III.4. Régészet - Rézkor

(bevezető oldal, tartalomjegyzék)

A MAGYARSÁG EREDETE 

III.  FEJEZET

III.4. Régészeti korok műveltségei - Az "Aranykor" kultúrái - Rézkor
(~Kr.e. 4500-2800)



 Jellegzetes rézkori edények (Zók, Kr.e 3000)

Az újkőkori átfogó kitekintés után térjünk most vissza a Kárpát-medencébe, az újkőkor utáni rézkor kialakulásának idejére. Az európai civilizáció Kárpát-medencei forrásának jelentőségét mutatja az a tény is, hogy a rézkort megelőzően is már több ezer éves előzményeket követően Kr.e. 4000-től virágzó műveltség van jelen a Kárpát-medencében, amely időpont az "elsőnek" beállított sumér civilizációnak még csak a kezdete!

A KÁRPÁT-MEDENCE RÉZKORA (Kr.e. 4500-2800)





1. Tiszapolgár, 2. Bodrogkeresztúr, 3. Ludanice, 4. Balatonkörnyék, 5. Pécel (Báden)
Kalicz Nándor térképe, "Agyag istenek"


[ŐSR]
"A neolitikum és a rézkor közötti lassú váltás valamikor a Kr. e. 4. évezred közepe táján következett be. Megszűnt az élet az alföldi telleken, s ezzel párhuzamosan embertanilag is keletiként meghatározott, a lovat, majd később a négykerekű szekeret ismerő elemek beszivárgása figyelhető meg. A korszak második felétől a réz hidegen történő (kalapált) feldolgozásáról áttértek az öntésre (Balaton–Lasinja kultúra). A korai rézkort a Dunántúlon a továbbra is a neolitikus életmódot folytató lengyeli kultúra népe, az Alföldön a tiszapolgári kultúra képviseli. A Dunántúl valódi – az Alföldhöz képest fáziskéséssel kialakuló – rézkora megjelenésének újabb magyarázata a földrajzi tagoltság. A középső vagy java rézkor a Dunántúlon a Balaton–Lasinja és a ludenicei csoportokkal, az Alföldön a bodrogkeresztúri kultúra hatalmával írható le. A késő rézkort a bolerázi csoporttal jelentkező, majd az egész Kárpát-medencében elterjedő, az egységesülést jelentő badeni/péceli kultúra uralja.
... Európa nagy részén – főként tőlünk nyugatra – a rézkort nem önálló szakaszként határozzák meg; kőrézkornak (chalkolitikum, aeneolitikum) nevezik, ahogy még e század első felének hazai kutatói is a kőkor záró szakaszának tekintették, mondván, hogy az új nyersanyag – a réz (Cu) – alkalmazása nem hozott nagy horderejű változásokat a társadalomban. Kicsit más a helyzet a Balkán térségében és a Kárpát-medencében. Az itt található rézbányákat (Erdély, Felvidék) ugyanis – a Balkánon át érkező impulzusok hatására – a neolitikum végétől intenzíven művelni kezdték, s megindult az érc feldolgozása. Ezzel magyarázható tehát, hogy az európai összehasonlításban is nagyszámú és nagy méretű, feltűnő réztárgyak alapján írta meg Pulszky Ferenc monográfiáját (A rézkor Magyarországon, 1883), és bevezette a rézkor fogalmát. A rézkor kutatásában kiemelkedő munkát végzett Hillebrand Jenő, Banner János (1888–1971), Bognárné Kutzián Ida (1918–) és Patay Pál.

A kora rézkori tiszapolgári kultúra nemzetközileg is nagyra becsült monográfiáját Bognárné Kutzián Ida írta meg (The Early Copper Age Tiszapolgár Culture in the Carpathian Basin (1972). A névadó lelőhelynek, a Tiszapolgár-basatanyai temetőnek a leletmentése 1929-ben kezdődött. A tiszapolgárit követő bodrogkeresztúri kultúra névadó lelőhelyének, egy temetőnek az anyagát Bella Lajos közölte (1922). A kultúra temetőinek első összefoglalását Patay Pál készítette el (1961), ugyanő 1974-ben Németországban publikált összegző tanulmányt. Kronológiájával és déli kapcsolataival Raczky Pál foglalkozott (1982). A késő rézkori badeni kultúra első alföldi lelőhelyét 1934–1938 között Banner János kutatta meg a hódmezővásárhelyi Bodzásparton. Mivel későbbi gyűjtései során kiderült, hogy a kultúra törzsterülete Magyarországon van, a Baden-péceli kultúra elnevezést vezette be; a téma nemzetközileg jegyzett nagymonográfiáját Die Péceler Kultur (1956) címmel publikálta. Banner tanítványa, Kalicz Nándor a kultúra anatóliai kapcsolatait vizsgálta (Die Péceler [Badener] Kultur und Anatolien, 1963), 1961-ben, a kultúra Mezőcsát-Hörcsögös-halomi temetője feltárásakor találták meg a Kárpát-medence legkorábbi sírkövét. Legnagyobb temetkezőhelyük (439 sírral) az 1950-es évek elején feltárt budakalászi temető. Különlegesek a kultúra legfiatalabb fázisának a Sajó-völgyben már négy helyről (pl. Center, Szentsimon) ismert temetkezései, ahol a hamvakat ember alakú (antropomorf) urnába helyezték. A kultúra bolerázi csoportjának magyarországi elterjedését Torma István (1940–) foglalta össze (1968, 1973). A Baden-péceli kultúra kutatásával napjainkban a legintenzívebben Bondár Mária (1953–) foglalkozik. Ugyancsak Kalicz volt az, aki a Dunántúlon elterjedt középső rézkori kultúra, a balatoni csoport anyagát elkülönítette (1969), és lett annak névadója. A késő rézkorban és a kora bronzkorban keletről érkező sztyeppi népességről, a gödörsíros (jamnaja) kultúráról Ecsedy István (1947–) írt könyvet (The People of the Pit-Grave Kurgans in Eastern Hungary, 1979). Különösen fontos Patay Pál munkássága e korszak kutatásában, mind terepmunkáival (Szerencs, {V-366.} 1956; Tiszakeszi, 1957; Magyarhomorog, 1965; Fényeslitke, 1968), mind publikációival (pl. Kupferzeitliche Meissel, Beile und Äxte in Ungarn. München, 1984). Erdélyi tevékenységével kimagasló érdemeket szerzett Roska Márton (1880–1961), akinek a fajszi típusú rézbaltákról (1956), a tordosi andezitfokosról (1958) és a bányabükki rézkincsről (1959) szóló tanulmányai máig közép-európai jelentőségűek. A korszak világhírű leletét, az első európai kocsiábrázolást, a budakalászi agyagkocsimodellt Soproni Sándor publikálta (1954)." 






[BZS]
"Újabb "előrefutás" következik: a neolitikum és a rézkor közötti lassú váltás valamikor a Kr. e. IV. évezred táján következett be. Az erdélyi, felvidéki rézbányákat már a neolitikum végén művelni kezdték, és megindult az érc feldolgozása is. Európai összehasonlításban is nagyszámú és nagyméretű, feltűnő réztárgyak tűnnek fel a Kárpát- medencében. Európa rézkora a Balkánról - beleértve Erdélyt is - indult; mutatja a Times régészeti atlasza  is. A késő újkőkori Alföld régészeti csoportjait fedi a Tisza-Herpály-Csőszhalom elnevezés. A Tisza-kultúra elnevezés a harmincas évekből származik. Az Alföld déli részétől a Felső-Tisza vidékéig terjedt, a kezdetei Kr. e. 4000- 3800 körül sejthetők. Kb. ugyanekkor a Dunántúlon a lengyeli kultúra népe él. A Tisza- műveltség tehát a Körös-Starcevo-kultúra helyén, a lengyeli pedig a dunántúli vonaldíszes kerámia népének a helyén alakult ki, így elképzelhető, hogy azok továbbfejlődésének eredményeként jöttek létre. A késő rézkort az egész Kárpát-medencében elterjedt, az egységesülést jelentő badeni/péceli kultúra uralja. A műveltség Kr. e. 3500 körül, tehát l000 évvel a minószi civilizáció előtt (!) alakult ki, és egy ausztriai barlangról kapta a nevét. A korszak világhírű lelete, az első európai kocsimodell, Budakalászon került elő. 



Kocsi alakú agyagedény, Budakalász


[RÉG] részletek a MAGYAR RÉGÉSZ SZÖVETSÉG A rézkor c. tanulmányából
Horváth László András–M. Virág Zsuzsanna

"... Az újkõkor utolsó szakaszában, a Kr. e. 5. évezred közepe táján jelentõsen megváltozott a Kárpát-medence klímája. Az Atlantikum földmûvelésre kiválóan alkalmas enyhe éghajlata véget ért, helyébe a szubboreális hûvös korszaka lépett, amely a természeti környezet átalakulását hozta magával. A hárs-, szil-, mogyoró- és tölgyerdõket luc- és jegenyeerdõk váltották fel, de a változások leginkább a bükkerdõk terjedésének kedveztek. Mindez nem maradhatott hatástalan az újkõkor gazdálkodására és társadalmára sem. A környezeti viszonyok változásával a gazdálkodás súlypontja a földmûvelésrõl az állattartás felé tolódott el, annak ellenére, hogy az eke feltalálása és az igásállatok – ez idõ szerint a szarvasmarha – vonóerejének kihasználása jelentõs újdonság volt. Az iga alkalmazása, melynek révén lehetõvé vált az állatok által vont kocsi használata is, a helyi szállítás és így a gazdálkodás hatékonyabbá válását segítette elõ. Az új gazdálkodási mód a rézkor folyamán a temetkezésekben tükrözõdõ szociális különbözõség kialakulásához vezetett. A kiemelt társadalmi helyzetet (presztízst) kifejezõ korábbi nyersanyagok helyébe a réz és az arany lépett. E két fém tudatos felhasználásával a rézkor idõszakára már valódi, iparszerû fémmûvesség megszületésének lehetünk tanúi. Mindezek a gazdaságban és az életmódban megmutatkozó változások már egy új, a neolitikumtól különbözõ önálló korszakot, a rézkort jelölik.

Bár a természeti feltételek azonos módon hatottak, a neolitikum és a rézkor átmenete mégis eltérõ módon zajlott a Kárpát-medence keleti és nyugati felében. A Tisza vidékén a környezeti változások felerõsítették a Tisza–Herpály-kultúra belsõ gazdasági és társadalmi ellentmondásait, s ez véget vetett az évszázados egyenletes fejlõdésnek. Az anyagi kultúrában és a szakrális elképzelések terén érzékelhetõ folyamatosság alapján azonban szó sem volt a korábbi népesség kipusztulásáról. A késõ neolitikum települési halmokból (tellekbõl) és síkvidéki falvakból álló laza települési rendszerét a korai rézkori Tiszapolgár-kultúra idején (1. kép), a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodva, kis lélekszámú telepek sûrû hálózata váltotta fel. Az új kultúra elterjedési területe is nagyjából azonos az elõdökével, bár a rézkor elején kimutathatók kisebb elmozdulások. A korszak történelmi fontosságú újdonsága az aranyból készült ékszerek és az elsõ súlyos rézeszközök, illetve -fegyverek megjelenése volt. 


A Dunántúlon a késõ neolitikus és a kora rézkori településrendszerben még ennyi különbség sem mutatható ki. Itt a Lengyel-kultúra késõi neolitikumba tartozó klasszikus fázisát töretlenül követte a korai rézkorba nyúló késõi idõszak. Egyes falvak folyamatosan továbbéltek vagy a korábbi település közvetlen közelében épültek újjá. Az anyagi kultúrán belül egyedül az edénymûvességben észrevehetõ a változás, de ennek inkább csak idõrendi, mint kulturális jelentõsége van. (2. kép) 


Eltérõen alakult a fejlõdés a Kárpát-medence keleti és nyugati felében a korai és a középsõ rézkor váltásakor is (Kr. e. 4000 körül). Míg az Alföldön, illetve az ahhoz közvetlenül kapcsolódó peremterületeken a nagy sírszámú temetõk egyértelmû tanúsága szerint a Tiszapolgárkultúrát folyamatosan követi a Bodrogkeresztúr-kultúra, (3. kép) addig a Dunántúlon a Lengyel- és a Balaton–Lasinja- kultúrák között már lényegesen több különbség mutatható ki. Teljes lakosságcserére itt sem utalnak régészeti bizonyítékok, de a délrõl, fõként a Balkánról ismert kulturális sajátosságok nagyarányú térhódítása a Lengyel- kultúra közép-európai hagyományaival szemben – a kelet-magyarországiakhoz képest – jelentõsebb változásokat jelez. A helyi fejlõdés csak az ország középsõ és részben északnyugati területein folytatódott, ahol a helyi Lengyel-mûvelõdés legkésõbbi egyenes leszármazottjaként a szomszédaival szoros kapcsolatokat ápoló Ludanice- kultúra közösségei éltek. 


A Bodrogkeresztúr-kultúra korszaka a rézkor igazi fénykora: az aranyból készített hatalmi jelvények és a tömör, néha használhatatlanságig súlyos, ezért már csak jelképes rézcsákányok ideje. Az arany- és réztárgyak ritkaságából eredõ érték alapján használóik és/vagy tulajdonosaik saját közösségük tagjai elõtt megkülönböztetett tiszteletben álló, világi vagy szakrális vezetõk lehettek. 
Jelentõs változások a középsõ rézkor végén következtek be a Kárpát-medence történetében. Nyugati, északnyugati peremvidékén már a Balaton–Lasinja- és a Ludanice-kultúrákkal nagyjából egy idõben megjelent a jellegzetes technikával díszített edényei alapján Tûzdelt barázdás kerámia kultúrájának nevezett népcsoport, amely a középsõ rézkor második felében, már az Alpok keleti elõterétõl egészen az Adriai-tengerig érvényesítette kulturális sajátosságait. Terjeszkedésének a Tisza-vidéken a Bodrogkeresztúr- kultúrát nagyjából azonos idõben felváltó, kelet-délkeleti irányból érkezõ népesség hatására kialakult Hunyadihalom- kultúra vetett gátat. Ebben a korszakban a települések száma erõteljesen visszaesett, ami a népesség számának csökkenésével függhetett össze. Ez a két, a Kárpát-medencében idegenként megjelenõ mûvelõdés lett a kiindulópontja annak az egységesedési folyamatnak, amely a késõ rézkorban a Baden-kultúra kialakulásához vezetett. A két korszakot összekapcsoló Protoboleráz-horizont a magyarországi rézkor rövid, de igen határozott jelensége. Néhány emberöltõre becsülhetõ idõszaka alatt fõként déli és keleti irányból meghatározó hatások érték a Kárpát-medencét. A külsõ befolyás és az elõzõ évszázadok-évezredek alatt átöröklõdött helyi hagyományok keveredésébõl addig soha nem látott, nagy kulturális tömb keletkezett. Az anyagi és a szellemi kultúra egysége különösen a Badenkultúra korai korszakában, a Boleráz-idõszakban feltûnõ. Ma még nem ismerjük, mi lehetett az az erõ, amely képes volt az erõsen különbözõ alapokból a Kárpát-medence egészére kiterjedõ egységet kovácsolni. Nem világos az sem, vajon a Baden-kultúra legelején beköszöntõ újabb klimatikus módosulás – csapadékos és feltehetõen hûvös idõszak – mekkora szerepet játszott a változásokban. A kultúra klasszikus idõszakára már az összhang megbomlása és az egymás mellett élõ, de anyagi javaikban bizonyos eltéréseket mutató helyi csoportok megjelenése jellemzõ. Ebben a korszakban lépnek fel a négykerekû kocsik, amelyek forradalmi újítást jelentenek a korábbi szállítási módokhoz képest. (4. kép) Kisebb mértékben és más utakon haladva megfigyelhetõ a középsõ rézkor végén megszakadt fémmûvesség újraindulása is. Amennyire jól ismert a Baden-kultúra fejlõdése, annyira bizonytalan a lezáródása és különösen a kora bronzkor kultúráihoz való viszonya. Nem ismeretesek arra utaló jelek, hogy ez a maga nemében páratlan fejlõdés drasztikus véget ért volna. 


A Baden-kultúra idején, a Kr. e. 4. évezred második felében kezdett beszivárogni a sztyeppei kurgánok népcsoportja a Kárpát-medence keleti, alföldi részére. Egyelõre csak temetkezéseiket ismerjük, amelyek kisebb-nagyobb halmok formájában az alföldi táj jellegzetességei. A sírhalmok – kurgánok – alá a közösség egy vagy néhány tagját temették. Adataink a helyi Baden-kultúra és a kurgánok népe békés egymás mellett élésére utalnak. Feltehetõ, hogy szerepük volt a kora bronzkor kialakításában. Hasonló békés együttélés jeleit mutatják a Kostolackultúra népességének nyomai a Baden-kultúra késõi lelõhelyein a Kr. e. 4. évezred végén. A nagy folyók, fõként a Duna mentén dél felõl felszivárgó népcsoportok megjelenése rövid epizód a késõ rézkor történetében. 
A helyi badeni elõdök jelentõs közremûködésével még a rézkor végén, a Kr. e. 3. évezred elején fõként Horvátország területén zajlott le a kora bronzkort megérõ Vucedolkultúra kialakulása, amely hazánkban csak a Dunántúl délkeleti részét népesítette be. A rézkor többi kultúrájától több rétegû települései, gazdag fémmûvessége és különleges fazekassága különbözteti meg. 
A Kárpát-medencei rézkor évszámokkal kifejezhetõ abszolút kronológiai rendszere ma már a kalibrált radiokarbon (14C) adatokon nyugszik. Eszerint a korai rézkor a Kr. e. 4500/4400–4000, a középsõ rézkor a Kr. e. 4000– 3600/3500, a késõ rézkor a Kr. e. 3600/3500–2800/2700 közötti idõszakot töltötte ki. Ezt az idõrendet a régészet összehasonlító módszereivel nyert adatok is alátámasztják. Példaként a Balaton–Lasinja-kultúra zalavári településén elõkerült rézkorong említhetõ, mely több más hasonló társával együtt a középsõ rézkor folyamán még a Tûzdelt barázdás kerámia népe körében is használatos volt. (5. kép) Hasonló korong látott napvilágot a Bodeni-tó mellett is, melyet faévgyûrûs (dendrokronológiai) kormeghatározással a 4. évezred elejére kelteztek. Ez az adat pontosan igazolja a Kárpát-medence középsõ rézkori kultúráira megállapított, kalibrált radiokarbon-keltezést.



TELEPÜLÉSEK
M. Virág Zsuzsanna – Bondár Mária

A rézkori településekrõl korábban alkotott képet az utóbbi idõben folytatott nagy felületû kutatások jelentõsen átformálták. Különösen igaz ez a Dunántúl területére, ahol újabban számos lelõhelyen vált bizonyíthatóvá a felszínre épített házak használata. (6. kép) Ez a felfedezés is módosította a „gödörlakásokkal” kapcsolatos addigi elképzelést, és világossá tette, hogy a rézkori településeken talált, kemencékkel vagy más tüzelõberendezésekkel ellátott gödrök nem feltétlenül lakás céljára készültek, hanem egyéb tevékenységek helyszínei lehettek.



A korai rézkorhoz viszonyítva a középsõ rézkor elsõ felében feltûnõen sûrû települési hálózat alakult ki a Dunántúlon. Ezzel ellentétben a Tisza-vidéken az egykorú Bodrogkeresztúr- kultúrának csak kevés telephelyét ismerjük. E különös eltérés magyarázatát talán a gazdálkodás jellegében kereshetjük. A Tisza vidéki állattartás gyakoribb helyváltoztatást igényelhetett, így a rövid életû telephelyek lakói alig hagytak hátra régészetileg megfogható emlékanyagot. A Dunántúlon ezzel szemben a víz közeli, kedvezõ természeti környezetben gyakran egymás közelében létesítettek településeket, melyek közül egyeseket a bõségesebb leletanyag tanúsága szerint hosszabb ideig lakhattak. Ezt a feltevést erõsíti meg a masszív, földfelszínre emelt gerendavázas házak maradványainak elõkerülése is.
A települések zöme alacsony fekvésû szigeteken, félszigeteken létesült, melyek csak különösen száraz idõszakban voltak alkalmasak megtelepedésre. A Dunántúl korai és középsõ rézkori kultúráinak településeit az újabb kutatások fényében ma már részletesebben ismerjük. Különös jelentõségû a Zalavár–Basaszigeten csaknem teljes egészében feltárt 5000 négyzetméter kiterjedésûre becsülhetõ középsõ rézkori település, amelyet a Balaton–Lasinja-kultúra népessége hozott létre a Kis-Balaton mocsárvilágába benyúló kicsiny félszigeten. A házalapok, az egymásba ásott vermek és az anyagnyerõ gödrök tanúsága szerint a kedvezõ körülmények között folyamatos volt a megtelepedés. A településen egyszerre 2-4 ház állhatott. 



Hasonló eredményre jutunk a Hanság szigetvilágában Gyõr környékén feltárt lelõhelyek alapján. A középsõ rézkori népesség kisebb közösségei itt is néhány házból álló, legfeljebb 1-2 hektár kiterjedésû, tanyaszerû telepeken élhettek. A házak körül elszórtan vermek és idõvel hulladékkal feltöltõdõ anyagnyerõ gödrök helyezkedtek el. Az átlagosan 7 méter szélességû, egy vagy két belsõ teret magukban foglaló épületek hossza a 20 métert is megközelítette, de jellemzõ volt a rövidebb, 10 méter hosszú házforma is. A falazatot és a tetõt tartó gerendákat általában alapárokba, ritkábban oszlopgödrökbe állították. A települések élettartamát az állattartással összefüggõ életmód határozhatta meg. A rövid ideig lakott települések mellett a masszív szerkezetû házakat is tartalmazó települési helyek nem lehettek alkalmi szálláshelyek, bár a hátrahagyott emlékanyag mennyiségébõl ítélve ezek sem voltak hosszú életûek. Különös jelenség, hogy a középsõ rézkor elsõ felében a Ludanice-kultúra népessége Budapest környékén és az Északkelet-Dunántúlon alkalmilag barlangokban is megtelepedett.
A középsõ rézkor második felében ismeretlen okból a Dunántúlon erõteljesen csökkent a telepek száma. A megritkult települési hálózat futólagosnak tûnõ telephelyeit elszórt gödör-csoportosulások jelzik. Ebbõl a korszakból házat jelenleg nem ismerünk, ellentétben a Tisza-vidékkel, ahol a középsõ rézkor második felébõl hosszabb életû, több házat magában foglaló falusias település létezésérõl is van tudomásunk. A térség mindmáig legalaposabban kutatott rézkori települése Tiszalúcon vált ismertté, ahol a Hunyadihalom- kultúra népe telepedett meg. A lakóhely kb. 150 méter hosszú, 100 méter széles központi részét paliszád fallal – alapárokba szorosan egymás mellé állított oszlopokból kialakított kerítéssel – övezték. A körülvett térség belsejében a házakat többször megújították és a gödrökben hatalmas mennyiségû hulladékot, edénytöredékeket és fõleg szarvasmarhacsontokat halmoztak fel. A 10-12 méter hosszú, 6-7 méter széles, két belsõ térbõl álló épületek falazatát oszlopgödrökbe állított gerendák tartották. A legutóbb közzétett adatok szerint a településen azonos idõben körülbelül 20-22 ház állt. 



A késõ rézkorban az egész Kárpát-medencét magában foglaló egységesedési folyamat a telepek hasonló megjelenésében is tükrözõdik. A Baden-kultúra eddig ismeretes több mint 1600 magyarországi lelõhelye viszonylag sûrû településhálózatra enged következtetni. E kultúra egykori jelenlétének maradványai a síkvidéki, a vízparti magaslati telepektõl a barlangokig szinte mindenütt megtalálhatóak. A kis kiterjedésû, idõszakosnak tartható telephelyek mellett elõfordulnak a több hektár kiterjedésû faluhelyek is (Pilismarót–Szobi rév). A feltárások során összefüggõ kavicsréteggel és összetört edénydarabokkal kitapasztott tûzhelyek, tüzelésnyomok, valamint kisebb kemencék, vermek és hulladékkal megtöltött gödrök jelzik a települési helyet. A jelenlegi adatok alapján a lakóépületekrõl még nem alkothatunk világos képet. A házak maradványait csak növényi anyagokkal kevert, égett tapasztástöredékek képviselik. A lakóépületek földfelszínre emelt, régészeti módszerekkel csak ritkán megfigyelhetõ, sárral tapasztott falú vályogházak, esetleg gerendákból összerótt talpfás boronaházak lehettek.
A Baden-kultúra nagyobb vizek közelében fekvõ késõi lelõhelyein a Kostolac-kultúra népességének egyidejû megtelepülése is megfigyelhetõ. Elhelyezkedésük a halászat és a vízi közlekedés jelentõségét hangsúlyozza. A Kostolac- kultúra rövid ideig használt Kárpát-medencei telepein alkalmi szállások, kunyhószerû építmények állhattak. A Baden-kultúra népessége a késõi idõszakban védett, nem egyszer erõdített magaslati településeket létesített Északkelet- Magyarországon. A több méter vastagságban felhalmozott kultúrrétegek huzamosabb megtelepedésre utalnak. Egyes magaslati lelõhelyeket a kora bronzkorig folyamatosan laktak (Salgótarján–Pécskõ). A Kárpát-medence délkeleti részében nagyjából ugyanekkor jelentek meg a kora bronzkort megélõ Vucedol-kultúra többrétegû települései is.


KORAI FÉMMÛVESSÉG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
M. Virág Zsuzsanna

A legkorábbi fémek, fémtermékek, megmunkált rézércdarabok megjelenése megelõzte a rézkornak nevezett idõszakot. Szórványos nyomaival már az újkõkorban találkozunk, amikor a rezet még alkalomszerûen és sokféle formában használták. Valószínûleg feltûnõ külseje és színe miatt kezdték gyûjteni a felszínen található malachitazurit rézérc- és termésréz-darabokat, hogy az érdekes, ritkaságnak számító nyersanyagból különféle megmunkálási kísérletekkel viselõjük kiemelt helyzetére utaló, különleges jelentéstartalmakkal felruházott presztízstárgyakat, leggyakrabban apró rézgyöngyöket, tûket, gyûrûket, karpereceket készítsenek. Az újkõkor korai szakaszaiban még véletlenszerûen történõ rézfelhasználást követõen, a Kr. e. 5. évezred elsõ felében már tudatosan használták a rezet. Ezt jelzik a késõ neolitikus Tisza–Herpály–Csõszhalom- és Lengyelkultúra sírjaiban és településein megszaporodó rézleletek. A termésrézbõl készített kis tárgyak azonban még ekkor is igen kevés nyersanyagot tartalmaztak és formájuk is a korábban egyéb nyersanyagból, kõbõl, kagylóból, csontból készült ékszereket és kis eszközöket mintázta. Készítésük alapvetõ technológiája a kalapálás, annak ellenére, hogy már ekkor megjelentek a tényleges fémmûvességi tevékenység elsõ bizonytalan nyomai, amelyek már a rézolvasztás ismeretét is feltételezik (Zengõvárkony, Berettyóújfalu–Herpály).

A korai rézfelhasználásból hosszadalmas, véletlenszerû gyûjtések és kísérletek eredményeként a rézkor kezdetén (Kr. e. 4500/4400 körül) már valódi, módszeres fémmûvesség megszületésének lehetünk tanúi. Ekkorra kristályosodott ki az érceibõl kinyert, megolvasztott réz formába öntésének technológiája, amely a nagy mennyiségû nyersanyag feldolgozását elõsegítve, nagyméretû, súlyos rézeszközök tömeges gyártását és széleskörû elterjedését tette lehetõvé. A Kárpát-medencei és az északbalkáni gazdag felszíni érclelõhelyek kiaknázásával egységes virágzó délkelet-európai fémmûvesség jött létre. Jellegzetes termékei, az egyélû fokosok és különféle balták, Magyarországon a korai rézkori Tiszapolgár-kultúra idején jelentek meg. Elõállításuk Délkelet-Európa számos pontján történhetett, ahol a korai fémfeldolgozáshoz szükséges „kohászati eljárások” már bizonyíthatóan ismertek voltak. Ezt igazolja a magas hõfokot igénylõ kerámiatechnikák megjelenése mellett ugyanezen a területen a fejlett edényégetõ kemencék elõkerülése is. A felhasznált rézmennyiség robbanásszerû megnövekedése jelentõs hatással volt a társadalomra is. Az eszközformájúnak kialakított tárgyak nem egyszerûen használati eszközök voltak, hanem felhalmozásra szánt értékmérõként bizonyos hatalmi státuszjelzõ szereppel, esetleg szakrális funkcióval is rendelkeztek. 



A réz mellett ugyanebben az idõszakban, feltehetõleg a két érc közös elõfordulásának köszönhetõen, megjelent az arany is, mint a különleges értéket képviselõ tárgyak nyersanyaga. A két fém olvadáspontja igen közel áll egymáshoz (1083 és 1063 °C), így egyidejû, jelentõsebb mennyiségû felhasználásukat a megmunkálás hasonló feltételei is elõidézhették. Az arany korábbi alkalmazásáról csak elvétve van adatunk, nagyobb mennyiségben a rézkor kezdetén kezdték ékszerként viselni; ekkor tûnik fel a sírokban és az elrejtett kincsleletekben. A késõ neolitikus hagyományok folytatódását jelzi az aranykorongok megformálása, melyeket a korábbi, középen lyukas kagylóékszerek mintájára kezdtek készíteni. Az aranytárgyaknak a nyersanyagban kifejezõdõ értékükön túl szimbolikus jelentéstartalmuk is volt. Általános felfogás szerint a középen lyukas, két kis domborított dudorral díszített aranylemezek a nõi testet jelenítették meg (14. kép).



Az arany felhasználására a magyarországi rézkor korai fázisából (az alföldi Tiszapolgár kultúrkörbõl) csak szerény emlékeink vannak. Kelet-Szlovákiából viszont temetõ is ismert ebbõl a korszakból, ahol a nagyméretû és kisebb lemezes aranycsüngõk és rézfejszék viszonylag nagy számban fordulnak elõ. Magyarországon egyetlen elrejtett aranykincs került napvilágra Hencidáról; ékszerei a délkelet-európai fémmûvesség formavilágát idézik.
A rézkor idõszakában használatos rézlelõhelyek a mai Magyarország területén nagy valószínûséggel a Mátrában (Recsk), a Mecsekben és a Zempléni-hegységben (Telkibánya), illetve Rudabánya környékén lehettek. Ezek egy részét feltehetõleg már az újkõkorban is ismerték. A magyarországi rézkorban elõször feltûnõ arany ékszerek nyersanyagforrásait nem ismerjük, de a Kárpát-medencei aranyelõfordulások alapján az Erdélyi-érchegység, a Selmeci- és a Körmöci-hegység híres bányavidékei feltételezhetõk, ahol a felszín közeli rétegekbõl termelhették ki az ércet. Emellett aranyforrásként számításba vehetõ a Körösök, a Maros, a Szamos és az Aranyos folyók medre is.
A réz és az arany használata a fémmûvesség töretlen fejlõdésével a Kárpát-medencei rézkor virágkorában, Kr. e. 4000 és 3600/3500 között vált általánossá. Ebben a korban a Kárpát-medence keleti fele a Bodrogkeresztúr-kultúrával egy még egységesebb, Kelet-Szlovákiától Görögországig húzódó, szinte már iparszerû délkelet-európai fémmûvességi körbe tartozott. Folytatódott a súlyos réztárgyak elõállítása, sõt feltehetõ, hogy készítésük központja is a Kárpát-medencébe helyezõdött át. A megnövekedett méretben készített tárgyak között új formaként jelent meg a korszak jellegzetes rézeszköze, a két végén egymásra merõlegesen kialakított élû, ún. ellentett élû csákány. Töretlenül folytatódott az aranytárgyak készítése is. A kelet-kárpáti, délkelet-európai kör formai fémjelzõje a középen lyukas, függesztõ nyúlvánnyal ellátott, ún. karikás aranycsüngõ, amelynek szimbolikája, közepén lyukkal, kétoldalt egy-egy dudorral a korai rézkori példányokat idézi. A nagyméretû, akár 15 centiméter átmérõt is megközelítõ aranylemez-ékszerek fõként kincsekben (Tiszaszõlõs, Mojgrád), egyesével fordulnak elõ. A kopásnyomok szerint zsinórra felfüggesztett melldíszek lehettek. Kisebb változataik sírokból is elõkerülnek, általában a koponya két oldalán; valószínûleg fejdíszre erõsítve viselhették õket. Ritkább ékszerek a kis pálcikák és tûk, a csövecskék, a drót spirálisok, az egymásba hajtott végû gyûrûk, a kettõs kúpos gyöngyök és a kúpos lemezdíszek. (14. kép)

Szerényebb mértékben ebben az idõszakban jelent meg a fémmûvességi tevékenység az Alpok régiójában is. Ebben a körben, a kisebb számban elterjedõ súlyos rézeszközök mellett, a rézékszerek a helyi fémmûvesség termékei lehettek. A kibontakozó kelet-alpi fémmûvesség nyersanyagforrásait Karintia és Salzburg környékének rézben és aranyban különösen gazdag nyersanyag lelõhelyein feltételezhetjük. A Kárpát-medence nyugati felében a Balaton–Lasinjakultúra legjellegzetesebb fémlelete az alföldiekkel egy idõben készített, de azoktól eltérõ, leggyakrabban három domborított dudorral ellátott és poncolással díszített nagyméretû korong, melyet nemcsak aranyból, hanem ezüstbõl, sõt kisebb méretben rézbõl is készítettek. A fõleg kincsleletekbõl ismert korongokat felerõsítve, melldíszként viselték. Ezek az ékszerek, ha megformálásuk részleteiben el is térnek a Dunától keletre elõkerülõktõl, szimbolikájukat tekintve mégis azonos szakrális jelentéstartalom hordozói lehettek. (15. kép) A két fémmûvességi régió jellegzetességeinek sajátos ötvözete a Hatvanban magányosan elõkerült aranylemezben ismerhetõ fel. (16. kép)



A középsõ rézkor második felében az addig virágzó fémmûvesség hanyatlásnak indult. A Tisza vidéki Hunya-dihalom-kultúra és a dunántúli tûzdelt barázdás díszû kerámiát készítõ népesség hagyatékában érezhetõen lecsökkent a fémleletek száma. A korszakra inkább a kisméretû, kevés nyersanyagot tartalmazó réztárgyak elõfordulása jellemzõ, s valószínûleg már ebben az idõszakban megszûnt a súlyos rézeszközöket tömegesen elõállító fémmûves központok egy része is. A Dunántúlon kismérvû falusi fémfeldolgozásra vannak adataink, ahol az alpi hagyományokkal összefüggésben a Tûzdelt barázdás kerámia több településén is kerültek elõ rézsalak maradványait tartalmazó öntõés olvasztótégelyek (Zalavár, Bak, Pusztaszentlászló).
A fémgazdagság és a fémleletek számának drasztikus visszaesése a késõ rézkori Baden-kultúra idõszakára következett be. Ekkorra eltûntek az aranyból készített ékszerek is. A virágzó fémmûvesség hanyatlása Délkelet-Európában leginkább az egyre erõsödõ kelet-európai, észak-pontusi sztyeppei eredetû etnikai vándorlás számlájára írható, melynek hatására a késõ rézkor idejére már teljességgel szétzilálódtak a fémmûvességi körök korábban zavartalan kereskedelmi és kulturális kapcsolatai. Ehhez járulhatott még a Kárpát-medence végsõkig kihasznált, felszín közeli ércforrásainak kimerülése is. A rézleletek mennyiségi csökkenése a Baden-kultúra idõszakában a réztárgyakkal kapcsolatos társadalmi és gazdasági felfogás megváltozásával is összefügghetett, melynek lényege már nem a mennyiségi felhalmozás volt. A kultúra hatalmas elterjedési területén is ritkaságnak számító réztárgyak, mint a melldísz, a spirálkarperec, a nyakperecek és a diadémok  olyan különleges ékszerek, amelyek csak a társadalmilag vagy a szakrálisan megkülönböztetett személyek jelvényei, viseleti tárgyai vagy rituális cselekmények kellékei lehettek. Rendkívüli jelentõségû volt a réztõr is.
Az új típusú, zömmel keleti kapcsolatokra utaló réztárgyak mellett a temetkezésekben elõforduló egyszerûbb rézgyöngyök, huzalgyûrûk, a telepekrõl származó apró árak valószínûleg helyi fémmûvesség termékei lehettek. A kismérvû helyi fémmûves tevékenység folytatódását a Mecsek hegységben (Lánycsók) és Kelet-Szlavóniában elõkerült öntõtégelyek igazolják, amelyek a korábbi, kelet- alpi metallurgia hagyományaival való szoros kapcsolatra utalnak. A Baden-kultúra idõszakában a fémmûvesség megváltozását újfajta nyersanyagok alkalmazása is jelzi. Az újabb vizsgálatok szerint ebben az idõszakban tûntek fel elõször a keleten és az Alpok vidékén már korábban is megjelenõ, arzéntartalmú rézbõl készített tárgyak a Kárpát-medencében.


Rézkori leletek a maróti múzeumból

A RÉZKORI HITVILÁG
(temetõk, kultuszhelyek, mûvészet)
Bánffy Eszter–Bondár Mária– M. Virág Zsuzsanna

A rézkor kezdetén, a Kr. e 5. évezred második felében beköszöntõ változások a hitvilágra is hatással voltak. Bizonyos szakrális elképzelésekben felismerhetõ folyamatosság ellenére a hitvilággal összefüggésbe hozható emlékek lényegi átalakulást tükröznek. 
A változás legfontosabb jele, hogy a nagy, állandó telepek elhagyásával a temetkezési mód is átalakult. A rézkori rövid életû, ideiglenes kis szálláshelyek nem szolgálhattak többé a halottak méltó nyughelyéül. Megjelentek tehát a telepektõl független, sok síros, soros elrendezésû, nagy temetõk. A település helyett a temetõk váltak az állandóság, a közösség fennmaradásának fontos jelképévé. Több nagy temetõ, amelyet a korai rézkorban nyitottak, még a középsõ rézkori Bodrogkeresztúr- kultúra idején is temetkezési helyül szolgált (Tiszapolgár–Basatanya, Magyarhomorog, Tiszavalk– Tetes). 
A Tisza-vidékkel ellentétben ettõl eltérõ felfogás tanúi lehetünk a Dunántúlon, ahol a korai és a középsõ rézkor idõszakából hiányoznak a temetõk. Csak a Ludanice-kultúra területén találni magányos vagy kis csoportokban elõkerülõ sírokat, melyek a hantolásos temetkezési mód továbbélését mutatják. A telepeken is fellelhetõ temetkezésekben még az újkõkori hagyományokat ismerhetjük fel. 
A halottakkal való bánásmód hû tükre az élõk társadalmának, de arról is szól, milyen volt a közösségek túlvilággal kapcsolatos elképzelése, hite. A jól ismert Tisza vidéki temetõkben a legtöbbször oldalukra fektetett, behajlított végtagokkal (zsugorított testhelyzetben) eltemetett halottak mellé túlvilági életre szánt tárgyakat temettek. Nem ritka a többes temetkezés. Rézbõl készült fegyvereket, hosszú kõkéseket inkább férfiak koponyája mellett találunk, míg a nõk több edényt, rézékszert, apró kõ- és csontszerszámokat kaptak. A derekat övezõ kõgyöngy-füzérek a nõi viselethez tartozhattak csakúgy, mint az aranycsüngõk, melyek fejdíszre erõsítve a rangosabb viselet kellékei lehettek (14. kép). Kizárólag férfi sírokba temettek vadkan-állkapcsokat. Egy-egy férfi, ritkábban nõ sírja mellékleteinek gazdagságával magasan kiemelkedik az átlagos sírok közül: a társadalmi különbségeknek ez a tükre már az újkõkor végén is megfigyelhetõ. Aranyhoz – ritkasága miatt – csak kiváltságos helyzetû emberek juthattak, ez tovább növelte értékét, és egyben meghatározta társadalmi rangjelzõ szerepét. Az élõk számára is jelentõs volt az arany birtoklása, amely ünnepek, vallási rítusok kelléke is lehetett. 
Néhány elrejtett kincslelet tanúskodik az aranytárgyak evilági társadalomban betöltött szerepérõl (Hencida, Tiszaszõlõs, Csáford). A korai és a középsõ rézkori, nõalakot szimbolizáló aranylemezek a leegyszerûsített és mennyiségileg is megritkult emberábrázolás fontos emlékei számunkra (l. 14–16. kép). Másfajta anyagból készült idolok hazánkban csak kis számban maradtak ránk. Ezek némelyike telt idomaival az újkõkori idolmûvesség hagyományaira emlékeztet. (20. kép) 

20. Agyagidol Tiszafüredrõl.
Középsõ rézkor második fele, Hunyadihalom-kultúra

Az újkõkori és a rézkori hitvilág folytonosságára utal a kultikus szokásokkal kapcsolatba hozható építmények, jelenségek köre. Az újkõkorban az életnek ez a része is a településen zajlott, a rézkor elejére azonban, a temetõkhöz hasonlóan, megjelentek a településtõl független, kultikus jellegû gyülekezõhelyek (áldozati helyek). Maga az áldozati gödör is változatlan formában él tovább, mint azt egy Kis-Balaton környéki, középsõ rézkori, rituális gyerektemetkezés is mutatja. A balatonmagyaródi, köldökszerûen formált aljú gödörbe öt-hatéves kisfiút temettek néhány edény és egy eleve használhatatlan õrlõkõ társaságában. Az „omphalosz” (központi hely, a világ közepe), az õsök világától még el nem szakadt gyermek holtteste és a szimbolikus õrlõkõ mind-mind olyan jegyek, amelyeket már az újkõkori áldozati együttesekbõl is ismerünk. 
A rézkor korai és középsõ szakaszában folytatódik a körárkok hagyománya is. A Dunántúlon a Lengyel-kultúra korai rézkorba átnyúló legfiatalabb fázisába (Kr. e. 4300 körül) tartozó lelõhelyén (Balatonmagyaród), a közép-európai neolitikus hagyományok folytatásaként, a szokványos késõ lengyeli település mellett hatalmas ovális körárkot létesítettek, melynek egy kapuját is sikerült feltárni. (21., 22. kép) 



Talán még jelentõsebb – mert jóval keletebbre fekszik – a közelmúltban Füzesabony mellett feltárt, középsõ rézkori körárok. (23., 24. kép) Füzesabony–Pusztaszikszó lelõhelyen kettõs, enyhén ovális körárok tûnt elõ, melynek mindössze 50 centiméter szélességû, V-metszetû árkai védelmi célokat aligha szolgáltak. Déli oldalán bizonyosan kapu nyílt, a belsõ árok mentén vastag oszlopok sorakoztak. Ezt valószínûleg egy olyan oszlopsorként értelmezhetjük, amilyen – sokkal késõbb és nem fából, hanem hatalmas kõtömbökbõl – az angliai Stonehenge-ben épült. A lelõhely legjelentõsebb része ismét a körárok „köldöke”, központja, ahol majdnem öt méter mély áldozati gödör került napvilágra. Az ismételt áldozatok során elsõsorban ép edényeket, állatcsontokat, húsáldozat- maradványokat dobtak a gödörbe. Az áldozati gödör legalján egy kecske teljes anatómiai rendben fekvõ csontváza került elõ, amely mai fogalmakkal élve a felszentelés áldozati ajándéka lehetett. 



...
A korábbi szórványos elõfordulások után a Baden-kultúra korai idõszakában terjedt el tömegesen a tûz tisztító erejének képzetével összefüggésbe hozható halotthamvasztás szokása. A Pilismarót–Basaharcon feltárt, 110 síros temetõben a földre szórt hamvakat a temetési szertartás áldozataihoz használt edényekkel temették el. A szertartás végén a sír fölé lapos kõrakást emeltek. Máskor a hamvakat urnába helyezték. A kultusz különleges kellékei voltak az Ózd–Centerben elõkerült emberalakú urnák, melyek „arca” a késõbbi trójai emberalakú (antropomorf) edényekéhez hasonlított.  A környéken több lelõhelyrõl is ismertek hasonló edények. Jelentõs a szlovákiai Méhibõl származó, nõalakú urnákból és egy ugyanolyan jellegzetességeket mutató kis, tömör agyagidolból álló temetkezési együttes. Eszerint az újkõkori és a rézkori plasztikában a különbözõ megjelenési forma – arcos edény és idol – egy és ugyanazon összefüggõ hitvilág kellékrendszeréhez tartozhatott. A termékeny nõiség szimbolikája, a nõ (istennõ?) eredendõ kapcsolata a születés mellett a halál fogalmával, majd az újjászületés eseményével a Baden-kultúra idejére már legalább háromezer éves gondolat. 
A hamvasztás mellett mégis inkább a hantolásos mód (csontvázas temetkezés) jellemezte a Baden-kultúrát. A településektõl elkülönített temetõkben a halottakat a rézkor korábbi szokásaihoz hasonló módon helyezték sírba. A 10-12 fõt magukba fogadó kiscsaládi temetõk mellett hosszabb ideig használt, nagy kiterjedésû temetõket is létesítettek. Különleges oka lehetett annak, hogy egyeseket a településeken vagy azok közelében temettek el. Elõfordulnak szabályosan eltemetett vagy egyszerûen csak bedobált tetemeket befogadó tömegsírok is. Valójában nem tudjuk, miért létesítették ezeket; betegségre, járványra gondolhatunk, amelynek következménye több ember közel egyidejû halála lehetett. 
A Baden-kultúra jelenleg ismert legnagyobb temetõje a budakalászi, ahol 437 sírt tártak fel. A becslések szerint kb. 200 esztendeig használt temetõ legkorábbi sírjai hamvasztásos rítusúak voltak. A hamvakat elföldelésük után itt is kõpakolással borították. A temetési szertartás során köveket dobáltak a hamvasztás nélkül eltemetett halottak sírgödrébe is. A temetkezési csoportok egy-egy család elkülönített és tiszteletben tartott temetkezési helyei lehettek. Az összetartozást az õsöket õrzõ temetkezési hely jelenthette, amelyet szent helyként, különös tisztelettel öveztek a késõbbi leszármazottak. 
A temetõkben nemcsak emberi tetemeket, hanem tárgyakat és állatokat is eltemettek. Különleges szerepe lehetett az áldozati edényként használt agyag-kocsimodelleknek (Budakalász, Szigetszentmárton – l. 4. kép) Különleges tisztelet övezte a szarvasmarhát is, amelyet nem ritkán telepeken vagy a temetõben gazdájával vagy önmagában, külön sírba is temettek. A budakalászi temetõ egyik sírjában egy férfit és egy nõt két szarvasmarhával együtt hantoltak el, amelybõl egyes kutatók az állatok által vontatott faszekér eltemetésére gondoltak. Valószínûleg csak a társadalom kitüntetett tagjainak volt meg az a joguk, hogy az értékes jószágot a halál után is birtokolhassák. 
A rézkor végén olyan, a hitvilággal kapcsolatba hozható emlékek is felbukkannak, amelyek feltehetõleg a Kárpát-medencét keletrõl megközelítõ sztyeppei népek hatását tükrözik. A sztyeppei nomádok békésen éltek együtt a helyi, Tisza vidéki rézkori népcsoportokkal. A kõsírjelek (sztélék) állításának szokását a Baden-kultúra emberei minden bizonnyal tõlük vehették át: Mezõcsáton Magyarország eddigi legrégebbi kõsztéléje egy egész temetõ nyugalma fölött „õrködhetett”. A sírok közé állított, csaknem két méter magas sztélé a kõ nyersanyagban igen szegény alföldi síkságon került elõ. (30. kép) Az északi hegyekbõl származó hatalmas, súlyos kõ idevontatása sok ember összefogását feltételezi még akkor is, ha az agyagkocsimodellek tanúsága szerint mindehhez már négykerekû kocsit használtak. 


A kurgánok népe nem egyszer a Baden-kultúra temetõiben létesítette jellegzetes temetkezéseit, ami a temetõk mint szakrális körzetek közös tiszteletét és használatát jelzi. A halmokhoz tartozó sírok gödrét deszkával fedték, a mellékleteket szõnyegek, prémek és textilek alkották. (31., 32. kép) A vörös okker festék állandó jelenlétének szakrális vonatkozása lehetett. A vörös színnek különös jelentõsége volt a rézkori hitvilágban is: segítségével mintegy „életre keltve” indították a halottat túlvilági útjára."


***

[MZS] 667 -689
A magyar régészek Magyarországra szorítkozó beszámolója után ismét Mesterházy Zsolt rendkívül jól megírt, olvasmányos, logikus és következetes könyvéhez (A magyar ókor) fordulunk az átfogóbb összefüggéseket megismerendő:
Colin Renfrew: The Times Régészeti Atlasz. 110. o

 Dumont Atlas der Weltgeschichte. Dumont Buchverlag, Köln, 2000. 174. o.

"Az újkőkor végén a réz megjelenése és feldolgozása jelenti a nagy változást. Szinte egyidőben Európa két helyén is feltűnik a réz. Az egyik Spanyolország déli része, a másik a Balkán, Erdéllyel együtt. Ez utóbbi kétségtelenül korábbi keletkezésű, és nagyobb területen ható felfedezés, mint a spanyolországi. A balkáni központ egész Európát elérte, a spanyolországi a nyugati oldalon maradt franciaországi és némi britanniai hatással. Könnyen belátható, hogy a fémekkel felszerelt gazdaságok, de a katonák is jelentősen hatékonyabb eszközökhöz jutottak. Az új műszaki haladás hajtóereje Anatólia és a Régi Kelet felől érkezett. A Régi Keleten, Anatóliában a rezet már nem egy helyen a VII. évezredben is alkalmazták kovácsolásos, kalapálásos eljárással. Így az ércet tömörítették voltaképpen, némileg tisztítva is a kovácsolással. Az olvasztásos eljárás feltalálása későbbi esemény volt. 
Tekintsük át most az újkőkori ó-magyarországi művelődés által hátrahagyott tárgyi anyagot röviden. A bemutatott táblákon az ómagyar műveltség folyamatosságát látni és bennük a bronzkor előképei is láthatóak.
(forrás: Hermann Müller-Karpe: Handbuch der Vorgeschichte. C. H. Beck Verlag, München, 1986.)


Ó-Magyarországi rézkori leletek a Tiszai műveltségből

Ó-Magyarországi rézkori leletek a Tiszai és Dunántúli vonaldíszes műveltségből

A Bükki műveltség kerámiái Tompa Ferenc gyűjtéséből

A Tiszai műveltség legszebb darabjai, köztük a Kökénydombi I. és II. Vénusz

Szegvár-Tűzköves, Kökénydomb, Villánykövesd és Lengyel fontos leletei

Rézkori leletek

Zengővárkonyi leletek (Dunántúli vonaldíszes kerámia)
 Zengővárkonyi leletek (Dunántúli vonaldíszes kerámia)

Erdélyi rézkori lelőhelyek Roska Márton szerint


Roska összesen 273 rézkori lelőhelyet sorolt fel Erdély területén. Középső és keleti részén feltűnően sűrű, az Erdélyi középhegységben jelentős, máshol szórványos a lelőhelyek száma. Csak rézcsákányt – magyarul fokost – 117 lelőhelyen azonosít. A lelőhelyek és leletek elképesztő mennyisége arra mutat, hogy valóságos, nagyszámú népesség lakta e tájat. Ilyen népsűrűség mellett nyilvánvalóan elkerülhetetlen népességfelesleg kialakulásáról beszélni, és az elvándorlók sorsáról is szót ejteni. Az újkőkori és rézkori (kőrézkori) népesség Kárpát-medencéből való kiáramlásának időbeli ütemezését nézve azt láthatjuk, hogy a vonaldíszes kerámia és a réz is meglehetős lassúsággal áramlik szét Európában. Egyik sem teríti be szélesebb környezetét pár évtized alatt, hanem komótosan, de ugyanakkor szívósan terjed szét. A terjedés sebessége arra mutathat, hogy akkoriban még nem árutermelés és áruterítés által hódít egyik sem, hanem az azt hordozó népesség természetes terjedése viszi magával. Emiatt gondolhatunk elsősorban e találmányok népszaporulat általi elterjedésére. Krantz újkőkori és Renfrew rézkori fentebb közölt térképei éppen e lassú, fontolt haladást ábrázolják. E kor a tatárlakai táblák ideje. Az írás felfedezése történt itt. A jelek szerint egy jól berendezkedett társadalom jelenléte köthető e korhoz.


Az erdélyi rézművesség korai elterjedése a Kr. e. III. évezredben.62 Jelmagyarázat: (1) Fokosok, 
(2) Rézraktárak

Ha újra vetünk egy pillantást Renfrew és a Dumont Atlasz fentebbi térképeire, láthatjuk, hogy a réz elterjedése miképpen ment végbe. Közös hibájuk, hogy az erdélyi rezet egyik sem akarja észrevenni. Most újra a kultúraterjedésről kellene beszélnünk, arról, hogy ember is kell hozzá. A fejlett műszaki képességek újra jobb helyzetbe hozták annak művelőit. A földeken megnőtt új szerszámaikkal a termés, az erdőben a kitermelt fa mennyisége, vagyis a föld eltartó képessége javult e találmánnyal is. Emiatt rövidesen tovább növekedhetett a népesség száma is. Mint hegyvidéki terület, - Erősd leletei is ide tartoznak, - népfeleslegét a síkságok felé – jobbára a magyar Alföld, de a túloldal felé is, mely utóbbi lakóit a Cucuteni (Kukutyin)-Tripolje kultúra néven ismerjük, - vezette el. A találmányt a terjeszkedő, táguló nép vitte széjjel a földrészen. Ebben láthatjuk okát a lassú elterjedésnek, hiszen Renfrew szerint Európa egyes részei között akár évezredek is eltelhettek. Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy Európa akkori benépesülésében e műszakilag élenjáró területek népessége alaposan kivette a részét ugyanúgy, ahogy a vonaldíszes kerámia népe is szétáramlott. Sőt, a réz elterjesztőiben második nagy benépesülési hullámot kell lássunk a vonaldíszesek nyomában, szinte ugyanazon ösvényeken. Felfoghatjuk úgy is, hogy miután ugyanonnét – a Kárpát-medencéből származtak el – megerősítették a korábbiakat. Műveltségük gyökere mindenesetre azonos volt. Már a vonaldíszes kerámia népének szétterjedése során láthattuk, hogy a Kárpát-medencében “valami” történt a dél-keleti feláramlású gondolattal. Itt átdolgozták, új életet leheltek bele és továbbküldték. E most már Európa jelentős területein háromszorosan is a Kárpát-medencéből származó népesség a bronzkorban újabb nagy utánpótlást kap. Ezúttal azonban már szemünk előtt kell tartsuk a keltákat is, mert Ó- Magyarország bronzkori leletei alapjaiban semmiben sem különböznek a ma keltának nevezett népesség kiásott leleteitől. A folyamatosság olyannyira egyenes és nyilvánvaló, hogy feltehetjük a kérdést: milyen érvek alapján sikerült az indoeurópai történetírásnak nemcsak különbségeket felismernie, de a nyugati, hozzánk képest jelentős időbeli elmaradást mégis ottani eredetűként bemutatni?

A magyar rézkor mindenképpen része történelmi folyamatosságunknak. Nemcsak kapocs más történeti korok között, de esetünkben az erdélyi rézzel az újabb lendületre kapó kisázsiai, folyamközi hatásokat is láthatjuk benne. Itt is a helyiek és beérkezők együttműködése adja a végeredményt, ebben azonban erősebben érezhető a beérkezők jelenléte, mint korábban. Az Erdélyben folyó fémfeldolgozást nyugodtan nevezhetjük nagyiparnak, annak összes egyéb következményével együtt. Ez nem más, mint amit első kötetünkben korábban Etrúriában is láthattunk: bányaművelés, fakitermelés, népességrobbanás, művelődési összpontosulás, fejlett technológia birtoklása, építési kedv fellendülése, munkahelyek keletkezése, és minden, ami még az élenjáró fejlődés velejárója. Ma már senkinek sem kell külön elmagyarázni, hogy ilyen gazdasági és népességi körülmények csakis igen jól szervezett állam működése mellett képzelhetőek el. Ha ehhez hozzávesszük a folyamközi sumér királysírok erdélyi aranyból készült leleteit, akkor nem sok kétségünk lehet nemcsak a szervezettségről, de mezopotámiai kapcsolataink valós voltáról is. Ha pedig ez így volt, akkor a magyar rézkori államról, netán királyságról beszélünk most, mégha közvetlen adataink nincsenek is nevéről és felépítéséről. Nem árt emlékeztetnem az Olvasót arra, hogy bárhogyan is nevezték, léte a munkán, alkotáson, kézzelfogható eredeti műveltségen alapult. Gazdasági alapokon induló népességgyülekezése bizonyos idő elteltével népfelesleg kialakulásához vezethetett, amely újra a vonaldíszesek kiáramlási ösvényein haladva terül szét Európa már utóbbiak által belakott tájain. 


Míg az európai fejlődésben, különösen pedig Európa nem központi területein az újkőkort közvetlenül a bronzkor váltotta fel, hazánk területén az újabb kőkor és a bronzkor között gazdag rézkori kultúra kifejlődésének vagyunk tanúi. Valószínű, hogy a réz ismerete a tőlünk délre eső vidékekről jutott el a Kárpát-medencébe, de feldolgozása már itt, a helyi lakosság részéről történt. Ennek valószínűsége mellett szól, hogy a Kárpát-medencén kívüli területeken – a Balkánt leszámítva – rézműves központok nem voltak abban az időben Európában. A fejlett rézművesség kialakulását lehetővé tették a Kárpátok és Erdély gazdag rézlelőhelyei, bár bizonyítékok vannak ma már arra vonatkozóan is, hogy a rézkor emberei más ércekből, olvasztással is jutottak rézhez és azt ötvözetlenül használták fel. Miután rézeszközöket nagy számmal találtak olyan területeken, ahol rézbányászatról nem lehetett szó (pl. az Alföldön), valószínű, hogy a rezet nyers állapotban szállították és a használat helyén dolgozták fel. A magyar rézkor, mely a Kr. e. ötödik évezred közepén fejlődik ki, ősrégészeink feltevése szerint a hazai újkőkori kultúrák folytatásaként jött létre és így autochtonnak (bennszülött) tekinthető. Bizonyítja ezt mindenekelőtt az, hogy rézkori kultúránk fejlődésében jól tükröződnek az újabb kőkorból a rézkorba való átmenet fejlődési jellegzetességei. A rézből készült eszközök mellett sok csiszolt, különösen átfúrt kőeszköz is van rézkorszakunk leletanyagában, úgyszintén számos pattintott kőeszköz is: hosszú kőpengék és finoman szilánkolt nyílhegyek. Éppen ezek a jellegzetességek tették indokolttá, hogy a hazai rézkori fejlődést két periódusra tagolják. Az első periódus még az újkőkorból való átmenet (kőrézkor – eneolitikum) jellegzetességeit képviseli, míg a második a rézkor teljes kifejlődésének a kultúráit öleli fel. 
...Ó-Magyarország első, a teljes medencére kiterjedő egységes, és javarészt őshonos művelődésével állunk szemben. Az újabb keltezések fényében ez az ómagyar államalakulat Európában mindenképpen a legkorábbi nagykiterjedésű országnak tűnik, de a Folyamköz művelődési eredményeit is megelőzni látszik 1300 évvel (a fejedelmi kocsileletek Úr-ban 2700-as keltezéssel szerepelnek). Itt most a második olyan esettel állunk szemben – az első a tatárlakai korongok voltak, - ahol kb. 1000 évvel bizonyult magyarországi régészeti lelet korábbinak a sumér leleteknél
...Végezetül pedig újra és újra hangsúlyoznom kell, hogy a már eddig is többszörösen elismerten folyamatos ó-magyarországi társadalmi alakulás egyenes következményét láthatjuk az egész medencére kiterjedő egységesülésben. Ez a tény ma sem lenne akármi, de Kr. e. 4000-ben elképesztő szellemi teljesítmény. Olyan, amely bizonyos vonatkozásokban nemcsak a Folyamköz vetélytársává avatja e földet, de évezredes előnyökkel is felruházza. Ha rézkori fejezetünkkel sikerült rámutatni arra, hogy országunk 6000 évvel ezelőtt az emberi művelődésben élenjáró volt, már megérte a fáradságot. 
...A magyar régészet jól tette, amikor a budakalászi kocsileletet 6000 évesnek nevezte és a rézkori péceli műveltséget kiemelte a megalkuvások évszázadából. Mivel a magyar újkőkor cölöpleletei a tiszai vonaldíszesek területén igazolt, nem lehet kétséges, kifoglalt Svájcban új lakóhelyet magának a tavak partjain. Hogy azután majd jó másfél-két évezreddel későbben réti néven dél felé vegyék az irányt és megalapítsák Etrúriát. Hawkes a harang alakú edények készítőit is “őskeltáknak” nevezi. Hubert szerint a kelták már az újabb kőkor végén (!) a Brit-szigeteken vannak. A halomsírok népe is kelta. (Filip, Jan: A kelta civilizáció és öröksége. Budapest, 1966. 16. sk. 20. o.)

A badeni vagy rendes magyar nevén péceli kultúra őstörténeti szerepe olyan fontos, hogy szinte külön fejezetet érdemelne. Nagyon rövidre fogva, elterjedési területe a vonaldíszes örökségből jól levezethető lengyeli, illetve az Alföldön a tiszai, herpályi és csőszhalmi kultúrák, még közelebbről a belőlük származó korai és középső rézkori művelődések területének nagyon jól megfelel. Ennek megfelelően magába olvasztotta a Lasinja és Furchenstich (dunántúli), továbbá a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúrák hagyatékát, tehát népcsoportjait. Nagyon hosszú idő után ekkor először a Kárpát-medence egész nyugati és középső része ismét egységes egészet alkot, sőt, ha számításba vesszük azt, hogy vele egyidőben Erdélyben rokon művelődés (a Cotofeni nevű) élt, akkor az egész medence szinte egyetlen azonos kultúrát táplált, amihez még a Kárpátokat nyugatról és északnyugatról kísérő sáv is társult. (Makkay János: Az indoeurópai nyelvű népek őstörténete. Budapest, 1998. 447. o.) Makkay véleményét a péceliek ó-magyarországi térképével tudom támogatni, amelyet Banner János könyvéből veszek. Hozzátehetjük, hogy ez az egységes művelődés messze kiterjedt minden irányban, beletartozott Ausztria, Morvaország, Csehország, Dél-Németország és Ukrajna is. 
A péceliek Magyarországát ma az itteni rézkor átmenetének tekintik a bronzkorba. A javarézkortól kezdve már nagy számban találkozunk rézből készült eszközökkel és fegyverekkel. A korszak végén Magyarország területe egyetlen nagy kulturális tömbhöz, a péceli (badeni) kultúrához tartozott, amelyet délről több hullámban érkező népcsoportok alakítottak ki. A kultúra népessége földműveléssel és állattartással – főként szarvasmarhatartással - foglalkozott. Nyílt településeik (Dunakeszi-Alag) mellett árokrendszerrel védett, erődített telepét is ismerjük (Vác-Székhegy). Temetőiket a településektől távol nyitották, a sírokba kötött rítus szerint, sokszor gazdag mellékletekkel helyezték el halottaikat (Budakalász – Luppa csárda, Alsónémedi)."




***

Ezzel tulajdonképpen végére is értünk a rézkor tárgyalásának, a következő fejezetben már véget ér az idill, mert új népek jelennek meg a Közel-Keleten, mely hatalmas átalakulásokkal, és népvándorlásokkal jár egész Eurázsia szerte...