A MAGYARSÁG EREDETE
I. FEJEZET
I. FEJEZET
I.1 Az emberré válás, a Föld benépesítésének jelenleg uralkodó elképzelése
A modern ember eredetének két tudományos elmélete létezik jelenleg: az
egyközpontú és a többközpontú modell. Az egyközpontú modell szerint az
ember Afrikában fejlődött ki és onnan terjedt szét a bolygón (lineáris
felfogás), a több központú modell már némileg fejlettebb felfogású, e
szerint az egyes
nagy rasszak az egyes földrészeken külön-külön fejlődtek, váltak
emberré. Egyre jobban
alátámasztott tudományos bizonyosság, hogy a korábbi elméleteknél
sokkal-sokkal
korábban, és több, egymástól igen messzire eső, akkor
megközelíthetetlenül távoli régióban is kialakult az ugyanolyan állapotú
ember, és nem egy központból származott le, illetve terjedt el. Az
ember a Föld több helyén párhuzamosan változott modern
emberré, valójában a régészeti leletek e több gyökerű emberiséget
alapozzák meg.
A genetikusok egy része és a régészek többsége
határozottan meg van győződve arról, hogy a ma élő ember elődje nem
egyetlen, pár száz fős csoporttól származik, hanem a világ több pontján,
egymástól függetlenül fejlődött ki hasonló tulajdonságú emberegyed.
Határozottan tagadják, hogy egyetlen szerencsés embercsoport képes lett
volna a többit a kihalás szélére sodorni, és hogy az Afrikából érkező
ősemberek kiváló alkalmazkodóképességük révén minden más régió ősembere
fölé emelkedtek volna. Alan Templeton, a Washington Egyetem professzora
több tudományos folyóiratban megjelent írásában kiállt amellett, hogy a
ma élő ember ugyan Afrikából származik, ám szerinte három migrációs hullám
indult el Afrikából: az első jó 2 millió éve, a második kb. 400-800
ezer év között, a harmadik pedig kb. 100 ezer éve. Megállapításait
szintén genetikai vizsgálatokra alapozta, sőt Templeton azt is kétségbe
vonta, hogy a többi emberfajta valamilyen erőszakos beavatkozás
következtében halt volna ki. Az amerikai kutató szerint az Afrikából
érkező csoportok dominanciája inkább egységesülés révén alakult ki,
semmint valamiféle evolúciós verseny közben. A genetikusok egymás között
sem mindig értenek egyet, viszont a régészek java a multiregionális
evolúció tézise mellett van.
Mindkét tudományos modell alapvetően lineáris felfogású...
Nézzük először az egyközpontú modellt (forrás):
"Az egyközpontú elmélet vagy „Afrikai kiindulás elmélet” szerint a modern Homo sapiens a Homo erectusból Afrikában, valahol a Szaharától délre eső területeken alakult ki 200 ezer éve, és innen körülbelül 100 ezer éve Kis-Ázsia felé vándorolva népesítette be a többi földrészt. Délkelet-Ázsiába, majd 50 ezer éve Ausztráliába, 40 ezer éve Európába, végül 20-25 ezer éve Amerikába vándorolt. (Az egyközpontú elméletet vallók egyik tábora szerint a Homo Sapiens szétterjedésekor a Homo erectus populációk már nem léteztek, mások szerint léteztek, és ezeket váltották fel az új jövevények.)"
Ez nagyjából a ma még széles körben elfogadott modell, ezt tanítják az iskolákban is, miszerint a modern ember körülbelül 100 ezer évvel ezelőtt, egyetlen nagyobb hullámban vándorolt ki Afrikából, majd terjedt el Eurázsiában, Európát 40 ezer évvel ezelőtt népesítette be. Az utóbbi években azonban több felfedezés megkérdőjelezte ezt a feltevést, tehát ezzel a modellel, időrenddel nyílvánvalóan gondok vannak, figyelembe véve a legújabb genetikai, geofizikai és régészeti adatokat. A tudomány időről időre megcáfolja saját korábbi tételeit, így fejlődik. S hogy mennyire nem szabad kőbe vésettnek tekinteni a tudomány mindenkori állítását, álljon itt néhány "nem úgy van, ahogy korábban gondolták" példa a közelmúlt terméséből:
"A legrégibb előembert találhatták meg Európában
Európa, nem pedig az idáig feltételezett Afrika lehet az ember evolúciós történetének első ismert állomása egy friss kutatás szerint. Ha az eredményt sikerül igazolni, az részben átírhatja az emberré válás történetét.
Miközben az emberi evolúció története a tét, a konkrét empirikus anyag mindössze két fogmaradvány, bő hétmillió évvel ezelőttről. Mindkettő a Graecopithecus nevű főemlőstől származik, melyeknek a maradványait a Balkánon találták meg: egyet Görögországban, egyet pedig a mai Bulgáriában. A leletek már korábban is ismertek voltak, ami új, az ezeknek az értelmezése. A döntő kérdés, hogy minek tekintendő ez a csimpánz méretű főemlős: majomnak, mint azt idáig általában gondolták, vagy pedig – és itt jön az új hipotézis – egy, a majmok törzsfejlődésétől már elváló időszakból származó előembernek. A kérdés, hogy a lelet már a csimpánzok és az emberek őseinek különválása előttről, vagy az azt követő időszakból származik-e.
Az érvényes elmélet szerint az emberek és a majmok őseinek vonala 5-7 millió évvel ezelőtt vált el egymástól Afrikában. A mostani felfedezés ezt kérdőjelezi meg, a két kérdéses leletek ugyanis 7,1, illetve 7,2 millió évesek. A tübingeni kutatócsoport feltételezése szerint a különválás tehát korábban mehetett végbe, mint idáig gondolták, és talán nem is Afrikában, hanem valahol itt, a Mediterráneum keleti térségében történhetett meg."
(forrás: magyar link, eredeti link)
"Új ősi népcsoportot fedeztek fel, átírja Amerika benépesítésének történetét
Egy 11,5 ezer évvel ezelőtt eltemetett csecsemő maradványainak DNS-ét elemezve egy kutatócsoport megállapította, hogy létezett egy ősi népcsoport, amely az amerikai kontinens első lakóinak eddig ismeretlen ága. Ez újabb darabbal egészíti ki, illetve némileg módosítja Amerika benépesítésének eddig összelegózott történetét – írja a Verge. A csecsemő DNS-ének vizsgálata alapján az Alaska Fairbanks Egyetem és a Koppenhágai Egyetem kutatói arra jöttek rá, hogy bár minden ősi amerikai Kelet-Ázsiából származott, a családfájuk 20 ezer évvel ezelőtt kettéágazott."
(forrás: magyar link, eredeti link)
"100 ezer évvel korábban hagyhatta el Afrikát az ember, mint hitték
A modern ember csaknem százezer évvel korábban hagyhatta el az afrikai kontinenst, mint azt eddig hitték. Egy izraeli barlangban talált lelet az eddigi legrégebbi ismert Homo sapiens-maradvány Afrikán kívül. A kutatók egy ősi felső állkapocscsont és kőszerszámok alapján jutottak erre a következtetésre. Úgy gondolják, hogy a hét jó állapotú fogat is tartalmazó állkapocscsont 177-194 ezer éves lehet. A Science-ben megjelent tanulmány szerint a modern ember 220 ezer éve hagyhatta el Afrikát, de a kutatás egyes szerzői szerint elképzelhető, hogy ennél is korábban."
(forrás: link)
"Indiai kőszerszámok írhatják át az ember történetét
Indiában talált 400 ezer éves kőeszközök vizsgálata alapján úgy tűnik, a Homo sapiens még korábban vándorolhatott ki Afrikából, mint azt a legutóbbi bizonyítékok alapján eddig gondoltuk – írja az MTI.
A Homo sapiens legalább 300 ezer éve jelent meg Afrikában. Később elhagyta a kontinenst, hogy benépesítse a világot. A tudósok szerint több ütemben történt a szétszóródás, de nem mindegyik kivándorlási hullám volt egyformán sikeres. A szakértők úgy hitték, hogy Indiába csak 125 ezer éve érkezett meg. Az új leletek arra engednek következtetni, hogy a teljesen kialakult középső paleolitikumi kultúra az Afrikából való kivándorlás idején már létezett Indiában. Ebből sejthető, hogy a kivándorlás korábban megtörtént, mint azt eddig hitték."
(forrás: link)
"Elveszett törzsekről mesél a neandervölgyiek DNS-e
Németország délnyugati részén fedeztek fel egy combcsontot, amely egy elveszett törzs nyomára vezet. A combcsont bizonyítja, hogy az emberek egy kisebb csoportja jóval a nagy elvándorlás előtt elhagyta Afrikát, majd eltűnt. A rejtélyes migrációnak a nyomai a neandervölgyiek DNS-ében maradtak fenn. Ez azt is jelenti, hogy a neandervölgyiek és a Homo sapiens jóval korábban találkozott már. Azt is jelenti, hogy a neandervölgyiek sokkal változatosabbak voltak, mint azt eddig gondoltuk.
A modern ember és a neandervölgyi utoljára 400 ezer évvel ezelőtt közösködött, pedig a korábbi vizsgálatok szerint már 800 ezer évvel ezelőtt szétváltak útjaink. Olyan törzset is találtak, amely 400-450 ezer évvel ezelőtt vált le a neandervölgyiektől és indult vándorútra a világ körül. Ezt a törzset a szibériai Gyenyiszovai-barlang után nevezték el.
Tavaly robbant a hír, hogy egy spanyol barlangban találtak neandervölgyi csontokat. Ezek 430 ezer évesek, vagyis azt feltételezik, hogy a neandervölgyiek akkor már elvándoroltak Afrikából. Az elfogadott elmélet szerint a modern ember 50 ezer évvel ezelőtt hagyta el Afrikát. Ezt az elméletet módosítják a DNS-t vizsgáló kutatások, amelyek azt feltételezik, hogy a két emberfaj gyakrabban találkozott az évezredek alatt, mielőtt teljesen elváltak volna útjaik. És most jön a csavar. A német barlangban talált csont korát ugyan nem tudták meghatározni szénizotópos kormeghatározással, de a mitokondriumok DNS-e alapján 124 ezer évesre becsülik korát. Viszont nem az akkoriban elterjedt neadnervölgyiekhez tartozik a csont, hanem egy jóval korábbi, legalább 220 ezer éves törzshöz.
Ezekből a tényekből sok következtetést lehet levonni. Egyrészt a modern ember többször járt Európában és jóval korábban a feltételezettnél. Útjai során barátkozott a neandervölgyiekkel, keveredtek egymással. Másrészt a neandervölgyiek sokkal változatosabbak a gondoltnál. A fentiekből tehát az következik, hogy a modern ember, a neandervölgyiek és a gyenyiszovai emberek közötti kapcsolat igencsak összetett és bonyolult volt."
(forrás: magyar link, eredeti link)
"Több hullámban hagyhatta el a modern ember Afrikát
Egy Szaúd-Arábiában talált, legalább 85 ezer éves ujjcsontkövület más közelmúltbeli leletekkel együtt megerősíti, hogy a Homo sapiens, vagyis a modern ember nem 60 ezer évvel ezelőtt egyetlen nagy hullámban, hanem több szakaszban vándorolhatott ki Afrikából és szóródhatott szét Eurázsiában.
A szaúd-arábiai Nefúd-sivatagban, az al-Vuszta lelőhelyen 2016-ban talált emberi ujjperccsont korát radiometrikus módszerrel határozták meg, és eszerint legalább 85 ezer, de lehet, hogy 90 ezer éves. A 3,2 centiméteres csont egy felnőtt ember középső ujjának középső ujjperce lehet. Ez a legrégebbi Homo sapiens-kövület Afrikán kívül.
A többi hasonló lelettől eltérően ennek korát nem közvetve, a környező üledék alapján, hanem közvetlenül határozták meg, de azokkal együtt megerősíti, hogy a kivándorlás Afrikából korábban kezdődhetett és az elmúlt 100 ezer év alatt több hullámban mehetett végbe, hangsúlyozza a tanulmány társszerzője, Huw Groucutt, az Oxfordi Egyetem régészAz elvándorlás és Eurázsia benépesítése sokkal összetettebb folyamat lehetett, mint azt jelenlegi tankönyveink állítják, tette hozzá a tanulmány másik társszerzője, Michael Petraglia, a német Max Planck Intézet kutatója."
(forrás: link)
És hogy ne csak az emberről beszéljünk, hanem általánosságban a Földi élet kialakulásáról, következzen egy szintén szenzációs felfedezés a "nem úgy van, ahogy korábban gondoltuk" kategóriában:
"Kétmilliárd éve mászkálnak a földi élőlények
Apró csőszerű struktúrák árulkodnak arról, hogy a Földön már 2,1 milliárd évvel ezelőtt is voltak élőlények, amelyek képesek voltak önerőből elmozdulni a helyükről. A nem túl látványos, ám tudományos szempontból annál inkább szenzációs leletre egy gaboni kőfejtőben találtak rá.
A 170 milliméteres csövek eredetileg szerves anyagból, vélhetően nyákfonalból álltak, amelyet az ott áthaladó organizmus hagyott hátra. Sajnos magát az organizmust már nem találták meg a kövületben, amely évmilliárdokkal ezelőtt még puha sár volt. A tudósok szerint két lehetősé van. Vagy egy többsejtű organizmus járt ott, vagy egy egysejtűek alkotta halmaz. Az utóbbihoz hasonlókat manapság amőbák alakítanak ki, amikor ínséges időkben összehalmozódnak, hogy közösen mozdulva élhetőbb környezetet találjanak.
Az élet a paleoproterozoikum földtörténeti korban 2,5-1,6 milliárd évvel ezelőtt nemcsak bakteriális volt. Sokkal komplexebb organizmusok is kialakultak egy ponton, valószínűleg bizonyos szakaszban és meghatározott körülmények között - mondta Abderrazak El Albani paleobiogeokémikus és szedimentológus, a franciaországi Poitiers-i Egyetem tudósa. Az élet a Föld vizeiben fejlődött ki, és az első életformák nem tudtak önállóan helyet változtatni. Eddig úgy hitték, hogy jóval később, nagyjából 570 millió évvel ezelőtt lendültek mozgásba az élőlények, nem sokkal az első gerincesek megjelenése előtt, ami körülbelül 525 millió éve volt.
A kutatók eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban mutatták be."
(forrás: link)
***
A fent idézett néhány friss cikkből látható, hogy az élet, és ezen belül a modern ember a "tanítással" ellentétben akár jóval korábbi is lehet, mint feltételezték eddig, és ebből következhet az is, hogy nem 40.000 éve népesíthette be Európát, hanem akár jóval korábban.
Következésképpen nem elég a tankönyvek állításaira, vagy csupán egyetlen tudományág eredményeire alapoznunk, amikor az emberré válás folyamatát próbáljuk felvázolni, szükség van a legújabb genetikai, a geofizikai és a régészeti adatok összefüggő elemzésére, összetett módszertanára, hogy pontosabb képet kapjunk.
Ezzel a módszerrel, ezen ágak összefésülésével dolgozta ki elméletét például Cser Ferenc és Darai Lajos magyar kutatók is, akik szerint az alábbi folyamattal írható le az emberré válás sokkal valószínűbb története a Föld bolygón - egyik tanulmányukat idézve:
Nagyfokú genetikai mutációs elágazási egyezések a Földkerekségen (ami szintén a multiregionális, vagyis többközpontú elméletet támasztja alá, az egymástól messze élők párhuzamos fejlődését)
"Manapság új szemlélet és módszertan alkalmazásával élhetünk az ember, a társadalom és
az emberiség őstörténeti kutatásában. Az új értékelési szempontok és lehetőségek a korszerű
tudományos időrendben kettős hatással bírnak: egyrészt az eddig ismert igen távoli események
elérhetőbb közelségbe kerülnek, másrészt a C14 vizsgálat a közelmúltig élt 30.000 éves
felső határa kiterjeszthető akár 100.000 évig is vagy tovább. Ennek az a jelentősége, hogy az
eddig elérhetetlenül távolinak látszó folyamatok elérhető közelségbe kerülnek, és a jelentéktelen
közelinek látszó összefüggések jelentőségteljes távlatokhoz jutnak.
Korszerű idő-meghatározó eszközök alkalmazásával pedig korszerű időrendhez jutunk. Így
a Föld hőmérséklet jelzői abszolút geofizikai módszerekkel mérve pontosítják az utolsó három
jégkorszak idejét. Világos és korrekt időrendet ad a jégkorszakok meghatározása a Délisarki
jég, a tengerfenéki lerakódások vizsgálata, a mészkirakódás mérése és egyéb izotópos
módszerek révén. Jól elkülönülnek a meleg és hideg szakaszok, utóbbiakban a hidegcsúcsok,
valamint a meleg szakaszok alatti lehűlések és a hideg szakaszok alatti melegebb időszakok.
És igen érdekesen és alkalmasan, bizony ezeknek az időszakoknak a különböző feltételeihez
alkalmazkodtak az akkori emberek, illetve műveltségük, aminek nyomait a régészet már elegendően
feltárta az egybevetéshez.
Így
az embertörténet megismerését nagyban elősegítette a földtörténet
alakulása és időrendje
pontosítása, aminek az lett a végeredménye, hogy az ember létrejöttének,
kialakulása
folyamatának korai szakaszai több helyütt, egymástól igen távoli
területeken egyöntetű embert
mutatnak, csak kis műveltségbeli különbséggel, akiket eddig egyébként
előembernek,
neandervölgyi ősembernek és modern embernek neveztek és egymástól
elkülönült, egymást
túlfejlődő fajoknak tekintettek. Egyre nagyobb jelentőséggel bír tehát a
mind jobban alátámasztott
bizonyosság, hogy sokkal-sokkal korábban, és több, egymástól igen
messzire eső,
akkor megközelíthetetlenül távoli régióban is kialakult az ugyanolyan
állapotú ember, és nem
egy központból származott le, illetve terjedt el. Az ember tehát a Föld
több helyén párhuzamosan
változott előemberből mai modern emberré, valójában a régészeti leletek e
több gyökerű
emberiséget alapozzák meg (A másik irányzat szerint egyetlen ősanya és
ősapa utódja az emberiség, és minden párhuzamos emberi települési
lánc vakvágány, csupán egy láncból vezetik le a mai modern embert – pl.
bibliai hagyomány szerint. Ez utóbbi
hívei a genetikai vizsgálatok eredményét az egygyökerű modell – önkényes
– alátámasztására használnák fel). A régészeti mellett a genetikai
eredmények is erre mutatnak,
ám utóbbiak önmagukban nem állnak meg, ezért még sok más tényezővel,
főként az alkalmazott
időrenddel összhangba hozva, valós időkeretben elhelyezve kell
értelmezni adataikat.
A
valódi tudományos feladat, ill. eredmény, hogy megismerjük a
környezetváltozást, amihez
alkalmazkodva a mutáns fennmaradt. E változások történeti szerepét az
összemberiség
haszna méri, s az nem egy társadalmi csoport érdekköréhez igazított. A
valódi tudományos
kérdés: miként halmozódik fel a génekben a tapasztalat, mitől
hosszabbodik meg egy élőlény
DNS-e, mitől van az élőlények nagyfokú változatossága? Ha nehéz is a
válasz, az nem lehet
világnézetfüggő vélekedés, mint ahogy korábban hagyományosan mindent a
mutációtól vártak, mindent azzal magyaráztak. Nem a mutáció hatása,
’eredményei’ oldják meg a kérdést,
mitől sikeres a túlélő lény, mert az élőlények, különösen az emberek
képességei, újító eszessége,
a műveltségük, hagyományaik teszik lehetővé az alkalmazkodást a változó
körülményekhez,
azaz a képesség növelését, a műveltség gazdagodását. A magatartási
változás nem a
genetikán alapszik, hanem az agykapacitás meglévő képességi
színvonalától függ: a tudás
növekedése próba-szerencse módszerrel történik, bátor gondolkodással és
kísérletezgetéssel.
Ha valós őstörténetre törekszünk, az nem könnyen érhető el egyfajta régészeti genetika által,
hanem az emberi őstörténethez valóban kapcsolódó genetikát csak a régészet összefüggő
eredményei révén alapozhatjuk meg, s ez fordítva nem történhet. Azaz régészeti genetika elképzelhető
valamennyire, de a genetikai régészet sehogy sem. Így a művelődéstörténeti időrendet
a csúcseljárások eredményeként megállapítva pontosíthatjuk az őstörténeti időrendet.
Ennek a pontosításnak a következtében aztán Renfrew már a diffúziós modellt – hogy az akkád
kultúra kiáradása jelentené mindenütt másutt a Földön a kultúra terjedését – teljesen elveti,
amint az indoeurópai felsőbbrendűséget is.
Ilyen módon szemlélve a történteket, igen hosszú az emberi múlt, és a ma elérhető gazdag
ismeretanyag a múltról félmillió éves folyamatos emberi életet mutat a Kaukázustól a Pireneusokig
és a Kárpátokig. A modern ember legkorábbi betelepülése a Homo ergatras, Homo
erectus: 1,5-0,5 millió év. Ez nem pusztán előtörténet, hanem valóságos emberi őstörténet;
nem emberréválás, hanem a modern ember alkalmazkodó műveltségeinek sorozata. A vértesszőlősi
(acheuli) műveltségű modern embert váltja a jégkorszakhoz alkalmazkodott subalyuki
(neandervölgyi), majd szeletai (moustieri) műveltségű ember, mellé az istállóskői (aurignaci)
és végül a bodrogkeresztúri (gravetti) műveltség, majd a gerecsei és bükki barlangi gravetti. A
bükki műveltség szétterjed Erdély és a Cseh-medence felé. Aztán a Körös-Tisza-i (Duna) I
vagy Sztarcsevo és a Körös-Tisza-i (Duna) II vagy Vincsa földműves műveltség következik,
utóbbi át a Kárpátokon kukutyini műveltség is."
(...)
Ezernél több európai férfin folytatott emberi génvizsgálatban az Y kromoszómát elemezték. (Semino, O.,...: The Genetic legacy of paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective. Science 290, 1155-1159.) A kromoszóma mentén különféle módosulásokat, alléleket mutattak ki, ezekből egyértelműen
következtetve Európa legősibb génjét, az ún. ’aurignaci gént’. És ezt a legnagyobb
arányban a magyar lakosság hordozza (73%). Ehhez legközelebb a lengyel, ukrán és horvát nép áll (45-50%), majd máshol az allél csökken. Nem található Észak-Európában, így rokonainknál
sem. Anatóliai eredetű géneket sem lehetett a földrész középső részén kimutatni, az
csak a Földközi-tenger partjai mentén terjedt, amiért Renfrew visszavonta a tarthatatlan elgondolást, hogy a földművelés újkőkori terjedésével az ember is terjedt. A végeredmény
önmagában jelzi, hogy a legősibb gén a Kárpát-medencében és annak északi szomszédságában
jelent meg, hisz a horvátokat az avar telepítették át a Duna alsó szakasza mellé, korábban
a szvidéri műveltség területén éltek.
Ha a férfi sejti átörökítők eurázsiai és európai összefüggéseit mutató ábrára, e két mutációs
térképre figyelünk, leágazásokat kapunk, melyek a modern ember mozgását, terjedését mutatják
elég régi koroktól, és igen nagy területen (9, 10, 11. ábra.) És az embertanon belülre tehető
genetikai közlemények és régészeti műveltségek adatainak összevetése, egyeztetése pontos
időrendi megfeleltetést tett lehetővé. A Kaukázusban akkor élt ’Homo ergatras’ mellett a
modern ember másik csoportja 1,5 millió éve áramlott ki Afrikából, hordozta e ‘Homo
erectus’ az M168 jelű génmutációt (ahol az M betű az emberiségre utal). Ez a Földközi-tenger
keleti medencéjében további csoportokra bomlott. Észak felé levált róla az M89-es variáns, és
a Kaukázus akkoriban meleg völgyeibe telepedett. Az M130, a YAP és az RPS4 géncsoport
helyben maradt, később az M130 tovább vándorolt India felé. Belőle van ma a legtöbb Közép-
Ázsiában, Szibériában és Új-Guineában. E terjedés csak ‘Homo erectus’ korban lehetséges,
de lehetetlen a genetikusok állítása szerinti 35-40 évezrede, hiszen az ausztrál ősember
legalább 60 ezer éve megjelent, s testi fölépítése, műveltsége megfelel a modern embernek.
Kínában már a würm első hideg szakasz előtt van mongolid embertípus: lapos arc, vékony
csontok, modern ember.
A kaukázusi ember M89 jelű mutációs génága domináns Eurázsiában, és majdnem az összes
európai embert jelenti. (12. ábra.) M89-nek kaukázusi déli ágként két fő csoportja van.
Az egyik helyben és egyben maradt, amikor a másik, az addig elzártan kialakult M9 jelű a
moustierit megelőzően kettévált, és csak az M45 jelű része maradt Európában, a többi levált
M9 elment Indiába, Malájföldre, s felkanyarodott Kínába, ahol a homo erectus jelent meg és
föltehetően vele az M9, meghatározó mértékben. (9. ábra.)
Az M9-ből északi elkülönüléssel kiszakadt M45 elválva a többitől a Kaukázus északi völgyeiben
tanyázhatott, amikor belőle az M173 jelű mutáció kiszakadt és elkerülhetett a nyugati
völgyekbe. Ott továbbfejlődött, s egyik része Nyugat-Európába vándorolt. Míg a hátrahagyott
ága már M17 jelűként akkor került ki Kelet-Európába, amikor a würm első szakaszában a
Kaukázusból északra kirajzott az ember, és csoportokban elkülönült. Majd a würm lehűlése
szétzavarta őket, ahonnan a gravetti népe is származtatható, s ezután Eurázsia északi és keleti
területeire ment még a würm vége előtt.
M173, és M17-es elágazása kelet—nyugati megosztásban egymást kiegyenlítő módon alkotja
Európa szárazföldi lakosai génjeit. M173 az európai ember többségét jellemző állomány,
s valószínűen belőle alakult ki az aurignaci műveltség, előbb még az M17 változást
elszenvedve. Mindezt persze a génmutációs adatok pontosan nem mutatják, de nem is cáfolják.
Ez az aurignaci ember Bükk, Istállóskő, Perigord és Aurignac műveltségét jelenti. Európai
megjelenésükre klimatikus alap a würm interstadiálisát megelőző 30–40 évezredes csoportelágazás,
de a kb. 60-50 évezrede történt szétterjedésük előtt is legalább 20 évezred, ami
Európa nyugati részén a würm első lehűlési szakasza, legalább 75 évezred, azaz 90000 is lehet.
Így M173 nem a későbbi Fekete-tavi népességet jellemző génmutáció jelző. Így a
genetikusok által erőltetett afrikai eredetünk tévedés, mert Afrikába az aurignaci, és más műveltség,
ami egyáltalán a modern emberhez köthető, csak a würm fölmelegedést követően,
10–15000 éve jutott el.
A gravetti mamutvadász embere Kelet-Európából a würm második lehűlésekor terjedt el
nyugat 30000 éve, s az M17 ág hozzájuk rendelhető. Ő vitte a gravetti műveltséget Közép- és
Nyugat-Európába, és a helyi női ágat fölvéve évezredek alatt uralkodóvá vált egész Európában.
Semino és csoportja ezen ágat hibásan azonosította az aurignaci műveltség emberével. A
Kárpát-medencei gravetti 34 ezer éves Bodrogkeresztúron, 12 ezer éves a Gerecse barlangi
eszkimó, s 8500 éves az északra ment vadászokból a szvidéri műveltség. A megmaradt M173
ágból lett a crô-magnon A embertípus, míg az M17 mutációból a crô-magnon B jött. A
gravetti és az aurignaci műveltség és ember nem ütközött, mert más volt az életterük.
M89 másik fő haplotípus csoportja a M170, M170-M26, M172, M201 és M69 jelű, és maga a
késői M89 mutáció. Ez az M89-ből történt moustieri kiáramlást követőn a Kaukázus környezetében
délen maradt csoport. Ezek tovább tagozódtak déli és északi részre. Az északi rész
aztán később a kurgán műveltségben jelenik meg, s a déli a Kaukázus területein tovább szaporodott.
M170 – még az M9-es és M172-es elkülönüléssel azonos időszinten – északi elkülönülésként
együtt maradva a Kaukázustól északra alakult ki, s nyerte el mai alakját. De csak kis
csoport válhatott el és lett M170, mert szűk az eloszlása, habár Anatóliától délre is lement.
Az M170-esből új mutációval lett az M170-M26, mely a Fekete-tótól északra kiáradó Jamna
műveltség, majd pedig a későbbi kurgán műveltség lesz. A gravetti kor előtt még a Kaukázus
északi részén lehetett, s a jégkor fölmelegedése után a Fekete-tónál az azt Fekete-tengerré
feltöltő katasztrófáig, illetve szétszóródva a sztyeppén volt, ahol 7500 éve kurgán műveltségként
jelenik meg. Aztán Európa korábbi lakóira települt kurgán hódítóként a 6–5000 éve lezajlott
első, második és harmadik kurgán invázió során, amivel Nyugat- és Kelet-Európát
indoeurópaizálva kialakult a helyiekkel ötvöződött kurgán műveltség indogermánnak nevezett
alakja.
4500 éve létrejött a harcias lovas késő Jamna, kurgán utód – szintén M170-hez köthető –
műveltség a Turáni-alföldre hatolt, s emiatt 4000 éve a Pamír alól a türkök keletre mentek. És
3500 éve történt egy árja elit Egyiptomba települése, ami kevésbé volt invázió, mint a kurgáné,
és emberanyaga a kurgán elől menekülő Ős-Európa I. déli része. Így M170-M26 ma
Baszkföldön, Szardínián is jelen van, de a Kárpát-medence génállományából hiányzik.
Az M89-M172, M89-M201 és a késői M9 az M170 után különült el, és 15-20 ezer éve állapodott
meg és nyerte el mai alakját. Kaukázusi déli ági, nem gravetti embert jelent. A mai
örmény és grúz területen élt, aztán a Fekete-tónál, majd a földművelőkkel jött főként Dél-
Európába, és tovább ment az Indus-völgybe is. Feltehető a sumérok származásáról, hogy az
M201 a Fekete-tói szétvándorlásából származó népesség, az istenhívő kaukázusi ágak keveredése
adta mellékágon.
Az eddigiekben nem említetett, a Mediterráneum keleti medencéjéhez köthető déli ember
európai részesedése kb. 8 %, de nálunk 8,8 %. Betelepülése a mezőgazdaságnak a würm utáni
első elterjedése, a Körös-Starčevo műveltség idejére esik. Ez tehát a 15–20000 éve kialakult
natufi műveltség embere, de M35 jelű mutációként délebbre már sokkal korábban elkülönült,
és mai alakját az anatóliai M172, M201 és M69-nél sokkal régebben kapta.
Fontos elágazás M89-M9-TAT jelű és az M89-M9-TAT-M178 jelű mutáció, amely még az
M45 elválás előtti. S ugyan M9-TAT lett az uráli ‘finnugorok’ jellemző variánsa, de nem az Urálból jöttek, hanem minden bizonnyal Ázsiából. Mert az M9 a Kaukázus keleti völgyeiből
ázsiai körútra ment, aztán malájként visszaáramlott, majd a TAT keletről jött vissza mongolid
vonásokkal. Keveredett aztán az elkülönült északiakkal, akik oda a gravetti népének kiszakadt
részeként vándoroltak. Így TAT található a 4800 éve a III. kurgán invázió elől tőlünk az Urál
környékére menekült szalagdíszes kerámia népének egy részében, és a szvidéri műveltség
keleti része népeinél is. De a magyarságból konokul hiányzik.
Az M3 jelű génmutáció Amerika őslakosait jellemzi, nem a szibériai, kelet-ázsiai embert. Sokkal
valószínűbben északra került malajziaiból alakult ki. Párhuzamba hozható az északra szakadókból
létrejött Tien-San és Kirgízia nem kaukázusi ázsiai moustieri kultúrájával.
A lényeges itt tehát, hogy a magyarokban a távol-keleti (M9) gének nincsenek jelen — és erre magyarázatként
szolgál a koronkénti génáramlás (13. ábra). Nincsen bennünk az M9-ből eredő, a ’finnugorokra’
jellemző TAT mutáció sem. Bizonyos műveltségi egyezések magyarázatára esetleg az
M173 régi egysége szolgálhat. M17 közép-ázsiai és észak-indiai megjelenését a würm végén történt
dél-keleti kiáradáshoz köthetjük, amikor egyúttal nyugatra is történt terjedés. M17 nyugat-európai és
kelet-európai megjelenése a szalagdíszeseink kurgán invázió előli menekülésének tulajdonítható. És
ezen felül a magyarokra jellemző génmutációs jelzők túlnyomóan őskőkoriak: az M17 60%, az M173
13,3%, az M35 8,8%, ami összesen 82,2%. Az újkőkori kialakulásúnak tekintett M170 11,2%, M172
2,2% és M201 2,2%, ami összesen csak 15,6%. És nemcsak arról van szó, hogy a magyarokban nincsen
TAT, ami a rokonnak tartottakban jellemző, hanem őtőlük az európai népek három fő mutációsan
elkülönült csoportja is nagyon messze esik. Amelyek egyikének a magyar a fő alkotója a maga legnagyobb
M17 arányával, s utána következik a lengyel 56,4 és az ukrán 54, a macedón 35, a horvát 29,3
és a (cseh)szlovák 26,7%-kal. S bár a szlávok etnikailag közel állnak hozzánk, de mivel a kukutyini
műveltségtől északra telepedtek, rajtuk átvonult a kurgán, kurganizálódtak, átvették azt a hitvilágot.
Nem véletlen, hogy a szlávok nyelve szinte ragozó (pl. orosz). Ők alkotják a vonalkerámiás népesség
kurganizált részét. Mindez jószerint a génmutációkban is megmutatkozik, mind tőlünk északra (ukránok,
lengyelek), mind délre (horvátok, macedónok). A három mutációs csoport egyike a Közel-Kelet népeit foglalja magában, ide értve a kaukázusi térséget is, a másik csoportba Nyugat-Európa népei
tartoznak, míg a harmadik csoportot a Kárpát-medence és környezete jelenti. A Mediterráneum néhány
népe közbenső helyet foglal le. E tekintetben a magyarokhoz a legközelebbiek azok a népek, akik
most is a Kárpát-medence közelségében vannak.
Az M17 azért tér el mindenkitől, mert az ötödik mutációként a legrégebbi embert jelenti. A
főemlősök és az emberi mutációk között rengeteg idő és lépés van, csak nem ábrázolják. Csak
maga az elágazás ténye értékelhető, az elágazás rendszere, ott nincs érdemben értékelhető
időskála. Ennek ellenére a vizsgálatot végzők megadták: 10 évezred egy-egy elágazás. Valamennyi
elágazás időrendjét a földön járó variánsok szórásának szélességéből számítják. Azért
mondják 150 évezredesre az M168-at, mert az afrikai variációk szélessége a legnagyobb –
ezért ez a legöregebb megmaradt csoport. Az allél variációk kiszélesedése mutációs valószínűség
függvénye – és ez az időtől éppen úgy függ, mint a mutációban résztvevő csoport számától.
Ez utóbbiról nem írnak – talán nem is ismerik – de a statisztikus valószínűség mindig
esetek számával és nem lineáris időskálával dolgozik. A természet egyébként a gének konzervációjában
és nem a gyors változásában 'érdekelt'. És a hideg klíma embere nem növelte a
teljesítményét, hanem megtanult ott élni. A meleg klíma embere is megtanult a maga területén
élni, de ott talán bonyolultabb volt az együttműködés. Más változat is jelen van ugyanabban a
jelenben, amikor már az ember is, aki esetleg csak egymillió éves változat. Közben a tudás, a
tájékozottság felgyülemlett, ezért lehet ő más. Mivel párhuzamban történt minden, egyáltalán
nem Ázsiából jött tehát Európába minden, és oda meg nem Afrikából ment. Párhuzamosan
történtek a dolgok és kölcsön hatva. Az emberi faj elképesztő egyneműséget mutat a földön,
ami azt jelenti, hogy hatalmas a mozgékonysága és a keveredése. Ez is genetikai eredmény.
Az emberek közötti különbség nagyságrendekkel kisebb, mint bármely más fajé, pl. a majmoké,
a kutyáké, a macskaféléké. Még a keresztezhetők – azaz egy faj – közötti különbségek is
hatalmasak."
Az emberi betelepülés időrendje
• Legkorábbi eurázsiai betelepülés: homo ergatras, ~ 1,5 évmillió
• homo erectus (archaikus) ~ 600 – 90 évezred
• Homo neanderthalis (úttörő) ~ 250 - 25 évezred
• Homo sapiens (modern) ~ 75-90 évezredtől jelenig"
(természetesen a fent idézett munka sem tévedhetetlen, néhány adat ma már megváltozott, lásd a genetikai fejezetet)
Összefoglalva a fenti modellt, kijelenthető, hogy a modern ember eredete egyáltalán nem biztos, hogy Afrika, az is lehet, hogy onnan csak az előember vándorolt el több hullámban, ~1,5 millió évvel ezelőtt, majd ~600 ezer évvel ezelőtt (homo erectus), és párhuzamosan fejlődhetett ki több helyen modern emberré, így a modern ember eredete több központ (Kaukázus, Kárpát-medence, Kína, stb.), így tehát Európa benépesülése sem lehet 40.000 évvel ezelőtti, hanem sokkal korábbi, melyben a Kárpát-medence kiemelt fontosságú helyszín. Ha az egyközpontú modell szerinti időket vennénk figyelembe, azaz, hogy kb. 60-100 ezer évvel ezelőtt vándorolt ki a modern ember Afrikából, akkor további súlyos kérdéseket kellene megválaszolni, pl. hogyan keletkeztek néhány ezer év alatt olyan nagyfokú embertani eltérések mint pl. a barna bőrű, hosszúkás fejű, dús ajkú negroid típusú ember és a sárga bőrű, kerek fejű, ferde szemű mongoloid ember között? Ha a modern ember Afrikából származik, és úgy 30-40 ezer évvel ezelőtt érte el Európát, akkor mi magyarázza meg a 28000 évvel ezelőtti Sungir leleteknél talált teljesen kifejlett europid (kaukázusi) alkatú emberek létét? A rasszok ekkora embertani különbségei vajon magyarázhatók-e néhány tízezer évnyi evolúcióval?
• Legkorábbi eurázsiai betelepülés: homo ergatras, ~ 1,5 évmillió
• homo erectus (archaikus) ~ 600 – 90 évezred
• Homo neanderthalis (úttörő) ~ 250 - 25 évezred
• Homo sapiens (modern) ~ 75-90 évezredtől jelenig"
(természetesen a fent idézett munka sem tévedhetetlen, néhány adat ma már megváltozott, lásd a genetikai fejezetet)
Összefoglalva a fenti modellt, kijelenthető, hogy a modern ember eredete egyáltalán nem biztos, hogy Afrika, az is lehet, hogy onnan csak az előember vándorolt el több hullámban, ~1,5 millió évvel ezelőtt, majd ~600 ezer évvel ezelőtt (homo erectus), és párhuzamosan fejlődhetett ki több helyen modern emberré, így a modern ember eredete több központ (Kaukázus, Kárpát-medence, Kína, stb.), így tehát Európa benépesülése sem lehet 40.000 évvel ezelőtti, hanem sokkal korábbi, melyben a Kárpát-medence kiemelt fontosságú helyszín. Ha az egyközpontú modell szerinti időket vennénk figyelembe, azaz, hogy kb. 60-100 ezer évvel ezelőtt vándorolt ki a modern ember Afrikából, akkor további súlyos kérdéseket kellene megválaszolni, pl. hogyan keletkeztek néhány ezer év alatt olyan nagyfokú embertani eltérések mint pl. a barna bőrű, hosszúkás fejű, dús ajkú negroid típusú ember és a sárga bőrű, kerek fejű, ferde szemű mongoloid ember között? Ha a modern ember Afrikából származik, és úgy 30-40 ezer évvel ezelőtt érte el Európát, akkor mi magyarázza meg a 28000 évvel ezelőtti Sungir leleteknél talált teljesen kifejlett europid (kaukázusi) alkatú emberek létét? A rasszok ekkora embertani különbségei vajon magyarázhatók-e néhány tízezer évnyi evolúcióval?
Egyelőre annyit érdemes még a fenti modellből megjegyezni, hogy a magyarokban a finnugorokra leginkább jellemző távolkeleti (TAT mutációjú) gének nincsenek, az M173 és M17 haplotípus viszont erőteljesen jelen van, amelyek őskori európai gének. A további genetikai kutatási eredmények a kapcsolódó fejezetben részletezve.
***
A Nature nevű tudományos folyóiratban 2017 év elején megjelent cikk is azt erősíti meg, hogy az egyközpontú Afrika modell önmagában nem ad teljes képet, sokkal inkább a többágú emberi őstörténet elképzelése áll közelebb a valósághoz, amelyben pl. a neandervölgyi ember nem kihal, hanem feloldódik az új embertípusban (tehát genetikailag még ma is létezik, nyomokban, bennünk).
A Nature tanulmány többek között az alábbi megállapításokat teszi:
Az előrehaladott szekvenálás és a genomok elemzése mind a modern mind az ősembereknél elősegített számos áttörést az emberi fejlődéstörténelemmel kapcsolatos ismereteinkben. Ezek közé tartozik az anatómiailag modern emberek és a kihalt emberszabásúak közötti keveredés felfedezése, és az egyre részletesebb leírás kifejlesztése a modern ember összetett szétszóródásáról Afrikából.
Az anatómiailag modern ember legkorábbi bizonyítéka Etiópiai fosszíliákból származik, ami körülbelül 150.000-190.000 évesre tehető. Afrikán kívül, az anatómiailag modern ember bizonyítékáról a kb. 100 ezer éves Közel-keleti, és a kb. 80 ezer éves Dél-Kínai leletek számolnak be. Azonban más emberszabásúak, mint pl. a Neandervölgyiek, amelyek kb. 40 ezer évvel ezelőtt eltűnnek a kövületekből, megtalálhatók egész Eurázsiában egészen 400 ezer évvel ezelőttig.
Az anatómiailag modern emberek pontos eredete Afrikában továbbra is ismeretlen, a földrész trópusi régióinak szűkös fosszilis és régészeti adatai miatt. Azonban a modern emberek többközpontú Afrikai eredete még mindig lehetséges, különösen ha figyelembe vesszük a vándorlás és összekeveredés lehetőséget az egész kontinensen. Valóban van bizonyíték az anatómiailag modern emberek és az ősi afrikai népesség keveredésére.
A földrajzilag eltérő vadászó-gyűjtögető népességek teljes genom szekvenálási adatainak statisztikai elemzése bizonyítékot szolgáltat archaikus humán sejtvonalakra, melyek introgesszión (kereszteződések révén létrejött genetikai anyagok cseréjén) estek át, és hogy ezek eltértek a modern emberi leszármazási vonalaktól, mint régen 1,2/1,3 Millió éve, vagy mint nemrégiben 35 ezer éve is.
Az archaikus összekeveredés mértéke Afrikában ezért továbbra is ellentmondásos, és számos folyamatban lévő erőfeszítés célja, hogy megoldja ezt a kérdést.
Kijövetel Afrikából és a találkozás a neandervölgyiekkel
Az anatómiailag modern emberek elterjedése Afrikából, egy figyelemre méltó esemény az emberi evolúciós történelemben, erős kézjegyet hagyott az összes nem afrikai populáció genetikai változatára. Például léteznek bizonyítékok a modern emberek Kelet-, Közép- és Dél-Afrikai eredetének támogatására, az egyszeri és többszörös Afrikai szétszóródásokra, az északi vagy déli szétszóródási útvonalra, és becslések a szétszóródások időzítésére, melyek körülbelül 50-100 ezer évvel ezelőttre tehetők. Három olyan tanulmány, amelyek a világ több mint 270 helyszínéről származó, földrajzilag sokszínű egyedek friss, kiváló minőségű teljes genomszekvenálásának adatait használják fel, segítenek ezeknek a kérdéseknek a megoldásában. Amikor elhagyták Afrikát, a modern emberek azonnal szétváltak két szétszóródási hullámra. Egy hullám végül az Ausztrália és Új-Guinea alapításához, a másik pedig a mai kontinentális Eurázsiaiak származásához vezetett. Mindazonáltal a migráció pontos módja az afrikai emberek korai diverzifikációjában továbbra is a kutatás és a viták tárgya.
Ma már nyilvánvaló, hogy az összes mai nem afrikai nép ősei találkoztak és összekevertek a neandervölgyiekkel. Minden eddig vizsgált nem afrikai egyén körülbelül 2% -ot tartalmaz a neandervölgyi származásból, sugallva, hogy a keveredés legvalószínűbben rögtön az afrikai anatómiailag modern emberek szétszóródása után következett be, ami összhangban van az egyszeri kivándorlás alapú afrikai modellel. A minták alapján a hibridizáció időpontja körülbelül 50-65 ezer évvel ezelőtt volt, és a neandervölgyiekkel történő keveredés időzítésének ismerete segít pontosítani a becsléseket arról, hogy mikor történt a végső sikeres afrikai Afrika-szétszóródás.
A neandervölgyi eredet arányának becslései, amelyek a modern ember genomjaiban továbbra is fennállnak, a neandervölgyiek és a modern emberek közötti összetettebb történelem felé mutatnak. Konkrétan, a kelet-ázsiai népeknek mintegy 20% -kal több neandervölgyi szekvenciája van az európai emberekkel szemben, ami tükrözheti a természetes szelekció hatásait. Meglepően, egy korai, a mai Románia területén kb. 40 ezer évvel ezelőtt élt ember további bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a génkereszteződések több alkalommal is előfordultak Eurázsia helyszínein. A közelmúltban végzett vizsgálatok egy összetettebb keveredés-történetet javasoltak, mint azt korábban gondolták, és felhívják a figyelmet, hogy a keveredés-modellek megértése jelenleg képlékeny.
Európa benépesítése
Az európai populációk valószínűleg három vagy több genetikai összetevőből állnak, amelyek közül néhány különböző időpontokban lépett be Európába. Az első anatómiailag modern emberek Európában korábban, mint 43 ezer évvel ezelőtt éltek. Ezek a korai paleolitikus európaiak valószínűleg kevés genetikai hozzájárulást adtak a mai európai emberekhez, mivel bizonyíték van az európaiak genetikai összetételének forgalmára a legutolsó hidegmaximum előtt - bár a korai európaiak pontos hozzájárulása még mindig vitatott.
Körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak hidegmaximuma elmúltával, új, állattenyésztő, földművelő, letelepedett – Újkőkori néven ismert - életforma kezdődött a Termékeny Félhold néhány kistérségében. Ősi DNS-ek elemzései azt mutatták, hogy a földművesek népessége Közép-Anatólia területéről terjedt Európába; a Termékeny Félhold egyéb területei azonban csak korlátozott genetikai anyaggal járultak hozzá a korai európai földművelőkhöz. Az Ibériai félszigetre nagyjából 7 ezer éve, Angliába és Skandináviába kb. 6 ezer éve értek el. A neolitikus emberek maradványaiból származó genomikai adatok azt mutatják, hogy ezt a folyamatot a gazdálkodók csoportjainak tömeges migrációja és a helyi vadászó-gyűjtögetők asszimilációja vezérelte, bizonyítva, hogy a neolitikus életmód Európa-szerte inkább az emberek migrációján keresztül terjedt el, semmint kizárólag ötlet vagy kultúra révén.
Egy másik benépesedési hullám Európába, mely a harmadik Európai genetikai összetevőt adja, a késői Újkor és a korai Bronzkor környékén történt. A Yamnaya kultúrájához tartozó Pontic-Kaszpi-sztyeppék pásztorai vándoroltak Közép-Európába körülbelül 4,5 ezer évvel ezelőtt. Maguk a pásztorok a (mai) Oroszország és a Kaukázus különböző vadászó-gyűjtögető csoportjai voltak. Ez a bevándorlás valószínűleg hódításokhoz és technológiai újításokhoz kapcsolódik, mint például a lovagláshoz, és esetleg az indoeurópai nyelvek Európai elterjedéséhez, habár néhány nyelvészeti kutató szerint ezeket a nyelveket már beszélték az Újkőkori földművesek. Nyilvánvaló, hogy a késő neolitikus korszak és a bronzkor dinamikus idők voltak, amelyek a sztyeppei pásztorok genetikai anyagának elterjedéséhez vezettek Nyugat- és Észak-Európában.
A modern európai népesség három legfontosabb genetikai összetevője tükrözi a vadászó-gyűjtögetők hozzájárulását az jégkorszak utáni Európa benépesítéséhez, az újkori neolitikus gazdálkodók bevándorlását Anatóliából Európába, és a késői neolitikumban, valamint a bronzkorban Európába irányuló keleti migrációt. Ezek az összetevők megmagyarázhatják a mai Európa genetikai sokféleségét.
(saját fordítás a szerkesztőtől)
***
Még egy érdekesség a "neandervölgyiekről":
Egy friss kutatás szerint "a neandervölgyi ember agya lassabban fejlődött gyermekkorban, mint a Homo sapiensé. Mindez azt igazolja, hogy a neandervölgyi sem állatiasabb, sem primitívebb nem volt a mai embernél.
A madridi Természettudományi Múzeum tudósai Antonio Rosas professzor vezetésével végeztek kutatást. Egy neandervölgyi gyermek csontvázának elemzéséből arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermek agya még fejlődésben volt abban az életkorban, amikorra egy mai gyermek agya már teljesen kialakult. Más majomfajokhoz vagy primitívebb emberfélékhez képest a Homo sapiens agya a gyermekkor alatt több évig fejlődik. A nagy méretű agy teljes kialakulása több időbe telik. A korábbi tanulmányok azt állították, hogy a neandervölgyi ember agya gyorsabban fejlődik, mint a modern emberé; ebből arra következtettek, hogy a neandervölgyiek agya kevésbé volt kifinomult.
Meglepetésként ért bennünket. A kutatás kezdetén azt vártuk, hogy hasonló eredményekre jutunk, mint a korábbi tanulmányok.
– mondta Rosas.
Rosas és munkatársai szerint a korábbi kutatások tévedtek, és az új eredmény a helyes. Ezt azzal is alátámasztották, hogy először sikerült egy szinte teljes neandervölgyi gyermekcsontvázat megvizsgálni, amely éppen a kritikus fejlődési stádiumban lévő gyermeké lehetett. A csontvázát Asztúriában, az El Sidrón-barlangban találták. A hét és féléves fiú maradványai 49 ezer évesek.
A fiú viszonylag jó állapotú koponyájának vizsgálatakor tejfogakat és csontfogakat is találtak az állkapcsában, így sikerült megállapítani az életkorát. Az agya mérete a halálakor 87,5 százaléka volt egy kifejlődött neandervölgyiének. Egy modern ember gyermekének ebben a korban az agya egy felnőttének a 95 százaléka. A kutatók megállapították, hogy a fiú gerincét alkotó csontocskák közül némelyik nem nőtt össze; a modern embernél ezek a csontok hatéves korra összenőnek.
A neandervölgyieknek az agya és a teste is nagyobb volt a mai emberénél, tehát logikus az gondolni, hogy a neandervölgyiek agya egy kicsit lassabban fejlődött ki, hogy időt hagyjon a test rendes kifejlődésére.
– mondta Rosas.
Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a modern ember volt a leglassabban felnövő faj. Miután kiderült, hogy a neandervölgyieknél ez még tovább tartott, joggal következtethetünk arra, hogy mindkét faj egy közös őstől örökölte a lassú növekedést."
(forrás:
http://index.hu/tudomany/2017/09/22/a_neandervolgyi_agya_lassabban_fejlodott_mint_a_homo_sapiense/ )
***
Egyet biztosan állíthatunk: az ember származásával kapcsolatban még mindig sok a bizonytalanság! Ma, a genetikai forradalom idején kutatások százai irányulnak arra, hogy megfejtsék az ember eredetét, de egyelőre úgy tűnik a történet a vándorlásokkal és a neandervölgyiekkel sokkal összetettebb és több ágúbb, mint korábban gondolták...
***
De menjünk tovább! Az ember megjelenésével kapcsolatban a modern tudomány
fejlettségének ellenére is akadnak még bőven kérdőjelek. Bevezetésként
érdemes elolvasni Bakos Attila filozófus író A Duna Evangéliuma c. könyve Első Fejezetének néhány részletét:
"A
HOMO SAPIENS, vagyis az értelmes ember megjelenése igencsak rejtélyes.
Miért, hogy a modern ember őse nem két-három millió évvel később jelent
meg, a fejlődés korábbi ütemét követve, hanem már mintegy 300 ezer évvel
ezelőtt? Valójában máshonnan kerültünk volna a Földre vagy - ahogyan az
ókori népek szakrális írásai állítják - az istenek teremtettek
bennünket?
Ma már tudjuk, hol alakultak ki az első civilizációk, és később fejlődésüket is ismerjük. Az igazi kérdés azonban az, miért alakultak ki a civilizációk?
Továbbá megválaszolatlan az is, hogy a rendelkezésünkre álló adatok
alapján nem alakulhatott volna ki ennyire csekély idő alatt napjainkra
ez a civilizáció. Miért vagyunk civilizáltabbak, mint Afrikában, Az
Amazonas őserdeiben vagy Pápua Új-Guinea rengetegeiben élő természeti
népek?
Sokan
azt állítják azért, mert teljes elzártságban élnek és éltek. De mitől
vannak elzárva, mi az, amihez nem fértek hozzá évezredeken át? Miért nem
tettek szert tudásra, technológiára és tudományra, mint mi?
Tehát az igazi rejtély nem az említett népek elmaradottsága, hanem a mi fejlettségünk.
Mert ha minden a Darwin által feltételezett normális evolúció mentén
zajlik, akkor az egész emberi faj a busmanok szintjén élne és nem az
európai és ázsiai magas civilizációk színvonalán.
Számítások
szerint kétmillió évbe telt, míg az emberiség "kézművessége" eljutott a
pattintott kőből készített szakócáig. De miért nem kellett újabb
kétmillió év, hogy eljusson a fejlett szerszámiparig? Miért nem kellett
újabb tízmillió év a csillagászat, a fizika, az orvoslás, a matematika
és a mérnöki tudományok elsajátítására?
Ötvenezer évvel a neandervölgyi ősember után az ember leszállt a Holdra. Vagyis fölmerül a kérdés: - mindezt tényleg a magunk erejéből értük el? (...)
Az óindek talán legcsodálatosabb szent könyve a Bhagavad-Gítá, az egyes tudósok szerint legkevesebb 5000 éve keletkezett műben, Krisna így oktat erről: "Bármikor
és bárhol legyen is a lelki fejlődés gyakorlása hanyatlásban, és
fölényes túlsúlyban az anyagi alámerülés, akkor alászállok Én Magam."
A
régészeti és növénygenetikai kutatások egyértelműen igazolják, hogy a
gyűjtögető életmódról a fejlett földművelő, élelemtermelő életmódra
pontosan azon a területen tértek át, ahol a homo sapiens is megjelent,
vagyis az ókori keleten, a "Termékeny Félholdnak" nevezett
földrajzi övezetben. Az ember először itt próbálkozott a gabonafélék,
árpa, zab, tönköly-búza honosításával. Még ha feltételezzük, hogy az
ember isteni beavatkozás nélkül magától rájött a növénynemesítés
fortélyaira, akkor is fölmerül a kérdés, honnan vette a vetőmagokat?
Egymás után, feltűnő gyorsasággal jelent meg a köles, a rozs, a
tönköly-búza, a len és a hozzátartozó olajsütő technológia, a
ruhaszövés, a fonás, és a szőlő, gyümölcstermesztés. Mindezek közelebbi
eredete Észak-Mezopotámia és a Kaukázus vidéke. (...)
Összefoglalóan ezek a változások, fejlődések az Ókori Keleten kb. Kr.e. 11000 körül (ez szaknyelven a középső kőkor, a mezolitikum kezdete) zajlottak le. Európában mindez kb. Kr. e 8000-re tehető.
Kr.e. 7500 körül bekövetkezett egy szintén kiemelkedő fontosságú változás, a fazekasság megjelenése, egyáltalán az agyagmívesség. ... ez nem csupán Mezopotámia körzetére igaz, de a Kárpát-medencére
is. Bizonyíthatóan ugyanaz az intelligencia, teremtő értelem, vagyis
emberi faj működött, mint a Termékeny Félhold övezetében. A bizonyítékot
a legendás magyar régész asszony, Torma Zsófia szolgáltatta az erdélyi Tordos gazdag leleteinek föltárásával. Tény,
hogy a Mezopotámia, Kaukázus-vidék, Kárpát-medence területek
folyamatos, bizonyítható kölcsönhatásban, kulturális áramlásban vannak
egymás felé.
Európa
nyugati fele hosszú időn keresztül úgy vélte, hogy civilizációja az
Ókori Róma, illetve a még korábbi Görögország adománya. Ám még a görögök
is elismerték, hogy csupán halvány epigonok, utánzók..."
***
No
de ne szaladjunk ennyire előre, térjünk még vissza egy kicsit az ember
kialakulásához. Hogy valami nincs rendben a hívatalos magyarázatokkal,
az föltűnt más kutatóknak is. A Föld benépesülése Afrikából elméletet "Samu" akár cáfolhatja is... A továbbiakban folytassuk Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete c. könyvből vett részletekkel (I. fejezet), jobban elmélyedve a témában:
Az emberré válásról röviden
"Az
emberiség ősi hagyománykincse szerint a különféle ismereteket - legyen
az matematika, csillagászat, építészet, vagy például a betűvetés
tudománya - az "égiek" hozták le a földre és adták át az arra
érdemeseknek. Birtokosai, a világ első beavatottjai, tudósai, ennek
segítségével máig ámulatba ejtő teljesítményekre voltak képesek. a
civilizáció nem egy újításának az eredetét az őskőkorban kell keresnünk.
Ahhoz, hogy megtalálhassuk a civilizációs tevékenység legkorábbi
nyomait, évmilliókat kell visszamennünk az időben, ezért arra kell
keressük a választ, hogy mikor alakult ki az értelmes ember, a homo
sapiens.
Bár
közel sem egységes a szakemberek véleménye az emberré válás több
kérdésében sem, a szakirodalom alapján a következő kép vázolható fel:
kb. 8-30 millió évvel ezelőtt jelentek meg az afrikai szavannákon az
első emberszerű ősmajmok; az agykoponyájuk térfogata kb. 450 cm3 volt.
Majd kb. hatmillió évvel ezelőtt szétválási folyamat indult el az
emberfélék fejlődésében, az egyik irány az Australopithecusoké
(majomemberek) volt, de ez az oldalág kb. egymillió évvel ezelőtt
kihalt. A szétválás másik fejlődési iránya a kb. 2,5 millió évvel
ezelőtt kialakult homo habilis (ügyes ember) fajon keresztül történt; az
ő agyuk térfogata már kb. 700-800 cm3 volt. Kb. 0,5-2 millió éve jelent
meg a homo erectus (egyenes tartású ember). Agykoponyájának térfogata
900-1000 cm3, és az előzőeknél laposabb az arckoponyája. Neki már finom
kidolgozású kőeszközei voltak, vadászó és gyűjtögető életmódot
folytatott, ismerte és használta a tüzet, valamint a kezdetleges beszéd
is jellemző volt rá. Általánosan elfogadott, hogy a homo erectus az első
élőlény, amely hivatalosan már az "ember" kategóriájába tartozik. Kb.
300 ezer évvel ezelőtt alakult ki a homo sapiens (értelmes ember);
agytérfogata kb. 1400 cm3. Ennek egyik alfaja, a homo sapiens
neanderthalensis (a lelőhely után Neander-völgyinek nevezett), kb. 100
ezer éve jelent meg Európában és Nyugat-Ázsiában, ők azonban kb. 35 ezer
éve kihaltak. 2 Kb. 40 ezer éve jelent meg a homo sapiens
sapiens- ahová a ma élő ember is tartozik-, aki az első lelőhelye
után a crő-magnoni elnevezést kapta.
Az emberré válás során két "ugrással" találkozunk. Az egyik
a homo erectusból a homo sapiens kialakulása, ami a szakértők
szerint hirtelen váltást jelentett az evolúció lassú folyamatában.
Dobzhansky professzor rámutatott arra, hogy a homo sapiens
nem rendelkezik a korábbi fajták jó néhány jellegzetességével,
ugyanakkor viszont számos olyan tulajdonsága van, amelyik korábban
ismeretlen volt. Különösen rejtélyes az is, hogy ez a hirtelen
fejlődés a jégkorszak idején ment végbe, amely általában
nem kedvez az ilyen folyamatoknak. A másik ,,ugrás" a modern ember megjelenése; kb. 40 ezer évvel ezelőtt hirtelen bukkant
elő az új emberfajta, a cro-magnoni. Ö annyira hasonlít ránk,
hogy ha a mai divat szerint öltöztetnénk, mai hajviselete lenne
stb., nem rína ki a tömegből. Fontos kihangsúlyozni, hogy a
Neander-völgyi nem őse a modern embernek. A mai ember eredetével
kapcsolatban mindmáig sok bizonytalanság tapasztalható
a szakemberek körében.
Tehát kb. kétmillió évvel ezelőtt jelent meg az a lény, aki hivatalosan
az "ember" kategóriájába tartozik. Ő kétmillió év alatt
odáig jutott el, hogy kövekből pattintással szerszámokat tudott
készíteni. Majd két "minőségi ugrás" eredményeként olyan értelmes
emberek jelentek meg, akiknek nem kellett újabb kétmillió
év ahhoz, hogy nagy tudású matematikusokká, csillagászokká
váljanak, vagy megtanulják a mérnöki tudományokat, hanem
gyakorlatilag 40 ezer év alatt jutottak el odáig, hogy űrállomásokat
létesítettek a világűrben. Igencsak jelentős ugrások ezek az
emberiség történetében! Vajon hol történhettek meg?
A modern ember eredetének két elmélete létezik: a több központú
és az egy központú modell. Mindkettő megegyezik abban,
hogy a homo erectus Afrikából kiindulva, mintegy l ,5-2 millió
évvel ezelőtt terjedt el a Földön. A több központú modell szerint
az egyes nagy rasszak az egyes földrészeken külön-külön fejlődtek,
de ugyanakkor rendszeres és nagyarányú géncsere is zajlott
köztük. Az egy központú modell azt mondja, hogy mintegy l 00-
250 ezer évvel ezelőtt Afrikából egy második kirajzás történt, 4 és
az összes ma élő ember a Kelet-Afrikában élt "ős-Éváig" vezethető
vissza. Többek szerint ez az ős-Éva modell nem állja meg
a helyét, és a többgyökerű, így akár az európai származás elvét
vallják. Okkal kérdezhetjük: ha viszont Európában is megtörténhetett,
akkor annak melyik részén?
Annak
ellenére, hogy korai szakaszának kiemelkedő jelentőségű
leletei kerültek elő Rudabánya külszíni hányójának lignitrétegeiből,
kevés szó esik arról, hogy a lehetséges helyszínek
közül elsősorban a Kárpát-medence jöhet számításba. A leleteket
Kretzoi Miklós paleontológus vizsgálta, aki a maradványok
között az emberré válás korai szakaszának bizonyítékát ismerte fel, s
korukat kb. tízmillió évesre becsülte. A csontokat meghatározva
egy állkapocs alapján új fajt írt le Rudapithecus hungaricus
Kretzoi 1967 néven. A Rudapithecus - közkeletű nevén
Rudi- az emberszabású majmok között olyan jellegzetességeket
mutat, amelyek a későbbi emberősök irányába vezetnek. A lelőhelyen
további három új ősi emberszabású majomnemzetség
maradványai is előkerültek.
Idézzük Kretzoi Miklós geológust, paleontológust, a hazai
és a nemzetközi őslénytani kutatás doyenjét! Az "eddig megismert
legkorábbi, biztos emberszabású leletek az észak-egyiptomi
Fayumból, kb. 30-32 millió év körüli földtani korú rétegekből
kerültek elő ... Ezután következnek a jó tízmillió évvel fiatalabb,
kelet-afrikai leletek . .. úgy tűnt, hogy (a csoport) 11-12 millió
évvel időszámításunk előtt kihaltak. Rudabányai ásatásunk utolsó
napján .. . kiderült, hogy ez az ősi csoport, túlélve afrikai rokonait,
a miocén vége táján, a többi emberszabásúval egy időben
eljutott Európába, és kb. 11-12 millió évvel ezelőtt itt még élt. Az
előfordulást bizonyítja a rudabányai lelet ... Ezután kb. 7 millió
éves hiány mutatkozik afrikai emberszabású leletekben. Európában és Ázsiában viszont óriási mennyiségű (több ezer darab!)
maradványt tártak fel a rudabányai proconsulid utáni időkből. ..
Visszatérve Afrikába: a közvetlen emberősként elkönyvelt leletek
közül a 2,5-4,5 millió év közti időkből egyik sem mutatja az
emberré válás legfontosabb, közvetlen jellemvonásait", viszont
a Rudapithecus-arckoponya rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amelyik a mai emberfaj (homo sapiens) mássalhangzó-képzését,
így beszédkészségének és mai bonyolult kommunikációs képességének
kifejlődését tette lehetővé".
Kretzoi Miklós professzor nem kevesebbet mond, mint azt, hogy
az ember származási vonalából a legtöbb kelet- és dél-afrikai emberszabású
maradványt ki lehetne iktatnunk. E helyett a modern emberi
fajt attól az emberszabású lénytől kellene levezetnünk, amelynek
a maradványait Rudabányán találták meg. Bár ezt még évmilliókra
tehető fejlődés választja el az előemberektől, elképzelhetőnek tartja,
hogy az európai előemberek nem Afrikából származtak, hanem magán
az eurázsiai kontinensen fejlődtek ki.
Az emberré válás korai szakaszának egyik világviszonylatban
is kiemelkedő fontosságú lelete, a kb. tízmillió éves "Rudi"
csontmaradványa tehát a Kárpát-medencében került elő. Vajon
találunk-e további leleteket, amelyekből arra következtethetünk,
hogy az emberré válás a Kárpát-medencében is végbemehetett?
Igen: 1965-ben Vértesszőlősön Vértes László találta meg az őskor
alsó szakaszában élt ősember telephelyét. Majd hamarosan talált egy
nyakszirtcsontot, amelynek tulajdonosa a Samu nevet kapta a
"keresztségben".
Világraszóló leletegyüttes került elő 1965-ben a Kárpát-medencében: Vértesszőlős az egyetlen olyan őskori lelőhely Európában, ahol a még kialakulóban lévő ember maradványait tárták fel hiteles körülmények között . Kultúrrétegeket találtak, bennük bolygatlan telephelyeket , felfedezték a zsákmány feldarabolásának és elfogyasztásának nyomait , előkerültek a tudatos tűzhasználatot bizonyító tűzhelyek , sok-sok kőeszköz , sőt még egy lábnyom is.
Aztán
előbukkant egy nyakszirtcsont is. A férfi, akitől a csont
származott , a " keresztségben" a Sámuel/Samu nevet kapta. Korát
Vértes László, a lelet megtalálója, 400-450 ezer évesre becs
ülte, a tórium-uránium vizsgálatok 2 pedig három évszámot
adtak : 270 ezer, 350 ez er és 800 ezer évet . A kutatók többsége a
középsőt fogadja el.
Samu alig ha nevezhető " közönségesnek". Egyrészt , agyának térfogata nagyobb, mint - az emberré válás folyamatának ismeretében - várható lenne. A nyakszirtcsont anatómiai vizsgálatát Thoma Andor végezte, aki egy valószínűség-számítási vizsgálattal próbált a meghatározni a csontdarabból a koponyatérfogatot. Arra a megállapításra jutott, hogy Sámuel agya nagyobb volt 1400 cm3-nél (tájékoztatásul: a mai emberi agy átlagos térfogara kb. 1400 cm3). Ez azt jelenti , hogy a koponyaméret alapján Samunak az értelmes ember, a homo sapiens csoporthoz kellene tartoznia, mégis a homo erectus seu sapiens palaeohungaricus, tehát "magyarországi , felegyenesedve járó , esetleg már a sapiens fajba tartozó előember" nevet kapta. Ennek az az oka, hogy a Thoma Andor által felsorolt hat anatómiai jellegzetesség alapján viszont a homo erectushoz tartozik, "csupán" a koponyatérfogata mutat a sapiens irányába. Ezt a nagy koponyatérfogatot Thoma úgy magyarázta, hogy a vértesszőlősi ember agyveleje " hirtelen" és " szokatlan" (!) fejlődésen ment át.
Samu agyának jellemzése érdekében meg kell említeni, hogy az anglia Swanscombe-ban találtak egy embermaradványt, amely sok jellegz etességében annyira egyezik a vértesszőlősivet hogy akár az utódának is lehetne nevezni, ám 200 ezer évvel fiatalabb nála. A koponyatérfogata viszont l00 cm3 -rel kisebb (!).
Úgy tűnik, Samu agya "megelőzte korát", sőt az eszközei is előrefutást mutatnak - állapítja meg Gáboriné Csánk Vera: "ezek az eszközök, ez az ipar a technológiai paraméterek tekintetében elérte... azt a kultúrát, amelynek mindössze 30-40 ezer év a kora!" Tehát Samu százezer évekkel járt előbbre az eszközkészítés tekintetében is. De a táplálkozásában is "előrefutott": a telepen összehordott hús ugyanis elérte azt a mennyiséget, amennyit egy sokkal későbbi embercsoport vadászott.
Így Samu - nevezzék akár" erectusnak vagy sapiensnek" mindenképpen a homo sapiens kialakulásának egyik fontos láncszeme, ami nemcsak azt támasztja alá, hogy az emberré válás a Kárpát-medencében is végbemehetett, hanem választ is adhat a kérdésünkre: vajon hol következhetett be az a minőségi ugrás, amikor a homo erectusból homo sapiens lett?
Találtunk tehát egy olyan helyet, ahol megtörténhetett az említett minőségi ugrás. Így érthető, hogy több kutató jutott arra a következtetésre, hogy az emberré válás folyamatából a Kárpát-medencét nem lehet kihagyni. P. V Tobias szerint a ma élő ember őse Vértesszőlősön biztosan élt, míg László Gyula szerint az egyik legrégebbi felegyenesedett, már embernek mondható lény a vértesszőlősi (1. ábra). Külföldi tudósok szerint a lelet annyira jelentős, hogy az európai kőkorszak legfontosabb kérdései csakis a magyarországi leletek alapján lesznek tisztázhatók. Ám annak ellenére, hogy az emberré válás folyamatának két fontos láncszeme is előkerült a Kárpát-medencéből, még véletlenül sem hallani azt a kifejezést, hogy "vértesszőlősi vagy Kárpát-medencei" ember, míg a kihalt Neander-völgyi nevét mindenki ismeri. Nem furcsa?"
Samu alig ha nevezhető " közönségesnek". Egyrészt , agyának térfogata nagyobb, mint - az emberré válás folyamatának ismeretében - várható lenne. A nyakszirtcsont anatómiai vizsgálatát Thoma Andor végezte, aki egy valószínűség-számítási vizsgálattal próbált a meghatározni a csontdarabból a koponyatérfogatot. Arra a megállapításra jutott, hogy Sámuel agya nagyobb volt 1400 cm3-nél (tájékoztatásul: a mai emberi agy átlagos térfogara kb. 1400 cm3). Ez azt jelenti , hogy a koponyaméret alapján Samunak az értelmes ember, a homo sapiens csoporthoz kellene tartoznia, mégis a homo erectus seu sapiens palaeohungaricus, tehát "magyarországi , felegyenesedve járó , esetleg már a sapiens fajba tartozó előember" nevet kapta. Ennek az az oka, hogy a Thoma Andor által felsorolt hat anatómiai jellegzetesség alapján viszont a homo erectushoz tartozik, "csupán" a koponyatérfogata mutat a sapiens irányába. Ezt a nagy koponyatérfogatot Thoma úgy magyarázta, hogy a vértesszőlősi ember agyveleje " hirtelen" és " szokatlan" (!) fejlődésen ment át.
Samu agyának jellemzése érdekében meg kell említeni, hogy az anglia Swanscombe-ban találtak egy embermaradványt, amely sok jellegz etességében annyira egyezik a vértesszőlősivet hogy akár az utódának is lehetne nevezni, ám 200 ezer évvel fiatalabb nála. A koponyatérfogata viszont l00 cm3 -rel kisebb (!).
Úgy tűnik, Samu agya "megelőzte korát", sőt az eszközei is előrefutást mutatnak - állapítja meg Gáboriné Csánk Vera: "ezek az eszközök, ez az ipar a technológiai paraméterek tekintetében elérte... azt a kultúrát, amelynek mindössze 30-40 ezer év a kora!" Tehát Samu százezer évekkel járt előbbre az eszközkészítés tekintetében is. De a táplálkozásában is "előrefutott": a telepen összehordott hús ugyanis elérte azt a mennyiséget, amennyit egy sokkal későbbi embercsoport vadászott.
Így Samu - nevezzék akár" erectusnak vagy sapiensnek" mindenképpen a homo sapiens kialakulásának egyik fontos láncszeme, ami nemcsak azt támasztja alá, hogy az emberré válás a Kárpát-medencében is végbemehetett, hanem választ is adhat a kérdésünkre: vajon hol következhetett be az a minőségi ugrás, amikor a homo erectusból homo sapiens lett?
Találtunk tehát egy olyan helyet, ahol megtörténhetett az említett minőségi ugrás. Így érthető, hogy több kutató jutott arra a következtetésre, hogy az emberré válás folyamatából a Kárpát-medencét nem lehet kihagyni. P. V Tobias szerint a ma élő ember őse Vértesszőlősön biztosan élt, míg László Gyula szerint az egyik legrégebbi felegyenesedett, már embernek mondható lény a vértesszőlősi (1. ábra). Külföldi tudósok szerint a lelet annyira jelentős, hogy az európai kőkorszak legfontosabb kérdései csakis a magyarországi leletek alapján lesznek tisztázhatók. Ám annak ellenére, hogy az emberré válás folyamatának két fontos láncszeme is előkerült a Kárpát-medencéből, még véletlenül sem hallani azt a kifejezést, hogy "vértesszőlősi vagy Kárpát-medencei" ember, míg a kihalt Neander-völgyi nevét mindenki ismeri. Nem furcsa?"
***
Mielőtt megvizsgálnánk, hogy miért éppen a Kárpát-medence
volt az
emberi élet és műveltség kialakulásának egyik leginkább alkalmas
területe a Földnek, érdemes egy nagyobb ívű áttekintés keretében megemlíteni azokat az ember(?) által készített alkotásokat, melyek nem illenek bele a jelenlegi "hívatalos" történelmi elképzelésekbe. Érdemes tehát egy kicsit más szemszögből
is megvizsgáljuk bolygónk, és ezen belül az emberré válás történetét,
ugyanis rengeteg lelet, emberi (?) tevékenység lenyomata létezik, melyek nem illenek bele a hagyományos evolúciós elképzelésekbe. A következő fejezetben ezeket tekintjük át nagyvonalakban.
