A magyarság eredete: VI.3 Mítoszok

SZERKESZTÉS ALATT!

A MAGYARSÁG EREDETE

VI. FEJEZET

VI.4. Mítoszok világa - Az elsüllyedt szigetek

Ugyan a mitikus "eredettörténetekben" jócskán van megkérdőjelezhető elem, azonban valahol nagyon mélyen az elsüllyedt világok (Mu, Lemúria, Ataisz, Atlantisz) történeteinek alaprétegeiben mégis érzékelhető igazság morzsa. A magyar eredettel foglalkozó mitológiák közül most a Boldogasszony-Arvisura-Anyahita-Ataisz történetét, a Nibiru-Sumér történetet, valamint a Szíriusz-Lemúria történetet fogjuk taglalni.

Ennek a témának is komoly irodalma van, a teljesség igénye nélkül meg kell említeni a következőket:
Csicsáky Jenő: A magyar Mu - Az emberiség szülőföldje, a Magyar-Maya népcsalád vándorlása
Prof. Szilvay – Prof. Cholnoky: A magyar és a testvérnépek őstörténete
Dr. Cserép József: A Magyarok őshazája és őstörténete
Csobánczi Elemér: Ősturánok
Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete
Mesterházy Zsolt: A magyar őstörténet kincsestára

Kozsdi Tamás A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép
Bakos Attila - A Duna Evangéliuma
...

Nyílván nem lehet minden könyvet bemutatni ebben a fejezetben, de némelyikből idézni fogunk. Kezdjük a mitológiai utazásunkat az Ősanya tisztelet utáni nyomozással!

Boldogasszony - Arvisura - Anyahita - Ataisz

A magyar népi (de más népi kultúrákban) is igen erős gyökerekkel rendelkezik a Boldogasszony tisztelet. De vajon honnan ered?

"Boldogasszonyunk – Arvisura Anyahita A római katolikus felekezet minden év augusztus 15-én fényes külsőségek között ünnepli meg hazánkban a Nagyboldogasszonyt, de külön ünnepe van a Gyertyaszentelő Boldogasszonynak (február 2.), a Gyümölcsoltó Boldogasszonynak (március 25.), a Sarlós Boldog-asszonynak (július 2.) a Havas Boldogasszonynak (augusztus 5.), a Kisboldogasszonynak (szeptember 8.) is. Közülük a Nagyboldogasszony, a Kisboldogasszony és a Sarlós Boldogasszony ünnepe egészen 1948-ig egyben hivatalos állami ünnepnap is volt. Ezen elnevezések alatt mindig Mária tisztelete folyik. Ezzel szemben a beható vizsgálatok egészen más eredményt mutatnak. Egyértelműen megállapítható, hogy a Mária-kultusz esetében nem Jézus anyjának a felfokozott tiszteletével állunk szemben, hiszen e nagyfokú vallásos tiszteletben részesített Mária ismertetőjegyei, tulajdonságai döntő többségükben nemcsak nem egyeznek, hanem kifejezetten ellentétesek a Bibliában szereplő Máriáéval. Mária neve alatt lényegében ősi pogány istennők kultusza folytatódik tovább. Ezek többségét még az erőszakos térítéssel katolikussá tett, de régi isteneikhez továbbra is szívósan ragaszkodó európai népek a klérussal kialakult kompromisszum nyomán menekítették be a hivatalos egyházba Mária neve alatt.

Ki is volt ő valójában? Paál Zoltán Arvisura-gyűjteménye szerint Arvisura-Anyahitát nevezték így, míg leányát Éát hívták – férjhezmenetelét követően - Kisboldogasszonynak. Őseink rovásaiból a következőket tudhatjuk meg róluk: Arvisura-Anyahita csoportja Kaltes-asszony bolygójáról, azaz a Szíriusz rendszerből érkezett. A nagy köd miatt űrhajójuk a Kékleny-hegységben balesetet szenvedett. A fedélzeten tartózkodó utasoknak ugyan nem esett bajuk, ám már nem tudtak visszamenni a bolygójukra. Így Ataiszban maradtak, és a környezetükben élő régi kaltesi eredetű népek mellett találtak új otthonra. Fő feladatuknak tekintették, hogy a barlangokban és a fákra épített indalakásokban élő őslakók között megszüntessék az emberevést.

Több gyermekéről is említést tesznek: Armogur, Piroska, Agaba, Iréne, Uruk, Saka, Magóg, Mitra, Tünde, Éa (Éva), Úr (Úz), Él és Van (Aton). Ez a népes család volt az, aki Ataisz birodalmában megszervezte az államot, bevezette a földművelést, állattenyésztést, és megszervezte az egyes törzsek közötti kereskedelmet. Anyahita mindegyik gyermekét megtanította az Égiek jeleivel történő írásra, így ők fokozatosan lerótták az édesanyjuk és a többi Égi jövevény minden tudását. Anyahita magával hozta a Kaltes-asszony földjéről származó Egyistenhitet is. Ennek minden tanítását szintén lerótta az Arvisurákban. Be akarta bizonyítani utódainak, hogy az Égből eredő hitvilág lesz az, amelyik az ataiszi őslakók és menekültek között megteremti majd a jólétet.

Anyahitát a legkisebb fia születésénél gyermekágyi bénulás érte. Legkisebb fiát magánál tartotta és tárkánnyá képeztette ki. Amikor Van fejedelemfi 20 éves lett, a szellemi és ügyességi viaskodásokon elsőként végzett, így kiérdemelte, hogy új nevet vegyen fel. Ekkortól Atonnak hívják. Elsőszülött fia, Magyar a kaltesi gondolatok tanítása mellett megalapította a róla elnevezett Ősmagyar-Egyházat. Utódait magyaroknak nevezték, és soha nem felejtették el az igazságot, hogy a TEN létezését Kaltes-asszony földjéről hozták magukkal a beavatottak. Külön érdekessége a történetnek, hogy a jelenleg a Szent Koronánkban lévő 12 beszélő kő is Anyahita hozományaként került Ataiszba. Mindez Kr. e. 8508-ban történt. E történetet ismervén cseppet sem meglepő, hogy Anyahitának, a Nagyboldogasszonynak ekkora kultusza keletkezett. Nevét számos nép emlékezete és mitológiája a mai napig is megőrizte.

Őseink szentnek tartották a vizet és ezt gyakran az anyaisten vagy a teremtő nőies felével hozták kapcsolatba, azaz a Boldogasszony alakjával. A Magyar néphitben ő volt a szülés védelmezője és a vizek védője. Kedden, Boldogasszony napján ezért tilos volt mosni.
Már a sumérek és akkádok is tisztelték az ég királynőjét (Baudug - Boldog istennő). Különösen erős volt a kultusza Babilónban, de számos kultuszhelye volt Mezopotámiaszerte.
Imádták az uruki, agadei, assuri, ninivei Istárt, erőteljes hasonlóságot mutatva a későbbi Mária-kegyhelyek gyakorlatával.
Ardvi Sura Anahita az ősi perzsa víz, termékenység istennője, a nők védelmezője, valamint a háború istennője is. Nevének jelentése: "a szeplőtlen." Szűzként ábrázolták, arany színű palástban, és gyémánt fejdíszt viselve, néha vizeskancsóval a kezében. Szent állatai a galamb és a páva voltak. Anahita nagyon népszerű volt, aki sok ősi keleti vallásban megjelenik. Ugyanezt az istennőt Szíriában, Föníciában és Kánaán területén Anath, illetve Astarot néven tisztelték. Anahitát néha Mithra házastársának is tartják. Amikor Perzsia leigázta Babilóniát (az i. e. 6. században), Anahitát Ishtar istennővel kezdték azonosítani. Artaxerxes király uralkodása alatt (i. e. 436-358) sok templomot is felállítottak a tiszteletére (Susa, Ecbatana, Babilon). Templomai Iránon kivül Örményországban, Kappadóciában és Pontusban is voltak.

Ez az épület Anahita templomaként ismert. Kangavarban található és II. Artaxerxes idején épült.

Az elámiak Szala, vagy Anakhita néven tisztelik a vízforrások és termékenység istennőjét. Etimológiailag és szimbólikusan a perzsa víz és termékenység istenségéhez, Anahitához kapcsolják Anahid/Anahith személyét is, aki a legfőbb istennő a Krisztus előtti örményeknél. Elsősorban mint az anya figuráját imádták, Anahidát "Élet-adónak", "Arany Anyának" és "Az emberiség jótevőjének" is nevezték. Anahid ünnepségeit tavasszal és ősszel tartották. A legfontosabb tiszteletére rendezett ceremóniát Navasard 19. napján tartották, ami az ősi örmény naptár első hónapja volt.
A perzsa mitológiában egy a Mount Hara-ból fakadó folyó, Aredvi is őrzi kultuszát (Irán).
A parszi mitológiában Anahid vagy Náhid a női szellem, Ardiuzur a vizek szelleme. Tőle függ az emberiség jóléte s csaknem isteni hatalommal felruházott nőnemű mesés lény.
A görögöknél Anaitis a vizek és a termékenység főistennője. Eredetileg a tisztaság jelképe volt és szép fiatal, fényes ruhájú leánynak képzelték, aki harminc hódnak bőréből készült öltözékben, pompás négyes fogaton jár. Később, mint a női termékenység istennőjét buja szertartásokkal ünnepelték.
Az ír mitológiában is meg lehet őt találni, mint Anu vagy Aine, valójában Anaea-nak is nevezték. Sokak szerint Anu a legelső, ősi kozmikus istennővel Danu-val azonos, és Anahitát Tanais-nak is hívták. Valószínűleg ő volt a házastársa az ősi kozmikus istennek, habár a Zoroaszter vallásban Ahura Mazda leányaként említik. Ardvi istennőt a csillagok anyjának hitték. Neve és szerepe hasonlóságot mutat a kelta kozmikus istennővel, Arduinna-val, a "legfenségesebbel" is.
A Zoroaszterek könyve, az Avesta szerint Aredvi Sura Anahita egy magas, csinos és gyönyörű szűz. Csodálatos fehér karjai egy kanca mellső lábaihoz hasonlatosak. Olyan arany koronát visel, melyet nyolcszögletű formában száz csillag ragyog körbe, mintha csak szalagok folynának, repülnének rajta körül. Négyszögletű arany fülbevalót visel. Szép nyakát aranylánc ékesíti. Mellkasát kiemeli szoros, díszítésektől ragyogó öve. Drága arany hímzéses, sűrűn ráncolt talárt visel. A száz nőstény hód prémjéből készült bundája úgy ragyog, mintha aranyból és ezüstből szőtték volna. Így beöltözve, gyeplővel a kezében ül egy harci szekéren. Szekerét négy egyforma fehér ló húzza. Ezek a Szél, az Eső, a Felhő és a Jégeső. Gyógyítónak nevezik; az emberiség, az otthon, a haza és a világ segítőjének; a férfiak magja és a nők méhe tisztítójának; a gyerekszülések vezetőjének; szoptató mellek tejgyarapítójának; és mindenek előtt a Vizek Őrzőjének. Ami a legkülönösebb, hogy ő az, aki megtiltja az asszonyoknak, hogy tiszteletből áldozathozatalban vegyenek részt."
(Forrás: http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/06041-boldogasszony.htm )

...

Az Arvisurákat Paál Zoltán kohász írásaiból ismerjük; állítása szerint a mű, melynek tartalmát ő kinyilatkoztatás, illetve a kollektív tudattalannal való kapcsolata révén ismerte meg, a hun-magyar törzsek sok ezer éves történelmét és mítoszait foglalja magába. Az Arvisurák néven megismert szövegek első feljegyzője Paál Zoltán szerint Arvisura-Anyahita, a magyarok Nagyboldogasszonya volt, még az özönvíz előtt, a magyarok ősei által lakott csendes-óceáni (Ataiszon) - mely nem azonos a közismertebb Atlantisz szigetével. Az Arvisura-Anyahita és az őt követő "rovósámánok" által lejegyzett szöveg történeti létezésére nincsen elfogadott bizonyíték, így az Arvisurákra és tartalmukra vonatkozóan Paál Zoltán kohász közlése az egyetlen forrásunk.
A Püski Kiadó 2003-ban megjelentetett második, bővített kiadása mintegy 9000 oldal rendelkezésre álló nyersanyagból 1500 oldalas könyv lett... A könyv bevezetője szerint "Paá Zoltánt a sors kegye megajándékozta azzal az emberi képességgel, amely csak kevesek számára adatott meg. Teremtő és mesélő készségével a régmúlt idők tiszta forrásvizét, emberi tisztességgel, jószándékkal hozta a felszínre, hogy elvezessen bennünket az általa megálmodott őshaza mesevilágába. Évezredek homályábó1 varázsolta elő a csak kevesek által ismert, Nagy Hegyekbe rejtett titkokat."
Lánya szerint: "Édesapam mesevilaga kiapadhatatlan volt, a meseket íras követte. Előttem van, amint konyhai széken írja élete regényet csodálatos gyöngybetűivel. Kesőbb ezüstös fejét kis írógépe fölé hajtva ír-ír egész nap. Élete utolsó napjáig írja a Nagy Hegyekbe rejtett titkot. Soha nem vette kedvét, amikor kemény falakba ütközött, amikor a szakmai körök nem ismerték el, amikor éveken keresztül kilincselt és mégsem tudta kiadatni műveit. Teljes életművet hagyott szellemi hagyatékul."
Az Arvisura szó jelentése igazszólás, vagy igazat mondott szó. A szó eredetére nézve Paál Zoltán azt írja, hogy e szó egy sok ezer éve élt nagytudású asszony, Arvisura Anyahita (anyahit?) neve után maradt fenn, aki bölcsességet, tanítást hagyott az akkor élt emberiségre. Az ő szellemi hagyatékának lett a neve az "Arvisurák"; a későbbi korokban az elnevezés rajtamaradt minden olyan szellemi és történelmi leiraton, amelyet az Anyahita által tanított törzsek írtak, róvásírással. Maga az Arvisura idegen eredetű szónak tűnhet, azonban ha lefejtjük róla a rárakódott, vagy szándékosan átkódolt magánhangzókat, akkor mindjárt értelmessé válik:

aRViSuRa - RVSR - RóVáSíRó (igaz-szóló)

Ízelítő az Arvisurákból:

Ataisz sziget feltételezett helye:

Az Arvisurákkal sokat foglalkozott Kozsdi Tamás magyarságkutató is, aki az alábbi időrendiséget állította össze az Igazszólásokból. A dátumokat a többféle – nem egyeztetett – időszámítási módok, az időtörések hiányos ismerete és a földi forgásidő változásai miatt csak tájékoztató jelleggel kezeljük.

"Legősibb adatok i.e. 4 320 000 A végtelen Élet ideje (indijó megállapítás szerint)
i.e. 443 658 A laraki papok szerint ekkor jelentek meg először Kaltes Asszony szekerén érkezők a földünkön.
i.e. 50 000 – i.e. 11 658 (Globális kataklizma)
i.e. 48 863 Egyiptomi beavatott papok feljegyzéseket készítettek.
i.e. 40 000 körül. Nippur pateszi lerakja az első sumér város alapjait.
i.e. 33 520 - 10 néptörzs alakul ki a Földön.
i.e. 19 500 Az ataiszi szabir népcsoport elkezdi időszámítását i.e.
15 500 Az ataiszi szavárd népcsoport elkezdi időszámítását.
i.e. 13 508 A tűzszerzés éve. Az időszámítás és a fémművesség kezdete a Földön. Miskolc megszerzi Kemi Istenasszony szájából a tüzet.
i.e. 12 788 , 12 679 , 12 577 , 12 475 , 12 373 , 12 281 , 12 069 , 11 867 , 11 765 , 11 663 : kaltesi (Szíriusz B ) látogatók a földön
i.e. 11 658 A Nagy Özönvíz. Ataisz kiemelkedése. A Hold nekicsapódik a Földnek és Atlantisz szigete süllyedni kezd.
i.e. 11 658 – i.e. 5038 (Ataisz süllyedése)
i.e. 11 442 Második kísérlet a Hold Földhöz csapására. A kaltesiek eltérítették, de kisebb özönvizek pusztítottak. i.e. 11 000 körül. A 22. kaltesi (Szíriusz B ) látogatók a földön.
i.e. 9700 körül. Lagas, az első sumir király várost alapít.
i.e. 9000 körül: A 23. kaltesi (Szíriusz B ) látogatók a földön.
i.e. 8508 Anyahita lehozza a Szíriuszról a 12 gondolatrezgő követ, melyek ma a Szent Koronában vannak. A 24. látogatás.
i.e. 7000 A 25. kaltesi (Szíriusz B ) látogatók a földön
i.e. 5758 A kaltesiek figyelmeztetik az Ataisz-belieket, hogy a sziget veszélyben van. Megkezdődnek az ataiszi gyarmatosítások, kivándorlás a szigetről. A 26. kaltesi látogatás.
i.e. 5758 Káldi földön megalapítják Amu-ómot.
i.e. 5750 Elindul Ataiszról a Káldi, Szavárd és Élám területfelkutató misszió, majd megalapítják birodalmaikat Mezopotámiában.
i.e. 5702 Ataisz szigetén megszűnik a pateszik (papfejedelmek) uralma. Lugalok és fejedelmek felváltva uralkodnak a sziget elsüllyedéséig.
i.e. 5050 Eridu megalapítása Káldi-Földön (Irak), Eridu vezér által.
i.e. 5044 Buda kőfaragó fejedelem megalapítja Káldi-Föld és Zagrosz között Anina-ómot.
i.e. 5044 körül. Buda újraalapítja Úr városát (Mezopotámia).
i.e. 5038 Ataisz szigete végleg elsüllyed.
i.e. 5038 – i.sz. 1. (Jézus kora)
i.e. 5012 Az Anyahita kegyhely felavatása Úr városában (Mezopotámia).
i.e. 5008 Ataisz süllyedése utáni első kaltesi földreszállás Úr városában.
i.e. 4950 Mezopotámiában a folyóközi árvizek elől tömegek vonulnak északra Úr térségéből.
i.e. 4920 Agabáék megérkeznek a Sárga-folyóhoz (Kína).
i.e. 4518 A Bika Világhónapjának kezdete i.e. 2358-ig tart.
i.e. 4236 Az egyiptomi vallás kezdete.
i.e. 4184 Ménes birodalma áttért a Nílus áradását figyelembe vevő évszámításra. (9324 tűzszerzési év)
i.e. 4080 Megalakul a „Melegvíz-források Birodalma”, „Viroláj-birodalma” és „Nimród-birodalma”.
i.e. 4080-4038-ig. Visszatérnek hazánkba az Ataisz szigetéről a jégkorszak miatt elvándoroltak, az elmenekült beavatottak utódainak nagyobb csoportja, akik a jégkorszakot túlélt tarkósokkal, bolhádokkal új népet alkotnak.
i.e. 4040 Megalakul a 24 Hun Törzsszövetség Agaba vezetésével, Ordosz központtal (Kína).
i.e. 4020 Első Birodalmi Nagyszala – Ordosz (Kína).
i.e. 4018 Megszületik Nimród ikergyermeke Bábel és Tabira. Az anyjuk Tuli rimalány.
i.e. 4010 körül. Felépül a Bábel tornya.
i.e. 4000 Nimród Birodalmában felépül Ninive városa. Építője Ninive, beavatott építő tudós.
i.e. 4000 körül. Az Ataiszból elszármazott emberek száma 210 tömény, azaz 2100000 lélek.
i.e. 3984 Pestisjárvány Ordoszban.
i.e. 3970 Havaruti Nagyszala Ménes Birodalmában (Egyiptom). A 27. kaltesi látogatás.
i.e. 3800 körül. Megszületik a legmagasabb szintű beavatott, Etana. Édesanyja Szagamóni Aranyasszony.
i.e. 3578 Megszületik Gilgames, a 2/3 részben isteni eredetű uruki király.
i.e. 3540 A 12. feljegyzett özönvíz a Közel-Keleten Ataisz süllyedése óta (Kr.e. 5038.). Erről hallott Ábrahám (Ábrám), és erről tudósít a Biblia. i.e. 3000 körül. Heves napkitörések okozta roppant hőség a Földön.
i.e. 2688 Elkezdődnek a 12 évig tartó egyiptomi piramis építkezések.
i.e. 2676 Befejeződnek az egyiptomi piramis építkezések.
i.e. 2480 Bóta, úz (őspalóc) fővezér indítványára megköttetik a hunok és a kinajok között a Béke és Rokonság szerződése. A szerződés értelmében a hun, agaba és kinaj népek szabadon költözhetnek egymás területein. Közös tanács bírálta a vitatott eseteket. Tanulmányi cseretáborok is létrejöttek.
i.e. 2358 A Kos világhónapjának kezdete, i.e. 198-ig tart.
i.e. 1705 A japán “honfoglalás” ideje. Szőreg Nagy Süán sámángyőztes és kapitány helyettese, a manzsu Tenno keletre hajózott Ordoszból. Tennó feleségül vette az ajnó vezér lányát Tikajót.
i.e. 1677 Túliás földkörüli hajóútja során Atlantisz vízfelszín fölötti maradványaira bukkan
i.e. 1500 körül. Megszületik a Rasna-Szövetség a mai Olaszország területén, népeit etruszkosoknak nevezik, azaz etruszkoknak. A Rasna Szövetség alapja a papkirályok által megírt Hármas Törvénykönyv volt.
i.e. 1500 körül. Atlantisz végleg a víz alá süllyed.
i.e. 1490 körül. Kitör a Szantorisz vulkán. Hegynél magasabb hullámokat, tengerárt okoz. Keréta (Kréta) sziget lakossága elpusztul. Több földrengés követi a kitörést.
i.e. 1190 Népszámlálás az etruszk Rasna-Szövetségben. 98342 lélek élt a területen (Olaszország).
i.e. 1190 Atlantiszról menekülő éhező beri-beri népcsoport kifosztotta Hattusast, lerombolja, ezután a Hati-kasszu birodalom összeomlott.
i.e. 1112 Müjáki csata. A 24 Hun Törzsszövetség döntő csatája a kinajok ellen. A hunok győztek.
i.e. 775 Megszületik Vejuli-Róma és Barna-Farkas ikergyermeke, Romulusz és Rémusz. Romuluszból 22 évvel később Róma első királya lett.
i.e. 716 Romolusz veje, a núbiai Numa Pompilius kerül Róma trónjára.
i.e. 703 A pannonok szövetséget kötnek a keltákkal (káldorok).
i.e. 690 Tullus Hostilius lesz a Római Birodalom harmadik királya.
i.e. 650 Ancus Martius, a negyedik római király.
i.e. 640 A közel-keleti Hétvári Élet-Temploma átköltözik Ordoszba.
i.e. 602 A kurd eredetű zagroszi Tarkvinus Priscus Róma ötödik királya lesz. Ő építi fel a Capitoliumot.
i.e. 571 Servius Tullius, Róma hatodik királya lesz. Veje meggyilkoltatta.
i.e. 539 Tarkvinius Superbus kerül Róma trónjára. Ő a hetedik király. Zsarnoksága miatt egy felkeléssel megbuktatják. i.e. 335 A Buddhizmus erős hatást gyakorol Ordoszra, ezért a hunok útnak indulnak.
i.e. 206 Matyó kínai császár (Moto, Mao-tun) áttöri a Kínai Nagy Falat.
i.e. 198 A Halak világhónapjának kezdete.
i.e. 35 Sziszeki egyzemény. Kövezsd hun származású kínai császár szerződést köt Augustus (Octavianus) római császárral, melynek értelmében a Római Birodalom és a Hun-Szkíta Nagybirodalom határa Dunna Asszony folyója (Duna). A szerződést a rómaiak megszegik, elfoglalják aranyröges birodalmunkat, Erdélyt és latinosítani kezdenek. Ezért indul el a Hun Birodalmi Hadsereg Kr.u. 360-ban, és foglalja vissza területét Kr.u. 430-ra.
i.e. 25 Kövezsd széki-hun vezér meghódítja a Kínai Birodalmat. Császár lesz.
i.e. 20 Felépül a Csörsz árok-rendszer a Duna vonalán. Nagy kiterjedésű katonai kiképző hely.
i.e. 8 Elkezdődik Eged fejedelem székvárosának, Egernek építése. I.sz. 4-ben lett kész.
I.sz. 1. – I.sz. 1490. (I. Mátyás megölése)
i.sz. 29 Jézus megalakítja Uruki egyházközösségét. Jézust ugyanebben az évben a Gilgames koronával királlyá koronázzák.
i.sz. 181 Megalakul a Magyar Törzsszövetség.
i.sz. 226 Uruk város népe szembefordul a pártus Garé isten hívőkkel.
i.sz. 226 Káld pateszi megalapítja a „Mennyei Birodalmat” Urukban.
i.sz. 266 A perzsák elfoglalják Uruk városát, lakosait Káld királlyal, Mani öspörössel és az uruki-mani hívőkkel Eviláth térségébe hurcolják.
i.sz. 290 Manit, a Gilgames család bölcsét, az ördögi lelkű Csőrös király, hatalmától félve elevenen megnyúzatta, bőrét szénával kitö¬mette és a 290. évben városról városra hordatta. Fára magasan felakasztatta ezzel a felírással: „Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszün¬tette.”
i.sz. 430 Kettéválik az uruki-mani püspökség, székhelyeik Uruk és Tuspán lesznek.
i.sz. 430 Az úzok elhagyják az ordoszi beavató központot és Budavárába költöznek át Buda (Atilla testvére) vezetésével. 433-435 között telepednek le.
i.sz. 568 Atilla leszármazottai megalakítják a nagy Avar Birodalmat. Ugyanebben az évben Baján (II. Ilona férje) Ogurd solymászait a csákvári Solymosra telepítette.
i.sz. 570. június 8. Mekkában megszületett Mohamed. Meghalt 632-ben.
i.sz. 619 Mohamed felesége, Khadidzsu meghalt. i.sz. 622. július 6. Mohamed Medinába vándorolt.
i.sz. 630 A kinajok megdöntik a Keleti Türk Birodalmat.
i.sz. 800 Az Avar Birodalom három részre szakadt.
i.sz. 849 Megszületik Árpád, a későbbi Törzsszövetségi vezér, Enéh harmadik fia.
i.sz. 850 A Nyék törzs elszakad a Kazár Birodalomtól.
i.sz. 860 Szuvári csata. A fővezéri és a fősámáni hadak megütköznek. A kazárok nem nézték jó szemmel, hogy Ügyek szálláshelyei után nem fizettek adó-tizedeket, csupán sámán-tizedet adtak Asszorügyek részére. Ezért a kazárok büntető hadjáratot indítottak, vesztükre. Álmos fősámán csapatai győznek. Más harcosok is sorban elhagyják a kegyetlenkedő kazár birodalmat.
i.sz. 864. Keletről avarok menekülnek a terjeszkedő frankok elől, akik Álmos seregéhez csatlakoznak.
i.sz. 864. Lebéd kegyvesztett lett a kazároknál, ezért csatlakozott a Kéri, Keszi és Gyarmat törzsekkel együtt a Magyar Törzsszövetséghez.
i.sz. 868 A Magyar Törzsszövetség új székhelyévé Kevevárt (Kővár, Kiev) jelölik. Sámánfejedelme Álmos, lovasfejedelme Lebéd, tárkányfejedelme Asszuporog fia, Szőke Árpád lett.
i.sz. 875. Kürt, tiszta kabar törzs is csatlakozik a Magyar Törzsszövetséghez.
i.sz. 880. Jenő és Tarján törzsek is csatlakoznak a Magyar Törzsszövetséghez, mivel Káspivár és Asszorügyek között hazátlanul maradtak.
i.sz. 891. Verecke kabar fejedelem követeket küldött Kassáról, akik elmondták, hogy 891 őszén a morva papok hódításra buzdították a szláv népeket. Az agg Tétény fejedelemmel együtt felkérték a magyari féle népek szövetségét, hogy foglalják el a Jász-síkságot, így felszabadulhatnak a szlávok nagy nyomása alól.
i.sz. 891. Álmos összehívja az Öregek Tanácsát és a Vezérek Tanácsát Asszorügyek-várhelyre. A törzsek vállalták, hogy elfoglalják Atilla örökségét.
i.sz. 892. tavasz. A Nyék és a Tárkány törzs az ifjú Árpád vezetésével Kassa, kabarszállásra lovagol, hogy az utakat megtisztítsa mindenféle akadálytól.
i.sz. 892. A Magyar Törzsszövetség vezéreinek vérszerződése a Jászvásári Nagyszalán.
i.sz. 990. tavasza. Gézát a Turfánból hozott Gilgames koronával az uruki-mani szertartás szerint uralkodóvá és a Jász-síkság nagyfejedelmévé koronázták."

...

Szintén Kozsdi Tamáshoz köthető a következő összefoglaló, melyet vélhetően többnyire az Arvisurák alapján állított össze:

Ősemlékezet

A hatodik civilizáció történelme magyar szemmel

A Hun Eredetkutató Csoport filozófiája

"A magyar nem egy nép. Ez egy elnevezés azon törzsekre, emberekre, akik ismerik, tudják, - tehát nemcsak hiszik – a bálványoktól mentes Egy Igaz Istent. A magyar ember a békességre törekszik, nem háborúzik és az egyetemes, azaz a kozmikus törvények betartását hivatva élt és uralkodott a Földön. A magyar ember szabad, művelt és erkölcsös. A „magyar” tehát lélekminőséget jelent.
A magyarok mindenkori vezérei, királyai bírták a papkirály, a mágus, a táltos címeket, aki ingyenkegyelmet tud gyakorolni és a világbékét a kozmikus tudás ismerete által képes fenntartani.
A kozmikus törvények (Szer) ismerete nem Földi eredetű, hiszen azok Naprendszerünkön kívül születtek. Ebből kifolyólag a magyarok évtízezredek óta tudatos kapcsolatot tartanak fenn földönkívüli központokkal, Tanácsokkal, Szervezetekkel. A Szíriusz Naprendszerrel testvéri viszonyt ápol.
A magyarok az előző világkorszakban Mú és Lemúria szigetein éltek a mai Csendes-óceánon. Kapcsolatban álltak Atlantisszal is a mai Atlanti-óceánon elhelyezkedő egykori birodalommal. A magyarok vándorlásai sorában még a bibliai özönvíz előtt Ataisz szigetén éltek, szintén a Csendes-óceánon, a mai Hawaii szigetektől délre, majd az özönvíz után szükségszerű szétrajzásukat (égi segítséggel történő kimenekítésüket) követően a Föld ma ismert minden jelentős őskultúrájának alapítói voltak.

Magyarok alapították a mezopotámiai sumér birodalmat, az egyiptomi Ménes birodalmat, az Ázsiai Ujgor (Újkori) Birodalmat, valamint a Közép-amerikai Maya (ejtsd: Magya) birodalmat.
Ezeken kívül a magyarokhoz tartoznak az indiai hunok (jüecsik vagy jürcsik) az ázsiai hunok (hiunnuk), Görögország őslakói (pelazgok), Olaszország őslakói (etruszkok), Spanyolország őslakói (baszkok), valamint a hettiták, a philisteusok (palesztinok), a szkíták (Szittyák), a pártusok, palócok, székelyek, hunok, avarok és a mai kárpát-medencei magyarok.

Ma a legősibb nyelv a földön a magyar. A magyar adta a világnak az írást, amely égi eredetű volt, a magyar volt az első öntözéses földművelést végző a Földön, amely égi magvakból és technológia ismerete mellett kezdődhetett el; a magyar őrizte és tanította a tudást évezredeken át – többek között Shamballa királyságában az élet templomában, Urukban vagy épp a Pilisben; és az Égi eredetű magyarok tudásából erednek a ma ismert vallások is.
Égi eredetű az élet gyökere (ginzeng), a szőlő, a gabonák, a delfin, a magyar pásztorkutya a puli és a ma felfoghatatlanul precíz ősi kőépítészet. Az őspalóc szülőktől származó Nimród építtette a Bábel tornyát, a fekete hunok pedig a Gízai piramisokat.
Az egész földet behálózó több száz piramis (peremes) építészete a földön megjelent legmagasabb tudásról árulkodik, amely mindig a beavatott magyarok birtokában volt. Ezen építmények térrezonátorokként működtek, szabályos testekként, melynek segítségével a Naprendszer égitesteire lehettek hatással.
A magyarok szentháromsága az Atya, az Anya és a Fiúból áll, akik között a Szentlélek közvetít. Ezek mellett 10 teremtőt különböztet meg, amelyeket originálisnak nevez. A magyar hisz a lélek halhatatlanságában és a lélek újratestesülésében (feltámadásában) és a léleknek Istenhez való visszatérésében.
A magyarok ősanyját megtestesítő női princípium évezredek során több alkalommal is manifesztálódott, így a szíriuszi Anyahitában, az egyiptomi Íziszben, Jézus (Josua) édesanyjában Szűz Máriában, a sumér Innanában, Álmos anyjában Emesében és a csángók Babba Máriájában. Szimbóluma a Szíriusz és a Hold.
A magyarok ősapja Nimród, a párducok ura, a nagy vadász, akit az Orion csillagkép, valamint a Nap szimbolizál az égen. Ménes, Ozirisz (Ősúr), Gilgames, Atilla vagy az Árpád-házi királyaink ezt a férfi princípiumot testesítették meg történelmünk során. Szellemi és lelki vezetőink között tiszteljük Szkítiánoszt, János apostolt, Manit, Jézust és Zarathusztrát. Buddha valójában Buda!
A Magyar Szent Korona, amely máig a legfőbb megtestesítője a földön Isten akaratának, a feltétel nélküli szeretetet hirdeti.
A magyarok Ószövetsége az Arvisúrák (Igazszólás) amelyet a vízözön előtt Anyahita (Anya hite) majd az utóbbi 6043 évben a rovósámánjaink írnak aranylapokra. A magyarok Újszövetsége a jelen korban - általunk - íródik!
Lejegyezve: 2003. Augusztus 15-én Boldogasszony Anyánk ünnepén. (Ybario) ..."

...

A magyarság Kárpát-medencei eredetéről az Arvisurák sem felejtkezik el, az erre vonatkozó leírások az alábbiakban foglalhatók össze tömören:
A Kárpát-medencét Melegvizek Birodalmának nevezi az Arvisurák, amely név a gazdag hőforrásaira utal. Már az Ataiszra történő betelepülés előtt fejlett és szervezett életközösség lakta a Kárpátokat. A Melegvizek Birodalma volt a 24 Hun Törzsszövetség ősi otthona az utolsó jégkorszak előtt. A jégkorszak bekövetkezése volt az az ok, ami miatt a térséget néhány ezer évre el kellett hagyni, ez elől menekült és szóródott szét a 24 törzs a Föld különböző részeire. Nagyobb részük Ataisz-ban talált otthonra. De ekkor sem ment el mindenki a Kárpátokból, hiszen a barlangokban, a hőforrások környékén számos kisebb csoport átvészelte a hideg időszakot, örökítve a tudásukat az utódokon át - itt utalunk a régészeti fejezetben tárgyalt jégkorszaki Bükki, Érdi és Tatai műveltségekre, és a jégkorszakot túlélt Bükki Szeleta műveltségre. A jégkorszak alatt jött lére a beavatottak vezetésével Ataisz szigetvilága, amelyből – annak elsüllyedése után - később kinőtt a többi ősi birodalom is, és több évezredes "kitérők" után, a beavatott szakrális vezetők ismét visszatértek újra és újra állammá szervezni a Melegvizek Birodalmát. A jégkorszakot követő felmelegedéskor Agaba ismeretszerző „kalandozókat” küldött a Melegvizek Birodalmába Kr.e. 4020-ban, meg is találták a visszamaradt „hunokat”, akikkel még megértették egymást. Ezek az emberek a hegyek melegvízű barlangjaiban vészelték át a jégkorszakot. A Kárpátok övezte síkságon, völgyekben, mely területeket a hegyek láncolata védett az eljegesedéstől, időszakos termelés biztosította a megélhetést. Az ősi leírások az utolsó jégkorszak előtt 120 hőforrásról számolnak be.

Látható, hogy a Paál Zoltán által évtízedek alatt, "ismeretlen forrásból" lekörmölt elképesztő terjedelmű "mese" sok tekintetben kapcsolódhat, és összeilleszthető az egyéb fejezetekben tárgyalt ismeretanyaggal...

***

Sumér - Nibiru eredetmítosz

Bakos Attila A Duna Evangéluma c. könyvében így foglalta össze a sumér Nibiru teremtéstörténetet:

"A sumér nyelvű feljegyzések a legősibb írásos forrásnak számítanak bolygónkon, mintegy 5800 évesek, azonban olyan eseményekről számolnak be, melyek év milliókkal ezelőtt történtek, s nagy részletességgel tárgyalják az i. e. 350.000 után bekövetkezett fordulatokat. Ezen írások szerint fajunk megközelítőleg 300.000 éves. (...) Rendszerint nagyobb hitelt adunk egy adott történelmi esemény legrégebbi forrásának, mivel időben sokkal közelebb esik a történés időpontjához, mint egy olyan írnok feljegyzéseinek, aki sokkal hosszabb idő távlatából szemlélte az eseményeket. A sumér ékiratos táblák a legősibb írásos emlékeink, leszámítva talán az olyan geometrikus formák nyelvezetét, mint az élet virágának motívuma, mely megelőzte az ékírást és az egyiptomi hieroglifák megjelenését. Az ősi sumérok olyan történetet mesélnek el nekünk, melyet meglehetősen nehéz elfogadnunk, mivel meg vagyunk győződve arról, hogy amit a múltról tudunk, az valóban helytálló. A történet több síkon oly nyugtalanító, hogy a tudósoknak igen nagy nehézségeket okoz valóságának elfogadása, noha tisztában vannak vele, hogy e táblák minden bizonnyal az igazságról számolnak be.

Létezett ekkor egy nagyméretű bolygó, a Nibiru (az óind hagyományban Ráhu), mely a Mars és a Jupiter között keringett a Nap körül. Az ősi Földhöz tartozott egy hatalmas Hold is, mely a feljegyzések szerint arra rendeltetett, hogy egy napon maga is bolygóvá váljék. Az ékiratok szerint eggyel több bolygó volt naprendszerünkben, melyről a modern időkben csak bizonytalan értesüléseink vannak. A babiloniak később Marduknak nevezték e bolygót, a sumérek azonban eredetileg a Nibiru nevet adták neki. Ez a hatalmas bolygó a naprendszer többi bolygójával ellentétes irányban keringett a Nap körül. A többi égitest többé-kevésbé egy síkban és egy irányban halad, s amikor a Nibiru a bolygók közelébe ér, áthalad a Mars és a Jupiter pályáján. A sumérek elmondása szerint minden 3600 évben halad keresztül naprendszerünkön, s megérkezése rendszerint nagy eseménynek számított. Azután a külső bolygókat elhagyva eltűnik a láthatárról. A táblák arról beszélnek, hogy a sors akarata szerint keringése során a Nibiru oly közel haladt el, hogy egyik holdja beleütközött Tiamatba (Földünk) és felét leszakította úgyszólván pontosan félbe hasította. A sumér feljegyzések szerint az ütközés a Tiamat e nagy csonkját fő holdjával együtt pályájáról kilendítette, s ennek következtében a Vénusz és a Mars körül kezdett el keringeni, s belőle keletkezett az általunk ma ismert Föld. A millió darabra törött másik csonk a sumérek által „kovácsoltvas karkötőnek” nevezett sávba rendeződött, melyet ma a Mars és a Jupiter között elterülő aszteroida övezetként ismerünk. A sumérek ismereteinek egy másik olyan pontja ez, amely ámulatba ejtette az asztronómusokat. Honnan tudhattak a puszta szemmel nem látható aszteroida övezetről? A sumér feljegyzések a múlt ilyen távoli pontjáig nyúlnak vissza. Az iratok korábbi események tárgyalásával folytatják, majd a Nibiruról többet is elárulnak. A bolygót a nefilimnek nevezett tudatos lények lakták. Igen magas termetűek, a nők elérik a 6-8 méter, a férfiak pedig a 10-12 méter magasságot.

Nem halhatatlanok, ám életük hosszúsága körülbelül 360.000 földi évnek felel meg. Ezek a magasabb tudati dimenzióban élő félis¬teni lények több százszor hosszabb ideig élnek, mint a földi halandó. Az idő lejártával azután ők is elköltöznek az élők sorából. A sumér fel¬jegyzések tanúsága szerint megközelítőleg 450.000 évvel ezelőtt, a nefilimek lakta bolygón bajok ütötték fel a fejüket. A mi mai környe¬zeti problémáinkhoz hasonló légköri gondokkal kellett szembenézni¬ük. Tudósaik olyan döntésre szánták el magukat, mely hasonló a mi tudósaink által felvetett megoldási lehetőségekhez. Kutatóik fontoló¬ra vették egy olyan művelet végrehajtását, melynek során por részecs¬kéket juttatnak az ózonrétegbe a Nap káros sugarainak megszűrése végett. A Nibiru pályája oly távol esik a Naptól, hogy melegét szüksé¬ges volt az atmoszférán belül tartani, ezért úgy határoztak, hogy aranyrészecskéket juttatnak a légkör felső rétegeibe, mely a meleget és a fényt tükörként veri vissza. Nagy aranymennyiséget szándékoztak beszerezni, melyet porrá őrölhetnek és a bolygójuk fölötti szférába juttathatnak. A sumér írások tehát, a földön kívüli félisteni lények, kifinomult tudományáról beszélnek. A nefilimek rendelkeztek az űrutazás képességével a sumér táblák űrhajókban ábrázolják őket rakétákban, melyek hátulján fénycsóva formájában lángok csapnak ki. Ezek az űrutazás kezdő lépései, még nem utalnak kifinomult technológiára. Q Azonban meg kellett várniuk, míg a Nibiru elég közel ér a Föld¬höz, hogy egyáltalán végre tudják hajtani az űrutazást a két bolygó között. Nem szállhattak fel bármikor, várniuk kellett a megfelelő pil¬lanat elérkeztére. A nefilimek végigkutatták a Naprendszer összes bolygóját, s úgy találták, hogy a Föld mélye nagy mennyiségű aranyat rejt. így hát kb. 400.000 évvel ezelőtt egy csapatot küldtek át, mely¬nek csupán egy célja volt aranyat bányászni. Először Mezopotámiában telepedtek le, itt építették fel városaikat, ám az aranyat máshol, Délkelet-Afrika egy meghatározott völgyében bá-nyászták. Ez az oka annak, hogy az első embertani adatok Délkelet- Afrikából jönnek, a civilizációs adatok pedig mégis Sumér irányából. Egyiptom helyzete, a kettő metszéspontjában elterülve már jobban érthető. Mé¬lyen leástak a föld gyomrába, és nagy mennyiségű aranyat hoztak a fel¬színre. Majd minden 3600 évben, amikor a Nibiru közel került a Földhöz, az aranyat hazaszállították. Azután folytatták a kiterme¬lést, míg a Nibiru újra meg nem érkezett. A sumér feljegyzések sze¬rint a munkások meglehetősen hosszú időn keresztül, mintegy 100-150.000 évig végezték tevékenységüket, addig, míg ki nem tört a nefilim lázadás. Valamikor 300.000-200. 000 éve a nefilim munkások fellázadtak. A sumér táblák nagy részletességgel számolnak be erről az eseményről. A munkások fellázadtak vezetőik ellen; nem akarták tovább folytatni a kitermelést. A lázadás gondot jelentett, ezért úgy határoztak, hogy kiválasztanak egyet a Földön létező életformák közül. Azután ennek a lénynek a vérét írja a sumér hagyomány összekeverték agyaggal, majd egy fiatal nefilim férfi magját a másik két alkotóval elegyítették. A tábla kémcsőszerű tárggyal a kezükben ábrázolja őket, amint egy lombikból valamit egy másikba öntenek, hogy egy új életformát hozzanak létre. Modern magyarázattal élve, terveik szerint az emlősök egyikének DNS-ét, valamint saját DNS-üket használták fel egy új, a Földön ak¬kortájt létezőknél sokkal fejlettebb életforma megteremtéséhez, me¬lyet a nefilimek ellenőrzésük alatt tarthattak, s melynek egyetlen feladata az aranykitermelés volt. A sumér írások értelmében kezdetben azért teremttettünk, hogy rabszolgák legyünk. Ez volt az egyetlen rendeltetésünk. Szándékaik szerint miután megszerezték az összes aranyat, amelyre bolygójuk megmentéséhez szükségük volt távozásukat megelőzte volna fajunk megsemmisítése. Nem akartak életben hagyni minket. Pontosan azon a helyen, ahol a sumér iratok szerint az arany¬kitermelés folyt, a régészek egykori aranybányákra leltek. Megítélésük szerint a bányák mintegy 100.000 évesek. Igazán érdekes, hogy a ho¬mo sapiens (ázatni) aranyat bányászott ezen a területen. Csontjain¬kat megtalálták a helyszínen. Ezekben az ősi bányákban már legalább 100.000 éve folyt kitermelés, és a régészek szerint már 200.000 év¬vel ezelőtt megjelent itt az ember. Vajon milyen okból bányásztunk aranyat 100.000 évvel ezelőtt? Miért volt rá szükségünk? Az arany, a lágy fémek közé tartozik, nem olyasmi, amit más fémekhez hasonló¬an lehet felhasználni, és nem bukkantak túl gyakran aranyra az ősi lele-tek között. Akkor meg miért végeztük a kitermelést, és hová lett a ki¬bányászott arany? Ráadásul alig vitatott, hogy az emberi fajt minden megfontolás szerint Délkelet-Afrikából származtatják. Vala¬mint ott van az úgynevezett Éva-elmélet. A tudósok kiválasztották a DNS egy bizonyos alkotóelemét és analizálták, hogy kiderüljön me¬lyik elem keletkezett előbb, s kiszámították, hogy az emberiség első tagja körülbelül 150—250.000 évvel ezelőtt élhetett. Ez az első sze¬mély, akit a kutatók Évának neveztek el, történetesen épp arról a hely¬ről származott, ahol a sumérek állítása szerint az aranykitermelést folytattuk, tehát Éva anyánk afrikai nő volt. Jóllehet ez csupán egy elmélet, ám éppen azt a völgyet jelölte meg, ahol a sumér feljegyzések értelmében az emberi faj története kezdetét vette. Az emberi fajt egy Gondvána nevezetű területre helyezték, s mi¬kor már elérték azt a fejlettségi fokot, hogy a nefilimek hasznukat vehették, Afrika és más területek aranylelőhelyeire telepítették őket, ahol aranykitermelésre és más szol¬gálatok teljesítésére alkalmazták őket. Tehát az emberi faj őstípusa Gondvána területén fejlődött és for¬málódott mintegy 50—70 000 éven keresztül. (A Földet több részre szakadása előtti állapotában Gondvána-földnek neve¬zik. A nevet Nyugat-Afrika törzseinek te¬remtésmítoszaiból vették, melyek mindegyike másképpen vélekedik a teremtés mikéntjéről, ám az összes történeten Gondvána létét ille¬tően egy közös szál fut végig hajszálnyira ugyanolyan módon.) A sumér ékiratok ábrázolása alapján az emberi lények magassága a nefilimek egyharmada. A Biblia elmondása szerint is lé¬teztek a Földön óriások (erre másutt még visszatérünk), azt azonban nem említi, hogy kifélék voltak, s mást sem közölt róluk. Egy részle¬tet idézünk a Genezis 6. fejezetéből: „Lön pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.” — A sokasodásra vonatkozó ki¬jelentés nagy jelentőséggel bír — „És láták az istennek fiai (a szöveg töb¬bes számot használ „az Istennek fiai”) „az emberek leányait, hogy szépek azok és vevének magoknak feleségeket mindazok közül, kiket megkedveltek vala. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; le¬gyen életének ideje százhúsz esztendő. Az óriások valának a Földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az lsten fiai bémenének az emberek leányaihoz; és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, akik eleitől fogva híres-neves embe¬rek voltak.” A Biblia e kis részletét már többféleképpen értelmezték. Ám a sumér feljegyzések teljesen más megvilágításba helyezik e soro¬kat, különösen, ha a régebbi Bibliákat tanulmányozzuk, melyek tar-talmazzák az óriások nevét is. A Biblia „Nephilimnek” nevezi őket; a szó hangzása pontosan olyan, mint azé az elnevezésé, amelyet a su¬mér ékiratok adnak meg. Az emberi civilizáció kialakulásának szempontjából különle¬ges adatokat tartalmaznak a sumér ékírások Nibiru-ról, a bibliai óriá¬sok, más néven nefilimek származási bolygójáról. Ez a csodálatos és misztikus bolygó, az agyagtáblák tanúsága szerint kb. 3 600 évente ér¬kezik Föld közelbe, úgy tűnik ez a matematikai magyarázata a fönn¬maradt sumér királylisták időbeosztásának. Feltűnő, hogy valamennyi király uralmi ideje 3.600 évvel osztható. PL: Alulim 28.800, Alalgar 36.000, Dumuzi 36.000, Ubartutu 18.000 év. Szám szerint nyolc szent király uralkodási ideje van megadva az agyagtáblákon hasonló módon, de mindegyiknél feltűnő a 3.600 évvel, vagyis a Nibiru boly¬gó visszatérési ciklusával való oszthatóság. Ez alapján az is rögzíthe¬tő, hogy a nefilimek élettartama hihetetlenül hosszú a földi emberé¬hez viszonyítva. Ezer földi év adja egy félisteni évüket. Mivel az em¬beri s minden egyéb élet akkor alakult ki, amikor a Föld már a ma ismert Nap körül keringet, a földi életnek ez a keringési idő a bioló¬giai és ezoterikus mértékegysége. Ez akkor is igaz, ha el kell ismer¬nünk, hogy más bolygók keringési ideje is hatással van az életünkre. A nefilimek, vagy a fejlettebb tudatú félisteni lények tudatosságát és élettar¬tamát a saját bolygójuk keringési ideje szabályozza. De mi körül is kering a Niburu, ami 3.600 évente ér el hozzánk földi halandókhoz. E fejezetben is meg kell említenünk, hogy az ősi szanszkrit írások, nevezetesen a Brahma-Purána, a Bhágavata-Purána és a Linga-Purána egybehangzóan szól a szakrális, hozzánk képest végtelen hosszú ideig uralkodó szent királyokról, a Manukról, akikről az emberiség kapta a nevét. Leszármazásuk uralkodási idejük szintén a Nibiruról való származásra utal, bár a bolygót más néven illették (Mahar-loka azaz Magyar-bolygó, a Maha-k, azaz hatalmasok laka, Magyar-laka). Amit azonban az ősi szanszkrit írások a sumérral egybehangzóan állítanak, hogy soha nem volt magára hagyva az emberiség, és mindig megkapta a továbblépéshez szükséges ezoterikus és technikai impulzusokat. Ez természetesen ma is így van. Ezek az inspirációs pontok a Nibiru földközelségéhez kapcsolódnak. A védikus írások pradzsápatiknak, ősatyáknak nevezik azokat a félisteni lényeket, akik feladatul kapták, hogy a föld leányaiba oltsák saját emelkedettebb bolygó tudatukat. Álljon itt ismét a bibliai idézet: „Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor úris¬ten fiai bemenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres neves emberek voltak.” (Mózes I. 5.6.4. Károli G. FORD.) Ha tudomásul vesszük, hogy a Biblia a sumér hagyaték hiányos és tudatosan ferdített, illetve soha meg nem értett változata, több dol¬gon is elgondolkodhatunk. Például a sumérok önmagukat Mah-gar-nak vagy Meh-gar-nak nevezik következetesen, s amint említettük a sumér (valójában a Napisten egyik ősi nevének ékírásos hagyatéka alapján, jelen¬tése Szem-Úr, később egyik magyar nemzetségünk, a Szemere nevévé vált) elneve¬zésük egy kiragadott modern régészeti elnevezés, amit egyezményesen elfogadtak. A Mah-gar szó sumér jelentése nagy, hatalmas. A sumér mah-gar, makar, vagy a szanszkrit maha, mahar szavak egyaránt erre utalnak. Ha értelemmel fordítjuk le a sumér hagyatékot és nem a héber értékrend szerint, akkor így szólna a fordítás: „Mah-garok (magyarok) valónak a földön abban az időben, sőt még azután is, mi¬kor az lsten fiai bemenének az emberek leányaihoz és azok gyermekeket szülének né¬kik. Ezek ama Mah-garok, kik eleitől fogva híres neves emberek voltak. A Nibiru, vagy az óind hagyomány szerinti Mahar-loka, a sumérok atyai származási helye. Ezért nevezik a mah-garokat az istenek fiainak, s ez ezoterikus származásunk és lélektani töltésünk mindenki másétól eltérő titka. Ez egyben az örök kötelességünk is, vagyis tovább adni a tudást, elvetni a magot, hogy a föld más gyermekeiben is megfoganjon, kicsírázzon a spirituális tudás, fölszámolva az állatias, testtudatú barbarizmust. A feladat lényege egy magasabb, a küldő félisteni atyák tudatszintjén rezgő emberiség, vagy bolygó-tudatosság kialakítása. Mivel a durva-fizikai sötét erő, az alacsony rendű testi származás lehúzó ereje minden eszközzel ellenáll, időről időre eljön maga az Úr (szanszkrit nyelven Avatár), vagy választott képviselőit küldi, az örök fel¬adat megújítására és gyermekei megmentésére. A bonyolult életformák s maga az emberi lény is bizonyos szempontból nem ezen a bolygón alakult ki, hanem egy fejlettebb, félisteni világ beavatkozása, ha úgy tetszik, kegyeként jelenhetett meg ezen a bolygón. Az ősi sumér, szanszkrit és egyiptomi írások egybehangzóan állítják, hogy az ember¬nél lényegesen értelmesebb félisteni lények, a Legfelsőbb Úr akaratá¬nak engedelmeskedve elhozták a Földre az élet csíráját, helyesebben, ahogy nekünk ez annyira kedves, az élet mag-ját. Bolygónk története a sumér agyagtáblák adatai szerint: 445.000 éve a Bibliában is említett nefilimek Sag-Mah-gar (a szanszkrit hagyományban Mahar-lóka) bolygóról megérkeznek a Földre, és Mezopotámiában megalapítják első földi településüket Eridut (magyarul ma Eredő-Eredet). 430.000 éve egy pólusváltás következtében a jégtakaró visszahúzódik és a Termékeny félhold öve¬zetében melegebb éghajlati viszonyok alakulnak ki. 415.000 éve Enki megalapítja Larsza városát. 400.000 éve Enlil megérkezik a Földre és megalapítja Nippur (Nap-Ur) városát. Az agyagtáblák szerint bein¬dítja a dél-afrikai aranybányászatot. 360.000 éve megépítik Szippárt (Szép-pár az Istenség férfi és női aspektusának szentelt szakrális város) és a többi várost. Az írások Szippárt, mint a félistenek űrkikötőjét és fémipari központját említik. 300.000 éve a nefilimek ma¬gukkal hozott bérmunkásai megtagadják a munkát, ezért földi lények segítségére szorulnak. Enki és Ninhurság (egy nefilim férfi magját egy földi főemlős anya méhébe ültetik) megalkotják az embert. 250.000 éve az első generációs emberek szaporodnak, s kezdik birtokukba ven¬ni a Földet. 200.000 éve egy ismételt pólusváltás következménye¬ként, az egész Földre kiterjed egy ismételt jégkorszak. 100.000 éve a pólusok elmozdulása most a Föld felmelegedését hozza. 77.000 Ubartutu, a félisteni magból származó ember átveheti az uralmat Ninhurszag félisten felügyelete alatt Suruppakban. 75.000 éve a Föld visszaesik a fejlődésben, mert az emberek nem csupán egymás között szaporodnak, hanem engedve állatias eredeti hajlamaiknak, a régi főemlős őssel is. Ez degenerált fajtákat eredményez. 49.000 éve Ziuszudra (a Bibliában később Noé) Enki hű szolgája uralkodik a Földön. 38.000 éve az agyagtáblák „hét elhaladásként” említenek egy, a félistenek által kiváltott rendkívül zord éghajlatú periódust. A csa¬lódott Enlil elátkozza a Földet, s a degenerált fél-lények kiirtására tö¬rekszik. Ez az oka pld. a neandervölgyi ember eltűnésének. 13.000 éve az emberben csalódott félistenek tudják, hogy az érkező Niburu bolygó szökőárakat (vízözönt) fog okozni, de hagyják az embert kipusztulni. Az Atlantiszi-Mura is kiterjedő vízözön bekövetkezik, a pusztulás rettenetes, csak kevés emberi lény éli túl. A tudomány és a technológia lehanyatlik, az emberiség magára marad, a félisteni segítség megszűnik. A jégkorszak viszont épp az özönvíz miatt megszűnik, s az ember néhány megmaradt mágusa (magúra-magőse) révén immár saját magára támaszkodva megkezdi szellemi evolúcióját, melynek lényege a harc az isteni lélek és az állati test-elme között. Azt a folyamatot, melyet a félistenek az ember felsza¬badítása végett hátrahagytak nevezik a szanszkrit írások jógának, azaz igának a mennyei világokkal való ismételt kapcsolatfelvétel útjának. A szövegek nem taglalják, hogy miért, de a félistenek egy része el¬esett attól a lehetőségtől, hogy visszatérjen Sag-Mah-gar (Mahar- lóka) bolygóra, ezért az eddigi ellenszenvüket legyőzve hihetetlen erő¬feszítést tettek az ember tudatának és technológiájának fejlesztése irányába. Miközben generációról generációra csökkent a félisteni tu¬datú és képességű lények száma, addig az emberek szépen haladtak a tanulás szellemi evolúciójában. Ezért indultak virágzásnak a városok és jelent meg a hatékony földművelés, s a pásztorkodás. Sok-sok idő elteltével az érkező magyarok félisteni képessége beleoltódott a homo sapiensként ismert új emberi családba. Ma már csupán a kozmikus¬ szakrális magyar nyelv lényege él (eddig száz év alatt 68 nyelvel bizo¬nyították a magyar nyelv rokonságát és ez csak évről évre bővül, mert ez a világ ősnyelve), maga a szent mágus-nép sehogy (nagyjából Kr. e.3000 körűire őseik által az emberi lényeknek létrehozott vallásosság elszánt híveivé váltak, félisteni tudatosságuk megszűnt) vagy csupán a félisteni zsenialitás váratlan felvillanásaiban. A vízözön kiterjedt mocsárvilágot hagyott maga után ezért az új korszerű technológiával élő emberiség a Kaukázus hegység körzetében fejlődött. Pontosan az egykori szkítia területének közepén, ezért terjedt el, s volt még köz¬tudott az ókorban, hogy a szkíta a föld legősibb népe. Ez a magyará¬zata az égből lehulló ekének és járomnak (földművelés), fejsze (erdő-irtás, gyümölcstermesztés stb.) csészének (szőlészet-borászat) stb. A sumer agyagtáblák szerint minden termő gabona és gyümölcsmag Anu félisten adománya a földlakók számára. Mivel a korabeli ember tényszerűen emlékezett az adományokra, a félisteni világ segítségére, ezért első vallási rítusait a visszaajánlás hálatelt áldozati rítusai jellemezték. Mind a sumér vallást, mind a korai indiait (Rig-Véda) hálatelt hódolat jellemzi. „A teremtés kezdetén az összes élőlény Ura félistenek és ősnemző-atyák generációit bocsátotta előre Visnunak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: Le¬gyetek boldogok ezen áldozat révén, mert ennek végrehajtása majd megajándékoz benneteket minden élvezhető dologgal.”(B g . 3.10.) Összefoglalóan a Sag-mah-gari félistenek létrehozták sumért, majd innen kisugározták a kultúrát India és Egyiptom irányába. Ez a valójá¬ban egységes őscivilizáció minden emberi tudatosság kiindulópontja. Az ember tehát a félistenek teremtménye és részleges tudatossága. Éppen a félisteni ősatyák Naprendszerünkön kívül eső térből való származása magyarázza, hogy az addig primitív, totemisztikus vallási képződmények helyett, Sumérban csodálatos asztromágián alakuló csillaghit alakult ki. A vallás lényege az amint fent, úgy lent eszménye. Mivel a civilizációt elindító félistenek tényleg más bolygóról érkeztek, ez a vallás a beavatottak számára tökéletes tudást jelentett, egyfajta kozmikus tudatosságot, míg az egyszerű tömegek számára a mitikus teremtés mondák, és a szakrális ceremóniák szolgáltak egy jövőbeni tudományos beavatottság alapjául. A tiszta vallásosságból származik a megvalósított, transzcendentális tudás. A vallás feladata előkészíteni az embert a magasabb rendű ezoterikus, félisteni valóság befogadá¬sára. A valláson alapuló tudás, isteni tudományt és harmóniát eredményez, az ateista megközelítés csupán mindent elpusztító, önző, érzékkielégítő technomágia. Lelkünk egy magasabb szellemiségű világ gyermeke, melyet foglyul ej¬tett a fiatal Föld, egy emberszabású főemlősének durva-fizikai teste. A testi származásunkat tehát valóban igazolja a fajok eredetének elmé¬lete, de a lelkit nem. A feladatunk nem más, mint hogy egy napon le¬győzzük az állati testből származó késztetéseket és ösztönöket s visszatérjünk ragyogó, isteni világunkba.

...

Nos, a sumér Nibiru eredetmítosz minden bizonnyal lebilincselő olvasmány, azonban vannak vele gondok.

Kezdjük azzal, honnan ered az elmélet: a sumér Nibiru - Annunaki történet alapvetően Samuel Noah Krammer (asszírológus, író és üzletember!) és Zecharia Sitchin (közgazdász! és újságíró!) nevéhez köthető, mindketten zsidó mondvacsinált történészek. Az egy dolog, hogy az agyagtáblákra ütögetett sumér és később akkád (!) ékíratokból veszik a forrást, de nem mindegy hogyan tálalják. Az átlagembernek nyílván nem áll módjában meggyőződni az igazukról, tekintve, hogy nem férnek hozzá ahhoz a táblákhoz, és nem is tudják elolvasni őket, így kénytelenek az elénk tárt történetet elfogadni kiindulópontnak. Azonban amikor két zsidó „professzorhoz” köthető egy történelmi kérdés, akkor jobb ha megszólal az emberben a vészcsengő... A zsidók előszeretettel veszik el a mások történetét (tisztelet a kivételnek), és használják fel saját politikai céljaik érdekében, ebben nagy gyakorlatuk van. Korunk történelmi csavarjai (Isten humora?) következtében a sorra előkerülő leletek egyre inkább valósággá teszik a magyar-sumér rokonságot. Az egyre több kutatási eredmény összegzése egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy égbekiáltó hazugságokat tanítanak nekünk, és a történelemkönyvek újraírása elkerülhetetlen. Na most ebben a helyzetben vajon kiknek állhat érdekében ezt az egyre inkább valóságossá váló tényt egy hihetetlenül meseszerű történettel nevetségessé tenni?

A másik probléma, hogy ez az egész „teremtéstörténetről” ordít a materializmus: űrhajók jönnek, fejlett laborjaik vannak (klónoznak), igazi sci-fi filmbe illő háttér…

Továbbá az egész történetről ordít az arany-imádat, (ez szintén zsidó eredetű értelmezésre utalhat).

A sokszor idézett Bibliai „óriások valának a földön” részt sokkal inkább úgy lenne szerencsés értelmezni, hogy nem fizikailag vett óriások, hanem magasok, magosok, mágusok magyarok ha úgy tetszik. Erre Bakos is rájön később, amikor a szanszkrit alapján átírja a szöveget:
„Mah-garok (magyarok) valónak a földön abban az időben” –re.

Szóval érdekesek ezek az anyagorientált űrhajós-istenek. Vajon miért jöttek a Földre aranyat bányászni? Nagyon hiányzik belőlük a szellemi magasabbrendűség. Tetteiket szemlélve mindössze egy szellemileg primitív csoportot lehet látni, nagy technikai tudással... Ha Isten ilyen lenne, akkor milyen alapon várhatja el tőlünk, hogy mi ennél különbek legyünk?

Aztán a történetben még mindig van egy nagy bugyutaság. Idejönnek a Nibiruról aranyat kitermelni, amihez rendelkezésükre áll minden mai szemmel is elképzelhető high-tech, áram, kompjúter, technikai eszközök, és a Nibiru vezére ezerrel sürgeti őket, ami arra utal, hogy sürgősen kell nekik a nagy mennyiségű arany. Erre ezek nekiállnak embert tenyészteni és isteneket játszani, amivel a történet szerint nagyobb gondot csináltak maguknak, mint ahogy azt sejteni lehetett és nem is sikerült nekik igazán megbirkózni a feladattal, amibe végülis beleuntak… Szóval ennél valamivel hihetőbb, nemesebb teremtéstörténetnek kell lennie az emberiséggel kapcsolatban… A teremtés ugyanis nem az csak értelemről szól, hanem az életről is. Pontosan ez a Nibiru történet hatalmas hiányossága, hogy nem ad magyarázatot a teremtésre, hanem pusztán csak a genetikailag megtámogatott emberré válással foglalkozik.
No persze attól függetlenül, hogy ez a Nibiru-elmélet erősen köthető két aranyról ábrándozó zsidó kutatóhoz, de mindenesetre figyelemreméltó tény, hogy a „szárnyas-nap” – ahogyan a Nibirut ábrázolják – megjelent több, egymástól független kultúrkörben is: egyiptomi, hettita, szíriai, sumér, babilóniai, maya, tolték, stb... Nos, a jel régiségét figyelembe véve szinte csodálatos, hogy a szárnyas nap a magyar népművészetben ma is kedvelt. Ahogy azt Klement Kornél Faragókönyvében láthatjuk.

http://www.nandor-net.de/paloc/farago-konyv/farago-konyv.pdf (25-26 oldal)

Szóval nem feltétlenül kell elzárkózni teljesen a Nibiru történettől, de érdemes erős kritikákat megfogalmazni a részleteket illetően.

szárnyas nap képek

Lemúria

Bakos Attila: A Duna Evangéliuma c. művében a következő összefoglalót írta a Lemúria történetéről, melyet
ÖTÖDIK FEJEZET LEMÚRIA A sumer agyagtáblák üzenetéhez visszatérve, s elemezve, azokból állításuk szerint kiderül, hogy a mai emberiséget (homo sapienst) a hihetetlen távoli időben meg¬előzte egy ősi emberi faj, mely félig a szárazföldön, félig a vízben élt. Tehát kétéltű volt. Enlil, aki elsőként érkezett a Földre, és aki a vezető volt Dél-Afrikában nem a száraz földön landolt. Utazása végén a vizekben kötött ki. Hogy miért kellett a vizekbe me¬rülnie? Mert a szárazföld, a maihoz képest jóval kisebb volt és mert a bolygó irá¬nyítói, urai, az ún. lemuriai „emberek” voltak. E lemuri lények rendelkeztek ekkor a legmagasabb tudatszinttel a Földön. Ezért bolygóközi kifejezéssel élve Enlilnek engedélyt kellett kérnie a Földön való letelepedésre és az aranykitermelésre. Galaktikus törvény, hogy egy bolygón kívüli faj tagjai csak az engedély megszerzé¬se után léphetnek be egy eltérő tudatrendszerbe. A sumér táblák azt mesélik, Enlil meglehetősen hosszú időt töltött az óceánban, s ami¬kor végül elhatározta, hogy a szárazföldre lép, azt már félig ember, fé¬lig hal alakjában tette! Enlil később újra visszanyerte teljes emberi alakját. Tehát amikor Enlil (egy nefilim) Földünkre megérkezett, először a lemuriaiakkal (a Szíriuszról származó, jóval korábban ideérkezett lényekkel) lépett kapcsolatba, hogy megszerezze jóváhagyásukat tervei megvalósításához. Azután letelepedtek a szárazföldön, és megindították azt a folyamatot, ami a ma ismert emberi faj megteremtéséhez vezetett. Ennek az ősi lemuri emberiségnek a szülőföldje a Kárpát-medence volt, ami történetünk idején egy melegvizű beltengernek adott otthont, számtalan szigettel, mocsárral, működő vulkánokkal. Föltehető, hogy a ma élő ember az ősi lemuriai (hüllőszerű) és az emberszabású főemlős együtteséből alakult ki. Több testvérnépünk ősi eposzában fönnmaradt ennek a sajátos bőrpáncélnak az emléke. Például az óind Mahábhárata Kamának, a Napisten fiának születéséről szóló részében említi, hogy Kama mell¬kasát egy, a testébe belenőtt, a húsába szervült pikkely, bőrpáncél bo¬rította, amitől sebezhetetlen volt a többi harcoshoz képest. Indra azonban magát brahmanának álcázva adományként épp ezt a bőrpán¬célt kérte a nemesszívű harcostól, aki kitépte a szervült páncélt saját húsából, miközben kiömlő vére a földre folyt. De a magyar népmesék sebezhetetlen hősei, vagy a német Siegfried és a görög Achilleus története is erre a testi sajátosságra emlékezik. Az említett Szíriuszról származó kétéltű ősfajnak, a ma ismert két emberi szemen kívül, volt egy különlegesen működő harmadik szeme is. Ez a látószerv a fejtetőn, a homlokcsont fölött helyezkedett el. A három koponyacsont találkozásánál, amiről köztudott, hogy csak az első néhány életév után nő be teljesen. Ez a szem a finom-fizikai látásra specializálódott (mai embernél e szerv maradéka a tobozmirigy). A harmadik szem nem a közönséges fény-rezgések és hullámok érzékelése útján látott, hanem a finom-fizikai (asztrális) fénytartományokat érzékelte. Az általunk ismert és használt két szemével egyszerűen nem is boldogult volna, a környezet páratar¬talma és ködös volta miatt. A hihetetlen számú elektromossággal kí¬sért vihar és a folyvást szakadó esőben ez a szerv biztosította a tájé¬kozódás képességét. Azonban a puszta látáson kívül e finom-fizikai harmadik szemnek más szerepe is volt. Ez a szerv a mai rádióhoz hasonlóan telepatikus érintkezést, látásmódot biztosított a lemuriai ősemberi lények között. Mai napig léteznek Indiában és Dél-Amerikában olyan erdei törzsek, akiknél a gondolatátvitel teljesen természetes kommunikációs mód¬szernek számít. Ezek a törzsek olyan párás, ködös területeken élnek, ahol a fényviszonyok alakulása nem indokolta a harmadik szem teljes visszafejlesztését. Ez a képesség az ősi időkben megszokott, az ókori kultúrákban még természetes volt. (Láthatjuk például az indiai ősi Siva kul¬tuszt, melynek középponti istenségét mai napig, a híres harmadik szemmel ábrázol¬ják. Siva kultusza is magyar eredetű, ami talán megdöbbentő első hallásra. Ám az ősi sumér-magyar képírásban a magyar leszármazási fogalom képjele a három búzamag, vagy három búzaszem volt. Mai napig a mag és a szem azo¬nos értelmű magyar nyelvünkben. Értelmezve mag-har, azaz magyar, vagy szem-úr azaz sumér. Siva kul¬tusza a sumér, azaz szemúri Szamas azaz, Szemes Napisten kultuszának indiai újjászületése, papjai a sumér magyar samanák, a későbbi sámá¬nok. Az ősi mezopotámiai, egyipto¬mi mágiának s az indiai, tibeti jógarendszernek egyaránt része a harmadik szemmel látás képességé¬nek visszaszerzése. A történelmi Magyarország területe is bővelkedett napjainkig ún. „látókkal”, ám ezeket a katolikus inkvizíció irtotta és üldözte év¬századokon át, most pedig a modern ateista, empirikus tudomány tartja naiv tu¬datlanságnak.) A Földbolygónak volt tehát egy őskora, amikor minden meleg ten¬gerekkel és mocsarakkal volt borítva. Ez volt az első, vagy lemuriai emberiség kialakulásának otthona. A százezer éveket átfogó megközelítésünkben sokkal inkább őskorokról kell beszélnünk, mint egy őskorról. Esze¬rint joggal feltételezhetjük, hogy a kifejlődött homo sapiens emberi¬ség a műveltség, a civilizáció első elemeit részben a lemuriai kétéltű ősembertől örökölte, másrészt pedig külső bolygóról származó tanítás részese lett. Számos ősi történetben, például az Oannes mondában az áll, hogy az emberek, mivel akkor még félig emberek, félig állatok voltak, a civilizációt olyan lényektől tanulták, akik félig halak, félig emberek voltak. A lemuriai kétéltű ember rendelkezett egy, a miénktől jelen¬tősen eltérő, ún. „jobb agyféltekés” gondolkodásmóddal. Utódait, leg¬alábbis fejlődése kezdeti szakaszában, másként nemzette és hozta a vi¬lágra. Erről is tudósítanak a sumér agyagtáblák. Ennek az első emberi fajnak egyik őshazája a Kárpát-medence volt. A Dunántúl ekkor még mocsaras szigetvilág, az Alföld pedig egy ős¬tenger fenekét képezte. Egyszer azonban, valamely kataklizma folytán, az őstenger, az emberi világ első oltalmazó költőhelye lefolyt a Kár¬pát-medencéből. A Vaskapuként ismert szoroson keresztül, ahol most a Duna talált magának kijáratot, ez a hatalmas víztömeg kiáramlott. Megőrződött erről egy ősi magyar elbeszélés a Kárpát-ember és a Tenger-asszony története, akik nagyon szerették egymást, de egy napon, olyan csúnyán összevesztek, hogy Tenger-asszony végül elhagyta a Kárpát-embert. Ez a veszekedés vélhetően egy olyan nagy természeti csapásra emlékezik, aminek következménye lett a tenger elszivárgása. A Jégkorszakok előtti időkben a Föld egyik pólusa a mai Magyarország területén volt és akkor ezen a helyen az örök tavasz birodalma létezett. Ma már a sarkokon örök tél van, mert a Föld saját belső hője jelentősen lecsökkent. Az említett időpontban azonban éppen hogy a sarkok voltak csak alkalmasak az élet megjelenésére, a többi terület elviselhetetlen forrósága miatt. A mai modern tudósok kutatásaik során arra a feltételezésre jutot¬tak, hogy a sarkok vándorolnak, vagyis évmilliók során mérhető ritmus¬ban váltakoznak. Ez a pólusvándorlás az oka a nagy hőingadozásnak. Mielőtt rátérnénk e téma alaposabb ismertetésére érdemes megemlíteni, hogy népmeséink, melyek valójában hihetetlen régmúltból táplálkozó teremtéstörténetek, milyen emlékeket hordoznak a sarkok vándorlásával kapcsolatban. Egészen megszokott például az a népmeséi kezdés, hogy „amikor még egy nap volt egy esztendő”, miként ma a sarkokon egy nap egy esztendő, fél évig van nappal és fél évig éjszaka. Másik változat, „amikor három nap volt egy esztendő”, vagyis a sarkok közelében. A magyar népmesék azt mesélik Tündérország szigetéről, hogy az az örök tavasz birodalma volt.

IIVX Elsüllyedt világok (Mu, Lemúria, Ataisz, Atlantisz) http://www.prenoszilsandor.eoldal.hu/oldal/rovasiras-tankonyv-5-6-fejezet http://www.tar.hu/netudki/ataisz/index.html Valójában az avarok a Hun Törzsszövetség tagjai voltak a többi 23 törzzsel együtt, úgy mint: türk, kaza-hun, széki-hun, bolgár, jász, lett, manysi, mari, komi, csuvasz, vepsze, tatár, kun, manzsu, kabar, mordvin, úz (ők voltak az ősmagyarok közvetlen rokonai), suoma, vót, baskír, észt, ujgur, mongol, avar. A törzsszövetség tagjai egymás közt hun nyelven beszéltek, de gyanítom, hogy a törzseknek azért volt saját nyelvük is. Aztán Kre. 4040-ben Agaba a hunok fővezére aztán egyesítette a hunokat és közös nyelvvé tette a hun nyelvet. Nem túlzó a 8 000 - 9 000 éves kultúra sem. Ugyanis a hunok egyetlen megmaradt írott gestájában az Arvisurában mindez meg van örökítve, noha az Arvisurát Kre. 4040-ben újra kellett kezdeni, mert az addigi feljegyzések Kre. 5000-ben megsemmisültek a hunok egykori lakóhelyén a Csendes-óceánban a Hawaii-szigetektől D-NY-ra. Ugyanis az történt, hogy a szigetcsoport, ahol a hunok addig éltek egy hatalmas időjárási kataklizma következtében elkezdtek süllyedni és aztán végképp az óceánba süllyedt. a hunok kultúrája és vallása kb. 8 000 éves lehet

...

Ezek után ismét Kozsdi Tamást idézzük, aki az alábbiakban foglalta össze az elsüllyedt világokkal kapcsolatos kutatásait:

A FÖLD Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a világunk mindig úgy nézett ki, ahogy a mai térképek azt bemutatják. Amikor ősi világok vizsgálatába kez¬dünk, mindenképpen rugalmasnak kell maradnunk, amely által felismerhetjük, hogy a Föld felszíne, évről évre és évezredekről évezredekre szüntelenül vál¬tozik. Az a sziget, ami egykoron ott volt, ma nem ott van, az a partvonal, ami egykor ott volt, ma már nem ott van és az a hegy, ami ma létezik, egykoron még nem is volt. A Földünk felszínét számtalan természeti esemény és erő alakította és ala¬kítja ebben a pillanatban is. A Föld felszíne nem állandó, ahogy a teremtésben semmi sem az. A Földet gyakran alakították vízözönök, tűzözönök, meteor becsapódások, vulkánkitörések, jégüstökösök és más felfoghatatlannak tűnő, dimenzión átütő erők. Ősi világok utáni kutatásunkhoz önmagában nem elég a régészet, a föld¬tan, az állattan vagy a szellemi tárak, égi könyvtárak ismerete. Ezek mind¬egyike szükséges ahhoz, hogy megalapozott véleményünk legyen. A Földünk korát évmilliárdokban határozzák meg a mai tudósok, azonban méréseik eredménye a mai technikák és ismeretek alapján alakul ki, így csak viszonyításként tekinthetünk ezekre az eredményekre. A Föld gyakori éghajlatváltozásai miatt több jégkorszakot élt át. Ezen pe¬riódusok közötti felmelegedésekben alakultak ki az alább tárgyalt civilizációk. A CIVILIZÁCIÓS CIKLUSOK A teremtés során több alkalommal kezdődött el olyan ciklus, amikor embe¬rek élhettek a Földön. Az ilyen ciklusokat nevezem civilizációs ciklusnak, azaz teremtési korszaknak. Egy adott civilizációt a tudatszint különböztet meg egy másiktól. Isteni szintről nézve a civilizációk között az élet feltételei, azaz a Játékszabályok” különböznek egymástól. Ezt úgy érthetjük, hogy míg egy korai teremtés során az emberek techno¬lógia nélkül, a természet gyermekeként élték le évezredes ciklusukat, addig egy másik ciklusban magas építészeti tudással, technológiai és szellemi isme¬retekkel együtt létezhetnek. Nem törvényszerű az, hogy mindig fejlettebb követi a fejletlenebbet. Ez az evolúciós elmélet a civilizációkra nézve egyfelől igaz, másfelől nem. Mire gondolok? A teremtés legelején, amikor a megnyilvánulatlanból megnyilvánul a tér, akkor az előző korszak összes információs emlékére építve indít a Te¬remtő. Itt tehát folyamatosság van, fejlődés. Ha egy bolygó civilizációinak sorát vizsgáljuk, mint ahogy most pl. a Földét fogjuk, akkor ott - és csakis a bolygóról nézve - már nem fejlődés szerint alakul egy következő teremtési ciklus, hiszen a galaxisban működő erők alakítják a föld aktuális életét is, amely miért lenne folyamatosan fejlődő pályán? Ennyi filozófia után vegyük végig a földi civilizációkat. MILYEN CIVILIZÁCIÓKAT KÜLÖNBÖZTETÜNK MEG A FÖLD TÖRTÉNETÉBEN? Fontos előre bocsátanom, hogy egyes civilizációs ciklusok egymás mellett is futottak, tehát nem stafétaszerűen követték egymást. Ez logikus döntés volt a civilizáció megalkotói részéről - már ha voltak ilyenek -, mert így a tudás és a játékszabályok keveredéséből megfigyelhetőek az egymásra hatások, amelyből speciális tapasztalatok gyűjthetők. Egy aktuális példával élve ma, amikor éppen lefut(ott) az előző teremtési ciklus, már beleszületnek az úgy¬nevezett csillaggyerekek, vagy indigókék aurájú gyermekek, akik nem egy szűz új világba érkeznek, hanem még néhány évig, évtizedig átkötői a két világkorszaknak. A különböző civilizációk különböző emberi alapmintát vonultatnak fel. Az „Isteni Nemzők”, ahogy Blavatzky5 nevezi őket mindig új és új Ádámot és Évát küldenek a teremtés elején. Ők a fő minták. Ebből kifolyólag elmondha¬tó, hogy ahány ciklus eddig lezajlott, annyi első Ádám és Éva született már a Földre. 0) A nulladik teremtési hely az úgynevezett „Szent Föld, ami elpusztítha¬tatlan, és amely hely mindig fennmarad. Ez a hely bölcsője az első embernek, és ez lesz a lakhelye az utolsó isteni halandónak, akit kiválasztanak az embe¬riségjövendő magvának”. (H.P. Blavatzky) 1) Az első teremtés elnevezése a Hüperbores Föld (említik még: Hyperborea), amelyet a Thule civilizációnak is nevezhetünk. Elhelyezkedését tekintve valahol az Északi Sark felé kellene kutatni, amit a mai Észak-Európa, Izland és Grönland térségére helyezek. 2) A második teremtési ciklust Nútisz Föld-nek neveztem el. Elhelyezke¬dése a mai ázsiai kontinens északi részén volt, ez a korábbi, Kr.e. 20.000 előtt létezett Újgur Birodalom területére kerül, ami a mai Szibériát teljes egészében magában foglalja. 3) A harmadik teremtési ciklus a Mű Föld (említik még: Mú föld) korsza¬ka, ami egy páratlan isteni műalkotás volt. Elhelyezkedését tekintve a Csen¬des-óceán majdnem egészét idevehetjük. 4) A Nútisz Föld korával egyidőben született meg a Lemúr Föld, ahol a Nútisz-beli emberek egyik újabb alfaja, genetikailag módosult változata jelent meg. Ekkor már Mű szigetbirodalma is állt, tehát volt olyan időpillanat a Föld történetében, amikor egyidőben három civilizációs program is futott párhu-zamosan. Erről a keveredésről ír a Paál-féle Arvisura is, amikor az első „kaltesi” csoportok a fákról szedegetik le az embereket, és tanítják meg őket építkezni, állatot tartani, mezőgazdálkodással foglalkozni. 5) Nútisz Földnek hirtelen vetett véget a Teremtés. Mű virágzása és a Lemúr Föld fennállása mellett megszületik az Atlantiszi Föld, amelyik Mű¬ből eredő új ciklusként jön létre. Atlantisz korai korszakában a Lemúr föld fokozatosan megszűnik létezni. Az Atlantiszi Földet Kr.e. 11658 táján egy Hold becsapódás éri, amitől folyamatos süllyedés kezdődik el. 6) Az atlantiszi világ el nem korcsosodó magva idejekorán áttelepült a mai Közel-Keletre, ahol a páratlanul magas tudásszintű műveltségükkel új biro¬dalmat hoztak létre. Ennek letűnő maradványai a közismert sumér, núbiai, etiópiai és a kora-egyiptomi kultúrák. Ezeket a fejlett műveltségű kultúrákat az Atlantiszból később (Kr.e. 11000 után) kiáradó elkorcsosodottak emésztik fel, illetve kényszerítik menekülésre, amitől Ázsia felé húzódik a magas mű¬veltség hordozóinak egyre fogyó tábora. Ez a korszak ér mostanában, 1999- 2012 között véget. Ezen összefoglalás után lássuk kicsit részletesebben a civilizációs cikluso¬kat. GONDWANA Ha ma egy térképre nézünk, láthatjuk Amerika, Afrika, Ázsia, Európa, Ausztrália és Antarktisz földrészeket. Egykoron a föld szárazföldi része egy volt, és a ma ismert földrészek ebből az egybefüggő földgyűrűből töredeztek le. Jól megfigyelhető Dél-Amerika és Afrika képzeletbeli egymáshoz illeszté¬séből a fenti állítás valószínűsége. Ez a földgyűrű a föld egyenlítője mentén létezett. Ez volt Gondwana, az egybefüggő földrész. HIPERBOREA Az emberi teremtések sorozatának legelején egy nagy sereg fénylény in¬dult le az anyagi világba tiszta égi normákat mint lenyomatokat idehozni. Az általuk képviselt minta a legősibb, legszentebb isteni minőséget testesítette meg. Birodalmukat Rám-vidékének nevezték. Élt ott egy úgynevezett sárkányi nép. Ez a nép a Teremtőt képviselte és három lelke volt, azaz rendelkezett beavatott lélekrésszel is, amely a legfelsőbb hierarchiákból hozta alá a Fényt és a tudást. Ez a sárkányos nép volt az, amelyik az embert akkor megalkotta. A sárkányosok tanították az embereket, de egyszer a kísérteti területről, amely egy dómszerű kupolaváros volt, kiszöktek egyes mutáns egyedek, amelyek később a civilizáció bukását okozták. A sárkányos népnek többé már nem sikerült ellenőrzése alá vonni az el¬szabadult teremtetteket. A mutánsok nagy gonoszsággal fordultak szembe földi teremtőikkel. LEMÚRIA Másfél száz évvel ezelőtt a brit geológus, Blanford felfedezte, hogy azonos perm és triászkori üledékes kőzetek húzódnak a föld mélyén Dél-Afrikában és Indiában, amiből arra következtetett, hogy a két terület egykoron egybefüggő volt. Ezt a teóriát támogatta az angol zoológus, Sclater is, és ezt az egykor egy¬befüggő, indiai-óceáni földnyelvet Lemúriának nevezték el. Azért Lemúriának, mert az idetartozó Madagaszkár szigetén élt egy majomszerü állat, amelyet lemúmak hívnak, s ez a majom honos volt Indiában. 1933-ban Budapesten, a Lampel kiadónál megjelent egy térkép az ősi világokról, amelyen Lemúria az Indiai-óceánnál is nagyobb kon¬tinens képét vetíti elénk. Ez alapján Lemúria Ausztrália nyugati partjaitól egészen Afrika nyugati feléig húzódott, magában foglalva az afrikai „fogat” is. Ez a gigászi méretű sziget feltöredezett, egyes részei elsüllyedtek és meg¬maradt egy akkora terület, amely Madagaszkártól (Afrika keleti fele) Ausztrá¬liáig tartott. Az egykori Lemúriából ma például Sri Lanka, Szumátra és Jáva szigetei ismerhetők fel. MÚ Mú szigetét sokan összetévesztik Lemúriával. Nézőpontjuk akkor helyes, ha Gondwánából indulunk ki, így a később kialakult nagy szigetek egykoron mind összetartoztak. Mút és Lemúriát azért különböztetem meg, mert máshol helyezkedtek el, időben egymás után következtek, valamint a föld fejlődését és a lakosainak fejlettségét tekintve is eltérés mutatkozik. Mú tehát az a sziget, amely az Indiai-óceánon elhelyezkedő Lemúriától el¬térően, a Csendes-óceánon feküdt. Nyugat felől Ausztráliát, keleten a Húsvét- szigeteket foglalta magába, északon pedig messze Hawaii fölé terjeszkedett ki. 1851-ben született az a Churchward hadnagy, aki munkája révén és az is¬teni gondviselés céltudatosságának köszönhetően összetalálkozott egy hindu főpappal, akitől megismerhetett két agyagtáblát Mú világáról, valamint meg¬tanulta az ősi titkos iratok nyelvezetéhez szükséges naacal írást. Ez a naacal nyelv megfelel a közép-amerikai mayák nyelvének. A naacalok az egyetemes tudás őrzői és tanítói voltak. Minőségüket te¬kintve azonosak a hun törzsszövetségi kabarokkal és a Holt-tenger vidéki esszénusokkal. Mú a ma ismert kultúrák és vallások bölcsője volt. Év tízezredeken át léte¬zett, és Kr.e. 20000 táján ereszkedett nagy mértékben a Csendes-óceán felszí¬ne alá. Mú vallásának alapjait később többek között Ozirisznél, Buddhánál, Zarathusztránál és Jézusnál találjuk meg. Mú szigetén kétféle írásmódot használtak, északon az ujgurt, délen pedig a nagát. A Naacal táblák a naga írás képjeleivel készültek. A British Múzeum őrzi a Troano maya kéziratot, mely szerint 64 millió la¬kos élt a szigeten. Óriási kiterjedésű alföldekkel tarkított, trópusi vidék volt, gazdag legelőkkel és művelt területekkel. A szigetet keresztül-kasul szelték a kővel kirakott utak, az emberek fény¬űző otthonokban laktak. Mú szigetét egy törzs vezette, de összlakossága tíz törzsre tagozódott. A vezető Mú királya volt, akit Ra Mu-nak hívtak, vagyis Napkirálynak, pont úgy, mint évezredekkel később Egyiptomban is. Ez a király fejedelmi és egy¬házi feladatokat is ellátott, amely a hunok koráig gyakorlatban maradt. Mú lakosai hittek a lélek halhatatlanságában és egy vallást követtek. Mat¬riarchális berendezkedésű birodalom volt, egymás mellé rendelt viszonyban éltek. A lakosság magas műveltségű, felvilágosodott szemléletű volt. Kitűnő hajósok voltak, beutazták az egész földet és magas tudású építésze¬iknek köszönhetően nagy templomokat és kőpalotákat építettek. Mú hét nagy fővárossal rendelkezett, de számukra is elérkezett egyszer a vég. A sziget pusztulása alatt nem a teljes sziget eltűnését kell érteni, hanem azt, hogy jelentős része egy katasztrófa következtében széttöredezett és el¬süllyedt. Azonban több sziget megmaradt a vízfelszín felett, ezek lettek a Húsvét-szigetek, Hawaii, Tahiti, Szamoa-szigetek, valamint a teljes Mikroné¬ziái, Kiribati és Polinéziai szigetvilág. Mú óegyiptomi és indiai feljegyzések egybehangzó állítása szerint erős földrengés következtében, heves tűz pusztításától süllyedt el a föld gyomrába. ATLANTISZ Atlantisz szigete a mai Atlanti-óceánon helyezkedett el. Több évtízezredig létezett és történelme több kultúrkorszakra osztható. Ezek között volt rendkí¬vül magas kultúrájú, igazi paradicsomi életet megélő népek korszaka és volt kegyetlen, barbár, pusztító világban élők korszaka is. A szigeten eleinte az anyajogú világkép, a matriarchátus terjedt el, melyet aztán a szélsőséges apajogú váltott fel. A Föld Kr.e. 11658-ban súlyos találatot kapott, és az ennek következté¬ben végbemenő éghajlatváltozás és árapályjelenség a sziget évezredekig tartó süllyedését idézte elő. A legnagyobb csapás az volt, hogy a becsapódás miatt megrepedt a földkéreg. A becsapódás után nagy mennyiségű mágneses por került a levegőbe, elje¬gesedtek a Föld sarkai, a jég elborította még a tengereket is, és Atlantisz mág¬neses sarkán meghaltak az emberek. A süllyedés hosszú évezredek alatt ment végbe, Kr.e. 1677-ben Túliás ka¬pitány még jelentést ír Ordosz központnak, hogy a szigetnek még van vízfel¬szín feletti része. Kr.e. 1500-ra tehető a sziget végleges eltűnése. Atlantisz utolsó menekülő népeit „tengeri népek”-nek vagy „sáska népedknek nevezik az Arvisurák. Ezek elsősorban a digók, a latinok és a barik. A latinok a sziget végleges pusztulásakor özönlötték el az etruszkok uralta Et¬ruszk Birodalmat (Etur fejedelem népe). A digók és ari-barik a földközi¬-tengeri szigeteket tarolták le, és több csoportjuk a mai Marokkón és Algéria területén keresztül Egyiptomba is beözönlött. Az egyiptomi beözönlés már Kr.e. 3970-ben napi téma a hun nagyszalán, a Havaruti Nagygyűlésen. A Hun Beavatott Központot, az Élet Templomát a sáska népek okozta ve¬szély miatt kellett a Közel-Keletről Ázsia legvégébe, Ordoszba telepíteni. Suruppak (Mezopotámia) bölcseinek beszámolói szerint Atlantisz valami¬kor zöldellő sziget volt. Az emberek jómódban éltek. A síkságokon törpe népek laktak. A hegyláncolat északi részén szőkék, a déli részén barnább bő¬rűek éltek. Hadban álltak egymással. A törpék eredendően békés népség volt. A legyőzöttek agyvelejét kiszívták, de húsukat nem ették meg. Az óriások férfi munkaerő hiányában voltak, az asszonyok törpéket fogad¬tak cselédeknek. A férfiak azonban meg akarták szüntetni a törpék alkalmazá¬sát, amiért harc tört ki a nők és a férfiak között. Az asszonysereg győzött. A tengeri népek között a kannibalizmus nem szűnt meg olyan gyorsan, mint az ataiszi népeknél. Az etruszkok mondái azt mesélik, hogy az égiek büntetése vetett véget a szigetnek, mert a hajósok asszonyai a várakozás ideje alatt erdei törpékkel szeretkeztek, és az erdők mélyén gyakran mulatoztak. A hajósok bosszúból otthagyták az asszonyaikat, akik rémületükben a hajók után úsztak, és sokan a vízbe fulladtak. Atlantisz történetében ennél szörnyűbb dolgok is előidézői voltak a végső pusztulásnak. A szigetet egy korszakban a kirekesztettek használták. Lázadás folytán ezek a máshol nem kívánatos személyek átvették a hatalmat, és eltu¬lajdonították a magas tudást, illetve fogva tartották a legmagasabb szintű be¬avatottakat. A fekete mágia (az erők önös célokra használása) uralkodott ek¬kor el, mely nemcsak a földre nézve jelentett pusztító hatást, hanem a környe¬ző galaxisokra is. Komoly fegyverkezés indult meg, nagyon magas tudatszin-teken, ahol a mögöttes szándék gonosz volt. A szigeten kezdetben virágzó napbirodalom korszakai után az alacsony, önös érdekű energiák világa köszöntött be. A fertőben a fénnyel telt élet el¬sorvadt. A sziget utolsó történeti ideje kegyetlen és brutális volt. Atlantisz ártó szellemisége azonban a sziget pusztulása ellenére sem tűnt el teljesen. Az onnan kikerült népek az egész Közel-Keletet és Dél-Európa terü¬leteit is megfertőzték. A mai kultúrák még mindig hordozzák a nyomait az egykori barbarizmusnak és az alacsony energiaszintű gondolkodásnak. UJGOR BIRODALOM Mú szigetének volt egy hatalmas gyarmata, amit egyes kutatók Ujgor Bi¬rodalomnak neveznek. James Churchward szerint ez Kr.e. 17000-ben már létezett. Hatalmas területe a mai Európától a Csendes-óceánig, Indiától Szibé¬riáig terjedt. A birodalom évezredekkel a Kr.e. 11652-ben bekövetkezett kataklizma előtt alakult meg. Fővárosa Khara Khota volt, aminek romjait ma a Góbi siva¬tagban találhatjuk meg. Persze a Góbi sivatag területe abban az időben gazdag növényzettel bírt. Az ujgorok egy nagyon magas fokú kultúrcivilizációban éltek. Kosloff professzor Khara Khota-nál 50 láb mélységben talált egy 16000 éves sírkamrát, amit föltárt. Itt többek között egy selyemre mázolt festményt talált, ami egy ülő helyzetben lévő királynőt és a mellette álló hitvesét ábrá¬zolta. A királynő egy teljesen kinyílt ’Lótusz-virág’ Trónon ült, s fején egy háromágú korona, aminek közepén egy aranykorong, amelynek közepéből három sugár tündöklik. Kezében egy jogart tartott. A királynő háta mögött egy nagy napkorong és a feje mögött egy kisebb korong látható. Ez a birodalom feltételezhetően a természeti katasztrófák és a jégkorszak bekövetkeztének áldozata lett, de a terület feletti jogfolytonosságot Ataisz szigetének kivándorlói veszik majd át Kr.e. 5100 táján, így marad őseinknél a terület egészen a mai időszámításunk kezdetéig. Különösen érdekes, hogy még mindig több mint hét millió ujgur él a föl¬dön Belső-Ázsiában, vagyis pontosan az őseinek földjén. A VIII. században Mongóliában alapítottak birodalmat, ahol sohasem alkottak politikai egységet, társadalmi szerveződésük a falura koncentrálódott. Öntözéses gazdálkodásuk fő terménye a búza, a kukorica és a dinnye. Feltételezésem szerint az Ujgur Birodalom korábbi létezése lesz az egyik oka annak, hogy Krisztus előtt az ötödik évezredben Belső-Ázsiában jön létre az újjá alakult Hun vezetésű törzsszövetség. A néhány ezer éve lezajlott belső¬ ázsiai hun világ története ezáltal, egy majd húszezer évvel ezelőtti birodalmi létezés jogos folytatása volt. ATA IZISZ BIRODALMA A SZIGET, AMELYNEK NINCS NYOMA A Csendes-óceán, amely otthont adott a hajdani Mű kontinensnek, számta¬lan katasztrófa és kisebb-nagyobb vízözön hatására nem tudta Mú-t egyben tartani, az feltöredezett, részei elsüllyedtek vagy megsemmisültek az évezre¬dek során. Ismereteink alapján nagyjából húszezer évvel ezelőtt sok kisebb sziget ma¬radt hátra Múból. Ilyen például Amu, Marja vagy Ataisz. Mindegyik lakott volt, városok, törzsek, tudomány és gazdaság jellemezte őket. Ataisz szigetéről szól ez a fejezet, amely fontos láncszeme a mába vezető évezredes történelem kalandos útjának. A sziget a mai Hawaiitól délre terült el, azonban régészetileg még nem bizonyított ottléte. Lehet, hogy mindez egy magasabb létsíkon történt meg, viszont e nélkül olyan láncszem maradna fedve, amely hiányában nem értenénk meg a későbbi évezredek történelem folyamának forrását. ATA IZISZ ÉS A SZIGETPARADICSOM MEGTEREMTÉSE Ataisz szigete a Csendes-óceán közepén feküdt. A sziget elnevezése Ata Izisz után született, aki a Tórem mitológia szerint megnevezett Atyaisten. Ataisz tehát az Atya teremtette paradicsomi helyszín, amelyik - a mai hitünk szerint - az egyenlítőn és a dátumvonalon feküdt. Amikor a teremtés során a térben megszülettek a bolygók, minden égi la¬kónak választania kellett egyet, amely onnantól a gondozására volt bízva. Joli-Tórem, amikor kiválasztotta a Föld patronálását, nagyon elfoglalt te¬remtő volt. Ő volt az égiek gazdaasszonya, ami minden idejét lefoglalta. Nem volt ideje a Földre is figyelni, így az teljesen víz alá került. Joli a férjéhez, Numi-Tóremhez fordult segítségért, hogy adjon számára egy kis időt leeresz¬kedni a Földre, földanyai hivatását teljesíteni. Kaltes-Asszony - Numi testvére - a segítségére sietett, majd mindkét asszony szomorúan tapasztalta a Földön bekövetkezett helyzetet. Numi meg¬szánta őket és megparancsolta a Búvárkacsának, hogy éjjel-nappal dolgozva hordjon fel iszapot, követ, homokot az ősvíz mélyéről és azt rakja a Vöröshasú Cethal hátára. A Búvárkacsa szinte végkimerülésig dolgozott, mire összeállt az ősföldrész a cethal hátán. Ezt az ősföldet később Ataisznak nevez¬ték el. Ataisz szigete a legfelső értelmi szinten egy olyan kontinens volt a Csen¬des-óceán közepén, amelyik Kr.e. 5038-ban elsüllyed. Egy mélyebb értelmi rétegben azt találjuk, hogy Ataisz szigete az ősvízből emelkedett ki, vagyis nincs fizikai megnyilvánulása, csak éteri. Az értelmi rétegek úgy, mint a te¬remtési rétegek egymással összefüggnek, vagyis az éteri Ataisz egy olyan szellemi birodalom volt, amelynek fizikai levetülése megnyilvánult a Mú szigetéből letöredezett csendes-óceáni szigetbirodalomként. Az éteri Ataiszon Numi-Tórem felépített egy mennyei aranypalotát. Ezt Tundrahalmi várnak hívták a földiek. Ebben a házban nevelték tudóssá az arra hivatottakat, elsősorban a sámánokat és a látó embereket. Ez volt a bölcsesség éterikus vára. ANYAHITA CSALÁDJA Ataisz szigetének tárgyalásakor hangsúlyt kell kapjon egy páratlan képes¬ségű, óriási kozmikus tudással bíró asszony megjelenése és tevékenykedése. Ardvisura Anyahita volt a neve, akinek szellemisége tízezer esztendővel meg¬haladta a Föld akkori tudatszintjét. Az Arvisurák leírja, hogy tizennégyezer évvel ezelőtt élt Ata Izisz paradi¬csomi szigetén ez az asszony. Gyermekszüléskor, amikor Van nevű fiát hozta világra baleset érte és a csípőjére megbénult. Emiatt aztán tolószékbe került, és helyhez kötöttségében arra vállalkozott, hogy szellemi ismereteit nemcsak szóban adja át az őrá odafigyelő ataiszi ifjúságnak, hanem írásban is az utó¬korra hagyományozza tudását. így születtek meg az Anyahita-féle Arvisura első fejezetei, amelyek kezdetben hitvilági leírások, istenképek voltak. Anyahita a szeretet vallását hirdette és személyes példamutatásával a békességes élet értelmét képviselte. Az általa bemutatott istenképet, az EGY isten ismeretét előszeretettel hallgatták a hun ifjak és ennek is köszönhető, hogy az elmúlt tizennégyezer évben ahol a hunok megfordultak, mindenhol nyomát hagyták ősi tanítóasszonyuk emlékének. Anyahita tisztelete idővel a boldogasszonyi kultusz része lett, amely egy¬ben a magyarságfilozófia alappillére is. Anyahitának népes családja élt Ataisz szigetén. Mivel szervezőkészségük, rátermettségük és óriási tudásuk alkalmassá tette őket erre társaik előtt, ezek a fiúk és lányok alkották a sziget vezető rétegét. Szerepük volt az oktatásban, a tudományokban, az életre nevelésben, a kereskedelemben, az iparosodás ki¬alakításában és a jogrend betartásában. Eképpen idéz a 297/D Arvisura: „(Anyahita) fiai Ataisz-Birodalmában a fejedelmi hatalmat megszilárdítot¬ták. Uruk fia bevezette a biztonságos földművelést. Saka fia végrehajtotta az állatok megszelídítését, s ezzel a mindennapi húsellátást biztosította. Agaba fia megszervezte a kanak, indijó, maja és hun törzsek között a kereskedelmet és Góg törzsének az iparcikkeit elterjesztette. Magóg fia a kalászos növényeket kezdte termeszteni és azokból kását, darát és lisztet őröltetett. Három legkisebb fia Úr, Él és Van folyton Anyahita kegyhelyén tartózkodott. Piroska és Éa leá¬nya tartotta fenn a kegyhelyükön a rendet. Amíg Anyahita férje, Armogur az ataiszi államot megszervezte, Piroska a nőtársadalmat tudományra és a konyhai-fogásokra kioktatta. Agaba az ataiszi kereskedelmet megalapította. Uruk a síksági és lépcsőzetes növénytermesztést bevezette, Saka majdnem minden hasznosítható állatot háziasított, Magóg fia a kalászosok termelését, raktározását és feldolgozását megtanította a régebbi be¬avatottak és a tarkósok társadalmában.” Anyahita ataiszi jelenléte a teljes emberiség életére hatással lett. A tanait továbbörökítették gyermekei és unokái és a Föld számos pontján iskolák, beavatott képzések keretén belül az utókorra átöröklődött. Amikor nagy tisztaságú (magas karéj számú) beavatott született a bolygón, mint pl. Jézus, Etana vagy Mani, mindannyian Anyahita tanaiból merítkeztek és az általa képviselt szeretetvallást elevenítették fel az adott kor emberének. Anyahitán kívül nem született olyan személy ezen a bolygón, akire ilyen hosszú idő elteltével még mindig emlékeznek és kultuszát őrzik. A BOLDOGASSZONY ÜZENETE Mi emberek mindig azt gondoljuk, hogy az Igazság valami távoli, miszti¬kus dolog, amit mi sosem érhetünk el, amit mi sosem tapasztalhatunk meg, ám az Igazság ott van mindenben, és mindig leginkább a szemünk előtt. Miért nem látjuk meg hát? A válasz talán csak annyi: mert „nem akarjuk látni!” Az igazság vakít, mert az igazság Fény, az igazság hatalmas erő, amelyhez gyak¬ran gyenge a porból lévő testünk, hogy felfogja és értelmezze azt. Mosolyogni való az, amikor észrevesszük a világ picinységeiben, az apró részletekben a Tanítást, és átsuhan gondolatunkon az, hogy „ó, hogy eddig nem jöttem rá!” A szimbólumok nyelvén értelmezve, olvassuk ki Boldogasszonyunk, égi patrónánk üzenetét a csillagokból! A XX. század elején, az egykori Etruszk-tenger (ma Földközi-tenger) Kréta (mai írása Kréta) szigetén Sir Arthur Evans brit régészek társaságában kiásta az ott élt ősi civilizáció nyomait. A feltárt knósszoszi palota Kr.e. 1500 tájára viszi vissza a lélekutazót. Miért tart a kezében két kígyót? Mit üzent mindez a korabeli és a mai em¬ber számára? Oly fontos momentum ez, hogy az „istenek” még a csillagos égen is otthagyták jelét, emlékeztetőül minden korszak emberének. A szoborban a következő szimbólumot lássuk meg: T. A nőalak és a két égbe nyúló kéz. Ez a háromágú szigony jelképe is, de az egyiptomi ankh ősibb (atlantiszi) szimbóluma is. Három erőt mutat be, azt a hármat, amely az Univerzumban képes mindent irányítani és átalakítani. Ezek: a lebon¬tó/átalakító erő, az építő erő (ez a két kígyó Anyahita két kezében) és ő maga a harmadik erő, a megtartó erő. A világon minden így működik; születünk, élünk majd átalakulunk. Nincs mögötte jó és rossz, csak egy hömpölygő folyamat. Az életben mindig az az erősebb, aki uralni tudja az Erőt, amely a kezébe adatott. Anyahita ezt mutatja be a szobrocskán. A lebontó erő képes világokat is átalakítani, földrészeket víz alá süllyesz¬teni, tűzhányókat működésbe hozni, vagy akár bolygókat a pályájukról letérí¬teni. Az építő erő képes arra, hogy a Semmiből birodalmakat építsen fel, te¬remtsen azt, amit az akarat kíván. Óriási hatalom tehát bármely erő birtokában lenni. Ezek az erők akkorák lehetnek, amelyek felülmúlják egy ember fizikai ké¬pességét, és olyankor az erő átveszi az irányítást birtokosa felett. Ezt úgy kép¬zelhetjük el, mint amikor a slag működés közben kisiklik a munkát végző kezéből és összevissza csapkodva kígyózik a levegőben, miközben mindent vízzel borít el. Az erő tehát csak olyan ember kezébe való, aki képes uralni azt, különben az erő veszi át a hatalmat felette. Ez a harmadik pillér, a megtartó erő, amely maga az ember. A világban úgy érheted el a legnagyobb stabilitást és sikert, ha ura leszel a reád bízott erőnek. Ennek mértéke az állhatatosságodtól és tűrőképességedtől függ. Aki bírja, az akár az Univerzum erejét is behívhatja önmaga rendszeré¬be, rendelkezésére áll, csak kérnie kell. Erre azonban csak kevesen alkalma¬sak. Őket táltosoknak is nevezik. Az, aki képes a szobron látható módon kézben tartani a lebontó/pusztító/átalakító erőket és a teremtő/építő erőket, az sziklaszilárdan áll az Univerzumban és önmaga testesíti meg az Életfát, amely összekötőkapocs a világok között. Erre te is képes vagy! Kívánom, hogy válj te is Életfává! A SZIGET PUSZTULÁSA ÉS AZ ÁTTELEPÜLÉS Amikor a Napisten lángolása mellett megolvadtak a hósapkák, előre tud¬ták, hogy víz fogja elborítani a jégárból a jólétben élő Ataiszt. Az Istenek előtt kedves embereket értesítették, hogy hagyják el Ataiszt, mert fortyogó vizek özöne nyeli majd el gazdag birodalmukat. A nagy világcsapást egyesek úgy látták, mintha a tűzhányók működését a magas hegyek égberepülése követte volna, de ezek lehettek csak nagy kőda¬rabok is. Ata-Isis birodalmát Arvisura-Anyahita szent könyveivel és Ataisz Zöld¬birodalmával elnyelte a tenger. Ebből a borzalomból csak öt nagy hajó szaba¬dult meg, amelyek távol voltak Ataisztól: Buda, Kuszkó, Harapi, Agaba és Suva vezetésével, akik a későbbi Óm-gyarmatokra és a megművelt területekre menekültek. Ataisz lakói Kr.e. 5038 után új birodalmakat, beavatott központokat (óm-okat) hoztak létre a Földön. Földünk felmelegedése kapcsán az északi és déli jégkucsmák megolvadá¬sakor a hatalmas víztömeg emelkedés és a gyakori éghajlatváltozások követ¬keztében, a nagy földrengések és a tűzhányók működése során megrendült a föld, felháborodott a tenger. Ataisz legnagyobb része elsüllyedt és lakosainak csak egy kis töredéke tudta megmenteni puszta életét. Azonban ha a pusztulás lelki okait nézzük, a szigetbirodalom végét több tényező okozta. A papok a szőlőből bort készítettek és lerészegedtek. Az em¬berek elfordultak az istenektől, önös céljaik lettek. Az utódnemzés már ké¬nyelmi kérdés lett és nem a törzs fenntartásának kötelezettsége. Előtérbe ke¬rültek a testi örömök. A telepesek ellopták a gyógynövényeket, szentélytitko¬kat, az élet vizét stb. Ezen okok együttesen okozták a sziget pusztulását. A kimenekülés véletlenszerűen történt, bár a beavatottaknak jó előre szól¬tak, hogy készüljenek. Az új területekről a területfelkutató hajósoknak már voltak korábban részleges információi, azonban a végleges új hazák meglelése 900 évet vett igénybe (Kr.e. 5000-4100), azok kialakítása pedig további év¬századokat, évezredeket. A fejedelemfiak hatalmas gyarmatbirodalmakat létesítettek. Az Anyahita egyistenhívők Uruk népével a Ráten és Tigris folyók mellett telepedtek le (Mezopotámia), a Hun Törzsszövetség az Encs folyótól a kettős Hun-folyók torkolatáig. Az ataiszi indijó törzsek az Indus folyó síkságán; a saka-szkíták Parszi-földön a Pamír-hegység alján, Kuszkó-népe a síksági kanakokkal és a hegyi indijó törzsekkel az újonnan felfedezett Kuszkó-földjén; Suva a déli szigetvilágban; az agabák pedig a Kitaj Nagyföld tengerpartján telepedtek meg.

***

Összefoglalásként:

Mú a Csendes-óceán közepén volt. kb. 13.000 éve

Lemúriát pedig az Indiai-óceánba szokták rajzolni.

Az Arvisura vonal Mu maradékáról, Ataisz-ról szól, ami kb. 6.000 éve süllyedt el, Atlantisz maradékával együtt.

A mítoszok áttekintése után nézzük meg, hogy vajon a tudomány alá tudja -e támasztani a fentiek egy részét? Illetve, hogy más hagyományokban, írásokban is van-e nyoma a fentieknek?

Az a Csendes-óceáni elsüllyedt sziget nem annyira baromság mint amennyire hangzik. Érdemes rákeresni MU, vagy LeMUria szigetének történetére. A földtörténeti korokban változott az óceán szintje, és ahol most csak kis szigetek vannak, ott korábban lehetett egy nagyobb összefüggő terület is. Csak nézzétek meg a térképen az indonéz, vagy polinéziai szigetvilágot. Ha néhány méterrel lejjebb lenne az óceánok szintje, most ott is egy hatalmas kontinens lenne! Másik érdekesség, hogy feltűnően hasonló őshonos „rézbőrű” emberek élnek mind Dél- és Közép-Amerikában, mind az Indonéz szigetvilágban, mind a Polinéziai szigetvilágban. Ezt ugyan mivel magyarázza a tudomány? Azzal, hogy átkeltek kenuval? Na nee. Ataisz valószínű helye http://hu.wikipedia.org/wiki/Arvisur%C3%A1k A Naacal- és a mexikói táblákon kívül nagyon sok feljegyzés található és ismeretes úgy az amerikai Mayax-ból, mint Egyiptomból és Indiából. Ezek, bár későbbi keletűek, de egyöntetűen írják le az Anyaországot, illetve annak pusztulását. Úgy az ősi amerikai, mint az ó-egyiptomi és ősi indiai feljegyzések arról szólnak, hogy e földrész erős földrengés mellett darabokra szakadozva és tűztől körülvéve süllyedt el a megnyílt föld gyomrába s aztán az óceán hullámai borultak föléje, csupán vizet hagyva ott, ahol egykor egy hatalmas civilizáció létezett. Perzsa Aveszta-írásokban, Pahlavi-iratokban olvashatunk a fehér hun (vagy huaona:oionoi, hunna Indiában) mágus papkirállyal vívott harcokról. Az Aveszta verseiben (Gathaiban) olvashatunk a mágusokról, akik az elsüllyedt földrészről, amely az emberiség szülőföldje (Muror Atlant) volt, elmenekültek a kaukázusi Kur és Araxes folyók vidékére. Itt született Zarathustra aki gyermekkorában a remete máguspapoktól tanult, és később életét a hun faj hitének megújítására szentelte. A hegyek felemelkedését a tudomány a jégkorszak előttre teszi. Általában a legtöbb hegyes országban található valamilyen hagyomány a hegyek felemelkedéséről. A Zsoltárok könyvében Mózes imádsága így kezdődik: „Uram, Te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre, minekelőtte hegyek lettek és föld és világ újra formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten.” A hegyek kiemelkedéséről úgy Indiában, mint Kínában találunk hagyományokat. A délafrikai zuluknál is él még a hagyomány, hogy ősapáik az északabbra fekvő hegyek kiemelkedésének túlélői közül valók voltak. Dél-Amerikában az Andok két hegylánca között fekvő fennsíkon, az egész ősi Tiahuanaco város felemelkedett. Ezt mondja a Titicaca-tó partján a régészektől is jól ismert nagy kapu felírása is. Az első ember földi megjelenése kétségen kívül Mu földjén történt. Különböző feljegyzések igazolják, hogy ez a földrész volt a bibliai Éden-kertje, amelynek nyugatra kellett feküdnie Amerikától és keletre Ázsiától. Mu-nak, vagyis az emberiség szülőföldjének tehát a Csendes-óceánban kellett feküdnie s egykori létezését ily földrésznek a még mindig látható és tapintható, valóságos maradványai is igazolják. Innen erednek a japán viz alatti piramisok. A mexikóban kiásott Niven felső városa még a hegyek felemelkedése előtt épült a Pleistocen-kor kezdetén, míg a legalsó városának ezt tízezer évekkel kellett megelőznie s így építése messze visszamegy a Harmad-korba. A magyar cimerben lévő jelek közül a hármas halom jelentése : A nyugati országok. Atais, Dél Amerika, Atlantis. A három folyó pedig Atais, más néven MU három paradicsomi folyója. A székely mondavilág szerint Csaba királyfi elment a tengeren túlra, megkeresni az elveszett testvéreket. A monda jóval öregebb, mint Columbus. Dél Afrikában van egy sivatag, ezer méteres hegyek veszik körül. Tengerfenék, lerakódás nélkül. Sétálsz rajta, lehajolsz, és felveszel egy megkövesedett tengeri állatot. A fosszilgyűjtők paradicsoma. Ott a tenger még a hegyek előtt uralta a földet. Ti. nem tud átmenni ezer méteres hegyeken, ennyire egyszerű. Az özönviz idején még nem voltak hegyek, ezért vannak tengeri maradványok pl. Budapest környékén is. A Kárpát medence egyszerűen felemelkedett néhányszéz métert, mint ahogy a Mexikói fennsik felemelkedett romokkal együtt 22oo métert. Természetesen itt egy világméretű katasztrófára gondolj.

A témában megjelenő számtalan könyv bármennyire is tévútak, elterelések, stb. lehetnek, de valahogyan az igazság egy szeletkéje ott rejlik mindig. Pl. BARBARA HAND CLOW-nak a MAJA KÓD c. könyve érdekes dolgokon rágódik: "A szerző állítása szerint ez a kor hozza el a spiritualitás és a tudomány egyesítését, az emberi elme jobb féltekéjének megerősítését (vagyis a két félteke kiegyensúlyozását), Krisztus energiáját, a patriarchális, férfienergián alapuló társadalom bukását, és a feminin energiák fokozódását, illetve Kelet és Nyugat egyensúlyát, vagyis a nyugati (főleg az amerikai) hatalmi rendszer bukását." Ez eddig renben is lenne, (bár a könyv igazi ezoterikus zagyvaléknak tűnik) de amin feltétlen érdemes elgondolkodni (ami leginkább passzol az eddig felállított elméleteinkbe) az ez: A globális tengerparti civilizáció Létezik egy elmélet (D S Allan and J B Delair: Compelling Evidence of A Catastrophic World Change 9,500 BC ), miszerint Kr.e 21.000 és 9500 között létezett egy globális tengerparti civilizáció, mely - a még teljesen más formát mutató kontinenesek között - igen fejlett, az összes kontinenst érintő "tengeri" kultúra volt. A műholdképet megvizsgálva ráböbbenhetünk, hogy a Dél-Amerikát és Eurázsiát egy jelenleg épphogy csak víz alatt lévő több ezer kilóméteres földhíd köti össze: Ha már Atlantisz, én egyáltalán nem tartom kizártnak azt az elméletet, hogy valaha a két nagy sziget Lemúria és Atlantisz - melyeken igen fejlett civilizációk éltek - egymásnak estek, majd a jégkorszakok végén beköszönő vízözönök korszakát úgy élték túl, hogy szétszéledtek a kontinensek között. És ezek a szétszéledt túlélők lettek a kezdeti - és már ismert történelmi - civilizációk tanítómesterei, meglökői (különben mivel magyarázod pl. azt, hogy egymástól több kontinensre és több ezer km-re lévő kultúrák ugyanúgy kezdjenek el foglalkozni a földműveléssel Kr.e. 7000-től?). Ebbe a képbe az is belefér, hogy a magyarok ősi szellemisége, tudása (pl. a földdel kapcsolatban) is származhat ezektől a tanítóktól, ami végeredménybe eljuttathat minket odaáig, hogy "Atlantisz nem süllyedt el. Itt van az ma is. Szerintem Atlantisz maga a Kárpát-medence" Szellemiségét tekintve legalábbis lehetséges. És most ne a SPAR-ban sorban álló utolsó sajtos stangliért hajbakapó nyögdíjjasokra gondolj, hanem azokra akik Téged is elindítottak a gondolkodók "pályáján". A magyarság, akárcsak a zsidóság életereje is a szellemi vezetőiben rejlik, csak míg nálunk ezeket nem nagyon látni még, búvópatakok (pl. Pálosok), addig a zsidóknál a rabbik nyíltan hírtedik amit nekik hírdetniök kell. Az egyiptomi „Halottak könyvében” található egy vázlatos térkép Mu szigetéről, s ez az egyes részeket keskeny földszalagoknak ábrázolja, amelyek kelet-nyugati irányban helyezkednek el. Tehát ha korábban alacsonyabb vízszint volt, akkor könnyen elképzelhető egy nagyobb méretű száraz kontinens azon a területen, melynek nyomait már csak a polinéziai és egyéb ottani szigetvilág őrzi. Itt van egy viszonylag jó megközelítése a korábbi szárazföldek lehetséges elképzeléseiről: Fenteiekek alátámasztja Charles Hapgood kutatása, aki megkísérelte összeállítani az özönvíz előtti világtérképet: "Maps of ancient sea kings" néven. A maja kód könyvből néhány idevágó gondolat a témában: „11 500 évvel ezelőtt egy hatalmas kataklizma (özönvíz) letarolta a bolygó legnagyobb reszét és elpusztította a globális paleolit kori civilizáció maradványait. Elveszett világ ez melyet néhányan Atlantisznak neveznek, - de az többi elsüllyedt sziget (Mu, Lemúria, Ataisz, stb.) története is beleillik ebbe a képbe. A hivatalos antropológiai és régészeti álláspont szerint a neolit kor kb. 10.000 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az emberek először kezdték befolyásolni a környezetüket azáltal, hogy megműveljék a földet, háziasították állataikat, és falvakban telepedtek le. Ez a széles körben elfogadott értelmezés azt feltételezi, hogy az emberek ezt megelőzően nem nagyon változtattak a környezetükön; de ez nem igaz. Az akadémikus kutatók szetetnék elhitetni velünk, hogy mindegy 5000 éve bolygószerte "egyszerre csak" mintha a semmiből tűntek volna elő - fejlett civilizációk jelentek meg. Ezekhez a társadalmakhoz azonban szükség volt egy "elitre" az építészet és a gazdasági rendszerek kidolgozásához - de honnan jött ez az elit? Az 1960-as évekre világszerte annyi bizonyítékot találtak az időszakos katasztrófák elmélete mellett, hogy néhány geológus és biológus kijelentette: az evolúció központozását periódikus kataszrtófák adják. A tudomány elkerüli a legfrissebb és legfontosabb (11.500 évvel ezelőtti) kataklizmával való szembenézést. Ehelyett jóval régebbi eseményekre koncentrál, pl. a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalására. Tudni sem akarunk erről a friss katasztrófáról (ez lenne a vasfüggöny??) mert az akkori ember megtapasztalta a földi élet majdnem teljes eltörlését. De természetesen nem halt ki mindenki. Mesterekről szóló történetek élnek többek között a védikus, az egyiptomi, a bennszülött amerikai, és aymara feljegyzésekben. Ezek a tanítók a kataklizmát követően évezredeken át segítették az emberiséget. Globális civilizációra utaló bizonyítékokat találtak a bolygó több ezer évvel ezelőtti képét mutató térképeken is. Charles Hapgood ilyen térképeket állított össze a "Maps of ancient sea kings" című könyvében, melyben kijelenti, hogy harminc darab többezer éves térkép szolgált egy tudományos szempontból nagyon fejlett civilizációt, mely több mint 6000 évvel ezelőtt az óceánokon hajózott.” Mi is a felettébb érdekes fentiekből? Az, hogy a legutolsó jégkorszaknak nevezett időszakban (100.000-10.000 évvel ezelőttig) - a hivatalos tudomány állításaival szemben - a Föld melegebb égövi területein zavartalanul virágzott az emberi civilizáció, melyet egy bolygóméretű katasztrófa majdnem teljesen eltörölt, de szórványosan fennmaradt - a mai emberi kultúra ebből táplálkozik, erre épült fel. A globális civilizációnak nyomai egyre több helyen felismerhetőek! Ezáltal lassan kialakul a kép a vasfüggöny előtti időkről. Azt látni azért, hogy a külföldi kutatók, tudósók, akik ezeket a dolgokat kutatják még nem jöttek rá, vagyis inkább nem találtak összefüggést a magyar vonatkozású eredményekkel. Nem állt még össze nekik a kép, hogy ez az őscivilizáció egyáltalán nem halt ki, hanem szórványosan szinte mindenhol jelen van egy-egy nép/etnikum/falu stb. képviseletével. Célszerű lenne végre átfogó jelleggel összevetni az eddigi tudásanyagot a régészet, nyelvészet, róvásírás, genetika, vallási és egyéb társtudományok területein, mert csak így lehet kikövetkeztetni azt, hogy mi is történt a Földön az elmúlt százezer évben. Sajnos a jelenlegi hatalmi elit pont hogy ellenérdekelt egy ilyen össz-tudományos összeállításban...

világtérképek!!!

A téma után érdeklődöknek ajánlott belenézni Csicsáky Jenő: MU, az emberség szülőföldje c. könyvébe.

Csicsáky könyvéből részleteket!!!

Mesterházy Zsolt: A magyar őstörténet kincsestára c. könyve

Nos, mindenki el tudja dönteni magában, hogy mennyit képes befogadni, elhinni a fentiekből. A fenti mítoszok összhangba hozása meddő próbálkozás, nem illeszthetők össze az időpontok/események/helyszínek/szereplők... mindenesetre egy magasabb nézőpontból tekintve talán van összefüggés közöttük: ha feltételezzük, hogy mindegyik mítosznak van valami alapja, akkor az csak úgy lehetséges, ha a Földön nem egyetlen, hanem több "Égi faj" is bábáskodott a különböző világkorszakokban (Szíriuszi, Nibiru, stb.), és ezek jelenléte, nyoma maradt fenn meglehetősen homályosan a mítoszokban. Miért zárnánk ki ezt a lehetőséget? Mindhárom mítosz megegyezzik abban, hogy a modern embert "égi" civilizációk hozták létre "helyi anyagból" - ez magyarázatot adhatna az emberi civilizáció hírtelen, azonos műveltségi fokú és bolygószintű megjelenésének. Ha hihetünk a két fenti „mesének”, akkor az egyik csapat a Szíriuszról jött, a másik meg a Nibiruról. Hogy a kettő nem ugyanaz, az kiderül a beállítottságukból. Az egyik tudást és kultúrát hoz, a másik meg csak rabszolgákat keres az arany kitermeléséhez (annunaki sztori). A két csoport azonban rendelkezik egy közös vonással. Egyik sem teremtette az életet itt a Földön, hanem "kész" anyaggal dolgozott
Ha viszont nem akarunk ennyire materiális, sci-fi filmbe illő magyarázatokkal megelégedni, akkor viszont van egy lehetséges spirituális magyarázat is, amely szerint a Föld különböző korszakai és civilizációi alakításában és befolyásolásában ide - nem űrhajóval érkező, hanem - akár többször is leszülető nagy tudású lelkek, tanítók, vallásalapítók játszották a főbb szerepeket.

Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép könyvajánlójából vett részlettel zárjuk e fejezetet:

"Emlékezz.
Évezredeken át a kortalan mindenségen keresztül utaznak a lelkek.
Bizonyos helyeken megállunk, tapasztalatokat szerzünk, majd megértjük azokat és gazdagítjuk az Atya megismerését. Univerzumok sora teremti a lehetőségeket a megtapasztalásra, és naprendszerek milliárdja adnak otthont az Utazónak.
Valahol a Forrás közepén, a kortalan emlékezetben szerepelt egy nagyszabású terv. Lelkek áradtak ki egy adott pillanatban, amelyek feladatul kapták a megismerés egy-egy újabb fejezetét. Útjuk a Földre vezetett, erre a csodálatos és páratlan teremtett világra. Ezek a lelkek egy csapatot alkottak, feladatuk az addig ismeretlen keretek közt a teremtés volt. Lehetőség adatott a lelkek kezében a jóra, és az igazra. Álmaik, gondolataik, s majdan cselekedeteik korszakokat indítottak el, és a Föld életét befolyásoló döntésekkel bírtak. Teremtők voltak az Atyán belül.
Ők alakították e civilizáció majd minden történelmét, a jót is és a rosszat is. Ők írták az ősi földrészek történelmeit, ők tanítottak a beavató központokban, ők vezették Mú-t, Atlantisz-t, és Ataisz-t. Ők utaztak a bárkában, ők voltak az ősi szabír majd sumér folyóközi alapítók, ők építették meg Ménes egyiptomát, ők voltak Jézus kortársai, ők képviselték a filozófiát, a tudományt, a kozmikus szintű harmóniát, és rendet, valamint az egyetemest tudást. Ők építették a nagy peremeseket, ők voltak Attila harcosai, és ők adták a szakrális fejedelmi vérvonal szent királyait is.
Az ő tudásuk ma nyitott könyv. Minden pecsét feltöretett, minden lehetőség újra él.
Emlékezz.
Az évezredek tudása megnyílt benned. Ha felfigyelsz rá, gazdagabbnak teremtheted a következő nap hajnalát. Ez már a hatodik teremtett világ a Földön, amiben évezredek hosszú sorára nyúlik vissza emlékezetünk. Magyarul vert a szívünk, akkor is és ma is. Magyarul vert, amikor az előző világ már búcsúzott, és magyarul ver ma is, amikor ezt a fejezetet lezárjuk. Emlékezz az elejére, mivel indultunk útnak, idézd fel magadban, mennyi mindenen mentünk keresztül, mennyi siker és kudarc, mennyi megtapasztalt élmény, korhű emlék volt osztályrészünk. Szerinted mi változott a kezdetek óta? Csak a díszletek, a jelmezek, és a nézők..."

***

Bakos Duna Evangéliuma 84. oldal Hunor Magor - Csodaszarvas

<< előző fejezet (Történelem - hamis rétegek) - következő fejezet (Népművészet) >>

VI.3 Mítoszok - elsüllyedt szigetek