SZERKESZTÉS ALATT!
(bevezető oldal, tartalomjegyzék)
A MAGYARSÁG EREDETE
...avagy egy újabb lelkes próbálkozás a lehetetlenre...
ÖSSZEFOGLALÓ
ÖSSZEFOGLALÓ
A magyarság eredetének kérdésére kerestük a választ ebben a tanulmányban, tehát - oly sok kiváló munka után - ismét megpróbáltuk a lehetetlent.... De vajon létezhet-e erre a kérdésre egyértelmű válasz? Vajon le lehet-e zárni ezt a kérdéskört megnyugtató módon, ponttal a végén? Kétséges... Ennek alapvetően két oka van: az egyik, hogy a magyarság eredete az idők, a szinte kibogozhatatlan mitikus múlt homályába vész, sőt maga a szellemiség forrásvidékére, oly messzire, ahová mai szemünk, tudatunk már nem nagyon láthat el, a másik ok pedig a történelem szubjektív mivolta.
A történelem nem egy egzakt, számokban kifejezhető, pontosan mérhető tudomány. Még akkor sem, ha a különböző, jobban számszerűsíthető társtudományok (mint pl. genetika) a történelem segítségére tudnak adott kérdésekben „sietni” – mint azt látjuk például a magyar őstörténet feltárásánál is. A történetírás objektivitásának mítoszára önmagából, a történelemtudomány fejlődéséből is következtethetünk. A történelmet nevezhetjük akár szubjektív elmélkedésnek is, elmetartalmak összecsapásának. Ennek több oka van:
A történelem nem egy egzakt, számokban kifejezhető, pontosan mérhető tudomány. Még akkor sem, ha a különböző, jobban számszerűsíthető társtudományok (mint pl. genetika) a történelem segítségére tudnak adott kérdésekben „sietni” – mint azt látjuk például a magyar őstörténet feltárásánál is. A történetírás objektivitásának mítoszára önmagából, a történelemtudomány fejlődéséből is következtethetünk. A történelmet nevezhetjük akár szubjektív elmélkedésnek is, elmetartalmak összecsapásának. Ennek több oka van:
1. Pont az előbb említett kevésbé mérhetőség, meghatározhatatlanság, bizonytalanság.
2. Tekintve, hogy a kutatók nem voltak ott minden történelmi pillanatban, nincs mindenről kép- és hangfelvételünk, ezért csak a fennmaradt nyomokból, leletekből, irodalmi anyagokból lehet következtetéseket levonni a megtörtént események egy részére.
3. Ha nem számítjuk ide a szándékos történelemhamisítókat, hanem csak azokat az embereket vesszük alapul, akik tényleg jóhiszeműen, a szakmai tudásuk teljes bevetésével állnak hozzá történelmi kérdésekhez, akkor... nos az ő eltérő álláspontjuk is bizonyítja a történelem szubjektív mivoltát.
4. A történelmet kutató emberek adott tudás-szintje, és világszemlélete szintén meghatározó ebből a szempontból, hiszen mindenki más-más életúttal, tapasztalattal a háta mögött, ezért más-más szemlélettel látja a történelmet, az adott tudásszint birtokában, az annak a szintnek megfelelő elméleteket tudja csak elfogadni. Minden ember egyéni útja egyben meghatározója is a saját történelemszemléletének, és mivel óhatatlan, hogy kapcsolódási pontokat és párhuzamokat fedezzen fel a saját és az emberiség története között, ezért ez is a szubjektivitást erősíti. A történelmi tény nem tőlünk független objektív valóság, hanem a történész mesterséges konstrukciója, aki viszont elkerülhetetlenül saját korának szempontjai szerint, mint individuum végzi ezt a rekonstrukciós munkát. Mindez által a történelem, történetírás tulajdonképpen irodalmi műfaj...
Mindezt összevetve kijelenthető, hogy a történelem az egy olyan folyton változó hatalmas massza, amelyből mindenki azt lát és azt vesz ki, amit a saját tudatszintje/hite megenged. Rá lehet közelíteni apró részleteire, összpontosítani egyik vagy másik elemére, s ki is lehet tágítani a szemléletünket, nagyobb ívben vizsgálni a folyamatokat... de egyik nézet sem lesz és lehet az abszolút igazság, ezt egyszerűen kizárja az erre a tudományra jellemző keretrendszer, illetve tágabb értelemben a világegyetem képzeletbeli / holografikus / kvantumpszichológiai mivolta ("a megfigyelt nem független a megfigyelőtől" - ennek analógiájára a történelem sem lehet teljesen független az őt vizsgáló embertől, annak gondolatiságától, és - adott esetben akár - vágyaitól...).
Tehát a történelem nem valami kőbe vésett, megtörtént és megváltoztathatatlan abszolútum/objektum, hanem inkább olyan többféleképpen kibontható végtelen valószínűség. A magyarság körében mostanában tapasztalható nagyfokú ébredési hullám, és a múltunk megismerésére irányuló erőteljes vágy is megnyílvánulni, kibontakozni látszik először a közös tudatmezőben, majd ezután a fizikai térben is - hát csodálkozunk, ha szinte nap mint nap jelennek meg új régészeti feltárások hírei, amik mindezen igényt leképezik valósággá? Legalábbis azoknak, akik mindezt kutatják...
Az ember általában csak a saját tudatszintjének megfelelő információkat képes befogadni, igazságnak elfogadni. A fejlődéshez azonban mindig magasabb szintű közlésre van szükség, ilyen esetén három dolog történhet: vagy marad az ember az addigi tudatszintjén (és nem fogadja el a magasabb szintű valóságot) s kineveti, vagy őrjöngve nekitámad (mert zavarja a saját jól megszokott "dobozán" kívüli lehetőség), vagy elfogadja, és megpróbál felnőni, felfejlődni arra a fentebbi szintre, egyfajta "kvantumugrást" végrehajtva a tudatban. A magyarság valós történetének megértéséhez nagyon sok kvantumugrás és még több nyitottság szükségeltetik. Lehet, hogy idővel azoknak lesz igazuk, akik szerint azért találunk ennyi magyar őshazát, és azért van szinte mindenütt nyoma a magyar kultúrának, mert az ismert világtörténelem csupán egy kis fejezete a magyarság történetének...
A történelmet úgy is fel lehet fogni, mint egy végtelenül mély iskolatáskát, mely táskából az ember kezei közé keveredett tankönyvek alapján összerak egy saját változatot (ahogy ő ott és akkor látja ezt az holografikus történetet).
Az ember általában csak a saját tudatszintjének megfelelő információkat képes befogadni, igazságnak elfogadni. A fejlődéshez azonban mindig magasabb szintű közlésre van szükség, ilyen esetén három dolog történhet: vagy marad az ember az addigi tudatszintjén (és nem fogadja el a magasabb szintű valóságot) s kineveti, vagy őrjöngve nekitámad (mert zavarja a saját jól megszokott "dobozán" kívüli lehetőség), vagy elfogadja, és megpróbál felnőni, felfejlődni arra a fentebbi szintre, egyfajta "kvantumugrást" végrehajtva a tudatban. A magyarság valós történetének megértéséhez nagyon sok kvantumugrás és még több nyitottság szükségeltetik. Lehet, hogy idővel azoknak lesz igazuk, akik szerint azért találunk ennyi magyar őshazát, és azért van szinte mindenütt nyoma a magyar kultúrának, mert az ismert világtörténelem csupán egy kis fejezete a magyarság történetének...
A történelmet úgy is fel lehet fogni, mint egy végtelenül mély iskolatáskát, mely táskából az ember kezei közé keveredett tankönyvek alapján összerak egy saját változatot (ahogy ő ott és akkor látja ezt az holografikus történetet).
Természetesen nem állítható biztosra, hogy a jelen tanulmány hibátlan, hiszen a tévedés jogát jelen esetben is fenn kell tartani, és azt sem állítható, hogy a leírtak minden téren, minden mondat minden mondattal összhangban van egymással, hiszen elég sokat idéztünk mások munkájából, így a különböző elgondolások között lehetnek ellentmondások... viszont nem szabad leragadni a részleteknél, a Nagy Képet kell szem előtt tartani, és nekünk meggyőződésünk, hogy ez a bizonyos Nagy Kép már elég szépen körvonalazódik...
Annak aki átrágta magát az összes előző fejezeten, talán feltűnt e tanulmány felépítésének íve. Az elején szigorúan a materialista, racionalista tudomány - a genetika, az embertan, a régészet - oldaláról közelítettük meg a kérdést, úgy is fogalmazhatnánk, hogy az anyagi, fizikai valóság szintjéről indultunk. Ezt követték a - bizonyos szempontból már szubjektív elemeket is tartalmazó - nyelvészeti és történelmi vizsgálódásaink, melyek már némileg kizökkennek az anyagi világ területéről, és betekintést nyújtanak a szellemi sík munkálkodásába. A tanulmány utolsó fejezetei, a népművészet, a szellemi világnézet, a hitvilág pedig már egyértelműen a szellemi tartományokba vezetnek minket, a forráshoz, ahonnan az anyagi sík lenyomatai, leképeződései keletkeznek. Ilyenformán természetes, ha valaki esetleg a racionalitás biztosnak hitt talajáról nem kíván elrugaszkodni, és a tanulmány végével már nem ért egyet, azonban ettől függetlenül talán neki is nyújtott többletet az anyag első, kicsit kézzelfoghatóbb része.
A magyarság eredetének feltárására tettünk kísérletet ebben a dolgozatban, természetszerűleg belehelyezve saját történetünket az egyetemes emberi történelem-halmazba, melynek végeredménye a következőkben foglalható össze tömören:
A Kárpát-medence az őskor óta folyamatos lakott ember által, ezt a régészet igazolja. És hogy ehhez a mai magyarságnak köze van, azt pedig a genetika igazolja a bennünk lévő nagy arányú őskori génjelzők által. Ez a két fenti tény egymást kisegítve bizonyítja a magyarság helyi kialakulását és folyamatos Kárpát-medencei jelenlétét. A két fizikai tényt erősíti meg az ősi gyökerekre utaló, csak hosszú idő alatt egy helyben kifejlődhetett anyanyelvünk, szókincsünk, népművészetünk, népzenénk, szólásaink és művelődésünk gazdagsága. Ehhez a gazdagsághoz járult hozzá különböző mértékben a különböző betelepülők, hatalmi ágak, katonanépek beolvadása a magyarságba. A magyarság fizikai eredete a Kárpát-medencei őslakosok, és az időről időre rájuk rakódott betelepülő Eurázsiai népek összeszövődött, többágú történetéből áll.
Az őshaza-kutatás ebből a szempontból véget ért, mivel az bizonyítottan a Kárpát-medence, azonban a magyarság többi ágának eredete még tisztázandó.
Az őshaza-kutatás ebből a szempontból véget ért, mivel az bizonyítottan a Kárpát-medence, azonban a magyarság többi ágának eredete még tisztázandó.
És pontosan erről a nagyon összetett és még hátralévő munkáról ír Mesterházy Zsolt, A magyar ókor c. könyvének 570. oldalától, idézve:
"...A magyar őstörténet-kutatás ... voltaképpen új helyzet elé került. A magyar őstörténet-kutatás, amely az utóbbi években újabb lendületet vett, az új helyzetet abban tapasztalhatja meg, hogy döntenie kell, mi a közvetlen célja. Azon népcsoportok eredeti kiindulási körzeteit akarja-e megjelölni, amelyekből legjobb tudásunk szerint egészében vagy töredékeiben Kárpát-medencei bevándorlók váltak, vagy pedig felvállalja azon rokonnak tekinthető népek sorsának alakulását is, akik velünk közös tőről származtak, de sorsuk alakulása folytán nem kerültek be mai hazánk területére. Az első lehetőség nyilvánvalóan szűkítő jellegű lehetne és Eurázsia igen sok pontját jelölhetnénk ki az ide elszármazók kezdeti kiindulási helyeként. A második esetben minden nyelv- és fajrokonunk sorsát kell végigkövetni a történelem során. ... Az ősnyelv szókincsének ma kiterjedt európai használata létező tény, ahogy a keleti (kelta) és etruszk rokonságunk is az. A magyar őstörténet földrésznyi méretű kutatásának szükségessége úgyszintén parancsoló kötelesség az elkövetkező történész- és nyelvésznemzedékek számára.
Mindez egyben azt is jelenti, közel az idő, amikor végleg leszámolhatunk a saját magunk kissé romantikusnak tekinthető régi vágyával, hogy majd egyszer, valahol nagyon messze valamikor valóban megtalálhatjuk az egyetlen és igazi, nagybetűs ŐSHAZÁNKAT, amely senki másé csak a miénk. Úgy tűnik, egyre valószínűbben le kell mondjunk e régi vágyunkról. Helyette sokkal többet kapunk cserébe. Egy másik őshazát, - ezúttal az etnogenezisek elemzésével felállított és bizonyítható igazit, - amelyet Kárpát-medencének neveznek, és Ó-Magyarország néven tisztelhetünk és nem kell miatta földrészeket felkutatni, fölásni. Természetesen az a szabir őstörténeti folyamatosság, amely elsősorban a Kaukázus hegyeihez és környékéhez köthető, igen jelentős részt képvisel a magyar őstörténet tízezer éves folyamatában, - szinte vezérfonalként azonosítható, - a többiek elszármazási helyeinek azonosítása emellett azonban legalább ilyen fontos. Így válik egyre nagyobb területek bevonására sor a nagy munkában. Ugyanilyen hévvel érdekelhet mindenkit - a Lászlói 670-es honfoglalók elszármazása, az avar, hun, és folytathatnám visszafelé többi betelepülőinket is, - a többiek kisebb és nagyobb őshazája is. Régóta ismert forrásokat újból kézbe vehetünk, kibővíthetjük még továbbiakkal az utalások és felmerülő adatok hatására, de a végeredmény mindig az lesz, hogy ragozó nyelvű rokonaink történelmébe ássuk bele magunkat egyre mélyebben. Ugyanilyen hévvel érdekelhet mindenkit a Folyamköz és Ázsia műveltsége is, történelmünk fontos jelképeinek hazája. De ugyanígy kell érdekeljen minket az egész mai Európa magyari hagyományainak felismerése, még további rokonaink felfedezése, szellemük rezdülésének megértése is. Meg kell tanuljunk tehát egyre inkább a teljes Eurázsiában gondolkodva – eközben Ó-Magyarország elöljáró kisugárzását nem szem elöl tévesztve - magyar történelmet szerkeszteni, meg kell tanuljunk egy egyre bővülő világból használható adatokat kiválasztani. Népeink korábbi elterjedése indokolja a tér kibontását, nem pedig valamiféle megalománia. Finnugor korszakunk erősen összenyomta a lehetséges érdeklődési területet – gondoljunk csak az 50. szélességi foktól délre eső tájak vizsgálatának általános tilalmára, - de ennek eltűnésével újra jelentősen megnőtt a vizsgálandó területek száma. Az indoeurópai szemléleten előidézett nem kevésbé jelentős sérülések – amelyekről éppen itt közölhettem döntő fontosságú adatokat, - tovább növelték a magyar történetírás lehetőségeit. Most nem arról van szó, hogy új világhódító tervek támogatására kellene nekünk földrésznyi méretekben újragondolnunk elődeink dolgait valamiféle világhódítás indoklására vagy netán előkészítésére önigazoló ideológiaként, hanem egészen egyszerűen a tényektől hagyjuk magunkat vezetni népeink történelme feltérképezésének folyamatában. Ennek ellenkezőjét már átéltük korábban az indoeurópai felsőbbrendűség korszakában, amikor a félremagyarázott történelem ezernyi baj forrásává vált az egész világra nézve.
Tovább megyek a gondolatfűzésben. Ahogy a Kárpát-medencében korábban bonyolult és hosszadalmas idő alatt megvalósult etnogenezis leírása vezet olyan eredményre, amely a történeti valóságot a leghívebben képes leírni, úgy ezt máshol is így kell megközelítenünk. ... minden olyan helyen, ahol jelentős magyar vagy velünk rokon népekből álló csoportosulás, hatalmi központ, műveltségét kisugározni képes központ létrejöttével számolhatunk, ott mindenütt a teljeskörű eredet- és elszármazások számbavétele biztosíthatja a további tisztánlátást. Ezért ugyanez Korezm, Sumer, Szabiria, Média, Urartu, Szkítia, Cimmeria, az ír, brit, galliai Kelta kialakulásban és az összes többi esetben is elvégzendő. Leszámolhatunk hát az egyszerű honnét jöttek? hová mentek? kérdések feltevésével, mert újabban egyre több esetben bizonyosodunk meg a hosszabb idő alatt végbement sokeredős egyesülési, összeötvöződési folyamatokkal leírt történelem célravezető voltával. Ó-Magyarország, Etrúria, a Kelta Európa összeforrásának felismerése erősíti a felvetés helyességét. Ameddig a többi fent említett ragozó nyelvű országban egyesülők összeforrásának folyamatát nem írjuk le, a munkát nem végezzük el, jelentős új érvekhez a magyar őstörténet kutatásában nem jutunk. Mihelyst e munka készen áll, láthatja majd mindenki, hogy ennyi sok ragozó nyelvű központ körül, még inkább benne mindig a tágabb környéken élő ragozó nyelvű népek egyesültek. Ekkor megláthatjuk majd azt is, hogy Eurázsia ősi ragozó népei egy tőről fakadnak, egyazonos műveltségük tízezer kilométernyi földet és ugyanennyi év tudását öleli át."
Ha áttekintjük a csak ezen a honlapon összeszerkesztett tengernyi anyagot, láthatjuk, hogy a magyarság elsősorban minőséget, másodsorban rokonnépek, harmadsorban országok történetét jelenti. Népünk eredetének kutatását több különböző rétegben, szinteken is lehetséges megtenni, melyek mindegyike különböző minőségű elmélyülést és világnézetet igényelnek. Lehet kutatni fizikai eredetünket, mint láttuk a tudományok, mint pl. a régészet s a genetika segítségével. Lehet kutatni a szellemi, műveltségi rétegét eredetünknek, az anyanyelv és a népművészet, népi hagyaték segítségével. És természetesen lehet kutatni a lelkiséget is egyrészt a szakrális másrészt az anyaközpontú hitvilágunk, ősvallásunk révén. Természetes, hogy vannak akik inkább a materialista vonalra helyezik a hangsúlyt, és így szeretnének például végre igazságot a magyarság eredetének kérdéskörében, ami meg kellene jelenjen egyszer majd az oktatásban is. Mások viszont arra a véleményre hajlanak, hogy a szellemi, sőt inkább a spirituális vonal sokkal fontosabb, mint a fizikai eredet, hiszen minden a szellemi/lelki síkról érkezik, képeződik le az anyagi világba, ami csupán megnyílvánulása, lenyomata a nem anyagi forrásának.
Nézzük először a magyarság jelen tudásunk szerinti fizikai eredetét:
Fizikai eredetünk mai tudományos állása (genetika, régészet)
Az előző fejezetekben összegyűjtött munkák, információk, adatok alapján biztonsággal kijelenthető, hogy erősen kevert jellegének ellenére a mai magyarság alapját egy olyan masszív, békés, nagy tudású ősi embercsoport képezi, melynek történelme szétválaszthatatlanul egybeforrt az emberré válással, az emberi műveltség kialakulásával, melynek gyökerei mérhetetlenül messze nyúlnak vissza az idő homályába, és melynek Kárpát-medencei jelenléte, folytonossága, íve igazolható az egymásra épülő, egymást követő műveltségekben és történelmi korokban való kulturális "tetten-érhetőség" alapján. Röviden: a magyarság ősnépének Kárpát-medencei folytonossága bizonyított a különböző tudományterületek legújabb eredményeinek összefésülése, és a hamis rétegek lefejtése révén. A régészet, a nyelvészet, az embertan és az örökléstan legújabb, egybehangzó bizonyosságai szerint a mai magyar nép és nyelv saját, önálló alkotásként itt jött létre - vagy "égi" segítséggel született le - a Kárpát-medencében, ezt bizonyítja a műveltségek egymásra épülése (folytonosság, állandó jelenlévőség), régészeti és műveltségi nyomaink visszavezethetősége a félmillió évvel ezelőtt megjelent modern emberig, valamint a ragozó magyar nyelv rendkívül mély, gazdag, a helyi természettel szervesen kapcsolódó szókincse, képleíró képessége, logikai szerkezete, gyökrendszere, ragok és toldalékok nagy száma, és számtalan egyéb tulajdonsága. Nyelvünk ősisége mellett népművészetünk, népzenénk, népmeséink, népdalaink, néptáncunk elképesztő gazdagsága szintén rendkívül mély, helybéli gyökerekre utal, - ilyen összetett, erős, máig élő népi maghagyomány ide-oda költözéssel, Uráli eredettel nem magyarázható.
"...A magyar őstörténet-kutatás ... voltaképpen új helyzet elé került. A magyar őstörténet-kutatás, amely az utóbbi években újabb lendületet vett, az új helyzetet abban tapasztalhatja meg, hogy döntenie kell, mi a közvetlen célja. Azon népcsoportok eredeti kiindulási körzeteit akarja-e megjelölni, amelyekből legjobb tudásunk szerint egészében vagy töredékeiben Kárpát-medencei bevándorlók váltak, vagy pedig felvállalja azon rokonnak tekinthető népek sorsának alakulását is, akik velünk közös tőről származtak, de sorsuk alakulása folytán nem kerültek be mai hazánk területére. Az első lehetőség nyilvánvalóan szűkítő jellegű lehetne és Eurázsia igen sok pontját jelölhetnénk ki az ide elszármazók kezdeti kiindulási helyeként. A második esetben minden nyelv- és fajrokonunk sorsát kell végigkövetni a történelem során. ... Az ősnyelv szókincsének ma kiterjedt európai használata létező tény, ahogy a keleti (kelta) és etruszk rokonságunk is az. A magyar őstörténet földrésznyi méretű kutatásának szükségessége úgyszintén parancsoló kötelesség az elkövetkező történész- és nyelvésznemzedékek számára.
Mindez egyben azt is jelenti, közel az idő, amikor végleg leszámolhatunk a saját magunk kissé romantikusnak tekinthető régi vágyával, hogy majd egyszer, valahol nagyon messze valamikor valóban megtalálhatjuk az egyetlen és igazi, nagybetűs ŐSHAZÁNKAT, amely senki másé csak a miénk. Úgy tűnik, egyre valószínűbben le kell mondjunk e régi vágyunkról. Helyette sokkal többet kapunk cserébe. Egy másik őshazát, - ezúttal az etnogenezisek elemzésével felállított és bizonyítható igazit, - amelyet Kárpát-medencének neveznek, és Ó-Magyarország néven tisztelhetünk és nem kell miatta földrészeket felkutatni, fölásni. Természetesen az a szabir őstörténeti folyamatosság, amely elsősorban a Kaukázus hegyeihez és környékéhez köthető, igen jelentős részt képvisel a magyar őstörténet tízezer éves folyamatában, - szinte vezérfonalként azonosítható, - a többiek elszármazási helyeinek azonosítása emellett azonban legalább ilyen fontos. Így válik egyre nagyobb területek bevonására sor a nagy munkában. Ugyanilyen hévvel érdekelhet mindenkit - a Lászlói 670-es honfoglalók elszármazása, az avar, hun, és folytathatnám visszafelé többi betelepülőinket is, - a többiek kisebb és nagyobb őshazája is. Régóta ismert forrásokat újból kézbe vehetünk, kibővíthetjük még továbbiakkal az utalások és felmerülő adatok hatására, de a végeredmény mindig az lesz, hogy ragozó nyelvű rokonaink történelmébe ássuk bele magunkat egyre mélyebben. Ugyanilyen hévvel érdekelhet mindenkit a Folyamköz és Ázsia műveltsége is, történelmünk fontos jelképeinek hazája. De ugyanígy kell érdekeljen minket az egész mai Európa magyari hagyományainak felismerése, még további rokonaink felfedezése, szellemük rezdülésének megértése is. Meg kell tanuljunk tehát egyre inkább a teljes Eurázsiában gondolkodva – eközben Ó-Magyarország elöljáró kisugárzását nem szem elöl tévesztve - magyar történelmet szerkeszteni, meg kell tanuljunk egy egyre bővülő világból használható adatokat kiválasztani. Népeink korábbi elterjedése indokolja a tér kibontását, nem pedig valamiféle megalománia. Finnugor korszakunk erősen összenyomta a lehetséges érdeklődési területet – gondoljunk csak az 50. szélességi foktól délre eső tájak vizsgálatának általános tilalmára, - de ennek eltűnésével újra jelentősen megnőtt a vizsgálandó területek száma. Az indoeurópai szemléleten előidézett nem kevésbé jelentős sérülések – amelyekről éppen itt közölhettem döntő fontosságú adatokat, - tovább növelték a magyar történetírás lehetőségeit. Most nem arról van szó, hogy új világhódító tervek támogatására kellene nekünk földrésznyi méretekben újragondolnunk elődeink dolgait valamiféle világhódítás indoklására vagy netán előkészítésére önigazoló ideológiaként, hanem egészen egyszerűen a tényektől hagyjuk magunkat vezetni népeink történelme feltérképezésének folyamatában. Ennek ellenkezőjét már átéltük korábban az indoeurópai felsőbbrendűség korszakában, amikor a félremagyarázott történelem ezernyi baj forrásává vált az egész világra nézve.
Tovább megyek a gondolatfűzésben. Ahogy a Kárpát-medencében korábban bonyolult és hosszadalmas idő alatt megvalósult etnogenezis leírása vezet olyan eredményre, amely a történeti valóságot a leghívebben képes leírni, úgy ezt máshol is így kell megközelítenünk. ... minden olyan helyen, ahol jelentős magyar vagy velünk rokon népekből álló csoportosulás, hatalmi központ, műveltségét kisugározni képes központ létrejöttével számolhatunk, ott mindenütt a teljeskörű eredet- és elszármazások számbavétele biztosíthatja a további tisztánlátást. Ezért ugyanez Korezm, Sumer, Szabiria, Média, Urartu, Szkítia, Cimmeria, az ír, brit, galliai Kelta kialakulásban és az összes többi esetben is elvégzendő. Leszámolhatunk hát az egyszerű honnét jöttek? hová mentek? kérdések feltevésével, mert újabban egyre több esetben bizonyosodunk meg a hosszabb idő alatt végbement sokeredős egyesülési, összeötvöződési folyamatokkal leírt történelem célravezető voltával. Ó-Magyarország, Etrúria, a Kelta Európa összeforrásának felismerése erősíti a felvetés helyességét. Ameddig a többi fent említett ragozó nyelvű országban egyesülők összeforrásának folyamatát nem írjuk le, a munkát nem végezzük el, jelentős új érvekhez a magyar őstörténet kutatásában nem jutunk. Mihelyst e munka készen áll, láthatja majd mindenki, hogy ennyi sok ragozó nyelvű központ körül, még inkább benne mindig a tágabb környéken élő ragozó nyelvű népek egyesültek. Ekkor megláthatjuk majd azt is, hogy Eurázsia ősi ragozó népei egy tőről fakadnak, egyazonos műveltségük tízezer kilométernyi földet és ugyanennyi év tudását öleli át."
Ha áttekintjük a csak ezen a honlapon összeszerkesztett tengernyi anyagot, láthatjuk, hogy a magyarság elsősorban minőséget, másodsorban rokonnépek, harmadsorban országok történetét jelenti. Népünk eredetének kutatását több különböző rétegben, szinteken is lehetséges megtenni, melyek mindegyike különböző minőségű elmélyülést és világnézetet igényelnek. Lehet kutatni fizikai eredetünket, mint láttuk a tudományok, mint pl. a régészet s a genetika segítségével. Lehet kutatni a szellemi, műveltségi rétegét eredetünknek, az anyanyelv és a népművészet, népi hagyaték segítségével. És természetesen lehet kutatni a lelkiséget is egyrészt a szakrális másrészt az anyaközpontú hitvilágunk, ősvallásunk révén. Természetes, hogy vannak akik inkább a materialista vonalra helyezik a hangsúlyt, és így szeretnének például végre igazságot a magyarság eredetének kérdéskörében, ami meg kellene jelenjen egyszer majd az oktatásban is. Mások viszont arra a véleményre hajlanak, hogy a szellemi, sőt inkább a spirituális vonal sokkal fontosabb, mint a fizikai eredet, hiszen minden a szellemi/lelki síkról érkezik, képeződik le az anyagi világba, ami csupán megnyílvánulása, lenyomata a nem anyagi forrásának.
Nézzük először a magyarság jelen tudásunk szerinti fizikai eredetét:
Fizikai eredetünk mai tudományos állása (genetika, régészet)
Az előző fejezetekben összegyűjtött munkák, információk, adatok alapján biztonsággal kijelenthető, hogy erősen kevert jellegének ellenére a mai magyarság alapját egy olyan masszív, békés, nagy tudású ősi embercsoport képezi, melynek történelme szétválaszthatatlanul egybeforrt az emberré válással, az emberi műveltség kialakulásával, melynek gyökerei mérhetetlenül messze nyúlnak vissza az idő homályába, és melynek Kárpát-medencei jelenléte, folytonossága, íve igazolható az egymásra épülő, egymást követő műveltségekben és történelmi korokban való kulturális "tetten-érhetőség" alapján. Röviden: a magyarság ősnépének Kárpát-medencei folytonossága bizonyított a különböző tudományterületek legújabb eredményeinek összefésülése, és a hamis rétegek lefejtése révén. A régészet, a nyelvészet, az embertan és az örökléstan legújabb, egybehangzó bizonyosságai szerint a mai magyar nép és nyelv saját, önálló alkotásként itt jött létre - vagy "égi" segítséggel született le - a Kárpát-medencében, ezt bizonyítja a műveltségek egymásra épülése (folytonosság, állandó jelenlévőség), régészeti és műveltségi nyomaink visszavezethetősége a félmillió évvel ezelőtt megjelent modern emberig, valamint a ragozó magyar nyelv rendkívül mély, gazdag, a helyi természettel szervesen kapcsolódó szókincse, képleíró képessége, logikai szerkezete, gyökrendszere, ragok és toldalékok nagy száma, és számtalan egyéb tulajdonsága. Nyelvünk ősisége mellett népművészetünk, népzenénk, népmeséink, népdalaink, néptáncunk elképesztő gazdagsága szintén rendkívül mély, helybéli gyökerekre utal, - ilyen összetett, erős, máig élő népi maghagyomány ide-oda költözéssel, Uráli eredettel nem magyarázható.
Őskőkori eredetű tulajdonság-örökítőink mai, legjellemzőbb része – amely még a környező testvérnépeinket is erősen jellemzi – közvetlenül a bükki műveltségből, a gravetti műveltségből és a Körös-Tisza-i műveltség emberétől származik, a Vinča műveltség embere csak besegített. Az őskőkor óta a magyar nyelv és írás – sok-sok későbbi és mai nyelv és írás alapja – szintén jelen volt mindvégig a Kárpát-medencében. A Kárpát-medencei mai Magyarország lakóinak alapvető jellegét, műveltségét, nyelvét tehát az ősi Kárpát-medenceiek, közelebbről: a folytonos, ám rendre meg-megújuló, átalakuló és messzire elterjedő bükki műveltség emberei adják. Továbbá még a Kárpáton túli kukutyini (cucuteny) műveltség.
A mai magyarság azonban nem egy-gyökerű, hanem kettős összetételű: a Kárpát-medencében folytonosan jelenlévő ősi magyar népréteg mellett, az itt maradt (és messzire kiterjedt) őslakosságra kisszámú hódítók telepedtek rendre, kisebb-nagyobb időközönként. A "honfoglalást" megelőző idők hódítói, majd a több hullámú "honfoglalással" megjelenő államszervező sztyeppei hatalmi ág jelenti a másik összetevőt; bejött a
hunok vezértörzse és katonanépe, valamint az avarok vezértörzse,
katonanépe is, és végül a magyarok (megyerek), azaz Árpád vezértörzse és
katonanépe („megyeri urak”), s velük együtt beköltözött az addig a
Kárpátokon kívül élt, a bentiekkel azonos nyelvű és műveltségű
földműves-állattenyésztő nép is. Az ő betelepülésük folytatása a besenyők, esetleg a kunok beköltöztetése is. A
régészeti anyagok jól bizonyítják az eddig leírtakat: a kezdetektől
mindvégig elég erősnek bizonyult az őshonos műveltség ahhoz, hogy a
betelepülőket rendre magába olvassza. Így megállapíthatjuk, hogy a több ágból összeforrott őstörténetünkben rendre két kultúra élt egymás mellett:
1. az ősi, folyamatos, egyenrangú szemléletre épülő népi műveltség,
2. a rendre változó katonai vagy uralkodói rendszerek műveltsége.
Mindkét összetevő részt fel kell tárni és számon kell tartani. Tehát az összes korábbi kutatás fontos marad, s az írott és szóbeli hagyományokkal együtt felhasználandók őstörténetünk részletes feltárásában. Ám a fentiekből következik, hogy például honfoglalásról semmiképpen sem beszélhetünk, csak arról, hogy a Kárpát-medencei hun és avar államot követően a magyarok (megyerek) e terület népeit egyesítve csupán csak megszervezték (újjászervezték) a hont. Ráadásul a Kárpátokon belülre betelepülő államszervező katonai hatalom embereit és műveltségét nem is tudjuk sokáig megkülönböztetni a bennlakó megszervezett néptől és annak műveltségétől, olyan hamar beolvadtak a medence lakosságába. Tehát a mi – csupán a legutóbb felbukkant vezető rétegéről magyarnak nevezett – népünk Kárpát-medencei ősnép, nyelve pedig itteni ősnyelv, s hogy e műveltség az egyik legrégibb folyamatos műveltség az emberiség történetében..
(Az is elgondolkodtató, hogy a Kárpát-medencétől se keletre, se nyugatra nem találni ma már olyan területet, amelyik ilyen módon megőrizte egységes, és rendkívül gazdag tudását, műveltségét. A régi nagy kultúrterületek - mint pl. Egyiptom, Mezopotámia (Irak), Perzsia (Irán), Ordosz (Kína), Tarim-medence, stb. - szinte kivétel nélkül elsivatagosodott, "Hold-béli táj", kivéve a Kárpát-medencét.)
A magyarság az ős-európai génállományból kiemelkedő arányban részesül, Európa egyik legrégebbi őslakosságát alkotja, a magyarság a Kárpát-medencében alakult ki többszörös összeötvöződések következtében. Genetikailag leginkább a közvetlen szomszédainkkal vagyunk rokonságban, ami önmagában cáfolja a finnugor származás-elméletet (mindenki nem jöhetett az Urál mellől!). A magyarság a Kárpát-medencei Bükki "neandervölgyi" és az Európát 40-50 ezer évvel ezelőtt elsőként benépesítő modern ember, a paleolitikus vadászó "aurignaci" népesség (M170 - I hg) utóda, mely az újkőkori vonaldíszes kerámia műveltségben őrízte meg genetikai ágát (I1 hg), és mely még ma is 8,5%-ban része a magyar géntérképnek. Ezen ősi ágra több rétegben rakódott különböző génállományú népcsoport, először ~30 ezer éve a késő paleolitikumi "gravetti" vadászok (M173-M17 - R1a hg), később a Közel-Keletről 8000 ezer évvel ezelőtt kezdődő újkőkori földművelő bevándorlási hullám révén több genetikai ág: az M170 - I2a, mely a Kőrös-Starčevo műveltség embere még ma is 16%-os részesedéssel, a YAP M35 - E1b haplocsoport, a mediterrán embertípus, ma 8% részesedéssel, valamint a J2 hg, mely szintén anatóliai, kaukázusi eredetű, a Dunántúli újkőkori Lengyeli műveltség embere (ma 6,5%). Külön érdekesség, hogy a Kárpát-medencében az újkőkorban találkozó két genetikai ág, a helyi őslakos I1 hg és a délről, a Kőrös-Starčevo műveltséggel érkező I2a tulajdonképpen testvérek, mindkettő az M170 legágazása, így érthető miért tudott olyan gyorsan és békésen összeforrni a helyi mezolitikus őslakosság az Anatólia felől beérkező rokon földművelőkkel. Erre az újkőkori ötvözetre rakódott rá a bronzkor és vaskor alatt több ezer évig tartó keletről érkező népvándorlás-hullám következtében az M173 másik alága, az R1b hg, vélhetően mezopotámiai eredetű sumérok sztyeppei szétterjedéséből keletkező, magas szintű fémmegmunkáló tudású kubán-majkopi, harangedényes, szkíta és kelta (keleti) népek által. Ez utóbbi Nyugat-Európa domináns géncsoportját alkotja ma is, és hogy mennyire téves "indoeurópainak" nevezni őket, arra a régészeti fejezetekben kitérünk.
A vaskor végére tulajdonképpen létrejön a ma is itt élő, többgyökerű magyar nép a Kárpát-medencében (a mai génállomány ~87%-a)! Az ekkorra létrejött lakosságnak a Kárpát-medence, a Közel-Kelet, és a Pontic-Kaszpi sztyeppe tekinthető őshazájának.
A magyarság genetikai képére a vaskor utáni időkben betelepedettek viszonylag csekély hatást gyakoroltak, ami azt jelenti, hogy arányszámuk kicsi, vagy rokongének érkeztek, mint pl. a későbbi keleti (sztyeppei és közel-keleti) beáramlások miatti további felülrétegződések; szarmaták, jászok, dákok, némi távol-keleti gén (N1c) beáramlás a hunokkal (ez később feloldódik a helyi őslakosságban), avarok, griffes-indások, Árpádék honfoglalása: többnyire R1a+R1b jelzők a keleti szomszédból.
A történelem során a Kárpát-medencéből időnként kiáramlás is történik, a magyarokban 30%-osan jelenlévő M17-R1a haplotípus közép-ázsiai (Tarim-medencei, pazyryk) és észak-indiai megjelenését a würm végén történt dél-keleti kiáradáshoz köthetjük 10-12 ezer évvel ezelőtt, ez azt jelenti, hogy ezekkel a területekkel nagyon ősi genetikai kapcsolatunk van. (lásd pl. Tarimi-múmiák) Egyúttal nyugatra is történt terjedés, az M17 nyugat-európai és kelet-európai megjelenése szintén a gravetti kor végéhez köthető. Az M170-I1 hg észak-európai megjelenése az újkőkori vonaldíszeseink Kárpát-medencéből történő kisugárzásának - népkibocsájtásának - tulajdonítható. Időnként visszatérés is, és rengeteg beáramlási hullám történik keletről, de mindig marad egy genetikai mag, amelyik elég erős hozzá, hogy képes legyen megőrizni ezeket az ősi magyar géneket (jórészt őseurópai!), így a visszatérők, a "honfoglalók", és az egyéb hódítók, ideiglenes hatalmi központosulások csak csekély mértékben befolyásolják az itt gyökerező népesség genetikai összetételét (Árpád népe is csak minimálisan módosított rajta, tekintve, hogy keleti genetikai szomszédok beköltözéséről volt szó, feltehetően többnyire R1a és R1b összetevők. A hunokkal és az Árpád féle honfoglalókkal érkező távol-keleti gén (N1c) feloldódik a helyi őslakosságban, ma 0,5% körüli a részesedése a géntortából), a bejövőket tehát a helyi ősnép szinte mindig teljesen magába olvassza mind genetikailag, mind szellemiségét tekintve. Emiatt az erős genetikai és szellemi mag miatt maradhatott magyar a magyar a viharos évezredek, az ~5000 évig tartó népvándorlás folyton változó környezetének ellenére...
Genetikai szempontból végső soron a rokonaink vesznek körül bennünket, tulajdonképpen egész Európában, de akár egész Eurázsiában is jelentős mértékben, az ide történt beáramlások, és az innen történt kiáramlások miatt. A modern genetikai kutatások teljesen átrajzolják a korábbi történelmi munkákat és állításokat, és egy jóval összetettebb, de mégis hihetőbb és hitelesebb történetet tárnak elénk, melynek lényege, hogy - talán központi földrajzi helyzetéből fakadóan - a Kárpát-medencében Eurázsia népeinek egy különleges ötvözete jött létre 40 ezer év alatt, a Kárpát-medencei őseurópaiakból, a közel-keleti földművelőkből, és a keleti fémmegmunkáló lovas népekből. Ez a hármasság (hármas halom?) alkotja a magyarság fő genetikai gyökérzetét, végső soron eredetét.
Nem véletlen, hogy egyikünket az erdei szarvas vonzza, másikunat a föld szeretete mámorítja, harmadmagunkat pedig a hagyományőrző lovasíjászat híjja, hiszen vadászok, földművelő parasztok, és lovas harcosok utódai vagyunk, mi magyarok...
Azonban arról, hogy a nép ág mellett a másik összetevő, a szakrális uralkodói, sztyeppei hatalmi ág valójában honnan ered, már megoszlanak a vélemények.
Az egyik irányzat szerint - amelyet talán Cser Ferenc és Darai Lajos képvisel leghitelesebben - a hatalmi ág alapvetően nem Kárpát-medencei eredetű, hanem egész Eurázsiához köthető, sztyeppei származású, ahonnan több hullámban beáramlás folyt a magyar lakosság körébe, de a többféle államszervezésen kívül túlzott genetikai vagy kulturális befolyást nem szerzett az itt élő ősnépben, annak összetételében. Tehát ez a nézet szerint kiáramlás - a finn-ág távozása és a vonaldíszes műveltség elterjedésén kívül - nincs, csak több hullámú beáramlás.
A másik irányzat szerint - melyet például Michelangelo Naddeo képvisel - a Kárpát-medencéből történt a kulturális és népi kiáramlás, azaz a másik, hatalmi ágat az innen kiáramló, kultúra-terjesztő és máshol, más fejlődésen keresztül ment, más népességekkel keveredő, de magyarságát végig megőrző, majd ide később több hullámban visszatérő, hazatérő (és nem honfoglaló) rokon nemzetek, népek, katonai elit (nemesség) alkotja.
Ez utóbbi nézetet vallja Grandpierre Atilla is, aki a szkíták származását a Kr.e. 6. évezredben a Kárpát-medencéből keletre kiáramló műveltségtől eredezteti.
A harmadik irányzat, mely teljes mértékben Ázsiai eredetűnek hírdeti a magyarságot (legyen az hun, szkíta, sumér, török, finnugor stb.), önmagában nem áll meg a lábán, nincs összhangban az elmúlt évszázad genetikai, régészeti, nyelvészeti stb. kutatási eredményeivel, egyedül a Krónikáink, és a nyomokban fellelhető kulturális rokonság utalnak erre, viszont figyelembe kell venni, hogy a Krónikákat sosem a népnek írták, hanem az aktuális hatalmi elitnek - akik valóban keleti származásúak többnyire.
Hibát követnek el azok, akik "csak" a szkíta-hun-avar-magyar folytonosság, vagy a sumér-magyar rokonság felismeréséig jutnak el, hiszen ez még önmagában nem magyarázza meg sem a szkíta, sem a sumér ág eredetét. Mint láthattuk a korábbi fejezetekben, elég erős érvek szólnak amellett, hogy mind a két ágazat Kárpát-medencei gyökerű, csak időben és térben eltérő - más utat bejárt (másokkal keveredő) - hajtása ugyanannak a rendkívül ágas-bogas magyar Életfának. Sem a szkítákat, sem a sumérok eredetét sem lehet pusztán egy gyökérre visszavezetni, hiszen több hullámú Kárpát-medencei népességkibocsájtás és másokkal való keveredés, etnogenezis "eredményei" ezen népek is.
Például a szkíták legalább két erős gyökere Kárpát-medencei eredetű:
1. Jégkorszak végi őskárpáti ("gravetti") vadásztársadalmak szétterjedése (nyugatra), északra és keletre - ők lehetnek az ős-szkíták elődei (szabírok) a Kaukázusban.
2. Az újkőkor közepén, Kr.e. 5100-körül (talán a Vinca népességének déli megjelenése, a túlnépesedés elkerülése miatt?) újabb Kárpát-medencei népességkibocsájtás keletre ("kukutyini műveltség") - a szkíták közvetlen elődei.
3. A szkíták harmadik gyökere nem közvetlenül, hanem már csak közvetetten köthető a Kárpát-medencéhez, ők azok a "sumér" menekülők, akik észak-keleti irányban elhagyták Mezopotámiát a szemita agresszió következtében, és felvirágoztatják, magas szellemi tartalommal töltik meg a sztyeppei kultúrkört.
De ugyanígy a "sumérok" gyökérzetében is fellelhető Kárpát-medencei szál, a vélhetően innen származó "Jemdet Nasr" elnevezésű nép által, akik többek között az írás tudását vihették a Kárpát-medencéből Mezopotámiába - mint azt bizonyítja a sumér írást ezer évvel megelőző Tatárlakai lelet.
A magyar nép és műveltség tehát nem egynemű, szinte az őskortól kezdve már kettős kultúra jellemzi, azaz mai népünk nem egygyökerű, mert az eredeti népi, és a későbbi hatalmi ágak összegződésével alakult azzá, ami a Kr.u. első évezred második felében. Az előbbi, népi összetevő a Kárpát-medencéhez, utóbbi, a hatalmi pedig szinte egész Eurázsiához köt minket - a szabírok, sumérok, szkíták, hunok, avarok, onogurok, Árpád-magyarjai, stb. "néptörzsekhez". Így kapcsolódik össze a magyar őstörténeti kutatások keleti, Belső-Ázsiai, Közel-Keleti, stb. ága a Kárpát-medencei népi folytonosság tényével. A hatalmi ágak, a Kárpát-medencétől északra és keletre lévő nagy kiterjedésű eurázsiai, nagy távolságokat megtenni képes sztyeppei katonai lovas népek (hunok, szittyák, stb.) isteni tudásúnak tartják a Kárpát-medencei magas szintű rézgyártó, fémfeldolgozó műveltséget (kovácsokat), ezért, illetve a rokonságuk miatt a helyi népességet megkímélik, velük kereskednek. A magyar tehát találmányozó képességével megteremti, a szittya pedig használja a kardot, ékszert, műtárgyat, stb..
A hatalmi és népi ág összefonódása a (sokadik) "honfoglalást" követően még jobban megszilárdul, létrejön a Magyar Királyság. A honfoglalás során Árpád katonanépe elsősorban a legeltető területekre telepedett be, a hegy- és dombvidéket csak ellenőrzése alá vette. Így a Medence domb- és hegyvidékén élőkkel egyetemben ők alkották a magyar nyelvű és műveltségű népességet, amikor a három egyen-rangú népalkotó rész egyesült az Álmos, majd Árpád vezérelte magyar államszervezésben: – 6/10 arányban az addig a Kárpátok karéján belül őslakók, – 1/10 arányban a hódító vezérek, katonák és háza népük, és – 3/10 arányban a Kárpátokon túlról beköltöztetett, a bentiekkel azonos műveltségű és nyelvű "kukutyini" nép. E három aránya kifejezetten kedvező volt a gyors egybeforráshoz. A Kárpát-medencei magyar többségű őslakosság mellérendelő szemléletének erejét kiválóan tükrözi, hogy az Árpád-ház által szervezett állam - a királyság államforma ellenére - továbbra is mellérendelő szellemiségben épül, ami a Szent Korona-tan képében rögzül - miközben a Magyar Királyságon kívül mindenütt alárendelő, birtoklásra épülő uradalmak jönnek létre.
A jobb érthetőség érdekében az alábbi hálós folyamatábra vázlatosan mutatja a magyarság etnogenezisét, kettős őshazai eredetét főbb vonalakban:
(az olvashatóság miatt a fenti ábra több képből áll, de itt van egyben is a folyamatábra)
***
Történelmünk (rokonaink, ellenségeink, történetünk, a Kárpát-medence pulzálása)
A Kárpát-medence úgy működik a történelemben mint egy hatalmas szív, nem véletlenül mondják, hogy itt található a Föld szíve. Folyamatosan dobog, lüktet, él: pumpál majd beszív, kilélegez majd belélegez, kisugároz majd befogad - erről szól a Kárpát-medence története: népességkibocsájtások és népességbefogadások ütemei (szívritmusai) követik egymást. A szkíták, kelták, sumérok, stb. egyszóval a ragozó nyelvű népek eredete szorosan kapcsolódik ehhez a Kárpát-medencei forrású de egész földrésznyi kiterjedésű lüktetéshez.
A helyben kialakult ősnépre több hullámban rárakódott felülrétegződések leginkább két másik őshaza területéről érkező beáramlásokkal történnek, elsősorban a Közel-Keletről, illetve a Pontuszi-Kaszpi sztyeppéről.
Őshazakérdés tekintetében eredetünket diktatórikus kijelentéssel tehát egyoldalúsítani nem lehet, mert több ágból font őstörténetünkben vannak Kárpát-medencei őseink, és vannak akik a Kárpát-medencébe keletről jöttek. Legrégibb őseink azok a Kárpát-medencei Bükkiek, akikre rátelepedtek a keleti gravettiek 30 ezer éve. Ezekkel ötvöződött az őshonos nép, és sok ezer éven át megint kialakította az új ötvözetű kárpát-medencei őshonos népet. Erre rakódott rá az újkőkorban a Közel-Keletről érkező földművelő gabonatermelők népe (Kőrös, majd később Vinca kultúra), ismét összeötvöződve a helyiekkel és fejlődést indítva el. A bronzkorban és a vaskorban keletről érkező nagy szabású népvándorlási hullámmal a sztyeppei szkíta népek rétegzik felül a Kárpát-medencei őslakosságot és műveltségét. Ez a fejlődési folyamat - az évezredek során - újra és újra ismétlődik. Vagyis minden "új honfoglaló" őshonos lakosságot talál a Kárpát-medencében. Az "újraötvöződés" folyamata ismétlődik, és ennek elősegítője, létrehozója pedig az a valóság, hogy az őslakók nyelvével azonos, vagy közeli rokon az új honfoglalók nyelve, mely bizonyosságot az i. e. 5500-ig, a Kőrös-Tordos kultúrkör emberéig, a megtalált nyelvemlék segítségével tudunk valószínűsíteni. A kárpát-medencei őshonos és az elmondottak szerint újraötvőződött utolsó népesség az, amelyre Álmos-Árpád népe telepedett rá. Kétségtelen, hogy a magyarság legmélyebb gyökere itt, a Kárpát-medencében van, melyhez éppen a sok ezer éves őshonosságunk alapján van jogunk. Ez az öshonosság azonban elválaszthatatlan Közel-Kelet és a sztyepp életterétől, melyek szintén őshazaként csatlakoznak a Kárpát-medencéhez, mivel számos kulturális kölcsönhatás és áramlás zajlik e három terület között, illetve a Kárpát-medence lakossága több hullámban is Anatóliai, Kaukázusi, Mezopotámiai, Fekete-tenger környéki és sztyeppei emberekkel egészül ki. Ezek a felülrétegződések, tehát a beérkező népek létszáma azonban sosem akkora mértékű, hogy teljesen felülírják és eltűntessék a helyi őslakosságot, amelyik minden beérkező népet képes magába olvasztani, műveltségét - legyen az nyelv, földművelés, fémmegmunkálás, stb. - eredményesen elsajátítani, saját műveltségét kiegészíteni általa.
Ugyanakkor nem csak összefonódás zajlik a Kárpát-medencében, hanem időnként kiáramlás, kisugárzás is innen. Ilyen történhetett a jégkorszak végén, az átmeneti kőkorban is, amikor az innen távozó gravetti műveltség elkezdi benépesíteni és átadni itt elsajátított tudását és nyelvét Észak-, Észak-Kelet Európának, így jön létre a szvidéri műveltség a Kárpátoktól északra, amiből meg a későbbi finnugor népek merítenek (innen a nyelvrokonság). Szintén a Kárpát-medencéből indul útjára a földművelés és a vele együtt járó letelepedett, civilizált életmód az újkőkorban a vonaldíszes kerámia műveltség kisugárzásával, mely Nyugat-Európától Kelet-Európáig kiterjed. Ugyancsak a Kárpát-medence a forrása a bronzkori szkíta-kelta műveltségi kisugárzásnak, melynek következtében ismét egy egységes kultúrkörré válik Európa abban az időben.
A befogadások és a kisugárzások miatt a Kárpát-medence történelmi léptékben olyan mint egy szív, mely szinte ütemesen dobog; időnként beszív magába (embert, műveltségi javakat), később kibocsájt, kiáraszt magából (tudást és embert), ezzel a pulzálással éltetve és fejlesztve folyamatosan Eurázsia műveltségét már a nagyon korai időktől kezdve.
Mesterházy Zsolt így fogalmaz A magyar ókor 777. oldalától:
"Áttekintve most már az egész Európa - Nyugat és Kelet, - majd benne Magyarország újkőkori, majd a több fémkori történelmét, bízvást szögezhetjük le, hogy e nagy egységnek tekinthető történelem egyetlen szelete sem írható meg a kezdetek elhagyásával. Egyetlen szelete sem fogalmazható meg elsősorban Ó-Magyarország, majd Mezopotámia, Anatólia és a Kaukázus történetének felvázolása, összefüggéseinek felismerése és egységes egészként tekintése nélkül, de saját előzményei nélkül sem. Azok az igen markáns vonulatok, amelyeket akár az egyik, vagy a másik művelődési góc máig követhető és kimutatható hatásait tartalmazzák, perdöntő érveket szolgáltatnak fontos folyamatok leírásában. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk e fontos adatokat, mindenképpen Ó-Magyarország és környéke az a hely, ahol a jövőben keresnünk kell még a múltat, hogy jövőnk is világosabb legyen. ... Ó-Magyarország történelmének felvázolása az őskárpáti gravettiektől kezdve, de különösen a magyar újkőkortól tekintve Kr. e. 500-ra elképesztő eredményt mutat.
Ez nem más, mint egy egynyelvű, egyazonos műveltséggel bíró földrész.
Úgy tűnik, amikor eseményekben bővelkedő lendületes ómagyarországi történelmet kellene írjunk, mégsem ez a járható út. A “mese” helyett ... mozgalmas történetek helyett egy másikat kapunk cserébe. Ez a történet az ó-magyarországi népi összeolvadás (etnogenezis) folyamata belülről nézve. A felismerés, amellyel gazdagabbak leszünk az, hogy aki itt maradt az a magyar nevet viseli, aki keleten élt a szkíta, sumér, hun, pártos stb. neveken ismert, aki tőlünk nyugatabbra került, az kelta, netán etruszk, szárd, szikul, briton, breton, stb. nevet visel, de csak általában, és még inkább az elválásoktól számítva. Miután Eurázsiában mindenhol ők éltek és bárhová mentek, saját testvéreikkel találkoztak, ezért közöttük különösebb drámai fejlemények nem alakultak ki. Igen jelentős változásként könyvelhetjük el, hogy indoeurópaiakkal – mivelhogy nem léteznek – sehol sem találkozunk."
A fentiek alapján egyáltalán nem tűnik elrugaszkodott állításnak, hogy a magyarokhoz köthető kultúrkör tekinthető az emberi civilizáció feltalálójának, szellemisége motorjának, hiszen a Kárpát-medencei-Kaukázus-Mezopotámia térségben született legfőbb vívmányok, úgy mint az írás, a földművelés, a kerék, a népművészeti és kézműves elemek, a rajtuk szereplő szakrális motívumok, jelképek (lásd pl. Naddeo kutatási anyag), a családi és helységnevek (Tamana!), pentaton zenei őselemek (Juhász Zoltán számítógépes kutatási eredményei), a ragozó nyelvek (pl. kecsua indiánoknál is!) stb. elterjedtek szinte az egész a bolygón, ezek nyomai számos helyen megtalálhatók. Fontos további kutatások témái lehetnek, hogy hogyan kerültek ezek a műveltségi elemek a világ számos pontjára, akár az amerikai földrész indiánjai közé. Még nincs teljeskörűen feltárva, de ez a modell mindenesetre kezdi megmagyarázni az egész Földet behálózó, nagyon hasonlóan épült, magast tudást igénylő, fejlett ismeretekre utaló megalitikus kőépítmények jelenlétét is, melynek forrása szintén a Kárpát-medencei - Közel-keleti műveltséghez köthető, legalábbis erre komoly esély van, tekintve, hogy a legrégebbi ilyen építmények itt találhatók.
A másik lehetőség, hogy a Kárpát-medencei eredetnél is van egy még mélyebb réteg, a bizonyos elsüllyedt szigetek (MU, Ataisz), melyek már csak mitológiai szinten ismerhetők meg számunkra, ám mégis érződik ezen történetek igazságmagva - figyelembe véve azt a nagy kiterjedésű műveltségi rokonságot, ami behálózza a Földet. Ha ez így van, akkor a következő a történet nagyvonalakban:
Kb. 450 ezer évvel ezelőtt a Földre látogatott egy - vagy két - "égi" faj (ebben a dátumban nagyjából megegyezik a sumér teremtéstörténet és az Arvisura, csak az egyik a Nibirut a másik a Szíriuszt jelöli meg forrásként). Az itteni előemberekből modern embert "képeznek" - valószínűleg genetikai beavatkozással, és kezdetét veszik a Földi emberi civilizációk ciklusai. Az egyik, a Nibiru-i "csapat" Afrikában és Mezopotámiában tevékenykedik, a másik, az Anyahita csoport az azóta már elsüllyedt szigetvilágokon: Lemúria és Mú szigetén, illetve a Melegvizek Birodalmában, a Kárpát-medencében irányítja, tanítja az embert. A jégkorszak alatt a Kárpát-medencéből az ott élő hunok/magyarok nagy része távozik, de néhányan maradnak őrizni a magot (Bükki, Érdi, Tatai műveltségek). A többiek szétszóródnak a világban különböző műveltségeket alapítani. A globális "tengerparti" és szigetvilági civilizációknak a jégkorszak végével beköszönő özönvíz korszaka vet véget, mely több hullámban söpör végig a bolygón, megváltoztatva annak arculatát. Az ősi civilizációk szigetei víz alá kerülnek, a Csendes-óceán közepén kb. 13.000 éve még létező Mu sziget is eltűnik, a Nagy Vízözön során. Az Arvisura vonal Mu maradékáról, Ataisz-ról szól, ami kb. 6.000 éve süllyedt el, Atlantisz maradékával együtt a Kis Vízözön alkalmával. A szigetekről kiáramló ősi népek megalapítják az Andoki, Mezopotámiai, Kárpát-medencei, Ujgor, stb. civilizációkat....
Bármi is legyen az igazság, egyszerűen túl sok az összefüggés, túl nagy a kiterjedése ennek a magyarokhoz köthető kulturális kirajzásnak ahhoz, hogy ezt figyelmen kívül hagyjuk - lennie kellett tehát valamilyen szintű emberi magok (mágusok) kiáramlásának is, amelyik vitte magával a tudást.
Vajon honnan tettek szert a nagyon hasonló tudásra a Föld legkülönbözőbb területein élő népek „elzárva” egymástól, miközben elméletileg nem volt kapcsolatuk egymással? Hogyan lehetséges az, hogy egymástól több földrésznyi távolságra lévő kultúrák – hivatalosan nem érintkezve egymással – hasonló módszereket kezdenek alkalmazni a csillagászati tájolású építészetben, a kőmegmunkálásban, a képzőművészetben, a zenében, a mezőgazdaságban, stb.? Minderre csak az lehet a magyarázat, hogy ezek a különböző kultúrák a) kapcsolatban álltak egymással, vagy b) közös a forrás, azaz létezett egy őket megelőző, tudást átadó, tanító csoport mely szétszéledt a bolygón, és minden arra érdemes helyen elszórta a "magokat". Ezen tanítók valószínűsíthetően az özönvízek során elsüllyedt szigetek szétszórt civilizációs maradékai.
1. az ősi, folyamatos, egyenrangú szemléletre épülő népi műveltség,
2. a rendre változó katonai vagy uralkodói rendszerek műveltsége.
Mindkét összetevő részt fel kell tárni és számon kell tartani. Tehát az összes korábbi kutatás fontos marad, s az írott és szóbeli hagyományokkal együtt felhasználandók őstörténetünk részletes feltárásában. Ám a fentiekből következik, hogy például honfoglalásról semmiképpen sem beszélhetünk, csak arról, hogy a Kárpát-medencei hun és avar államot követően a magyarok (megyerek) e terület népeit egyesítve csupán csak megszervezték (újjászervezték) a hont. Ráadásul a Kárpátokon belülre betelepülő államszervező katonai hatalom embereit és műveltségét nem is tudjuk sokáig megkülönböztetni a bennlakó megszervezett néptől és annak műveltségétől, olyan hamar beolvadtak a medence lakosságába. Tehát a mi – csupán a legutóbb felbukkant vezető rétegéről magyarnak nevezett – népünk Kárpát-medencei ősnép, nyelve pedig itteni ősnyelv, s hogy e műveltség az egyik legrégibb folyamatos műveltség az emberiség történetében..
(Az is elgondolkodtató, hogy a Kárpát-medencétől se keletre, se nyugatra nem találni ma már olyan területet, amelyik ilyen módon megőrizte egységes, és rendkívül gazdag tudását, műveltségét. A régi nagy kultúrterületek - mint pl. Egyiptom, Mezopotámia (Irak), Perzsia (Irán), Ordosz (Kína), Tarim-medence, stb. - szinte kivétel nélkül elsivatagosodott, "Hold-béli táj", kivéve a Kárpát-medencét.)
A magyarság az ős-európai génállományból kiemelkedő arányban részesül, Európa egyik legrégebbi őslakosságát alkotja, a magyarság a Kárpát-medencében alakult ki többszörös összeötvöződések következtében. Genetikailag leginkább a közvetlen szomszédainkkal vagyunk rokonságban, ami önmagában cáfolja a finnugor származás-elméletet (mindenki nem jöhetett az Urál mellől!). A magyarság a Kárpát-medencei Bükki "neandervölgyi" és az Európát 40-50 ezer évvel ezelőtt elsőként benépesítő modern ember, a paleolitikus vadászó "aurignaci" népesség (M170 - I hg) utóda, mely az újkőkori vonaldíszes kerámia műveltségben őrízte meg genetikai ágát (I1 hg), és mely még ma is 8,5%-ban része a magyar géntérképnek. Ezen ősi ágra több rétegben rakódott különböző génállományú népcsoport, először ~30 ezer éve a késő paleolitikumi "gravetti" vadászok (M173-M17 - R1a hg), később a Közel-Keletről 8000 ezer évvel ezelőtt kezdődő újkőkori földművelő bevándorlási hullám révén több genetikai ág: az M170 - I2a, mely a Kőrös-Starčevo műveltség embere még ma is 16%-os részesedéssel, a YAP M35 - E1b haplocsoport, a mediterrán embertípus, ma 8% részesedéssel, valamint a J2 hg, mely szintén anatóliai, kaukázusi eredetű, a Dunántúli újkőkori Lengyeli műveltség embere (ma 6,5%). Külön érdekesség, hogy a Kárpát-medencében az újkőkorban találkozó két genetikai ág, a helyi őslakos I1 hg és a délről, a Kőrös-Starčevo műveltséggel érkező I2a tulajdonképpen testvérek, mindkettő az M170 legágazása, így érthető miért tudott olyan gyorsan és békésen összeforrni a helyi mezolitikus őslakosság az Anatólia felől beérkező rokon földművelőkkel. Erre az újkőkori ötvözetre rakódott rá a bronzkor és vaskor alatt több ezer évig tartó keletről érkező népvándorlás-hullám következtében az M173 másik alága, az R1b hg, vélhetően mezopotámiai eredetű sumérok sztyeppei szétterjedéséből keletkező, magas szintű fémmegmunkáló tudású kubán-majkopi, harangedényes, szkíta és kelta (keleti) népek által. Ez utóbbi Nyugat-Európa domináns géncsoportját alkotja ma is, és hogy mennyire téves "indoeurópainak" nevezni őket, arra a régészeti fejezetekben kitérünk.
A vaskor végére tulajdonképpen létrejön a ma is itt élő, többgyökerű magyar nép a Kárpát-medencében (a mai génállomány ~87%-a)! Az ekkorra létrejött lakosságnak a Kárpát-medence, a Közel-Kelet, és a Pontic-Kaszpi sztyeppe tekinthető őshazájának.
A magyarság genetikai képére a vaskor utáni időkben betelepedettek viszonylag csekély hatást gyakoroltak, ami azt jelenti, hogy arányszámuk kicsi, vagy rokongének érkeztek, mint pl. a későbbi keleti (sztyeppei és közel-keleti) beáramlások miatti további felülrétegződések; szarmaták, jászok, dákok, némi távol-keleti gén (N1c) beáramlás a hunokkal (ez később feloldódik a helyi őslakosságban), avarok, griffes-indások, Árpádék honfoglalása: többnyire R1a+R1b jelzők a keleti szomszédból.
A történelem során a Kárpát-medencéből időnként kiáramlás is történik, a magyarokban 30%-osan jelenlévő M17-R1a haplotípus közép-ázsiai (Tarim-medencei, pazyryk) és észak-indiai megjelenését a würm végén történt dél-keleti kiáradáshoz köthetjük 10-12 ezer évvel ezelőtt, ez azt jelenti, hogy ezekkel a területekkel nagyon ősi genetikai kapcsolatunk van. (lásd pl. Tarimi-múmiák) Egyúttal nyugatra is történt terjedés, az M17 nyugat-európai és kelet-európai megjelenése szintén a gravetti kor végéhez köthető. Az M170-I1 hg észak-európai megjelenése az újkőkori vonaldíszeseink Kárpát-medencéből történő kisugárzásának - népkibocsájtásának - tulajdonítható. Időnként visszatérés is, és rengeteg beáramlási hullám történik keletről, de mindig marad egy genetikai mag, amelyik elég erős hozzá, hogy képes legyen megőrizni ezeket az ősi magyar géneket (jórészt őseurópai!), így a visszatérők, a "honfoglalók", és az egyéb hódítók, ideiglenes hatalmi központosulások csak csekély mértékben befolyásolják az itt gyökerező népesség genetikai összetételét (Árpád népe is csak minimálisan módosított rajta, tekintve, hogy keleti genetikai szomszédok beköltözéséről volt szó, feltehetően többnyire R1a és R1b összetevők. A hunokkal és az Árpád féle honfoglalókkal érkező távol-keleti gén (N1c) feloldódik a helyi őslakosságban, ma 0,5% körüli a részesedése a géntortából), a bejövőket tehát a helyi ősnép szinte mindig teljesen magába olvassza mind genetikailag, mind szellemiségét tekintve. Emiatt az erős genetikai és szellemi mag miatt maradhatott magyar a magyar a viharos évezredek, az ~5000 évig tartó népvándorlás folyton változó környezetének ellenére...
Genetikai szempontból végső soron a rokonaink vesznek körül bennünket, tulajdonképpen egész Európában, de akár egész Eurázsiában is jelentős mértékben, az ide történt beáramlások, és az innen történt kiáramlások miatt. A modern genetikai kutatások teljesen átrajzolják a korábbi történelmi munkákat és állításokat, és egy jóval összetettebb, de mégis hihetőbb és hitelesebb történetet tárnak elénk, melynek lényege, hogy - talán központi földrajzi helyzetéből fakadóan - a Kárpát-medencében Eurázsia népeinek egy különleges ötvözete jött létre 40 ezer év alatt, a Kárpát-medencei őseurópaiakból, a közel-keleti földművelőkből, és a keleti fémmegmunkáló lovas népekből. Ez a hármasság (hármas halom?) alkotja a magyarság fő genetikai gyökérzetét, végső soron eredetét.
Nem véletlen, hogy egyikünket az erdei szarvas vonzza, másikunat a föld szeretete mámorítja, harmadmagunkat pedig a hagyományőrző lovasíjászat híjja, hiszen vadászok, földművelő parasztok, és lovas harcosok utódai vagyunk, mi magyarok...
Azonban arról, hogy a nép ág mellett a másik összetevő, a szakrális uralkodói, sztyeppei hatalmi ág valójában honnan ered, már megoszlanak a vélemények.
Az egyik irányzat szerint - amelyet talán Cser Ferenc és Darai Lajos képvisel leghitelesebben - a hatalmi ág alapvetően nem Kárpát-medencei eredetű, hanem egész Eurázsiához köthető, sztyeppei származású, ahonnan több hullámban beáramlás folyt a magyar lakosság körébe, de a többféle államszervezésen kívül túlzott genetikai vagy kulturális befolyást nem szerzett az itt élő ősnépben, annak összetételében. Tehát ez a nézet szerint kiáramlás - a finn-ág távozása és a vonaldíszes műveltség elterjedésén kívül - nincs, csak több hullámú beáramlás.
A másik irányzat szerint - melyet például Michelangelo Naddeo képvisel - a Kárpát-medencéből történt a kulturális és népi kiáramlás, azaz a másik, hatalmi ágat az innen kiáramló, kultúra-terjesztő és máshol, más fejlődésen keresztül ment, más népességekkel keveredő, de magyarságát végig megőrző, majd ide később több hullámban visszatérő, hazatérő (és nem honfoglaló) rokon nemzetek, népek, katonai elit (nemesség) alkotja.
Ez utóbbi nézetet vallja Grandpierre Atilla is, aki a szkíták származását a Kr.e. 6. évezredben a Kárpát-medencéből keletre kiáramló műveltségtől eredezteti.
A harmadik irányzat, mely teljes mértékben Ázsiai eredetűnek hírdeti a magyarságot (legyen az hun, szkíta, sumér, török, finnugor stb.), önmagában nem áll meg a lábán, nincs összhangban az elmúlt évszázad genetikai, régészeti, nyelvészeti stb. kutatási eredményeivel, egyedül a Krónikáink, és a nyomokban fellelhető kulturális rokonság utalnak erre, viszont figyelembe kell venni, hogy a Krónikákat sosem a népnek írták, hanem az aktuális hatalmi elitnek - akik valóban keleti származásúak többnyire.
Hibát követnek el azok, akik "csak" a szkíta-hun-avar-magyar folytonosság, vagy a sumér-magyar rokonság felismeréséig jutnak el, hiszen ez még önmagában nem magyarázza meg sem a szkíta, sem a sumér ág eredetét. Mint láthattuk a korábbi fejezetekben, elég erős érvek szólnak amellett, hogy mind a két ágazat Kárpát-medencei gyökerű, csak időben és térben eltérő - más utat bejárt (másokkal keveredő) - hajtása ugyanannak a rendkívül ágas-bogas magyar Életfának. Sem a szkítákat, sem a sumérok eredetét sem lehet pusztán egy gyökérre visszavezetni, hiszen több hullámú Kárpát-medencei népességkibocsájtás és másokkal való keveredés, etnogenezis "eredményei" ezen népek is.
Például a szkíták legalább két erős gyökere Kárpát-medencei eredetű:
1. Jégkorszak végi őskárpáti ("gravetti") vadásztársadalmak szétterjedése (nyugatra), északra és keletre - ők lehetnek az ős-szkíták elődei (szabírok) a Kaukázusban.
2. Az újkőkor közepén, Kr.e. 5100-körül (talán a Vinca népességének déli megjelenése, a túlnépesedés elkerülése miatt?) újabb Kárpát-medencei népességkibocsájtás keletre ("kukutyini műveltség") - a szkíták közvetlen elődei.
3. A szkíták harmadik gyökere nem közvetlenül, hanem már csak közvetetten köthető a Kárpát-medencéhez, ők azok a "sumér" menekülők, akik észak-keleti irányban elhagyták Mezopotámiát a szemita agresszió következtében, és felvirágoztatják, magas szellemi tartalommal töltik meg a sztyeppei kultúrkört.
De ugyanígy a "sumérok" gyökérzetében is fellelhető Kárpát-medencei szál, a vélhetően innen származó "Jemdet Nasr" elnevezésű nép által, akik többek között az írás tudását vihették a Kárpát-medencéből Mezopotámiába - mint azt bizonyítja a sumér írást ezer évvel megelőző Tatárlakai lelet.
A magyar nép és műveltség tehát nem egynemű, szinte az őskortól kezdve már kettős kultúra jellemzi, azaz mai népünk nem egygyökerű, mert az eredeti népi, és a későbbi hatalmi ágak összegződésével alakult azzá, ami a Kr.u. első évezred második felében. Az előbbi, népi összetevő a Kárpát-medencéhez, utóbbi, a hatalmi pedig szinte egész Eurázsiához köt minket - a szabírok, sumérok, szkíták, hunok, avarok, onogurok, Árpád-magyarjai, stb. "néptörzsekhez". Így kapcsolódik össze a magyar őstörténeti kutatások keleti, Belső-Ázsiai, Közel-Keleti, stb. ága a Kárpát-medencei népi folytonosság tényével. A hatalmi ágak, a Kárpát-medencétől északra és keletre lévő nagy kiterjedésű eurázsiai, nagy távolságokat megtenni képes sztyeppei katonai lovas népek (hunok, szittyák, stb.) isteni tudásúnak tartják a Kárpát-medencei magas szintű rézgyártó, fémfeldolgozó műveltséget (kovácsokat), ezért, illetve a rokonságuk miatt a helyi népességet megkímélik, velük kereskednek. A magyar tehát találmányozó képességével megteremti, a szittya pedig használja a kardot, ékszert, műtárgyat, stb..
A hatalmi és népi ág összefonódása a (sokadik) "honfoglalást" követően még jobban megszilárdul, létrejön a Magyar Királyság. A honfoglalás során Árpád katonanépe elsősorban a legeltető területekre telepedett be, a hegy- és dombvidéket csak ellenőrzése alá vette. Így a Medence domb- és hegyvidékén élőkkel egyetemben ők alkották a magyar nyelvű és műveltségű népességet, amikor a három egyen-rangú népalkotó rész egyesült az Álmos, majd Árpád vezérelte magyar államszervezésben: – 6/10 arányban az addig a Kárpátok karéján belül őslakók, – 1/10 arányban a hódító vezérek, katonák és háza népük, és – 3/10 arányban a Kárpátokon túlról beköltöztetett, a bentiekkel azonos műveltségű és nyelvű "kukutyini" nép. E három aránya kifejezetten kedvező volt a gyors egybeforráshoz. A Kárpát-medencei magyar többségű őslakosság mellérendelő szemléletének erejét kiválóan tükrözi, hogy az Árpád-ház által szervezett állam - a királyság államforma ellenére - továbbra is mellérendelő szellemiségben épül, ami a Szent Korona-tan képében rögzül - miközben a Magyar Királyságon kívül mindenütt alárendelő, birtoklásra épülő uradalmak jönnek létre.
A jobb érthetőség érdekében az alábbi hálós folyamatábra vázlatosan mutatja a magyarság etnogenezisét, kettős őshazai eredetét főbb vonalakban:
(az olvashatóság miatt a fenti ábra több képből áll, de itt van egyben is a folyamatábra)
***
Történelmünk (rokonaink, ellenségeink, történetünk, a Kárpát-medence pulzálása)
A Kárpát-medence úgy működik a történelemben mint egy hatalmas szív, nem véletlenül mondják, hogy itt található a Föld szíve. Folyamatosan dobog, lüktet, él: pumpál majd beszív, kilélegez majd belélegez, kisugároz majd befogad - erről szól a Kárpát-medence története: népességkibocsájtások és népességbefogadások ütemei (szívritmusai) követik egymást. A szkíták, kelták, sumérok, stb. egyszóval a ragozó nyelvű népek eredete szorosan kapcsolódik ehhez a Kárpát-medencei forrású de egész földrésznyi kiterjedésű lüktetéshez.
A helyben kialakult ősnépre több hullámban rárakódott felülrétegződések leginkább két másik őshaza területéről érkező beáramlásokkal történnek, elsősorban a Közel-Keletről, illetve a Pontuszi-Kaszpi sztyeppéről.
Őshazakérdés tekintetében eredetünket diktatórikus kijelentéssel tehát egyoldalúsítani nem lehet, mert több ágból font őstörténetünkben vannak Kárpát-medencei őseink, és vannak akik a Kárpát-medencébe keletről jöttek. Legrégibb őseink azok a Kárpát-medencei Bükkiek, akikre rátelepedtek a keleti gravettiek 30 ezer éve. Ezekkel ötvöződött az őshonos nép, és sok ezer éven át megint kialakította az új ötvözetű kárpát-medencei őshonos népet. Erre rakódott rá az újkőkorban a Közel-Keletről érkező földművelő gabonatermelők népe (Kőrös, majd később Vinca kultúra), ismét összeötvöződve a helyiekkel és fejlődést indítva el. A bronzkorban és a vaskorban keletről érkező nagy szabású népvándorlási hullámmal a sztyeppei szkíta népek rétegzik felül a Kárpát-medencei őslakosságot és műveltségét. Ez a fejlődési folyamat - az évezredek során - újra és újra ismétlődik. Vagyis minden "új honfoglaló" őshonos lakosságot talál a Kárpát-medencében. Az "újraötvöződés" folyamata ismétlődik, és ennek elősegítője, létrehozója pedig az a valóság, hogy az őslakók nyelvével azonos, vagy közeli rokon az új honfoglalók nyelve, mely bizonyosságot az i. e. 5500-ig, a Kőrös-Tordos kultúrkör emberéig, a megtalált nyelvemlék segítségével tudunk valószínűsíteni. A kárpát-medencei őshonos és az elmondottak szerint újraötvőződött utolsó népesség az, amelyre Álmos-Árpád népe telepedett rá. Kétségtelen, hogy a magyarság legmélyebb gyökere itt, a Kárpát-medencében van, melyhez éppen a sok ezer éves őshonosságunk alapján van jogunk. Ez az öshonosság azonban elválaszthatatlan Közel-Kelet és a sztyepp életterétől, melyek szintén őshazaként csatlakoznak a Kárpát-medencéhez, mivel számos kulturális kölcsönhatás és áramlás zajlik e három terület között, illetve a Kárpát-medence lakossága több hullámban is Anatóliai, Kaukázusi, Mezopotámiai, Fekete-tenger környéki és sztyeppei emberekkel egészül ki. Ezek a felülrétegződések, tehát a beérkező népek létszáma azonban sosem akkora mértékű, hogy teljesen felülírják és eltűntessék a helyi őslakosságot, amelyik minden beérkező népet képes magába olvasztani, műveltségét - legyen az nyelv, földművelés, fémmegmunkálás, stb. - eredményesen elsajátítani, saját műveltségét kiegészíteni általa.
Ugyanakkor nem csak összefonódás zajlik a Kárpát-medencében, hanem időnként kiáramlás, kisugárzás is innen. Ilyen történhetett a jégkorszak végén, az átmeneti kőkorban is, amikor az innen távozó gravetti műveltség elkezdi benépesíteni és átadni itt elsajátított tudását és nyelvét Észak-, Észak-Kelet Európának, így jön létre a szvidéri műveltség a Kárpátoktól északra, amiből meg a későbbi finnugor népek merítenek (innen a nyelvrokonság). Szintén a Kárpát-medencéből indul útjára a földművelés és a vele együtt járó letelepedett, civilizált életmód az újkőkorban a vonaldíszes kerámia műveltség kisugárzásával, mely Nyugat-Európától Kelet-Európáig kiterjed. Ugyancsak a Kárpát-medence a forrása a bronzkori szkíta-kelta műveltségi kisugárzásnak, melynek következtében ismét egy egységes kultúrkörré válik Európa abban az időben.
A befogadások és a kisugárzások miatt a Kárpát-medence történelmi léptékben olyan mint egy szív, mely szinte ütemesen dobog; időnként beszív magába (embert, műveltségi javakat), később kibocsájt, kiáraszt magából (tudást és embert), ezzel a pulzálással éltetve és fejlesztve folyamatosan Eurázsia műveltségét már a nagyon korai időktől kezdve.
Mesterházy Zsolt így fogalmaz A magyar ókor 777. oldalától:
"Áttekintve most már az egész Európa - Nyugat és Kelet, - majd benne Magyarország újkőkori, majd a több fémkori történelmét, bízvást szögezhetjük le, hogy e nagy egységnek tekinthető történelem egyetlen szelete sem írható meg a kezdetek elhagyásával. Egyetlen szelete sem fogalmazható meg elsősorban Ó-Magyarország, majd Mezopotámia, Anatólia és a Kaukázus történetének felvázolása, összefüggéseinek felismerése és egységes egészként tekintése nélkül, de saját előzményei nélkül sem. Azok az igen markáns vonulatok, amelyeket akár az egyik, vagy a másik művelődési góc máig követhető és kimutatható hatásait tartalmazzák, perdöntő érveket szolgáltatnak fontos folyamatok leírásában. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk e fontos adatokat, mindenképpen Ó-Magyarország és környéke az a hely, ahol a jövőben keresnünk kell még a múltat, hogy jövőnk is világosabb legyen. ... Ó-Magyarország történelmének felvázolása az őskárpáti gravettiektől kezdve, de különösen a magyar újkőkortól tekintve Kr. e. 500-ra elképesztő eredményt mutat.
Ez nem más, mint egy egynyelvű, egyazonos műveltséggel bíró földrész.
Úgy tűnik, amikor eseményekben bővelkedő lendületes ómagyarországi történelmet kellene írjunk, mégsem ez a járható út. A “mese” helyett ... mozgalmas történetek helyett egy másikat kapunk cserébe. Ez a történet az ó-magyarországi népi összeolvadás (etnogenezis) folyamata belülről nézve. A felismerés, amellyel gazdagabbak leszünk az, hogy aki itt maradt az a magyar nevet viseli, aki keleten élt a szkíta, sumér, hun, pártos stb. neveken ismert, aki tőlünk nyugatabbra került, az kelta, netán etruszk, szárd, szikul, briton, breton, stb. nevet visel, de csak általában, és még inkább az elválásoktól számítva. Miután Eurázsiában mindenhol ők éltek és bárhová mentek, saját testvéreikkel találkoztak, ezért közöttük különösebb drámai fejlemények nem alakultak ki. Igen jelentős változásként könyvelhetjük el, hogy indoeurópaiakkal – mivelhogy nem léteznek – sehol sem találkozunk."
A fentiek alapján egyáltalán nem tűnik elrugaszkodott állításnak, hogy a magyarokhoz köthető kultúrkör tekinthető az emberi civilizáció feltalálójának, szellemisége motorjának, hiszen a Kárpát-medencei-Kaukázus-Mezopotámia térségben született legfőbb vívmányok, úgy mint az írás, a földművelés, a kerék, a népművészeti és kézműves elemek, a rajtuk szereplő szakrális motívumok, jelképek (lásd pl. Naddeo kutatási anyag), a családi és helységnevek (Tamana!), pentaton zenei őselemek (Juhász Zoltán számítógépes kutatási eredményei), a ragozó nyelvek (pl. kecsua indiánoknál is!) stb. elterjedtek szinte az egész a bolygón, ezek nyomai számos helyen megtalálhatók. Fontos további kutatások témái lehetnek, hogy hogyan kerültek ezek a műveltségi elemek a világ számos pontjára, akár az amerikai földrész indiánjai közé. Még nincs teljeskörűen feltárva, de ez a modell mindenesetre kezdi megmagyarázni az egész Földet behálózó, nagyon hasonlóan épült, magast tudást igénylő, fejlett ismeretekre utaló megalitikus kőépítmények jelenlétét is, melynek forrása szintén a Kárpát-medencei - Közel-keleti műveltséghez köthető, legalábbis erre komoly esély van, tekintve, hogy a legrégebbi ilyen építmények itt találhatók.
A másik lehetőség, hogy a Kárpát-medencei eredetnél is van egy még mélyebb réteg, a bizonyos elsüllyedt szigetek (MU, Ataisz), melyek már csak mitológiai szinten ismerhetők meg számunkra, ám mégis érződik ezen történetek igazságmagva - figyelembe véve azt a nagy kiterjedésű műveltségi rokonságot, ami behálózza a Földet. Ha ez így van, akkor a következő a történet nagyvonalakban:
Kb. 450 ezer évvel ezelőtt a Földre látogatott egy - vagy két - "égi" faj (ebben a dátumban nagyjából megegyezik a sumér teremtéstörténet és az Arvisura, csak az egyik a Nibirut a másik a Szíriuszt jelöli meg forrásként). Az itteni előemberekből modern embert "képeznek" - valószínűleg genetikai beavatkozással, és kezdetét veszik a Földi emberi civilizációk ciklusai. Az egyik, a Nibiru-i "csapat" Afrikában és Mezopotámiában tevékenykedik, a másik, az Anyahita csoport az azóta már elsüllyedt szigetvilágokon: Lemúria és Mú szigetén, illetve a Melegvizek Birodalmában, a Kárpát-medencében irányítja, tanítja az embert. A jégkorszak alatt a Kárpát-medencéből az ott élő hunok/magyarok nagy része távozik, de néhányan maradnak őrizni a magot (Bükki, Érdi, Tatai műveltségek). A többiek szétszóródnak a világban különböző műveltségeket alapítani. A globális "tengerparti" és szigetvilági civilizációknak a jégkorszak végével beköszönő özönvíz korszaka vet véget, mely több hullámban söpör végig a bolygón, megváltoztatva annak arculatát. Az ősi civilizációk szigetei víz alá kerülnek, a Csendes-óceán közepén kb. 13.000 éve még létező Mu sziget is eltűnik, a Nagy Vízözön során. Az Arvisura vonal Mu maradékáról, Ataisz-ról szól, ami kb. 6.000 éve süllyedt el, Atlantisz maradékával együtt a Kis Vízözön alkalmával. A szigetekről kiáramló ősi népek megalapítják az Andoki, Mezopotámiai, Kárpát-medencei, Ujgor, stb. civilizációkat....
Bármi is legyen az igazság, egyszerűen túl sok az összefüggés, túl nagy a kiterjedése ennek a magyarokhoz köthető kulturális kirajzásnak ahhoz, hogy ezt figyelmen kívül hagyjuk - lennie kellett tehát valamilyen szintű emberi magok (mágusok) kiáramlásának is, amelyik vitte magával a tudást.
Vajon honnan tettek szert a nagyon hasonló tudásra a Föld legkülönbözőbb területein élő népek „elzárva” egymástól, miközben elméletileg nem volt kapcsolatuk egymással? Hogyan lehetséges az, hogy egymástól több földrésznyi távolságra lévő kultúrák – hivatalosan nem érintkezve egymással – hasonló módszereket kezdenek alkalmazni a csillagászati tájolású építészetben, a kőmegmunkálásban, a képzőművészetben, a zenében, a mezőgazdaságban, stb.? Minderre csak az lehet a magyarázat, hogy ezek a különböző kultúrák a) kapcsolatban álltak egymással, vagy b) közös a forrás, azaz létezett egy őket megelőző, tudást átadó, tanító csoport mely szétszéledt a bolygón, és minden arra érdemes helyen elszórta a "magokat". Ezen tanítók valószínűsíthetően az özönvízek során elsüllyedt szigetek szétszórt civilizációs maradékai.
A védett Kárpát-medencét földrajzi és biológiai adottságai alkalmassá teszik arra, hogy a Föld élettörténetére jellemző hullámzó, ciklikus, ismétlődő bolygószintű katasztrófák alatt az emberi kultúra átvészelje a nehéz időket, és a jégkorszakok/vízözönök, stb. elmúltával ismét kivirágoztassa a civilizációt a szélrózsa minden irányába.
A magyarság alapját képező nagy tudású "földműves" nép múltja feltételezhetően összefügg az előző korok letűnt civilizációival, melyek csillagászati, matematikai, építészet stb. tudása nyomokban fennmaradt a bolygón szerte széjjel megtalálható megalitikus építmények, piramisok, kőtemplomok, stb. képében. Tehát elképzelhető, hogy
az "uralkodó" hívatalos írott történelem előtt létezett egy ragozó
nyelvet beszélő ősi eurázsiai (vagy még egy ennél is nagyobb
kiterjedésű, az összes földrészt érintő) békés magyar-rokon
"turáni-szkíta" civilizáció, melynek hatalmas fájának törzséből nőtt
vastag ágak az özönvíz során vízszint alá került szigetek lakói, az
andoki, mexikói és Észak-Amerikai indiánok, akárcsak a pártusok, a
médek, a sumérok, az ujgurok, a kurdok, az etruszkok, a kelták, a szabírok, a szkíták, a
hunok, az avarok s "végül" mi, magyarok – s mely népcsaládfát szinte minden
területén leigázták, uralkodóházát, királyait kiirtották, történelmét
meghamisították/elhallgatták, és megmaradt népeit a mai napig lakat
alatt tartják.
Nem zárható ki az sem, hogy ez a nagy tudású nép nem földi eredetű, mint ahogy az sem, hogy a Földön jelenlévő öt alaprassz különböző eredetű, és nem egy gyökerű. Ennek vizsgálata, bizonyítása a jelen tudásunk alapján, emberi eszközökkel egyelőre nem lehetséges, de mégis ezek a lehetőségek egy tisztán gondolkodó ember számára sem zárhatók ki.
Az utóbbi néhány évtized - többnyire "amatőr" - kutatási eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a világban olyan sok elvarratlan szál hever mindenfelé, amit a "tudomány" egyáltalán nem kutat vagy valami olcsó magyarázattal félrelök, és amelyek mellett a hivatalos történetírás is vakon elmegy, hogy ezt nem lehet annyiban hagyni.
Nem lehet annyiban hagyni, mert ezek a szálak úgymond történelem előtti időkbe vezetnek vissza, a hivatalos krónikákat időben megelőző kultúrákba, amelyekről semmit sem árulnak el nekünk. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az emberi létezés történetének megelőző fejezeteit itt a Földön vasfüggöny mögé zárták és abban reménykednek, hogy ez a szándékos elhallgatás
soha sem derül ki.
Nos, mivel "láthatatlan kezek" erősen érdekeltek abban, hogy ez az állapot így is maradjon ameddig csak lehet, gondoskodtak róla, hogy az összes ezzel összefüggő vagy erre utaló dokumentum, bizonyíték titkosítva legyen, vagy megsemmisüljön, vagy valami eldugott, sötét pincében heverjen...
Úgy tűnik három nagy fal van a valós történelem és mi közöttünk:
1. A szemiták mesterséges 5000 éves korlátja, minden ami annál öregebb "az nincs", vagy nem kutatható.
2. A vízözönök természetes határvonala.
3. Az ember rejtélyes eredete.
Amikor sikerül ezeket a mesterséges és természetes akadályokat leküzdeni, onnantól lehet elkezdni megírni végre a Föld valós történelmét, új alapokon, - a jelenlegi történelemkönyveket nem átírva, hanem kidobva.
Bátran kijelenthető, hogy a jelenlegi emberi civilizáció talapzatában egy masszív, magyarokhoz köthető kulturális ősi alapréteg található, mely megmutatkozik többek között a nyelv, a művészet, az építészet, a szimbólumok és mindezek összességében: a műveltség/szellemiség képében tulajdonképpen bolygószerte.
Nyílvánvalóan ezt a tényt igyekeznek elfedni, elhallgatni a "másik tábor" részéről, erről az iszonyatos történelemhamisításról szól az elmúlt néhány száz év.
Úgy tűnik három nagy fal van a valós történelem és mi közöttünk:
1. A szemiták mesterséges 5000 éves korlátja, minden ami annál öregebb "az nincs", vagy nem kutatható.
2. A vízözönök természetes határvonala.
3. Az ember rejtélyes eredete.
Amikor sikerül ezeket a mesterséges és természetes akadályokat leküzdeni, onnantól lehet elkezdni megírni végre a Föld valós történelmét, új alapokon, - a jelenlegi történelemkönyveket nem átírva, hanem kidobva.
Bátran kijelenthető, hogy a jelenlegi emberi civilizáció talapzatában egy masszív, magyarokhoz köthető kulturális ősi alapréteg található, mely megmutatkozik többek között a nyelv, a művészet, az építészet, a szimbólumok és mindezek összességében: a műveltség/szellemiség képében tulajdonképpen bolygószerte.
Nyílvánvalóan ezt a tényt igyekeznek elfedni, elhallgatni a "másik tábor" részéről, erről az iszonyatos történelemhamisításról szól az elmúlt néhány száz év.
De nagyon elkalandoztunk!
Szerencsére
örökké nem lehet elfedni az igazságot, mert az olyan, mint maga az élet;
mindig utat tör magának. Az utóbbi években látni is ennek a
hajnalodásnak jeleit, nekünk "csupán" annyi a dolgunk, hogy az egymástól
függetlenül keletkezett magyar és külföldi kutatási eredményeket
összefésüljük, és ezekből megalkossuk a "Nagy Képet", amennyire
lehetséges - ez ennek a honlapnak is a célja. Tehát talán egyelőre nem is annak a kérdésnek a megválaszolása a fontos, hogy a magyar hatalmi ág honnan ered,
méd, pártus vagy szkíta-e, szóval nem érdemes elveszni a részletekben, és a végtelenül mély nyúl üregében - mely oly sok őstörténeti
kutató gondolatiságának végső csapdája lett már - hanem a Nagy Képre
kell összpontosítani. Ez a Nagy Kép pedig mégis csak az, hogy a magyar népünk őshonos a Kárpát-medencében, az államszervező hatalmi águnk pedig legalább 4000 éve itt van a bronzkori első sumér-szkíta betelepülés óta, tehát ittlétünk, történelmi jogunk minden ellenkező híresztelés, és kezdeményezés ellenére elvitathatatlan. Ezt kellene képviselnie minden magyarnak, ebbe kell kapaszkodnunk, mert sajnos igen erős igény mutatkozik a "másik tábor" részéről a Kárpát-medence birtoklására, amely igyekezet már jó néhány történelemhamisítás képében elkezdett hamis alapokat verni, és valószínűleg a jövőben is találkozunk még hasonló próbálkozásokkal.
Ugyanakkor - pont az előbbiekben említett folyamatos próbálkozások miatt - a "Nagy Kép" meglátásához elengedhetetlenül szükséges a "másik oldal" megismerése is.
Nagy léptékű történelmi áttekintés keretében megállapítható, hogy a Földön a hívatalos történetírás által megadott kezdődátum előtt létezett nagy kiterjedésű, békés, építkező, magas tudású emberi műveltségi kör mellett mintegy öt-hat ezer évvel ezelőtt megjelent egy másik típusú emberi viselkedés-minta, egy másik "program". Az eredeti mellérendelő szemléletű, valószínűleg ragozó nyelven beszélő őstársadalmak mellett megjelenik az alárendelő világnézetű, hajlító nyelvűek társadalma, és azóta a történelem háborúk, népírtások, kizsákmányolások, hódítások, természet-írtások sorozatából áll. De mi végre a sok háború? Honnan van ez a hibás minta az emberi fajban? Jogos a kérdés. Az emberi alaptermészetben kell keresnünk a választ, vagy valami másban? Különös módon a hivatalos, nekünk oktatott történelem nagyjából szintén ebből az öt-hat ezer éves távlatból indul, onnantól datálódik a kezdete, ennél messzebbre nem szeretnek menni az uralkodó történelemszemlélet "őrzői". Miért fontos ez? Azért, mert bár az „ismeretlen eredetű” sumérokat tartják az első civilizációnak, mégis a körülbelül öt-hat évezreddel ezelőtt a történelem színpadára lépő népek a számunkra oktatott kultúrák kiindulópontjai, - magyarán a hívatalos történetírás onnantól kezdődik, amikor megtörténik ez a globális minta-váltás: az akkádoktól. A történelmet a győztesek írják? (Nem mellesleg kb. ettől az időponttól – Kr.e. 3102-től - datálódik az óind hagyomány szerinti Kali-juga – a sötét vaskor is, és a maják szerint az utolsó korszak kezdete is; Kr.e. 3114-től!).
Nagy léptékű történelmi áttekintés keretében megállapítható, hogy a Földön a hívatalos történetírás által megadott kezdődátum előtt létezett nagy kiterjedésű, békés, építkező, magas tudású emberi műveltségi kör mellett mintegy öt-hat ezer évvel ezelőtt megjelent egy másik típusú emberi viselkedés-minta, egy másik "program". Az eredeti mellérendelő szemléletű, valószínűleg ragozó nyelven beszélő őstársadalmak mellett megjelenik az alárendelő világnézetű, hajlító nyelvűek társadalma, és azóta a történelem háborúk, népírtások, kizsákmányolások, hódítások, természet-írtások sorozatából áll. De mi végre a sok háború? Honnan van ez a hibás minta az emberi fajban? Jogos a kérdés. Az emberi alaptermészetben kell keresnünk a választ, vagy valami másban? Különös módon a hivatalos, nekünk oktatott történelem nagyjából szintén ebből az öt-hat ezer éves távlatból indul, onnantól datálódik a kezdete, ennél messzebbre nem szeretnek menni az uralkodó történelemszemlélet "őrzői". Miért fontos ez? Azért, mert bár az „ismeretlen eredetű” sumérokat tartják az első civilizációnak, mégis a körülbelül öt-hat évezreddel ezelőtt a történelem színpadára lépő népek a számunkra oktatott kultúrák kiindulópontjai, - magyarán a hívatalos történetírás onnantól kezdődik, amikor megtörténik ez a globális minta-váltás: az akkádoktól. A történelmet a győztesek írják? (Nem mellesleg kb. ettől az időponttól – Kr.e. 3102-től - datálódik az óind hagyomány szerinti Kali-juga – a sötét vaskor is, és a maják szerint az utolsó korszak kezdete is; Kr.e. 3114-től!).
A két minta közötti különbség elemi. A mellérendelés természetes, az alárendelés mesterséges eredetűnek tűnik. A két "program" közötti különbségről így ír Cser Ferenc és Darai Lajos:
"A társadalomban élő emberek kapcsolata egymást szemlélő módjaik függvénye. Az őskori
múlt nagy korszakaiban egyenrangúnak tekintették egymást. Ennek eredményeképp hosszú
időn át mellérendelő viszonyban tevékenykedtek. Ekkor az együttműködő embercsoportoknak
mindig támadt egy-egy vezetője, akinek a vezérletére hallgattak, aki a közös léptek ritmusát
megadta. Amikor azonban az egyik személy a másikat nem tekinti vele
egyenértékűnek, kapcsolatuk hatalmi jellegű formát ölt. Ekkor önmagukat és a másikat
kölcsönösen alacsonyabbra, illetőleg magasabbra értékelve, alá- és fölérendelt viszonyra
lépnek, de nem mindkét fél részéről önkéntes alá- és fölérendeltségi viszony jellemzi őket. Az
alárendelt szerep a végrehajtó, a fölérendelt a parancsnokló, ami az egész társadalom számára
is főnökséget, fölöttes hatalmat jelöl ki.
A mellérendelés példáit megtaláljuk az archaikus népektől kezdve egészen a mai
kamarazene együttesekig. Megjelenik ez a világ szerkezetének leírásakor is, amikor azt az égi
és földi, az aktív és passzív, a férfias és nőies jellegű erők egyenrangú, egymást kiegészítő
kölcsönhatásának tekintik. Ugyanezt látjuk a házastársi, az anyai és apai, valamint a
gyermek és szülő kapcsolatban. Előbbiben melyik alárendeltje a másiknak? Egyik sem, és
koordináló harmadikat sem találunk. A két szerep a család fenntartása szempontjából
egyenértékű, a két szülő egymás mellé rendelt. (Ezt a magyar nyelv a feleség és férj szóval
egyaránt kifejezi, míg az angol a férjet a gazda fogalommal azonosítja.) A különbségek
nem értékkülönbségek, dialektikus kölcsönhatásuk elfogadott. Ezt tekinthetjük az emberiség
szerves, természetes szerveződésének.
A szervetlen, mesterséges szerveződési mód pedig:
amikor a viszonyok és jelenségek egymásnak alárendeltek. Ez utóbbi metafizikai
szemléletben a jelenségek szigorúan követik egymást logikailag, időben és ok-okozatilag. Az
indoeurópai nyelvek is alárendelő szemléletűek, s a mai európai kultúra meghatározó
szemléleti módja az alárendelő. Ez a nem egyforma jelenségeket rögtön az elsődleges, illetve
eredendő és másodlagos, azaz származtatott sorrendjébe rakja. Nemcsak logikailag és időben
tekintve az egymáshoz való viszonyt, hanem értékítélettel, azaz az ‘elsődlegest’
értékesebbnek tartva, mint a ‘másodlagost’. S a dolog természeténél fogva elsődlegesnek,
magasabb rendűnek, értékesebbnek vélik saját szemléleti rendszerüket és
gondolatvilágukat. Ma szinte valamennyi társadalmi szervezet archikusan, piramisszerűen épül fel, ahol az utasítás felülről lefelé
halad. Az alsóbb szint a felsőbbnek alárendelt. Ez a szervezeti mód egyesek szemében a társadalmiság sine qua
nonja, mert a társadalom főnök nélkül nem állhat fenn. Ahol ez ismeretlen, például az ausztrál bennszülötteknél,
ott fejletlen hordákat lát ez a szemlélet.
Az alárendelő szemléleti mód jellemzi például a római katolikus egyházat és működését, és
általában a királyságok szervezetét. A király az istennek, az alattvalók a királynak vannak
alávetve. A király ezért megközelíthetetlen, isteni származású vagy isteninek, az istenség
fiának felkent, mint a fáraó Egyiptomban. Ez már bizonyos halhatatlanságot is jelent, a neki
alávetett halandókkal szemben. Ezzel ellentétben, a mellérendelő szemlélet nem teremt olyan
felsőbbrendű személyiségeket, akiket imádni kellene, akiktől félni kell. Ezért a két szemlélet
találkozásakor, például a középkori magyar történelemben az uraság istenének járó térdhajtást
megadták a mellérendelő szemléletű alárendeltek, nem hergelték az istenfélő uraságot annak
megtagadásával. Tehették bátran, többet ésszel, mint erővel, mert nem féltek emiatt saját ‘istenségük’ büntetésétől. Amikor a teljes ország–környezet alárendelő feudális hűbérúri
rendszert mutatott, a magyarok a mellérendelő szemléletű koronatannal szakrális tárgyat
tettek meg az ország tulajdonosának. E tartalmi személyiségjegyek nélkül formailag
felsőbbrendű lénynek, a Koronának rendelve alá a királyt és az ország lakosságát. E két
egyenrangú tag alkotván a Korona szellemi testét, ugyanennek, azaz önmagának lett
alárendelve a király és a nép. Ismét csak a kettő egy felfogás érhető itt tetten. Ilyenformán
embert törvényesen egyáltalán nem birtokolt ember a Magyar Királyságban a Dózsa-vezette
polgárháború utáni megtorlásig, s maga a hűbéri rend csak Mária Terézia korától, alig 50-80
évre lett általános nálunk. Aztán jött 1848.
A mellérendelő szemléletmóddal nem rítusokban élünk, hanem életszerűbb, célszerűbb
formákban. Ez fejleszti a nyelvet, amely tükrözi a mellérendelő műveltséget. Az egyenértékű
társ elfogadása hatékony tanítást, tanulást tesz lehetővé. A mellérendelő társadalmi emlékezet
előkelők hiányában a belső összefüggésekről szól, s így nem hősi regék születnek, hanem
tanító mesék, történetek, versek, dalok. Alig látszik mindez az alárendelő környezetben, sőt
rejtőzködnie kell annak túlsúlya miatt. A mellérendelő gondolkodás azzal képes fennmaradni,
hogy tudása nélkülözhetetlen, pótolhatatlan, s csak ő rendelkezik vele. Ilyen például a
fémművesség, a fémek előállításának, tisztításának, edzésének, az eszközök kovácsolásának
titkai. E mellérendelő társadalom mestereinek nincs név szerinti nyomuk az alárendelő
mondákban, krónikákban, mert isteneik hiányában legendás nevük sincs, idegenek idegen
országban, esetleg törpe szerepben. Mialatt az alárendelő társadalmi emlékezés a teremtett
előkelőség történetéről, származási vonaláról, hősi tetteiről szól. Állandóan és mindenütt
előtérbe kerülnek a királyokról szóló mondák, a hősöket dicsőítő legendák, az e főszereplők
származását rögzítő regék. Egyre–másra továbbadják őket szájról-szájra, kőbe vésve vagy
agyagba égetve.
Az alárendelő szemléleti mód hibás kérdésfeltevéssel állandóan gerjeszti a vitát abban a
kérdéskörben, hogy az általa a kétféle személeti módhoz kötött tudatelvűség és anyagelvűség
közül melyik volt előbb, melyik elv az elsődleges eredendő és melyik a másodlagos
származék, melyik elv létezik öröktől fogva és melyik teremtett, melyik elv az értékesebb. A
mellérendelő szemléletmód szerint nem kell eldönteni e hibás kérdéskört, fel sem kell tenni e
kérdéseket, mert a két elv és jelenség a valóság két oldalaként fogható fel, amely egymástól
elválaszthatatlanul összetartozik, összekapcsolódik: kettő egy. Ahogy a kvantummechanika
már régen kimutatta ezt, amennyiben felfedezte, hogy az anyag hullámtermészete és részecske mivolta – mintegy a tudat elv és az anyag elv – elválaszthatatlanul összetartozó. A kettő egyazonos
valóság két oldala, a kettő egy, együtt adják a teljességet, az egységet.
A mellérendelő szemléleti mód a vizsgálatban azt jelenti, hogy a különböző
minőségekhez nem föltétlenül rendel különböző értékeket. A jelenségeket sem rendeli merev,
egyirányú ok-okozati rendbe. Megengedi, hogy időben egymás utáni jelenségeknél az utóbbi
nem föltétlenül az előbbinek, mint oknak a következménye, azaz okozata. Az utóbbi jelenség
oka lehet az előbbitől eltérő forrású is, valamint lehet kölcsönhatás eredménye is. Ez a
szemléleti mód a jelenkor értékrendjét sem vetíti vissza a múltbeli jelenségekre, a szomszédos
és csatlakozó műveltségeket nem sorolja értékrendbe. Értelmezi az egyenértékűséget,
számára az időbeli egymásutániság nem jelent föltétlenül ok–okozati viszonyt, a kölcsönhatás
elfogadja. A minőségbeli különbségeket értékbelivé csakis viszonyítás alapján teszi, s a
viszonyítási alaptól függően ugyanaz a minőségbeli különbség eltérő értékítélethez vezetheti.
A mellérendelő szemléleti móddal szemben az alárendelő szemléleti mód számára a
különböző minőségek különböző értékeket képviselnek, az egyik a másikat időben, minőségben,
értékben vagy logikailag mindig megelőzi, míg a másik az előbbit csak követi, annak
alárendelt, s itt a jelenségek, folyamatok alá–fölé rendeltsége a meghatározó jelentőségű, az
egymás mellettiség általában nem elfogadott. E szemléleti módban az ok és okozat mereven
elválik, a kölcsönhatás (az okozat visszahatása az okra) nem lehetséges."
A történelem színpadán tehát öt-hat évezreddel ezelőtt jelenik meg az alárendelő szemlélet új embertípusok színre lépésével, Európában a kurgán hódításokkal, a Termékeny Félhold vidékén pedig a szemita népek képében. A kurgán "műveltség" legalább három hullámban lerohanja Európát, az ő mintájuk elterjedésének köszönhető Európa "indoeuropaizálódása", hitviláguk, társadalmi szemléletük megegyezik a későbbi indoeurópai hitvilággal, szemlélettel. Míg a kurgán inváziókat a Kárpát-medencei őslakosság úgy-ahogy kiheverte, s a harcibaltás lovas népeket idővel beolvasztotta magába, így a nagyon mélyen gyökerező természetes mellérendelő szemléletükben nem szerzett túl nagy befolyást a másik minta, addig a mai nyugat-európai "indoeurópai" szemléleti mód alapvetően alárendelő jellegűvé vált, ami a mai napig meghatározó.
A szemita népek által lerohant, elfoglalt területeken szintén az ő mintájuk, az alárendelő jelleg szerint jöttek létre a társadalmak, mindig az előző nagy tudású, békés kultúrákra épülve, átvéve azok tudását, de minden esetben egy hatalmi felépítésre használva azt. Mezopotámiában a sumérok kultúrateremtő civilizálóját a Kr. e. harmadik évezredben beszivárgó szemita népek a történelem során fokozatosan, több hullámban megsemmisítik, vagy átveszik ami számukra szükséges. A szemita népek mezopotámiai jelenléte növekedésének logikus következményeként Kr. e. 2350 tájékán I. Szárgon (vagy I. Sarukkin) akkád dinasztiaalapító uralkodó uralmával Aggade városában megalakult az első szemita birodalom, Akkád. Ettől kezdve a Folyamköz története nem egyéb mint Sumér és Akkád, tehát a "turániak" és szemiták között dúló állandó háborúságok láncolata. Akárhányszor nyeri is vissza a Tigris és Eufrátesz közötti Folyóvidék feletti uralmat az ősnép, újabb és újabb szemita bevándorlási hullám éri Mezopotámiát, az akkádok után a héberek, majd őket követik a szintén szemita asszírok, és később az arabok. A másik oldalon a káldeusok, médek, pártusok néven illetett népek küzdenek ősi földjükért, és ez folyik tulajdonképpen még ma is: zsidó <-> palesztin, iszlám-török <-> kurd. Érdemes megnézni a kurd és a palesztin nemzeti zászlót, ott van bennük a piros-fehér-zöld színsor, ami utal a hovatartozásra ebben az "üdvtörténeti" küzdelemben.
Érdemes lenne egyszer az úgynevezett "indoeurópaiak" "rejtélyes eredetét is levezetni szemita vonatkozásban:
Az indoeurópai ugyebár egy "szellemnép", senki sem tudja az eredetüket megnyugtató módon felvázolni, azonban ha az indoeurópai szót kicseréljük szemitára, akkor rögtön megvan a forrás:
- akkádok, asszírok, zsidók, arabok, szétterjednek a Közel-Keletről
- görögök - szemita dórok - az őslakos ógörög, pelazg, trójai népekre épülve
- latinok - az őslakos etruszkokra épülve, majd "rómaiként" leigázva a keltákat
- tengeri népek - lerohanva az ősnépi Egyiptomot
- germánok - a keltákra épülve
- britek (?) - a keltákra épülve
- spanyolok - az őshonos baszkokra épülve
- ...
A mai nyugat-atlanti "indoeurópai" államok valójában mind szemita/akkád származék vezetőségűek, az őslakosságra épülve. De még az észak-európai államok vezetése is erőteljesen felülreprezentált a zsidó vezetők által. Ez a nagy "indoeurópai" titok, hogy ők valójában szemita utódok, akkád-származékok, de csak a vezérréteg (bankár-, arisztokrata-, és politikus dinasztiák, vallási vezetők, stb.). Az anatómiailag sötét göndör haj, erős arcszőrzet, barnás bőr a jellemzőjük, de természetesen a keveredések miatt már nem mindenkin ismerhetők fel egyértelműen-e jegyek. Amikor azt írják, pl. hogy Pannónia lakossága nem eléggé "romanizálódott", akkor valójában az derül ki, hogy a Dunántúlt nem sikerült teljesen elszemitásítani az ókorban. Szerencsére.
Egy tökéletlen, mesterséges minta azonban sohasem fog tökéletes társadalmat létrehozni, ezt tapasztaljuk (látjuk a történelemkönyvekből) évezredek óta. Az alárendelő mintájú népek mióta színpadra léptek, azóta az ő társadalmi berendezkedésük a mai napig meghatározó tényező a Föld számos területén. A nyugati társadalmak a mai napig a hódítás-orientált, elnyomásra épülő alárendelő, hierarchikus mintában élnek, ennek "köszönhető" a gyarmat- és rabszolgatartó birodalmak létrejötte. A történelemkönyvekben tárgyalt társadalmak és kultúrák mind az alárendelő minta szerint jöttek létre, és még véletlenül sem található ezekben a könyvekben olyan kultúra vagy olyan társadalmi felépítés bemutatása, ami ettől eltérne, azaz az alárendelő mintát megelőző mellérendelő népek civilizációit igyekeznek kiírtani, történetüket és mintájukat elhallgatni amennyire csak lehet. Ez lehet az egyik alapvető oka a történelemhamisításoknak, ami végighúzódik a magyar és az egyetemes történelmen is, hogy ne maradjon semmilyen pozitív minta az utókorra.
Az indoeurópai ugyebár egy "szellemnép", senki sem tudja az eredetüket megnyugtató módon felvázolni, azonban ha az indoeurópai szót kicseréljük szemitára, akkor rögtön megvan a forrás:
- akkádok, asszírok, zsidók, arabok, szétterjednek a Közel-Keletről
- görögök - szemita dórok - az őslakos ógörög, pelazg, trójai népekre épülve
- latinok - az őslakos etruszkokra épülve, majd "rómaiként" leigázva a keltákat
- tengeri népek - lerohanva az ősnépi Egyiptomot
- germánok - a keltákra épülve
- britek (?) - a keltákra épülve
- spanyolok - az őshonos baszkokra épülve
- ...
A mai nyugat-atlanti "indoeurópai" államok valójában mind szemita/akkád származék vezetőségűek, az őslakosságra épülve. De még az észak-európai államok vezetése is erőteljesen felülreprezentált a zsidó vezetők által. Ez a nagy "indoeurópai" titok, hogy ők valójában szemita utódok, akkád-származékok, de csak a vezérréteg (bankár-, arisztokrata-, és politikus dinasztiák, vallási vezetők, stb.). Az anatómiailag sötét göndör haj, erős arcszőrzet, barnás bőr a jellemzőjük, de természetesen a keveredések miatt már nem mindenkin ismerhetők fel egyértelműen-e jegyek. Amikor azt írják, pl. hogy Pannónia lakossága nem eléggé "romanizálódott", akkor valójában az derül ki, hogy a Dunántúlt nem sikerült teljesen elszemitásítani az ókorban. Szerencsére.
Egy tökéletlen, mesterséges minta azonban sohasem fog tökéletes társadalmat létrehozni, ezt tapasztaljuk (látjuk a történelemkönyvekből) évezredek óta. Az alárendelő mintájú népek mióta színpadra léptek, azóta az ő társadalmi berendezkedésük a mai napig meghatározó tényező a Föld számos területén. A nyugati társadalmak a mai napig a hódítás-orientált, elnyomásra épülő alárendelő, hierarchikus mintában élnek, ennek "köszönhető" a gyarmat- és rabszolgatartó birodalmak létrejötte. A történelemkönyvekben tárgyalt társadalmak és kultúrák mind az alárendelő minta szerint jöttek létre, és még véletlenül sem található ezekben a könyvekben olyan kultúra vagy olyan társadalmi felépítés bemutatása, ami ettől eltérne, azaz az alárendelő mintát megelőző mellérendelő népek civilizációit igyekeznek kiírtani, történetüket és mintájukat elhallgatni amennyire csak lehet. Ez lehet az egyik alapvető oka a történelemhamisításoknak, ami végighúzódik a magyar és az egyetemes történelmen is, hogy ne maradjon semmilyen pozitív minta az utókorra.
És most legyünk őszinték, ha egy gyengébb idegzetű ember végigrágja magát az elmúlt ötezer év "hivatalos históriáin", hát bizony könnyen idegösszeomlást kap ennyi horror láttán. És úgy tűnik ez a minta a szemita és "indoeurópai" népek feltűnésével kezdődött. Innentől beszélhetünk a Föld horror évezredeiről, a folytonos háború korszakáról.
A szemita akkádoké volt az első igazi leigázásra épülő birodalom a Földön, akik a magas szintű babiloni-káld-sumér-elámi kultúrára rátelepedve építették fel hatalmukat, ellopva azok nyelvét is. Az ő örökségükbe léptek a még vérszomjasabb – szintén sémi – asszírok. De ezek a népek nem szívódtak fel a történelem során, hanem elterjedtek. Az akkád leszármazottak lettek az "indoeurópainak" nevezett „szellemnép”, mely a Görög és Római korban leigázta Európát az ott élő ősnépekkel együtt, és mely a mai napig meghatározó „vezéretnikum” nyugaton.
Európa főleg nyugati részén ma élő lakosságának egy része a nyomokban fennmaradt ősnépek (mint pl. a "francia" gallok, az "ír" kelták), és más része pedig "indoeurópai".
Az ősnépek és a rájuk telepedő új jövevények közötti harc végighúzódik a történelmen, és úgy tűnik, hogy az új "birodalomépítő" jövevényeknek sikerült győzedelmeskedniük eddig.
Megfigyelhető egy ív, hogy mikor merre haladtak, mindig a békés meglévő
civilizációkra építve a sajátjukat, mindig leigázva az őslakosokat és
mindig átvéve a szimbólum-rendszereiket. Ez az ellenerő különböző neveken végigvonul a történelmen, mindig birodalmi keretek közt ráerőltetve a globalizmust az általa leigázott társadalmakra, megpróbálván kitörölni minden egyediséget, eredeti kulturális szövetet, mindehhez felhasználva bármilyen ideológiát, eszmét, vallást. Csak néhány állomása ennek az életellenes (földönkívüli?) ellenerőnek:
- A sumér magaskultúrát a vérengző szemita akkádok hódítják meg, létrehozva a Föld első igazi alárendelő birodalmát
- A még véresebb szemita Asszír Birodalom a méd (mada, magyar?) kultúrára épül
- Az újonnan érkezett indoeurópai hellének, dórok és achájok az égei térség őslakóira, a pelazgokra épülnek akik magaskultúrájukkal lerakták a későbbi görögség fénykorának (Athén Periklész korában) alapjait és egy kiforrott, fejlett íráskultúrával rendelkeztek. Ez a nép volt a mínoszi kultúra alapítója is Kréta szigetén. A szemita dórok az ő-görög ragozó pelazg kultúrába beszivárogva létrehozzák Görögországot, és elpusztítják Tróját. (mennyire szépen mutatja a szabadkőműves fordított trükközést az is, amikor a Trója c. filmben a Tróját védő hercegeket göndör fekete hajú zsidó színészek alakítják, Trója elpusztítóit pedig szőke, fehér fajú skandináv színészek játsszák....hát nem furcsa? épp fordítva történt!)
- Egyiptom, a virágzó núbiai és kus (afrikai szkíta) eredetű civilizációját lerombolták a "tengeri népek" (pl. szemita dórok), az asszírok, a perzsák
- Az újonnan érkezett indoeurópai hellének, dórok és achájok az égei térség őslakóira, a pelazgokra épülnek akik magaskultúrájukkal lerakták a későbbi görögség fénykorának (Athén Periklész korában) alapjait és egy kiforrott, fejlett íráskultúrával rendelkeztek. Ez a nép volt a mínoszi kultúra alapítója is Kréta szigetén. A szemita dórok az ő-görög ragozó pelazg kultúrába beszivárogva létrehozzák Görögországot, és elpusztítják Tróját. (mennyire szépen mutatja a szabadkőműves fordított trükközést az is, amikor a Trója c. filmben a Tróját védő hercegeket göndör fekete hajú zsidó színészek alakítják, Trója elpusztítóit pedig szőke, fehér fajú skandináv színészek játsszák....hát nem furcsa? épp fordítva történt!)
- Egyiptom, a virágzó núbiai és kus (afrikai szkíta) eredetű civilizációját lerombolták a "tengeri népek" (pl. szemita dórok), az asszírok, a perzsák
- A latinok szintén szemita népek voltak, akik Kr.e.600-ban, amikor a
médek (hun-magyar testvér népek) összefogtak és megdöntötték az elnyomó Asszír Birodalmat minden irányba szétspricceltek és elözönlötték többek
között a mediterrán területeket is, mivel ezek erőszakos, hódító,
parazita népek voltak az őslakosságot uralmuk alá hajtották elvéve annak
kultúráját és meghamisítva történelmét. Az asszír származékok így az etruszk, később a kelta és gall
(vélhetően trójai eredetű) kultúrára építve létrehozzák a Római Birodalmat, minden birodalmak prototípusát.
- A Római Birodalom aztán szépen felszívja magába a Közel-Kelet maradék szemita népeit, így a zsidókat is, elterjesztve a teljesen más világképet egész Európában. Nem lennénk meglepve, ha egyszer valaki a római császárok és szenátorok többségéről kimutatná a szemita származást.
- A Római Birodalom aztán szépen felszívja magába a Közel-Kelet maradék szemita népeit, így a zsidókat is, elterjesztve a teljesen más világképet egész Európában. Nem lennénk meglepve, ha egyszer valaki a római császárok és szenátorok többségéről kimutatná a szemita származást.
- Aztán az ókereszténységre épülve (hamisan átvéve tanait, "állj az élére" alapon) megalapítják a Római Egyházat (zsidó-kereszténység, Ótestamentum = összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népeknek (sumír, káld, babyloni) megmásított történelme. Később a Medichi bankárcsaládból választott pápával válik "teljessé" a mű, az egyház elvilágiasodása..)
- Az iszlám
hódítása (közismert brutalitásáról) szemita arabok által
- A Német-Római Birodalom (Fugger bankház irányításával) és Bizánc, majd az Oszmán, a Spanyol birodalom létrejötte. (a spanyol
hódításokat a spanyolországi gazdag zsidó családok finanszírozták, így többek között Amerika felfedezését is, és a török Oszmán Birodalmat
francia segítséggel a Spanyolországból kitiltott gazdag zsidó családok
támogatták)
- A Brit Birodalom megalapítása (keltákat leigázva, majd világgyarmatot építve) (történetük során mindössze 22 ország nem lett érintve katonailag általuk...)
- USA (amerikai indiánok kincsén "megalapozva" a kapitalizmust, szabadkőműves zsidó honatyák
alapították)
- Szovjetunió (ázsiai szkíták hátára épülve, szemita vezetőséggel, Lenin, Trockij, Szálin, stb.)
- EU (erősen "balos", szemita vezetőséggel, "oszd meg és uralkodj" elven épül)
A kamatra épülő kapitalizmust zsidó
bankárok "találták" fel, a kommunizmus ötlete egy zsidó ember fejéből
pattant ki, a forradalmakat és a világháborúkat a zsidó túlsúlyú
szabadkőművesek szervezték meg, és a bankár-családok támogatták, az arab világ nem egy leányálom ma sem, és még lehetne sorolni...látható, hogy az összes hódításra épülő birodalmi szerkezet akkád-asszír-szemita ivadék, ők a történelmi léptékű háború-sorozat elhozói a Földre.
Mindig
ugyanaz az alapminta, a "trükk", legfeljebb némi ideológiai módosítások
figyelhetők meg az adott leigázott ősnéphez "igazítva", de alapvetően a gazdanépbe beszivárogva, annak kultúráját, hagyatékát, vagy akár nyelvét ellopva, meghamisítva, majd az oszd meg és uralkodj, (etnikumok, vallások, ideológiák, stb. összeugrasztása) elve valamint a cirkuszt és kenyeret (stadionépítések.. Róma óta, de még ma is folyamatos!) elvek alapján kerülnek hatalomra. Ez megy itt pár
ezer éve, a Földi őslakosok leigázása, másik genetikai állomány, másik élet(ellenes) minta beterjesztése.
Az újkorban megfigyelhető egy meghökkentően szabályos minta, hogy nagyjából ~100 évente cserél gazdát a Földi világbirodalom, mindig más néven, de ugyanazzal a felépítéssel, technikával, eszközökkel uralkodik mások felett az elmúlt 600 év során:
Úgy tűnik, hogy vannak magukat felsőbbrendűnek hívő emberek, népek és kultúrák a földön, akiknek "joguk van" lealázni, meggyilkolni, szolgává tenni az alacsonyabb rendű embereket, népeket. Lásd pl. a Bibliában Józsué könyvét. Vagy nézzük meg, mit művelt Pizarro Peruban, Cortes Mexikóban, és az angolok és franciák Észak-Amerikában stb. Ezeket a hódításokat a történelemhamisítás azzal alapozta meg, hogy mindenkit, minket is alsóbbrendűnek nyilvánított a hódítása idejének környékére, és aztán egy megfoghatatlan távolságba helyezte az ő saját "magas" eredetét.
Úgy tűnik, hogy vannak magukat felsőbbrendűnek hívő emberek, népek és kultúrák a földön, akiknek "joguk van" lealázni, meggyilkolni, szolgává tenni az alacsonyabb rendű embereket, népeket. Lásd pl. a Bibliában Józsué könyvét. Vagy nézzük meg, mit művelt Pizarro Peruban, Cortes Mexikóban, és az angolok és franciák Észak-Amerikában stb. Ezeket a hódításokat a történelemhamisítás azzal alapozta meg, hogy mindenkit, minket is alsóbbrendűnek nyilvánított a hódítása idejének környékére, és aztán egy megfoghatatlan távolságba helyezte az ő saját "magas" eredetét.
Fentiek alapján kijelenthető, hogy az alárendelő népek a mellérendelő népek magaskultúráira épülve létrehoztak a Földön egy "börtönbolygót", átvéve, meghamisítva és a saját mintájuk szerint "tálalva" az ősnépek tudásanyagát, jelképrendszerét - mint pl. a piramisokat, mely a mellérendelő népeknél még vélhetően a kozmikus tudásba való beavatási, tanító szándékkal épültek, ezzel szemben az alárendelő népek (és titkos társaságokba tömörülő vezetőik) viszont a tudást megszerezve ugyan, de a piramis jelképét hierarchikus társadalom-szerkezet felépítésére használták fel, rangsorolva magukat és a leigázott népeket a "piramis" különböző szintjeire, befiókozva, alárendelve mindenkit. Ez az oka, hogy a piramis mint jelkép megjelenik az egydollároson, nemzetközi cégek logóiban, filmstúdióknál, stb., az egyiptomi obeliszkek megjelennek a nyugati nagyvárosok főterein, stb.. A "római" prototípusú társadalmak jellemzői a mai napig jelen vannak a nyugati "demokráciákban" is: stadionépítések, világbajnokságok (cirkuszt és kenyeret), oszd meg és uralkodj (választási rendszer, ahol ugyanannak a hatalomnak a jobb vagy bal kezére lehet csak szavazni, ez a választás illúziója), stb.. Az alárendelő minta egyik legnagyobb "vállalkozását", legkiemelkedőbb "ékkövét", az elnyomásra és rabszolgaságra épülő Római Birodalmat is pont a mellérendelő népek akkori vezére és elhívatottja, Attila semmisítette meg, ezáltal felszabadítva a birodalom elnyomása alatt sínylődő népeket. Ez egy akkora ütés, fegyvertény volt az alárendelő szemléletű faj számára, amit azóta is - történelemhamisítók nemzedékeinek kitartó munkájával - próbáltak elfedni, elhallgatni (lásd még a Fehérlófia elemzést a népmese fejezetnél).
Mi is a lényege mindennek? Mindössze annyi, hogy az alárendelő felfogású népek úgy tűnik nem tudnak normálisan működő, élhető emberi társadalmi rendszert kitalálni, a történelem ezt igazolja. Illetve amit létre tudnak hozni, az csak valami torz, anyagias, életellenes képződmény, egy piramis-szerkezetű merev dogmavár, egy komplett hazugságvár - ellentétben az ősi népek társadalmaival, melyek nem elpusztítói, hanem szerves részei voltak a természetnek.
Az szemita- és "indoeurópai" származékok és a leigázott ősnépek harca a mai napig nem ért véget függetlenül attól, hogy sok helyen már észrevehetetlen. Ahol viszont látványosan tart a küzdelem, ott egyértelmű a helyzet: az ír, skót, baszk, gall, szicíliai, örmény, kurd, tálib stb. népek, akiket egyszerűen csak „szeparatistáknak” nevez a - szintén szemita kézen lévő - média, valójában az ősnépek foltokban fennmaradt leszármazottjai, akik nem voltak hajlandóak feladni függetlenségüket. Egyértelmű, hogy a magyarok hol helyezkednek el ebben a küzdelemben. A magyar nép történelme sok tekintetben párhuzamot mutat a Folyamközben, a Termékeny félhold területein, a Fekete-tenger vidékén, vagy a Kaukázusban élt káldeus, SZuMíR, SZaBíR, méd, pártus stb. néven nevezett népek történetével. Érdemes megfigyelni, hogy mely országok zászlajában van benne a piros-fehér-zöld összeállítás, nagy valószínűséggel rokonokkal, rokon-sorsokkal fogunk találkozni... Ennek fényében egész más megvilágításba kerül az amerikai földrész őslakos indián népeinek kiírtása is. Vajon a kiírtásuk oka kizárólag az arany lehetett? Erősen úgy tűnik, hogy ez csak magyarázatként szolgál. Valójában inkább arról van szó, hogy el kellett törölni ezt a jóléti, mellérendelő társadalmat, hogy ott se maradjon pozitív minta az utókorra...
Antiszemitizmust kiáltanak egyesek? És? Nem nehéz belátni, hogy ha az akkád-szemita népekkel megjelenik a Földön a háború, az alárendeltség, a kapzsiság, stb., akkor az un. "antiszemitizmus" csupán egy természetes immunreakció az őslakosság körében (a zsidókat több tucat országból üldözték már el történelmük során, akkor most a világ a hibás?). Elképzelni sem könnyű, mi lett volna ha az aranykori szintű, mellérendelő népek tovább fejlődhetnek az újkőkori, rézkori és bronzkori színvonaluk nyomvonalán, ha ép marad Egyiptom, Mezopotámia, Kréta, Trója, stb., ha nem történt volna ez az akkád-szemita megjelenés, hol tartanánk most? (a kárpát-medenceiek már 6000 éve, a sumérok már 4500 éve kb. a XVII. század színvonalán élhettek, vagy még fejlettebben...) Talán a jólét a jelenlegi népességnövekedésnél is durvább elszaporodást okozott volna, ezért kellett az Isteni / "kozmikus" beavatkozás, a háborús népek megjelenése, hogy kordában tartsa a Föld lakosságát, mint valami természetes immun-ellen-reakció? Lehet, hogy a mai 7 milliárd embernél jóval többen élnénk, ha ez az elmúlt 5000 harcos év nem történik meg? Vagy a mellérendelő őslakosok tudták volna hol a határ? Talán sosem tudjuk meg... de... talán vagyunk néhányan ezen a bolygón akik szívesen kipróbálnánk egy párhuzamos történelemben, mi lett volna, ha...
Ugyanakkor nem lehet elhallgatni azt a tényt sem, hogy a mellérendelő oldalon is
megjelent a harcias fajta. Az új, alárendelő minta, a háború megjelenése
nyílvánvalóan válaszreakciót szült az addigi békés kultúrákban, és
kitermelte magából a "harcos szkíta" embertípust. Melynek gyökere még
ugyan a mellérendelő időkig nyúlik vissza, de már megváltozott, idomult,
s alkalmazkodott az új körülményekhez - mint ahogy a világ
legaranyosabb kiskutyája is ha sokat ütik, elkezd morogni, vicsorogni, és igen, akár visszatámadni is, mert az életösztöne másik "üzemmódba" kapcsol. Eleinte a "szkíta" is csak védekezik, de elbukik. Sumér. Később északi, sztyeppei testvéri segítséggel visszafoglalja ősi területét. Babylon. Ez is elbukik. Erőt gyűjt, létrehoz egy új királyságot. Káldeus. Ismét elbukik, de megint előtör a mélyből, újból harcba indul. Méd Birodalom. Ez is odavész, de a helyébe lép az új erő, s virágzik. Pártus. Ez is elbukik idővel. Új fegyvereket kap a fegyverkovácsoktól, a "magyar törpéktől", és azzal indul ismét harcba. Szkítia. Ez is elbukik egyszer, de végtelen energiaforrásból merítve ismét erőre kap idővel. Hun Birodalom. Szarmata. Stb. stb. és ez a lüktetés így megy évezredekig, napjainkig... Tehát nem lehet felmenteni a harcos szkíta fajtát sem az új, hibás minta okozta befolyásolás alól, bár alapvetően nem ő tehet arról, hogy egyszer csak megváltozott a világ körülötte (ennek oka már szellemi síkon keresendő...!).
Nem véletlenül zajlik folyamatos beáramlás a Kárpát-medencébe a Honfoglalást megelőző időkben. A legnagyobb gócpont, a két minta ütközőzónája Mezopotámia és környéke (még ma is..). Innen menekülnek a ragozó nyelvű népek, szabírok, sumérok, szkíták, stb. a biztonságosabb és védhetőbb Kárpát-medencébe, új államot szervezve a helyi ragozó nyelvű, magaskultúrájú ősnéppel. Többször történik ilyen döntés a keleti rokonainknál, akiket szülőhelyükről kiszorít az indoeurópai/szemita agresszió, ilyenkor különböző törzsszövetségek köttetnek, és átvándorolnak a Kárpát-medence védett ölébe. A másik ilyen gócpont talán a Tarim-medence, ahonnan meg a kínaiak és mongol-hunok elől kell menekülnie a ragozó nyelvű magyaroknak...
Összefoglalva tehát az írott történelem a mellérendelő és az alárendelő mintában élők közötti harcról szól, ez az igazság ott lapul a történelemkönyvek sorai között, csak nincs így kimondva. A magyarság műveltségét alaposabban kiismerő ember számára bizonyossá válik, hogy az az ősi mellérendelő minta nem tűnt el teljesen, legalábbis nagyon erős igény mutatkozik ennek újraélesztésére. Nos, ez a magyar minta szerinti társadalmak nem roncsolják szét a társadalom, a közösségek természetes szövetét, nem hagyják magukra az egyént, nem a „valósítsd meg önmagad” család- és nemzetromboló hibás eszméjét erőltetik, nem generálnak elégedetlenséget, megosztottságot és gyűlöletet, nem tesznek lehetővé ekkora társadalmi különbségeket, és nem ... nem ... nem ... hosszasan lehetne folytatni. Viszont ebben a mintában vannak igenek... nem is kevés - a fő elem éppen az egyenrangúság érvényesülő elve, az életvitelben egymást egymás mellé rendelő szemlélet, mely egyedülálló a "modern" európai gyakorlatban. Ez a minta lehetővé teszi a társadalom tagjainak a szabad szellemi-lelki-spirituális fejlődését, akik a harmóniát keresik a természettel, Istennel. A valódi szabadság mintája ez, az élni és élni hagyni világa. Az igazság szeretetének és kimondásának mintája ez. Nem az önző pusztításé, hanem a természettel való összhang mintája ez, amelyik szoros kapcsolatban áll a Teremtői, szakrális, szellemi "iránymutatással", és nem akar Istent játszani. A "csak annyit veszek el belőle, amennyire szükségem van, a többit otthagyom" mintája ez, amelyik nem gyűjt többet maga alá, mint amennyi a létfenntartásához kell. Ez nem az örökös "vagy-vagy" szétválasztás világa, hanem az hídépítő "is-is" világa. Ez a másik minta nem törekszik mások leigázására, ha épít is birodalmat, az úgy működik, mint egy szerves rendszer, együttműködő, szabad elemek (közösségek) laza szövetsége (pl. Hun Birodalom). Ez a minta tiszteletben tartja mások nézeteit, meggyőződését, hitét.
Nem véletlenül zajlik folyamatos beáramlás a Kárpát-medencébe a Honfoglalást megelőző időkben. A legnagyobb gócpont, a két minta ütközőzónája Mezopotámia és környéke (még ma is..). Innen menekülnek a ragozó nyelvű népek, szabírok, sumérok, szkíták, stb. a biztonságosabb és védhetőbb Kárpát-medencébe, új államot szervezve a helyi ragozó nyelvű, magaskultúrájú ősnéppel. Többször történik ilyen döntés a keleti rokonainknál, akiket szülőhelyükről kiszorít az indoeurópai/szemita agresszió, ilyenkor különböző törzsszövetségek köttetnek, és átvándorolnak a Kárpát-medence védett ölébe. A másik ilyen gócpont talán a Tarim-medence, ahonnan meg a kínaiak és mongol-hunok elől kell menekülnie a ragozó nyelvű magyaroknak...
Összefoglalva tehát az írott történelem a mellérendelő és az alárendelő mintában élők közötti harcról szól, ez az igazság ott lapul a történelemkönyvek sorai között, csak nincs így kimondva. A magyarság műveltségét alaposabban kiismerő ember számára bizonyossá válik, hogy az az ősi mellérendelő minta nem tűnt el teljesen, legalábbis nagyon erős igény mutatkozik ennek újraélesztésére. Nos, ez a magyar minta szerinti társadalmak nem roncsolják szét a társadalom, a közösségek természetes szövetét, nem hagyják magukra az egyént, nem a „valósítsd meg önmagad” család- és nemzetromboló hibás eszméjét erőltetik, nem generálnak elégedetlenséget, megosztottságot és gyűlöletet, nem tesznek lehetővé ekkora társadalmi különbségeket, és nem ... nem ... nem ... hosszasan lehetne folytatni. Viszont ebben a mintában vannak igenek... nem is kevés - a fő elem éppen az egyenrangúság érvényesülő elve, az életvitelben egymást egymás mellé rendelő szemlélet, mely egyedülálló a "modern" európai gyakorlatban. Ez a minta lehetővé teszi a társadalom tagjainak a szabad szellemi-lelki-spirituális fejlődését, akik a harmóniát keresik a természettel, Istennel. A valódi szabadság mintája ez, az élni és élni hagyni világa. Az igazság szeretetének és kimondásának mintája ez. Nem az önző pusztításé, hanem a természettel való összhang mintája ez, amelyik szoros kapcsolatban áll a Teremtői, szakrális, szellemi "iránymutatással", és nem akar Istent játszani. A "csak annyit veszek el belőle, amennyire szükségem van, a többit otthagyom" mintája ez, amelyik nem gyűjt többet maga alá, mint amennyi a létfenntartásához kell. Ez nem az örökös "vagy-vagy" szétválasztás világa, hanem az hídépítő "is-is" világa. Ez a másik minta nem törekszik mások leigázására, ha épít is birodalmat, az úgy működik, mint egy szerves rendszer, együttműködő, szabad elemek (közösségek) laza szövetsége (pl. Hun Birodalom). Ez a minta tiszteletben tartja mások nézeteit, meggyőződését, hitét.
Az alábbi "duális" felsorolás talán megvilágíthatja az a két minta közti áthidalhatatlan különbséget, ez a két program feszül egymásnak évezredek óta:
Mellérendelő <-> Alárendelő
Anyajogú matriarchális <-> Apajogú patriarchális
Teremtés <–> Élősködés
Anyajogú matriarchális <-> Apajogú patriarchális
Teremtés <–> Élősködés
Gyógyítás <–> Hódítás
Szeretet <–> Irigység
Befogadás <–> Kapzsiság
Szeretet <–> Irigység
Befogadás <–> Kapzsiság
Királyi szolgálat <–> Királyi uralkodás
Érzelem <–> Logika
Szellemiség <–> Anyagiasság
Spiritualitás <–> Materializmus
Tudás <–> Tudomány
Mágia <–> Laboratórium
Mágia <–> Laboratórium
Nemzeti <–> Liberális
Röghöz kötöttség (földművelés, hazaszeretet) <-> Portyázás, nomád életmód
Valódi szabadelv <–> "Demokrácia"
Röghöz kötöttség (földművelés, hazaszeretet) <-> Portyázás, nomád életmód
Valódi szabadelv <–> "Demokrácia"
Szakralitás <–> Ateizmus
Melegszív <–> Hidegvér
Szkíta <–> Sémi
Sumér <–> Akkád
Méd <–> Asszír
Pelazg <–> Görög (dórok)
Etruszk <–> Latin
Pelazg <–> Görög (dórok)
Etruszk <–> Latin
Pártus, Kelta <–> Római
Hun <–> „Indoeurópai”, germán
Keresztény <–> Zsidó, Iszlám
Ragozó nyelv <–> Hajlító nyelv
Magyar lélekminőség <–> nem magyar lélekminőség
Ragozó nyelv <–> Hajlító nyelv
Magyar lélekminőség <–> nem magyar lélekminőség
Ha ennek tükrében tekintjük át az emberiség jelenlegi uralkodó történelemszemléletét, ebből a szemszögből már tökéletesen érthető, hogy miért akarják meghamisítani, elhallgatni és eltüntetni a nem az ő mintájuk szerinti kultúrákat, így a miénket, magyarokét is. A magyar történelemben figyelemreméltóan erősen vonul végig az alárendelő szemléletű zsidóság nemzetszövet-romboló aknamunkája, mintha a mellérendelők egyik ősforrásának, a magyarság kiiktatására különleges figyelmet szánnának. Trianon is mintha más színben tűnne fel, nemde?
Árpádtól Mátyásig a Magyar Királyság ötszáz éve egy olyan kiemelkedő mintát mutatott az emberiségnek, amit az alárendelő szemléletűek egyszerűen nem hagyhattak tovább létezni. Mátyás halálával megkezdődik az addig csak nyomokban felbukkanó aknamunka (és vele párhuzamosan az amerikai indiánok kiírtása!), ami fokozatosan elvezet egészen 1848-ig (függetlenedési kísérlet a szemita Habsburgoktól), az azt követő galíciai bevándorlásig (Kiegyezés), majd ezután jön az ország eladósítása (hitelintézetek, uzsorások, kaszinók, lóverseny stb. a szemita Széchenyi a "legnagyobb magyar" munkássága), a folyószabályozás (elsivatagosodás! szintén Széchenyi), az ősiség törvényének eltörlése, ezután belerángatnak a világháborúba, azután az 1919-es vörös (bolsevik zsidó) terror, majd a Trianoni nemzetgyilkossági kísérlet (szabadkőműves zsidók keze nyoma), majd egy kis feleszmélés után megint világháború, és 1956 (ismét szabadkőműves szervezettségű "forradalom"), ezután szintén a megtorlások a zsidó vezetőségű ÁVH által, és mindez tart napjainkig a zsidó vezetésű médiával, gazdasággal, pártokkal... hol bújtatott, hol nyíltabb formában; elképesztő magyarellenesség, hazugságok, történelemhamisítás és sorozatos befeketítés a médiában, politikai-gazdasági-kulturális lefojtás, kizsákmányolás, ellehetetlenítés stb... Sok-sok éve álmagyar elit ül a magyar nyakán.
A magyar történelem elmúlt öt sötét évszázadának nagyívű bemutatása egy külön tanulmányt érdemelne, de mindezekből talán már megállapítható, hogy van egy az emberiség történetét végigkísérő hosszú távú folyamat, ami egy bizonyos elv szerint zajlik és az évezredek múlásával sem változott, és mi magyarok különösképpen érintve vagyunk e folyamat által - negatívan. Talán már sejthető az is, hogy a titkos társaságok mivel foglalkozhatnak és mit jelenthet egy úgynevezett "beavatás" az ő részükről: megszerezni az ismereteket, a tudást az igazságról, majd minden erővel eltitkolni azt a társadalmak elől, folyamatos félretájékoztatással, aknamunkával. Az is elképzelhető, hogy a "másik oldalon" olyan tudást halmoztak már fel az idők során, amivel lehetővé teszik, hogy újra és újra ugyanazok a lelkek térjenek vissza, szülessenek le mindig ebbe a "csapatba", valószínűleg ezért ilyen kiforrottan kivitelezett és hihetetlenül nagy időtávlatú ennek a tervnek a végrehajtása - mert mindig ugyanazok állnak mögötte. Vagy legalább egy szellemi irányító áll mögötte, talán nem is emberi szintről, hanem a feletti entitások birodalmából, amely szellemlény az alárendelő minta legfőbb forrása, és aki a kiválasztott népén keresztül próbálja megvalósítani világuralmi elképzeléseit...(lásd Ószövetség: kik között is köttetett? és miért?).
A magyar történelem elmúlt öt sötét évszázadának nagyívű bemutatása egy külön tanulmányt érdemelne, de mindezekből talán már megállapítható, hogy van egy az emberiség történetét végigkísérő hosszú távú folyamat, ami egy bizonyos elv szerint zajlik és az évezredek múlásával sem változott, és mi magyarok különösképpen érintve vagyunk e folyamat által - negatívan. Talán már sejthető az is, hogy a titkos társaságok mivel foglalkozhatnak és mit jelenthet egy úgynevezett "beavatás" az ő részükről: megszerezni az ismereteket, a tudást az igazságról, majd minden erővel eltitkolni azt a társadalmak elől, folyamatos félretájékoztatással, aknamunkával. Az is elképzelhető, hogy a "másik oldalon" olyan tudást halmoztak már fel az idők során, amivel lehetővé teszik, hogy újra és újra ugyanazok a lelkek térjenek vissza, szülessenek le mindig ebbe a "csapatba", valószínűleg ezért ilyen kiforrottan kivitelezett és hihetetlenül nagy időtávlatú ennek a tervnek a végrehajtása - mert mindig ugyanazok állnak mögötte. Vagy legalább egy szellemi irányító áll mögötte, talán nem is emberi szintről, hanem a feletti entitások birodalmából, amely szellemlény az alárendelő minta legfőbb forrása, és aki a kiválasztott népén keresztül próbálja megvalósítani világuralmi elképzeléseit...(lásd Ószövetség: kik között is köttetett? és miért?).
Fontos azonban megjegyezni, hogy a fenti két minta nem jelent kollektív megítélést (ennyire nem fekete-fehér a történet), hiszen ha egyénekre lebontjuk, akkor rögtön kiderül, hogy az alaphangon belénk ültetett "genetikai- vagy szellemi kód" felülírható - mint azt bizonyítja számos egyén mindkét oldalon. Tehát lehet mellérendelő lélekminőségű egy zsidó/arab/indoeurópai is, mint ahogy létezhet alárendelő lélekminőségű "magyar" is. Úgy tűnik, hogy a két harcoló "program" közötti különbség alapvetően a tudatosságszintben keresendő. És fontos azt is leszögezni, hogy a mellérendelő viszony ember - és ember közötti kapcsolatra értendő, de az "égi" - "földi" viszonyban ez már nem feltétlenül mellérendelő kapcsolat. A magasabb tudatszintű képes irányítani, vezetni, tanítani és befolyásolni az alatta lévő, alacsonyabb tudatszintű létezőt, bár ez még mindig nem feltétlenül jelent uralkodást - csak egyes entitásoknál jelenik ez meg, mint pl. az Ószövetségi Jahve.., de a nagy tanítók többsége (Énók, Zarathusztra, Jézus) az égi-földi kapcsolati rendszerről is mint mellérendelő beszél: "amint fent úgy lent". Az alárendelő viszony, a hierarchikus felfogás az embereknél jelenik meg - vélhetően ez is ember feletti entitások sugallatára -, aminek hatására már elemi erejű, megvezetett egóból eredő uralkodási vágy és hierarchikus felépítés jelentkezik, de ez a rossz program nem feltétlenül az egyének hibája... „
***
Szellemiségünk (nyelvészet, népművészet, ősműveltség)
...
...
...
Hitünk (ősvallás, szakralitás, magyar-madár lélek)
...
...
...
Sikerült-e feltárnunk a magyarság eredetét? Ezt mindenki el tudja dönteni magában, aki végigolvasta ezt a tanulmányt. S hogy mi lesz ennek a történetnek a vége? Nehéz megmondani... de azért a főbb irány már körvonalazódik. Pl. ez a tanulmány megszületése is ezt jelzi. Minden jel arra mutat, hogy eddig volt engedve a tombolás, és úgy nagyjából mostanában le is járt a tűrelmi idő. S bár a két minta küzdelme, egymásnak feszülése valamiképp illeszkedik a Teremtés "tervébe" - ez kétségtelen, másképp nem is létezne ez az "energiaharc" -, azonban mindennek meg van a maga ideje és rendeltetése. A magyarokra alapvetően jellemző "is-is" felfogás azt diktálja, hogy mostantól valami más lesz, valami új, ami a kettő egyesüléséből fog kibontakozni. Valami olyan virág van születőben, mely a mellérendelésben gyökerezik, de az alárendelő minta is kitörölhetetlen nyomot hagy rajta. Remélhetőleg egyszer talán megértjük a miérteket, és megérjük azt is, amikor ez az egész csak egy nagy, több ezer éves tanításnak fog tűnni, az is csak a téridőn belül megnyílvánult szemléletében.... azon kívül pedig csupán egy megmosolyogtató, meg sem történt mesének.
Akárhogy is legyen, a tengernyi eddig feltárt összefüggés és élmény alapján csakis egyetlen "pontba" vezet a magyarság eredetének kutatása:
A magyarság - mint nép, és mint lélekminőség - eredete: Isten
Vége (?)
<<< vissza a bevezető oldalra --- < előző fejezet (vallás)
