A MAGYARSÁG EREDETE
III. FEJEZET
III. FEJEZET
III.4. Régészeti korok műveltségei - Az "Aranykor" kultúrái - Rézkor
(~Kr.e. 4500-2800)
(~Kr.e. 4500-2800)
Jellegzetes rézkori edények (Zók, Kr.e 3000)
Az újkőkori átfogó kitekintés után térjünk most vissza a Kárpát-medencébe, az
újkőkor utáni rézkor kialakulásának idejére. Az európai civilizáció
Kárpát-medencei forrásának jelentőségét mutatja az a tény is, hogy a rézkort
megelőzően is már több ezer éves előzményeket követően Kr.e. 4000-től virágzó
műveltség van jelen a Kárpát-medencében, amely időpont az "elsőnek" beállított sumér
civilizációnak még csak a kezdete!
A KÁRPÁT-MEDENCE RÉZKORA (Kr.e. 4500-2800)
A KÁRPÁT-MEDENCE RÉZKORA (Kr.e. 4500-2800)
1. Tiszapolgár, 2. Bodrogkeresztúr, 3. Ludanice, 4. Balatonkörnyék, 5. Pécel (Báden)
Kalicz Nándor térképe, "Agyag istenek"
Kalicz Nándor térképe, "Agyag istenek"
[ŐSR]
"A neolitikum és a rézkor közötti
lassú váltás valamikor a Kr. e. 4. évezred közepe táján következett be.
Megszűnt az élet az alföldi telleken, s ezzel párhuzamosan
embertanilag is keletiként meghatározott, a lovat, majd később a
négykerekű szekeret ismerő elemek beszivárgása figyelhető meg. A korszak
második felétől a réz hidegen történő (kalapált) feldolgozásáról
áttértek az öntésre (Balaton–Lasinja kultúra). A korai rézkort a Dunántúlon a továbbra is a neolitikus életmódot folytató lengyeli kultúra népe, az Alföldön a tiszapolgári kultúra
képviseli. A Dunántúl valódi – az Alföldhöz képest fáziskéséssel
kialakuló – rézkora megjelenésének újabb magyarázata a földrajzi
tagoltság. A középső vagy java rézkor a Dunántúlon a Balaton–Lasinja és a
ludenicei csoportokkal, az Alföldön a bodrogkeresztúri kultúra hatalmával írható le. A késő rézkort a bolerázi csoporttal jelentkező, majd az egész Kárpát-medencében elterjedő, az egységesülést jelentő badeni/péceli kultúra uralja.
... Európa nagy részén – főként tőlünk nyugatra – a rézkort nem önálló
szakaszként határozzák meg; kőrézkornak
(chalkolitikum, aeneolitikum) nevezik, ahogy még e század első felének
hazai kutatói is a kőkor záró szakaszának tekintették, mondván, hogy az
új nyersanyag – a réz (Cu) – alkalmazása nem hozott nagy horderejű
változásokat a társadalomban. Kicsit más a helyzet a Balkán térségében
és a Kárpát-medencében. Az itt található rézbányákat (Erdély, Felvidék)
ugyanis – a Balkánon át érkező impulzusok hatására – a neolitikum
végétől intenzíven művelni kezdték, s megindult az érc feldolgozása.
Ezzel magyarázható tehát, hogy az európai összehasonlításban is
nagyszámú és nagy méretű, feltűnő réztárgyak alapján írta meg Pulszky
Ferenc monográfiáját (A rézkor Magyarországon,
1883), és bevezette a rézkor fogalmát. A rézkor kutatásában kiemelkedő
munkát végzett Hillebrand Jenő, Banner János (1888–1971), Bognárné
Kutzián Ida (1918–) és Patay Pál.
A kora rézkori tiszapolgári kultúra nemzetközileg is nagyra becsült monográfiáját Bognárné Kutzián Ida írta meg (The Early Copper Age Tiszapolgár Culture in the Carpathian Basin (1972). A névadó lelőhelynek, a Tiszapolgár-basatanyai temetőnek a leletmentése 1929-ben kezdődött. A tiszapolgárit követő bodrogkeresztúri kultúra
névadó lelőhelyének, egy temetőnek az anyagát Bella Lajos közölte
(1922). A kultúra temetőinek első összefoglalását Patay Pál készítette
el (1961), ugyanő 1974-ben Németországban publikált összegző tanulmányt.
Kronológiájával és déli kapcsolataival Raczky Pál foglalkozott (1982). A
késő rézkori badeni kultúra
első alföldi lelőhelyét 1934–1938 között Banner János kutatta meg a
hódmezővásárhelyi Bodzásparton. Mivel későbbi gyűjtései során kiderült,
hogy a kultúra törzsterülete Magyarországon van, a Baden-péceli kultúra elnevezést vezette be; a téma nemzetközileg jegyzett nagymonográfiáját Die Péceler Kultur (1956) címmel publikálta. Banner tanítványa, Kalicz Nándor a kultúra anatóliai kapcsolatait vizsgálta (Die Péceler [Badener] Kultur und Anatolien,
1963), 1961-ben, a kultúra Mezőcsát-Hörcsögös-halomi temetője
feltárásakor találták meg a Kárpát-medence legkorábbi sírkövét.
Legnagyobb temetkezőhelyük (439 sírral) az 1950-es évek elején feltárt
budakalászi temető. Különlegesek a kultúra legfiatalabb fázisának a
Sajó-völgyben már négy helyről (pl. Center, Szentsimon) ismert
temetkezései, ahol a hamvakat ember alakú (antropomorf) urnába
helyezték. A kultúra bolerázi csoportjának
magyarországi elterjedését Torma István (1940–) foglalta össze (1968,
1973). A Baden-péceli kultúra kutatásával napjainkban a legintenzívebben
Bondár Mária (1953–) foglalkozik. Ugyancsak Kalicz volt az, aki a
Dunántúlon elterjedt középső rézkori kultúra, a balatoni csoport
anyagát elkülönítette (1969), és lett annak névadója. A késő rézkorban
és a kora bronzkorban keletről érkező sztyeppi népességről, a gödörsíros (jamnaja) kultúráról Ecsedy István (1947–) írt könyvet (The People of the Pit-Grave Kurgans in Eastern Hungary, 1979). Különösen fontos Patay Pál munkássága e korszak kutatásában, mind terepmunkáival (Szerencs, {V-366.} 1956; Tiszakeszi, 1957; Magyarhomorog, 1965; Fényeslitke, 1968), mind publikációival (pl. Kupferzeitliche Meissel, Beile und Äxte in Ungarn.
München, 1984). Erdélyi tevékenységével kimagasló érdemeket szerzett
Roska Márton (1880–1961), akinek a fajszi típusú rézbaltákról (1956), a
tordosi andezitfokosról (1958) és a bányabükki rézkincsről (1959) szóló
tanulmányai máig közép-európai jelentőségűek. A korszak világhírű
leletét, az első európai kocsiábrázolást, a budakalászi
agyagkocsimodellt Soproni Sándor publikálta (1954)."
[BZS]
"Újabb "előrefutás" következik: a neolitikum és a rézkor közötti
lassú váltás valamikor a Kr. e. IV. évezred táján következett
be. Az erdélyi, felvidéki rézbányákat már a neolitikum végén
művelni kezdték, és megindult az érc feldolgozása is. Európai
összehasonlításban is nagyszámú és nagyméretű, feltűnő réztárgyak
tűnnek fel a Kárpát- medencében. Európa rézkora a Balkánról
- beleértve Erdélyt is - indult; mutatja a Times régészeti
atlasza is.
A késő újkőkori Alföld régészeti csoportjait fedi a Tisza-Herpály-Csőszhalom elnevezés. A Tisza-kultúra elnevezés a harmincas
évekből származik. Az Alföld déli részétől a Felső-Tisza vidékéig
terjedt, a kezdetei Kr. e. 4000- 3800 körül sejthetők.
Kb. ugyanekkor a Dunántúlon a lengyeli kultúra népe él. A Tisza-
műveltség tehát a Körös-Starcevo-kultúra helyén, a lengyeli
pedig a dunántúli vonaldíszes kerámia népének a helyén alakult
ki, így elképzelhető, hogy azok továbbfejlődésének eredményeként
jöttek létre.
A késő rézkort az egész Kárpát-medencében elterjedt, az egységesülést
jelentő badeni/péceli kultúra uralja. A műveltség
Kr. e. 3500 körül, tehát l000 évvel a minószi civilizáció előtt (!)
alakult ki, és egy ausztriai barlangról kapta a nevét. A korszak
világhírű lelete, az első európai kocsimodell, Budakalászon került
elő.
Kocsi alakú agyagedény, Budakalász
[RÉG] részletek a MAGYAR RÉGÉSZ SZÖVETSÉG A rézkor c. tanulmányából
Horváth László András–M. Virág Zsuzsanna
"... Az újkõkor utolsó szakaszában, a Kr. e. 5. évezred közepe
táján jelentõsen megváltozott a Kárpát-medence klímája.
Az Atlantikum földmûvelésre kiválóan alkalmas enyhe
éghajlata véget ért, helyébe a szubboreális hûvös korszaka
lépett, amely a természeti környezet átalakulását hozta
magával. A hárs-, szil-, mogyoró- és tölgyerdõket luc- és
jegenyeerdõk váltották fel, de a változások leginkább a
bükkerdõk terjedésének kedveztek. Mindez nem maradhatott
hatástalan az újkõkor gazdálkodására és társadalmára
sem. A környezeti viszonyok változásával a gazdálkodás
súlypontja a földmûvelésrõl az állattartás felé tolódott el,
annak ellenére, hogy az eke feltalálása és az igásállatok – ez
idõ szerint a szarvasmarha – vonóerejének kihasználása jelentõs
újdonság volt. Az iga alkalmazása, melynek révén
lehetõvé vált az állatok által vont kocsi használata is, a helyi
szállítás és így a gazdálkodás hatékonyabbá válását segítette
elõ. Az új gazdálkodási mód a rézkor folyamán a temetkezésekben
tükrözõdõ szociális különbözõség kialakulásához
vezetett. A kiemelt társadalmi helyzetet (presztízst) kifejezõ korábbi nyersanyagok
helyébe a réz és az
arany lépett. E két fém tudatos
felhasználásával a rézkor
idõszakára már valódi,
iparszerû fémmûvesség megszületésének
lehetünk tanúi.
Mindezek a gazdaságban és
az életmódban megmutatkozó
változások már egy új,
a neolitikumtól különbözõ
önálló korszakot, a rézkort
jelölik.
Bár a természeti feltételek
azonos módon hatottak,
a neolitikum és a rézkor átmenete
mégis eltérõ módon
zajlott a Kárpát-medence
keleti és nyugati felében. A
Tisza vidékén a környezeti
változások felerõsítették a
Tisza–Herpály-kultúra belsõ
gazdasági és társadalmi
ellentmondásait, s ez véget
vetett az évszázados egyenletes
fejlõdésnek. Az anyagi
kultúrában és a szakrális elképzelések terén érzékelhetõ folyamatosság
alapján azonban szó sem volt a korábbi népesség
kipusztulásáról. A késõ neolitikum települési halmokból
(tellekbõl) és síkvidéki falvakból álló laza települési
rendszerét a korai rézkori Tiszapolgár-kultúra idején (1.
kép), a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodva, kis lélekszámú
telepek sûrû hálózata váltotta fel. Az új kultúra elterjedési
területe is nagyjából azonos az elõdökével, bár a
rézkor elején kimutathatók kisebb elmozdulások. A korszak
történelmi fontosságú újdonsága az aranyból készült
ékszerek és az elsõ súlyos rézeszközök, illetve -fegyverek
megjelenése volt.
A Dunántúlon a késõ neolitikus és a kora rézkori településrendszerben
még ennyi különbség sem mutatható ki.
Itt a Lengyel-kultúra késõi neolitikumba tartozó klasszikus
fázisát töretlenül követte a korai rézkorba nyúló késõi idõszak.
Egyes falvak folyamatosan továbbéltek vagy a korábbi
település közvetlen közelében épültek újjá. Az anyagi
kultúrán belül egyedül az edénymûvességben észrevehetõ
a változás, de ennek inkább csak idõrendi, mint kulturális
jelentõsége van. (2. kép)
Eltérõen alakult a fejlõdés a Kárpát-medence keleti és
nyugati felében a korai és a középsõ rézkor váltásakor is
(Kr. e. 4000 körül). Míg az Alföldön, illetve az ahhoz
közvetlenül kapcsolódó peremterületeken a nagy sírszámú
temetõk egyértelmû tanúsága szerint a Tiszapolgárkultúrát
folyamatosan követi a Bodrogkeresztúr-kultúra,
(3. kép) addig a Dunántúlon a Lengyel- és a Balaton–Lasinja-
kultúrák között már lényegesen több különbség mutatható
ki. Teljes lakosságcserére itt sem utalnak régészeti
bizonyítékok, de a délrõl, fõként a Balkánról ismert
kulturális sajátosságok nagyarányú térhódítása a Lengyel-
kultúra közép-európai hagyományaival szemben – a
kelet-magyarországiakhoz képest – jelentõsebb változásokat
jelez. A helyi fejlõdés csak az ország középsõ és
részben északnyugati területein folytatódott, ahol a helyi
Lengyel-mûvelõdés legkésõbbi egyenes leszármazottjaként
a szomszédaival szoros kapcsolatokat ápoló Ludanice-
kultúra közösségei éltek.
A Bodrogkeresztúr-kultúra korszaka a rézkor igazi
fénykora: az aranyból készített hatalmi jelvények és a tömör,
néha használhatatlanságig súlyos, ezért már csak jelképes
rézcsákányok ideje. Az arany- és réztárgyak ritkaságából
eredõ érték alapján használóik és/vagy tulajdonosaik
saját közösségük tagjai elõtt megkülönböztetett tiszteletben
álló, világi vagy szakrális vezetõk lehettek.
Jelentõs változások a középsõ rézkor végén következtek
be a Kárpát-medence történetében. Nyugati, északnyugati
peremvidékén már a Balaton–Lasinja- és a Ludanice-kultúrákkal
nagyjából egy idõben megjelent a jellegzetes
technikával díszített edényei alapján Tûzdelt barázdás kerámia
kultúrájának nevezett népcsoport, amely a középsõ
rézkor második felében, már az Alpok keleti elõterétõl
egészen az Adriai-tengerig érvényesítette kulturális sajátosságait.
Terjeszkedésének a Tisza-vidéken a Bodrogkeresztúr-
kultúrát nagyjából azonos idõben felváltó, kelet-délkeleti
irányból érkezõ népesség hatására kialakult Hunyadihalom-
kultúra vetett gátat. Ebben a korszakban a települések száma erõteljesen visszaesett, ami a népesség számának
csökkenésével függhetett össze. Ez a két, a Kárpát-medencében
idegenként megjelenõ mûvelõdés lett a kiindulópontja
annak az egységesedési folyamatnak, amely a
késõ rézkorban a Baden-kultúra kialakulásához vezetett. A
két korszakot összekapcsoló Protoboleráz-horizont a magyarországi
rézkor rövid, de igen határozott jelensége.
Néhány emberöltõre becsülhetõ idõszaka alatt fõként déli
és keleti irányból meghatározó hatások érték a Kárpát-medencét.
A külsõ befolyás és az elõzõ évszázadok-évezredek
alatt átöröklõdött helyi hagyományok keveredésébõl addig
soha nem látott, nagy kulturális tömb keletkezett. Az
anyagi és a szellemi kultúra egysége különösen a Badenkultúra
korai korszakában, a Boleráz-idõszakban feltûnõ.
Ma még nem ismerjük, mi lehetett az az erõ, amely képes
volt az erõsen különbözõ alapokból a Kárpát-medence
egészére kiterjedõ egységet kovácsolni. Nem világos az
sem, vajon a Baden-kultúra legelején beköszöntõ újabb
klimatikus módosulás – csapadékos és feltehetõen hûvös
idõszak – mekkora szerepet játszott a változásokban. A
kultúra klasszikus idõszakára már az összhang megbomlása
és az egymás mellett élõ, de anyagi javaikban bizonyos eltéréseket
mutató helyi csoportok megjelenése jellemzõ.
Ebben a korszakban lépnek fel a négykerekû kocsik, amelyek
forradalmi újítást jelentenek a korábbi szállítási módokhoz
képest. (4. kép) Kisebb mértékben és más utakon
haladva megfigyelhetõ a középsõ rézkor végén megszakadt
fémmûvesség újraindulása is. Amennyire jól ismert a
Baden-kultúra fejlõdése, annyira bizonytalan a lezáródása
és különösen a kora bronzkor kultúráihoz való viszonya.
Nem ismeretesek arra utaló jelek, hogy ez a maga nemében
páratlan fejlõdés drasztikus véget ért volna.
A Baden-kultúra idején, a Kr. e. 4. évezred második felében
kezdett beszivárogni a sztyeppei kurgánok népcsoportja
a Kárpát-medence keleti, alföldi részére. Egyelõre csak
temetkezéseiket ismerjük, amelyek kisebb-nagyobb halmok
formájában az alföldi táj jellegzetességei. A sírhalmok
– kurgánok – alá a közösség egy vagy néhány tagját temették.
Adataink a helyi Baden-kultúra és a kurgánok népe
békés egymás mellett élésére utalnak. Feltehetõ, hogy szerepük
volt a kora bronzkor kialakításában.
Hasonló békés együttélés jeleit mutatják a Kostolackultúra
népességének nyomai a Baden-kultúra késõi lelõhelyein
a Kr. e. 4. évezred végén. A nagy folyók, fõként a
Duna mentén dél felõl felszivárgó népcsoportok megjelenése
rövid epizód a késõ rézkor történetében.
A helyi badeni elõdök jelentõs közremûködésével még a
rézkor végén, a Kr. e. 3. évezred elején fõként Horvátország
területén zajlott le a kora bronzkort megérõ Vucedolkultúra
kialakulása, amely hazánkban csak a Dunántúl délkeleti
részét népesítette be. A rézkor többi kultúrájától
több rétegû települései, gazdag fémmûvessége és különleges
fazekassága különbözteti meg.
A Kárpát-medencei rézkor évszámokkal kifejezhetõ abszolút
kronológiai rendszere ma már a kalibrált radiokarbon
(14C) adatokon nyugszik. Eszerint a korai rézkor a
Kr. e. 4500/4400–4000, a középsõ rézkor a Kr. e. 4000–
3600/3500, a késõ rézkor a Kr. e. 3600/3500–2800/2700
közötti idõszakot töltötte ki. Ezt az idõrendet a régészet
összehasonlító módszereivel nyert adatok is alátámasztják.
Példaként a Balaton–Lasinja-kultúra zalavári településén
elõkerült rézkorong említhetõ, mely több más hasonló
társával együtt a középsõ rézkor folyamán még a Tûzdelt
barázdás kerámia népe körében is használatos volt. (5.
kép) Hasonló korong látott napvilágot a Bodeni-tó mellett
is, melyet faévgyûrûs (dendrokronológiai) kormeghatározással
a 4. évezred elejére kelteztek. Ez az adat pontosan
igazolja a Kárpát-medence középsõ rézkori kultúráira
megállapított, kalibrált radiokarbon-keltezést.
TELEPÜLÉSEK
M. Virág Zsuzsanna – Bondár Mária
A rézkori településekrõl korábban alkotott képet az utóbbi idõben folytatott nagy felületû kutatások jelentõsen átformálták. Különösen igaz ez a Dunántúl területére, ahol újabban számos lelõhelyen vált bizonyíthatóvá a felszínre épített házak használata. (6. kép) Ez a felfedezés is módosította a „gödörlakásokkal” kapcsolatos addigi elképzelést, és világossá tette, hogy a rézkori településeken talált, kemencékkel vagy más tüzelõberendezésekkel ellátott gödrök nem feltétlenül lakás céljára készültek, hanem egyéb tevékenységek helyszínei lehettek.
A korai rézkorhoz viszonyítva a középsõ rézkor elsõ felében feltûnõen sûrû települési hálózat alakult ki a Dunántúlon. Ezzel ellentétben a Tisza-vidéken az egykorú Bodrogkeresztúr- kultúrának csak kevés telephelyét ismerjük. E különös eltérés magyarázatát talán a gazdálkodás jellegében kereshetjük. A Tisza vidéki állattartás gyakoribb helyváltoztatást igényelhetett, így a rövid életû telephelyek lakói alig hagytak hátra régészetileg megfogható emlékanyagot. A Dunántúlon ezzel szemben a víz közeli, kedvezõ természeti környezetben gyakran egymás közelében létesítettek településeket, melyek közül egyeseket a bõségesebb leletanyag tanúsága szerint hosszabb ideig lakhattak. Ezt a feltevést erõsíti meg a masszív, földfelszínre emelt gerendavázas házak maradványainak elõkerülése is.
A települések zöme alacsony fekvésû szigeteken, félszigeteken létesült, melyek csak különösen száraz idõszakban voltak alkalmasak megtelepedésre. A Dunántúl korai és középsõ rézkori kultúráinak településeit az újabb kutatások fényében ma már részletesebben ismerjük. Különös jelentõségû a Zalavár–Basaszigeten csaknem teljes egészében feltárt 5000 négyzetméter kiterjedésûre becsülhetõ középsõ rézkori település, amelyet a Balaton–Lasinja-kultúra népessége hozott létre a Kis-Balaton mocsárvilágába benyúló kicsiny félszigeten. A házalapok, az egymásba ásott vermek és az anyagnyerõ gödrök tanúsága szerint a kedvezõ körülmények között folyamatos volt a megtelepedés. A településen egyszerre 2-4 ház állhatott.
Hasonló eredményre jutunk a Hanság szigetvilágában Gyõr környékén feltárt lelõhelyek alapján. A középsõ rézkori népesség kisebb közösségei itt is néhány házból álló, legfeljebb 1-2 hektár kiterjedésû, tanyaszerû telepeken élhettek. A házak körül elszórtan vermek és idõvel hulladékkal feltöltõdõ anyagnyerõ gödrök helyezkedtek el. Az átlagosan 7 méter szélességû, egy vagy két belsõ teret magukban foglaló épületek hossza a 20 métert is megközelítette, de jellemzõ volt a rövidebb, 10 méter hosszú házforma is. A falazatot és a tetõt tartó gerendákat általában alapárokba, ritkábban oszlopgödrökbe állították. A települések élettartamát az állattartással összefüggõ életmód határozhatta meg. A rövid ideig lakott települések mellett a masszív szerkezetû házakat is tartalmazó települési helyek nem lehettek alkalmi szálláshelyek, bár a hátrahagyott emlékanyag mennyiségébõl ítélve ezek sem voltak hosszú életûek. Különös jelenség, hogy a középsõ rézkor elsõ felében a Ludanice-kultúra népessége Budapest környékén és az Északkelet-Dunántúlon alkalmilag barlangokban is megtelepedett.
A középsõ rézkor második felében ismeretlen okból a Dunántúlon erõteljesen csökkent a telepek száma. A megritkult települési hálózat futólagosnak tûnõ telephelyeit elszórt gödör-csoportosulások jelzik. Ebbõl a korszakból házat jelenleg nem ismerünk, ellentétben a Tisza-vidékkel, ahol a középsõ rézkor második felébõl hosszabb életû, több házat magában foglaló falusias település létezésérõl is van tudomásunk. A térség mindmáig legalaposabban kutatott rézkori települése Tiszalúcon vált ismertté, ahol a Hunyadihalom- kultúra népe telepedett meg. A lakóhely kb. 150 méter hosszú, 100 méter széles központi részét paliszád fallal – alapárokba szorosan egymás mellé állított oszlopokból kialakított kerítéssel – övezték. A körülvett térség belsejében a házakat többször megújították és a gödrökben hatalmas mennyiségû hulladékot, edénytöredékeket és fõleg szarvasmarhacsontokat halmoztak fel. A 10-12 méter hosszú, 6-7 méter széles, két belsõ térbõl álló épületek falazatát oszlopgödrökbe állított gerendák tartották. A legutóbb közzétett adatok szerint a településen azonos idõben körülbelül 20-22 ház állt.
A késõ rézkorban az egész Kárpát-medencét magában foglaló egységesedési folyamat a telepek hasonló megjelenésében is tükrözõdik. A Baden-kultúra eddig ismeretes több mint 1600 magyarországi lelõhelye viszonylag sûrû településhálózatra enged következtetni. E kultúra egykori jelenlétének maradványai a síkvidéki, a vízparti magaslati telepektõl a barlangokig szinte mindenütt megtalálhatóak. A kis kiterjedésû, idõszakosnak tartható telephelyek mellett elõfordulnak a több hektár kiterjedésû faluhelyek is (Pilismarót–Szobi rév). A feltárások során összefüggõ kavicsréteggel és összetört edénydarabokkal kitapasztott tûzhelyek, tüzelésnyomok, valamint kisebb kemencék, vermek és hulladékkal megtöltött gödrök jelzik a települési helyet. A jelenlegi adatok alapján a lakóépületekrõl még nem alkothatunk világos képet. A házak maradványait csak növényi anyagokkal kevert, égett tapasztástöredékek képviselik. A lakóépületek földfelszínre emelt, régészeti módszerekkel csak ritkán megfigyelhetõ, sárral tapasztott falú vályogházak, esetleg gerendákból összerótt talpfás boronaházak lehettek.
A Baden-kultúra nagyobb vizek közelében fekvõ késõi lelõhelyein a Kostolac-kultúra népességének egyidejû megtelepülése is megfigyelhetõ. Elhelyezkedésük a halászat és a vízi közlekedés jelentõségét hangsúlyozza. A Kostolac- kultúra rövid ideig használt Kárpát-medencei telepein alkalmi szállások, kunyhószerû építmények állhattak. A Baden-kultúra népessége a késõi idõszakban védett, nem egyszer erõdített magaslati településeket létesített Északkelet- Magyarországon. A több méter vastagságban felhalmozott kultúrrétegek huzamosabb megtelepedésre utalnak. Egyes magaslati lelõhelyeket a kora bronzkorig folyamatosan laktak (Salgótarján–Pécskõ). A Kárpát-medence délkeleti részében nagyjából ugyanekkor jelentek meg a kora bronzkort megélõ Vucedol-kultúra többrétegû települései is.
KORAI FÉMMÛVESSÉG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
M. Virág Zsuzsanna
A legkorábbi fémek, fémtermékek, megmunkált rézércdarabok megjelenése megelõzte a rézkornak nevezett idõszakot. Szórványos nyomaival már az újkõkorban találkozunk, amikor a rezet még alkalomszerûen és sokféle formában használták. Valószínûleg feltûnõ külseje és színe miatt kezdték gyûjteni a felszínen található malachitazurit rézérc- és termésréz-darabokat, hogy az érdekes, ritkaságnak számító nyersanyagból különféle megmunkálási kísérletekkel viselõjük kiemelt helyzetére utaló, különleges jelentéstartalmakkal felruházott presztízstárgyakat, leggyakrabban apró rézgyöngyöket, tûket, gyûrûket, karpereceket készítsenek. Az újkõkor korai szakaszaiban még véletlenszerûen történõ rézfelhasználást követõen, a Kr. e. 5. évezred elsõ felében már tudatosan használták a rezet. Ezt jelzik a késõ neolitikus Tisza–Herpály–Csõszhalom- és Lengyelkultúra sírjaiban és településein megszaporodó rézleletek. A termésrézbõl készített kis tárgyak azonban még ekkor is igen kevés nyersanyagot tartalmaztak és formájuk is a korábban egyéb nyersanyagból, kõbõl, kagylóból, csontból készült ékszereket és kis eszközöket mintázta. Készítésük alapvetõ technológiája a kalapálás, annak ellenére, hogy már ekkor megjelentek a tényleges fémmûvességi tevékenység elsõ bizonytalan nyomai, amelyek már a rézolvasztás ismeretét is feltételezik (Zengõvárkony, Berettyóújfalu–Herpály).
A korai rézfelhasználásból hosszadalmas, véletlenszerû gyûjtések és kísérletek eredményeként a rézkor kezdetén (Kr. e. 4500/4400 körül) már valódi, módszeres fémmûvesség megszületésének lehetünk tanúi. Ekkorra kristályosodott ki az érceibõl kinyert, megolvasztott réz formába öntésének technológiája, amely a nagy mennyiségû nyersanyag feldolgozását elõsegítve, nagyméretû, súlyos rézeszközök tömeges gyártását és széleskörû elterjedését tette lehetõvé. A Kárpát-medencei és az északbalkáni gazdag felszíni érclelõhelyek kiaknázásával egységes virágzó délkelet-európai fémmûvesség jött létre. Jellegzetes termékei, az egyélû fokosok és különféle balták, Magyarországon a korai rézkori Tiszapolgár-kultúra idején jelentek meg. Elõállításuk Délkelet-Európa számos pontján történhetett, ahol a korai fémfeldolgozáshoz szükséges „kohászati eljárások” már bizonyíthatóan ismertek voltak. Ezt igazolja a magas hõfokot igénylõ kerámiatechnikák megjelenése mellett ugyanezen a területen a fejlett edényégetõ kemencék elõkerülése is. A felhasznált rézmennyiség robbanásszerû megnövekedése jelentõs hatással volt a társadalomra is. Az eszközformájúnak kialakított tárgyak nem egyszerûen használati eszközök voltak, hanem felhalmozásra szánt értékmérõként bizonyos hatalmi státuszjelzõ szereppel, esetleg szakrális funkcióval is rendelkeztek.
A réz mellett ugyanebben az idõszakban, feltehetõleg a két érc közös elõfordulásának köszönhetõen, megjelent az arany is, mint a különleges értéket képviselõ tárgyak nyersanyaga. A két fém olvadáspontja igen közel áll egymáshoz (1083 és 1063 °C), így egyidejû, jelentõsebb mennyiségû felhasználásukat a megmunkálás hasonló feltételei is elõidézhették. Az arany korábbi alkalmazásáról csak elvétve van adatunk, nagyobb mennyiségben a rézkor kezdetén kezdték ékszerként viselni; ekkor tûnik fel a sírokban és az elrejtett kincsleletekben. A késõ neolitikus hagyományok folytatódását jelzi az aranykorongok megformálása, melyeket a korábbi, középen lyukas kagylóékszerek mintájára kezdtek készíteni. Az aranytárgyaknak a nyersanyagban kifejezõdõ értékükön túl szimbolikus jelentéstartalmuk is volt. Általános felfogás szerint a középen lyukas, két kis domborított dudorral díszített aranylemezek a nõi testet jelenítették meg (14. kép).
Az arany felhasználására a magyarországi rézkor korai fázisából (az alföldi Tiszapolgár kultúrkörbõl) csak szerény emlékeink vannak. Kelet-Szlovákiából viszont temetõ is ismert ebbõl a korszakból, ahol a nagyméretû és kisebb lemezes aranycsüngõk és rézfejszék viszonylag nagy számban fordulnak elõ. Magyarországon egyetlen elrejtett aranykincs került napvilágra Hencidáról; ékszerei a délkelet-európai fémmûvesség formavilágát idézik.
A rézkor idõszakában használatos rézlelõhelyek a mai Magyarország területén nagy valószínûséggel a Mátrában (Recsk), a Mecsekben és a Zempléni-hegységben (Telkibánya), illetve Rudabánya környékén lehettek. Ezek egy részét feltehetõleg már az újkõkorban is ismerték. A magyarországi rézkorban elõször feltûnõ arany ékszerek nyersanyagforrásait nem ismerjük, de a Kárpát-medencei aranyelõfordulások alapján az Erdélyi-érchegység, a Selmeci- és a Körmöci-hegység híres bányavidékei feltételezhetõk, ahol a felszín közeli rétegekbõl termelhették ki az ércet. Emellett aranyforrásként számításba vehetõ a Körösök, a Maros, a Szamos és az Aranyos folyók medre is.
A réz és az arany használata a fémmûvesség töretlen fejlõdésével a Kárpát-medencei rézkor virágkorában, Kr. e. 4000 és 3600/3500 között vált általánossá. Ebben a korban a Kárpát-medence keleti fele a Bodrogkeresztúr-kultúrával egy még egységesebb, Kelet-Szlovákiától Görögországig húzódó, szinte már iparszerû délkelet-európai fémmûvességi körbe tartozott. Folytatódott a súlyos réztárgyak elõállítása, sõt feltehetõ, hogy készítésük központja is a Kárpát-medencébe helyezõdött át. A megnövekedett méretben készített tárgyak között új formaként jelent meg a korszak jellegzetes rézeszköze, a két végén egymásra merõlegesen kialakított élû, ún. ellentett élû csákány. Töretlenül folytatódott az aranytárgyak készítése is. A kelet-kárpáti, délkelet-európai kör formai fémjelzõje a középen lyukas, függesztõ nyúlvánnyal ellátott, ún. karikás aranycsüngõ, amelynek szimbolikája, közepén lyukkal, kétoldalt egy-egy dudorral a korai rézkori példányokat idézi. A nagyméretû, akár 15 centiméter átmérõt is megközelítõ aranylemez-ékszerek fõként kincsekben (Tiszaszõlõs, Mojgrád), egyesével fordulnak elõ. A kopásnyomok szerint zsinórra felfüggesztett melldíszek lehettek. Kisebb változataik sírokból is elõkerülnek, általában a koponya két oldalán; valószínûleg fejdíszre erõsítve viselhették õket. Ritkább ékszerek a kis pálcikák és tûk, a csövecskék, a drót spirálisok, az egymásba hajtott végû gyûrûk, a kettõs kúpos gyöngyök és a kúpos lemezdíszek. (14. kép)
Szerényebb mértékben ebben az idõszakban jelent meg a fémmûvességi tevékenység az Alpok régiójában is. Ebben a körben, a kisebb számban elterjedõ súlyos rézeszközök mellett, a rézékszerek a helyi fémmûvesség termékei lehettek. A kibontakozó kelet-alpi fémmûvesség nyersanyagforrásait Karintia és Salzburg környékének rézben és aranyban különösen gazdag nyersanyag lelõhelyein feltételezhetjük. A Kárpát-medence nyugati felében a Balaton–Lasinjakultúra legjellegzetesebb fémlelete az alföldiekkel egy idõben készített, de azoktól eltérõ, leggyakrabban három domborított dudorral ellátott és poncolással díszített nagyméretû korong, melyet nemcsak aranyból, hanem ezüstbõl, sõt kisebb méretben rézbõl is készítettek. A fõleg kincsleletekbõl ismert korongokat felerõsítve, melldíszként viselték. Ezek az ékszerek, ha megformálásuk részleteiben el is térnek a Dunától keletre elõkerülõktõl, szimbolikájukat tekintve mégis azonos szakrális jelentéstartalom hordozói lehettek. (15. kép) A két fémmûvességi régió jellegzetességeinek sajátos ötvözete a Hatvanban magányosan elõkerült aranylemezben ismerhetõ fel. (16. kép)
A középsõ rézkor második felében az addig virágzó fémmûvesség hanyatlásnak indult. A Tisza vidéki Hunya-dihalom-kultúra és a dunántúli tûzdelt barázdás díszû kerámiát készítõ népesség hagyatékában érezhetõen lecsökkent a fémleletek száma. A korszakra inkább a kisméretû, kevés nyersanyagot tartalmazó réztárgyak elõfordulása jellemzõ, s valószínûleg már ebben az idõszakban megszûnt a súlyos rézeszközöket tömegesen elõállító fémmûves központok egy része is. A Dunántúlon kismérvû falusi fémfeldolgozásra vannak adataink, ahol az alpi hagyományokkal összefüggésben a Tûzdelt barázdás kerámia több településén is kerültek elõ rézsalak maradványait tartalmazó öntõés olvasztótégelyek (Zalavár, Bak, Pusztaszentlászló).
A fémgazdagság és a fémleletek számának drasztikus visszaesése a késõ rézkori Baden-kultúra idõszakára következett be. Ekkorra eltûntek az aranyból készített ékszerek is. A virágzó fémmûvesség hanyatlása Délkelet-Európában leginkább az egyre erõsödõ kelet-európai, észak-pontusi sztyeppei eredetû etnikai vándorlás számlájára írható, melynek hatására a késõ rézkor idejére már teljességgel szétzilálódtak a fémmûvességi körök korábban zavartalan kereskedelmi és kulturális kapcsolatai. Ehhez járulhatott még a Kárpát-medence végsõkig kihasznált, felszín közeli ércforrásainak kimerülése is. A rézleletek mennyiségi csökkenése a Baden-kultúra idõszakában a réztárgyakkal kapcsolatos társadalmi és gazdasági felfogás megváltozásával is összefügghetett, melynek lényege már nem a mennyiségi felhalmozás volt. A kultúra hatalmas elterjedési területén is ritkaságnak számító réztárgyak, mint a melldísz, a spirálkarperec, a nyakperecek és a diadémok olyan különleges ékszerek, amelyek csak a társadalmilag vagy a szakrálisan megkülönböztetett személyek jelvényei, viseleti tárgyai vagy rituális cselekmények kellékei lehettek. Rendkívüli jelentõségû volt a réztõr is.
Az új típusú, zömmel keleti kapcsolatokra utaló réztárgyak mellett a temetkezésekben elõforduló egyszerûbb rézgyöngyök, huzalgyûrûk, a telepekrõl származó apró árak valószínûleg helyi fémmûvesség termékei lehettek. A kismérvû helyi fémmûves tevékenység folytatódását a Mecsek hegységben (Lánycsók) és Kelet-Szlavóniában elõkerült öntõtégelyek igazolják, amelyek a korábbi, kelet- alpi metallurgia hagyományaival való szoros kapcsolatra utalnak. A Baden-kultúra idõszakában a fémmûvesség megváltozását újfajta nyersanyagok alkalmazása is jelzi. Az újabb vizsgálatok szerint ebben az idõszakban tûntek fel elõször a keleten és az Alpok vidékén már korábban is megjelenõ, arzéntartalmú rézbõl készített tárgyak a Kárpát-medencében.
M. Virág Zsuzsanna – Bondár Mária
A rézkori településekrõl korábban alkotott képet az utóbbi idõben folytatott nagy felületû kutatások jelentõsen átformálták. Különösen igaz ez a Dunántúl területére, ahol újabban számos lelõhelyen vált bizonyíthatóvá a felszínre épített házak használata. (6. kép) Ez a felfedezés is módosította a „gödörlakásokkal” kapcsolatos addigi elképzelést, és világossá tette, hogy a rézkori településeken talált, kemencékkel vagy más tüzelõberendezésekkel ellátott gödrök nem feltétlenül lakás céljára készültek, hanem egyéb tevékenységek helyszínei lehettek.
A korai rézkorhoz viszonyítva a középsõ rézkor elsõ felében feltûnõen sûrû települési hálózat alakult ki a Dunántúlon. Ezzel ellentétben a Tisza-vidéken az egykorú Bodrogkeresztúr- kultúrának csak kevés telephelyét ismerjük. E különös eltérés magyarázatát talán a gazdálkodás jellegében kereshetjük. A Tisza vidéki állattartás gyakoribb helyváltoztatást igényelhetett, így a rövid életû telephelyek lakói alig hagytak hátra régészetileg megfogható emlékanyagot. A Dunántúlon ezzel szemben a víz közeli, kedvezõ természeti környezetben gyakran egymás közelében létesítettek településeket, melyek közül egyeseket a bõségesebb leletanyag tanúsága szerint hosszabb ideig lakhattak. Ezt a feltevést erõsíti meg a masszív, földfelszínre emelt gerendavázas házak maradványainak elõkerülése is.
A települések zöme alacsony fekvésû szigeteken, félszigeteken létesült, melyek csak különösen száraz idõszakban voltak alkalmasak megtelepedésre. A Dunántúl korai és középsõ rézkori kultúráinak településeit az újabb kutatások fényében ma már részletesebben ismerjük. Különös jelentõségû a Zalavár–Basaszigeten csaknem teljes egészében feltárt 5000 négyzetméter kiterjedésûre becsülhetõ középsõ rézkori település, amelyet a Balaton–Lasinja-kultúra népessége hozott létre a Kis-Balaton mocsárvilágába benyúló kicsiny félszigeten. A házalapok, az egymásba ásott vermek és az anyagnyerõ gödrök tanúsága szerint a kedvezõ körülmények között folyamatos volt a megtelepedés. A településen egyszerre 2-4 ház állhatott.
Hasonló eredményre jutunk a Hanság szigetvilágában Gyõr környékén feltárt lelõhelyek alapján. A középsõ rézkori népesség kisebb közösségei itt is néhány házból álló, legfeljebb 1-2 hektár kiterjedésû, tanyaszerû telepeken élhettek. A házak körül elszórtan vermek és idõvel hulladékkal feltöltõdõ anyagnyerõ gödrök helyezkedtek el. Az átlagosan 7 méter szélességû, egy vagy két belsõ teret magukban foglaló épületek hossza a 20 métert is megközelítette, de jellemzõ volt a rövidebb, 10 méter hosszú házforma is. A falazatot és a tetõt tartó gerendákat általában alapárokba, ritkábban oszlopgödrökbe állították. A települések élettartamát az állattartással összefüggõ életmód határozhatta meg. A rövid ideig lakott települések mellett a masszív szerkezetû házakat is tartalmazó települési helyek nem lehettek alkalmi szálláshelyek, bár a hátrahagyott emlékanyag mennyiségébõl ítélve ezek sem voltak hosszú életûek. Különös jelenség, hogy a középsõ rézkor elsõ felében a Ludanice-kultúra népessége Budapest környékén és az Északkelet-Dunántúlon alkalmilag barlangokban is megtelepedett.
A középsõ rézkor második felében ismeretlen okból a Dunántúlon erõteljesen csökkent a telepek száma. A megritkult települési hálózat futólagosnak tûnõ telephelyeit elszórt gödör-csoportosulások jelzik. Ebbõl a korszakból házat jelenleg nem ismerünk, ellentétben a Tisza-vidékkel, ahol a középsõ rézkor második felébõl hosszabb életû, több házat magában foglaló falusias település létezésérõl is van tudomásunk. A térség mindmáig legalaposabban kutatott rézkori települése Tiszalúcon vált ismertté, ahol a Hunyadihalom- kultúra népe telepedett meg. A lakóhely kb. 150 méter hosszú, 100 méter széles központi részét paliszád fallal – alapárokba szorosan egymás mellé állított oszlopokból kialakított kerítéssel – övezték. A körülvett térség belsejében a házakat többször megújították és a gödrökben hatalmas mennyiségû hulladékot, edénytöredékeket és fõleg szarvasmarhacsontokat halmoztak fel. A 10-12 méter hosszú, 6-7 méter széles, két belsõ térbõl álló épületek falazatát oszlopgödrökbe állított gerendák tartották. A legutóbb közzétett adatok szerint a településen azonos idõben körülbelül 20-22 ház állt.
A késõ rézkorban az egész Kárpát-medencét magában foglaló egységesedési folyamat a telepek hasonló megjelenésében is tükrözõdik. A Baden-kultúra eddig ismeretes több mint 1600 magyarországi lelõhelye viszonylag sûrû településhálózatra enged következtetni. E kultúra egykori jelenlétének maradványai a síkvidéki, a vízparti magaslati telepektõl a barlangokig szinte mindenütt megtalálhatóak. A kis kiterjedésû, idõszakosnak tartható telephelyek mellett elõfordulnak a több hektár kiterjedésû faluhelyek is (Pilismarót–Szobi rév). A feltárások során összefüggõ kavicsréteggel és összetört edénydarabokkal kitapasztott tûzhelyek, tüzelésnyomok, valamint kisebb kemencék, vermek és hulladékkal megtöltött gödrök jelzik a települési helyet. A jelenlegi adatok alapján a lakóépületekrõl még nem alkothatunk világos képet. A házak maradványait csak növényi anyagokkal kevert, égett tapasztástöredékek képviselik. A lakóépületek földfelszínre emelt, régészeti módszerekkel csak ritkán megfigyelhetõ, sárral tapasztott falú vályogházak, esetleg gerendákból összerótt talpfás boronaházak lehettek.
A Baden-kultúra nagyobb vizek közelében fekvõ késõi lelõhelyein a Kostolac-kultúra népességének egyidejû megtelepülése is megfigyelhetõ. Elhelyezkedésük a halászat és a vízi közlekedés jelentõségét hangsúlyozza. A Kostolac- kultúra rövid ideig használt Kárpát-medencei telepein alkalmi szállások, kunyhószerû építmények állhattak. A Baden-kultúra népessége a késõi idõszakban védett, nem egyszer erõdített magaslati településeket létesített Északkelet- Magyarországon. A több méter vastagságban felhalmozott kultúrrétegek huzamosabb megtelepedésre utalnak. Egyes magaslati lelõhelyeket a kora bronzkorig folyamatosan laktak (Salgótarján–Pécskõ). A Kárpát-medence délkeleti részében nagyjából ugyanekkor jelentek meg a kora bronzkort megélõ Vucedol-kultúra többrétegû települései is.
KORAI FÉMMÛVESSÉG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
M. Virág Zsuzsanna
A legkorábbi fémek, fémtermékek, megmunkált rézércdarabok megjelenése megelõzte a rézkornak nevezett idõszakot. Szórványos nyomaival már az újkõkorban találkozunk, amikor a rezet még alkalomszerûen és sokféle formában használták. Valószínûleg feltûnõ külseje és színe miatt kezdték gyûjteni a felszínen található malachitazurit rézérc- és termésréz-darabokat, hogy az érdekes, ritkaságnak számító nyersanyagból különféle megmunkálási kísérletekkel viselõjük kiemelt helyzetére utaló, különleges jelentéstartalmakkal felruházott presztízstárgyakat, leggyakrabban apró rézgyöngyöket, tûket, gyûrûket, karpereceket készítsenek. Az újkõkor korai szakaszaiban még véletlenszerûen történõ rézfelhasználást követõen, a Kr. e. 5. évezred elsõ felében már tudatosan használták a rezet. Ezt jelzik a késõ neolitikus Tisza–Herpály–Csõszhalom- és Lengyelkultúra sírjaiban és településein megszaporodó rézleletek. A termésrézbõl készített kis tárgyak azonban még ekkor is igen kevés nyersanyagot tartalmaztak és formájuk is a korábban egyéb nyersanyagból, kõbõl, kagylóból, csontból készült ékszereket és kis eszközöket mintázta. Készítésük alapvetõ technológiája a kalapálás, annak ellenére, hogy már ekkor megjelentek a tényleges fémmûvességi tevékenység elsõ bizonytalan nyomai, amelyek már a rézolvasztás ismeretét is feltételezik (Zengõvárkony, Berettyóújfalu–Herpály).
A korai rézfelhasználásból hosszadalmas, véletlenszerû gyûjtések és kísérletek eredményeként a rézkor kezdetén (Kr. e. 4500/4400 körül) már valódi, módszeres fémmûvesség megszületésének lehetünk tanúi. Ekkorra kristályosodott ki az érceibõl kinyert, megolvasztott réz formába öntésének technológiája, amely a nagy mennyiségû nyersanyag feldolgozását elõsegítve, nagyméretû, súlyos rézeszközök tömeges gyártását és széleskörû elterjedését tette lehetõvé. A Kárpát-medencei és az északbalkáni gazdag felszíni érclelõhelyek kiaknázásával egységes virágzó délkelet-európai fémmûvesség jött létre. Jellegzetes termékei, az egyélû fokosok és különféle balták, Magyarországon a korai rézkori Tiszapolgár-kultúra idején jelentek meg. Elõállításuk Délkelet-Európa számos pontján történhetett, ahol a korai fémfeldolgozáshoz szükséges „kohászati eljárások” már bizonyíthatóan ismertek voltak. Ezt igazolja a magas hõfokot igénylõ kerámiatechnikák megjelenése mellett ugyanezen a területen a fejlett edényégetõ kemencék elõkerülése is. A felhasznált rézmennyiség robbanásszerû megnövekedése jelentõs hatással volt a társadalomra is. Az eszközformájúnak kialakított tárgyak nem egyszerûen használati eszközök voltak, hanem felhalmozásra szánt értékmérõként bizonyos hatalmi státuszjelzõ szereppel, esetleg szakrális funkcióval is rendelkeztek.
A réz mellett ugyanebben az idõszakban, feltehetõleg a két érc közös elõfordulásának köszönhetõen, megjelent az arany is, mint a különleges értéket képviselõ tárgyak nyersanyaga. A két fém olvadáspontja igen közel áll egymáshoz (1083 és 1063 °C), így egyidejû, jelentõsebb mennyiségû felhasználásukat a megmunkálás hasonló feltételei is elõidézhették. Az arany korábbi alkalmazásáról csak elvétve van adatunk, nagyobb mennyiségben a rézkor kezdetén kezdték ékszerként viselni; ekkor tûnik fel a sírokban és az elrejtett kincsleletekben. A késõ neolitikus hagyományok folytatódását jelzi az aranykorongok megformálása, melyeket a korábbi, középen lyukas kagylóékszerek mintájára kezdtek készíteni. Az aranytárgyaknak a nyersanyagban kifejezõdõ értékükön túl szimbolikus jelentéstartalmuk is volt. Általános felfogás szerint a középen lyukas, két kis domborított dudorral díszített aranylemezek a nõi testet jelenítették meg (14. kép).
Az arany felhasználására a magyarországi rézkor korai fázisából (az alföldi Tiszapolgár kultúrkörbõl) csak szerény emlékeink vannak. Kelet-Szlovákiából viszont temetõ is ismert ebbõl a korszakból, ahol a nagyméretû és kisebb lemezes aranycsüngõk és rézfejszék viszonylag nagy számban fordulnak elõ. Magyarországon egyetlen elrejtett aranykincs került napvilágra Hencidáról; ékszerei a délkelet-európai fémmûvesség formavilágát idézik.
A rézkor idõszakában használatos rézlelõhelyek a mai Magyarország területén nagy valószínûséggel a Mátrában (Recsk), a Mecsekben és a Zempléni-hegységben (Telkibánya), illetve Rudabánya környékén lehettek. Ezek egy részét feltehetõleg már az újkõkorban is ismerték. A magyarországi rézkorban elõször feltûnõ arany ékszerek nyersanyagforrásait nem ismerjük, de a Kárpát-medencei aranyelõfordulások alapján az Erdélyi-érchegység, a Selmeci- és a Körmöci-hegység híres bányavidékei feltételezhetõk, ahol a felszín közeli rétegekbõl termelhették ki az ércet. Emellett aranyforrásként számításba vehetõ a Körösök, a Maros, a Szamos és az Aranyos folyók medre is.
A réz és az arany használata a fémmûvesség töretlen fejlõdésével a Kárpát-medencei rézkor virágkorában, Kr. e. 4000 és 3600/3500 között vált általánossá. Ebben a korban a Kárpát-medence keleti fele a Bodrogkeresztúr-kultúrával egy még egységesebb, Kelet-Szlovákiától Görögországig húzódó, szinte már iparszerû délkelet-európai fémmûvességi körbe tartozott. Folytatódott a súlyos réztárgyak elõállítása, sõt feltehetõ, hogy készítésük központja is a Kárpát-medencébe helyezõdött át. A megnövekedett méretben készített tárgyak között új formaként jelent meg a korszak jellegzetes rézeszköze, a két végén egymásra merõlegesen kialakított élû, ún. ellentett élû csákány. Töretlenül folytatódott az aranytárgyak készítése is. A kelet-kárpáti, délkelet-európai kör formai fémjelzõje a középen lyukas, függesztõ nyúlvánnyal ellátott, ún. karikás aranycsüngõ, amelynek szimbolikája, közepén lyukkal, kétoldalt egy-egy dudorral a korai rézkori példányokat idézi. A nagyméretû, akár 15 centiméter átmérõt is megközelítõ aranylemez-ékszerek fõként kincsekben (Tiszaszõlõs, Mojgrád), egyesével fordulnak elõ. A kopásnyomok szerint zsinórra felfüggesztett melldíszek lehettek. Kisebb változataik sírokból is elõkerülnek, általában a koponya két oldalán; valószínûleg fejdíszre erõsítve viselhették õket. Ritkább ékszerek a kis pálcikák és tûk, a csövecskék, a drót spirálisok, az egymásba hajtott végû gyûrûk, a kettõs kúpos gyöngyök és a kúpos lemezdíszek. (14. kép)
Szerényebb mértékben ebben az idõszakban jelent meg a fémmûvességi tevékenység az Alpok régiójában is. Ebben a körben, a kisebb számban elterjedõ súlyos rézeszközök mellett, a rézékszerek a helyi fémmûvesség termékei lehettek. A kibontakozó kelet-alpi fémmûvesség nyersanyagforrásait Karintia és Salzburg környékének rézben és aranyban különösen gazdag nyersanyag lelõhelyein feltételezhetjük. A Kárpát-medence nyugati felében a Balaton–Lasinjakultúra legjellegzetesebb fémlelete az alföldiekkel egy idõben készített, de azoktól eltérõ, leggyakrabban három domborított dudorral ellátott és poncolással díszített nagyméretû korong, melyet nemcsak aranyból, hanem ezüstbõl, sõt kisebb méretben rézbõl is készítettek. A fõleg kincsleletekbõl ismert korongokat felerõsítve, melldíszként viselték. Ezek az ékszerek, ha megformálásuk részleteiben el is térnek a Dunától keletre elõkerülõktõl, szimbolikájukat tekintve mégis azonos szakrális jelentéstartalom hordozói lehettek. (15. kép) A két fémmûvességi régió jellegzetességeinek sajátos ötvözete a Hatvanban magányosan elõkerült aranylemezben ismerhetõ fel. (16. kép)
A középsõ rézkor második felében az addig virágzó fémmûvesség hanyatlásnak indult. A Tisza vidéki Hunya-dihalom-kultúra és a dunántúli tûzdelt barázdás díszû kerámiát készítõ népesség hagyatékában érezhetõen lecsökkent a fémleletek száma. A korszakra inkább a kisméretû, kevés nyersanyagot tartalmazó réztárgyak elõfordulása jellemzõ, s valószínûleg már ebben az idõszakban megszûnt a súlyos rézeszközöket tömegesen elõállító fémmûves központok egy része is. A Dunántúlon kismérvû falusi fémfeldolgozásra vannak adataink, ahol az alpi hagyományokkal összefüggésben a Tûzdelt barázdás kerámia több településén is kerültek elõ rézsalak maradványait tartalmazó öntõés olvasztótégelyek (Zalavár, Bak, Pusztaszentlászló).
A fémgazdagság és a fémleletek számának drasztikus visszaesése a késõ rézkori Baden-kultúra idõszakára következett be. Ekkorra eltûntek az aranyból készített ékszerek is. A virágzó fémmûvesség hanyatlása Délkelet-Európában leginkább az egyre erõsödõ kelet-európai, észak-pontusi sztyeppei eredetû etnikai vándorlás számlájára írható, melynek hatására a késõ rézkor idejére már teljességgel szétzilálódtak a fémmûvességi körök korábban zavartalan kereskedelmi és kulturális kapcsolatai. Ehhez járulhatott még a Kárpát-medence végsõkig kihasznált, felszín közeli ércforrásainak kimerülése is. A rézleletek mennyiségi csökkenése a Baden-kultúra idõszakában a réztárgyakkal kapcsolatos társadalmi és gazdasági felfogás megváltozásával is összefügghetett, melynek lényege már nem a mennyiségi felhalmozás volt. A kultúra hatalmas elterjedési területén is ritkaságnak számító réztárgyak, mint a melldísz, a spirálkarperec, a nyakperecek és a diadémok olyan különleges ékszerek, amelyek csak a társadalmilag vagy a szakrálisan megkülönböztetett személyek jelvényei, viseleti tárgyai vagy rituális cselekmények kellékei lehettek. Rendkívüli jelentõségû volt a réztõr is.
Az új típusú, zömmel keleti kapcsolatokra utaló réztárgyak mellett a temetkezésekben elõforduló egyszerûbb rézgyöngyök, huzalgyûrûk, a telepekrõl származó apró árak valószínûleg helyi fémmûvesség termékei lehettek. A kismérvû helyi fémmûves tevékenység folytatódását a Mecsek hegységben (Lánycsók) és Kelet-Szlavóniában elõkerült öntõtégelyek igazolják, amelyek a korábbi, kelet- alpi metallurgia hagyományaival való szoros kapcsolatra utalnak. A Baden-kultúra idõszakában a fémmûvesség megváltozását újfajta nyersanyagok alkalmazása is jelzi. Az újabb vizsgálatok szerint ebben az idõszakban tûntek fel elõször a keleten és az Alpok vidékén már korábban is megjelenõ, arzéntartalmú rézbõl készített tárgyak a Kárpát-medencében.
Rézkori leletek a maróti múzeumból
A RÉZKORI HITVILÁG
(temetõk, kultuszhelyek, mûvészet)
Bánffy Eszter–Bondár Mária– M. Virág Zsuzsanna
A rézkor kezdetén, a Kr. e 5. évezred második felében beköszöntõ
változások a hitvilágra is hatással voltak. Bizonyos
szakrális elképzelésekben felismerhetõ folyamatosság
ellenére a hitvilággal összefüggésbe hozható emlékek lényegi
átalakulást tükröznek.
A változás legfontosabb jele, hogy a nagy, állandó telepek
elhagyásával a temetkezési mód is átalakult. A rézkori
rövid életû, ideiglenes kis szálláshelyek nem szolgálhattak
többé a halottak méltó nyughelyéül. Megjelentek tehát a
telepektõl független, sok síros, soros elrendezésû, nagy temetõk.
A település helyett a temetõk váltak az állandóság,
a közösség fennmaradásának fontos jelképévé.
Több nagy temetõ, amelyet a korai rézkorban
nyitottak, még a középsõ rézkori Bodrogkeresztúr-
kultúra idején is temetkezési helyül szolgált
(Tiszapolgár–Basatanya, Magyarhomorog, Tiszavalk–
Tetes).
A Tisza-vidékkel ellentétben ettõl eltérõ felfogás
tanúi lehetünk a Dunántúlon, ahol a korai
és a középsõ rézkor idõszakából hiányoznak a temetõk.
Csak a Ludanice-kultúra területén találni
magányos vagy kis csoportokban elõkerülõ sírokat,
melyek a hantolásos temetkezési mód továbbélését
mutatják. A telepeken is fellelhetõ temetkezésekben
még az újkõkori hagyományokat ismerhetjük
fel.
A halottakkal való bánásmód hû tükre az élõk
társadalmának, de arról is szól, milyen volt a közösségek
túlvilággal kapcsolatos elképzelése, hite. A jól
ismert Tisza vidéki temetõkben a legtöbbször oldalukra
fektetett, behajlított végtagokkal (zsugorított
testhelyzetben) eltemetett halottak mellé túlvilági életre szánt tárgyakat temettek. Nem ritka a többes temetkezés.
Rézbõl készült fegyvereket, hosszú kõkéseket inkább
férfiak koponyája mellett találunk, míg a nõk több
edényt, rézékszert, apró kõ- és csontszerszámokat kaptak.
A derekat övezõ kõgyöngy-füzérek a nõi viselethez
tartozhattak csakúgy, mint az aranycsüngõk, melyek
fejdíszre erõsítve a rangosabb viselet kellékei lehettek (14. kép). Kizárólag férfi sírokba temettek vadkan-állkapcsokat.
Egy-egy férfi, ritkábban nõ sírja mellékleteinek
gazdagságával magasan kiemelkedik az átlagos sírok közül:
a társadalmi különbségeknek ez a tükre már az újkõkor végén
is megfigyelhetõ. Aranyhoz – ritkasága miatt – csak kiváltságos
helyzetû emberek juthattak, ez tovább növelte
értékét, és egyben meghatározta társadalmi rangjelzõ szerepét.
Az élõk számára is jelentõs volt az arany birtoklása,
amely ünnepek, vallási rítusok kelléke is lehetett.
Néhány elrejtett kincslelet tanúskodik az aranytárgyak
evilági társadalomban betöltött szerepérõl (Hencida, Tiszaszõlõs,
Csáford). A korai és a középsõ rézkori, nõalakot
szimbolizáló aranylemezek a leegyszerûsített és mennyiségileg
is megritkult emberábrázolás fontos emlékei számunkra
(l. 14–16. kép). Másfajta anyagból készült idolok
hazánkban csak kis számban maradtak ránk. Ezek némelyike
telt idomaival az újkõkori idolmûvesség hagyományaira
emlékeztet. (20. kép)
20. Agyagidol Tiszafüredrõl.
Középsõ rézkor második fele, Hunyadihalom-kultúra
Középsõ rézkor második fele, Hunyadihalom-kultúra
Az újkõkori és a rézkori hitvilág folytonosságára utal a
kultikus szokásokkal kapcsolatba hozható építmények, jelenségek
köre. Az újkõkorban az életnek ez a része is a településen
zajlott, a rézkor elejére azonban, a temetõkhöz
hasonlóan, megjelentek a településtõl független, kultikus
jellegû gyülekezõhelyek (áldozati helyek). Maga az áldozati
gödör is változatlan formában él tovább, mint azt egy
Kis-Balaton környéki, középsõ rézkori, rituális gyerektemetkezés
is mutatja. A balatonmagyaródi, köldökszerûen
formált aljú gödörbe öt-hatéves kisfiút temettek néhány
edény és egy eleve használhatatlan õrlõkõ társaságában. Az
„omphalosz” (központi hely, a világ közepe), az õsök világától
még el nem szakadt gyermek holtteste és a szimbolikus
õrlõkõ mind-mind olyan jegyek, amelyeket már az
újkõkori áldozati együttesekbõl is ismerünk.
A rézkor korai és középsõ szakaszában folytatódik a
körárkok hagyománya is. A Dunántúlon a Lengyel-kultúra
korai rézkorba átnyúló legfiatalabb fázisába (Kr. e. 4300
körül) tartozó lelõhelyén (Balatonmagyaród), a közép-európai
neolitikus hagyományok folytatásaként, a szokványos
késõ lengyeli település mellett hatalmas ovális körárkot
létesítettek, melynek egy kapuját is sikerült feltárni.
(21., 22. kép)
Talán még jelentõsebb – mert jóval keletebbre fekszik – a
közelmúltban Füzesabony mellett feltárt, középsõ rézkori
körárok. (23., 24. kép) Füzesabony–Pusztaszikszó lelõhelyen
kettõs, enyhén ovális körárok tûnt elõ, melynek mindössze
50 centiméter szélességû, V-metszetû árkai védelmi
célokat aligha szolgáltak. Déli oldalán bizonyosan kapu
nyílt, a belsõ árok mentén vastag oszlopok sorakoztak. Ezt
valószínûleg egy olyan oszlopsorként értelmezhetjük, amilyen
– sokkal késõbb és nem fából, hanem hatalmas kõtömbökbõl
– az angliai Stonehenge-ben épült. A lelõhely legjelentõsebb
része ismét a körárok „köldöke”, központja, ahol
majdnem öt méter mély áldozati
gödör került napvilágra.
Az ismételt áldozatok
során elsõsorban ép edényeket,
állatcsontokat, húsáldozat-
maradványokat dobtak a
gödörbe. Az áldozati gödör
legalján egy kecske teljes
anatómiai rendben fekvõ
csontváza került elõ, amely
mai fogalmakkal élve a felszentelés
áldozati ajándéka
lehetett.
...
A korábbi szórványos elõfordulások után a Baden-kultúra
korai idõszakában terjedt el tömegesen a tûz tisztító
erejének képzetével összefüggésbe hozható halotthamvasztás
szokása. A Pilismarót–Basaharcon feltárt, 110 síros
temetõben a földre szórt hamvakat a temetési szertartás
áldozataihoz használt edényekkel temették el. A szertartás
végén a sír fölé lapos kõrakást emeltek. Máskor a hamvakat urnába helyezték. A kultusz különleges
kellékei voltak az Ózd–Centerben elõkerült emberalakú
urnák, melyek „arca” a késõbbi trójai
emberalakú (antropomorf) edényekéhez
hasonlított. A környéken több
lelõhelyrõl is ismertek hasonló edények.
Jelentõs a szlovákiai Méhibõl származó,
nõalakú urnákból és egy ugyanolyan jellegzetességeket
mutató kis, tömör agyagidolból
álló temetkezési együttes. Eszerint az újkõkori
és a rézkori plasztikában a különbözõ
megjelenési forma – arcos edény és idol –
egy és ugyanazon összefüggõ hitvilág kellékrendszeréhez
tartozhatott. A termékeny
nõiség szimbolikája, a nõ (istennõ?)
eredendõ kapcsolata a születés mellett a
halál fogalmával, majd az újjászületés eseményével
a Baden-kultúra idejére már legalább
háromezer éves gondolat.
A hamvasztás mellett mégis inkább a hantolásos
mód (csontvázas temetkezés) jellemezte
a Baden-kultúrát. A településektõl elkülönített
temetõkben a halottakat a rézkor korábbi szokásaihoz
hasonló módon helyezték sírba. A 10-12 fõt magukba
fogadó kiscsaládi temetõk mellett hosszabb ideig használt,
nagy kiterjedésû temetõket is létesítettek. Különleges oka
lehetett annak, hogy egyeseket a településeken vagy azok
közelében temettek el. Elõfordulnak szabályosan eltemetett
vagy egyszerûen csak bedobált tetemeket befogadó tömegsírok
is. Valójában nem tudjuk, miért létesítették ezeket; betegségre,
járványra gondolhatunk, amelynek következménye
több ember közel egyidejû halála lehetett.
A Baden-kultúra jelenleg ismert legnagyobb temetõje a
budakalászi, ahol 437 sírt tártak fel. A becslések szerint kb. 200 esztendeig használt temetõ legkorábbi sírjai hamvasztásos
rítusúak voltak. A hamvakat elföldelésük után itt is
kõpakolással borították. A temetési szertartás során köveket
dobáltak a hamvasztás nélkül eltemetett halottak sírgödrébe
is. A temetkezési csoportok egy-egy család elkülönített
és tiszteletben tartott temetkezési helyei lehettek.
Az összetartozást az õsöket õrzõ temetkezési hely jelenthette,
amelyet szent helyként, különös tisztelettel öveztek
a késõbbi leszármazottak.
A temetõkben nemcsak emberi tetemeket, hanem tárgyakat
és állatokat is eltemettek. Különleges szerepe lehetett
az áldozati edényként használt agyag-kocsimodelleknek
(Budakalász, Szigetszentmárton
– l. 4. kép) Különleges
tisztelet övezte a szarvasmarhát
is, amelyet nem ritkán telepeken
vagy a temetõben gazdájával vagy
önmagában, külön sírba is temettek.
A budakalászi temetõ egyik
sírjában egy férfit és egy nõt két
szarvasmarhával együtt hantoltak
el, amelybõl egyes kutatók
az állatok által vontatott
faszekér eltemetésére gondoltak.
Valószínûleg csak a társadalom
kitüntetett tagjainak
volt meg az a joguk, hogy az értékes
jószágot a halál után is birtokolhassák.
A rézkor végén olyan, a hitvilággal
kapcsolatba hozható emlékek
is felbukkannak, amelyek feltehetõleg
a Kárpát-medencét keletrõl megközelítõ sztyeppei
népek hatását tükrözik. A sztyeppei nomádok békésen éltek
együtt a helyi, Tisza vidéki rézkori népcsoportokkal. A
kõsírjelek (sztélék) állításának szokását a Baden-kultúra
emberei minden bizonnyal tõlük vehették át: Mezõcsáton
Magyarország eddigi legrégebbi kõsztéléje egy egész temetõ
nyugalma fölött „õrködhetett”. A sírok közé állított,
csaknem két méter magas sztélé a kõ nyersanyagban igen
szegény alföldi síkságon került elõ. (30. kép) Az északi hegyekbõl
származó hatalmas, súlyos kõ idevontatása sok
ember összefogását feltételezi még akkor is, ha az agyagkocsimodellek
tanúsága szerint mindehhez már négykerekû
kocsit használtak.
A kurgánok népe nem egyszer a Baden-kultúra temetõiben
létesítette jellegzetes temetkezéseit,
ami a temetõk mint szakrális
körzetek közös tiszteletét és
használatát jelzi. A halmokhoz
tartozó sírok gödrét deszkával
fedték, a mellékleteket szõnyegek,
prémek és textilek alkották.
(31., 32. kép) A vörös okker
festék állandó jelenlétének
szakrális vonatkozása lehetett.
A vörös színnek különös
jelentõsége volt a rézkori
hitvilágban is: segítségével
mintegy „életre keltve” indították
a halottat túlvilági útjára."
***
[MZS] 667 -689
A magyar régészek Magyarországra szorítkozó beszámolója után ismét Mesterházy Zsolt rendkívül jól megírt, olvasmányos, logikus és következetes könyvéhez (A magyar ókor) fordulunk az átfogóbb összefüggéseket megismerendő:
Dumont Atlas der Weltgeschichte. Dumont Buchverlag, Köln, 2000. 174. o.
"Az
újkőkor végén a réz megjelenése és feldolgozása jelenti a nagy
változást. Szinte egyidőben Európa két helyén is feltűnik a réz. Az
egyik Spanyolország déli része, a másik a Balkán, Erdéllyel együtt. Ez
utóbbi kétségtelenül korábbi keletkezésű, és nagyobb területen ható
felfedezés, mint a spanyolországi. A balkáni központ egész Európát elérte,
a spanyolországi a nyugati oldalon maradt franciaországi és némi
britanniai hatással. Könnyen belátható, hogy a fémekkel felszerelt
gazdaságok, de a katonák is jelentősen hatékonyabb eszközökhöz jutottak.
Az új műszaki haladás hajtóereje Anatólia és a Régi Kelet felől
érkezett. A Régi Keleten, Anatóliában a rezet már nem egy helyen a VII.
évezredben is alkalmazták kovácsolásos, kalapálásos eljárással. Így az
ércet tömörítették voltaképpen, némileg tisztítva is a kovácsolással. Az
olvasztásos eljárás feltalálása későbbi esemény volt.
Tekintsük
át most az újkőkori ó-magyarországi művelődés által hátrahagyott tárgyi
anyagot röviden. A bemutatott táblákon az ómagyar műveltség
folyamatosságát látni és bennük a bronzkor előképei is láthatóak.
(forrás: Hermann Müller-Karpe: Handbuch der Vorgeschichte. C. H. Beck Verlag, München, 1986.)
Ó-Magyarországi rézkori leletek a Tiszai műveltségből
Ó-Magyarországi rézkori leletek a Tiszai és Dunántúli vonaldíszes műveltségből
A Bükki műveltség kerámiái Tompa Ferenc gyűjtéséből
A Tiszai műveltség legszebb darabjai, köztük a Kökénydombi I. és II. Vénusz
Szegvár-Tűzköves, Kökénydomb, Villánykövesd és Lengyel fontos leletei
Rézkori leletek
Zengővárkonyi leletek (Dunántúli vonaldíszes kerámia)
Zengővárkonyi leletek (Dunántúli vonaldíszes kerámia)
Erdélyi rézkori lelőhelyek Roska Márton szerint
Roska összesen 273 rézkori lelőhelyet sorolt fel Erdély területén. Középső és keleti
részén feltűnően sűrű, az Erdélyi középhegységben jelentős, máshol szórványos a lelőhelyek
száma. Csak rézcsákányt – magyarul fokost – 117 lelőhelyen azonosít. A lelőhelyek és leletek
elképesztő mennyisége arra mutat, hogy valóságos, nagyszámú népesség lakta e tájat. Ilyen
népsűrűség mellett nyilvánvalóan elkerülhetetlen népességfelesleg kialakulásáról beszélni, és
az elvándorlók sorsáról is szót ejteni. Az újkőkori és rézkori (kőrézkori) népesség Kárpát-medencéből
való kiáramlásának időbeli ütemezését nézve azt láthatjuk, hogy a vonaldíszes
kerámia és a réz is meglehetős lassúsággal áramlik szét Európában. Egyik sem teríti be
szélesebb környezetét pár évtized alatt, hanem komótosan, de ugyanakkor szívósan terjed
szét. A terjedés sebessége arra mutathat, hogy akkoriban még nem árutermelés és áruterítés
által hódít egyik sem, hanem az azt hordozó népesség természetes terjedése viszi magával.
Emiatt gondolhatunk elsősorban e találmányok népszaporulat általi elterjedésére. Krantz
újkőkori és Renfrew rézkori fentebb közölt térképei éppen e lassú, fontolt haladást ábrázolják.
E kor a tatárlakai táblák ideje. Az írás felfedezése történt itt. A jelek szerint egy jól
berendezkedett társadalom jelenléte köthető e korhoz.
Az erdélyi rézművesség korai elterjedése a Kr. e. III. évezredben.62
Jelmagyarázat: (1) Fokosok,
(2) Rézraktárak
Ha újra vetünk egy pillantást Renfrew és a Dumont Atlasz fentebbi térképeire,
láthatjuk, hogy a réz elterjedése miképpen ment végbe. Közös hibájuk, hogy az erdélyi rezet
egyik sem akarja észrevenni. Most újra a kultúraterjedésről kellene beszélnünk, arról, hogy
ember is kell hozzá. A fejlett műszaki képességek újra jobb helyzetbe hozták annak művelőit.
A földeken megnőtt új szerszámaikkal a termés, az erdőben a kitermelt fa mennyisége, vagyis
a föld eltartó képessége javult e találmánnyal is. Emiatt rövidesen tovább növekedhetett a
népesség száma is. Mint hegyvidéki terület, - Erősd leletei is ide tartoznak, - népfeleslegét a
síkságok felé – jobbára a magyar Alföld, de a túloldal felé is, mely utóbbi lakóit a Cucuteni
(Kukutyin)-Tripolje kultúra néven ismerjük, - vezette el. A találmányt a terjeszkedő, táguló
nép vitte széjjel a földrészen. Ebben láthatjuk okát a lassú elterjedésnek, hiszen Renfrew
szerint Európa egyes részei között akár évezredek is eltelhettek. Minden okunk megvan annak
feltételezésére, hogy Európa akkori benépesülésében e műszakilag élenjáró területek
népessége alaposan kivette a részét ugyanúgy, ahogy a vonaldíszes kerámia népe is
szétáramlott. Sőt, a réz elterjesztőiben második nagy benépesülési hullámot kell lássunk a
vonaldíszesek nyomában, szinte ugyanazon ösvényeken. Felfoghatjuk úgy is, hogy miután
ugyanonnét – a Kárpát-medencéből származtak el – megerősítették a korábbiakat. Műveltségük
gyökere mindenesetre azonos volt. Már a vonaldíszes kerámia népének szétterjedése során
láthattuk, hogy a Kárpát-medencében “valami” történt a dél-keleti feláramlású gondolattal. Itt
átdolgozták, új életet leheltek bele és továbbküldték. E most már Európa jelentős területein
háromszorosan is a Kárpát-medencéből származó népesség a bronzkorban újabb nagy
utánpótlást kap. Ezúttal azonban már szemünk előtt kell tartsuk a keltákat is, mert Ó-
Magyarország bronzkori leletei alapjaiban semmiben sem különböznek a ma keltának
nevezett népesség kiásott leleteitől. A folyamatosság olyannyira egyenes és nyilvánvaló, hogy
feltehetjük a kérdést: milyen érvek alapján sikerült az indoeurópai történetírásnak nemcsak
különbségeket felismernie, de a nyugati, hozzánk képest jelentős időbeli elmaradást mégis
ottani eredetűként bemutatni?
A magyar rézkor mindenképpen része történelmi folyamatosságunknak. Nemcsak
kapocs más történeti korok között, de esetünkben az erdélyi rézzel az újabb lendületre kapó
kisázsiai, folyamközi hatásokat is láthatjuk benne. Itt is a helyiek és beérkezők
együttműködése adja a végeredményt, ebben azonban erősebben érezhető a beérkezők
jelenléte, mint korábban. Az Erdélyben folyó fémfeldolgozást nyugodtan nevezhetjük
nagyiparnak, annak összes egyéb következményével együtt. Ez nem más, mint amit első
kötetünkben korábban Etrúriában is láthattunk: bányaművelés, fakitermelés,
népességrobbanás, művelődési összpontosulás, fejlett technológia birtoklása, építési kedv
fellendülése, munkahelyek keletkezése, és minden, ami még az élenjáró fejlődés velejárója.
Ma már senkinek sem kell külön elmagyarázni, hogy ilyen gazdasági és népességi
körülmények csakis igen jól szervezett állam működése mellett képzelhetőek el. Ha ehhez
hozzávesszük a folyamközi sumér királysírok erdélyi aranyból készült leleteit, akkor nem sok
kétségünk lehet nemcsak a szervezettségről, de mezopotámiai kapcsolataink valós voltáról is.
Ha pedig ez így volt, akkor a magyar rézkori államról, netán
királyságról beszélünk most,
mégha közvetlen adataink nincsenek is nevéről és felépítéséről. Nem árt
emlékeztetnem az
Olvasót arra, hogy bárhogyan is nevezték, léte a munkán, alkotáson,
kézzelfogható eredeti műveltségen alapult. Gazdasági alapokon induló
népességgyülekezése bizonyos idő elteltével
népfelesleg kialakulásához vezethetett, amely újra a vonaldíszesek
kiáramlási ösvényein
haladva terül szét Európa már utóbbiak által belakott tájain.
Míg az európai fejlődésben, különösen pedig Európa nem központi területein az
újkőkort közvetlenül a bronzkor váltotta fel, hazánk területén az újabb kőkor és a bronzkor
között gazdag rézkori kultúra kifejlődésének vagyunk tanúi. Valószínű, hogy a réz ismerete a
tőlünk délre eső vidékekről jutott el a Kárpát-medencébe, de feldolgozása már itt, a helyi
lakosság részéről történt. Ennek valószínűsége mellett szól, hogy a Kárpát-medencén kívüli
területeken – a Balkánt leszámítva – rézműves központok nem voltak abban az időben
Európában. A fejlett rézművesség kialakulását lehetővé tették a Kárpátok és Erdély gazdag
rézlelőhelyei, bár bizonyítékok vannak ma már arra vonatkozóan is, hogy a rézkor emberei
más ércekből, olvasztással is jutottak rézhez és azt ötvözetlenül használták fel. Miután
rézeszközöket nagy számmal találtak olyan területeken, ahol rézbányászatról nem lehetett szó
(pl. az Alföldön), valószínű, hogy a rezet nyers állapotban szállították és a használat helyén
dolgozták fel.
A magyar rézkor, mely a Kr. e. ötödik évezred közepén fejlődik ki, ősrégészeink
feltevése szerint a hazai újkőkori kultúrák folytatásaként jött létre és így autochtonnak
(bennszülött) tekinthető. Bizonyítja ezt mindenekelőtt az, hogy rézkori kultúránk fejlődésében
jól tükröződnek az újabb kőkorból a rézkorba való átmenet fejlődési jellegzetességei. A rézből
készült eszközök mellett sok csiszolt, különösen átfúrt kőeszköz is van rézkorszakunk
leletanyagában, úgyszintén számos pattintott kőeszköz is: hosszú kőpengék és finoman
szilánkolt nyílhegyek. Éppen ezek a jellegzetességek tették indokolttá, hogy a hazai rézkori
fejlődést két periódusra tagolják. Az első periódus még az újkőkorból való átmenet (kőrézkor
– eneolitikum) jellegzetességeit képviseli, míg a második a rézkor teljes kifejlődésének a
kultúráit öleli fel.
...Ó-Magyarország első, a teljes medencére kiterjedő egységes, és javarészt őshonos
művelődésével állunk szemben. Az újabb keltezések fényében ez az ómagyar államalakulat
Európában mindenképpen a legkorábbi nagykiterjedésű országnak tűnik, de a Folyamköz
művelődési eredményeit is megelőzni látszik 1300 évvel (a fejedelmi kocsileletek Úr-ban
2700-as keltezéssel szerepelnek). Itt most a második olyan esettel állunk szemben – az első a
tatárlakai korongok voltak, - ahol kb. 1000 évvel bizonyult magyarországi régészeti lelet
korábbinak a sumér leleteknél.
...Végezetül pedig újra és újra hangsúlyoznom kell, hogy a már eddig is többszörösen
elismerten folyamatos ó-magyarországi társadalmi alakulás egyenes következményét láthatjuk
az egész medencére kiterjedő egységesülésben. Ez a tény ma sem lenne akármi, de Kr. e.
4000-ben elképesztő szellemi teljesítmény. Olyan, amely bizonyos vonatkozásokban nemcsak
a Folyamköz vetélytársává avatja e földet, de évezredes előnyökkel is felruházza. Ha rézkori
fejezetünkkel sikerült rámutatni arra, hogy országunk 6000 évvel ezelőtt az emberi
művelődésben élenjáró volt, már megérte a fáradságot.
...A
magyar régészet jól tette, amikor a budakalászi kocsileletet 6000
évesnek
nevezte és a rézkori péceli műveltséget kiemelte a megalkuvások
évszázadából. Mivel a
magyar újkőkor cölöpleletei a tiszai vonaldíszesek területén igazolt,
nem lehet kétséges, kifoglalt Svájcban új lakóhelyet magának a tavak
partjain. Hogy azután majd jó másfél-két
évezreddel későbben réti néven dél felé vegyék az irányt és megalapítsák
Etrúriát.
Hawkes a harang alakú edények készítőit is “őskeltáknak” nevezi. Hubert
szerint a
kelták már az újabb kőkor végén (!) a Brit-szigeteken vannak. A
halomsírok népe is kelta. (Filip, Jan: A kelta civilizáció és öröksége. Budapest, 1966. 16. sk. 20. o.)
A badeni vagy rendes magyar nevén péceli kultúra őstörténeti szerepe olyan fontos,
hogy szinte külön fejezetet érdemelne. Nagyon rövidre fogva, elterjedési területe a
vonaldíszes örökségből jól levezethető lengyeli, illetve az Alföldön a tiszai, herpályi és
csőszhalmi kultúrák, még közelebbről a belőlük származó korai és középső rézkori
művelődések területének nagyon jól megfelel. Ennek megfelelően magába olvasztotta a
Lasinja és Furchenstich (dunántúli), továbbá a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúrák
hagyatékát, tehát népcsoportjait. Nagyon hosszú idő után ekkor először a Kárpát-medence
egész nyugati és középső része ismét egységes egészet alkot, sőt, ha számításba vesszük azt,
hogy vele egyidőben Erdélyben rokon művelődés (a Cotofeni nevű) élt, akkor az egész
medence szinte egyetlen azonos kultúrát táplált, amihez még a Kárpátokat nyugatról és
északnyugatról kísérő sáv is társult. (Makkay János: Az indoeurópai nyelvű népek őstörténete. Budapest, 1998. 447. o.) Makkay véleményét a péceliek ó-magyarországi
térképével tudom támogatni, amelyet Banner János könyvéből veszek. Hozzátehetjük, hogy
ez az egységes művelődés messze kiterjedt minden irányban, beletartozott Ausztria,
Morvaország, Csehország, Dél-Németország és Ukrajna is.
A péceliek Magyarországát ma az itteni rézkor átmenetének tekintik a bronzkorba. A
javarézkortól kezdve már nagy számban találkozunk rézből készült eszközökkel és
fegyverekkel. A korszak végén Magyarország területe egyetlen nagy kulturális tömbhöz, a
péceli (badeni) kultúrához tartozott, amelyet délről több hullámban érkező népcsoportok
alakítottak ki. A kultúra népessége földműveléssel és állattartással – főként
szarvasmarhatartással - foglalkozott. Nyílt településeik (Dunakeszi-Alag) mellett
árokrendszerrel védett, erődített telepét is ismerjük (Vác-Székhegy). Temetőiket a
településektől távol nyitották, a sírokba kötött rítus szerint, sokszor gazdag mellékletekkel
helyezték el halottaikat (Budakalász – Luppa csárda, Alsónémedi)."
***
Ezzel
tulajdonképpen végére is értünk a rézkor
tárgyalásának, a következő fejezetben már véget ér az idill,
mert új népek jelennek meg a Közel-Keleten, mely hatalmas átalakulásokkal,
és népvándorlásokkal jár egész Eurázsia szerte...