A BARLANGLAKÓ ŐSEMBER TALÁNYÁNAK MEGFEJTÉSE
A "majomember" halála
A kőkorszakbeli emberek építészete
Közösségi élet és kereskedelem
Választékos ruházkodás
Kezdetleges művészet messze meghaladja az idejét
Példák a történelem előtti számtantudományra és csillagászatra
A műveltebb társadalmakkal való érintkezés bizonyítékai. Egyetemes holdnaptár
Beilleszthetetlen ábécék és ősrégi emlékek
A választékos műszaki tudás elemei a kőkorszak művelődésében
Ki lőtte le a rodéziai férfit? 9
AZ ÉPÍTŐK TITOKZATOS EMLÉKMŰVEI
A Stonehenge-titok megfejtése
Hol volt a nehézségi erő törvénye?
A kövek és az ég
4000 évvel ezelőtt tudtak a hold bicegéséről
Más őskori nagy építkezések Britanniában
Európában, Afrikában és a Közel-Keleten is építkeztek
Eljutottak-e az amerikai földrészekre az ősi óriáskövek építői?
A kőarcok megfejthetetlen titka
Mi történt Tiahuanaconál?
Az Andok titokzatos erődjei
Nazca völgyének vonalai
A Nazca-művészek ismerték a világot
A nagy piramis - a nagy talány
... érdemes beleolvasni.
Szóval meglehetősen sok a kérdőjel, úgy is mondhatnánk "recseg-ropog" a hívatalos történetírás, jelen témánknak nem célja mindezeket bemutatni. A következő fejezetben megvizsgáljuk, hogyan kapcsolódik a Kárpát-medence a fentiekben vázolt "kérdőjelekhez".
René Noorbergen Az elveszett fajok titkai c. könyvét teljes egészében ennek a témának szentelte, többek között az alábbi tárgyakban:
Világméretű árvíz hagyományai
BESOROLHATATLAN LELETEK - EL NEM ISMERT TUDÁS
A salzburgi kocka
A Caso megmunkált tárgy
AZ ŐSI FELFEDEZŐK LÁBNYOMÁN
Az özönvíz utáni földmérések bizonyítékai
A világ fölmérésének bizonyítékai Egyiptomban
Világtérképezés - világnyelv
A világtérképezés oka - A föld mágneses vonalai
FEJLETT REPÜLÉS A TÖRTÉNELEM ELŐTTI IDŐKBEN
Ősrégi repülés a Csendes-óceánon
A Saqqara-madár
Arany repülőgép az Újvilágból
A hindu vimanák
ATOMHÁBORÚ A KEZDETLEGES EMBEREK KÖZÖTT
A BARLANGLAKÓ ŐSEMBER TALÁNYÁNAK MEGFEJTÉSE
A "majomember" halála
A kőkorszakbeli emberek építészete
Közösségi élet és kereskedelem
Választékos ruházkodás
Kezdetleges művészet messze meghaladja az idejét
Példák a történelem előtti számtantudományra és csillagászatra
A műveltebb társadalmakkal való érintkezés bizonyítékai. Egyetemes holdnaptár
Beilleszthetetlen ábécék és ősrégi emlékek
A választékos műszaki tudás elemei a kőkorszak művelődésében
Ki lőtte le a rodéziai férfit? 9
AZ ÉPÍTŐK TITOKZATOS EMLÉKMŰVEI
A Stonehenge-titok megfejtése
Hol volt a nehézségi erő törvénye?
A kövek és az ég
4000 évvel ezelőtt tudtak a hold bicegéséről
Más őskori nagy építkezések Britanniában
Európában, Afrikában és a Közel-Keleten is építkeztek
Eljutottak-e az amerikai földrészekre az ősi óriáskövek építői?
A kőarcok megfejthetetlen titka
Mi történt Tiahuanaconál?
Az Andok titokzatos erődjei
Nazca völgyének vonalai
A Nazca-művészek ismerték a világot
A nagy piramis - a nagy talány
... érdemes beleolvasni.
Szóval meglehetősen sok a kérdőjel, úgy is mondhatnánk "recseg-ropog" a hívatalos történetírás, jelen témánknak nem célja mindezeket bemutatni. A következő fejezetben megvizsgáljuk, hogyan kapcsolódik a Kárpát-medence a fentiekben vázolt "kérdőjelekhez".
